Szele Tamás művelt, szellemes, több nyelven beszélő újságíró - és nincs a helyén. Szabadúszó, ami manapság a szabadfuldoklás elviselhetetlen állapota. Cikkeit az újságok, portálok, utánközlő fórumok szívesen közlik - ha nem kell értük fizetni. Most értettem meg, hogy miért nem építenek rá szerkesztőséget.

A nyolcvanas évek végén érkezett Nagyváradról, és érzékeny Trianonra. Tegnap délután fél ötkor harangszót hallott. Azért furcsállotta, mert a lakása közelében nincs templom. Aztán rájött, hogy egy nyitott ablakból zúdul rá a fölerősített harangszó. Abból az alkalomból szólalt meg országszerte, hogy 101 évvel ezelőtt a magyar kormány képviselői épp akkor írták alá a békeszerződést. Tudomásul vették, hogy a történelmi Magyarország megszűnt létezni, a területe például harmadára csökkent. S most idézem Szele kollégát, aki fészbukos üzenőfalára írta: „Hallottam már visszakérni a hegyeket, vizeket, fákat, érceket és sziklákat - de nem hallottam egy politikust sem visszakérni egy embert sem. Akik akkor oda kerültek, azokat senki sem kéri.”

Tegnap sok jegyzetet, ma sok tudósítást olvastam Trianonról. Országos és helyi politikusok nyakra-főre idézték azokat az írókat, publicistákat és egyéb közéleti személyiségeket, akik immár egy évszázada kérik vissza a hegyeket, vizeket, fákat, érceket és sziklákat. A határon túl rekedt magyarokra azonban csak akkor vesztegetnek szót, ha politikájuk eszközének tekinthetik őket. A jobboldalon „bábunak” - mint ahogy Szele Tamás fejtegette -, a baloldalon pedig „céltáblának”. Íme, a magyarázat, hogy az egyik legfelkészültebb magyar újságíró miért szorult ki a nyilvánosság politikailag fertőzött fórumairól. A fizető helyekről.

Trianonról a legalaposabb okfejtés a történész Ablonczy Balázs nevéhez fűződik. A Válaszonline.hu-n megjelent esszében közölt egy 1910-es térképet a történelmi Magyarországról. Minél vörösebbe hajlott a szín, annál fejlettebb volt a régió, és minél kékebbe, annál fejletlenebb. Apai nagyszüleim a sárga és a zöld határán, Nagyvárad és Arad között, egy színmagyar, reformátusok lakta faluban rekedtek. Anyai nagyszüleimet a tiszta sárgából, egy dél-bácskai színmagyar, katolikusok lakta faluból telepítették a kalocsai érsek felügyelte egyházmegye határon inneni telepére. Senki nem kérdezte meg tőlük, akarnak-e maradni a kibővített Romániában, vagy menni a beszűkített Magyarországra. Most is csak én emlegetem őket, mert tegnap délután érzékenyen érintett az államilag elrendelt harangszó. 

Tíz mondat Trianonról

Trianonban hazánkat szabályszerűen körülmetélték. (Szakály Ferenc történész, Tolnai Népújság, 1993. szeptember 4.)

Senki el nem vitathatja a magyarságnak azt a jogát, hogy trianoni koporsónkra borulva zokogja ki nemzeti fájdalmát. (Torgyán József kisgazda politikus, 168 Óra, 1995. május 30.)

Trianon igazságtalan volt. De mit kezdjünk vele 1997-ben? (Horn Gyula miniszterelnök, Népszabadság, 1997. július 7.)

A trianoni határmeghúzások után Magyarországnak csak a Kárpát-medence alja, a teknő alja maradt, így a szelek is befújnak ide, meg a vizek is befolynak ide hozzánk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2001. március 7.)

A magyarság Trianonban a hazáját veszítette el, a kommunizmusban a tulajdonát. (Csoóri Sándor költő, Heti Válasz, 2003. július 11.)

A csatlakozással egy végleges Trianon valósul meg. (Csurka István MIÉP-politikus az Európai Unióról, Kelet-Magyarország, 2004. május 27.)

Magyarország szomszédos országokkal való kapcsolatába bele van építve egy akna: Trianon. (Göncz Kinga volt külügyminiszter, Mozgó Világ, 2010/8.)

Horthy Miklós Trianon után az egész nemzetet egyberázta. (Varga László KDNP-politikus, ATV.hu, 2013. október 5.)

Ha Magyarországot kizárnák az Európai Unióból, az felérne Trianonnal. (Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Klubrádió, 2019. május 13.)

Külső forrásokra vagyunk utalva, ahogy Trianon óta mindig. (Kupa Mihály volt pénzügyminiszter, 24.hu, 2020. január 14.)

Potápi Árpádról jókat hallottam Bonyhádon. Néhány éve az egyik tanítványom hívott meg a tízezres lélekszámú városba. Sok emberrel beszélgettem, akik szóba hozták a helyi nyilvánosság első számú kedvezményezettjét. Dicsérték a polgármestert, aki a megválasztása előtt történelmet tanított a gimnáziumban. Megtudtam róla, hogy Bukovinába szakadt székelyek leszármazottja, és a családja Dél-Bácskán keresztül vergődött el Tolnába. Ősei megszenvedték az első és a második világháborút is.

