Már eddig is nagyot szólt Dobrev Klára interjúja az Index tegnapi számában. A Demokratikus Koalíció nemrégiben megválasztott elnöke figyelemre méltó gondolatokat adott közre. Négy mondatát alá is húztam.

Az egyik elvi jellegű volt. A másik a Pride-tüntetés szexuális kisebbségeken túlmutató jelentőségét taglalta. A harmadikon jót nevettem, ezt valószínűleg be is válogatom a Lefülelt mondatok című rovat eheti összeállításába. Az interjút készítő újságíró azt firtatta, lesz-e miniszterelnök-jelölti vita, mire Dobrev Klára ezt válaszolta, utalva Orbán Viktorra és Magyar Péterre, a két lehetséges jelöltre: „Ha a fiúkon múlik, akkor nem.” Csakugyan jó volna egy kevésbé macsó, kompromisszumokra képes politikus az ország élére. Akár nő is lehet. Nem valószínű persze, hogy Dobrev Klárának hívják.

Pillanatnyilag ő is beéri azzal, hogy a romokban heverő baloldal vezetőjének tekinti magát. Legfőbb törekvése, hogy a pártjával bejusson a következő parlamentbe. Ennek jegyében fogalmazta meg a negyedik mondatot: „Ma is van közel 500 ezer szavazó…” Az összetett mondat hosszú, a bejegyzésem utáni összeállításban a gondolatmenet teljes egészében olvasható. Úgy foglalnám össze, hogy félmillióra rúg azok száma, akik Dobrev Klára szerint megérdemelnék az országgyűlési képviseletet. Vajon e szám mennyire hiteles?

A DK furcsa viszonyban van a számokkal. Politikusai két választás között mindig fölülbecsülték a támogatók számát, amelyet a választáások nem igazoltak. Például Gyurcsány Ferenc 2018. március 17-én 700 ezer szavazót vízionált, három hét múlva 308836-an voksoltak a Demokratikus Koalícióra. A párt 5,37 százalékkal éppen csak átcsúszott a parlamenti  küszöbön, holott akadtak, akik ennek a dupláját vagy a tripláját pedzegették. A triplázás nyilvánvalóan hasraütésből fakadt.

Kunhalmi Ágnes, a szocialisták társelnöke lelkesen üdvözölte a Demokratikus Koalíció, az MSZP és a Párbeszéd választási szövetségét, majd bejelentette, hogy a három baloldali párt másfélmillió szavazót mondhat a magáénak. Szegény DK-t az Ági is húzta, ám az ő politikusai is éltek a triplázás lehetőségével. A bejegyzés utáni idézetcsokorban található három DK-politikus 2021-es véleménye a Demokratikus Koalíció milliós támogatásáról. Ehhez képest az ellenzéki pártok úgynevezett előválasztásán a DK miniszterelnök-jelöltje, Dobrev Klára 283677 szavazatot kapott.

A duplázásról viszont elképzelhető, hogy hiteles közvélemény-kutatási adat. Azért nem igazolta választási eredmény, mert a Fidesz választási törvénye a döntés lehetőségét vagy-vagyra szűkítette. A taktikázó DK-szavazók pedig győzelemre esélyesebb pártot vagy pártszövetséget választottak. Dobrev Klára tegnapi félmilliója is fakadhat két választás közti közvélemény-kutatásból. Bár az se lepne meg, ha kiderülne, hogy taktikai feltételezés volt.

Ha ugyanis az országgyűlési küszöb ötszázaléknyi, és a megszokottnál többen járulnak az urnákhoz, akkor négy- és ötszázezer közti szavazat szükséges az parlamenti jelenléthez. S mert érzelmi viszony nem fűz a Demokratikus Koalícióhoz, kivárhatom a nem egészen tíz hónap múlva esedékes választást. A DK minél közelebb kerül az áhított félmillióhoz, annál nagyobb esélye lesz a parlamenti jelenlétre. Igényt tarthat arra is, hogy kontrollt gyakoroljon a mérsékelten győztes Tisza Pártra. Ha viszont nem éri el az országgyűlési küszöböt, akkor bizony a választáson való indulásával és a Tiszától elvett szavazatokkal óhatatlanul elősegíti a Fidesz ismételt győzelmét.            

Tíz DK-s mondat a DK-s szavazókról

250-300 ezer ember probléma nélkül képes választani a Demokratikus Koalíciót. (Molnár Csaba, YouTube.com, 2012. március 1.)

3-400 ezer szimpatizánsunk van. (Gyurcsány Ferenc, Népszava, 2013. szeptember 13.)

A DK-nak van 10 ezer tagja és 500 ezer támogatója. (Vadai Ágnes, ATV, 2017. április 25.)

Amit gondolok erről a világról, az 700 ezer embernek fontos. (Gyurcsány Ferenc, Hír TV, 2018. március 17.)

