145 tagunk van, 1800 aktivistánk, és 266 ezren állnak mögöttünk. (Soproni Tamás a nolimpiai népszavazásról, ATV, 2017. február 17.)

143 tagunk van, ebből 99-en szeretnék, ha párttá alakulnánk. (Pottyondy Edina, Sonline.hu, 2017. március 15.)

Most veszünk fel kilencszáz új tagot, velük együtt leszünk nagyjából ezren. (Fekete-Győr András, Magyar Nemzet, 2017. április 22.)

Jelenleg 370-400 tagunk van, és további 1100 ember felvétele van folyamatban. (Fekete-Győr András, Magyar Narancs, 2017. május 11.)

Szervezetünk 150 főből 1100-ra növekedett. A Momentum több ezer aktivistával rendelkezik. (Orosz Anna, ATV, 2017. augusztus 7.)

A belünket is kidolgoztuk, hogy esélyt kapjunk a választóktól. (Fekete-Győr András, Népszava, 2018. november 6.)

Nyolcvan olyan alapszervezetünk van, ami támogatásában és lelkesedésében is erős, és élvezi a helyi közösség támogatását. (Donáth Anna, Mandiner.hu, 2019. május 25.)

Budapesten kívül az összes nagyvárosban is erősek vagyunk, és a kisebb településeken is megvetettük a lábunkat. (Cseh Katalin, 24.hu, 2019. május 26.)

Most vasárnap a külföldön leadott szavazatok nélkül 340 ezer ember voksolt arra, hogy új politikai erő képviselje az Európai Parlamentben. (Fekete-Győr András, Kálmánolga.hu, 2019. május 31.)

A választás megmutatta, hogy a Momentum Magyarország harmadik legerősebb pártja. (Cseh Katalin, 168 Óra, 2019. május 30.)

A szegedi napilaptól elbocsátották az egyik barátomat. Három újságírót rúgott ki az új tulajdonos, a KESMA rövidítésű Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány. A lapszerkesztőt nem ismerem. A hírrovat vezetőjét talán vigasztalja, hogy az egyetemen tovább taníthatja az újságírással kacérkodó diákokat. Emberi és szakmai együttérzésem az övék is persze, Bakos Andrást azonban közelebbről ismerem.

Makón találkoztunk, az amerikai újságírást megújító Joseph Pulitzer szülővárosában. A tanítványaim gyakran pályáztak az ott alapított ifjúsági Pulitzer-díjra, melyből nyolcat haza is vittek Nyíregyházára. Andrást a szegedi Délmagyarország küldte tudósítónak, és élénken érdeklődött a diák-újságírók iránt. Azóta figyelem a megnyilvánulásait. Horgászként végigcserkészte a Tiszát, pecázás közben szerzett tapasztalatait és kapcsolatait újságíróként is hasznosította. Ahogy azonban szűkült a sajtótér - mert már a kormány közeli KESMA érkezése előtt a külföldi tulajdonos is nehezen viselte a „hosszú” riportokat -, nyúlfarknyi jegyzetekre fanyalodott.

Hetente állítottam össze rovatot a lefülelt mondatokból, természetszerűleg vidéki újságírókat is bevettem a válogatásba. 2010-től találtam Andrástól huszonhárom ütőset. Ez komoly szakmai teljesítmény, ha abból indulunk ki, hogy nála ismertebb pesti újságírók mondataiból kevesebbet sikerült föllelni. Van köztük szállóige („Magyarország szoborpark.” 2014. július 22.). S van olyan kérdés is - „Napirendre tértünk afölött, hogy a magyar sajtószabadság egyik őrangyala Simicska Lajos?” (2017. szeptember 21.) -, amely azt sejteti, hogy néhány napja olyan munkatársat távolítottak el a „Délmagyarból”, aki ellenzékinek se mondható. Igaz, kormánypártinak sem.

Teljesen normális újságíró, aki nem a politika gyalázására vagy igazolására szerződött, hanem arra, hogy ami jellemző a közéletre, arról kifejti a véleményét. Ez a publicisztikai gyakorlat szakadt meg Andy Vajna Szegedre érkezésével. Az ügyes üzletember annyit elfogadott az Orbán-kormány médiapolitikájából, hogy országos ügyekben a helyi újságíró fogja be a száját, az ellen azonban nem berzenkedett, hogy helyi ügyekkel foglalkozhassék. Ebben András tudósítóként utolérhetetlen volt. Ha a néhai Vajna utódjának, a KESMÁ-nak ez is piszkálja a csőrét, akkor lehet elképzelésünk arról, vajon a kormányzatnak mi baja van a nyilvánossággal.

