Nem gondoltam volna, hogy szakmai szempontból dicsérhető lesz G. Fodor Gábor szerkesztősége. Az Orbán-rendszer ideológusa még egyetemi oktató korában alapította meg a 888.hu-t. Maga mellé vett néhány tanítványt, és kijelentette, hogy nem érdekli a hagyományos újságírás. Most pedig a portál egyik munkatársa, bizonyos M. Kovács (Piszkostizenkettő) úgy mutatta be két ellenzéki párt közös miniszterelnök-jelöltjét, hogy „gyermekkori színterén” járatta le Karácsony Gergelyt.   

Fölfedezte ugyanis, hogy a nyírségi falu, ahol a nyurga politikus megkezdte a kampány-körútját, nem a szülőfaluja. Erről Karácsony többször is beszélt, a részleteket megtalálja az olvasó a bejegyzésem utáni összeállításban. Amikor például fölesküdött budapesti főpolgármesternek, kiadott egy önéletrajzot, és ezt írta benne: „Fehérgyarmaton születtem, Szabolcsban, egy Nyírtass nevű kis faluban töltöttem a gyerekkoromat.” Kár, hogy nincs dátum e mondatok után, mert akkor még nyilvánvalóbb volna, hogy miközben a kormánypárti portál amatőr munkatársa szörfölt a világhálón, a nem kormánypárti sajtó profi munkatársai elfeledkeztek a böngészésről.

Elnézőbb volnék azok iránt, akik szombaton reggel, néhány perccel Karácsony Gergely nyírtassi bejelentkezése után, ügyeletesként gyakorolták a digitális sajtóban meghonosodott gyorsújságírást. Idő szűkében miért ne hihették volna, hogy a Párbeszéd-politikus azért utazott „haza”, hogy a szülőfalujában jelentkezzen be az ország vezetésére? Már nehezebben nézhető el, hogy akiknek vasárnap jutott nyírségi információ a tudomásukra, vajon miért nem jártak utána a talán mégsem teljesen mellékes részleteknek. Az összeállításban szereplők között akadnak olyan kollégák is, akiket közelről ismerek, és a tevékenységüket becsben tartom.

Lehetséges, hogy személyemben egy koros szerkesztő és médiatanár túlságosan komolyan veszi azt, amit a tények tiszteletéről tanult és tanított? Még ez is lehetséges, mentségemre szóljon azonban, hogy a magyar újságírók egyszer már belesétáltak a szülőfalu-csapdába. Miért ne hitték volna, hogy Orbán Viktor azért látta el minden földi jóval Felcsútot, mert ott látta meg a napvilágot? Pedig nem is ott, és nem is azért.

Tíz mondat Nyírtassról

Gyerekkorom egy nyírségi kis faluhoz kötődik. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, YouTube, 2017. október 29.)

Nyírtasson vagyunk, egy 2000 fős faluban, Szabolcs-Szatmár megyében, Kisvárdától úgy 12 kilométerre, gyermekkorom színhelyén. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Facebook.com, 2021. május 15.)

Budapest főpolgármestere szülőfalujában, Nyírtasson jelentette be indulását. (Nimmerfroh Ferenc újságíró, Pécsma.hu, 2021. május 15.)

A politikus mindezt szülőfalujában, Nyírtasson jelentette be. (Katona Melinda újságíró, Hang.hu, 2021. május 15., 9 óra 7 perc)

Karácsony szülőfalujában, Nyírtasson jelentette be az indulását. (Mohos Márton újságíró, 24.hu, 2021. május 15., 09.08)

Szombat reggel Karácsony Gergely nem máshonnan, mint szülőfalujából, a Nyíregyházától északkeletre található Nyírtassról jelentkezett be. (Antal Róbert-István újságíró, Azonnali.hu, 2021. május 15., 09.30)

Szülőfalujában bejelentette miniszterelnök-jelölti indulását. (Bogatin Bence újságíró Karácsony Gergelyről, Mérce.hu, 2021. május 15., 09.45.)

Igen jó érzékkel szülőfalujában, Nyírtasson fújta meg a harci kürtöt. (Rab László újságíró Karácsony Gergelyről, VárosiKurír.hu, 2021. május 16.)