Közel 1 millió szavazója van a DK-nak. (Dobrev Klára, ATV, 2021. október 18.)

Majdnem 1 millió szavazója van a DK-nak. (Vágó István, ATV, 2021. október 19.)

Ma több mint 1 millió ember gondolja azt, amit mi. (Varju László, ATV, 2021. október 22.)

Most van egymillió szavazónk, egy év múlva lesz másfél millió. (Gyurcsány Ferenc, Partizán, 2022. szeptember 27.)

Azért fogunk dolgozni, hogy több szavazónk legyen. Több mint most: 1,1 millió. (Gyurcsány Ferenc, Facebook.com, 2023. december 31.)

Ma is van közel 500 ezer szavazó, aki kormányváltást akar, de nem most lettek ellenzékiek, hanem már 15 éve azok, és nem szeretnének egy jobboldali pártra szavazni. (Dobrev Klára, Index.hu, 2025. július 7.)

A futball szempontjából a reménytelenség gyermeke vagyok.

Alcsútdobozon laktunk, egy Kádár-kockában.

A gondolkodásban radikális vagyok, a politikában óvatos.

A botcsinálta megfigyelő beszél belőlem.

Engem azért tartanak, hogy mindent gondoljak végig.

Az én gazdám a magyar nép.

/1998-ról/ Megpróbáltam csak nálam idősebbeket behívni a kormányba.

Én egy kálvinista vagyok. Ott a főszabály, hogy az eklézsiát mindig reformálni kell.

A Gutenberg-galaxisban ragadtam.

Megrostál bennünket az új korszak. Sokan nem fogunk talpon maradni. Sokan nem fognak talpon maradni.

/Az interjú 72 percében a miniszterelnök 29-szer köszörülte a torkát.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor úrigyerekezett, Szájer József szabadságozott, Kubatov Gábor sportozott, Bozóki András és Horn Gábor karácsonyozott, Gréczy Zsolt pedig tiszázott.

A magyar történelem legnagyobb tömegtüntetése. (Sükösd Miklós szociológus a Pride-ról, hvg.hu, július 1.)

Az ideológiai kérdéseknél sokkal erősebb üzenet Magyar Péteré, nevezetesen, hogy az állam nem működik. (Keszthelyi András kampány-szakértő, Válasz Online, július 1.)

Már mindenki tudja, hogy a MÁV egy rakás sz.r. (F. Szabó Emese újságíró, magyarnarancs.hu, július 1.)

A MÁV helyett az infókat hozta rendbe. (Kardos András publicista Lázár János közlekedési miniszterről, Facebook.com, július 1.)

Lázár összeomlását látjuk egyenes adásban. (Lakner Zoltán politológus a lázárinfókról, ATV, július 2.)

Karácsony ázsióját növelte a Pride. (Bozóki András szociológus, volt kulturális miniszter, Klubrádió, július 2.)

Immáron nemcsak győzni, hanem leszámolni is akar. (Tömpe István publicista Orbán Viktorról, Népszava, július 2.)

Ízig-vérig magyar. Közülünk való. (Huth Gergely újságíró Kapu Tibor űrhajósról, Magyar Nemzet Online, július 2.)

A Tiszára van egy csónakja. (Gréczy Zsolt DK-politikus Fekete-Győr András Momentum-politikusról, Facebook.com, július 2.)

Ez a kormányzat volt az, aki a magyar sportot tulajdonképpen megmentette. (Kubatov Gábor Fidesz-politikus, az FTC elnöke, YouTube.com, július 3.)

Súlyos vereség volt a jobboldal számára. De ez csak egy csata, nem a háború. (Bencsik András újságíró a Pride-ról, YouTube.com, július 3.)

Az ország túlnyomó része mostanra ellenzéki. (Tamás Róbert publicista, Kolozsváros.com, július 3.)

Ha a Magyar Péter nevű képződménynek is adnak pontokat, akkor ebben a versenyben nem akarok indulni. (Varga Judit Fidesz-politikus, volt igazságügyi miniszter, Telex.hu, július 3.)

A budai úrigyerekek a Tiszában nem ismerik a valóságot. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, július 4.)

Ilyen egy tipikus, ezüstkanállal a szájában született budai ficsúr. (Mandula Viktor újságíró Magyar Péterről. Facebook.com, július 4.)

Esély mutatkozik a rosszat jobbra váltani. Valójában egyik politikust a másikra cserélni. (Kárpáti Judit publicista, magyarnarancs.hu, július 4.)

A főváros helyzetét erősíti, ha végre lesz főpolgármestere. (Horn Gábor liberális politikus, ATV, július 4.)

Az utóbbi évek legörömtelibb közéleti eseménye. (Majtényi László alkotmányjogász a Pride-ról, Klubrádió, július 5.)

