Karácsony Gergely figyelemre méltó interjút adott a Telex.hu-nak. Három ellenzéki párt, az MSZP, az LMP és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, a hivatalban lévő budapesti főpolgármester Orbán Viktor első számú kihívójának tekinti magát, talán nem is ok nélkül. Választott helyzetéből adódik, hogy megnyilvánulásaiban a miniszterelnökkel és szűkebb környezetével foglalkozik. Ezúttal azt fejtegette, hogy az einstandolások (bespájzolások), például az egyetemek kiszervezése vagy az önkormányzati lakások magánosítása mögött fölsejlik a választási vereségre készülődés. S hogy e hatalmi szorongást nyomatékosítsa, fölidézte a nagy hírre vergődött kiszólást a felcsúti kisvasútról.

Azért nem idézem szó szerint, mert a bejegyzés utáni dokumentációban elolvasható. Annak viszont utánanéztem, vajon a kiszólás hogyan lett szállóige. Mivel magyarázható, hogy a felcsúti kisvasút napjainkban a teljhatalom mértékegysége? Nos, 2015. november 7-én Orbán Viktor beszédet mondott az úgynevezett Kastély-óvoda 60. születésnapján. Már híre kelt az alcsútdobozi arborétumig pöfögő kisvasút kósza ötletének, és az ellenzék berzenkedett. A miniszterelnök ekkor dobta be a köztudatba, hogy ha nagyon ugrál az ellenzék, akkor a mindössze nyolc kilométernyi nyomvonalat meghosszabbítja a környék központjáig, Bicskéig.

A kijelentés nevetésbe fulladt a helyszínen. Majd szájról szájra, kávéházról presszóra, szerkesztőségről redakcióra terjedt, de nem nevettek rajta, inkább eltűnődtek róla. A bicskézés különféle témák és emberek ürügyén hangzott el, és egyre inkább árulkodott arról, hogy él köztünk egy ember, akinek módjában áll, hogy megvalósítsa a gyermekkori vágyait. Ilyenkor érdemes utánanézni a részleteknek, hátha többet tudhatunk meg a szónok karakteréről. A Miniszterelnöki Kabinetiroda 2015. november 9-én, 14.47-kor kiadott egy közleményt, amely tartalmazta a beszéd szó szerinti leiratát.

Ekkor ért a meglepetés. Orbán Viktor úgy tett, mintha nem értené, miért hívták meg az összejövetelre. Idézem őt: „Az igazság az, hogy én Alcsúton jártam óvodába, mert csak nyolcéves koromban költöztünk ide, Felcsútra.” E mondatot ama újságírók figyelmébe ajánlom, akik eddig több százszor írták le a miniszterelnök nevét, és néhány tucatszor azt is hozzáfűzték, hogy azért ajnározza Felcsútot, mert a szülőfaluja. Utána következett a sokat idézett bicskézés, amely a használattól, az értelmezéstől nemcsak szállóigévé nemesedett, hanem közhellyé is kopott.

Tíz mondat a meghosszabbításról

Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnöki Kabinetiroda, 2015. november 9., 14 óra 47 perc)

Ha Rogánt tovább támadják, Orbán meghosszabbítja Vlagyivosztokig. (Farkasházy Tivadar újságíró, ATV, 2016. november 30.)

Az már biztos, hogy a felcsúti kisvasút nyomvonalát Vértesacsáig meghosszabbítják. (Ágoston Zoltán újságíró, 168.hu, 2018. augusztus 31.)

Ami a miniszterelnöknek nem sikerül, azt meghosszabbítja Bicskéig. (Kárpáti Iván újságíró, Klubrádió, 2019. november 22.)

A felcsúti akadémiát és az alcsútdobozi arborétumot összekötő kisvasút az, aminek Bicskéig történő meghosszabbítását Orbán Viktor megígérte. Vagy inkább megfenyegette vele a projekt kritikusait. (Jandó Zoltán újságíró, G7.hu, 2020. január 24.)

Ha az ellenzék követeli Kásler Miklós lemondását, akkor Orbán meghosszabbítja Bicskéig. (Simon András műsorvezető, ATV, 2020. május 6.)

Kásler meg van hosszabbítva Bicskéig. (Rangos Katalin újságíró, ATV, 2020. május 22.)

Annyian támadják a körúti biciklisávokat, hogy ideje meghosszabbítani őket Bicskéig. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, 2020. szeptember 1.)

A veszélyhelyzetet meghosszabbítják. Csak úgy, mint a kisvasutat Bicskéig. (Lattmann Tamás nemzetközi jogász, lattmanntamas.hu, 2021. január 22.)

Ők most abban a pszichés állapotban vannak, hogy mindent meghosszabbítanak Bicskéig. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, miniszterelnök-jelölt, Telex.hu, 2021. május 25.)

