Egy szociológus vitát kezdeményezett a címben említett portál mibenlétéről. Fél évszázada ismerem, és adok a véleményére. Ezúttal például azt fejtegette, hogy nem szokta olvasni az átalakított Indexet. Azt firtatta, vajon jól döntött-e. Több újságíró is hozzászólt, véleményüket az olvasó megtalálja a bejegyzésem utáni dokumentációban. A sajátomat pedig alább adom közre.
A Médianapló 2022 első napján lesz húszéves. Kezdetben a kommunikáció szakos tanítványoknak szántam. S miközben a szemem elé kerülő médiapolitikai mozzanatokat értelmeztem, nem azt néztem, hogy a 2500 karakternyi okfejtés melyik politikai oldal számára jár majd előnnyel vagy hátránnyal. A szöveget (textust) próbáltam kontextusba (összefüggésbe) helyezni. S mert úgy vélem, hogy álláspontom egy a lehetségesek közül, mostanában a bejegyzések után idézem mások véleményét is. Az olvasó választhat.
Azt vettem észre, hogy amidőn a kormánypárti médiapolitika ellentmondásait feszegetem, a bejegyzések helyet kapnak az ellenzéki pártok valamelyikéhez köthető utánközlő portálon. Ha pedig az ellenzéki pártok médiapolitikai ellentmondásait bolygatom, a kormánypárthoz köthető utánközlők fogadókészségére számíthatok. Három olyan orgánum van, amely egy médiatanár politikai oldalaktól független szakmai rovatát rendszeresen közli: a szentendrei Újnépszabadság.com, a marosvásárhelyi ÚjHét.com és a budapesti Index. Amíg a gyakorlatuk nem változik, ezeket a digitális hangerősítőket úgy könyvelem el, mint amelyek a magyar társadalom rétegeiből és képviselőitől (publicistáitól) begyűjtik a mértékadó véleményeket, a belőlük fakadó következtetéseket pedig az olvasókra bízzák.
A véleményformálóknak két típusa van. Az egyik úgy politizál (úgy nyilvánít véleményt a közéleti kérdésekről), hogy nem kötődik politikai csoportokhoz. Mára eljutott odáig, hogy saját olvasói vannak. E sorok írója ide tartozónak érzi magát, és az első bejegyzés 13 olvasójától eljutott az évi egymillióig. A másik véleményformáló típus abból él, hogy az álláspontját államilag többé vagy kevésbé kistafírozott, párt közeli alapítványok fizetik be a közösségi oldalakra. Nem vonom kétségbe az íráskészségét és a felkészültségét, de nem irigylem azért, hogy tehetségét csupán a szigorúan megszabott keretek között bonthatja ki. Kormánypártiként nem teheti szóvá a végrehajtó hatalom ellentmondásait, ellenzékiként pedig csak azt írhatja meg, amit a kormányzat tevékenységében kifogásol.
Tíz mondat az Indexről
A NER a tulajdonosváltással formálisan is belülre került, ebben az értelemben elesett a lap. (Szombathy Pál újságíró, az Index volt főszerkesztője, 24.hu, 2020. december 21.)
Az eddigi egy darab balos sajtótermékből most kettő lett. (Trombitás Kristóf publicista az Indexről és a Telexről, Vasárnap.hu, 2020. december 23.)
A csaknem egymilliós látogatottságot vonzó, kormány közeli tulajdonosi körbe került Index határeset. (Magyar György ügyvéd, Magyarügyvéd.blog, 2021. február 9.)
Bekebelezték a nagy olvasottságú Indexet, amely ellensúlyt jelentett az Origónak. (Polyák Gábor médiajogász, HírKlikk.hu, 2021. február 12.)
Van három Index: a 444, a Telex és az Index. (Bodolai László ügyvéd, az Indexet működtető Magyar Fejlődésért Alapítvány volt kuratóriumi elnöke, Partizán, 2021. február 12.)
Nem szoktam olvasni a kormánypártivá fazonírozott Index.hu-t. (Andor Mihály szociológus, 2021. Facebook.com, május 25.)
Hát olyan nagyon nem lehet kormánypárti az Index, ha engem majd minden nap kitesz a címlapra. (Szele Tamás újságíró, 2021. Facebook.com, május 25.)
Az Index tisztességes lap. Nem nevezhető klasszikus liberális újságnak, de közel áll a nyugati konzervatív orgánumokhoz. (Kereszty András újságíró, az Újnépszabadság.com főszerkesztője, Facebook.com, 2021. május 25.)
Nem rosszabb, mint a Telex. (Béndek Péter publicista, Facebook.com, 2021. május 25.)
Index-Telex-444 tengely. (Rákay Philip publicista, Patrióta, 2021. május 28.)