Ez nem egy normális, hanem egy végtelenül beteg ország. (Balassa Tamás újságíró, Népszava, július 5.)

A Fidesznek fontosabb Orbán Viktor, mint fordítva. (Török Gábor politológus, törökgáborelemez.blog, július 5.)

Nekünk a szabad választás szent dolog. (Szájer József Fidesz-politikus, a Szabad Európa Intézet igazgatója, Magyar Nemzet Online, július 5.)

 Azt tanácsolom, hogy a Pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével. Kidobott pénz és idő. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, YouTube.com, 2025. február 22.)

Azt vallom, hogy a Pride-ot be kell tiltani. (Lázár János Fidesz-politikus, építési és közlekedési miniszter, Facebook.com, 2025. március 29.)

Ma az egész ellenzék egyesült a Pride-dal. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető miniszter, Facebook.com, 2025. június 28.)

Sokan voltak, mert most a pride egyesült a teljes ellenzékkel. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, 2025. június 28.)

A pride betiltása valós problémára adott rossz válasz. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, 2025. június 28.)

A szombati Pride-on a teljes ellenzék felrorakozott a szivárványos zászló mögé. (Orbán Balázs Fidesz-politikus, a miniszterelnök politikai igazgatója, Facebook.com, 2025. június 29.)

Ha Felcsúton vagyok, akkor azt mondom, hogy szégyen, ha itt vagyok Budapesten, akkor azt mondom, hogy balítélet. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, tv2, 2025. június 30.)

A teljes ellenzék beállt a globalista rendezvény mögé. (Deák Dániel politológus, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Magyar Rádió, 2025. június 30.)

Súlyos vereség volt a jobboldal számára. De ez csak egy csata, nem a háború. (Bencsik András újságíró, a Demokrata című hetilap főszerkesztője, YouTube.com, 2025. július 3.)

Az ellenzéki pártok úgy döntöttek, hogy egyesülnek a Pride-ban. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, Magyar Rádió, 2025. július 4.)

Háború árnyékában élünk.

Az ukrán tagság nem fog megtörténni.

A németek is meg az ukránok is törődjenek a saját dolgukkal!

Mi sohasem a magyar emberek ellen harcolunk. Mi az idegenek és a helytartóik ellen harcolunk.

A budai úrigyerekek a Tiszában nem ismerik a valóságot.

Mi vidéki gyerekek vagyunk.

Én konzervatív ember vagyok.

Az ellenzéki pártok úgy döntöttek, hogy egyesülnek a Pride-ban.

/Az aszályról/ Ezt a nyarat most meg kell úsznunk.

Egymás után pipálhatjuk ki azokat a terveket, amelyeket az év elején meghirdettünk.

/Az interjú 26 percében a miniszterelnök 21-szer köszörülte a torkát.)

 Beszélgetni kezdtünk, és pillanatok alatt kiderült, hogy azonos értékrend szerint képzeljük el az életünket. (Képmás Magazin, 2020/1.)

Én az anyaságot, a hagyományosnak mondható női feladatokat mindig úgy élhettem meg Péterrel, mintha egy nyitott ajtajú kalitkám lenne. (Képmás Magazin, 2020/január) 

Esténként nagyon vártam, hogy Péter személyében találkozhassak a civilizációval. (Képmás Magazin, 2020/január)

Valóban válófélben vagyunk. (Mandiner.hu, 2023. március 7.)

Bármilyen közéleti téma - akár az időközben baloldali politikussá vált volt férjem meghökkentő, megtévesztő ámokfutásának - értékelése újra politikai mezőbe helyezne, amit el akarok kerülni. (444.hu, 2024. március 20.)

Súlyos nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő, gonosz ember. (Facebook.com, 2024. március 26.)

Ha a Magyar Péter nevű képződménynek is adnak pontokat, akkor ebben a versenyben nem akarok indulni. (Telex.hu, 2025. július 3.)

/A hangfelvételről/ Azért csinálta, hogy a végletekig zsarolja a saját feleségét. (Telex.hu, 2025. július 3.)

Az árulás nem teljesítmény. (Telex.hu, 2025. július 3.)

Milyen ember az ilyen? (Telex.hu, 2025. július 3.)

Akik a felsőoktatásban húztunk le néhány évtizedet, hetvenévesen mehettünk nyugdíjba. Pokol Béla alkotmányjogász is professor emeritus, és nyugalmazott alkotmánybíróként naponta osztja meg figyelemre méltó gondolatait az olvasókkal. Érdeklődéssel kísérem  fészbukos üzenőfalát, és bár szinte egyetlen gondolatával sem értek egyet, a jelentős véleményformálók között tartom számon.

