Figyelemre méltó cikk jelent meg két napja, augusztus 22-én az Index történelmi ismeretterjesztő róvatában. Rácz Sarolta rajzolt portrét az úgynevezett keresztény feminizmus talán legismertebb magyarországi képviselőjéről, Slachta Margitról. A korrekt értelmezés olvasása közben erre a mondatra kaptam föl a fejem: „’Egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő.’ Az idézet állítólag Parragi György kisgazdapárti politikustól származik, aki ezzel a kijelentéssel adta tudtára a világnak, hogy az 1945 utáni országgyűlési tagok közül egyetlen van, aki bátran kiállt az elvei mellett: Slachta Margit.”
Ezt máshogy tudom, ám a cikkíró becsületére válik, hogy vállalta az információ bizonytalanságát. Parragi György neve elé helyezte ugyanis az állítólag kifejezést. Ezért inkább kiegészítem Rácz kolléganő mondandóját a XX. század másik honanyájával, Kéthly Annával. A két asszonyt a világnézet választotta el, a szociáldemokratát a keresztényszocialistától, mégis arról voltak nevezetesek a maguk korában, hogy szociális érzékük különböztette meg őket a kevésbé érzékeny honatyáktól. Ismétlem: a maguk korában, mert a jelek arra utalnak, hogy épp az időrend kuszasága miatt tulajdonítunk egy közszájon forgó szállóigét mindkét politikusnőnek.
Rácz Sarolta hangsúlyozza, hogy ő az 1945 utáni Slachta Margitról beszél, az idézett szállóige viszont nem azonos azzal, amit Parragi György valójában mondott. A többszörös főszerkesztő újságíró, aki az 1945 utáni nemzetgyűlésben politikai ellenfele volt, és az üléseken gyakran vitatkozott a royalista (királyságot visszakövetelő) és a kötelező hitoktatást védő képviselőnővel, lovagiasan elismerte, hogy olyan vitapartnerrel van dolga, aki kiáll az elvei mellett. Ellentétben a honatyákkal, akik fülüket-farkukat behúzzák, holott a közélet égető kérdései közé tartozik az állam formája meg az állam és az egyházak kapcsolata. Ezzel magyarázható, hogy 1947. április 16-án az Országgyűlési Napló tanúsága szerint Parragi György megjegyezte Slachta Margitról: „Egyetlen férfi a nemzetgyűlésben.”
Igen ám, csakhogy a közismert szállóige így hangzik: „Az egyetlen férfi a parlamentben - az is nő.” A témakör egyik kutatója, a bejegyzésem utáni összeállításban is idézett Balogh Margit nemcsak Parragi szerzőségét bizonytalanítja el, hanem az előzményekre is utal: „Ez a megállapítás egyébként nem először hangzott el Slachta Margitról.” Ebből logikailag két mozzanat következik. Az egyik az, hogy az előzmények az 1945 utáni nemzetgyűlésben keresendőek, a másik pedig az, hogy a két világháború közti országgyűlésben is érdemes körülnézni.
Az utóbbi azért is lehetséges, mert Slachta Margit 1920-ban lett a Csonka-Magyarország első parlamentjében képviselő. Jellemző a korabeli viszonyokra, a nők társadalomban betöltött hátrányos helyzetére, például a korlátozott választójogukra, hogy a katolikus szerzetesnő volt az első országyűlés egyetlen nőtagja. Szereplése nem egészen két évig tartott, a következő országgyűlésbe ugyanis már nem választották be. A felszólalásai visszhangot keltettek, de korántsem akkorát, hogy kiérdemelje a később szállóigévé vált mondást. A második nőtagot 1922-től a Magyar Szociáldemokrata Párt küldte a Parlamentbe. Kéthly Annának több ciklus is megadatott, hogy kiérdemelje az „Egyetlen nő van a parlamentben - az is férfi.” dicséretet.
Most már csak az a kérdés, hogy a szellemes és korjellemző szállóigét ki írta vagy mondta róla. Sajtóbeli nyomozásom egyik eredménye Kozma Ferenc pécsi újságíró kijelentése, miszerint „Egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő - jegyezte föl a fáma Kéthly Annáról.” Fáma istennőt szárnyakkal ábrázolják az ókori mitológiában. Két trombitát tart a kezében, a rövidebbel pletykát, a hosszabbal hírnevet terjeszt. A latin fama ugyanis híresztelést, mendemondát, szóbeszédet jelent. Nem föltétlenül a megbízható információt jelzik vele, ezért azorul az ellenőrzésre. Ami pedig a hírnevet illeti, száz éve a marketing és a brand kifejezést aligha használták Magyarországon.
Mindenesetre Kéthly Anna az első közéleti személyiség, aki tudatosan építette föl a hírnevét. Angolos kiskosztümben járt, és nem változtatott a frizuráján meg az elvein. Gépíró-lányként kezdte a Tolnai Világlapja című magazinnál. Majd újságírásra adta a fejét, és bekapcsolódott a nőmozgalmakba is. Szociáldemokrata politikusként lett honanya. A 244 képviselő között az egyetlen nő, ugyebár Slachta Margit már nem tagja az országgyűlésnek. A szállóigeként terjedő minősítésre nem azonnal tett szert, hanem csupán három és fél év múlva. 1925 karácsonyán felszólalt a hadirokkantak ürügyén, és a vérig sértett honatyák veréssel fenyegették, mert a háborús felelősségüket firtatta. A parlamenti ülésekről névtelen beszámolót a polgári radikálisok Világ című lapjában Purjesz Lajos főszerkesztő szokott írni. Ezért aztán a szabadkőműves publicistát vélem a nagy hírre vergődött szólásmondás szerzőjének.
