Varga Zoltán tegnap megszólalt, bár ne tette volna. A DK-politikus a nép hangjának számított a debreceni nyilvánosságban, és amikor az országgyűlés tagja lett, a dékás kommentszekció indulatait vitte az Ország Házába. Nem tetszett a megnyilvánulásaiban, hogy képtelen volt parancsolni az érzelmeinek. Azt hitte, hogy minél durvábban fogalmaz, annál nagyobb lesz az igazsága. Azóta kihullott a parlamentből, és az a benyomásom, hogy önmérséklet híján abban is hajlamos tévedni, amiben talán igaza van.
Tegnap a fészbukos üzenőfalán megcsípkedte az újdonsült miniszterelnököt. Magyar Péter ugyanis nyilvánosságra hozta a Gyurcsány-féle kormányülések jegyzőkönyveit. A dékás bíráló szerint országunk első embere rúgni akart egyet országunk hajdani első emberébe. S azt, hogy nem igaz, amit a jelenlegi miniszterelnök állít, ezzel a szófordulattal fejezte ki: „Erre a valóság: lóf@szt, mama!” Azt a kifejezést, amelyet a Facebook letiltott volna, a kommentelők körében szokásos jellel írta. Úgy vélte, hogy Gyurcsány egyik szállóigéjét idézi.
Igen ám, de a DK alapítója nem ezt mondta még szocialista politikusként. 2006. május 26-án nagy hírre vergődött balatonőszödi beszédében. az MSZP-frakció ülésén, zárt ajtók mögött a Pápán élő édesanyját hozta szóba. Aki nyugdíjasként kifogástalan ellátásban részesült a helybéli szakrendelőben. Amikor azt kérdezte magas állású gyermekétől, hogy „Fiam, megjavult az egészségügyi rendszer?”, akkor a miniszterelnök azt válaszolta, hogy a fogadtatás a kormányfő anyjának szólt. Majd Gyurcsány Ferenc így folytatta: „Mondom: egy lószart, mama!”
Az őszödi beszéd kiszivárogtatása óta szinte napra pontosan két évtized telt el, és a szállóigét nyakra-főre idézik a nyilvánosság fórumain. Többnyire akkor, ha valamiről azt akarják mondani, hogy nem felel meg a valóságnak. A bejegyzésem után olvasható egy összeállítás az efféle megnyilatkozásokból. Néhány megjegyzést fűzök hozzájuk.
Nem Varga Zoltán az egyedüli, aki a lócitrom helyett a ló nemi szervét emlegeti. Korábban ugyanezt tette Apáti Bence akkoriban kormánypárti publicista, Föld S. Péter ellenzéki újságíró, Para-Kovács Imre szintén ellenzéki publicista és Vágó Gábor ugyancsak ellenzéki politikus, Az ő érvelésüket is gyöngítette, hogy nem néztek utána a szó, sőt betű szerinti idézetnek. A szabadszájúságától hirhedt Bayer Zsolt Fidesz-publicista hatszor is a szájára vette az inkriminált mondatot. Négyszer kiírta a lószar minden betűjét, kétszer kipontozta azt a bizonyos ’a’ hangzót. Elgondolkoztató, hogy az akkoriban kormánypárti véleményformálók pontosabban idézték Gyurcsány mondását. Az ellenzéki véleményformálók pedig ama jelenség áldozatául estek, amelyet a szakirodalomban Bárdosi Vilmos nyelvészprofesszor „a szólások téves összemosásának” nevezett.
Az ellenzéki véleményformálók felületessége azért megbocsáthatóbb Varga Zoltán slendrián megnyilvánulásánál, mert mielőtt a volt honatya elszánta magát arra, hogy a jelenlegi miniszterelnöknek ugorjon, illett (érdemes) lett volna átolvasnia a Demokratikus Koalíció alapvetésének számító őszödi beszédet. Ezt elmulasztotta, és a jelek arra utalnak, hogy az indulatai háttérbe szorították a figyelmességét. Vagy azért, mert csupán ennyire telt a felkészültségéből, vagy azért, mert Gyurcsány Ferencet összetévesztette Örkény Istvánnal.
Az írót az ötvenes évek legelején elküldték Dunapentelére, a Sztálinról elnevezett vasműbe. Őt és a többi vendéget a párttitkár kalauzolta a kohó félig kész csarnokában, Miközben lelkesen ecsetelte, hogy itt készül majd a magyar acél, a tekintete megakadt az egyik vendégen. Mintha ismerte volna valahonnan. Amikor befejezte a tájékoztatást, odament az íróhoz, félrehúzta. és megkérdezte tőle, hogy mindig Örkénynek hívták-e, Az író azt válaszolta, hogy ő már Örkénynek született ugyan, de a papája még Ősterreicher volt. Mire a vasmű pártitkára bevallotta, hogy Pesten, a Nagykörút és Rákóczi út kereszteződésénél lévő Österreicher gyógyszertárban volt patikussegéd. Átkarolta Örkény István vállát, és a fülébe súgta: „Lófasz fog itt folyni, nem acél.”
Tíz mondat egy Gyurcsány-szállóigéhez
„Egy lószart, mama!” - szerintem ebből az indulatos mondatból fejthető meg az őszödi felszólalás legfontosabb üzenete. (Ripp Zoltán történész, Mozgó Világ, 2007/1.)
Bezzeg a mi időnkben nem volt ez így - hallom kortársaimat. A történelmi hűség kedvéért azonban meg kell jegyeznem, ahogy a klasszikus is mondja: „A lószart, Mama!” (Klecska Ernő székesfehérvári újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2008. július 19.)
Amúgy mindegyik arc érdekes volt: a „lószart, mamá”-tól kezdve a macskanadrágban távfutó sportemberen keresztül a gondolataiba süppedt államférfiig bezárólag. Csak túl sok. (Kovács Zoltán újságíró Gyurcsány Ferencről, Élet és Irodalom, 2009. május 15.)
A maszlagot, hogy ők a kisembert védik, hagyjuk! „Lószart, mama”, hogy volt vezérüket idézzük. (Lovas István újságíró, Magyar Nemzet, 2010. július 25.)
Csodálom, hogy az emelkedett hangvételű szerző nem az új magyar politikatörténet klasszikusát idézte: „Lószart, mama!” (Szentmihályi Szabó Péter publicista egy meg nem nevezett közíróról, Magyar Hírlap, 2012. július 31.)
Tehát szögezzük le - egy felülmúlhatatlan klasszikust idézve -, hogy jótékonykodnak a norvégok mivelünk? Egy lószart, mama! (Bayer Zsolt publicista a magyar kormány által diszkriminált Norvég Alapról, Magyar Hírlap, 2012. szeptember 27.)
A fiúi szeretet mára klasszikussá nemesedett kiáltása, a „lószart, mama!”. (Ugró Miklós újságíró, Magyar Nemzet, 2014. március 6.)
Azzal áltatjuk magunkat, hogy ők igazából olvasnak. És aki olvas, az intelligens. Lószart mama, hogy egy klasszikust idézzek. (Kácsor Zsolt publicista, Népszava, 2020. január 30.)
Aztán a választás éjszakáján megtudtuk, hogy - klasszikust idézve - „lószart mama”. (Kárpáti Iván újságíró az ellenzéki szavazókról, akik nem a DK-t választották, Klubrádió, 2022. május 17.)
Lószart, mama! Két okból se fogadtam el, hogy te dönts erről. (Leel-Őssy Gábor kizárásra váró DK-politikus Gyurcsány Ferenchez, Facebook.com, 2024. augusztus 5.)