Tegnap például Churchill ürügyén tűnődött a magyar belpolitikáról. Ezt találta írni: „A néhai brit miniszterelnök sok okossága között egyszer azt mondta, hogy csak a sajátkezűleg hamisított statisztikának hajlandó hitelt adni.” A bejegyzésem utáni összeállításban van egy idézet, amelynek szerzője szintén citálja a Churchillnak tulajdonított mondást, de a saját kezűleg-et külön írta. Helyesen, dokumentátori kötelességem azonban, hogy a jogtudóst úgy idézzem, ahogy ő fogalmazott.

Azt is inkább megköszönöm, hogy téves állítása jóvoltából adalékot fűzhetek kedvenc témámhoz, a szállóigék eredetéhez. Elismerem persze, hogy a néhai brit miniszterelnök sok okossága közül az egyiket gyakran idézik a magyar nyelvű sajtóban. Nincs nyoma azonban annak, hogy e mondat elhagyta volna Churchill száját, vagy kicsorgott volna a tollából. Állandó információforrásom, az Arcanum.hu például több mint négyezerszer hozza összefüggésbe a brit államférfit azzal a fránya statisztikával.

Ennek a fele ártalmatlan összefüggés, nincs köze a cinikus szóláshoz. Feltűnő, hogy a másik fele viszont az 1940 utáni helyzetet tükrözi. Holott a korabeli karikatúrákon szivarral és whiskys pohárral ábrázolt politikus már 1940 előtt is jelentős szerepet játszott a brit közéletben. Hol miniszterként, hol ellenzéki politikusként, akit kitűnő írás- és elemzőkészsége miatt a legtekintélyesebb angol nyelvű újságok busásan fizettek meg. A téma szakirodalmában leltem két kutatót, akik végére jártak a szállóigeként elkönyvelt mondásnak.

Bocz János a Központi Statisztikai Hivatal főtanácsosa. A Statisztikai Szemle 90. évfolyamának 9. számában követte vissza a nagy hírre vergődött mondat egyik szálát. Disraeli brit miniszterelnökig jutott, aki a XIX. század utolsó harmadában egy amerikai író följegyzése szerint ragadtatta magát az elmés megállapításra, hogy van a kis hazugság, a nagy hazugság meg a statisztika. Ehhez hasonló mondat csakugyan olvasható Churchill publicisztikájában, ennek elágazása tűnik fel a magyar idézetcsokorban is.

Amit azonban Gyimóthy Géza pedzeget, az abból fakadt, hogy a Torgyán-féle kisgazdapárt lapjában a szerzők elég gyakran foglalkoztak a pártérdekeknek alávetett statisztikával. Ebből korántsem következik a másik szál, a sokkal markánsabb fogalmazásmód, amelyet egyértelműen Churchillnak tulajdonítanak az értelmezők és az idézők. Kivétel egy német kutató, aki meggyőző tanulmányt szentelt a kalandos sorsú szállóigének.

Werner Barke a Baden-Württenbergi tartomány statisztikai hivatalánál dolgozik, és elemzése a hivatali Monatsheft (havi folyóirat) 2004/11. számában látott napvilágot. A német nyelvű elemzésből azt olvastam ki, hogy a szerző levélben kereste meg a legjelentősebb brit szerkesztőségeket. Egymástól függetlenül ugyanazt válaszolták: még csak nem is hallottak Churchill kijelentéséről. A neki tulajdonított mondások között sincs nyoma. A német kutató ekkor kezdte tanulmányozni a német újságokat.

Kiderítette, hogy gleichschaltolt (egybehangolt) sajtó 1940/41-es évfolyamában tizennyolcszor vádolták a brit miniszterelnököt a statisztikák megszépítésével. A második világháború kirobbanása után ugyanis a Luftwaffe repülőgépei bombázták a brit városokat, és az angol nyelvű lapok nem annyi áldozatról számoltak be, mint amennyit a német újságok feltételeztek. Barke szerint ekkor adta ki Goebbels propagandaminiszter az utasítást, hogy Churchillt hazugsággal kell megvádolni. Például számakrobatának és Blöff tábornoknak nevezték.

Vagyis német propagandisták kölcsönözték Churchillnek a szállóigeként elhíresült mondatot. Két változatát ismertem meg. Az egyik ez: „Csak abban a statisztikában hiszek, amit én hamisítok.” A másik pedig ez: „Csak azokban a statisztikákban bízhatsz, amelyeket magad hamisítottál.” Nos, egyik vagy másik annyira elterjedt a magyar sajtóban, hogy még a Délkeleti Krónika 1994. június 9-i számába is bekerült. A keresztrejtvény megfejtendő sora lett, és nyerhetett vele, aki Churchill nevét eltalálta.

Tíz mondat a statisztikáról

Hazudni háromféleképpen lehet: igennel, nemmel és statisztikákkal. (Zsíros Géza kisgazda politikus, Pesti Hírlap, 1991. március 4.)