A harmadik Orbán-kormányban nemzetépítésért felelős államtitkár lett. A Határok nélkül című rádióműsor rendszeres hallgatójaként felismerem a hangját, mert állami pénzből szinte naponta avat bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, templomokat a határon túli magyarlakta területeken. Nem szokott butaságokat mondani. A trianoni országcsonkolás után napra pontosan 101 évvel vele készült interjú jelent meg a kormány félhivatalos szócsövében, a Magyar Nemzetben.

A beszélgetés kétharmadában két alkalommal utalt az országos nyilvánosság első számú kedvezményezettjére, a hatalmat gyakorló miniszterelnökre. Száz év magányról számolt be, márpedig a Gabriel Garcia Márqueztől kölcsönzött szókapcsolatot Orbán Viktor kötötte össze Trianonnal. Azt is a miniszterelnöktől tudjuk, de az államtitkár nyomatékosította, hogy „Az elmúlt tíz év…a magyarság számára az elmúlt száz év legsikeresebb évtizede volt.” Ez hamisan cseng, bár tudomásul veszem, hogy egy másodosztályú kormányzati tényező illeszkedik az országos főhivatalnokhoz.

Sajnos az interjú utolsó harmadában eluralkodtak a kormányzati kommunikáció paneljei. Potápinál is „A baloldal nemzetellenes politikát folytat.” Szerinte is Gyurcsány „a főnöke Karácsony Gergelynek, a Jobbiknak, a szocialistáknak, mindnek”. Ő is úgy véli, hogy a Momentum „szintén magyarellenes.” Értem, hogy minél inkább közeledünk a jövő tavasszal esedékes országgyűlési választáshoz, annál egyszerűbb lesz a kormányzati kommunikáció. Mindent egy kaptafára húznak, és a kórusból aligha lóghat ki egy államtitkári rangban lévő hivatalnok.

Nem meglepő persze, ha június 4-én a magyar politikusok Trianont összekapcsolják a kormányzati kommunikáció időszerű elemeivel. Immár 101 éve ez történik, miért éppen most volna másként. Mégis rossz volt elképzelni a nemzetépítésért felelős tisztviselőt, egy szűkebb pátriájában népszerű történelemtanárt a szellemi kalodában.

Tíz mondat Trianonról

Itt az ideje, hogy Trianon sebeiről levegyük az ezerszer átvérzett kötést. (Orbán Viktor miniszterelnök, Vas Népe, 2010. augusztus 9.)

Nagypolitikai léptékben folyik Trianon gyógyítása, de mindezt meg kell tölteni tartalommal is. (Tőkés László erdélyi politikus, Magyar Hírlap, 2011. június 11.)

Ha Trianon nem következik be, az ország lélekszáma ma 40 millió lenne. (Raffay Ernő történész, Zalai Hírlap, 2013. június 5.)

Magyarország önmagával határos egy történelmi szerencsétlenség következtében. (Lázár János Fidesz-politikus, Klubrádió, 2017. június 29.)

Az egyik lehetőség, hogy elfogadjuk Trianont, ebben az esetben felmorzsolnak bennünket. A másik, hogy a magyar többségű területeken területi autonómiát vívunk ki. A harmadik a területi revízió nagyhatalmi támogatással. (Raffay Ernő történész, M7.sk, 2018. október 25.)

Miközben Trianon sebeit nyalogattuk, segítettük és természetesnek vettük Magyarország újraegyesítését, talán a kölcsönkenyér egyszer visszajár. (Csizmadia László civil aktivista, a CÖF vczetője, Magyar Hírlap Online, 2019. április 26.)

Az idő a sebeket gyógyítja, az amputációt nem. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2019. június 4.)

A merénylet ellenére továbbra is a Kárpát-medence vezető országa vagyunk. (Rétvári Bence államtitkár, M5, 2020. január 7.)

Ha annak idején a trianoni békeszerződést Orbán Viktor tárgyalja, az antant országok felét Magyarországhoz csatoltatta volna. (Kubatov Gábor Fidesz-politikus, Facebook.com, 2020. december 11.)

Trianon szinte minden magyarnak kézzel fogható gyötrelmet jelentett. (Potápi Árpád János nemzetépítésért felelős államtitkár, Magyar Nemzet Online, 2021. június 4.)

A jelek arra utalnak, hogy Netanjahu egyhamar nem lesz újra miniszterelnök Izraelben. Aki sokat tett ezért, egy Jair Lapid nevű politikus, akinek apja, Tomi Lapid a bácskai Szabadkáról érkezett a Közel-Keletre.  

A neves újságíró jelentős szerepet játszott Robert Maxwell, a kárpátaljai Aknaszlatináról elszármazott brit sajtócézár kelet-európai terjeszkedésében. A rendszerváltás után például ő felügyelte a budapesti Magyar Hírlap magánosítását, és a nyilvánosság fórumain számtalanszor kifejezte rokonszenvét Magyarország iránt. Ezzel magyarázható, hogy némi fenntartással fogadom Szele Tamás tegnap esti megjegyzését. A művelt és szellemes újságíró szerint „Amilyen világ várható, a magyar kormánynak most már semmi oka nem lesz a filoszemitizmus látszatának fenntartására.” (Facebook.com, 2021.06.02.)

