A Népszavát ma reggel kíváncsian vettem ki a lépcsőházi postaládából. Vajon az egyetlen napilap, amelyre előfizetek, miként tálalja a Fidesz választási győzelmét? Idestova fél évszázadot töltöttem a sajtóban, ezért nem lehettek illúzióim. A fürge digitálissal ellentétben a papír alapú sajtó olyan lomha, mint olajszállító tanker a tengeren. De ha nagyon muszáj, akkor legalábbis a második (fővárosi) kiadásban, amelyet kézhez kapok, ki lehet tolni a lapzártát éjfélig. Ehhez képest a tegnap késő esti nyilatkozatokból alig közölt valamit az újság.

Pályakezdő koromban sokat lógtam az Ifjúsági Lapkiadó Vállalnál dolgozó öreg szerkesztők nyakán. A múlt század hetvenes éveiben még nem érték el a nyugdíj-korhatárt, de már a harmincas években is dolgoztak. Egyikük például a tanári diploma megszerzése után nem kapott állást iskolában, ezért az ÁDOB (Állástalan Diplomások Országos Bizottsága) segítségével hitelt vett föl, bérelt belőle egy oldalkocsis motorkerékpárt, és hajnalonta négykor beállt Az Est-lapok nyomdája elé. Kötegnyi újságot vitt az órányi távolságban lévő Kecskemétre, ahol az oldalkocsi tartalmát szétosztották a helybéli előfizetők és a kilenc kávéház között. Mire a kecskeméti „pógárok” leültek a gőzölgő kávé mellé, már értesülhettek a világ eseményeiről. Nyolcvanöt évvel később is akad állástalan diplomás, hitelt most is lehet fölvenni, és újság-előfizetőként megelégednék azzal, ha időben értesülhetnék az ország dolgairól.

Nem vonom kétségbe persze, hogy a Népszava több oldalon foglalkozott az uniós választással. S bár a végeredményt nem közölte, a tudósításokból kirajzolódik a tegnapi szavazás hangulata, a szavazók közérzete. A vezércikket a publicisztikához legjobban értő belső munkatárs, Friss Róbert írta. Az imént részletezett körülmények folytán inkább a választás uniós jellegét hangsúlyozta. Kezére játszott, hogy néhány tagországban lépcsőzetesen, már csütörtök óta szavaztak, ezért kibonthatta a legfontosabb összefüggéseket. Mindazonáltal egy mondatot szánt az akkor még csak megjósolható hazai fejleményre is: „Az egymással küszködő ellenzék pedig alulmaradt.”

Azóta már tudjuk, hogy a választási eredményeket kitörő örömmel fogadó dékások és momentumosok szintén vesztettek. A publicistától kölcsönzött mondatra és a bejegyzés címében föltett kérdésre tehát úgy válaszolnék, hogy az egymással küszködő ellenzék azért maradt alul, mert az ellenzéki pártok a Fidesz helyett megint egymással küszködtek.            

Az európai parlamenti választás lendületet adhat az őszi önkormányzati kampányhoz. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, 168 Óra, 2019. május 23.)

Vasárnap éjszaka a fideszes örömünnep árnyékában várhatóan ismét ellenzéki magyarázkodásversenyt hallhatunk. (Dull Szabolcs újságíró, Index.hu, 2019. május 24.)

Az ellenzéki önkormányzati vezetők közül egyedül Botka László értette meg, hogy az EP-választás az önkormányzati választás első fordulója. (Lengyel László politológus, Népszava, 2019. május 25.)

Remélem, hogy az Európai Unió, ha talán meggyengül is, de túl fogja élni ezt a választást. (Paul Lendvai bécsi újságíró, Népszava, 2019. május 25.)

Magyarország nem a versenyre, hanem a mutyira szavazott. (Föld S. Péter újságíró, Hírklikk.hu, 2019. május 26.)

Kár, hogy ugyanazt a tortaszeletet osztottuk újra. (Lendvai Ildikó szocialista politikus az ellenzéki pártokról, Facebook.com, 2019. május 26.)

A zöldekből mindenki falatozott. (Szombathy Pál újságíró az LMP-ről, Facebook.com, 2019. május 26.)