Reggel a szülőfalujából, Nyírtassról jelentkezett. (Kósa András újságíró Karácsony Gergelyről, Népszava, 2021. május 17.)

Az Origónak volt pénze, benzine, energiája ahhoz, hogy elmenjen Karácsony szülőfalujába. (Lévai Júlia újságíró, Facebook.com, 2021. május 17.)

Ma reggel olvastam egy fészbukos bejegyzést, és jó kedvem kerekedett tőle. Az újbudai önkormányzatnál dolgozó Tóth Kata tisztelte meg digitális ismerőseit azzal, hogy elmesélte, mit huncutkodott az édesanyja meg néhány pedagógus kollégája, ha unták magukat a végeláthatatlan értekezleteken. Cédulákat küldözgettek egymásnak, majd utána telefonbetyárkodtak is. Összefoglalom a történetet.

A Magyar Tudományos Akadémiát hívták föl, és egy bizonyos testrészről, amelyet a férfiak először néznek meg a nőkön, azt kérdezték, vajon hány g-vel kell írni. Az ügyeletes nyelvész azt válaszolta, hogy ha kicsi, írják csak, hogy popsi. Ha átlagos, akkor két g-vel. Ha pedig nagy, írják, hogy valag, egy g-vel. A kedves történet alkalmat teremtett arra, hogy utánanézzek ama két g-s kifejezés művelődéstörténetének. A Magyar szókincstár című kézikönyv szerint rokon értelmű változatai a far, a fenék, a hátsó, a popó, az ülep, a tompor és a v betűvel kezdődő, melyet egy g-vel kell írni.

A Margalits Ede-féle Magyar szólások és közmondások kézikönyve nem tartalmazza a két g-s kifejezést, gondolom, szemérmességből. A fenéknek azonban van szócikke, többnyire átvitt értelmű idézetekkel. A far jelentéstartománya meglepően bő, a többi szinonimának pedig nincs szócikke. Mindazonáltal a v-vel kezdődő egyszer felbukkant: „Becsületes ember, csak a valaga disznó.” Eredetileg a Nyelvőr ötödik évfolyamában jelent meg. A folyóiratot 1872-ben alapították, vagyis 1876-ban látott napvilágot, amikor még se híre, se hamva nem volt a világhálónak. Meg az algoritmusoknak, „akik” napjainkban igyekeznek tisztán tartani a nyelvünket.

Bárdosi Vilmos Szólások, közmondások eredete című alapkönyvéből szintén hiányzik a két g-s kifejezés kultúrtörténete, alighanem megint csak szemérmességből. A farnak, a tompornak és a v-betűsnek sincs szócikke. Van viszont a fenéknek, kétféle összefüggésben is. Ha nagy feneket kerítünk valaminek, és ha valami nem fenékig tejföl. Médiatanár vagyok, és megválogatom a szavakat. Mégis azt tanítom az újságírással kacérkodó diákoknak, hogy akadnak helyzetek, amikor a csúnya szónak dramaturgiai funkciója van. Ezért nem szerencsés, ha egy gép dönti el a szavak sorsát.

Nem képes ugyanis megkülönböztetni, vajon gátlástalanul káromkodik-e valaki, vagy azért szalad ki a száján egy-egy keresetlen kifejezés, mert nyomatékosítani akarja a mondandóját. Így jutottam el odáig, hogy ama bizonyos két g-s szó a rendszerváltás óta érdekes emberi helyzeteket jellemez az alábbi összeállításban. 

Tíz mondat a s.ggről

Ha a s.ggem beszélni tudna. (Berecz János volt MSZMP-politikus egy régi ismerősről, aki nem vette észre az utcán, Új Hírnök, 1993. október 25.) 

A Szovjetunió s.gge után nálunk most Amerikáé a legfontosabb tényező. (Bertha Bulcsu író, A Hírlap, 1994. szeptember 17.)

A demokrácia legnagyobb erénye, hogy lehetővé teszi a rossz vezetők s.ggbe rúgását. (Csintalan Sándor volt MSZP-politikus, 168 Óra, 2008. január 24.)

Példaképem Graf von Kielmans.gg volt német tábornok. (Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, Magyar Nemzet, 2012. október 27.)

Fagylaltot szeretek nyalni, s.gget nem. (Bán János színész, Criticai Lapok, 2013/11-12.)