Azért tűnődöm a vitaindító mondat igazságtartalmán, mert amilyen pragmatikus (az adott körülmények között a legcélszerűbb felhasználást tekintő) politikus Orbán Viktor, a Netanjahut leváltó koalíciós kormány erős emberében is megtalálja majd az együttműködés lehetőségét. Árnyaltabbnak vélem az Erdélyből áttelepült Szele Tamás korábbi megjegyzését, miszerint „Nagyváradon a ’zsidó’ egy ember, Budapesten egy sértés.” (Facebook.com, 2020.01.19.)

Az erdélyi magyar szellemi életben azt vettem észre, hogy elismerik, értékelik, megbecsülik, méltányolják sok zsidó értelmiségi döntését: fölvállalják a magyar kultúrát a román nacionalisták nyomásával szemben. Magyar az anyanyelvük, magyarul beszélik, írják ki magukból a gondolataikat, elvégre történelmi okból is otthonosabban érzik magukat a kisebbségi kultúrában, mint a többségiben. Amikor aztán áttelepülnek Magyarországra, meglepődve tapasztalják, hogy odahaza növelték a magyarság életerejét, itthon viszont púpnak vélik őket. Ott több magyarnak hatottak, itt kevésbé magyarnak. 

Mellesleg további két magyar kötődésű miniszterrel is számolhatunk az új kormányban. Beni Ganz extábornokkal, volt vezérkari főnökkel, aki a védelmi tárcát kapja, Merav Michaeli pedig a közlekedésit. Az utóbbi hölgy, munkáspárt politikus, és Kasztner Rezső kolozsvári ügyvéd unokája. A cionista politikus a második világháború utolsó hónapjaiban egy Svájcba irányítandó és zsidókat szállító vonat szervezésével foglalkozott. Egyszerre tekintik embermentőnek és a nácikkal együttműködőnek, a második minősítés az életébe került.

Az a benyomásom, hogy ha megalakul az új izraeli kormány, akkor lesz kivel kapcsolatot keresniük Orbánéknak.

Tíz mondat az antiszemitizmusról

Antiszemitizmus nincs, csak antiszemiták. (Bodor Pál író, Népszabadság, 1994. április 21.)

A tehetséges nem zsidónak nincs szüksége az antiszemitizmusra. (Szabó Miklós történész, 168 Óra, 1997. április 8.)

Az antiszemitizmushoz nem zsidó kell, hanem antiszemita. (Kertész Ákos író, Ellenszék.hu, 2012. február 5.)

Antiszemitizmust nem enged magához a kormány, de antiszemitákat enged. (Gerő András történész, ATV, 2012. május 30.)

Az antiszemitizmus egyre jobban jövedelmező politikai befektetés. (Sándor Klára nyelvész, Galamus.hu, 2012. július 9.)

Az antiszemitizmus bekúszott a kertek alatt. (Sándor Erzsi író, Népszabadság-Magazin, 2014. február 14.)

Nekem akkor fáj legjobban az antiszemitizmus, ha megpróbálják elvenni jogomat, hogy magyarnak érezhessem magam. (Bojár Gábor informatikai vállalkozó, hvg.hu, 2014. április 18.)

A sorosozás nem azért lehet antiszemitizmus, mert a kormány vagy maga Orbán Viktor antiszemita lenne, hanem mert ezt sokan annak fogják fel. (Ádám Péter műfordító, Kibic.hu, 2017. május 25.)

Orbánnak elég egyszerűen csak sorosoznia, mert az antiszemitizmus vádja nélkül is képes antiszemita érzelmeket kelteni. (Bruck András író, Facebook.com, 2017. október 3.)

Magyarországon „csak” verbális antiszemitizmus létezik. (Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Népszava, 2019. március 23.)

A Mérce blogból lett portál. Ebből fakad, hogy növekedési válsággal küszködik. Újbaloldalisággal kacérkodó újságírók és egyéb véleményformálók működtetik, ezért nehéz támogatásra lelnie az ellenzéki pártoknál. Ha egyik vagy másik ajánlana nekik némi pénzt, talán el se fogadnák, ettől azonban még a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok segíthetnének rajtuk. Ami ugyanis senkié, az mindenkié. De vajon az ellenzéki pártok hogyan is állnak a médiával? Van-e közös elképzelésük a nyilvánosság eszközrendszeréről?

Ezt firtatta Bogatin Bence is, aki az Új Egyenlőség című újbaloldali folyóirat rendezvényéről tudósított. Zokon vette, hogy a három előadó kerülte az ellenzéki pártok nyilvánosság-felfogását. Márpedig „Hogyan lesz a következő médiarendszer igazságosabb, hozzáférhetőbb és fenntarthatóbb?” (Mérce.hu, 2021.05.31.) Jó kérdés, nem biztos azonban, hogy a médiakutatással foglalkozó előadóknak kellett volna föltenni. Elvégre az ellenzéki pártoknak vannak médiapolitikusai, akik igazán válaszolhatnának rá. Ha nem azzal volnának elfoglalva, hogy a saját politikai csoportjuknak teremtsenek nyilvánosságot.   

A bejegyzés után következő összeállításból kirajzolódik, hogy a legutóbbi három évtizedben mediatizáló politikusok nem siettek megosztani elképzeléseiket a nyilvánossággal. A gyér felhozatal arra utal, hogy elképzeléseik a titkok tartományába tartoznak. Nincs ebben semmi meglepő, ha a leggyakrabban használt meghatározásokból indulunk ki. A médiapolitika révén ugyanis a hatalom viszonyul a nyilvánossághoz. A másik definíció lényegében ugyanezt tartalmazza, azzal a különbséggel, hogy a hatalomra törekvő ellenzéket is jellemezheti. Hisz’ a médiapolitika a nyilvánosság ellenőrzése és politika célú felhasználása is.