Magyarországon 2019-ben a külön utaknak nincs perspektívájuk. (Kanász-Nagy Máté LMP-politikus, Mandiner.hu, 2019. május 26.)

Ez az eredmény csak egy lépcsőfok, ettől még narancsszínű az ország. (Donáth Anna Momentum-politikus, Azonnali.hu, 2019. május 26.)

Európa sok helyen Európa maradt. (Dévényi István újságíró, Facebook.com, 2019. május 26.)

A legutóbbi napokban az uniós választás uralta a nyilvánosság fórumait. Lefülelt mondatok.

Úgy zajlik az uniós választási kampány, hogy nyomokban sem tartalmaz semmilyen uniós elképzelést, párbeszédet, újragondolást. (Parászka Boróka marosvásárhelyi újságíró Romániáról, Mozgó Világ, 2019/5.)

A magyarországi ellenzéki kínálat szánalmas. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Mérce.hu, május 20.)

Még van elég ideje, hogy nagy hibákat kövessen el. (Paul Lendvai bécsi újságíró Orbán Viktorról, ATV, május 20.)

A politika a kisujjában van. (Petry Zsolt volt válogatott labdarúgó Orbán Viktorról, Index.hu, május 21.)

Ha nem vagyunk ott, meggyengülünk itthon is. (Vincze Loránt erdélyi politikus Brüsszelről, Magyar Rádió, május 21.)

Orbán ismét nyerni fog vasárnap, de a fideszes uniós képviselők szamárpadul kijelölt székeire tüskék kerülnek. (Haskó László orvos, Népszava, május 22.)

Nagyobb kutya családot alapít, ahogy szokták mondani. (Mesterházy Attila szocialista politikus, ATV, május 23.)

Az ellenzék látványosan a botránypolitizálás felé indult el. (Bagi Iván humorista, Magyar Hírlap Online, május 23.)

Magyarország ma már csak földrajzi értelemben európai. (Nagypál Gábor színész, 168 Óra, május 23.)

Május 26-án Orbán Európában meg fog bukni. (Dobrev Klára DK-politikus, Index.hu, május 23.)

Orbán Viktor az európai gondolat Geréb Ernője. (Tüttő Kata szocialista politikus Szombathelyen, Nyugat.hu, május 24.)

Németországgal lehet sok bajunk, de a közös üvegházban nem kellene kővel dobálózni. (Prőhle Gergely volt államtitkár a kormánypárti sajtó antimerkeles megnyilvánulásairól, Válaszonline.hu, május 24.)

Ma meg lehet teremteni a demokrácia látszatát, miközben valójában diktatúra van. (Ungváry Rudolf közíró, Népszava, május 24.)

Az lenne meglepetés, ha az ellenzék több mandátumot nyerne, mint a Fidesz. (Cseh Katalin Momentum-politikus, ATV, május 24.)

Már az is ellenzéki sikernek számítana, ha a kormányerő nem növelné európai parlamenti mandátumainak számát. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, május 24.)

Vasárnap éjszaka a fideszes örömünnep árnyékában várhatóan ismét ellenzéki magyarázkodásversenyt hallhatunk. (Dull Szabolcs újságíró, Index.hu, május 24.)

A mai napig olyan ember áll az élükön, akinek a kezében elemeire hullott a magyar baloldal. (Orbán Viktor miniszterelnök Gyurcsány Ferencről, Magyar Nemzet, május 25.)

Magyarország egy történelmi bajkeverőt tart hatalomban. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök Orbán Viktorról, ATV, május 25.)

Az ellenzéki önkormányzati vezetők közül egyedül Botka László értette meg, hogy az EP-választás az önkormányzati választás első fordulója. (Lengyel László politológus, Népszava, május 25.)

Egy emigráns mindenét elveszíti, kivéve az akcentusát. (Réthy Béla német sportriporter, Nemzeti Sport, május 25.)

Lekvár az, amiből sajnos nem lett pálinka. (Kricsár Kamill székesfehérvári színész, Magyar Rádió, május 26.)