A jegyzetíró után nem kell belőle a valóságot feltáró riporter sem.   

Tegnap este néztem a hazai közélet legújabb fölfedezettjét az ATV stúdiójában. A magas, stílusosan öltözött asszony gördülékenyen beszélt, egyetlen apróság mégis árulkodott a rutintalanságáról.

A műsorvezető elé ugyebár futószalagon érkeznek az interjúalanyok. De hogy ezt ne vegyük észre, a két vendég között mindig van egy tizenöt-húsz másodpercnyi holtidő. Ilyenkor a tévékben otthonos közéleti személyiség nem áll fel rögtön, inkább kortyol még egyet a pohárból. Mire visszajön a kép, már másik vendég ül az előmelegített székben. E művelethez azonban szükség van arra, hogy a régi beszélgetőpartner ne távozzon túl gyorsan, hanem kellő ritmusérzékkel hódoljon a nyilvános vízivás szenvedélyének. A DK névadója, Dobrev Klára tegnap nem várta meg a villanásnyi szünetet. A dolga végeztével azonnal fölállt, és lelépett a pódiumról.

Kíváncsiságból a világhálón megkerestem néhány jelenetet a kampányából. Feltűnt, hogy milyen ügyesen forgolódott az érdeklődők között. Egyik leghatásosabb eszköze a csók, becenevén a csócsi, puszedli, puszi, puszkó és pusszancs lett. Egy cuppanás jobbról, egy balról az idősebb hölgyek arcára, olykor pedig a korosabb férfiakéra is. Igen ám, de DK azt még nem sajátította el, amit Amerikában és Nyugat-Európában tanítanak. Ha a politikus a szó szoros értelmében érintkezik valamelyik választópolgárral, akkor egy pillanatra a szemébe néz, hogy majdani szavazója megérezze: most kizárólag rá figyel a híres ember.

A magas asszony puszilkozás közben hajlamos elnézni a kiválasztott feje mellett, hogy megtalálja az újabb, kapcsolatteremtésre alkalmas választópolgárt. E módszer szembenézős változatát rutinosabban alkalmazták ama nőnemű magyar politikusok, akikkel hosszú pályafutásom alatt interjút csináltam. A kézfogástól gyakran jutottak el a beszélgetést megkoronázó pusziig. Hímnemű politikusokkal is készítettem persze interjúkat, ők azonban - ki tudja, miért - egyszer sem voltak csókos kedvükben. Ellenzékből a szemembe néztek a kézfogás pillanatában, hatalomból viszont próbáltak elnézni a 186 centim mellett. Ha pedig ismét ellenzékbe kerültek, visszatértek a barátságosabb, figyelmesebb, kedvesebb, nyájasabb, személyesebb, szívélyesebb változathoz.

Vajon a nemek közti felfogásbeli különbséggel is magyarázható, hogy a nemrégiben lezajlott uniós választáson ama pártok gyarapították a táborukat, amelyek leginkább politikusnőket küldtek a szavazók közé?              

Az új párt sokaké lesz. Azt remélem, hogy 2014-re milliónál is több szavazóé. (Gyurcsány Ferenc, Vasárnapi Hírek, 2011. október 22.)

A tagságunk 5500 felett van, ami több, mint az LMP és a Jobbik taglétszáma összesen. (Molnár Csaba, Eztígyhogyvolt.hu, 2012. július 3.)

Egy-két választókörzet kivételével országos lefedettsége van a pártnak. (Debreczeni József, Vagy.hu, 2012. augusztus 30.)

A DK-nak országosan már több mint kilencezer tagja van, s mind a 106 egyéni választókörzetben van DK-szervezet. Amiben pedig a legerősebbek vagyunk az ellenzéki pártok közül, az az, hogy majdnem kilencszáz településen dolgozunk az országban. (Molnár Csaba, Dunaújvárosi Hírlap, 2013. november 7.)

A legszervezettebb baloldali párt vagyunk a tízezresnél kisebb településeken. (Gyurcsány Ferenc, Népszabadság, 2014. május 22.)

Még mielőtt bárki azt hinné, hogy a Demokratikus Koalíció egy másik MSZP, jelzem, hogy a tagság kevesebb mint húsz százaléka érkezett a szocialista pártból. (Gréczy Zsolt, Facebook.com, 2014. június 9.)

A DK-nak van tízezer tagja és ötszázezer támogatója. (Vadai Ágnes, ATV, 2017. április 25.)

Amit gondolok erről a világról, az hétszázezer embernek fontos. (Gyurcsány Ferenc, FüHü.hu, 2018. március 16.)