Amit papírra vetett, azt meghányták-vetették a kávéházi törzsasztaloknál. Elvettek belőle, hozzá is tettek, így alakult ki a végső, fanyarságig kicsontozott változat. A szállóige értelmezésében az áttörés néhány évtizeddel később, 1983-ban következett be. A magyar szociáldemokrácia talán legismertebb kutatója, Strassenreiter Erzsébet a Társadalmi Szemle című folyóiratban vázolt portrét Kéthly Annáról. Elmarasztalta az 1956 utáni emigrációban betöltött szerepéért, de a két világháború közti tevékenységéért nem fukarkodott az elismeréssel. Akik a hazai sajtóban utána írtak Kéthlyről, többnyire tőle kölcsönözték az értékítéletet. Az már a sors iróniája, hogy a szocdem Kéthly Annát és a keresztényszocialista Slachta Margitot egyaránt kiszorították az országból, és mindketten emigrációban haltak meg.
Mellesleg a szállóigék öszemosódásával van dolgunk. Száz évvel ezelőtt terjedt el a sajtóban, hogy az országgyűlés egyetlen nőtagja bátrabb, szókimondóbb, mint a hímtagok. Egy újságíró és a kávéházi polgárok gondoskodtak arról, hogy a szólásmondás szájról szájra szálljon, és terjedés közben elnyerje a végső formáját. Majd valamivel több mint két évtizeddel később más formában bukkant föl. A parlamentből nemzetgyűlés lett, és a szállóige végéről eltűnt az „- az is nő” kiszólás. De van itt egy másik kiszólás is, amely magyarázza a bejegyzésem címét.
Őrzöm majdani édesapám levelezőlapját, amelyet a frontról küldött a majdani édesanyámnak Kolozsvárra. A tizenéves menyasszony neve után ez olvasható: „úrhölgynek”. Apám a korabeli szokásnak megfelelően fogalmazta a címzést. Azóta az úrhölgy kifejezés elenyészett, bár két házelnök - a szocialista Szili Katalin és a tiszás Forsthoffer Ágnes - esetében újra használható. Száz év alatt annyit változott a nők helyzete Magyarországon, hogy nemcsak szavazhatnak, hanem olykor még az ország házát is uralhatják.
Tíz mondat az egyetlen férfiről, aki nő
Nem véletlenül terjedt el vele kapcsolatban az a mondás, hogy „egyetlen férfi van a parlamentben - az is nő”. (Strassenreiter Erzsébet történész Kéthly Annáról, Társadalmi Szemle, 1983/8-9.)
„Egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő” - jegyezte föl a fáma Kéthly Annáról. (Kozma Ferenc újságíró, Új Dunántúli Napló, 1990. november 4.)
Slachta Margit 1947. április 16-án nagy ívű beszédében a vallásos nevelésért emelt szót. A hitoktatás szabadságáért mondott beszéde után Parragi György (a kisgazda pártból néhány héttel azelőtt kilépett) pártonkívüli képviselő így méltatta: „Egyetlen férfi a nemzetgyűlésben.” (Balogh Margit történész, História, 2000/5-6,)
A hitoktatás szabadságáért 1947 áprilisában elmondott karakán beszéde után Parragi György képviselő azt mondta róla: „Slachta az egyetlen férfi a Nemzetgyűlésben.” (Kacsoh Dániel újságíró, Magyar Hírlap, 2009. augusztus 18.)
Kéthly Annáról, a magyar szociáldemokrácia nagyasszonyáról az a mondás járta a két világháború közt, hogy „az egyetlen férfi a parlamentben”. (Papp Attila Zsolt filmkritikus, Helikon, 2010. november 10.)
Először őrá ragasztották - kemény felszólalásai miatt - a fordulatot: „egyetlen férfi van a parlamentben - az is nő”. Slachta Margit első ízben „férfi” (1946-ban) a Parlamentben, hogy felszólalt a királyság mellett. Egy évvel később a hitoktatás szabadságáért kardoskodott. Ekkor méltatta őt Parragi György képviselő így: „Egyetlen férfi a nemzetgyűlésben.” (T. Attila erdélyi levélíró, Új Magyar Szó, 2012. március 16.)
Slachta Margit mellett róla is azt mondták: „Egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő.” (Pilhál György újságíró Kéthly Annáról, Magyar Nemzet, 2019. november 16.)
Slachta Margit az első nő, aki mandátumot szerzett az Országgyűlésben, 1945-ben és 1947-ben is képviselő. Ráaggatták, hogy az egyetlen „férfi” a Nemzetgyűlésben. (Kő András újságíró, Magyar Hírlap, 2020. december 12.)
A második világháború után többször is elhangzott, hogy Slachta Margit „az egyetlen férfi a nemzetgyűlésben”. Egy alkalommal Parragi György használta ezt a kifejezést 1947-ben. (Fejérdy András történész, Új Ember, 2021. december 12.)
Kéthly Annáról például, aki 1922 és 1944 között volt országgyűlési képviselő, és több mint ezer alkalommal szólalt fel a parlamentben, annak idején az volt a vélekedés, hogy egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2023. augusztus 6.)
