Mi cselekszünk. 

Megszerveztük a hazafias jobboldalt.

Elsöpörtük a baloldalt.

Kerítést építettünk.

/A migránsokról/ Inkább fizetünk, mint hogy egyet is beengedjünk.

Brüsszel vért hány.

Mi nem akarunk meghalni Ukrajnáért.

A nagy globális cégek kifosztottak bennünket.

/Magyarországról/ Tizenegy millió állampolgár, szerény GDP, mérsékelt katonai tűzerő.

Magyarország az Unió fekete báránya, Brüsszel rémálma, az európai hazafiak reménye és a kereszténység végvára.

/Elhangzott a patrióták franciaországi nagygyűlésén./

Magyarország mindenkori miniszterelnöke a nyilvánosság első számú kedvezményezettje. Orbán Viktor különösen az, szinte minden megnyilvánulásának hírértéket tulajdonítanak azok a fránya szerkesztők. Nemcsak annak, amit mond, hanem a testbeszédének is. A kormánypárti nyilvánosság fórumain például annak, ha egy felcsúti focistát szerződtet a legjobb angol klubcsapat, és ezt a miniszterelnök üdvözli a közösségi üzenőfalán. Az ellenzéki sajtóban pedig annak, hogy ülve is zsebre teszi a kezét.

A magam módján dokumentálom a miniszterelnököt, a péntek reggeli rádióinterjúkból ki-kiemelem tíz mondatát. Ennyit mindig lehet, mert Orbán rutinos beszélő, és a gondosan megtervezett interjúkban nem nehéz lelni olyan mondatokat, amelyek várnak az utókor értékítéletére. Azon viszont érdemes eltűnődni, hogy a 7.33-tól 7.59-ig tartó beszélgetésekben az idén egyetlen mondatot se találtam, amely átörökíthető lett volna a rendszerváltás óta gyűjtött szállóige-válogatásomba. Holott a mintegy háromezer szállóige-gyanús gondolatból félszáz való Orbán Viktortól, és ezzel az élmezőnyben foglal helyet.

A gyűjteményben két mozzanatot vettem észre. Az egyik az, hogy szállóige-szempontból az ellenzéki politikus mindig termékenyebb, mint a kormánypárti. Az utóbbinak, pláne ha kormányfő, vigyáznia kell minden szavára. Az óvatosság megakadályozza abban, hogy elengedje magát, és olyasmivel rukkoljon elő, melyre a fél ország fölkapja a fejét. Ez a kettősség Orbánra is jellemző, és elég régi miniszterelnök ahhoz, hogy a szállóigés mérleg a benne lakozó ellenzéki politikus oldalára billenjen. Utoljára 2024 februárjában jegyeztem fel tőle szellemes mondatot.

A második figyelemre méltó mozzanat az, hogy az azóta eltelt csaknem másfél évben megszaporodtak a nyilvános szereplései. Minél inkább uralja az országot, annál több témában igyekszik szakértő képzetét kelteni. Futószalagon gyártott interjúi és beszédei inflálódtak, a gyakoriságuk révén veszítettek a jelentőségükből. Erről árulkodik néhány szám is. Az idén 21 rádióinterjújáról készítettem tíz-tízmondatnyi emlékeztetőt a blogomat olvasók számára. Ezeket a beszélgetéseket 9491-en kísérték figyelemmel, vagyis átlagosan 452-en.

E szám úgy jött ki, hogy akadt köztük hat összeállítás, amelyet nem vettek át az utánközlő portálok. Márpedig a digitális ismeretségi körömben Orbán nem örvend túl nagy népszerűségnek, ezzel magyarázható a 44-es, 51-es, 58-as, 63-as, 68-as és 78-as olvasottság. Ez olyan adottság, amely óhatatlanul lehúzza a buborékomon kívüli olvasottságot. Csakhogy az utánközlő portálok között akadnak kormánypártiak is, amelyek mostanában mintha gyorsabban vennék le az Orbán-összeállítást.

Azt gyanítom, hogy országunk első embere már nem hozza azokat a számokat, amelyek nélkül a portál kevesebb hirdetéshez jut. Feltűnő, hogy az év eleje óta fokozatosan csökken a kormányfői interjúk olvasottsága. S még egy adatsor: miközben Orbán Viktor válogatott interjú-mondatait átlagosan 452-en olvasták, Navracsics Tiboréit 729-en, Lázár Jánoséit pedig 728-an. Az Orbán-interjúkat hallgatva figyeltem föl arra is, hogy a nyilvánosság első számú kedvezményezettje gyakran köszörüli a torkát.