Nemrégiben a hat ellenzéki párt hat pontban foglalta össze a programját, és a közös elképzelések közül mindegyik kiválasztott magáénak egy-egy témakört. Vajon miért nincs köztük a nyilvánosság? Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy az ellenzéki pártok is hatalmi eszköznek tekintik a média befolyásolását, ezt azonban nem akarják az orrunkra kötni. A másik pedig az, hogy mégse tekintik annak, a jelentőségét azonban kétségbe vonják. Talán most majd lesz gazdája ennek a fránya médiapolitikának, hogy csatlakozott hozzájuk egy hetedik csoportosulás, Pálinkás József Új Világ Néppártja. Nem szívesen viccelődöm nevekkel, de ettől pálinkás jókedvem támadt.

Tíz mondat a médiapolitikáról

Pillanatnyilag egyetlen pártnak sincs kidolgozott médiapolitikája. (Szegvári Katalin újságíró, Magyar Hírlap, 1990. május 26.)

A média a politika infrastruktúrája, amivel eljut az üzenet a választóhoz. (Kovács György, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke, Magyar Hírlap, 2004. április 26.)

A posztkommunista pártutódok médiapolitikája gyatra. Nehézkesen mozognak a demokratikus politika konfliktusos mezején, gyakran késve vagy megbénulva reagálnak az őket érő agresszív aktusokra. Nehezen alkalmazkodnak a versenyhelyzethez. (Heiszler Vilmos történész, Népszabadság, 2004. augusztus 27.)

Bármilyen értékrendszer mögé lehetséges médiapolitikát szervezni. (Szente Péter médiaszakértő, Médiafüzetek, 2004/1.)

Az elmúlt nyolc évben kormányzati médiapolitika nem volt. (Szabó László Fidesz-politikus, Heti Válasz, 2010. október 21.)

A baloldali médiapolitika hagyományosan pártpolitikai kérdés, amelyben Lendvai Ildikó, Mandur László, Puch László és a mindenkori pártelnök szava a meghatározó. (Szigetvári Viktor politológus, Mozgó Világ, 2011/7.)

Meg kell teremtenünk a saját nyilvánosságunkat, amit házhoz viszünk. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Vasárnapi Hírek, 2018. augusztus 3.)

A kilencvenes évek derekán, amikor még volt befolyásom az MSZP médiapolitikájára, ügyeltünk arra, hogy az ellenzék ne maradjon média nélkül. (Csintalan Sándor volt szocialista politikus, a Hír TV volt műsorvezetője, Magyar Narancs, 2018. augusztus 9.)

Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke az ellenzéki többségű városok nyilvánosságáról, 168 Óra, 2020. november 6.)

Az ellenzék nem áldozott egy fillért sem arra, hogy legyen saját újságja, tévéje meg rádiója, sok-sok pici felületecske, amelyen ellensúlyozni lehetne a Manci néni megvezetését szolgáló vidéki információs dömpinget. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, 2021. május 16.)       

Az azonnali kérdések óráján az ellenzéki képviselők szembesíthetik vele a kérdéseikkel. Tegnap Arató Gergely azt firtatta, mivel magyarázható, hogy a bérből és fizetésből élők közé sorolta magát, holott talán ő az ország leggazdagabb embere. A miniszterelnök elmondta, hogy vannak, akik tőkejövedelemből élnek, ő alkalmazottként fizetést vesz föl. Arató megjegyezte, hogy elkél a családi segítség, elvégre az Orbán-papa 1,136 milliárd forintnyi osztalékot vett ki a tőkejövedelméből.

A 24.hu-ra hivatkozva a 168.hu így idézte Orbán Viktort: „Akkor sem szabadulnak meg tőlem, itt maradok képviselőként. Számíthatnak az együttműködésemre a következő húsz évben.” Csakhogy ő ezt mondta: „Nem fognak tőlem megszabadulni akkor se egyébként, ha a terveik teljesülnének, mert parlamenti képviselőként itt fogok maradni mint bérből és fizetésből élő még sokáig az önök nyakán. Ne reménykedjenek! Számíthatnak az együttműködésemre a következő húsz évben.” A két szerkesztőség nehéz helyzetben volt, mert a szellemi párviadal ironikus hangnemben zajlott. Az irónia Benedek Marcell irodalmi lexikonja szerint „a gúnyolódásnak az a módja, amikor túlzott dicséret vagy kedveskedés formájába öltöztetjük a gáncsot; helyeseljük, amit kárhoztatunk”.

Arató kulcsszava a „családi segítség”, Orbáné az „együttműködés”. Ha esetleg jövő tavasszal át kell engednie a kormányrudat, akkor is a politikai ellenfél nyakán marad, csaknem 80 éves koráig. Az ironikus gondolatmenet fonákját nehéz összefoglalni. Ama ellentmondást kéne feloldani, hogy a használt szavak az eredeti értelműk ellenkezőjét jelentik. Fél évszázadnyi szerkesztés után arra jutottam, hogy az idézendő szöveget érdemes megtisztítani a törmelékszavaktól és az utaló félmondatoktól, majd a kvázi szállóigét címként vagy alcímként felhasználni.