Sokan vagyunk, de még nem elegen. (Dobrev Klára, Nyugat.hu, 2019. április 29.)

Az online kommunikációban vertük a teljes ellenzéket. (Gyurcsány Ferenc, 24.hu, 2019. május 29.)

Az uniós választások után világossá vált, hogy a Jobbik a második legnagyobb politikai erő. (Árgyelán János, Fejér Megyei Hírlap, 2014. június 24.)

Tíz év alatt a vezetésemmel lett a Jobbik egy nulla százalékos pártból a legerősebb ellenzéki erő, a Fidesz kihívója. (Vona Gábor, Facebook.com, 2016. április 22.)

Szoktam viccelődni Schiffer Andrással, hogy több alapszervezetünk van, mint nekik tagjuk. (Novák Előd, Hír TV, 2016. május 31.)

Van 17 ezer tagunk. (Volner János, ATV, 2017. május 11.)

Ahogyan a Jobbik egyre inkább elfogadhatóvá válik a társadalomban, úgy épít hidakat Vona Gábor az LMP és a Momentum irányába. (Csikós Attila, Népszava, 2017. november 24.)

Erőtlen politikai formáció, miközben még mindig az ellenzék legerősebb pártja. (Toroczkai László, 24.hu, 2018. május 18.)

A jelenlegi, karakterét vesztett politikánkkal már csak biodíszlet leszünk az Orbán-rendszerben. (Volner János, Magyar Hírlap Online, 2018. október 5.)

A legerősebb ellenzéki pártként továbbra is harcolunk a NER ellen. (Szilágyi György, ATV, 2018. október 16.)

Az ellenzéki összefogásnak a Jobbik a motorja. (Gyöngyösi Márton, Index.hu, 2019. május 15.)

Otthon maradtak a szavazóink. (Sneider Tamás, Index.hu, 2019. május 27.)

Tegnap este Tüttő Katát az ATV stúdiójában beültették két kaján újságíró közé. Fekete Norbert és Dömsödi Gábor pofákat vágott, miközben a szocialista politikusnő magyarázni próbálta, miért szerepelt le pártja az uniós választáson. Nem igazán sikerült neki.

A megjelenése azonban sikerült. Lábai közül az egyiket oldalra nyújtotta, ahogy illik, a másikat pedig elegánsan helyezte rá. Felül mélyen kivágott, végiggombolható, extra anyagból készült rucit viselt, a sárga alapon fekete virágokkal. Felötlött, hogy ugyanebben a svarcgelb öltözékben tűnt fel az osztrák határ melletti Szombathelyen is. Az Iseum mezején kampányolt pártja másik arcával, Kunhalmi Ágnessel együtt. Látogatásukról tudósításban számolt be a Nyugat.hu, mely öt fényképet is közölt róluk. Az újságíró, Sz. J. ezt a címet adta a cikkének: ’Tüttő Kata: Orbán Viktor az európai gondolat Geréb Ernője”. (2019.05.24.)

Szilágyi József korrekt tudósításából nem derült ki, vajon iróniából idézte-e a szocialista politikusnőt, vagy ő is régen olvasta A Pál utcai fiúkat. Molnár Ferenc ugyanis a Dezső nevet adta Gerébnek, az Ernőt Nemecsek, a főszereplő kapta. A csinos, kifogástalanul öltözött, polgári kultúrából érkezett politikusnő összekeverte az áldozat és az áruló keresztnevét, az újságíró pedig ezt vagy nem ismerte föl, vagy tapintatból nem csipkedte meg a vendéget. De van más baj is Dezsővel. Geréb ugyebár Nemecsekék csapatába tartozott, aki a vörösingeseknek elárulta a Pál utcai fiúk sebezhető pontjait.

Márpedig az MSZP-ben is van egy politikus, akiről az hírlik, hogy mutyizik a Fidesszel, esetleg falaz a Fidesznek. S mert Botka László kivételével a szocialista vezetők nem határolódtak el tőle, az MSZP uniós választási szereplését értelmezők szerint a tisztázatlan helyzet is szerepet játszott a párt gyászos teljesítményében. De Tüttő Kata Szombathelyen nem a fővárosi pártszervezet vezetőjéről beszélt, hanem a miniszterelnökről, aki gerébként árulta el az Európai Unió sebezhető pontjait Putyinnak. Ez épp annyira bizonyítatlan, talán bizonyíthatatlan is, mint a fővárosi pártvezető gerébsége.