Január elseje óta péntek reggelenként 296-szor, vagyis 108 másodpercenként krákogott.  Először azt hittem, hogy a cirákolás, harákolás, hertyegés, kerregés afféle tikkelés, és idegrendszeri okra vezethető vissza. Most már máshol keresem a magyarázatot. Ha ugyanis a miniszterelnök évértékelőn vagy állami ünnepségen beszédet olvas föl, akkor a legritkább esetben köszörüli a torkát. Ami azt sejteti, hogy tudomásul veszi, ha a Magyar Rádió munkatársa a hallgatóknak azt is elmondja, mi rejlik a kérdés mögött. E szakmai követelmény teljesítése azonban idegesíti, hisz’ a 26 perces adásidőből a neves interjúalany kevesebbet kap, mint amennyi járna neki.

Az is megfordult a fejemben persze, hogy egyszerűen csak készül a következő válaszra. Miközben a rádiós beszél, ő rendezgeti a jegyzeteit, keresi azt a gondolatmenetet, amelyet a spontánul elhangzó kérdésre válaszol majd, kortyol egyet a pohárnyi vízből, és a biztonság kedvéért még köszörül is néhányat a torkán. Mégsem ő tartja az országos csúcsot. Huszár Tamás, aki a beszélgetős műsorokban „óbudai libernyáknak” nevezi magát, 2022. február 10-én, a Klubrádióban tíz perc alatt 40-szer krákogott.

De van még valaki, aki őt is lekörözi. Raskó György volt MDF-politikus, aki manapság agrár-közgazdászként penget ellenzéki húrokat, azzal rí ki a nyilvánosan krákogók közül, hogy a torokköszörülést összemossa a kimondandó szó elejével. Gyakorlatilag rácirákol a mondat első szavára, ám a félig-meddig elnyelt harákolás így is érzékelhető a vájt fül számára. E trükköt tanulta el tőle Orbán Viktor. Sikerült is tíz alá csökkentenie a krákogást. És még mondja valaki, hogy a hatalom teljében nem képes tanulni egy ellenzéki politikustól.          

A legutóbbi napokban Orbán Viktor fővárosozott, Semjén Zsolt belsőzött, Navracsics Tibor antiluxizott, Lázár János tüzezett, Magyar Péter lázározott, Mészáros Lőrinc pedig magyarpéterezett.

Az, hogy milliárdos vagyok, az egyszerűen tény. Önök mégis újra és újra meglepődnek azon, hogy ennek megfelelő színvonalon élek. (Mészáros Lőrinc nagyvállalkozó, Index.hu, június 2.)

Földbe állt a gazdaság, mint a gerely. (Szegedi Dezső publicista, Mérce.hu, június 2.)

Ide vezet a poloskázás, a hergelés, a Harcosok Klubja, Menczer Tamás és más közéleti heccelők tevékenysége. (Odze György író a Jeszenszky Géza elleni merényletről, Facebok.com, június 2.)

Apám évek óta a sátánt szolgálja. (Jeszenszky Zsolt publicista, PestiSrácok, június 3.)

Még leginkább ő érzi, hogy itt mi folyik. (Kardos András publicista Puzsér Róbertről, Facebook.com, június 3.)

Tiborcz fő cége, a BDPST két éve egyre több bevételből csinál egyre kevesebb profitot. (Madzin Emília újságíró, Telex.hu, június 4.)

A külső ellenségeinkkel még csak megküzdünk valahogy, ha a belső ellenséget féken tudjuk tartani. (Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, KDNP-politikus Szarvason, Beol.hu, június 4.)

A feladathoz jobb az egymilliós tömeg, mint a százezres. (Tömpe István publicista a rendszerváltásról, Népszava, június 4.)

A többség azt szereti, aki könnyű álmot ígér. (Tanács István újságíró, Facebook.com, június 5.)

Az egész NER „kullancs” az országon. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, június 5.)

Árt a Fidesznek. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, közigazgatási és településfejlesztési miniszter a luxizásról, YouTube.com, június 5.)