Húsz esetből tizenkilencszer nekem volt igazam. Egy politikus nem engedhet meg magának ilyen rossz statisztikát. (Keserű Imre szentesi tanár, szocialista politikus, Heti Délkelet, 1995. október 22.)

Valamennyi közül Churchill szállóigévé nemesedett gúnyolódása tetszik a legjobban: „Én csak abban a statisztikában hiszek, amelyet saját kezűleg hamisítottam.” (Tóth Mihály pozsonyi újságíró, Új Szó, 1996. augusztus 14.)

A statisztika olyan, mint a miniszoknya: sokat megmutat, de a lényeget eltakarja. (Kertész György vállalkozó, Népszava, 2005. április 21.)

A Churchillnek tulajdonított mondásnál csak azt gyűlölöm jobban, mely szerint „van kis hazugság, nagy hazugság és statisztika”. (Sík Endre szociológus, közvélemény-kutató, Origo.hu, 2007. március 14.)

A véletlennek is van tudománya. Úgy hívják, hogy statisztika. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Magyar Rádió, 2010. de ember 7.)

Churchill úgy fogalmazott, hogy annak a statisztikának hisz, amit a Nemzeti Statisztikai Hivatal állít elő. (Vukovich Gabriella, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, Népszava, 2016. december 10.)

Ebben a válsághelyzetben a statisztika előbb fog szépülni, mint az ország. (Bogatin Bence újságíró, Mérce.hu, 2020. május 9.)

A statisztika nem hazudik, legalábbis ha nem politikusok készítik. (Vincze Attila újságíró, Népszava, 2022. november 10.)

A néhai brit miniszterelnök sok okossága között egyszer azt mondta, hogy csak a sajátkezűleg hamisított statisztikának hajlandó hitelt adni. (Pokol Béla alkotmányjogász, Facebook.com, 2025. július 2.)

E blogot 2002 első napja óta írom. 2023. december 31-ig egyetlen napot se hagytam ki, a szökőévekkel együtt 8035 bejegyzés látott napvilágot. A legutóbbi másfél esztendőben ritkítottam a nyilvánosság összefüggéseit pedzegető okfejtéseket.

Mindezt csupán azért bocsátottam előre, mert a nyolcezernyi jegyzethez képest elenyésző az a mintegy tucatnyi, amelyben Orbán Viktor szülőhelyéről tűnődtem. Feltűnően sok baloldali és liberális értelmiségi lett ugyanis a logikus gondolkodás áldozata. Ha országunk első embere közpénzből tisztelte meg felcsúti házát a tövébe terveztetett stadionnal, ha összevásároltatott egy falusi focicsapatot, amely már a bajnokságra tör, ha fociakadémiát is alapított, ha ráadásul még mesterséget tavat is építtetett a falu közepére, szigettel és hattyúkkal, ha tehát ennyire szereti Felcsútot, akkor bizonyára nem lehet más, csak a szülőfaluja.

Igen ám, de ha már a kulturált és dühös értelmiségiek alapos elemzésekben, csípős glosszákban több százszor leírták Orbán Viktor nevét, legalább egyszer igazán belenézhettek volna bármelyik lexikonba. Feltűnhetett volna nekik két furcsaság. Az egyik az, hogy az ötszörös miniszterelnök Székesfehérvárott született, amelynek kórházába az édesanyját a 35 kilométernyire lévő Alcsútdobozról szállították. Ha Orbánt kérdezték, mindig alcsútdobozinak mondta magát, ez a bejegyzésem utáni idézetcsokorból is kiviláglik.

Vajon mi történt nyolcéves korában, amikor a család átköltözött a 6 kilométernyire lévő Felcsútra? Volt-e valami törés a család életében, amiért a majdani miniszterelnök később Felcsútot választotta a nyári lakhelyéül, és látta el minden földi jóval? Már-már azt hittem, hogy bejegyzéseim termékeny talajra hullottak, hisz’ a magyar szellemi élet jelesei egyre kevésbé nevezték ki Felcsútot Orbán Viktor szülőfalujának. Ma reggel azonban megjelent Gábor György fészbukos bejegyzése.

Az okkal tisztelt írástudó nemrégiben szakított a HVG szerkesztőségével. Nem először történt meg, hogy a kitűnő filozófus és vallástörténész visszavonult a közösségi üzenőfalára. Ott is figyelemmel kísérem a műveltségelemekben bővelkedő, fullánkos, szellemes, gyönyörűen levezetett glosszáit. A Facebooknak azonban van egy hátránya. Aki rajta osztja meg gondolatait az olvasókkal, annak önmagán kívül nincs szerkesztője. Márpedig mindenkinek szüksége volna egy külső szemre, „aki” elfogulatlanul olvassa végig a bejegyzést, és észreveszi az elírásokat. Vagy esetünkben a logikus gondolkodásból fakadó tévedést.

