A nyilvánosság fórumain szokatlanul nagy visszhangot váltott ki két szakpolitikus tegnap esti vitája. A nem hivatalos választási kampány jegyében összeszólalkozott Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár és Kulja András, a Tisza Párt szintén orvos politikusa. Az államtitkár hiányolta a vitapartner szakvizsgáját, a rezidens pedig hiányolta az államtitkár betegágyak melletti munkáját. Ezzel eleget is tettek a kampány személyeskedő hangvételének, a továbbiakban szakmai kérdésekre kárhoztatták magukat az ATV stúdiójában.

Disputájukat úgy foglalnám össze, hogy amit az állam képviselője az egészségügyben kereshető pénzekről bruttóban mondott, azt az ellenzéki szakpolitikus nettóra fordította le. Ennél tovább azért nem mennék, mert a nyilvánossággal kapcsolatban fölfigyeltem Takács Péter médiaszemléletére. (Kulja Andráséra nem figyelhettem föl, mert ő nem említette meg az újságokat és az újságírókat.) Nos, amikor az államtitkár például a kivérző kórházakról eddig megjelent két cikkről beszélt, akkor úgy fogalmazott, hogy „a közismerten az ellenzék érdekköréhez tartozó portálon”, a Direkt36-ban láttak napvilágot. Amidőn pedig egy interjúját szemlézte a 24.hu, úgy mutatta be azt a fránya portált, hogy „egy közismert baloldali propagandalap”.

Kétségtelen, hogy nagyítóval nézik a kormány tevékenységét, mégis úgy működnek, mint egy normális szerkesztőség. Feltárják ugyebár a valóságot, és utánanéznek a részleteknek. Ami a Direkt36-ban jelent meg a kórházakról, azt én is megírhattam volna a legutóbbi években szerzett tapasztalataim alapján. Ami pedig a 24.hu-t illeti, Benke Ágnes ma reggel részletezte, hogy az államtitkár ama bizonyos interjúban csakugyan megjegyezte: a szakdolgozók a következő két évben nem számíthatnak fizetésemelésre. Idézte hozzá Takács Péter szavait is, és nem az volt a benyomásom, hogy a szerkesztőség eltorzította volna az államtitkár egyébként sajnálkozó megjegyzését.

Azon tűnődöm, vajon szerencsés-e, hogy egy több ezermilliárdos alrendszerért felelős szakpolitikus ideológiailag, propagandisztikusan kidolgozott sémák alapján jellemzi azokat a szerkesztőségeket, amelyek alkalmanként kínos helyzetbe hozzák. Ekkor ötlött fel, hogy Takács doktor mivel vádolta a Direkt36-ot. Azzal, hogy ama cikksorozatot az ő június 23-i ATV-vitájához időzítette a szerkesztőség. Márpedig a cikksorozat két szerzője, Szopkó Zita és Márton Kamilla több hónapot szánt az anyaggyűjtésre. Ilyenkor egy szerkesztőnek kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem hogy figyelemmel kísérje a sok tévécsatorna közül az egyik vitakezdeményezését.

Az is felötlött, hogy mit olvastam a vidéki sajtóban. Például a kemma.hu nevű tatabányai portálon, június 21-én jelent meg egy terjedelmes cikk. A szerző nem írta alá a nevét, az összeállítást vélhetően a budapesti központból küldték a megyei napilap szerkesztőségébe. Az egészségügyi államtitkár és a kormánypárti sajtót irányító stáb úgy készült tehát az atv-s vitára, hogy időzítette hozzá a cikket. Abból indultak ki, hogy szóba kerül majd a kánikulai téma, hisz’ tavaly is borzolta a kedélyeket. A névtelen szerző fel is sorolta azokat az intézményeket, amelyeknél „hűtésrekonstrukciót” hajtottak végre. Tavaly 5 milliárd forintot költöttek a műtők klimatizálására, az idén 4 milliárdot tartalékoltak a kánikulai „havariahelyzetre”.

