A Mozgó Világnál hagyomány, hogy a szerkesztőség elmegy nyári szabadságra, előtte azonban elkészíti a júliusi-augusztusi összevont számot. Ebben jelennek meg azok az írások, amelyek nem fértek bele a vékonyabb számokba. Ám van egy rovat, amely jelzi a folytonosságot. A Hónaplóban látnak napvilágot a Berlinben élő Dalos György, a marosvásárhelyi Parászka Boróka és az újvidéki Végel László esszéi. Hozzájuk csatlakozott a budapesti Lángh Júlia, aki Soros Tivadar emlékiratáról értekezett.

A Soros György papájáról írott cikkben meghökkentő mondatot olvastam a kiadóról: „Kár, hogy nem könnyíti meg a gyakori hátralapozást egy könyvgerincbe beépített könyvjelzőszalag.” Hogyan is állunk azzal a fránya könyvjelzővel, amelyet kutyanyelvnek, olvasónyelvnek és slejfninek is neveznek? Noha már Gutenberg évszázadában, a XV.-ben is alkalmi emlékeztetőket helyeztek el a kinyomtatott bibliákban, a könyvjelző válfajai mégis inkább a XIX-XX. század fordulóján váltak divatossá. Azóta készülnek elefántcsontból, gumiból, merített papírból, műanyagból, préselt virágból, puha szilikonból, rézből, rozsdamentes acélból, textilből, sőt üvegből is.

Az online kínálatban leltem elsőáldozós könyvjelzőt, amelyet Olaszországban gyártottak, 4,5x15 centinyi, műanyagból készült, és színes meg fényes. Az árak egyébként 180 és 3500 forint között mozognak. A világhálón pedig látható (hasig lelógó) békanyelves, cipzáros, fényképes, gombos, gyöngyös, hímzett, hologramos, idézetes, mágneses, selyemzsinóros, tappancsos, zenés és zsiráfnyakos könyvjelző is. Színvonaluk a csicsástól a művésziig terjed, abban viszont azonosak, hogy külön, a könyvtől függetlenül rendelhetőek és vásárolhatóak. Hiányt töltenek ki, ama bizonyos beépítés ugyanis oly ritka, mint a fehér holló.

Miközben a könyvek ára az eget verdesi - és jelentős részét a terjesztők vágják zsebre -, a kiadók mintha lemondtak volna a könyvjelzőről. Minél tehetősebbek, annál smucigabbak. Nem számítanak arra, hogy az olvasó esetleg vissza akar lapozni egy-egy emlékeztető adatért vagy szépen megírt bekezdésért. Nemrégiben szembesültem egy ellenpéldával. Kritikát írtam a Plusz-mínusz 30 című esszékötetről, amelyben közismert tudósok, írók értelmezték a közelmúltat és a közeljövőt. A Napvilág Kiadó anyacége, a Politikatörténeti Intézet filléres gondokkal küszködik, a könyv gerincéhez mégis egy selyemszálat varratott. Köszönet a kivitelezésért és a kivételezésért.