Tényleg azt írod rólam, hogy s.ggnyaló? Te? Rólam? (Török Gábor politológus G. Fodor Gábor miniszterelnöki tanácsadónak, törökgáborelemez.hu, 2016. március 22.)

A s.ggnyalás a legnépszerűbb sportágunk. (Sinkovics Gábor újságíró, a Nemzeti Sport kirúgott főmunkatársa, 444.hu, 2019. január 11.)

A német tőkének lényegében ki van nyalva a valaga. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2020. február 11.)

Gyárfásnak ez volt a mottója: „Én minden s.gget kinyalok.” (Verebes István naptévés műsorvezető, Partizán, 2021. január 8.)

A tipik magyar nem volt eredetileg pocakos, csak nagy s.ggű. (Náray Tamás divattervező, Index.hu, 2021. március 6.)

A legutóbbi napokban Orbán karikózott, Vona NER-ezett, Hadházy diktatúrázott, Hiller áthidalt, Márki-Zay pedig mérlegelt. Lefülelt mondatok.

A rendszer szinte teljesen lemosta a független médiumokat. (Sükösd Miklós médiaszociológus, Klubrádió, május 10.)

Az egyetlen hangon harsogó rendszer ellenzéke szükségszerűen sokszínű. (Balogh Gábor publicista, Azonnali.hu, május 10.)

Az ellenzék hat pártja között nincsenek áthidalhatatlan szakpolitikai szakadékok. (Hiller István szocialista politikus, 24.hu, május 10.)

A NER Orbán Viktorral nem ok, hanem okozat. (Szegő Péter újságíró, Facebook.com, május 10.)

Lehet, hogy a NER leváltható, de nem dönthető meg. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Spirit FM, május 11.)

Már nem hinta vagyunk, hanem lengőteke. (Szele Tamás újságíró a magyar külpolitikáról, Zónapörkölt.com, május 11.)

Volner mögött Schiffer András csak a Fidesz második kedvenc politikusa. (Barna Zsuzsa újságíró, ATV, május 12.)

Valójában szinte kizárták annak a lehetőségét, hogy meg lehessen őket verni. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester a Fideszről, Telex.hu, május 12.)

Érdemes eltanulni a Fidesztől, hogy a szellemi világ feletti ellenőrzést meg kell szerezni, mert lehet jó célra is használni. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Klubrádió, május 12.)

Hálásak lehetünk, hogy létezik az online működés, mert nélküle még ennyire sem tarthatnánk kapcsolatot egymással. (Fülöp Márta szociálpszichológus a karanténról, 168 Óra, május 13.)

Verbális agresszió azóta ér, amióta politizálok. (Kálmán Olga volt műsorvezető, Magyar Narancs, május 13.)

Ez most már diktatúra. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Jelen, május 13.)

Kár csatába menni annak, aki már a gyülekezőnél elvesztette a háborút. (Tömpe István közgazdász, Újnépszabadság.com, május 14.)

A jelenlegi ellenzék egyszerűen nincs jelen a kisebb településeken. (Kovách Imre szociológus, 24.hu, május 14.)

A ma élők között a legismertebb magyar. (Orbán Viktor miniszterelnök Karikó Katalin biokémikusról, Magyar Rádió, május 14.)

Az igazán fontos dolgokban Orbánnak rendre igaza van. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, május 14.)

Orbán kormánya nem kezeli, hanem sózza a sebet. (Reichert János publicista, Magyar Hang, május 14.)

Ijesztő, hogy a saját nevüket használók is egyre többet engednek meg maguknak. (Sándor Klára szegedi nyelvész a közösségi médiáról, HírKlikk.hu, május 15.)

Főállásban dezinformál. (Nagy B. György újságíró Orbán Viktorról, Népszava, május 15.)

Parizeus. (Pilhál György újságíró Jakab Péterről, Magyar Nemzet, május 15.)

Karácsony a legrosszabb választás - kivéve az összes többit. (Béndek Péter publicista az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekről, Újnépszabadság.com, május 16.)

