Tóth Bertalan kipihente magát, és napbarnítottan ült a Népszava rendelkezésére. Informatív interjút készítettek vele a mai számba, vagyis nem portrét rajzoltak róla, sok személyes mozzanattal, hanem az októberben esedékes önkormányzati választás esélyeiről faggatták. Arról beszélt, hogy „A települések többségében az MSZP helyi szervezetei az együttműködés motorjai.” Mármint az ellenzéki együttműködésé.

Ezt azért hangsúlyozom, mert az interjú második részében olyasmire is kitért a szocialista pártelnök, amit nem kérdezett tőle az újságíró. Ahhoz képest, hogy korábban ügyvédi körülírással szokott fogalmazni, most meglepően erős hangot ütött meg, mert kifejtette: „Soha nem fogom engedni, hogy előálljon olyan helyzet, amelyben bárki azt gondolhatja, hogy az MSZP a Fidesz szekerét tolja.” Vajon megemlítette volna a kollaboráció kínos vádját, ha nem gondolják elég sokan szerte az országban, hogy önkormányzati szinten nincs minden rendben a szocialistákkal?

Az a benyomásom, hogy a lakosság sorsát jobbító ügyekben nem baj, sőt kívánatos, ha a szocialista önkormányzati képviselők együtt szavaznak a kormánypártiakkal. A konstruktív ellenzéki magatartás azonban nem tévesztendő össze a mutyizással, amidőn „csak” a lakosságnak nincs haszna a kormánypárti és ellenzéki politikusok elvtelen, ám annál gyümölcsözőbb megállapodásából. Ahogy elnézem a fővárosi és a Budapesten túli választási kampányt, leginkább ott fullad le az MSZP motorja, ahol a szocialisták helyi szervezetei olyan politikusokat akarnak elfogadtatni közös ellenzéki polgármester- vagy önkormányzati képviselőjelöltként, akikről tudja a helyi nyilvánosság, hogy a saját zsebükre dolgoztak.

Elképzelhető persze, hogy az értelmezők nem képesek megkülönböztetni a kormánypárti politikusokkal való együttműködés elvi és elvtelen eseteit. Az is, hogy akadnak olyanok, akik az egyedi esetekből az egész MSZP-re vonatkozó túláltalánosításra jutottak. De akkor mivel magyarázható egy engem is meghökkentő jelenség? A véletlen úgy hozta, hogy az egyik szerkesztőség összeállítást rendelt az úgynevezett megélheti politikusokról. A világhálón több mint két évtizedre tekintettem vissza, és feltűnt, hogy a szocialista politikusok érintettsége a Gyurcsány-kormány lemondása előtt egy héttel került szóba. Ráadásul a tíz mértékadó mondatból négy vonatkozik az MSZP-re, közülük pedig három szocialista párttag száját hagyta el. Vajon miért?     

Médianapló - Tíz mondat a megélhetési politikusokról

Aki nem kizárólag politikus, hanem van más megélhetési lehetősége is, az kevésbé ragaszkodik görcsösen hatalmi pozíciójához, mint az, akinek nincs hová visszatérnie. (Bauer Tamás SZDSZ-politikus, Magyar Hírlap, 1996. április 15.)

Kétféle megélhetési politikus van. Az egyik az, aki a megélhetésért, a másik, aki a megélhetés rovására politizál. (Horváth József győri MDF-politikus, Kisalföld, 2003. október 20.)

Az SZDSZ ma már nem egyéb, mint néhány megélhetési politikus pragmatikus magánvállalkozása. (Tóth Gy. László politológus, Magyar Nemzet, 2007. április 4.)

Megélhetési közjogi méltóságaink vannak. (Majtényi László alkotmányjogász, Index.hu, 2008. május 28.)

Az MSZP jelentős mértékben üzleti egyezkedések, vállalkozók és kisstílű karrieristák prédájává, „megélhetési politikusok” foglyává vált. (Krausz Tamás történész, Népszabadság, 2009. április 7.)

Nem kedvelem a megélhetési politikusokat, mert megvehetők, megvesztegethetők, megfélemlíthetők. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, Népszabadság, 2010. április 3.)

Gyurcsány önnön pártelitjét megélhetési politikusok gyülekezetének látja, amelytől szabadulni kéne. (Aczél Endre újságíró, Népszabadság, 2011. szeptember 28.)

Fodor nem egyszerűen megélhetési liberális, ő egy liberális primadonna. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Facebook.com, 2013. augusztus 18.)

Az MSZP-ből erős, befolyásos politikai mozgalom lesz-e, vagy inkább néhány megélhetési politikus jelentéktelen vállalkozása? (Szekeres Imre szocialista politikus, Népszava, 2016. január 7.)

Nagy baj, ha bármelyikünk kívülről megélhetési politikusnak látszik. (Korózs Lajos szocialista politikus, Népszava, 2018. február 9.)