E rovatban ki-kitérek a névtelen kommentelőkre. Bár neves digitális ismerőseim lebeszélnek erről, nem fogadok szót nekik. Érdekel a kommentelés jelensége. Az egyik hozzászóló, Európai téridő például gyakran nem ért egyet velem, ezt azonban a kulturáltság keretein belül hangoztatja. Ma reggel, 7.41-kor ezt írta a tegnapi bejegyzésemről: „Célszerű lenne most már felsorolni az igazi ellenzéki sajtótermékeket, amelyek nem lógnak ki OV zsebéből.”

Igaz, hogy tegnap a „kikandikálnak” kifejezést használtam, de kicsire nem adunk. A kommentelő amúgy azt kérte számon, hogy ha már foglalkoztam Puzsér Róbert publicisztikájával, amelyben az álellenzékinek tartott médiumokról (az ATV-ről, a 168 Óráról, a Klubrádióról és a Népszaváról) tűnődött, akkor miért nem fűztem hozzá az állami hirdetésektől elzárt médiumokat. Azért, mert 2002-ben a Médianapló terjedelmét 2500 karakternyire korlátoztam, és ebbe csak egy téma fér. A bejegyzésből ezért maradtak ki azok a médiumok, amelyeket a publicista az erkölcsileg elfogadhatóak közé sorolt.

Négy ilyet talált: a 444.hu-t, a Magyar Hangot (amelyben az általam széljegyzetelt cikke is megjelent), a HVG-t és a Magyar Narancsot. Majd így foglalta össze a mondandóját: „Mintha két nemzeti együttműködés lenne: egy nyílt szellemű, nagyvonalú és toleráns, valamint egy kicsinyes, zsarnoki és aljas.” Puzsér szerint tehát az Orbán-kormány életben tartja azokat a médiumokat, amelyek módjával bírálják a tevékenységét, és kivérezteti azokat, amelyek nem akarnak élni a külön alku lehetőségével. Ebben van igazság. De vajon „az igazi ellenzéki sajtótermékek” felsorolását miért tőlem várta Európai téridő, ha megtalálhatta volna Puzsér Róbert publicisztikájában is?

Azért, mert vérbeli kommentelő, és nem olvas, csak ír. Elvégre a bejegyzésben megadtam a cikk címét, és ha kedvet csináltam az elolvasásához, igazán tanulmányozhatta volna. Nem szeretnék azonban igazságtalan lenni hozzá, ezért beírtam a keresőbe, hogy Puzsér és A felvásárolt ellenzék. Csupán az jött ki, hogy a Magyar Hang online kiadása egy mondatban jellemezte, miről szól a publicisztika. Exkluzívnak tekinti tehát a legfrissebb szám tartalmát, vagyis a cikk egyelőre hozzáférhetetlen a világhálón. Egyébként a pénteki dátummal megjelenő hetilap 490 forintba került (az előfizetőknek 450-be). Megéri az árát. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy még a legkulturáltabb kommentelők is ingyen akarnak hozzájutni a vitára méltó véleményekhez.