Valaki azt írta az újdonsült ellenzéki miniszterelnök-jelöltről, hogy nem bejelentkezett, hanem megérkezett. A budapesti főpolgármester tegnap reggel a fővárostól 270 kilométernyire, Nyírtasson mondta ki, hogy némi habozás után indul az előválasztáson. Bejelentését csinnadrattával fogadta a kormánypárti sajtó. Ami azt sejteti, hogy a jelöltek közül neki tulajdonítja a legnagyobb esélyt. Tanulságos a szűkebb pátria lapja, a Kelet-Magyarország. Digitális kiadása, a Szabolcs Online öt cikket is szentelt Karácsony Gergelynek.

Leleplezték mint közvélemény-kutatót. Hiányosnak vélték az angol nyelvtudását, és ezt egy másik eszmefuttatásban is részletezték. Közölték róla egy Fidesz-politikus fullánkos bejegyzését. Továbbá hétfő óta a címoldalon ragadt egy jegyzet, amelynek a címe - Magas, sovány és alkalmatlan - utal az ellenzéki politikus nagy hírre vergődött mondatára, melyben összehasonlította magát a jelenlegi miniszterelnökkel. Az igéket azért tettem többes szám első személybe, mert mindegyik cikket a fővárosból küldték.

A biztonság kedvéért megnéztem a kisvárdai felhozatalt is, hátha a járási székhelyen élő tudósítót a nyíregyházi szerkesztőség kiküldte a közeli Nyírtassra. De hiába, nem találtam beszámolót. Pedig akár tudósíthattak is volna arról, hogy a miniszterelnök egyik kihívója hazament Nyíregyháztól 47 kilométernyire, és bejelentett valami érdekeset. A Mediaworks nevű budapesti cég azonban még azt sem engedte meg a megyei lapnak, hogy maga járassa le a megye szülöttjét. De ha már szülött, akkor feltűnt egy másik mozzanat is Karácsony Gergely fogadtatásában.

Az ellenzéki újságok is a szülőfalujának nevezték Nyírtasst. Ő azonban erről csupán ennyit mondott: „Gyerekkorom egy nyírségi kis faluhoz kötődik.” A róla készült Wikipédia-szócikkben pedig ez olvasható: Fehérgyarmaton született. Oly sokan, akik a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben látták meg a napvilágot, nem a falujukban, hanem egy városi kórházban születtek. Magukénak érzik ugyan a kistelepülést, de nem nevezhetik a szülőfalujuknak.

Óvatosságra inteném a véleményformálókat, akik egyszer már megjárták. Leírták, elmondták, ismételgetik Orbán Viktorról, hogy Felcsúton született, és a szülőfalujában épített a háza tövébe egy stadiont. Holott ő Alcsútdobozról származtatja magát, és a szócikke szerint Székesfehérvárott született, gondolom, a megyei kórházban. Egyébként lehetséges kihívója, az újdonsült ellenzéki miniszterelnök-jelölt azt is bejelentette, hogy nemcsak a testalkatában különbözik Orbántól. Abban is, hogy nem akar a gyermekkora színhelyén stadiont építeni.

Tíz mondat a szülőfaluról

/”Hol született, Székesfehérváron?”/ Nem. Alcsútdobozon. Aztán Felcsútra kerültem, ott nőttem fel. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Képes 7, 1989/december)

Alcsútról, vagyis olyan átlagos dunántúli faluból származom. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, 168 Óra, 1992. június 9.)

Ha az én gyerekkoromban ez a kormány lett volna hatalmon ilyen oktatáspolitikával, akkor én Alcsútdobozról Bicskéig sem jutottam volna el, nemhogy Budapestig. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Demokrata, 1997. június 12.)

Én fehérvári vagyok. (Orbán Viktor miniszterelnök, 24 Óra, 2010. szeptember 28.)

Magyarország történelmi középpontjának Ópusztaszert szoktuk tekinteni, a most épülő Orbánisztán központja azonban Felcsút, a kormányfő szülőfaluja. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, Népszabadság, 2013. július 19.)

Felcsút egyetlen különlegessége, hogy ott született a miniszterelnök. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2014. október 10.)

Felcsút, a miniszterelnök szülőfaluja. (Kálmán Olga műsorvezető, Hír TV, 2017. május 8.)

Gyerekkorom egy nyírségi kis faluhoz kötődik. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, YouTube, 2017. október 29.)