Tegnap nem volt kampánycsend. Nekem hiányzik, de nemcsak magánemberként, hanem szerkesztőként is. Régebben a választás előtti napon elhallgattak a kampányoló politikusok, és a politikával foglalkozó újságírók is felfüggesztették az esélylatolgatást. Mi, szerkesztők pedig kihúztuk az asztalfiókot, vagy átnéztük a merevlemezt, és a hetek-hónapok óta tartalékolt tárcát betettük a lapba, föltettük a portálra. Az a tárca ugyanis, amelyről tűnődöm, nem pénzt tartalmaz, hanem személyes benyomásokat.

A papír alapú sajtóban az újságoldal hajtás alatti részében jelent meg, és az egyetlen sajtóműfaj volt, amelyben a szerző egyes szám első személyben szólalhattak meg. Terjedelme két-három flekkre, ötven-hetven sorra becsülhető úgy, hogy elfért még mellette egy glossza is. A legjobbak keretben jelentek meg, sőt a szerző nevét nem is alulra, hanem fölülre írtuk. A tárca majdnem irodalom, általában literátus újságírók művelték. Írószemmel látták a világot, de nem föltétlenül szépirodalmi műfajokban fejezték ki magukat. Bálint György és Balogh Edgár nyomán ezért neveztük őket közírónak.

A digitális sajtóban nem hajtogathatjuk az oldalakat, ezért a tárca nem is szorulhat a hajtás alá. S bár nem becsülik meg jobban, mint a hagyományos sajtóban, van egy közösségi fórum, amely erényt kovácsol a műfaj félreszorítottságából. A Facebook üzenőfalán gyakran lát napvilágot. A személyes benyomással nemcsak olyan újságírók próbálkoznak, akik legalábbis a szubjektív gondolataikkal kiszorultak a papír alapú sajtóból. Digitális ismeretségi körömben akadnak írástudók, akik a tárca mesterévé képezték ki magukat. Ide sorolom a szinte kizárólag fészbukon közlő Bruck András írót, a humorban tréfát ismerő Föld S. Péter közírót, a csipkelődő Gábor György vallástörténészt, az Abszurdisztánból tudósító Kardos András esztétát, a Tihanyból szemlélődő Odze György írót és a FüHü-s publicisztikákhoz témákat kereső Szele Tamás újságírót.

Egy heti rovatba idestova három évtizede gyűjtöm az ütős mondatokat. Azt vettem észre, hogy lelőhelyük egyre inkább a világháló, amelynek befogadóképessége szinte korlátlan. S ha a szerzők személyiségükön szűrik át a társadalomban szerzett tapasztalataikat, akkor a számítógép képernyőjén gyakrabban rajzolódnak ki szállóige-gyanús gondolatok. Engem is meglepett, hogy a nyilvánosság fórumai közül májusban a Facebook tárcaírói tizenegy szellemes betűsorral vezetik az ütős mondatok mezőnyét.     

Bedarálhatják a megyei napilapokat is címmel figyelemre méltó cikk jelent meg a Népszava mai számában. A megírásában bizonyára közreműködött Doros Judit, Ungár Tamás és Vas András, a belpolitikai rovatot vezető Boda András pedig szintén dolgozott vidéki tudósítóként. A régi kollégáikat bármikor megszólíthatják, feltéve, ha a nyilvánosságnak nem adják ki a nevüket. Legfontosabb megállapításuk, hogy a megyei napilapok központosítása nem fejeződött be.

Állítólag a KESMA rövidítésű nonprofit alapítvány, amelyhez pillanatnyilag tartoznak, megszüntetné a főszerkesztői funkciókat, és a szerkesztőségvezető csak összehangolná a helyi tudósítók munkáját. A többi a budapesti redakció dolga volna. A megyei lapoknál dolgozó újságírók veszélyérzete korántsem indokolatlan. Kormányzati szempontból hatékonyabbá, gazdaságosságiból olcsóbbá lehetne tenni az újságjaikat, mindazonáltal az a benyomásom, hogy akik vezetik a központi szerkesztőséget, a megyei lapokat eddig sem ész nélkül állították a kormány szolgálatába.

