Március idusán nagyotmondásban Orbán Viktor legyűrte Magyar Pétert. Az ellenzéki pártvezér legfontosabb mondata, „A haza nem lehet várólistán.” aligha versenyezhet az „Átteleltek a poloskák.”-kal. A miniszterelnök szónoklatában akadnak érdekesebb mondatok is, de a képes beszédben szinte verhetetlen.
A jelek arra utalnak, hogy a választópolgárok közül az a kétmillió, akinek számíthat a szavazatára, fogékonyabb a poloskás hasonlatra. Holott a mindennapi gyakorlatban érzékenyebben, közvetlenebbül érinti őket a kórházi várólista. Jövőre, az országgyűlési választáson dől majd el, vajon a poloskázás mennyire épül be a szavazatokba. Az a benyomásom, hogy akár rosszul is elsülhet az állati hasonlat. Azt még csak-csak tudomásul veszi a közvélemény, ha egy közéleti személyiség, például az ország első embere szónokilag megfosztja emberi mivoltuktól a politikai ellenfeleket. Ezt már megszoktuk.
Az viszont továbbgondolásra késztető, ha a poloskázásról szólván ketten is szellemi előzményként említették Szálasi Ferencet. Molnár Bálint, a Kolozsváros.com publicistája tegnap egy gondolatmenet erejéig (idézem is a bejegyzésem utáni összeállításban). Schweitzer Gábor pedig a Szombat című zsidó portál 2025. március 15-i számában figyelemre méltó jegyzetet szentelt a nyilas politikus 1942-es beszédének (ezt több értelmezésben is idézem a végén).
Szálasi ellenzéki politikusként látogatott az 1940 óta ismét magyar fennhatóságú Nagyváradra. A Magyar Nemzeti Szocialista Párt napilapja tíznapos késéssel közölte a tudósítást. A névtelen szerző, valószínűleg maga a szerkesztő, Meszlény Mihály Pál ki is fejtette a késés okát: „Nem mertük feltételezni, hogy Szálasi tényleg ilyeneket mondott volna, politikai hitelrontást viszont még Szálasival szemben sem óhajtunk elkövetni.” Arra a mondatra utalt, amelyről kiderült, hogy csakugyan elhangzott: „A hungarizmus már kormányon van, csak még nincs hatalmon.”
A tudósításban olvasható az a mozzanat is, amely meghökkentő képzettársításra kölcsönöz alkalmat. 2025. március 15.-én ugyebár Orbán Viktor azzal fenyegette meg a politikai ellenfeleit, hogy kiutasítja őket Magyarországról. Nos, a Magyarság 1942-es tudósítása szerint a fővárosi vendég imigyen számolt be az ellenzéki politikusok sanyarú sorsáról: 1935-ben „A párt szervezését röpiratok kiadásával kezdte, amelyekért felvitték a rendőrségre. Egyszer, kétszer, háromszor. Hol fenyegették, hol felajánlották, hogy menjen külföldre, ott is lehet jó magyar.”
Elhangzott persze az fránya poloskázás is, hangsúlyozván, hogy egy háziasszony nem különbözteti meg azt a rovart, amelyik megcsípte, és azt, amelyik még nem csípte meg. Az összes poloskát ciánnal irtatja ki. Az áthallásos kijelentés Nagyváradon mintegy harmincezer zsidó dehumanizálását jelentette. A képes beszéd a nyilas vendég iránt érdeklődők körében „nagy tetszést váltott ki”.
Az 1944. október 15.-étől miniszterelnök, pontosabban szólva „nemzetvezető” Szálasi Ferencet a második világháború után perbe fogták Budapesten. Gárdos Miklós újságíró, egyébként a filmrendező Gárdos Péter édesapja, 1969-ben cikksorozatot szánt a háborús bűnösöknek. A Népszavában idézte a Népbíróság elnökét, Jankó Pétert, aki a Magyarság-tudósítás nyomán azt firtatta, vajon a tömeggyilkos politikus meggyőződése volt-e, hogy a zsidókkal egytől egyig végezni kell. Szálasi erre azt válaszolta, hogy „ez nem az ő véleménye, csak egy nyilas pártszolgálatos véleményét idézte beszédében”.
Néhány évvel később, 2012-ben Karsai László történész A Szálasi-rendszer „zsidópolitikája” címmel tanulmányt jelentetett meg egy szakfolyóiratban. Kitért a poloskás kijelentésre is, de nem a nagyváradi látogatásra hivatkozott, hanem a Nyilaskeresztes Párt egyik budapesti tanácskozására. Szálasi azon is előhozakodott a háziasszonyi nagytakarítással, akkor is egy nyilas pártszolgálatos feleségére hivatkozott.
Márpedig ha háromszor is másnak tulajdonította ama bizonyos hasonlatot, akkor nemcsak igyekezett magától eltolni a poloskás metaforát, hanem kedvenc hasonlatának is tartotta. Nem ez az egyetlen ellentmondás, amely a pályafutását jellemzi. Vajon a kérlelhetetlensége, mely a magyar zsidóság kiirtásának vágyában nyilvánult meg, tőle eredt-e? Vagy benne volt a levegőben a két világháború közti Magyarországon?
