A Mérce blogból lett portál. Ebből fakad, hogy növekedési válsággal küszködik. Újbaloldalisággal kacérkodó újságírók és egyéb véleményformálók működtetik, ezért nehéz támogatásra lelnie az ellenzéki pártoknál. Ha egyik vagy másik ajánlana nekik némi pénzt, talán el se fogadnák, ettől azonban még a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok segíthetnének rajtuk. Ami ugyanis senkié, az mindenkié. De vajon az ellenzéki pártok hogyan is állnak a médiával? Van-e közös elképzelésük a nyilvánosság eszközrendszeréről?
Ezt firtatta Bogatin Bence is, aki az Új Egyenlőség című újbaloldali folyóirat rendezvényéről tudósított. Zokon vette, hogy a három előadó kerülte az ellenzéki pártok nyilvánosság-felfogását. Márpedig „Hogyan lesz a következő médiarendszer igazságosabb, hozzáférhetőbb és fenntarthatóbb?” (Mérce.hu, 2021.05.31.) Jó kérdés, nem biztos azonban, hogy a médiakutatással foglalkozó előadóknak kellett volna föltenni. Elvégre az ellenzéki pártoknak vannak médiapolitikusai, akik igazán válaszolhatnának rá. Ha nem azzal volnának elfoglalva, hogy a saját politikai csoportjuknak teremtsenek nyilvánosságot.
A bejegyzés után következő összeállításból kirajzolódik, hogy a legutóbbi három évtizedben mediatizáló politikusok nem siettek megosztani elképzeléseiket a nyilvánossággal. A gyér felhozatal arra utal, hogy elképzeléseik a titkok tartományába tartoznak. Nincs ebben semmi meglepő, ha a leggyakrabban használt meghatározásokból indulunk ki. A médiapolitika révén ugyanis a hatalom viszonyul a nyilvánossághoz. A másik definíció lényegében ugyanezt tartalmazza, azzal a különbséggel, hogy a hatalomra törekvő ellenzéket is jellemezheti. Hisz’ a médiapolitika a nyilvánosság ellenőrzése és politika célú felhasználása is.
Nemrégiben a hat ellenzéki párt hat pontban foglalta össze a programját, és a közös elképzelések közül mindegyik kiválasztott magáénak egy-egy témakört. Vajon miért nincs köztük a nyilvánosság? Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy az ellenzéki pártok is hatalmi eszköznek tekintik a média befolyásolását, ezt azonban nem akarják az orrunkra kötni. A másik pedig az, hogy mégse tekintik annak, a jelentőségét azonban kétségbe vonják. Talán most majd lesz gazdája ennek a fránya médiapolitikának, hogy csatlakozott hozzájuk egy hetedik csoportosulás, Pálinkás József Új Világ Néppártja. Nem szívesen viccelődöm nevekkel, de ettől pálinkás jókedvem támadt.
Tíz mondat a médiapolitikáról
Pillanatnyilag egyetlen pártnak sincs kidolgozott médiapolitikája. (Szegvári Katalin újságíró, Magyar Hírlap, 1990. május 26.)
A média a politika infrastruktúrája, amivel eljut az üzenet a választóhoz. (Kovács György, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke, Magyar Hírlap, 2004. április 26.)
A posztkommunista pártutódok médiapolitikája gyatra. Nehézkesen mozognak a demokratikus politika konfliktusos mezején, gyakran késve vagy megbénulva reagálnak az őket érő agresszív aktusokra. Nehezen alkalmazkodnak a versenyhelyzethez. (Heiszler Vilmos történész, Népszabadság, 2004. augusztus 27.)
Bármilyen értékrendszer mögé lehetséges médiapolitikát szervezni. (Szente Péter médiaszakértő, Médiafüzetek, 2004/1.)
Az elmúlt nyolc évben kormányzati médiapolitika nem volt. (Szabó László Fidesz-politikus, Heti Válasz, 2010. október 21.)
A baloldali médiapolitika hagyományosan pártpolitikai kérdés, amelyben Lendvai Ildikó, Mandur László, Puch László és a mindenkori pártelnök szava a meghatározó. (Szigetvári Viktor politológus, Mozgó Világ, 2011/7.)
Meg kell teremtenünk a saját nyilvánosságunkat, amit házhoz viszünk. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Vasárnapi Hírek, 2018. augusztus 3.)
A kilencvenes évek derekán, amikor még volt befolyásom az MSZP médiapolitikájára, ügyeltünk arra, hogy az ellenzék ne maradjon média nélkül. (Csintalan Sándor volt szocialista politikus, a Hír TV volt műsorvezetője, Magyar Narancs, 2018. augusztus 9.)
Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke az ellenzéki többségű városok nyilvánosságáról, 168 Óra, 2020. november 6.)
Az ellenzék nem áldozott egy fillért sem arra, hogy legyen saját újságja, tévéje meg rádiója, sok-sok pici felületecske, amelyen ellensúlyozni lehetne a Manci néni megvezetését szolgáló vidéki információs dömpinget. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, 2021. május 16.)