Nem úsztuk meg, hanem csak haladékot kaptunk. (Czene Gábor újságíró az átláthatósági törvénytervezet elnapolásáról, Népszava, június 6.)

Nem lehet félig elmenni. Én becsuktam az ajtót. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, Facebook.com, június 6.)

Budapest többet kap az országtól, mint amennyit ad neki. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, június 6.)

A túlsúly nagyobb probléma, mint az éhezés. (Weil Zoltán egri újságíró, Klubrádió, június 7.)

A krumplileves nem robban. (Puzsér Róbert publicista, YouTube.com, június 7.)

Ez a merénylet mindenkit megsebzett, akik élhető, erőszakmentes Magyarországot kívánnak maguknak. (Kőbányai János író a Jeszenszky-ügyről, MúltésJövő.hu, június 7.)

Kapom a baráti és az ellenzéki tüzet. (Lázár János Fidesz-politikus, közlekedési miniszter, Telex.hu, június 7.

A beindulóban lévő ki- és beszólogatás leginkább a szétcsúszást jelzi. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, június 7.)

Mintha valami belső erjedés, széttagolódás indult volna el a kormánypártban. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, június 8.)

Ne mávozzál, távozzál! (Magyar Péter tiszapárti politikus Lázár Jánoshoz, Facebook.com, június 8.)

Magyar Péter jóvoltából ismét tűnődhetek a közösségi média furcsa és elgondolkoztató jelenségéről. Arról, hogy akik például a Facebook üzenőfaláról érkeztek a nyilvánosság hagyományosabb és előkelőbb fórumaira, a könnyen odavetett vendégszövegek kedvéért hajlamosak megfeledkezni az idézőjelről és a jól hangzó mondás szerzőjéről. Márpedig a parlamenten kívüli ellenzék vezetője hetvenkét órán belül kétszer is vétett az íratlan szabály ellen.

Először június 2-án, amikor az ország leggazdagabb emberének elkönyvelt Mészáros Lőrincnek írt nyílt levelet. Idézőjel nélkül idézte Esterházy Péter híres és kissé átalakított mondását, miszerint ’Egy bizonyos szint felett nem megyünk egy bizonyos szint alá.’ Három nap múlva pedig (tegnap délután) Bolgár Györgynek adott interjút, és ezt fejtegette az ellene karaktergyilkossággal próbálkozó kormányzati propagandagépezetről, megint csak idézőjel nélkül: ’Éppen hazudoznak reggel, délben, este, minden hullámhosszon.’

Ha tegnapelőtt találtam mentő körülményt a közösségi média világából érkezett közéleti személyiségeknek, akkor most nem változtathatom meg az álláspontomat. Mindazonáltal elvileg is maradnék annál, hogy bizonytalan egy szállóige eredete. Hiába veszi nevére egy közismert személyiség, mert tetszik neki, és alkalmilag szüksége van rá, a művelődéstörténeti nyomozás kiderítheti, hogy több száz vagy akár egy-kétezer évvel ezelőtt már mondta valaki. A jól hangzó szállóige szövevényes áttételek révén jutott el ahhoz, aki a XXI. században és a közösségi médiában tette a magáévá.

A nyilvánosság könnyű műfajában a bejegyzők (bloggerek) és a hozzászólók (kommentelők) ritkán bajlódnak a filológiai pontossággal, jószerivel nem is tudják, hogy van ilyesmi. Akkor kerülnek bajba - és óhatatlanul a tollam hegyére -, ha átlépnek egy másik közegbe, ahol már számít az idézőjel és az eredeti szerző hiánya. Nos, Magyar Péter rövid időn belül másodszor ékeskedik idegen tollal, ezt azonban két okból se nevezném plágiumnak.

Mitológiai értelemben csupán Ádám ősapánk vélhető olyannak, akinek még volt eredeti gondolata. Mi, a leszármazottjai csupán ismételgetjük, árnyaljuk és finomítjuk. A visszafogottság másik oka, hogy a nyilvánosság könnyű műfaját elnehezítenék az idézőjelek és a vendégszövegek zárójelben megnevezett szerzői. Magyar Péteren persze legalább annyi számon kérhető, hogy ugyanezt a trükköt már tavaly is alkalmazta.