Képesek volnának megértetni a politikai döntéshozókkal, hogy a központosítás folytatása felérne az öngyilkossággal. Úgy vették át a megyei sajtót, hogy szakítottak a külföldi tulajdonosok gyakorlatával, akik elhanyagolták a tudósítói hálózatot. Pénzt kértek (és kaptak) a hálózat újjászervezésére, és miközben a korábbinál több hírt közöltek az elhanyagolt falvakról, eljuttatták a kormány üzeneteit a legeldugottabb településre is. Az elképzelés bevált, a falvak Fideszre szavazó népe révén szerzett tavaly az Orbán-kormány kétharmadot az országgyűlésben.

Úgy látom a helyzetet, hogy az egységesen 16 oldalnyi megyei lapokból négyoldalnyi a központi anyag. Teljes egészében a második oldal, egyoldalnyi a politikai hirdetés, a maradék két kolumna pedig részletekben szürkíti az amúgy helyi hírekkel kecsegtető újságokat. A fővárosi szakemberek eddig tartották magukat a külföldi tulajdonosoktól örökölt családi jelleghez. Ahhoz, hogy a helyi cikkek és a hét majd’ minden napjára jutó mellékletek segítségével elégíthető ki a családtagok érdeklődése is. Ezzel magyarázható, hogy a megyei sajtó példányszáma sokkal kevesebbel csökkent, mint az országos napilapokéi, amelyek a politikai tömbösödés útját választották.

Ha a további központosítás révén a 18 megyei napilap átlépne ama újságkategóriába, amelyet a másik oldal hívei már nem olvasnak, akkor felgyorsulna a megyei sajtó ma még elviselhető példányszám-csökkenése.             

Kedvenc napilapom, a Népszava ma reggel nyúlfarknyi cikkben számolt be a Nemzeti Választási Iroda tegnapi közleményéről. A tizenhat sornyi címes hír utolsó mondata ez: „…a Munkáspártnak mindössze három” delegáltja van. A helyzetet másként értelmezem. Az utolsó előtti áttekintéshez képest a Thürmer-párt ötven százalékkal növelte számlálóbiztosai számát, korábban ugyanis két aktivistát jelentett be a 10277 szavazókör ellenőrzésére.

Egyébként a választási törvény szerint minden listán található párt(szövetség) szavazókörönként két számlálóbiztost kérhet föl az ellenőrzésre. Az idén kilencesre bővült lista pedig lehetőséget teremtett volna arra, hogy 184986 küldött őrködhessen a május 26-i voksolás tisztasága fölött. Ennyi aktivista azonban nincs Magyarországon. Be kell érnünk 26907-tel. Öt éve, az uniós választáson 27276-an voltak. Két nap múlva a következő arányokra számíthatunk (zárójelben a 2014-es adatok). Fidesz-KDNP: 14893 (14802), MSZP-Párbeszéd: 5158 (’14-ben MSZP: 5685), Jobbik: 2883 (5467), Demokratikus Koalíció: 2847 (1266), Mi Hazánk Mozgalom: 504, Momentum: 317, LMP: 152 (56), Magyar Kétfarkú Kutya Párt: 150, Munkáspárt: 3.

A számok önmagukért beszélnek. Annyit mégis érdemes hozzájuk fűzni, hogy elvileg minden szavazókörbe jut legalább egy kormánypárti és egy ellenzéki számlálóbiztos. A két kormánypárt 14893 delegátusa közösködik ugyanis a légtéren 12014 nem kormánypártival. Gyakorlatilag azonban más a helyzet. A 24.hu utánanézett a részleteknek, és kiderült, hogy 2495 szavazókörbe nem jut ellenzéki ellenőr. Pedig a választási törvény nem ragaszkodik ahhoz, hogy csak helybéli lehessen számlálóbiztos. Igen ám, de ahhoz, hogy a járási vagy megyei pártszervezet eljuttathassa emberét a legeldugottabb zsákfaluba is, aktivistára, benzinköltségre, néhány szendvicsre és logisztikai készségre volna szükség.