Kampány-állításnak persze megteszi, feltéve, ha a Pál utcai fiúkra emlékeztető politikusnő kidolgozza a hasonlatot, és nem kutyulja össze a keresztneveket. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Tüttő Kata az értelmiségi Bangóné, ám a patkányozás és az ernőzés a felkészületlenség képzetét kelti. Az efféle elszólások, sejtetések, utalások aligha használtak az MSZP választási kampányának.               

Az Index fórumán zajlik a tegnapi bejegyzés vitája. Eddig harmincan szóltak hozzá, de senki sem jegyezte meg, hogy az egyik idézet hibádzik. A Népszava országgyűlési tudósításából emeltem ki, hogy a Fidesz frakcióvezetője az uniós választás másnapján a médiában élvezett túlsúlyt (?) vetette az ellenzék szemére: „A Népszava, az RTL, az ATV, az Index, a HVG, a 24.hu mind az ellenzék szekerét tolják.”

Önként pontosítok: Kocsis Máté nem egészen így mondta. Álláspontját korrektül foglalta össze a tudósító, amit azonban leírt, azt nem kellett volna idézőjelek közé tenni. Annyiban osztozom vele a felelősségben, hogy ellenőriznem kellett volna, vajon szó szerint ezt mondta-e a frakcióvezető. Az utólag megnézett YouTube-felvétel tanúsága szerint az ellenzéki képviselők irányába fordult, és így fogalmazott: „A vezető kereskedelmi tévé, az RTL Klub az önök szolgálatában áll. A vezető magyar hírcsatorna, az ATV az önök szolgálatában áll. A legnagyobb magyar napilap, a Népszava az önök szolgálatában áll. A legnagyobb internetes portálok, az Index, a hvg, a 24 az önök szolgálatában állnak. És az a helyzet, hogy a legnagyobb hetilap, a HVG is az önök szolgálatában áll.”

Nemcsak azért idézem a szavait, hogy lerójam tartozásomat az igazságnak. Azért is, mert így még árulkodóbb a magatartása. Az összehasonlítás kedvéért idézek Orbán Viktor interjújából, amely a Bild című német újság 2019. május 24-i számában jelent meg: „Engem a média minden felületén élesen kritizálnak. Jó volna, ha egyszer hátszelem lenne a magyar sajtóban, mert most folyton ellenszélben haladok. A legnagyobb kereskedelmi tévéadó, az RTL, a legnagyobb hírcsatorna, az ATV, a legnagyobb napilap, a Népszava, a legnagyobb hetilap, a HVG és a legnagyobb bulvárújság, a Blikk az ellenzéket támogatja.”

Miközben a Fidesz frakcióvezetője beszélt, a képernyő előterében feltűnt a miniszterelnök arca. Ahogy hallgatta az ismerős szöveget, előbb csak lassan és méltóságteljesen bólogatott, aztán balra és jobbra tekintve is bólogatott, majd a mellette ülő miniszterelnök-helyettesnek, Semjén Zsoltnak súgott valamit. Szintén csodálom Kocsis Máté fegyelmezettségét, bámulatos emlékezőtehetségét. De ha már ennyire tartotta magát a főnöke gondolatmenetéhez, honnan vette a bátorságot, hogy kihagyja a Blikket, és hozzáfűzze az Indexet, a kis (online) hvg-t meg a 24.hu-t? Arról nem is szólva, hogy az RTL-hez biggyesztette az Orbán listájáról hiányzó Klubot.       

Tudatosan nem indultunk el ott, ahol hézagos a szervezettségünk. (Schiffer András, InfoRádió, 2014. szeptember 29.)

400 ezerre dagadt a táborunk. A polgárok tehát értékelik, hogy normálisan viselkedünk. (Schiffer András, Mandiner.hu, 2016. február 22.)

Mi dinamikusan növekvő párt vagyunk. (Ungár Péter, PestiSrácok.hu, 2018. február 1.)

Az elmúlt hónapokban százezrek csatlakoztak hozzánk. (Szél Bernadett, ATV, 2018. február 17.)

Aki abban reménykedik, hogy az LMP szétesne, az most nagyon nem jó helyen kapiskál. (Szél Bernadett, ATV, 2018. június 6.)

Elbizonytalanodtak a választók, de nem hagyták el az LMP-t. (Keresztes László Lóránt, ATV, 2018. október 3.)

Mi most nagyon rossz állapotban vagyunk. (Ungár Péter, Klubrádió, 2018. október 5.)

Mi hajrápárt vagyunk. (Vágó Gábor, Népszava, 2019. február 27.)

Egy év alatt sikerült leamortizálni magunkat. (Kanász-Nagy Máté, Mandiner.hu, 2019. május 26.)