Áprilisban szintén a Klubrádiónak adott interjút, és ezt mondta a kormányzati propagandagépezetről: „Hazudnak reggel és este, minden hullámhosszon.” Májusban pedig Kecskeméten beszélt ugyanerről, hasonlóképpen. Ha tehát a Rogán-féle boszorkánykonyhát hozza szóba a nyilvánosság valamelyik fórumán, akkor óhatatlanul ugyanazt a gondolatmenetet ismételgeti. Mindhárom mondásában van egy közös szó, a hullámhossz. Azt sejteti, hogy a tiszapárti politikus történelmi felkészültségéből telt volna a szerző megnevezésére.

Örkény Istvánt a Szabad Kossuth Rádió igazgatója kérte föl, hogy 1956 őszén írjon egy jegyzetet az első adásnap elé. Így született október 30-án a sokat emlegetett mondat: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” A szállóige legújabb kori történetében azonban van egy csavar. Magyar Péter akár Gyurcsány Ferencet is idézhette volna.

A nagy hírre vergődött őszödi beszédben ez hangzott el: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” (Népszava, 2006. szeptember 18.) A Gyurcsánynak tulajdonított szerzőségre utal egy nyelvészi megfigyelés. Balázs Géza szerint „A miniszterelnök elferdítette a híres szállóigét, megbontotta a nyelvi hagyományból fakadó sorrendet (reggel, éjjel, este). A politikusok, újságírók, bloggerek pedig számos változatban ferdítették tovább.” (Magyar Nyelvőr, 2012/2.)

Örkény István ugyebár az éjjelt a nappallal társította. Gyurcsány Ferenc rögtönzött a balatonőszödi kormányüdülőben, beszédéhez a kommunikációs stáb szállított történelmi és irodalmi támpontokat, például az ötvenhatos szállóigét is. Ő azonban más sorrendben említette azokat a fránya napszakokat. Ez a ’reggel, éjjel meg este’ ismétlődik Donáth Anna Momentum-politikusnál és Magyar Péternél. Ráadásul majdnem teljesen ugyanezt a sorrendet választotta Pottyondy Edina is. (Az idézetek a bejegyzésem utáni összeállításban olvashatóak.)

A jelek arra utalnak, hogy a hatvanas Gyurcsány Ferenc még tudta: Örkény István a szállóige szerzője. Kár, hogy az idézőjelet elfelejtette kitenni, és az írót megnevezni. Az egy nemzedéknyivel fiatalabb polikusok és influenszerek viszont már nem biztosak Örkény elsőségében. Inkább Gyurcsányban látják a szerzőt, bár sem az író, sem a volt miniszterelnök nevét nem említik. Azon tűnődöm, vajon mentségükre szolgál-e, hogy előbb használták a jelöletlen vendégszövegektől hemzsegő közösségi médiát, mint hogy politikára vagy publicisztikára adták volna a fejüket.      

Tíz mondat az 1956-os szállóigéről

A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. (Örkény István író, Szabad Kossuth Rádió, 1956. október 30.)

Kedden, október 30-án délután 5 órakor megszólalt a budapesti Kossuth Rádió: „Itt a Szabad Kossuth Rádió, Budapest! Kedves hallgatóink, ebben az órában új fejezetet nyitunk a magyar rádiózás történetében. A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. (Kádár Zsófi újságíró, Új Hevesi Napló, 2001/10.)

Örkény István fogalmazta meg a Szabad Kossuth Rádió forradalmi bizottságának önkritikus, bűnbánó nyilatkozatát…: „A Rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” A szöveg az 1956 utáni évtizedekben szájhagyományként terjedő legendaként élt tovább. (Standeisky Éva történész, Mozgó Világ, 2005/1.)

Örkényre ugrom, tán mert éppen kijöttem a körúton a róla elnevezett könyvesboltból. Felfedezés: nem tudtam, hogy tőle származik az ’56-ból való, ezernyi alakban idézett mondás: „hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon”, mármint a rádió. (Almási Miklós filozófus, Mozgó Világ, 2019/7-8)

Aki a magyar kormány idő előtti leváltását ígéri, az hazudik. Reggel, éjjel meg este. (Donáth Anna Momentum-politikus, 24.hu, 2023. február 4.)