Mi a haszna annak, hogy valaki Las Vegast csinál a szülőfalujából? (Simon András műsorvezető Orbán Viktorról, ATV, 2018. november 12.)

Nyírtasson vagyunk, egy 2000 fős faluban, Szabolcs-Szatmár megyében, Kisvárdától úgy 12 kilométerre, gyermekkorom színhelyén. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Facebook.com, 2021. május 15.)

Kedvenc csatornám, a HBO, mert a filmek sugárzását nem szakítják meg hirdetések. Ráadásul tegnap este láttam egy kitűnő esettanulmányt is Versenyben az elnökségért címmel. Sarah Palinról szólt, akit 2008-ban választottak ki a Köztársaság párti elnökjelölt, John McCain mellé alelnök-jelöltnek. A kisvárosi polgármesterből lett alaszkai kormányzóról kiderült azonban, hogy felkészültségéből nem telik az országos politikára. Mindezt azért hoztam szóba, mert épp az ő esetében vált nyilvánvalóvá, hogy az előválasztás olyan szűrő, melyen alkalmatlanok is átjuthatnak.

Inkább arra való, hogy a kampány révén ismertté tegyen valakit, és a megmozgatott tömegekből kiválassza azokat az aktivistákat, akik a választás napján beülhetnek a voksolást ellenőrző bizottságokba. 2010 óta a magyar ellenzék szervezettségére jellemző, hogy együttvéve sem volt képes annyi aktivistát küldeni a szavazókörökbe, mint a Fidesz. A jövő tavassal esedékes országgyűlési választásra talán végre sikerül a nálunk szükséges mintegy 20 ezer ellenőrt összetoborozni. Feltéve, hogy az immár szövetségbe tömörült ellenzéki pártok nem kezdenek arról vitatkozni, vajon melyikük találta ki azt a fránya előválasztást.

Ujhelyi István például egy ATV-s műsorban azt találta mondani, hogy „Az MSZP innovációja az előválasztás.” E sorok írója viszont úgy tudja, hogy a tízes évek elején egy Karácsony Gergely nevű LMP-s politikus ajánlotta az ellenzéki pártok figyelmébe. Erre azonban nem leltem bizonyítékot. Lehetséges, hogy megtréfált az emlékezetem? De ha így történt is, akkor sem érthető, vajon a jelenleg Párbeszédben politizáló Karácsony Gergelytől, a szocialisták valószínű miniszterelnök-jelöltjétől miért venné el az MSZP-s politikus a kezdeményezés lehetőségét.

Mellesleg az előválasztás Amerikából importált ötletét Tóth Zoltán 2012-ben említette. Blogjából örökült át a DEKA (Demokratikus Kerekasztal) nevű egyesület konferenciájára, ahol a választási szakértő kifejtette: az előválasztás olyan tanulási folyamat, amely lehetőséget teremt arra, hogy kihordja az ellenzék közös jelöltjeit. Azóta csaknem egy évtized telt el, és az ellenzéki pártok kezdik végre kapiskálni a kihordás jelentőségét. Az e bejegyzés után olvasható dokumentációból kirajzolódik, hogy a szocialista politikusok inkább csak a kétségeiket fogalmazták meg. Jó volna tudni, hogy Ujhelyi István mire gondolt, amikor az előválasztás ötletét a saját pártjának tulajdonította.

Tíz mondat az előválasztásról

Az ellenzék egyetlen saját fejlesztésű „témája”, amellyel befurakodott a nyilvánosságba, a saját esélyeit optimalizáló előválasztás. (N. Kósa Judit újságíró, Népszabadság, 2015. szeptember 23.)

Az előválasztás úgy kell az ellenzéknek, mint egy falat kenyér. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, Népszava Online, 2016. június 30.)

Az előválasztás rendszere és módszere nem elvetendő. (Tóth Bertalan szocialista politikus, ATV, 2017. január 5.)

Az előválasztásban van kockázat. (Kovács László szocialista politikus, ATV, 2017. január 11.)

Most emlegettek előválasztást és egyéb őrültségeket? Hát jelöltünk sincsen, könyörgöm. (Botka László szocialista politikus, Kettős Mérce, 2017. február 15.)