A mögöttünk hagyott hét lefülelt mondataiból készített összeállításom címe például ez lett: Szili Katalin Gyurcsányról: Szappanozza a lejtőt a baloldal alatt. Azért nem tettem ki az idézőjelet, mert nem pontosan ezt mondta, ez csak az én rásegítésem - újságírói kedvcsinálás az olvasáshoz. Ám az összeállításban már így közöltem véleményét az őszödi beszéd utáni másfél évtizedről: „Gyurcsány Ferenc azóta is szappanozza a lejtőt a magyar baloldal alatt.” (Pesti TV, 2021.05, 26.) Azért tettem ki az idézőjelet, mert bár nem annyira blikkfangos a mondat, de az olvasónak joga van megismerni, valójában mit is mondott a volt szocialista politikus a másik volt szocialista politikusról.

A címbeli rövidítés mögött a Magyar Újságírók Országos Szövetsége rejlik, a hivatásos tollforgatók legrégibb szervezete. Sokáig az egyetlen volt. A rendszerváltás után azonban világnézeti és felekezeti alapon is alakultak szervezetek a nyilvánosság képviselőiből. Akikkel egyébként jó kapcsolatot alakított ki a MÚOSZ, ennek eredménye a közös sajtóetikai szabályzat és néhány ugyancsak közös érdekvédelmi akció is.

E sorok írója a MÚOSZ 3333. tagja. Amióta beléptem, idestova fél évszázada, azóta sokan meghaltak, vagy más okból morzsolódtak le, például azért, mert megalakult a többi újságíró szervezet is. De aligha tévedek nagyot, ha a jelenlegi létszámot úgy háromezer körülire becsülöm. Az újságíróként dolgozók száma nagyjából tízezerre tehető, vagyis a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nemcsak a legrégebbi, hanem a legnépesebb szervezet is. Változtatásra szorul, ennek digitális megnyilvánulása volt a múlt szombaton lezajlott online szavazás. Az új elnök egy többszörös főszerkesztő lett. Az első nő, aki lehetőséget kapott arra, hogy megszabhassa a működés irányát és tartalmát.   

Az a benyomásom, hogy a MÚOSZ működtetésében két ingatlanüzlet határozta meg az állami támogatást nélkülöző szervezet rendszerváltás utáni történetét. A Balaton déli és északi partján volt egy-egy üdülője, amelyeket kedvezményes áron vehettek családostul igénybe az újságírók. Sokunk szemében a szakmai szervezetnek leginkább ez kölcsönzött vonzerőt, amely azonban lassacskán elenyészett. A kétségkívül szorult helyzetben lévő  elnökök először a széplaki üdülőtől szabadultak meg, hogy fenntarthassák a csordogáló tagdíjakból tengődő szervezetet. Aztán napjainkban a tihanyitól is megváltak. Azért zajlottak az elnökválasztási kampányok, hogy melyik csapat költhesse el a széplaki milliárdokat és a tihanyi 900 milliót.

Nem föltétlenül arra, ami szem-szájnak ingere. Ennél jóhiszeműbben csak annyit feltételezek az elnök-jelöltekről, hogy az foglalkoztatta őket, milyen (mennyire értelmes) célokra költik a korántsem jelentéktelen összegeket. Kocsi Ilona, az újdonsült elnök sikere nem is annyira a nevének és a nemének szól. Annak inkább, hogy gazdasági újságíró. Ezzel magyarázható, hogy egyelőre nem várok tőle többet, mint hogy gatyába rázza az anyagi és menedzselési gondokkal küszködő MÚOSZ-t. Aztán majd meglátjuk, vajon sikerül-e irányt szabnia. Vagy legalábbis megfiatalítania az elöregedett szervezetet.          

A legutóbbi napokban Orbán Viktor fizetésből és bérből élt, Kuncze Gábor orbánozott, Dobrev Klára építkezett, Karácsony Gergely pedig hosszabbított. Lefülelt mondatok.

A feladathoz képes súlyos elmaradásban van az ellenzék. (Elek István közíró, Index.hu, május 23.)

A választáson nem dudálni, hanem harangozni kell neki. (Rab László újságíró Orbán Viktorról, VárosiKurír.hu, május 23.)

Megszámolta, és naponta kétmillió követője van. Csak ezt az egy számot ismeri. (Sándor Erzsi író Rákai Philipről, Facebook.com, május 23.)

A politika rászokott a botrányokra. (Perlaky-Papp József válságkommunikátor, ATV, május 24.)

Most mindenki a kemény maghoz szól. (Horn Gábor liberális politikus, ATV, május 25.)

A megnyert városokból kell tovább építkezni a kis falvak felé. (Dobrev Klára DK-politikus, miniszterelnök-jelölt, Népszava, május 25.)

Ők most abban a pszichés állapotban vannak, hogy mindent meghosszabbítanak Bicskéig. (Karácsony Gergely Pérbeszéd-politikus, miniszterelnök-jelölt a Fideszről, Telex.hu, május 25.)

Annyira elfoglalt, hogy beviszik az unokákat a munkahelyére, hogy le tudják enni. (Kuncze Gábor liberális politikus Orbán Viktorról, Újnépszabadság.com, május 25.)

