Amikor Orbán Viktor átvette a hatalmat, gondoskodott a közszolgálati médiumok vezetéséről is. A Magyar Távirati Iroda élére Belénessy Csabát nevezte ki, aki a 168 Óra című hetilap 2010. december 9-i számában kijelentette: „Egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz és tisztességes az ellenzékhez.” Több mint másfél évtized múltán azon tűnődöm, vajon miként alakult a közszolgálati média helyzete. A válasz aligha lehet más, mint az, hogy az immár egy cégbe összevont médiumok túlságosan is lojálisak lettek a kormányzathoz, és elhanyagolták az ellenzéket.
Holnap esküszik föl az új miniszterelnök. Vajon a reggel kilenctől késő délutánig tartó programsorozatban kap-e műsoridőt a közszolgálatinak nevezett tévétől? Persze őt sem könnyű elhelyezni az adásban. Ellenzékiségi két esztendejében állandóan panaszkodott arra, hogy akárhol szólaltatták meg, sosem kapott annyi időt, amennyit igényelt volna. Ebben már most is hasonlít Antall Józsefre, aki eredeti foglalkozásához híven az interjú műfajába történelmi előadásokat gyömöszölt. Ebből is lett az a botrány, amelyet az időszerű tanulság kedvéért próbálok körüljárni.
Az újdonsült miniszterelnök több mint kétórás beszédben ismertette 1990. május 22-én a kormányprogramot. Másnap folytatódott a parlamenti vita, és negyvenketten szóltak hozzá. Mindenki csak öt percet kapott, összesen azonban mintegy kétszáz percet. A miniszterelnök-jelölt 18.30-tól válaszolt nekik, fejtegetése 19.50-ig tartott. Az országgyűlés elfogadta a kormányprogramot, és következett az eskütétel, amire a Híradó visszakapcsolt ugyan néhány másodpercre, de kétségtelen, hogy az immár kormányfőt lekeverték. Este 8-kor kezdődött ugyanis Bécsben a Milan-Benfica BEK-döntő.
Az MDF, vagyis a legerősebb kormánypárt irányította kulturális bizottság néhány óra múlva fölkérte az Magyar Televíziót, hogy „az Országgyűlés eseményeinek hű közvetítésére nagyobb figyelmet fordítson”. Ezzel nem értett egyet az ellenzéki pártok közül a Fidesz és az SZDSZ, az akciójukra azonban azért nem térek ki, mert a történteket nem a korabeli pártviszonyok felől érdemes megközelíteni. Évekkel az elfogadott médiatörvény előtt voltunk, amely csak 1996-tól tette lehetővé a kereskedelmi televíziók megalapítását. Az országban egyetlen tévé működött, az első, úgynevezett földfelszíni, milliók által nézett és a második, műholdas, százezrek által ismert programmal. Az utóbbi nem jöhetett számításba a kormányeskü szempontjából. Az előbbi szerkesztőinek pedig el kellett dönteniük, vajon az első csatornán a közszolgálati jellegű eseményt sugározzák-e, vagy a tömegszórakoztató focimeccset közvetítsék. Az egészből aligha lett volna botrány, ha a Magyar Televíziónak lett volna elnöke.
Amikor Németh Miklós miniszterelnök fölkérte a vezetésre Nemeskürty Istvánt, akkor a neves történetíró és filmproducer hazafias feladatának tekintette, hogy vállalja a megbízatást. Egy korabeli interjúban azonban bevallotta, hogy készen kapott egy elnökséget, amelyet Pozsgai Imre államiniszter válogatott össze. A fölkérés tehát nem azt jelentette, hogy Nemeskürty a Magyar Televízió elnöke legyen, hanem azt, hogy vezesse az MTV elnökségét. Az intézmény erős embereiből álló testületében az elöljáró olykor kisebbségbe került, és a döntést akkor is végre kellett hajtania, ha nem értett egyet a kollektíva határozatával.
Az MDF választási győzelme után Németh Miklósból az utód Antall József esküjéig ügyvezető miniszterelnök lett, Nemeskürty István pedig a tőle kapott mandátumot visszaadta. Jól ismerte Antall Józsefet, sőt a nézeteivel is rokonszenvezett, és abban reménykedett, hogy a hatalomba készülő miniszterelnök szintén őt bízza meg a Magyar Televízió vezetésével. Azzal a korántsem mellékes különbséggel, hogy megszabadulhat az elnökségi tagok korlátozásától, és kibővített mandátummal vezetheti tovább a közszolgálati médiumot. Várakozásában csalódott. Antall József nem őt kérte föl kibővített mandátumú elnöknek, hanem Hankiss Elemér szociológust.
Ezt a szakirodalomban két okkal magyarázzák, Az egyik az, hogy Hankiss a baráti köréhez tartozott. A másik pedig az, hogy az ország kormányozhatósága érdekében megállapodást írt alá Tölgyessy Péterrel, a legerősebb ellenzéki párt képviselőjével, és az SZDSZ is a szociológust szorgalmazta. Ez témánk, a váratlanul kirobbant botrány szempontjából azzal a következménnyel járt, hogy az országgyűlési választás utáni és az új kormány esküje előtti hónapban, 1990 májusában a Magyar Televíziónak nem volt első számú vezetője. Az átmeneti időszakban Nemeskürty István már lemondott, Hankiss Elemér pedig még nem foglalta el az elnöki széket.