Az előválasztás atyja. (Kálmán Olga, a DK budapesti főpolgármester-jelöltje Karácsony Gergelyről,  NyugatiFény.hu, 2019. június 21.)

Nem indulok az előválasztáson. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester az ellenzéki miniszterelnök-jelöltségről, Azonnali.hu, 2020. július 11.)

Az előválasztással az állellenzéki jelölteket ki lehet szűrni. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2020. augusztus 13.)

Az előválasztás a választókat aktivizálja, a közbeszédet tematizálja, a jelölteket pedig legitimálja. (Magyar György ügyvéd, Magyarügyvéd.blog, 2020. november 1.)

Az MSZP innovációja az előválasztás. (Ujhelyi István szocialista politikus, ATV, 2021. május 13.)

Téved, aki azt hiszi, hogy a politikusok nem képesek bocsánatot kérni. A rendszerváltás óta gyűjtöm az ütős megnyilvánulásokat, és a politikusok digitális dossziéjában 2128 oldalnyi, 2093959 karakternyi megnyilvánulást sikerült elhelyezni. Találtam egy bocsánatkérést. Bajnai Gordontól származik, aki 2012-ben önkritikát gyakorolt, mondván: „Magyarországnak olyan kormánya lett, amelyért bocsánatot kell kérnünk.”

Aztán mintha elvágták volna. A politikából élők úgy kerülik a bocsánatkérést, mint ördög a tömjénfüstöt. A nyilvánosság első számú kedvezményezettjénél, a jelenlegi miniszterelnöknél is csak egyszer találkoztam vele, noha a legjellemzőbb megszólalásaiból van egy 389 oldalnyi és 326671 karakternyi dossziém. Megnéztem a bocsánatkérés rokon értelmű szavait is. Nos, a bakizik, bakot lő, betlizik, botlik, elnézést kér, hibázik, melléfog, mellélő, önkritikát gyakorol, tévhit, túllő a célon szavaknál nincs találat.

Van viszont egy a hibánál, amikor nem magáról és a pártjáról beszél Orbán Viktor, hanem arról, hogy olyan hibákat kéne kijavítani, amelyeket az előző kormány hozott össze. Van öt találat a tévedésnél is, háromban magát hibáztatja. De a legérdekesebb, hogy az országvezetői tevékenységéhez fűződő előítéletek ellenére egy ízben alkalmat talált arra, hogy bocsánatot kérjen - a Magyar Rádió műsorvezetőjétől. Belevágott ugyanis a szavába. Mindezt azért bocsátottam előre, mert ma reggel, a szokásos pénteki rádióinterjúban kétszer is önkritikát gyakorolt.

Sokan vetették a szemére, hogy a koronavírus-járvány áldozatairól, csaknem harmincezer halottról még nem szólalt meg az együttérzés hangján, holott a járványkezelő politika kulcskérdésévé, fokmérőjévé tette az elhunytak számát. Most viszont eleget tett a követelésnek, szép szavakat mondott róluk. Azt is sokan rótták föl neki, hogy néhány hete Karikó Katalint, a Pfizer-vakcina kidolgozóját „kisújszállási asszonyságnak” nevezte. Most, hogy találkozott vele a Karmelita-kolostorban, úgy számolt be a tegnapi beszélgetésükről, hogy az immár világhírű biokémikust, aki „a ma élő élők közül a legismertebb magyar”, többször is „professzor asszonynak” nevezte.

Ekkor jöttem rá, hogy mennyire bizonytalan a szinonimákra korlátozott vizsgálati módszerem. Önkritikát gyakorolva jutottam arra a következtetésre, hogy végre van egy bő szókincsű miniszterelnökünk, aki úgy képes elnézésünket kérni, hogy a ’Bocsánatot kérek.’ mondat csak indokolt esetben hagyja el a száját.           

Tíz mondat a bocsánatról, hibáról, tévedésről,

Mi önökkel ellentétben soha nem vagyunk tévedhetetlenek. (Orbán Viktor Fidesz-politikus a szocialistákról, Népszabadság, 1990. május 5.)