Csak egy füttyentés, és mozgásba lendült a kormányzati kommunikációs gépezet? Igen, kár azonban, hogy ezt a Tisza szakpolitikusa nem tudhatta. A tévévitában épp csak utalt a légkondícionáló berendezések várható hiányára. Innen már csupán egy lépés visszafejteni az államtitkár féloldalas médiaszemléletét. Beidegződéssé vált nála, hogy a kormánypárti nyilvánosság olajozott gépezetként működik, ezért „logikus”, hogy az ellenzékit is egyetlen központból irányítják. Sajnos és szerencsére nem így van.

Az ellenzékinek nevezett nyilvánosság erénye és fogyatékossága ugyanaz. Széttagozódott, szervezetlen, egyúttal azonban önálló és kreatív. Bizonyára van úgy, hogy egyszerre jut eszébe ugyanaz két főszerkesztőnek, dolgoztatják is a munkatársaikat, akiknek a keze alól különböző minőségű cikk vagy cikksorozat kerül ki. Ám ez nem egy pártközpont, a földalatt háttérhatalom vagy Brüsszel eredménye, hanem a véletlené.

Talán észrevette az olvasó, hogy ha egészségügyi szakújságírót említettem, kizárólag hölgyekre utaltam. Ráadásul a két legtekintélyesebb kolleginát Danó Annának és Élő Anitának hívják. Az előbbi az MSZMP alapította Népszabadságtól érkezett a Népszavához. De nem a baloldali világnézete irányítja, hanem a szakértelme. A legutóbbi évtizedben megélt vagy féltucatnyi államtitkárt az egészségügyben. Élő Anita a Fidesz alapította Heti Válaszból igazolt át annak fidesztelenített változatához, a Válasz Online-hoz. Őt sem a konzervatív értékrendje motiválja, inkább az, hogy kisujjában van az egészségügy. Egyikükről se feltételezhető, hogy „az ellenzék érdekkörének” az utasításait hajtják végre. Felkészültségükből arra is telik, hogy még a főszerkesztőik se merik utasítgatni őket.

Az egészségüggyel leginkább újságírónők foglalkoznak. A szerkesztőség politikától legtávolabbi (és legrosszabbul fizetett) rovatát választották. Ha van a mai magyar újságírásnak alapos és alázatos csoportja, akkor az egészségügyi újságírónőké az. Nemcsak az ellenzéki oldalon, hanem a kormánypárti sajtóban, például a megyei lapoknál is. Nem az okvetetlenkedő ellenséget vagy a szükséges rosszt kéne látni bennük, hanem azokat, akiktől okulni lehet.                          

Tíz mondat az egészségügyről

Az egészségügy igénye mindig nagyobb a realitásoknál. (Gógl Árpád egészségügyi miniszter, Napló, 1998. október 5.)

A magyar egészségügy beteg. (Czeizel Endre orvosprofesszor, Népszava, 2012. július 7.)

Ha az egészségügy megjavulna, akkor összeomlana a nyugdíj-pénztár. (Heilig Gábor zenész, RTL II., 2015. október 25.)

Az egészségügy apránként, fokozatosan szokott összeomlani. (Pusztai Erzsébet volt egészségügyi államtitkár, ATV, 2015. december 3.)

A politika az egészségügyet nem emberi, hanem politikai ügyként kezeli. (Nagy Csaba újságíró, ATV, 2015. december 21.)

Az egészségügyet ma még betegségügynek hívhatnánk. (Kásler Miklós onkológus, emberi erőforrás miniszter, Magyar Idők, 2018. október 13.)

A magyar egészségügy annál jobban működik, minél súlyosabb baja van a embernek. (Nádasdy Ádám műfordító, Magyar Narancs, 2019. augusztus 15.)

A kormány lélegeztetőgépen tartja az egészségügyet. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, ATV, 2020. szeptember 25.)

A kormány béremeléssel kecsegtetve militarizálta az egészségügyet. (Csillag István volt gazdasági miniszter, Népszava, 2021. március 5.)

Az egészségügy ’89 óta nem prioritás. (Dr. Hegedűs Zsolt, a Magyar Orvosi Kamara etikai kollégiumának elnöke, ATV, 2024. május 3.)