Gábor György tollhegyre tűzte ama mondatot, amelyet miniszterelnökünk a Harcosok Klubjában fejtett ki a szombaton megrendezett Pride-ról: „Ha Felcsúton vagyok, azt mondom, szégyen, Ha itt vagyok, Budapesten, azt mondom, hogy balítélet.” Arra utalt Gábor, hogy Orbán retorikája kísérlet a falusi emberek, de a városi polgárok megszólítására is. A másság falun ugyebár szégyen, a nagyvárosban viszont árnyaltabban, cizelláltabban, a fogalmibb gondolkodásnak megfelelőbben közelítik meg.

A budapesti büszkeség napjáról a glosszátornak Jane Austen jutott az eszébe, akinek Büszkeség és balítélet című, 1813-ban megjelent regényét az ő megítélése szerint aligha olvasta a miniszterelnök. Idézi a klasszikus regény eredeti címét, a Pride and Prejudice-t is. S hogy még teljesebb legyen a művelődéstörténeti kor-, sőt kórkép, a kettős beszédről magyarul és németül is idézi a filozófus Wittgenstein bölcs sorait. A fészbukos szerző minél jobban sodródott a műveltségi parádéba, annál inkább kezdtem szorongani.

Attól tartottam, hogy ha már Felcsútból indult ki, akkor előbb-utóbb felötlik benne az ismerős tévképlet, a szülőfalu iránti rajongás is. Hamarosan ezt firtatta: „Ki is Felcsút legismerteb szülötte?” Válaszolt magának, és a feleletből kikerekedett, hogy ’természetesen’ országunk első emberére, a nyilvánosság első számú kedvezményezettjére gondolt. Így lett Gábor György egy logikusan végiggondolt, ellenzéki, értelmiségi típushiba immár sokadik áldozata.

A bejegyzésem utáni összeállításban azokat idézem, akik nem Felcsúton vélték fölfedezni Orbán Viktor szülőfaluját, hanem a szomszédos településen. Ellenzéki oldalon egyetlen ember volt, aki fején találta a szöget. Csillag István SZDSZ-politikus, volt gazdasági miniszter a Népszava 2020. május 28-i számában Orbán Viktor „szülővárosáról”, Székesfehérvárról értekezett.

Tíz mondat Orbán szülőhelyéről

Amikor nagyapám megnősült. Alcsútra vetette a sors. Édesapám ott született, és így lettem én is ennek a kedves falunak a szülötte. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Szabad Föld, 1994. március 1.)

Ha az én gyerekkoromban ez a kormány lett volna hatalmon ilyen oktatáspolitikával, akkor én Alcsútdobozról Bicskéig sem jutottam volna el, nemhogy Budapestig. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Demokrata, 1997. június 12.)

Hosszú utam volt Alcsútdoboztől eddig az irodáig. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 1998. július 6.)

Természetesen miniszterelnökünk szülőfaluja, az alcsútdobozi általános iskola is kapott új számítógépeket, de ki tudja, miért. Sok nagyobb település iskoláinak bekötése még várat magára. (Horn Gábor SZDSZ-politikus, Magyar Hírlap, 2001. május 14.)

Az igazság az, hogy én Alcsúton jártam óvodába, mert csak nyolcéves koromban költöztünk ide, Felcsútra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2015. november 9.)

Az alcsúti ember. (Váncsa István publicista, Élet és Irodalom, 2018. augusztus 3.)

Olyannyira Alcsútdoboz volt a kormányfő szíve csücske, hogy 1997 őszén, még ellenzékben, de már az első nyertes választásra készülve fideszes frakcióülés volt a településen. (Rovó Attila újságíró, Index.hu, 2019. április 13.)

Orbán Viktor miniszterelnök szülőfaluja Alcsútdoboz, legidősebb fiuk születésekor itt élt az Orbán-család, később költöztek Felcsútra. Ez nem politika, hanem tény. (Zsohár Melinda újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2021. szeptember 25.)

Az álnépies kifejezések használata egy főállású politikustól, aki az ország egyik legpolgáriasultabb nagyvárosában, Székesfehérváron nőtt fel, a teljes felnőtt életét meg Budapesten a nagypolitikában töltötte, ez akkor is kamu, ha egyébként az illető Alcsúton született. (Hargitai Miklós újságíró, 2023. november 22.)

Ki is Felcsút legismertebb szülötte? (Gábor György filozófus, Facebook.com, 2025. július 2.)