Mindenkinek van ingatlana, és mindenki üzletel vele. Nem éreztem, hogy kilógunk a sorból. Tévedtem, mégpedig alaposan. (Orbán Viktor Fidesz-politikus az úgynevezett székház-ügyről, Mozgó Világ, 1993/október)

Már a múltkor is tévedtem. Azt gondoltam 2002-ben, értelmes dolog lenne folytatni, amit négy év alatt elkezdtünk, de az emberek ezt másképp látták. (Orbán Viktor volt miniszterelnök, Délmagyarország, 2004. március 1.)

Az ellenzék eredendően azért dolgozik, hogy a kormány minél kevesebbet tévedhessen. (Orbán Viktor ellenzéki politikus, Heti Válasz, 2008. február 28.)

Bezárkózásra, dacosságra és mások hibáztatására tanítja az övéit Orbán. (Gál J. Zoltán újságíró Orbán Viktorról, Vasárnapi Hírek, 2012. április 20.)

Arra vállalkoztunk, hogy azon területeken végzünk javításokat, ahol mindenki által láthatóan, érezhetően hiba található. (Orbán Viktor miniszterelnök, Vas Népe, 2012. augusztus 28.)

Magyarországnak olyan kormánya lett, amelyért bocsánatot kell kérnünk. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, ATV, 2012. október 23.)

Eljutott a személyiségzavar azon fokára, amikor már nem tudja elképzelni, hogy képes lenne a tévedésre. (Gál J. Zoltán újságíró, Vasárnapi Hírek, 2014. július 27.)

Bocsánat, hogy a szavába vágok. (Orbán Viktor miniszterelnök a műsorvezetőhöz, Magyar Rádió, 2017. július 7.)

Senki sem tévedhetetlen. Alig merem leírni: ő sem. (Dévényi István újságíró Orbán Viktorról, Magyar Hang, 2020. november 27.)

A kétdiplomás mérnökről keveset tud az országos nyilvánosság. A Partizán portréműsorában annyit azért elárult magáról, hogy Sopronban kezdett politizálni. Onnan került át a szomszédos megyébe, Vasba, ahol sok embert léptetett be az MSZP-be. Egy etikai vizsgálat után tette át székhelyét Budapestre, és másfél évtizede irányítja a zuglói szocialistákat. S bár akadnak, akik a fővárosi tevékenységét is felróják neki, ő az 50. perc táján kijelentette: „Mindenkit föl fogok jelenteni.”

Ez óvatosságra int. Elismerem, hogy a szóbeszédeket, városi legendákat nem szabad, talán nem is érdemes a nyilvánosság elé tárni. De az már a nehezebben peresíthető vélemény kategóriájába tartozik, hogy egy csaknem órányi beszélgetés után milyen benyomásom alakult ki egy kétségkívül érdekes emberről. Úgy rémlik, hogy Tóth Csaba nem proaktív, hanem reaktív személyiség. A két latin kifejezés között az a különbség, hogy a proaktív előrelátó, kezdeményező, a reaktív pedig megvárja mások kezdeményezését, és ennek ismeretében dönti el, hogy mit cselekszik.

Miközben a műsorvezető Gulyás Márton felsorolta a zuglóiak néhány gondját, ilyen mondat hagyta el az interjúalany száját: „Nem érkezett hozzám olyan jelzés, hogy…” Amikor pedig a kerület talán legnagyobb gondja, a Városliget állami beépítése került szóba, az illetékes országgyűlési képviselő ezt mondta: „Én nem találkoztam olyan kezdeményezéssel, hogy…” Mintha föl sem ötlött volna benne, hogy elébe is lehet menni a jogos igényeknek.

Számomra tehát nem az a kérdés, vajon a zuglói szocik erős embere kiskirálykodik-e, szemet huny-e a Fidesz bizonyos húzásai fölött, részt vesz-e az ilyen-olyan mutyikban. Ezeket egyébként a műsorvezető sem olvasta a fejére, de nem is hallgatta el. Válaszolás közben a beszélgetőpartnere olyan közéleti személyiség benyomását keltette, aki mindent a politikai célszerűség alá rendel, és ennek érdekében hajlamos áthágni az íratlan szabályokon. Az írottakhoz tartja magát, a cselekvés igazi terepe azonban valószínűleg a joghézag.