Azt kérdezi a Facebook: „Mi jár a fejedben?” Nekem egy-egy frissiben olvasott mondat. Egyetemi évfolyamtársam, Olga azzal tartja karban az íráskészségét, hogy a közösségi üzenőfalán híres emberekről emlékezik meg. Tegnap arról írt, hogy napra pontosan 35 éve halt meg Dajka Margit. Aki csak a filmekből ismeri a nagyszerű színésznőt, aligha tudja róla, hogy Nagyváradon „15 évesen jelentkezett a színházban, szerződtették, fiúszerepben.” Azt én fűzöm hozzá, hogy később alkati okból már nem oszthattak rá fiúszerepet.

1991-ben írtam egy könyvet Gaál Gáborról, a kolozsvári Korunk című folyóirat főszerkesztőjéről, aki 35 évesen szökött át Magyarországról Erdélybe. Itteni életéről azonban alig tudtunk valamit, ezt próbáltam föltérképezni. Sok kortársával (barátjával, szerzőtársával, értelmezőjével) beszélgettem a múlt század nyolcvanas éveiben. Köztük Benamy Sándorral is, akivel közösen írt egy könyvet. Az író-újságírót 1981-ben látogattam meg Budapest-zuglói, Amerikai úti lakásában. A magyarországi fontos dolgok mellett elmesélt egy látszólag jelentéktelen kolozsvári történetet is az erőteljes felsőtestű (domború mellkasú) Gaál Gáborról.

Szó szerint idézem: „Saját szememmel láttam, hogy Dajka Margitnak udvarolt, aki akkoriban fiatal színésznő volt Kolozsvárott. A Magyar Színház körfolyosóján dupla ajtók voltak, elég keskeny közzel. Egy-egy ilyen közbe állt be, aki a szünetben cigarettázni akart. Oda állt be Gaál Gábor és Margitka. És minthogy a húsz év körüli művésznő is elég korpulens volt, hát nem annyira korpulens, hogy megsértsem, inkább csak elől, mindenesetre nagyon szorongtak ottan.” Minden valamire való kutató ellenőrzi a kortársak állításait, pláne ha évtizedekkel korábbi epizódról hangzottak el. Fölhívtam az akkor már 74 éves színésznőt, és találkozót kértem tőle.

Egy közeli presszóban ültünk le, mert nem akart régi dolgokról a férje jelenlétében beszélgetni. Mosolyogva hitelesítette Benamy Sándor állítását, kifejtette azonban, hogy a férje megszenvedte a Don-kanyart, a hadifogságot, majd a börtönt is, és nem érdemli meg, hogy tudomást szerezzen a szerelmi életéről. Ígérjem meg, hogy amit elmesél Gaál Gáborról, azt csupán akkor adom közre, amikor ő már nincs életben. Megígértem, és csak 1986. május 25-én bekövetkezett halála után, a könyvben jelentettem meg. Egyezségünkben nem volt benne, de úgy alakult a helyzet, hogy a közleménnyel megvártam a férje elhunytát is. Aki bánatában még aznap utána halt Margitkának.         

Tegnapi bejegyzésem visszhangja foglalkoztat. Pünkösd hétfőn sok idejük lehetett a digitális ismerősöknek, mert többen is firtatták, vajon olvasás közben kihez is volt szerencséjük, amidőn Lányi Györgyről tűnődtem egy világháborús epizód ürügyén.

Annyit sikerült összegyűjteni az 1915-ben a Felvidéken született férfiúról, hogy a családja Trianon után érkezett a magyar fővárosba. Apja. Lányi Ernő tehetős lehetett, elvégre gondoskodott arról, hogy a „menő” Eötvös Gimnáziumban tanulhasson tovább. Megnyert egy tanulmányi versenyt, és az érettségi után kimehetett Londonba angolt tanulni. Egy interjúban kifejtette, hogy nem tekintette magát kivándorlónak, de a múlt század harmincas éveiben Magyarországon annyira rosszabbodtak a körülmények egy zsidó fiatalember számára, hogy Londonban ragadt. S mert nem tudta, mi történt a családjával, dühében és kétségbeesésében jelentkezett a brit hadseregbe.

Háború pályafutásáról írtam tegnap, van viszont valami, ami továbbgondolásra késztet. Találtam egy magyar nyelvű interjút a világhálón, 1985. december 12-én vetítették a játékfilm előtt a mozikban. George Lane mesélte el, hogy hadnagyként esett német hadifogságba 1944 nyarán, de csak 1946 elején ment vissza századosként a feleségéhez, majd ezredesként szerelt le a hadseregből. Azt már én fűzöm hozzá, hogy az angol információmorzsák szerint először a Rothschild-családba nősült be, a hatvanas évektől pedig egy tory politikus lányát vette feleségül. A londoni társasági életben a Dyuri becenév egyszerre jelentette idegenségét és befogadottságát.