Akár 100 ezer troll is meg tudja változtatni 2 millió ember szavazatát az előválasztáson. (Mérő László matematikus, Válaszonline.hu, május 25.)

A hat párt politikai együttműködése azon alapszik, hogy elfogadják egymást. (Lakner Zoltán politológus, ATV, május 26.)

Gyurcsány Ferenc azóta is szappanozza a lejtőt a magyar baloldal alatt. (Szili Katalin volt szocialista politikus az őszödi beszédről, Pesti TV, május 26.)

A visszatérő Gyurcsány Ferenc aprólékos munkával önmagát tette a baloldal megkerülhetetlen alakjává. (Sitkei Levente újságíró, Magyar Nemzet Online, május 27.)

A kormány járványkezelést, az ellenzék ellenállást mímel. (Bereczki Áron szociológia szakos egyetemista, Azonnali.hu, május 27.)

Brüsszel pénzéből harcolnak Brüsszel ellen. (Batka Zolán újságíró a Fideszről, Népszava, május 27.)

A magyarok olyanok, mint bárki más, talán csak a békéket nyerjük meg ritkábban. (Spiró György író, Jelen, május 27.)

Amit Magyarországon látunk, az adóügyi, félállami, építőipari konstrukció. (Buják Attila újságíró a fociról, 168 Óra, május 27.)

Az egyre autokratizálódó kormánypárt megállítására szolgáló, kényszerű stratégiai szövetség. (Pápay György publicista az ellenzéki pártok összefogásáról, Magyar Hang, május 28.)

Bérből és fizetésből élünk, én is közéjük tartozom. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, május 28.)

Nem esik nehezemre a magam nyelvi eszközeivel ostorozni ezt a szemforgató, ballib bandát. (Rákay Philip, a Megafon vezérpublicistája, Magyar Nemzet Online, május 28.)

Magyarországon most megy a szekér. (Stefka István újságíró, Pesti TV, május 29.)

Rákay Philip és YouTube-csatornája már rögtön az első adással hangot adott a jobboldali közösségnek. (Bordács Bálint újságíró a Patrióta című műsorról, Origo.hu, május 30.)

Egy szociológus vitát kezdeményezett a címben említett portál mibenlétéről. Fél évszázada ismerem, és adok a véleményére. Ezúttal például azt fejtegette, hogy nem szokta olvasni az átalakított Indexet. Azt firtatta, vajon jól döntött-e. Több újságíró is hozzászólt, véleményüket az olvasó megtalálja a bejegyzésem utáni dokumentációban. A sajátomat pedig alább adom közre.

A Médianapló 2022 első napján lesz húszéves. Kezdetben a kommunikáció szakos tanítványoknak szántam. S miközben a szemem elé kerülő médiapolitikai mozzanatokat értelmeztem, nem azt néztem, hogy a 2500 karakternyi okfejtés melyik politikai oldal számára jár majd előnnyel vagy hátránnyal. A szöveget (textust) próbáltam kontextusba (összefüggésbe) helyezni. S mert úgy vélem, hogy álláspontom egy a lehetségesek közül, mostanában a bejegyzések után idézem mások véleményét is. Az olvasó választhat.

Azt vettem észre, hogy amidőn a kormánypárti médiapolitika ellentmondásait feszegetem, a bejegyzések helyet kapnak az ellenzéki pártok valamelyikéhez köthető utánközlő portálon. Ha pedig az ellenzéki pártok médiapolitikai ellentmondásait bolygatom, a kormánypárthoz köthető utánközlők fogadókészségére számíthatok. Három olyan orgánum van, amely egy médiatanár politikai oldalaktól független szakmai rovatát rendszeresen közli: a szentendrei Újnépszabadság.com, a marosvásárhelyi ÚjHét.com és a budapesti Index. Amíg a gyakorlatuk nem változik, ezeket a digitális hangerősítőket úgy könyvelem el, mint amelyek a magyar társadalom rétegeiből és képviselőitől (publicistáitól) begyűjtik a mértékadó véleményeket, a belőlük fakadó következtetéseket pedig az olvasókra bízzák.

A véleményformálóknak két típusa van. Az egyik úgy politizál (úgy nyilvánít véleményt a közéleti kérdésekről), hogy nem kötődik politikai csoportokhoz. Mára eljutott odáig, hogy saját olvasói vannak. E sorok írója ide tartozónak érzi magát, és az első bejegyzés 13 olvasójától eljutott az évi egymillióig. A másik véleményformáló típus abból él, hogy az álláspontját államilag többé vagy kevésbé kistafírozott, párt közeli alapítványok fizetik be a közösségi oldalakra. Nem vonom kétségbe az íráskészségét és a felkészültségét, de nem irigylem azért, hogy tehetségét csupán a szigorúan megszabott keretek között bonthatja ki. Kormánypártiként nem teheti szóvá a végrehajtó hatalom ellentmondásait, ellenzékiként pedig csak azt írhatja meg, amit a kormányzat tevékenységében kifogásol.                 

Tíz mondat az Indexről

A NER a tulajdonosváltással formálisan is belülre került, ebben az értelemben elesett a lap. (Szombathy Pál újságíró, az Index volt főszerkesztője, 24.hu, 2020. december 21.)