Hazudnak reggel, délben meg este. (Pottyondy Edina influenszer a kormányzati propagandagépezetről, YouTube.com, 2024. április 2.)

Hazudnak reggel és este, minden hullámhosszon. (Magyar Péter tiszapárti politikus a kormányzati propagandagépezetről, Klubrádió, 2024. április 26.)

Három hónapja hazudnak rólam, reggel, délben meg este, minden hullámhosszon. (Magyar Péter tiszapárti politikus a kormányzati propagandagépezetről, KecsUp.hu, 2024. május 22.)

Zúdult a propaganda éjjel és nappal, minden hullámhosszon. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, 2025. május 17.)

Éppen hazudoznak reggel, délben, este, minden hullámhosszon. (Magyar Péter tiszapárti politikus a kormányzati propagandagépezetről, Klubrádió, 2025. június 5.)

Magyarország a nemzetközi támadások középpontjába került.

Szerencsére nem vagyunk már magányosak.

A washingtoni gyors megérkezett Varsóba.

Magyarországon 16 éven keresztül sikerült tartós kormányzást létrehozni.

KDNP-Fidesz kormányzás van.

Építik a bábkormányt.

A Tisza és a DK is nyíltan ukrán párti szervezet.

Budapest többet kap az országtól, mint amennyit ad neki.

Nyakig ér a korrupció a városban.

A megvédeni magunkat azt jelenti, hogy megmarad az, amink van.

/Az interjú 26 percében a miniszterelnök 8-szor köszörülte a torkát.)

Annyit nem mozdultam jobbra, mint amennyit a Fidesz.

Volt olyan időszak, amikor középen voltam, ma pedig meglehetősen a szélen vagyok.

Az én mai világképem talán más, mint a Fudesz fő üzenetei.

Nincsenek olyan céljaim, hogy miniszterelnök legyek.

/Orbán követőiről/ A konzervatív liberalizmustól a nemzeti radikalizmusig húzódó tábor.

Szerintem nem lesz kormányváltás.

Ma a Tisza Párt egy médiajelenség.

Babára vagy labdára? A politikában mindig a labdára kell menni.

A luxizás árt a Fidesznek.

/A láthatósági törvénytervezetről/ Belefér az, ami az átláthatóságról szól. A vegzálás nem fér bele.

A tegnapelőtt hírlapi vitácskája volt Magyar Péter nyílt levele Mészáros Lőrinchez. A parlamenten kívüli ellenzék vezetője szóvá tette, hogy országunk leggazdagabb embere saját helikopterével érkezett Ferihegyre, hogy aztán húszmilliárd forintos magángépére szállhasson át, és megnézhessen egy focimeccset Münchenben. „Lölö” válaszolt neki, mondván, hogy a vagyonának megfelelő színvonalon él. Majd a pályakezdő politikus orra alá dörgölte, hogy mielőtt politikára adta volna a fejét, nála ácsingózott több millió forintos állásért.

Az utóbbi állításra Magyar Péter nem válaszolt, illetve így fogalmazott: „Egy bizonyos szint felett nem megyünk egy bizonyos szint alá.” Nem merném összehasonlítani a budapesti jogász és a felcsúti gázszerelő iskolázottsági-műveltségi szintjét, a nem-válaszból azonban hiányoltam egy nevet. A mondás ugyanis Esterházy Pétertől származik. Értelmiségi körökben gyakran idézik, és a keletkezése óta eltelt csaknem fél évszázadban az ellenzéki ellenállás egyik kulcsmondata lett 

Ha már idézte Magyar Péter, illett volna kitenni az idézőjelet, és megnevezni a forrást is. Az illem azonban nem törvény, mindazonáltal kultúremberek között szokás betartani. Nem lepődnék meg persze, ha kiderülne, hogy a tiszapárti politikus nem tekinti kultúrembernek az uborkafára felkapaszkodott milliárdost. De vajon van-e más mentsége az illembeli eltévelyedésre? Évtizedek óta foglalkozom a szállóigék keletkezéstörténetével, és megtanultam, hogy néha meglepetések érik az embert.