Az angol titkosszolgálat 1984-ben oldotta fel a közlési tilalmat, akkor kezdték fölfedezni az inkább csak férjként számon tartott Dyurit. Kiderült, hogy hadnagyként kommandós volt, és hírszerzőként harcolt Európa németek megszállta országaiban. Bár kikötötte, hogy Magyarországon nem hajlandó titkos megbízatást teljesíteni. A háború befejezése után pedig egy darabig még háborús bűnösökre vadászott Észak-Németországban, az angol megszállási övezetben. Az eközben szerzett két csillagot „hazatérése” után még két csillaggal egészítette ki eddig nem részletezett titkosszolgálati műveletekkel. Majd üzletemberként afrikai brit befektetések tőzsdére vitelével foglalkozott. Az ásványi kincsek londoni menedzselése aligha állt távol a titkosszolgálati kapcsolataitól.

George „Dyuri” Lane 2010-ben, 96. évében halt meg. Kalandos életet élt, és az a benyomásom, hogy egy kicsit kalandor is volt.          

Az ellenzéki sajtó egyik sűrűsödési pontja az Újnépszabadság. Alapítója, Kereszty András szemelget a publicisztikai buborékokból, és az utánközléseket azzal tarkítja, hogy magyarra fordítja az angol nyelvű sajtó érdekességeit. A tegnapi választékból kiemelkedik az X-Troop: Titkos zsidó osztag, amely segített legyőzni a nácikat című cikk. Leah Garrett könyvnyi mondandóját foglalja össze.

A brit titkosszolgálat egyik kommandójáról szól a kötet. A hadvezetés olyan menekülteket keresett front mögötti feladatokra, akik több nyelven beszéltek, ráadásul szeretteik a Hitler megszállta európai kontinensen éltek - ha még éltek. 140-en jelentkeztek, közülük 87-et találtak a zsidóságuk miatt motiváltnak a gerilla-kiképzésre és a kérlelhetetlenségre. Kereszty András két fiatalembert választott ki a népes történetből. A Ian Harris álnéven bejegyzett Hans Ludwig Hajóst és George („Dyuri”) Lane-t, alias Lányi Györgyöt. Több fényképet is mellékelt a cikkhez-fordításhoz, az egyiket mintha már láttam volna. Éjfél után egykor arra riadtam föl, hogy tudom is, hol.

Idestova három évtizede a Mérték című hetilapot szerkesztettem, és a debreceni Egyetemi Élet hajdani főszerkesztőjétől, Garami Lászlótól is kértem írásokat. Az 1992. szeptember 13-i számban jelent meg a Tea Rommel tábornaggyal című dokumentumnovella. Laci bácsi a The Sunday Telegraph Magazin 1984 júniusi számában megjelent interjú alapján írta meg a brit hadnagy és a Wehrmacht-főtiszt furcsa találkozását. Azért nem részletezem, mert Kereszty András is ezt emelte ki. Akit érdekel, olvassa el az ujnepszabadsag.com-ban. Van viszont benne egy idézet, amely tűnődésre késztet. Akik életben maradtak az X-trooposok közül, „A háború végeztével náci háborús bűnösökre vadásztak Hitler Európájának romjai között.”

Az utalás az angol megszállási övezetre vonatkozik, vagyis Észak-Németországra. Többször írtam arról a Médianaplóban, hogy ugyanezt művelték a dél-németországnyi amerikai zónában amerikai egyenruhás közép- és kelet-európai fiatalemberek. Köztük hét magyar is. Az egyikkel, a szintén hadnagyi rangú és később világhírű médiatudóssá lett George Gerbnerrel személyesen is találkoztam. De csak most, Kereszty András közleménye után derült ki számomra, hogy két pesti fiú, Gerbner György és Lányi György egyaránt az Egyetemi Könyvtár mögötti Eötvös-gimnáziumban érettségizett. Alig volt korkülönbség köztük, talán még ismerték is egymást.           

A legutóbbi napokban Orbán Viktor tüntetést engedélyezett, Gulyás Gergely oltakozott, Gyurcsány Ferenc ragasztott, Karácsony Gergely élt, Lendvai Ildikó ellenállt, Hadházy Ákos pedig spenótot szedett. Lefülelt mondatok.

Ha valaki Auschwitz után 75 évvel antiszemita, az vagy hülye, vagy gazember. (Krausz Tamás történész, Mérce.hu, május 16.)

Orbánt nem leváltani kell, hanem megbuktatni. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, május 16.)

Válasszunk leváltható miniszterelnököt! (Lakner Zoltán politológus, Jelen.media.hu, május 16.)

Nekünk eddig is a kutyám volt a miniszterelnök-jelöltünk. (Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke, Spirit FM, május 17.)

Én ragasztója vagyok az Orbán-tábornak. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, május 17.)

A béke a társadalom erotikája. Annak a jele, hogy az emberek vonzódnak egymáshoz. (Parászka Boróka marosvásárhelyi publicista, Facebook.com, május 17.)