Mindent elkövettünk, hogy ezt a választói pofont megkapjuk. (Ungár Péter, Index.hu, 2019. május 26.)

Nevetséges volna, ha kormánypárti politikusok azt állítanák, hogy az ellenzék bizonyos pártjai azért szerepeltek jól az uniós választáson, mert melléjük állt a média jelentékeny része. Pedig ezzel kísérletezett a parlamenti Fidesz-képviselőcsoport vezetője a szavazás másnapján. Szerinte „A Népszava, az RTL, az ATV, az Index, a HVG, a 24.hu mind az ellenzék szekerét tolják.” (Idézet a Népszava mai számában megjelent országgyűlési tudósításból.)

A Fideszből nem szokás kibeszélni, és Kocsis Máté csupán megismételte a miniszterelnök-pártelnök szavait. Néhány napja Orbán Viktor interjút adott a Bild című német lapnak, és arról beszélt, hogy „A legnagyobb kereskedelmi tévéadó, az RTL, a legnagyobb hírcsatorna, az ATV, a legnagyobb napilap, a Népszava és a legnagyobb bulvárújság, a Blikk az ellenzéket támogatja.” Ezt is hozzáfűzte: „Most folyton ellenszélben haladok.” Ekkor esett le a tantusz, hogy február elején miért volt oly nagy a botrány Dr. Varga István körül. A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnöke azt fejtegette egy békéscsabai tévéstúdióban, hogy „Ebben a pillanatban ennek az oldalnak nincs komoly sajtója.” Meg azt is, hogy „Igényes, jó tollú újságírókat a másik oldalon látok.”

Huszonnégy órán belül megváltak tőle, és akkor azt hittem, hogy azért, mert túlértékelte a másik oldal sajtóját. Most értettem meg, nem az volt vele a baj, hogy lekezelte, lenézte a kormánypárti sajtót, hanem hogy kifecsegte azt, amit egymás közt mondogatnak a kormánypárti politikusok. Orbánék számára magától értetődő, hogy fényezik őket a KESMA 476 médiumában. Őket az zavarja, ha akadnak még olyan szerkesztőségek, amelyek kritikusan értelmezik a kormányzat tevékenységét. Maga a miniszterelnök például arról panaszkodott, hogy egyszerre négy hetilap is foglalkozott vele, és nem éppen dicsérőleg.

Vagyis a kormánypárti politikusok emlegette ellenzéki túlsúly a médiában nem mennyiségi, hanem minőségi. Mindazonáltal az okfejtésben van egy mozzanat, amely nem felel meg a valóságnak. Érdemes megnézni, vajon két nappal az uniós választás után az „ellenzék szekerét toló”, az „ellenzéket támogató” médiumok miket írtak, mondtak az ellenzéki pártok némelyikéről. Például a kritikán alul teljesítő MSZP-ről, LMP-ról. Nyilván különböző mértékben, de kritikus szemléletüket egyaránt érvényesítették az ellenzéki pártokkal szemben is, ha rászolgáltak a bírálatra. Úgy viselkedtek tehát, mint a normális sajtó. 

Nyitott és hálózatban működő pártot szeretnék, amely nemcsak belső életet él, hanem kifelé is nyit. (Hiller István, Észak-Magyarország, 2004. október 2.)

Óva inteném a pártot attól, hogy felszámolja vidéki hálózatát, mert ha az egyszer megszűnik, soha többé nem lehet újjáépíteni. (Botka László, Népszava, 2010. július 3.)

Az ötezer fő feletti települések szinte mindegyikén van irodánk, országos lefedettségű az aktívahálózatunk. (Mesterházy Attila, 168 Óra, 2012. március 29.)

Ha az ellenzéki pártokat nézzük, akkor még mindig az MSZP rendelkezik a legnagyobb hálózattal. (Tóth Bertalan, Népszava, 2018. május 8.)

Több mint háromszáz élő szervezetünk van az országban. (Hiller István, Népszava, 2018. május 17.)

Nem most tűntünk el vidékről, hanem 2006 után folyamatosan. (Gőgös Zoltán, 168 Óra, 2018. május 24.)

Újra kell építeni a Magyar Szocialista Párt vidéki hálózatát. (Mesterházy Attila, ATV, 2018. június 15.)

Van országos hálózatunk. (Tóth Bertalan, Facebook.com, 2018. június 17.)

Az első lépés az, hogy a további leépülést meg kell állítani. (Hegyi Gyula, FüHü.hu, 2018. június 18.)

Erősödik a párt, végre érdemi hálózatépítés folyik. (Ujhelyi István, Válaszonline.hu, 2019. január 9.)