Az eddigi egy darab balos sajtótermékből most kettő lett. (Trombitás Kristóf publicista az Indexről és a Telexről, Vasárnap.hu, 2020. december 23.)

A csaknem egymilliós látogatottságot vonzó, kormány közeli tulajdonosi körbe került Index határeset. (Magyar György ügyvéd, Magyarügyvéd.blog, 2021. február 9.)

Bekebelezték a nagy olvasottságú Indexet, amely ellensúlyt jelentett az Origónak. (Polyák Gábor médiajogász, HírKlikk.hu, 2021. február 12.)

Van három Index: a 444, a Telex és az Index. (Bodolai László ügyvéd, az Indexet működtető Magyar Fejlődésért Alapítvány volt kuratóriumi elnöke, Partizán, 2021. február 12.)

Nem szoktam olvasni a kormánypártivá fazonírozott Index.hu-t. (Andor Mihály szociológus, 2021. Facebook.com, május 25.)

Hát olyan nagyon nem lehet kormánypárti az Index, ha engem majd minden nap kitesz a címlapra. (Szele Tamás újságíró, 2021. Facebook.com, május 25.)

Az Index tisztességes lap. Nem nevezhető klasszikus liberális újságnak, de közel áll a nyugati konzervatív orgánumokhoz. (Kereszty András újságíró, az Újnépszabadság.com főszerkesztője, Facebook.com, 2021. május 25.)

Nem rosszabb, mint a Telex. (Béndek Péter publicista, Facebook.com, 2021. május 25.)

Index-Telex-444 tengely. (Rákay Philip publicista, Patrióta, 2021. május 28.)

Rákay Philipet az egyik rosszmájú értelmezője „phüggetlen” médiaszemélyiségnek nevezte. A Patrióta tegnapi adásában az ellenzék előválasztási folyamatát értelmezte a kormánypárti véleményformáló. Az ugyancsak tegnap megjelent Mandiner-interjúban pedig kifejtette: „Szeretnénk felhangosítani a patrióták hangját a Facebookon.” Így jutott el kéretlenül hozzám is.

Egy telexes elemzésből tudható, hogy április 25. és május 24. között a Rákay-műsort működtető Megafon-alapítvány 9,4 millió forintnyi hirdetési pénzt fizetett a közösségi oldalnak. Eme összegbe még nem tartozott bele a május 28-i Patrióta. Azt is a műsorvezető fogalmazta meg a gondosan időzített interjúban, hogy „Nem esik nehezemre a magam nyelvi eszközeivel ostorozni a szemforgató, ballib bandát.” Ehhez képest tegnap meglepően visszafogottnak hatottak a nyelvi eszközei. Ostorozás helyett inkább elemzésre szánta el magát. Aminek magyarázatát abban vélem fölfedezni, hogy az előre megírt és a súgógépről gyakorlottan felolvasott szövegek nem alacsonyították le, nem alázták meg azt a fránya ellenzéket.

Valószínűleg azért nem, mert korántsem a kormánypárti szavazók kemény magjához szóltak. Rákay a Patrióta első adásában újabb szavazókat akart megnyerni a YouTube-ot és a Facebook-ot előnyben részesítők százezreiből. Leginkább persze a fiatalok közül, akiknek körében rosszul áll a Fidesz. A jóindulatú feltételezés szerint tegnap a kormánypárti publicista elmagyarázta azt, amit maga sem ért. A rosszabb indulatú szerint a hangharapásokkal (ellenzéki politikusok „önleleplező”, saját hangon elmondott szavaival) tarkított és alapos dokumentációs tevékenységet sejtető információk halmaza valós tények ügyes csúsztatása. De vajon meggyőző-e?

Az okfejtési kísérletet eddig 29010-en hallgatták. 3,2.ezren fogadták tetszéssel és 1,7 ezren ellenszenvvel. A médiafogyasztókat megosztó műsorhoz 1189 hozzászólás érkezett, és 5,3 ezren iratkoztak fel rá. E számok inkább arról árulkodnak, hogy a kormány közeli alapítvány milliós anyagi befektetése egyelőre nincs arányban a hatással. Ami pedig a bejegyzés címében említett Partizánt, Gulyás Márton irreguláris vállalkozását illeti, az a hátránya, hogy kétszer terjedelmesebb, mint a reguláris Patrióta. Műsorvezetőként azonban előbbre tart. Immár több adás után az a benyomásom, hogy nemcsak kormánypárti, hanem ellenzéki beszélgetőpartnerei is számíthatnak kínos kérdésekre.

Ebből arra következtetek, hogy ellentétben Rákay Philippel, ő nem phüggetlen, hanem független véleményformáló.

Tíz mondat Rákay Philiptől

Alakul a parízer- és farhát-koalíció. (Facebook.com, 2021. február 23.)

A Fidesz a legkevésbé előnyös arcát mutatva is ezerszer különb, mint a szörnykoalíció. (Magyar Nemzet Online, 2021. március 17.)

A reformkommunisták összebútoroztak a reformnácikkal. (Magyar Nemzet Online, 2021. március 17.)

Rákay Philip önmagában nem atomfegyver. (Magyar Nemzet Online, 2021. március 17.)

Karácsony Gergely nem más, mint Gyurcsány kesztyűbábuja. (Facebook.com, 2021. március 18.)

/Fekete-Győr Andráshoz/ Jól figyelj, FeGyőr, hátha megérted! (Facebook.com, 2021. március 19.)