Tízezreket nem lehet spenótszedésre küldeni. (Hadházy Ákos 37 napi közmunkára büntetett országgyűlési képviselő, Facebook.com, május 18.)

Kicsit korai kinyitni a zárt tereket. (Mácsai Pál színigazgató, ATV, május 18.)

Nagyon nagy vágyam, hogy a stadiont megtöltsük magyar emberekkel. (Sigér Dávid válogatott labdarúgó a budapesti Puskás Arénáról és az Európa-bajnokságról, M4, május 19.)

Nem Budapestet kell megnyernie az ellenzéknek, hanem a vidéket. (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, május 19.)

Az együttműködés most sokkal erősebb, mint az egymás közötti viszony. (Radó Péter oktatáskutató az ellenzéki pártokról, hvg.hu, május 19.)

Előbb-utóbb meg kell gondolni a polgári ellenállást is, és politikai demonstrációkat rendezni - ha tiltják, ha nem. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, május 19.)

Csak a szikra hiányzik, hogy a tűz fellobbanjon. (Csepeli György szociálpszichológus, Népszava, május 20.)

Az oktatást és az egészségügyi rendszert csak a benne dolgozók tartják a felszínen. (Berze Márton publicista, Azonnali.hu, május 20.)

Oltásban Európa-bajnokok vagyunk. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, 168 Óra, május 20.)

Lehet ismét tüntetni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, május 21.)

Ne az életünk szóljon a politikáról, hanem a politika szóljon végre az életünkről! (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, miniszterelnök-jelölt, Magyar Hang, május 21.)

A Fidesz teljesen eszköztelenné tette az ellenzéket. (Németh Péter újságíró, Népszava, május 22.)

A moslékkoalíció hónapok óta minden létező módon az oltások ellen hergel. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet Online, május 22.)

Németországban sokkal több minden emlékeztet a régi Magyarországra, mint itthon. (Karikó Katalin biokémikus, a Pfizer-vakcina kidolgozója, Délmagyarország, május 22.)

Választásokkal szentesített diktatúra. (Bruck András író, Facebook.com, május 23.)

Tegnap érdekes játékot találtam a világhálón. Ha megfelelő ritmusban görgettem lefelé a megyei lapok online képgalériáját, akkor minden tízes sorozat közepe táján a volt miniszterelnök szúrós tekintetét fogtam ki. A parlamenti ülésteremben szónokol, lendületesen mutogat, ujjával szinte kiszúrja a szemem. Metakommunikációs gesztusa arról árulkodik, hogy haragszik rám. Valószínűleg azért, mert kínai vakcinával oltakoztam.

A Ne hallgasson a vakcinaellenes hangokra! című, húsz másodperces kormányzati hirdetésben a 12.-ben tűnt fel Gödény dr., az oltásellenes mozgalom vezetője. Vele hozták össze a 13. másodpercben a parlamentben szónokló Jakab Péter Jobbik-elnököt, a 15.-ben Gyurcsány Ferenc mutogatós DK-elnököt. A 19.-ben pedig a hat ellenzéki párt elnökeit a Parlament folyosóján fényképezkedve, amint éppen bejelentik, hogy választási szövetségbe tömörültek a kormánypártok ellen. A 264 ezer példányban eladott megyei lapok előszeretettel alkalmazzák az úgynevezett mechanisztikus reklámpszichológiát.

A fotógaléria tízes sorozataiban fel-feltűnik ugyanaz a fénykép arról vagy azokról, ami és akik a központi (budapesti) szerkesztőség szerint érdekesek. A látvány illik a kormányzati kommunikációba. A megyei sajtó online kiadását naponta mintegy 700 ezren töltik le, korántsem lebecsülendő tehát az ismételgetett fényképek, videófelvételek hatása. Az ugyanis, hogy hajlamos beégni a tudatalattinkba. Töredelmesen bevallom, nem csapott be az állami csúsztatás. Más forrásból is tájékozódom, ráadásul ismerem Falus András immunológus véleményét, miszerint „Nem igaz, hogy az ellenzék oltásellenes.”

A nemzetközileg is nagyra becsült tudós Széchenyi-díjas akadémikus. Tanított a Harvardon, ahová nem hívnak meg akárkit. Mellesleg a citokinekkel foglalkozik, amelyek Karikó Katalinék Pfizer-vakcinájában is jelentős szerepet játszanak. Inkább hiszek neki, mint a kormányzati kommunikációnak. Igen ám, csakhogy Falus professzor kijelentése a Klubrádióban hangzott el, amelyet a kormányzat február közepén eltávolított a hagyományos műsorszórásból.

Régebben 150-200 ezren hallgatták Budapesten és környékén. Az online-száműzetésben látszólag tágult ugyan a hatóköre, de valójában tizedére csökkent a hallgatottsága. Kétségtelen, hogy már figyelemmel kísérhetik a vidéki Magyarországon is, a hatása azonban 15-20 ezer érdeklődőre szűkült. Ezt kéne összevetni a kormány nótáját fújó megyei lapok 700 ezres digitális látogatottságával.  