A kormányprogram parlamenti vitáján, 1990. május 23-án vajon ki húzza a rövidebbet? Az újdonsült miniszterelnök, akivel ellentétbe kerülhet a közintézmény? Vagy a szurkolók milliói, akik aligha bocsátanák meg, hogy lemaradnak a BEK-döntőről? Néhány évvel később, az Új Magyarország című ellenzéki napilap hasábjain vita bontakozott ki Csurka István és Vitray Tamás között. Csurka 1990-ben az MDF alelnöke volt, és a nyilvánosságért felelt. Nehezményezte, hogy Antall József „elfelejtette” értesíteni a Tölgyessy Péterrel kötött paktumról. 1996-ban már a MIÉP rövidítésű párt elnöke volt, és egy interjúban azzal vádolta Vitray Tamást, hogy a sportriporter a nemzet életében jelentős eseményről „átkapcsolt” egy labdarúgó mérkőzésre.
A mérkőzést közvetítő Vitray válaszolt neki, őt idézem az Új Magyarország 1996. január 9-i számából: „Az elnöki ügyeletes emlékezetem szerint jóval több mint öt percet várt, így az ilyenkor a meccs bevezetőjére szánt időt feláldozva, csupán akkor kapcsoltatott Bécsbe. amikor a mérkőzés megkezdődött. Nyilván ő is úgy vélte, ha igaza volt, ha nem, ne ’hergeljük’ a meccset váró embereket… Amennyiben Önöknek kételyeik volnának az elmondottak valódiságát illetően, legegyszerűbb az akkori elnöki ügyeletest megkérdezni. Chrudinák Alajos volt.”
Ezt Chrudináktól már nem kérdezhetjük meg. Azt azonban életében nem titkolta, hogy a hatalomra került kormánypártokkal rokonszenvezik. Az utókorból nézve miért ne feltételezhetnénk róla, hogy az 1990-es szorult helyzetben mégis szakemberként döntött? A tőle szemléletileg fényévnyi távolságban lévő Vitray Tamással együtt. Egyébként mindketten tagjai voltak a Magyar Televízó elnökségének.
Tíz mondat Antall József lekeveréséről
A kormányt alkotó miniszterek esküjét már majdnem láthattuk, hisz a Híradó végén egy másodpercre visszakapcsoltak az Országgyűlésbe, hogy aztán gyorsan elkapják a képet, nehogy lekéssünk a meccsről. (/medve/, Magyar Hírlap, 1990. május 24.)
Ezt a különleges jelentőségű, túlzás nélkül történelminek nevezhető, emelkedett pillanatot egy nemzetközi kupamérkőzés közvetítése miatt megszakítani, háttérbe tolni, feldarabolni súlyos vétek volt. (Az Országgyűlés kulturális bizottsága, Népszabadság, 1990. május 25.)
Közleményünkben egyetlen szóval sem állítottuk, hogy Balónak köze volt a kormányeskü közvetítésének félbeszakításához. (Nemessuri Zoltán, az MDF tájékoztatási és kampánybizottsága, Magyar Hírlap, 1990. október 30.)
Ha emlékszünk még a négy évvel ezelőtti vádra, hogy tudnillik Baló Györgyék lekeverték az ünneplő Antall Józsefet. (Darvasi László író, tévékritikus, Élet és Irodalom, 1994. május 13.)
Antall József, Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke székfoglaló beszédét mondja az Országgyűlésben - nem volt jó beszéd, tele volt a megkötött paktum zavarosságával -, és a tévében Vitray Tamás átkapcsol egy focicsapat kupameccsére, mondván, hogy az jobban érdekli a közönséget. Persze, a sajtószabadság jegyében. (Csurka István író, MIÉP-politikus, Új Magyarország, 1996. január 3.)
A Csurka úr által valótlanul idézett esetben nekem jelezték, hogy a parlamenti közvetítés még tart, amit tudomásul kellett vennem, ám azt tanácsoltam, bízzák az elnöki ügyeletesre a döntést, nehogy - bármennyire is hihetetlen Csurka úr számára - a focimeccset váró szurkolók bosszúsága a parlamenti eseményre háruljon. (Vitray Tamás, a mérkőzést közvetítő riporter, Új Magyarország, 1996. január 9.)
Nem azzal romlottak el a dolgok, hogy a kormány eskütételét lekeverték a BEK-döntő miatt. A közjogi méltóság tekintélye forog kockán, ha Antall József szólni akar a tévében, és az MTV elnöke azt mondja, nem. (Boross Péter MDF-politikus, volt miniszterelnök, 168 Óra, 1997. június 10.)
Antall József nem kivételesen hosszú beszédet tartott, viszont közeledett a Milan-Benfica BEK-döntő. Ha akkor ugyanúgy háromnegyed kilenckor kezdenek, mint most, de sajnos már nyolckor indult a játék. Az esküt lekeverték. (Nagy N. Péter újságíró, Népszabadság, 2015. május 23.)
A tévé illetékes döntéshozója - minden bizonnyal az akkori elnöki ügyeletes, Chrudinák Alajos - úgy ítélte meg, hogy a Milan-Benfica meccs több nézőt vonz, mint az eskütétel. (Kéri László szociológus, 168 Óra, 2020. április 16.)
A televízióban néztem, illetve néztem volna az eskütételt, de felháborító módon valamilyen futballmeccs miatt nem közvetítették. (Boross Péter volt MDF-politikus, Index.hu, 2022. április 8.)