Az 1919-es proletárdiktatúrát a jobboldali nyilvánosságban „zsidó forradalomnak” könyvelték el. Ezzel magyarázható, hogy az állati hasonlatok, a dehumanizálás félreérthetetlen jelei fel-felbukkantak. Leginkább a Magyarság című újságban, a Horthy-korszak egyik legjelentősebb megmondó-emberének a lapjában. Milotay István főmunkatársa volt Lendvai István, a korszak másik nemzeti-keresztény véleményformálója, aki Vidéki álnéven nyílt levelet írt a főnökének. Szép Ernő Patika című színdarabját „a zsidó cezarománia egyik legárulkodóbb esetének” nyilvánította. Az „amúgy is gyönge molnárfereneciádából gyöngült szépiádákat” pedig ízekre szedte.
A csöndes, szép tollú író annyira komolyan vette a leplezetlenül antiszemita támadást, hogy átmenetileg Bécsbe emigrált. Az Ojság című pesti vicclap 1923. szeptember 29-i számában jelent meg szerkesztőségi állásfoglalásként egy paródia. A névtelen szerző ál-törvénytervezetet adott közre „Lendvai (Lehner) István” stílusában. Íme, az első paragrafus: „Poloska alatt értendő minden zsidó, kivéve háború esetén egy-egy zsidó orvos, akiktől a felmentés függ.” A sors tragikomédiája, hogy az antiszemita publicistát németellenes cikkei miatt a nyilasok elfogták. Témánk szempontjából érdekes napon, 1945. március 15-én halt meg a szombathelyi börtönben.
Ami pedig Orbán Viktor 2025. március 15.-i szónoklatát illeti, ezeken a szellemi előzményeken kellett volna eltűnődni a miniszterelnök kommunikációs stábjában, mielőtt a poloskát elhelyezték a szövegben.
Tíz mondat a poloskákról
Shakespeare szülőfalujából tiltakoznak a legújabb összehasonlítás ellen: „Drámát Shakespeare, poloskát Dietrichstein a legjobban irt.” (Az Ojság, 1922. július 22.)
Beszéde végén a zsidókérdést Szálasi egy viccel intézte el. amely szerint ha egy háziasszony a lakását ciánoztatja, nem fogja megkérdezni a poloskákat, hogy ’te megcsipkedtél-e, te nem’, hanem elpusztítja az egészet. Ez a része a beszédnek nagy tetszést váltott ki. (Magyarság, 1942. július 31.)
„Ha egy háziasszony nagytakarítást végez, és egy csomó poloskát talál, azokat nem aszerint fogja agyonverni, hogy ezek megcsípték, az meg nem csípte meg, hanem mind. Éppen így, a zsidókérdésben sem lehet az az álláspont, hogy van becsületes zsidó és nem becsületes zsidó - mint ahogy a poloska is megcsípheti az embert, a becsületes zsidó is elkövethet becstelenséget.” Az elnök kérdésére Szálasi kijelentette, hogy ez nem az ő véleménye, csak egy nyilas pártszolgálatos véleményét idézte beszédében. (Gárdos Miklós újságíró, Népszava, 1969. június 18.)
Tisztelettel megkérem a Magyar Hatóságokat, hogy végre végezzék el a már régen esedékes nagytakarítást. A poloskákat ne irtsák ki, hanem engedjék meg nekik, hogy emigráljanak. Ahová akarnak. Magyarországon azonban nincs helyük, mert ezek a nemzet ellenségei. (Pongrátz Gergely, az 1956-os Magyarok Világszövetségének elnöke, Ring, 1991. augusztus 27.)
A nyilasvezér bejelentette a kormányzó félreállítását, még eltökéltebben harcolunk nagy német szövetségesünk oldalán a végső győzelemért, de megtisztítjuk hazánkat - tőlem. Féregirtás következik, poloska, csótány, zsidó itt a véged. (Konrád György író 1944. október 15.-éről, Kritika, 1994/1.)
Valószínűleg pártján belül is felmerült, hogy a zsidók között is vannak, lehetnek becsületes, tisztességes emberek. Ezeknek a „zsidóbarátoknak” Szálasi egy meg nem nevezett nyilas testvér hasonlatával válaszolt: ha valakinek a felesége nagytakarítás közben nagy csomó poloskát talál, nem kezdi el szétválogatni ezeket azon az alapon, hogy az egyik már megcsípte, a másik meg nem. De a másik poloska nem azért nem csípte még meg, mert mem akarta, hanem azért nem, mert még nem volt rá alkalma. (Karsai László történész, Történelmi Szemle, 2012/1.)
/Az Eötvös Károly Intézet lehallgatásáról/ Nem lett gazdája a poloskának. (Majtényi László alkotmányjogász, Klubrádió, 2018. április 18.)
A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás - a poloskák átteleltek. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivileket és politikai aktivistákat. (Orbán Viktor miniszterelnök, ATV Spirit, 2025. március 15.)
Akkorát akart mondani, hogy nyíltan felemelkedett a Völkischer Beobachter dallamára, a zsidókat poloskázó nácik, brutális népirtásoknak megágyazó afrikai diktátorok vagy éppen a nyilaskeresztes Szálasi Ferenc szintjére. (Molnár Bálint publicista, Kolozsváros.com, 2025. március 17.)
Miért poloska? Mert lehallgatta a feleségét. Ha nem hallgatta volna le, nem hívnák így. (Orbán Viktor miniszterelnök Magyar Péterről, alias Poloska Petiről, Facebook.com, 2025. március 17.)