Tíz mondat az oltásról

Lehet, hogy vannak érvek a kínai vakcina mellett, de ezeket a nemzet miniszterelnöke olyan sikeresen titkolja a hazai nyilvánosság előtt, hogy még senki sem hallott róluk. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2021. január 15.)

Nem a nyugati oltóanyag a jobb, hanem a nyugati hatósági eljárás a szigorúbb. (Élő Anita újságíró, Válaszonline.hu, 2021. január 25.)

Ilyen felületes dokumentációval rendelkező oltásra senkit sem fogok rábeszélni. (Komáromi Zoltán háziorvos, DK-politikus a Szputnyik V-ről, Magyarnarancs.hu, 2021. február 17.)

Két dolog nincs az oltási tervben: oltás és terv. (Szakács László szocialista politikus, ATV, 2021. március 16.)

Valami van oltás címen. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester, ATV, 2021. március 18.)

Nem igaz, hogy az ellenzék oltásellenes. (Falus András immunológus akadémikus, Klubrádió, 2021. április 19.)

Az emberek igenis szeretnének oltakozni, de meg akarják választani a vakcinát. (Ráczné Földi Judit DK-politikus, ATV, 2021. május 6.)

Oltást sem lehet internet nélkül kapni. (Dobrev Klára DK-politikus, ATV, 2021. május 3.)

Oltásban Európa-bajnokok vagyunk. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető miniszter, 168 Óra, 2021. május 20.)

A moslékkoalíció hónapok óta minden létező módon az oltások ellen hergel. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet Online, 2021. május 22.)

A kérdésből szinte napra pontosan két évtizede még botrány is lett. A Springer nevű német cég nyolc vidéki napilapjában az MSZP nyolc politikusa kapott egy-egy fényképet és telefonszámot. A jelöltek közül akadtak, akik kikérték maguknak a „rosszízű kasztingot”. Például Lamperth Mónika a Somogyi Hírlap 2001. május 27-i számában zokon vette, hogy a tudta nélkül vették föl a listára.

Németh Miklós lett az első 2848 vokssal. Kovács László 1196-ot, Medgyessy Péter 947-et kapott. (Horn Gyula volt miniszterelnök 678-at, holott a Springer szóba sem hozta.) Lendvai Ildikó 454-et, Szili Katalin 405-öt, Lamperth Mónika pedig 145 szavazatot érdemelt ki az olvasóktól. A szocialisták a párton kívüli Medgyessyvel nyerték meg az országgyűlési választást. Most szintén zajlik egy tippjáték, előválasztásnak hívják. Tegnap reggel a jelenlegi miniszterelnök jellemezte a lehetséges kihívóit.

Szokásos pénteki interjújában Orbán Viktor a költségvetés ürügyén jutott el hozzájuk. Gondolatmenetéből kirajzolódik, hogy a következő 11 hónapban mire számíthatunk a kormányzati kommunikációban. Íme: „Van egy főszereplő, ez Gyurcsány Ferenc, ő mindig megmondja, hogy mi a pálya. Van egy mellékszereplő, ez a főpolgármester úr. Van egy feleség, aki európai dimenzióban értelmezi a költségvetést. És van egy bohóc, akinek fogalma sincs szakmai kérdésekről, de ügyesen vet bukfencet, meg jól csinálja a cigánykereket.” (Magyar Rádió, 2021.05.21.)

A Népszava mai számában Nagy B. György politikai szakíró fogalmazta meg az eszmefuttatás alapvető ellentmondását. Okfejtését úgy foglalnám össze, hogy ha Karácsony Gyurcsány Ferenc embere, akkor Gyurcsány miért ajánlja az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjének inkább Dobrev Klárát. Azt már én fűzöm hozzá, hogy miközben a miniszterelnök néven nevezte Gyurcsány Ferencet, ami nála ritkán fordult elő, az előválasztásra benevezett öt jelölt közül nem vette tudomásul Fekete-Győr Andrást és Márki-Zay Pétert. Akiket viszont számításba vett, azokat sem nevezte meg, csupán azonosíthatóan írta őket körül. A neki legtöbbször beszólót, Jakab Pétert egyenesen lebohócozta.

Nem szép tőle. Ha jövő tavasszal valamelyiküknek kell átadnia a kormányrudat, akkor ezt a mostani alábecsülést, lekezelést bizonyára a fejére olvassák - akár még a hívei is. Az idézetekből egyébként kisejlik, hogy a Springer tippjátékát leginkább az ATV vette át. Az ő műsorvezetői tippeltették meg leggyakrabban a stúdióvendégeket.      

Tíz mondat az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekről

Nem indulok az előválasztáson. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Azonnali.hu, 2020. július 11.)