A számlálóbiztosok látszólag elvont ügyéből három következtetés adódik. Az első az, hogy a több mint tízezer szavazókörből a Fidesz-KDNP két és félezerben azt csinálhat, amit nem szégyell. Ez épp elég lesz az olyannyira áhított kétharmadhoz. A második, hogy az ellenzéki pártok együttvéve sem képesek annyi számlálóbiztost kiállítani, amennyit a két kormánypárt. A harmadik következtetés, ha lehet, még lehangolóbb: az ellenzéknek immár lakmuszpapírja van arról, hogy az országos hálózata hiányos, társadalmi beágyazottsága pedig legalábbis kérdéses.

Majd az uniós választás után eldöntjük itt, a Fideszben, hogy mi a jó Magyarországnak. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2019. március 24.)

Abban bízom, hogy több ellenzéki mandátum lesz, mint fideszes. (Cseh Katalin Momentum-politikus, hvg.hu, 2019. május 14.)

Több mandátuma lesz a magyar ellenzéknek az Európai Parlamentben, mint a Fidesznek. (Vágó Gábor LMP-politikus, Magyar Narancs, 2019. május 16.)

Mozgósítunk. (Tóth Bertalan szocialista politikus, ATV, május 21.)

Vasárnap mutassuk meg Brüsszelnek, hogy milyen sokan vagyunk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2019. május 22.)

Orbán ismét nyerni fog vasárnap, de a fideszes uniós képviselők szamárpadul kijelölt székeire tüskék kerülnek. (Haskó László orvos, Népszava, 2019. május 22.)

Ha az ellenzék meg tudja akadályozni, hogy a Fidesz növelje támogatottságát az EP-ben, akkor elmondhatjuk, megállítottuk a Fidesz előretörését egy nagyon ellenséges jogi és médiakörnyezetben. (Jávor Benedek Párbeszéd-politikus, Magyar Narancs, 2019. május 23.)

Május 26-án Orbán Európában meg fog bukni. (Dobrev Klára DK-politikus, Index.hu, 2019. május 23.)

Európában meg fogjuk verni Orbánt. Nem kicsit, nagyon. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, ATV, 2019. május 23.)

Nem fogunk mindenhol elindulni, de ahol igen, ott nem fogunk össze senkivel. (Döme Zsuzsanna, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt politikusa, Népszava, 2019. május 24.)

Mi még Európa kedvéért sem járulhatunk hozzá Schengenhez, egy újabb trianoni döntéshez, mert ismét elszakítaná tőlünk az erdélyi, a kárpátaljai és a felvidéki magyarokat.  (Csoóri Sándor költő, Zalai Hírlap, 1999. szeptember 18.)

Schengen olyasmi, mint a vasfüggöny, csak nem lőnek. (Tóth Ferenc szekszárdi újságíró, Tolnai Népújság, 2003. április 13.)

Ha Schengen-államba utazik valaki, akkor úti okmány nem szükséges. (Takács Albert igazságügyi miniszter, Origo.hu, 2007. december 20.)

Schengen: zártkörű nyitottság. (Balázs Attila író, Magyar Rádió, 2011. május 12.)

Ha nem tudjuk betartani Schengent, kimaradunk belőle. (Lázár János, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, Magyar Távirati Iroda, 2015. szeptember 3.)

Amíg Schengen törvény, addig betartjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Origo.hu, 2015. szeptember 23.)

Magyarország azért épít kerítést, hogy Schengenen belül ne legyen szükség kerítésre. (Pusztay János szombathelyi nyelvészprofesszor, Magyar Idők, 2015. szeptember 26.)

Schengen a szabadság jelképe. (Prőhle Gergely uniós ügyekért felelős államtitkár-helyettes, Magyar Idők, 2015. november 13.)

Ahhoz, hogy működőképes Schengen-zónánk legyen, meg kell védeni Európa külső határait. (Németh Zsolt volt külügyi államtitkár, Maszol.ro, 2015. november 20.)

Schengenhez nem szabad hozzányúlni. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Válaszonline.hu, 2019. április 29.)

Alma materem a debreceni egyetem. Minden érdekel, ami vele történik. Ezúttal például az, hogy egy akarnok rektor közéleti személyiségek édesgetésével próbál tekintélyt és pénzt szerezni a munkahelyének. Ezzel magyarázható egy hír is a Népszava mai számából: a patinás felsőoktatási intézmény „úgy szórja a díszdoktori címeket, mint a cukrot. Vlagyimir Putyin orosz elnök és Matolcsy György jegybankelnök után most épp egy moszkvai magánegyetem, az MFUA rektorát terjesztették fel a doctor honoris causa címre.”