Azt hisszük, hogy egy gyakran emlegetett mondást valamelyik közéleti személyiség találta ki, aztán kiviláglik, hogy története kétezer évre nyúlik vissza, és az a bizonyos személyiség, akit az ősforrásnak vélünk, csupán a nevére vette. Erre a politikával hivatásszerűen foglalkozók az átlagosnál jobban hajlamosak. Nem véletlenül írta Gyurcsány Ferenc a közösségi oldalára: „A politikában nincs szerzői jog.” (Facebook.com, 2021. augusztus 26.)

Nem valószínű, hogy Magyar Péter örül a politikai ellenfél őszinteségének. Ettől azonban még érdemes élni a gyanúperrel, hogy ha egy művelődéstörténeti nyomozás közben eljutunk a politikusi „forráshoz”, akkor esélyünk van arra, hogy az előzmények más szerzőségét igazolják. Erre játszanak rá a politikusok, például a magyarok is, tisztelet a kivételnek. Egyetlen kivételt ismerek, a Kovács Lászlóét.

A veterán külpolitikus egy rádióműsorban kifejtette, hogy „Nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást.” Azóta évtizedek teltek el, és a szállóige annyira a nevéhez tapadt, hogy nem is tudja levakarni róla. Hiába tiltakozott, hogy nem tőle származik, hanem Edward Heath brit miniszterelnöktől, abba kellett hagynia a mentegetőzést, mert azok a fránya újságírók és publicisták mégis az ő nevével kapcsolták össze. Már ha egyáltalán névhez kapcsolták.

A közösségi média korában szembesülünk a könnyű kezű fogalmazás jelenségével. Aki nem a tudományok világából jött, a fészbukos bejegyzését aligha nehezíti el azzal, hogy egy jó mondás forrása Edward Heath, Kovács László vagy Esterházy Péter. Lelkifurdalás nélkül idézi idézőjel és név nélkül. Nem föltétlenül azért, hogy vitapartnerei benne lássák a megtestesült bölcsességet. De azonnal hatni akar, ezért nem bajlódik a filológiai pontossággal. Elvégre egy okos gondolattal életérzést akar kifejezni, nem pedig történeti mélységet és hűséget kölcsönözni egy szállóigének.

Magyar Péternek nem mentséget keresek, hanem magyarázatot az eljárására. Éveken át szerkesztette akkori felesége, az Orbán-kormányban miniszterkedő Varga Judit honlapját. Vérévé vált a könnyed, közérthető, egyszerű fogalmazásmód. A közösségi média felől érkezett tehát a nagypolitikába, és hozta magával az idézőjel nélküli vendégmondatokat is. Most kéne eldöntenie. vajon kiszolgáltatja-e magát a politikai ellenfelek árgus tekintetének. A Rogán-féle boszorkánykonyha polcain ugyanis ott vannak a lexikonok, a szállóige-gyűjtemények, és a kormányzati propagandisták előjönnek majd a plágium vádjával.

Az alapmondat egyébként az Új Írás 1977/5. számában jelent meg, és így hangzott: „Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá.” A huszonhét esztendős Esterházy Péter figyelemre méltó mondata akkor még nem csinált karriert a hazai nyilvánosságban, legföljebb az irodalmi ínyencek tudtak róla. Ráadásul az önálló folyóirat-közleményben más funkciója volt, mint a regényben, és mint manapság. Egy minisztériumi főosztályvezető szolgálati gépkocsival jár, és a sofőr óhatatlanul számtalan helyzetben ismeri meg a főnökét. De az eredeti mondás nemcsak a keletkezése miatt gyökerezik a Kádár-korszakban.

Azért is, mert azt a mentalitást fejezi ki, hogy a hivatalos utakon nem ajánlatos például berúgni. Ha a „kiskirályt” a fölöttesei a diktatúra jellegéből adódó tisztogatás (csisztka) során ki akarják közösíteni, akkor a sofőrje tanúskodhatna ellene. Az a benyomásom, hogy 1977-ben Esterházy még csak a képmutatást, az álszentséget akarta jellemezni. De már itt is túllépett az egyénítésen, mondása mégis a Kádár-korszak kulcsmondatává csupán a regény megjelenése után vált. Szállóigévé pedig 2010 után. Igazi karrierjét Esterházy Péter már nem érhette meg, a szállóige a kiteljesedett NER-t övező polgári ellenállás kifejeződése lett.