Egy üveg jó pezsgőben szívesen fogadok, hogy Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt lesz. (Fürjes Balázs Budapest fejlesztéséért felelős államtitkár, Telex.hu, 2020. szeptember 28.)

Legyen sok alkalmas jelölt, aztán győzzön a jobbik! (Jakab Péter Jobbik-politikus, ATV, 2021. január 26.)

Fekete-Győr jelentkezését most még viccnek gondolom, de 2036-ra biztosan beérik. (Kéri László politológus, Magyar Hang, 2021. február 26.)

Mindegyik jelölt Döbrögi ellen megy. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, ATV, 2021. március 2.)

Karácsony Gergely ma reggel páros lábbal bejelentkezett miniszterelnök-jelöltnek az Economistban. (Kemenes Tamás újságíró, Mandiner.hu, 2021. május 7.)

Karácsony a legrosszabb választás - kivéve az összes többit. (Béndek Péter publicista, Újnépszabadság.com, 2021. május 16.)

Az összes jelölt közül csak neki van államigazgatási tapasztalata. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Dobrev Kláráról, ATV, 2021. május 17.)

Versenyzünk egymással, de a politikai ellenfelünk Orbán. (Dobrev Klára DK-politikus, ATV, 2021. május 20.)

Karácsony Dobrev Kláránál „népibbnek”, Jakab Péternél városibbnak, Márki-Zay Péternél simulékonyabbnak, Fekete-Győr Andrásnál tapasztaltabbnak igyekezett mutatkozni. (Lakner Zoltán politológus, Jelen, 2021. május 20.)

Tegnap figyelemre méltó vita bontakozott ki a Facebookon. Tóta W. Árpád egyik publicisztikájából indult ki, és oda lyukadtak ki a hozzászólók, hogy azok a fránya pesti értelmiségiek hajlamosak életidegen tippeket adni az ellenzéki pártoknak. Az eszmecsere a Nyugatnak elkötelezett főváros és a Keletre húzó vidék toposzára (jellemző és hamis közéleti beidegződésére) emlékeztetett. Érdemes vitatkozni róla, derekasan meg is tették a résztvevők. Egyetlen komment lógott ki közülük, Lukács Zoltáné.

Először azt hittem, hogy azonos az MSZP egyik vezető politikusával, aki eltűnt a szemem elől. De nem ő tért vissza a nyilvánosságba, hanem egy szegedi névtársa. Okfejtése lendületes volt, egyúttal azonban árulkodó is. A bejegyzésem alatt lévő összeállítás utolsó idézetében olvasható a „Nagykörút” kifejezés, és hogy ne legyen kétségünk a jelentéséről, azt is hozzáfűzi a kommentelő, hogy a nagykörúti értelmiségiek „ballibák”. Egy fészbukos hozzászólástól persze nem érdemes elvárni a filológiai pontosságot. Attól viszont nehéz eltekinteni, hogy a libázó és nagykörutazó fogalmazás a zsidózást jelentette a két világháború közti kormánypárti sajtóban. E tartalmat a rendszerváltás után Csurka István örökítette át a Magyar Fórum hasábjaira.

De ha a szegedi Lukács Zoltán tagadná a jobboldali toposz átvételét, van a nagykörutazásnak egy másik vonulata is. 1948. március 23-án Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes támadást indított az úgynevezett polgári újságírás ellen. Majd a Szabad Nép vezető publicistája, Betlen Oszkár nyomatékosította, hogy „az úgynevezett körúti újságírás eltereli az olvasók figyelmét az ország nagy kérdéseiről”. Egyikükről sem feltételezhető, hogy oly nagyon zsidózni akartak volna. Az viszont felróható nekik, hogy lelkifurdalás nélkül építettek az antiszemita érzelmekre.  

Az is kirajzolódik a dokumentációból, hogy a legutóbbi évtizedben szocialista politikusok szintén nagykörutaztak. Török Zsolt azután, hogy a hírhedt bajai videó miatt leváltották az MSZP-szóvivőségből. A szegedi polgármester, Botka László pedig azelőtt nagykörutazott, mielőtt az MSZP miniszterelnök-jelöltje lett volna. Molnár Gyula azonban pártelnökeként kelt ki a „körúti értelmiség” ellen, és ez már nem magánvéleménynek hatott. Két eset lehetséges. Szellemi felkészültség híján nem tudták, hogy a nagykörutazás a jobboldali retorika szerves része. A másik eset az, hogy tudták, de rokonszenvesebb volt nekik Rákosi és Betlen Oszkár érvelése.    

Tíz mondat a Nagykörútról

Tudomásul kell venni, hogy a Nagykörúton kívül is élnek emberek. (Török Zsolt szocialista politikus a „libák” ürügyén Heller Ágnesről, Konrád Györgyről és Braun Róbertről, Facebook.com, 2014. április 16.)