Vajon a rendszerváltás óta hány hét telt el? Az évi ötvenkettőt harmincvalahánnyal kellene beszorozni. Amennyi kijönne, abból kéne levonni a kihagyott heteket, amikor külföldről kevésbé kísérhettem figyelemmel a hazai sajtót. A Lefülelt mondatok című összeállítás 21 mondatból áll, vagyis megközelíti a negyvenezret ama mondatok száma, melyek jellemezték a mögöttünk hagyott hetek hangulatát, köz- és magánérzetét. Évenként úgy másfélezer mondatból válogatom a heti összeállításokat. E bővebb kínálat összefüggéseiről számolnék be az idei első félév tapasztalatai alapján.

Még nincs választási kampány, de már annyira eldurvult a hangnem, hogy személyeskedés öntötte el a nyilvánosság mintegy száz általam olvasott fórumát. A perszonalizálódás általában is jellemző volt, a közösségi médiumok előretörése óta pedig még könnyebb az adok-kapok játék. Azt vettem észre, hogy a vitatkozók nem meggyőzni akarják egymást, hanem pellengérre állítani. Több évszázados hagyomány örökült át a digitális korszakba. Hajdan a főtéren rendezték a hetivásárt, ilyenkor a börtönből hozták elő a kipécézésre alkalmas foglyokat. Az köpdöste őket, aki arra járt.

Ha egy dokumentátor jelezni akarja e tendenciát, akkor persze nem kerülheti ki a személyeskedés elszomorító példáit. Ennek ellenére vonzódom a szellemesebb és igényesebb mondatokhoz. Egy A/4-es, átlagosnál vastagabb papírlapon strigulázom azokat a szerkesztőségeket, amelyek közölték a kiemelésre érdemes mondatokat. Íme, az első félév élmezőnye: Facebook.com 198, Klubrádió 54, Népszava 49, Magyar Nemzet Online 39, Magyar Rádió 34, Magyar Hang 29, ATV 26 mondat. A fészbukos véleményeket nehéz volna világnézeti szempontból besorolni. Mindkét politikai oldal fölfedezte magának, és képviselői élnek is a lehetőséggel.

A közösségi oldal fölénye azért nyomasztó és megtévesztő, mert többféle igényt elégít ki. A nagyon jól megfizetett kormánypárti politikusok és a jó pénzért magukat rosszul érző ellenzéki politikusok állami keretéből telik arra, hogy ne kelljen válaszolniuk az újságírók okvetetlenkedéseire. Beérik azzal, hogy a közösségi oldalán önmaguknak tesznek föl kérdéseket. E beidegződéssel szembesülhetünk, ha például a kormánypárti politikusok újságíróval beszélgetnek. A mikrofonállvány jelenlétében tesznek föl maguknak kérdéseket. Ez a „Miért mondom ezt? Azért mondom, mert…” önmagukkal folytatott párbeszéd korszaka.

A publicisták a nyilvánosság fizető fórumai helyett választják a Facebookot. Az eléjük kerülő eseményekre frissiben reflektálnak, és nem akarják kivárni, hogy véleményük néhány nap vagy hét múlva jelenjék meg valamelyik hetilap hasábjain. Akkor, amikor már a véleményt kiváltó esemény-összefüggés a feledés homályába merült. Ráadásul némelyik véleményformáló annyi követőre tett már szert, amennyire a hetilapok szerkesztői nem is gondolhatnak.

A választás másik oka már nem a szerző, hanem az olvasó szempontjából érdekes. A portálok szerkesztői a tartalom hír-részét és a hozzá fűzött kommentárokat ingyen adják. A legigényesebb vélemények és szerzők elé azonban digitális falat húznak. A publicisztikából közölnek húsz-huszonöt sort, majd kérnek tőlünk 190 vagy 360 forintot, esetleg azt, hogy fizessünk elő a portál egészére. Az olvasás félbeszakítása következményekkel jár 

A nyugdíjamból nem telik arra, hogy tucatnyi igényes véleményt fizessek meg. Ha szellemes, korjellemző mondatra áhítozom, akkor be kell érni az első húsz-huszonöt sorral. Ha egyáltalán van benne csattanó. Nos, az olvasóktól bevételi okból elzárt publicisták hajlamosak orrnehéz cikkeket írni. Annak is legyen kapaszkodója, támpontja, továbbgondolásra serkentője, aki nem fizeti meg a digitális fórum legigényesebb véleményeit. Ezzel magyarázható, hogy sok publicista a honorárium és a vele járó elzártság helyett a villámgyors és kevésbé fanyalgó Facebookot választja.

A csaknem kétszáz mondatos FB utáni sorrendben normális, ha a Klubrádió vagy az egyetlen ellenzéki napilap hetenként „csak” két-két figyelemre méltó mondattal véteti észre magát. Az is normális, hogy a Magyar Nemzet online változata és a Magyar Rádió a harmincas kategóriában adja közre a hatalmon lévők legjellemzőbb mondatait. Meglepett viszont az ATV tetemes lemaradása. Amíg működött a Népszabadság, loholt a nyomában, amióta megszűnt (kivéreztették), az ATV majd’ mindig a lista második helyén tartózkodott. Nem ismerem a mostani lemaradás okát. Talán lesznek olyan hozzászólók, akik felvilágosítanak.          