Csakugyan kínos a pénzzel és egyéb előnyökkel kecsegtető említettek mennybe menesztése, Putyin azonban kilóg a sorból. Az orosz elnököt ugyanis nem doctor honoris causára, hanem civis honoris causára jelölték. Vagyis díszpolgári címre. A cikk írója nem először téved. Doros Judit tavaly nyáron már megkínálta Putyint a díszdoktorsággal, és most megint előjött a becsípődése. Csakhogy nem ő az egyedüli újságíró, aki belekeveredett a kacifántos kitüntetési ügybe. Megtörtént ez a 444, a 168 Óra és az Index munkatársaival is. Albert Ákos, Buják Attila és Pándi Balázs szintén abból indultak ki, egyébként logikusan gondolkodva, hogy egy önkormányzati testület dolga volna díszpolgári címet adományozni.

Például Debrecen, a cívis város igazán adhatott volna az orosz elnöknek civis honoris causát. Egy egyetemhez viszont jobban illik, ha díszdoktori címmel, doctor honoris causával méltányolja a nagy emberek anyagi és erkölcsi támogatását. Csupán azt hagyták ki a számításból, hogy a debreceni egyetem rektoráról sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy fogalma sincs a tudományról. Tisztában volt azzal, hogy kinevettetné magát, ha ország-világ előtt Putyin tudósi tevékenységét kéne méltatnia. Az már a sors iróniája, hogy az orosz államfőnek eddig arra sem volt ideje, hogy az egyetemhez nem illő díszpolgári kitüntetést átvegye.

De hogy a putyinozó kollégák ne véljék egy öreg újságíró zsörtölődésének e bejegyzést, a talán nem egészen indokolatlan szakmai kritikát hadd enyhítsem némi humorral. Tavaly, Putyin kitüntetésének hírére Vajda Mihály filozófus, a debreceni egyetem nyugalmazott professzora lemondott emeritusi címéről. A tiltakozásról írott szöveget Holló Márta olvasta be az ATV-ben. A csinos és kedves híradós egy pillanatra zavarba jött, mert olyan szót talált a súgógépen, amellyel még nem találkozott. De kivágta magát, mert ezt mondta: „…és lemondott professzor emirátusi címéről”. 

Hogyan válhatott a szovjet tábor legvidámabb barakkjából az Európai Unió legelnyomottabb és legkorruptabb országa? (Radványi Miklós Egyesült Államokban élő volt diplomata, Hírklikk.hu, 2019. február 2.)

Ahogy Orbán Viktor kivezette a Fideszt a Néppártból, úgy vezeti ki Magyarországot az Európai Unióból. (Dobrev Klára DK-politikus, atv.hu, 2019. március 22.)

Az EU-t nem arra találták ki, hogy betegeskedő politikusok elfekvője legyen. (Orbán Viktor miniszterelnök, Népszava, 2019. május 3.)

Orbán Viktor az Európai Unió ellensége. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, ATV, 2019. május 7.)

Nemzeti céljainkat az Európai Unión belül jobban el tudjuk érni, mintha azon kívül maradtunk volna. (Orbán Viktor miniszterelnök, Erdélyi Magyar TV, 2019. május 8.)

Az Unió jóindulatú projekt. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, Kálmánolga.hu, 2019. május 10.)

Ha Magyarországot kizárnák az Európai Unióból, az felérne Trianonnal. (Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Klubrádió, 2019. május 13.)

Rendszerszinten az Európai Unió jelenleg nem képes biztosítani a jogállamiság kritériumait mindenki számára. (Cseh Katalin Momentum-politikus, hvg.hu, 2019. május 14.)

Az Európai Unió a béke intézményesített garanciája. (Hiller István szocialista politikus, ATV, 2019. május 20.)

Az erős Európai Unió sok mindenkinek nem áll érdekében. (Tóth Bertalan szocialista politikus, ATV, 2019. május 21.)