Az olvasók e bejegyzés után találnak egy összeállítást, belőle emelném ki Rapai Ágnes kommentárját „azokról, akik a szint fölötti kaszthoz tartozónak képzelik magukat”. A szállóigék eme jelentésmódosulásáról írt az Édes Anyanyelvünk című folyóirat, 1988/2. számába Grétsy László nyelvész. Szerinte ha az eredeti gondolat „más felhangot kap, s már nem pontosan azt idézi fel, amit föl kellene idéznie, akkor már nem természetes módosulással állunk szemben.” „Önkényes módosításnak” nevezi a jelentésváltoztatást.

Mintha vissza is rettent volna a szigorúságától, mert így fogalmazott: „Ha mégis ezt az utat követjük, valamilyen módon utalnunk kell a változtatás tényére.” Úgy például, hogy ha leírjuk az eredeti mondatot, feltüntetjük a szerző nevét, és megindokoljuk, vajon miért változtatunk a szövegen. Elismerem azonban, hogy a filológiai pontosság egyelőre nem fér bele a nyilvánosság könnyű műfajába, a közösségi médiába.     

Tíz mondat egy Esterházy-idézetről

„Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá” - ehhez a sokszor idézett sorhoz egy életen át tartotta magát. (Mészáros Márton kritikus Esterházy Péterről, Népszava, 2016. július 15.)

Ők azok, akik - Eserházyval szólva - bizonyos szint fölött nem mennek bizonyos szint alá. (Gál J. Zoltán újságíró 71 közéleti személyiségről, akik Bayer Zsolt kitüntetése miatt visszaadták az állami kitüntetésüket, Vasárnapi Hírek, 2016. augusztus 27.)

Ahogy Esterházy Péter mondta: egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá. Szóval a Magyar Időket ne tekintsük hiteles forrásnak! (Tóth Bertalan szocialista politikus, Népszava, 2018. szeptember 15.)

A műsor gazdája egy parázs vita során elejtette azt a mondatot, hogy „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.” Magával a kijelentéssel semmi gond. A bemondó azonban szólásmondásként hivatkozott rá. Márpedig ez akkor is Esterházy-idézet, ha a fene fenét eszik. Lehet, hogy a tudtom nélkül szólássá vált egy irodalmi alkotás kulcsmondata? (Fehér Miklós vajdasági közíró, Magyar Szó, 2019. április 11.)

A magyar értelmiségi elit legfontosabb hivatkozási alapjává vált . Folytonosan idézik, miközben megfosztották eredeti kontextusától és - azt hiszem - valódi jelentésétől is. (Bence Erika vajdasági irodalomtörténész, Családi Kör, 2021. október 7.)

Sokan leírták ezt a mondatot, azok, akik a szint fölötti kaszthoz tartozónak képzelik magukat. Biztos jó érzés a kiválasztottak közé tartozni, azonban én túl önhittnek, arisztokratikusnak tartom ezt a fogalmazást. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, 2023. november 18.)

Tényleg erős volt középső ujjal az egyezményes nemzetközi jel mutatása a fotósoknak. Engedelmükkel a kép közlésétől eltekintenénk, egy bizonyos szint alá azért ne süllyedjünk még egy olimpiai bajnok hangulatának a kedvéért sem. (Krasz Emil sportújságíró Milák Kristóf furcsa gesztusáról, 24.hu, 2024. április 15.)

Az Unió glasszékesztyűs széplelkei megértették: egy vastagnyakú parvenü kordában tartásához a bikacsök a megfelelő szerszám, egy bizonyos szint alatt le kell menni egy bizonyos szint alá. (Batka Zoltán újságíró Orbán Viktorról, Népszava, 2024. október 14.)

Ez olyan szint alatt van, hogy hallgatok EP mesterre. Nem megyek alája. (Kardos András publicista, Facebook.com, 2025. április 15.)

Egy bizonyos szint felett nem megyünk egy bizonyos szint alá. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, 2025. június 2.)

Trianonban hazánkat szabályszerűen körülmetélték. (Szakály Ferenc történész, Tolnai Népújság, 1993. szeptember 4.)

Trianon nagyon igazságtalan volt, abban a környezetben azonban, ahol a nemzettudatot négyzetkilométerekben mérik, nem szabad a napi politika szintjén foglalkozni a nemzeti sérelmekkel. (Horn Gyula szocialista politikus, volt miniszterelnök, Heves Megyei Hírlap, 2000. július 5.)