A magyar politikában bevett toposz a Nagykörúton kívülre látni nem képes véleményformáló, újságíró, politikus képe. (Mikecz Dániel politológus, Magyar Narancs, 2017. március 14.)

Beszorult az ellenzéki politika a budapesti Nagykörútra, illetve az üzengetés helyszínéül szolgáló tévéstúdiókba. (Botka László szegedi polgármester, Népszava, 2017. március 14.)

/”Fizessenek a gazdagok!”/ Lehet, hogy csípi a körúti értelmiség szemét. (Molnár Gyula szocialista politikus, Népszava, 2017. április 20.)

Az SZDSZ hosszú időn át egy értelmiségi klub volt, és már akkor jellemző volt rájuk, hogy összetévesztik a Nagykörúton belüli világot - ha jól emlékszem, Antall József fogalmazta meg így - azzal, ami azon kívül van. (Kövér László Fidesz-politikus, Napló, 2017. május 27.)

Olyan mellékletet kell összeraknunk, amelyen egyaránt megtalálja a maga számára érdekes írásokat az irodalmi élet Nagykörúton kívül élő része, ugyanakkor a kereskedelmi tévét nézők számára is tud élvezhető tartalmat biztosítani. (Demeter Szilárd, az Előretolt helyőrség című irodalmi melléklet főszerkesztője, Origo.hu, 2017. november 24.)

Nekünk más számít „szerencsének” a Nagykörúton túl, mint nekik a saját kis iróniafészkeikben. (Toót-Holló Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2020. március 23.)

Az 1990-es kampány sötét mélyrétegeiben a „nagykörúti értelmiség”, a „törpe kisebbség” kódszavaival fedett uszítás mindvégig jelen volt. (Mink András történész, Magyar Narancs, 2020. április 2.)

Antall sohasem zsidózott. A „Nagykörúton belül” kifejezés nem is értelmezhető így. (Debreczeni József közíró, Facebook.com, 2020. november 29.)

Van egy fafej, polkorrekt, balliba értelmiségünk, akik bármikor felmondják Radnótit, de azért igazából mégis csak a Nagykörúton belül érzik magukat többé-kevésbé otthon. (Lukács Zoltán szegedi közéleti személyiség, Facebook.com, 2021. május 20.)

Ma reggel összefutottam a Népszava kézbesítőjével. A nyurga fiatalember épp be akarta dobni a postaládába. Beszélgetés közben derült ki, hogy már csak én vagyok az egyetlen előfizető a társasházban. Elmesélte, hogy vonzáskörzetében, az újlipótvárosi Pozsonyi úttól a Lehet téri piacig hétköznaponként mintegy száz példányt kézbesít.

Ha elolvastam az újságot, leviszem a 4. emeletre, és a mérnök ajtaját védő rács vasai közé helyezem. Ha ő is elolvasta, leviszi az 1. emeleti másik mérnökhöz. Amikor ő is elolvasta, kiteszi az udvarra, és az eresz alá rakott állványról elviszi egy özvegyasszony a másik lépcsőházból. Négyen olvassuk tehát a Népszavát. Elvileg az évtizedek óta használt 3,6-del kéne beszorozni a példányok számát, hogy megkapjuk az átlagos olvasottságot. Ez több a városokban, különösen a lakótelepeken, és kevesebb a falvakban, az egymástól kerítéssel elválasztott családi házakban. Csakhogy a papírra nyomtatott újságok példányszáma csökkent a világháló korában. Az értékesített példányszámot ma már inkább csak hárommal érdemes beszorozni.

A Népszava 2021 első negyedévében 3,3 százaléknyit veszített, 16532 példány jut el belőle az olvasókhoz. Amikor azonban mérlegeljük a helyzetét, figyelembe kéne venni az online változat olvasottságát is. Ezen belül azt, hogy az előfizetők közöl hányan igazoltak át a digitális változathoz. Ők már ingyen böngészik a Népszavát, bár a hirdetők nemcsak az offline kiadással számolnak a megrendelésnél, hanem az online-nal is. Ha a papírújság nagyjából ötvenezer olvasójához adjuk az megközelítőleg ugyanennyi digitális olvasót, akkor naponta körülbelül százezer érdeklődőt vehetünk számításba.

A megyei sajtó 18 napilapját egy kormány közeli alapítvány, a KESMA működteti. 2021 első negyedévében 6000 példányt, hozzávetőleg 20 ezer olvasót veszítettek. A 264 ezer értékesített példány mintegy 800 ezer olvasót jelent, ehhez jön még az online változatok 700 ezres olvasottsága is. A napilapok frontján tehát a kormányzat üzenetei 1,5 millió emberhez jutnak el a vidéki Magyarországon. A Népszava a maga százezres olvasottságával Budapesten és környékén vetette meg a lábát. (Már csak azért is, mert Pest megyének nincs napilapja.) Vajon a 15:1-es arány a tömeghatás szempontjából milyen következménnyel jár majd a jövő tavasszal esedékes országgyűlési választáson?