Tíz mondat a Facebookról

Nem lehet Facebook-oldal nélkül politizálni. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Népszava, 2019. április 24.)

Már nem a Magyar Közlöny a legfőbb jogforrás, hanem egy-két kormánytag Facebook-oldala. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, 2020. december 23.)

A Facebook kikerülhetetlen szereplője a mai nyugati világnak. A jelenlét elengedhetetlen, de a kiszolgáltatottságot nem szabad elfogadni. (Lánczi Tamás politológus, Mozgástér.blog, 2021. február 4.)

A facebookos tevékenységemben három munkatársam is segít. (Hoppál Péter Fidesz-politikus, volt kulturális államtitkár, SzabadPécs.hu, 2020. június 16.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2021. október 23.)

A Facebook lőfegyver. Kösz. Annak is szántuk. (Szűcs R. Gábor publicista, Facebook.com, 2021. október 23.)

Mióta a Megafon brutálisan leverte Bajnaiék social médiás cégét, a Fidesz sem kapkod a Facebook megregulázásáért. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2023. augusztus 1.)

Facebook-kommentből nem lesz rendszerváltás. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2024. február 25.)

Egy Facebook-oldallal meg egy kisteherautóval 1,3 millió szavazót lehet megszólítani. (Hacsek Gábor orvos Magyar Péterről, ATV, 2024. június 15.) 

Egy országot nem lehet Facebook-posztokkal irányítani. (Dobrev Klára DK-politikus Magyar Péterről, Facebook.com, 2025. június 25.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor négyzetméterezett, Kapu Tibor lenézett az űrből, Lánczi Tamás számon tartott, Karácsony Gergely tüntetett, Hadházy Ákos csekkelt, Dobrev Klára pedig fészbukozott.

Senki se vitathatja, még a túloldalon sem, hogy politikai értelemben Orbán-korszakban élünk. (Békés Márton, a Terror Háza Múzeum tudományos igazgatója, Index.hu, június 23.)

Puzsér megrajzolta a kalapácsfejű Magyar Péter arcélét. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, június 24.)

Ami fejlődik, azt a bizalom formálja - nem a bírálat. (Bruck Gábor kampány-szakértő Magyar Péterről, Facebook.com, június 24.)

A poloskázók megbüntették a dakotázót. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, június 24.)

A DK halott, és senki sem képes föltámasztani. (Stefano Bottoni félig magyar történész, Klubrádió, június 24.)

A számokban az államtitkár volt a jobb, a számonkérésben Kulja vitte a prímet. (Nagy Attila Tibor politológus Dr. Takács Péter és Dr. Kulja András tévévitájáról, Index.hu, június 24.)

Ebből a vitából nem jöttek ki jól. (Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár a tiszásokról, Hír TV, június 25.)

Egy országot nem lehet Facebook-posztokkal irányítani. (Dobrev Klára DK-politikus, Facebook.com, június 25.)

Különleges érzés volt percekkel ezelőtt látni kis országunkat a világűrből. (Kapu Tibor űrhajós, 24.hu, június 26.)

Magyarország 93 ezer négyzetkilométer, a dolgok mostani állása szerint. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, június 27.)

Nem felejtünk: mindent tudunk, mindent számontartunk. (Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke, Magyar Nemzet Online, június 27.)

A legsötétebb ötvenes éveket idéző írás. (Tóth-Szenesi Attila újságíró Lánczi Tamás véleményéről, 444.hu, június 27.)

A csekkeket le lehet dolgozni. (Hadházy Ákos tüntetésszervező a hatósági pénzbüntetésekről, Klubrádió, június 27.)

A korrupció nem kivétel, hanem szabállyá vált. Intézményesült. (Jancsics Dávid szociológus, Népszava, június 27.)

A Tisza nem váltópárt, hanem csupán egy érzet, ami hamar szertefoszlik. (Deák Dániel politológus, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Magyar Nemzet Online, június 27.)

Az ellenzék képes nélküle a valaha volt legnagyobb tömegdemonstrációt megszervezni. (Mandula Viktor újságíró Magyar Péterről, Médialógus, június 28.)

Ahogyan egymással bánunk, az a hazánk.(Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, ATV, június 28.)

Karácsony Gergely végre tököt növesztett. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, június 29.)

A hatalom rohamcsapatai ezúttal beérték a dührohammal. (Kepes András tévés műsorvezető, Facebook.com, június 29.)

Túl sok a mérés, a kigondoltság, a kiszámíthatóság. (Bencsik Gábor újságíró a Fideszről, Demokrata.hu, június 29.)

Most érkeztünk el oda, hogy a Fideszen át lehet lépni. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, június 29.)