Itt az ideje, hogy Trianon sebeiről levegyük az ezerszer átvérzett kötést. (Orbán Viktor miniszterelnök, Vas Népe, 2010. augusztus 9.)

Ha Trianon nem következik be, az ország lélekszáma ma 40 millió lenne. (Raffay Ernő történész, Zalai Hírlap, 2013. június 5.)

A magyar nemzetállamot Trianon teremtette meg. (Ormos Mária történész, ATV, 2017. július 7.)

Ha Magyarországot kizárnák az Európai Unióból, az felérne Trianonnal. (Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Klubrádió, 2019. május 13.)

Ha annak idején a trianoni békeszerződést Orbán Viktor tárgyalja, az antant országok felét Magyarországhoz csatoltatta volna. (Kubatov Gábor Fidesz-politikus, Facebook.com, 2020. december 11.)

Fognám Trianont, összehajtogatnám, és letenném a Dunára, menjen, amerre lát. (Demény Péter erdélyi költő, Transtelex.ro, 2023. június 4.)

A térképasztal mellett összetákolt utódállamok - az idő rá a bizonyság - csődöt mondtak, nem igazolták vissza a sanda Trianont. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, 2025. június 4.)

Hogyne fájna Trianon! (Molnár Zsolt szocialista politikus, Népszavaa, 2025. június 4.)

Mennyire tud Dobrev más lenni, mint Gyurcsány? (Szűcs R. Gábor publicista, Facebook.com, 2025. május 8.)

A DK jelentése mostantól Dobrev Klára. (Szekeres István újságíró, Facebook.com, 2025. május 9.)

Gyurcsány válik, és az általa kitalált, felépített, működtetett párt maradt Dobrev Kláránál. (Nagy József újságíró, 24.hu, 2025. május 10.)

Amit Gyurcsány szétszedett. Dobrev majd összerakja. (Franka Tibor újságíró a magyar baloldalról, Demokrata.hu, 2025. május 10.)

Hozhat esélyt a DK-nak. (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, 2025. május 13.)

Mintha valaki kidobná házastársát a léghajóból, hogy tovább repülhessen. (Bencsik Gábor újságíró, Demokrata.hu, 2025. május 16.)

Most már nemcsak szó szerint, de a gyakorlatban is nevére veszi a pártot. (Magyari Péter újságíró, Válasz Online, 2025. május 26.)

Gyurcsányhoz képest szürkébb. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2025. június 2.)

Óriási politikai örökséget visz tovább. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2025. június 2.)

A baloldal új vezetője. (Molnár Csaba DK-politikus, Facebook.com, 2025. június 2.)

Jelentem, a vidéki hadtest felsorakozott. (Gyopáros Alpár Fidesz-politikus, a Magyar Falu Program kormánybiztosa, Hír TV, 2025. május 18.)

A Fidesz felveszi a kesztyűt az online térben. (Lázár János Fidesz-politikus, építési és közlekedési miniszter, Telex.hu, 2025. május 22.)

A szabadságharcos közösségi polgári körök. (Pindroch Tamás, az Alapjogokért Központ vezető elemzője, Demokrata.hu, 2025. május 24.)

A Harcosok Klubja militánsai ostromolják az oldalamat. Nem a nyelvtan a fegyverük. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook.com, 2025. május 26.)

Eljő az idő, amikor a Harcosok Klubja egy udvariasan pöfögő segédmotor lesz az orosz állami hackerek mellett. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2025. május 28.)

A Harcosok Klubja mellélövés. (Dömsödi Gábor újságíró, YouTube.com, 2025. május 29.)

A Harcosok Klubja is olyan erős hergelés, aminek a következménye az lesz, hogy az emberek nem vitatkozni fognak, hanem pofozkodni. (Lengyel Tamás színész, hvg.hu, 2025. május 30.)

Orbán Viktor harci szektája. (Puzsér Róbert publicista, Hang.hu, 2025. május 30.)

Védekeznünk kell az álhírek és a hazugságok ellen. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, Magyar Rádió, 2025. május 30.)

A HK célja, hogy a Fidesz ne csak az offline, hanem az online térben is felvegye a harcot Belzebub seregeivel. (Szegedi Dezső publicista, Mérce.hu, 2025. június 2.)