Egy olyan terepen, ahol ők eddig kvázi egyeduralkodók voltak, pár hónapja megjelent egy patrióta hang. (Facebook.com, 2021. április 19.)

A Megafon nem állami pénzből, hanem adományokból gazdálkodik. (Mandiner.hu, 2021. május 28.)

A lelkiismeretem küldött, s a hazám miatt tértem vissza. (Mandiner.hu, 2021. május 28.)

Index-Telex-444 tengely. (Patrióta, 2021. május 28.)

A ma reggeli rádióinterjúban csoda történt, némi hezitálás után Orbán Viktor megnevezte Gyurcsány Ferencet. A műsorvezető Nagy Katalin ama kérdésére, hogy miként vélekedik „az őszödi hazugságbeszédről”, a miniszterelnök krákogott, és „mellbe vágó élménynek” nevezte a kormányüdülőben elhangzott titkos beszédet. Aztán a 15 éve még szocialista politikust akizta, miniszterelnöközte, majd közölte, hogy most is „Ő a főnök a másik oldalon.” Mondott még valamit, amit nem értettem, mert törmelékszó hagyta el a száját, míg végül kimondta: „Gyurcsány a főnök.”

Nem vagyok politikai szakíró, gyűjtöm azonban a magyar politikusok legjellemzőbb megnyilvánulásait. Orbán Viktoréit 1988 áprilisa óta, amikor a Fekete Doboz szólaltatta meg, Gyurcsány Ferencéit 1988 novembere óta, amidőn egy pécsi diáklapban szólalt meg. Aztán a pécsi diákvezér eltűnt a szemem elől, és 1996 őszén, üzletemberként bukkant föl a Népszabadság hasábjain. De csupán 2004 őszén, furcsa körülmények között megválasztott miniszterelnökként vált Orbán Viktor versenytársává a másik oldalon. Orbánnak 32 év alatt 11687 napja volt Gyurcsány első és eddig utolsó jellemzésére, Gyurcsánynak „csak” 6935 napja Orbánéra.

Egyikük nagyon kihasználta a szűkebbre szabott lehetőséget. Gyurcsány 239-szer jellemezte Orbán Viktort, ebből 166-szor a nevén nevezte, 73-szor nem nevezte meg, de félreérthetetlenül hozzá címezte a szavait. Orbán visszafogottabbnak bizonyult. 32 év alatt 10-szer említette Gyurcsány Ferencet, 6-szor meg is nevezte, 4-szer pedig úgy beszélt róla, hogy félreérthetetlenül utalt rá. S hogy még inkább kiélezzem a különbséget, Orbán átlagosan háromévenként jellemezte közvetlenül vagy közvetve az ellenlábasát, Gyurcsány havonta. A jelenlegi miniszterelnök menedzserként a munkatársainak osztotta ki Gyurcsány karakterizálását, a volt miniszterelnök viszont fenntartja magának a jogot, hogy ellenlábasát személyesen küldje melegebb éghajlatra.        

Érdekes, talán még szórakoztató is ez a bizarr, fura, groteszk, különös, meghökkentő, szabálytalan birkózás. Nem is tudnék dönteni abban, vajon melyik országvezető kommunikációs taktikája, megnevezési kultúrája a hatékonyabb. Az viszont nyilvánvaló, hogy a bejegyzéseim után olvasható tízes összeállítás csupán a jelenlegi miniszterelnök esetében valósítható meg. Annyit mégis megkockáztatok, hogy a közélet összenőtt ikerpárja megérdemli egymást. Mi azonban megvolnánk nélkülük is.    

Tíz Orbán-mondat Gyurcsányról

Egyetlen ember van a kiszesek között, akit én ismerek, akit komolyan kell venni, ha az ember tárgyal vele, mert az próbára teszi az ember képességeit, az egy Gyurcsány nevű ember. (Fekete Doboz, 1989. február 21.)

Az új miniszterelnök annak a kormánynak a miniszterelnöke, aki a szabad Magyarország történetében elsőként kerül hatalomra választási felhatalmazás nélkül. (Index.hu, 2004. október 1.)

Gyurcsány Ferencet beteges hazudozónak tartom, ezért vele nincs miről beszélni. Nekünk a szocialista párttal lesz dolgunk. (Magyar Hírlap, 2006. szeptember 28.)

Gyurcsány Ferencnek a válság megoldására tett javaslatait épp a miniszterelnök személye miatt nem lehet komolyan venni. (Népszabadság, 2009. február 17.)

/A Bajnai-kormány idején/ Magyarország igazi kormányfőjét most is Gyurcsánynak hívják. (Hír TV, 2009. szeptember 11.)

Az izgatottságát hatékonyságnak véli. (Hír TV, 2009. szeptember 11.)

/A KISZ-vezetőkről/ Ott a szervezői és helyzetfelmérő képességével, a teendők logikus számbevételének képességével kitűnt közülük a szóba forgó úriember. (Policity.hu, 2012. augusztus 13.)

Van egy főszereplő, ez Gyurcsány Ferenc, ő mindig megmondja, hogy mi a pálya. (Magyar Rádió, 2021. május 21.)

Ő a főnök a másik oldalon. (Magyar Rádió, 2021. május 28.)

Gyurcsány a főnök. (Magyar Rádió, 2021. május 28.)