Tíz mondat a Népszaváról

Enyém a Népszabi, Klárié a Népszava. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, Facebook.com, 2011. október 20.)

A Népszava pártlap, akárhogy is színezzük. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Index.hu, 2014. április 18.)

A Népszava nem egy párt lapja, hanem az egész baloldalé. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Gépnarancs.hu, 2014. július 9.)

A tény, hogy Simicska finanszírozta a lapot, az abszurditás végkifejlete. (Vásárhelyi Mária médiaszociológus, Index.hu, 2014. július 10.)

A Népszava, ha továbbra is hozzá húznak a bezárt Népszabadság olvasói, hamarosan a legnagyobb példányszámú országos közéleti napilappá válhat. (Juhász Gábor újságíró, hvg.hu, 2016. december 8.)

Egy feltétel van: racionális működés, 30-35 ezer példány. (Puch László tulajdonos, az MSZP volt pénztárnoka, ATV, 2016. december 20.)

A Fidesz hirdetésekkel tartja lélegeztetőgépen a Népszavát. (Volner János Jobbik-politikus, ATV, 2017. június 19.)

Amíg a Népszava nagyon közel állt az MSZP-hez, 9-10 ezren olvasták, most 21-22 ezer az átlagos példányszám. (Horváth Gábor főszerkesztő, Kreatív Online, 2019. március 4.)

Miközben önök egyfolytában sajtószabadságról papolnak, az ország legnagyobb példányszámú baloldali napilapját egy nagyvállalkozó, ahogy önök mondják: oligarcha tulajdonolja és tartja el. (Orbán Viktor miniszterelnök az országgyűlésben, Mérce.hu, 2019. november 18.)

A Klubrádió bezárásával lényegében a Népszava maradt az egyetlen, ahol még valóban van baloldaliság. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Azonnali.hu, 2021. március 8.)

Az említett politikai elemző az Orbán-rendszer egyik alapembere. A diploma megszerzése óta végigjárta a hadak útját. Egyszer majd el kell számolnia a lelkiismeretével, hogy a Figyelő című gazdasági hetilap főszerkesztőjeként miért közölte az úgynevezett Soros-listát, a rendszer kétszáz „ellenségéről”. Később azonban szembe került a Figyelő tulajdonosával, Schmidt Mária történész-ideológussal. Kilépett a komfortzónájából, de a rendszer keretein belül maradt.

Mostanában megválogatja a szavait, és inkább ironikus megjegyzésekkel véteti észre magát a közéleti vitákban. Beszállt az újdonsült ellenzéki miniszterelnök-jelölt ellen indított lejárató akcióba is, de mérsékeltebb álláspontot képvisel, mint apja, a Corvinus-egyetem rektora. „Méltányosságból” csak azt rótta föl Karácsony Gergelynek, hogy budapesti főpolgármesterként népszerűség-hajhászás céljából keresi a „vidéki gyökereit”. Ezzel magyarázható, hogy „Lement Nyírtassra.” (Hír TV, 2021.05.18.)

Méltányosságból engem is csak az igekötő foglalkoztat. Az általános iskola felső tagozatában olyan magyartanárt fogtam ki, aki bemagoltatta velünk azokat a fránya igekötőket. Nem mind a 74-et, csupán egy ötvenes listát állított össze. Szükség esetén, több mint fél évszázad múltán is gépiesen kezdem, hogy abba, agyon, alá, át - egészen a visszáig. Azt is megtanultam Radnai Antalnétól Kecskeméten, hogy az igekötő nemcsak a cselekvés körülményeit világítja meg, hanem valami jellemzőt  is elárul a használójáról.

Ha például a rokonaim, barátaim Nagyváradról, Kolozsvárról vagy Marosvásárhelyről lemennek Bukarestbe, hogy elintézzenek valamit, akkor ennek azért nem érdemes különösebb jelentőséget tulajdonítani, mert az igekötőjük mögött csupán az rejlik, hogy a román főváros tőlük jócskán délre fekszik. Méltatlankodom azonban, ha egy pesti véleményformáló lemegy a tőle északra fekvő Komáromba, Salgótarjánba, Egerbe, Miskolcra. Vagy éppen a még náluk is északabbra lévő Nyírtassra, ahol a budapesti főpolgármester bejelentette igényét az ország vezetésére.

Vajon Karácsony Gergely is annyira pesti-e már, hogy lemegy gyermekkora északkelet-magyarországi színhelyére? Ezt nem tudom, de méltányosságból nem is feltételezem róla. Azt viszont a szavait megválogató Lánczi Tamás tévévitában dokumentálta, hogy miközben kétségbe vonta az ellenzéki politikus vidéki gyökereit, a maga lekezelő modoráról állított ki bizonyítványt.