Félő, hogy az úgynevezett praktikus emberekre szükség van a pártokban, és ameddig csak lehet, foggal-körömmel ragaszkodnak hozzájuk. Az ellenzéki pártok ősszel esedékes előválasztásán a Momentum Hadházy Ákos független honatyát indítja a Partizán figyelemre méltó interjúalanya ellen. Nem esnék kétségbe, ha a Szekszárdról érkező politikus korszerűbbnek, ha úgy tetszik: proaktívabbnak bizonyulna.       

Tíz mondat a mutyiról

Én a terített lapok híve vagyok, ezért semmifajta mutyiba, háttéralkuba, titkos megállapodásba nem engedem bele a Fideszt. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Lánchíd Rádió, 2007. december 2.)

Az MSZP mint párt a legkevésbé sem korrupt, bár tényleg megfertőzték a hatalombrókerek és a mutyilovagok. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Népszava, 2009. november 23.)

Én el tudok számolni, mire ment el a pénz. Nem mutyira. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Budaörsi Napló, 2013. június 20.)

Mutyi mutyi hátán. (Kuncze Gábor volt SZDSZ- politikus (ATV, 2013. június 28.)

Nem azt mondom, hogy lopnak. Megmutatom, hogyan lopnak. (Hadházy Ákos LMP-politikus, ATV, 2017. szeptember 27.)

Mutyiban összeér, ami összetartozik. (Ungváry Krisztián történész, 168 Óra, 2018. február 8.)

Én azért vagyok főpolgármester-jelölt, hogy a mutyiknak véget vessek. (Karácsony Gergely zuglói polgármester, Válasz Online, 2019. szeptember 30.)

Ahol mutyi van, ott megjelenik a koncharc. (Haraszti Miklós volt SZDSZ-politikus, hvg.hu, 2019. október 29.)

Az egyik mutyi, a másik tutyimutyi. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2020. május 22.)

A mutyi a korrupció szinonimája. (Simon András műsorvezető, ATV, 2020. augusztus 5.)

Sükösd Miklóstól valaha azt vártam, hogy megújítja a magyar médiatudományt. Közben viszont kiment tanítani Koppenhágába, és onnan figyel bennünket. Mi, akik itthon maradtunk, hajlamosak vagyunk arra, hogy a fáktól ne lássuk az erdőt. Rászorulunk a távolból figyelő barátaink, kollégáink látásmódjára. A kitűnő médiaszociológus mostanában többször is kifejtette álláspontját a hazai nyilvánosságról.

Legutóbb például tegnapelőtt a Klubrádióban fejtegette, hogy jó újságírókat lát itthon, akik pillanatnyilag még nyilvánosan fogalmazhatják meg a véleményüket. De ahogy közeledik a 11 hónap múlva esedékes országgyűlési választás, úgy szigorodhat az Orbán-kormány médiapolitikája. Attól tart, hogy a hatalmon lévők egyre kevésbé viselik majd el a tevékenységüket illető bírálatokat. Ezért javasolja, hogy az állami hirdetésektől mentes, vagyis még függetlennek mondható médiumok hozzanak létre hálózatot, amely megsokszorozná a hatásukat.

Ugyanezen a napon szólalt meg nagyjából ugyanerről Balogh Gábor is. Aki egykor a jobbikos Alfahírből indult, most pedig az Ungár Péter LMP-politikus portfóliójához tartozó portál, az Azonnali.hu állandó szerzője. Azt fejtegette, hogy az „ellenzéki nyilvánosságban egyre nagyobb az igény, hogy az egymástól függetlenül küzdő szabadcsapatok egyetlen, fegyelmezett, ütőképes hadsereggé álljanak össze”. (Azonnali.hu, 2021.05.10.) Vajon a Sükösd-féle hálózat azonosítható-e a „szabadcsapatok” összehangolásával?

Szintén érzékelem, hogy a választás közeledtével mindkét politikai oldalon szigorodik a nyilvánosság kezelése. Nemcsak a kormány fogadja ellenérzéssel a kritikai megjegyzéseket, hanem az ellenzéki pártok is. Az utóbbiak még talán nem foglalták közös programba a tőlük is független fórumok összefogását, de akadnak már ellenzéki politikusok, akik rossz néven veszik, ha a kormány tevékenységét firtató újságírók az ő pártjukba is belemártják a fullánkos tollukat. Felfogásuk szerint az ideológiailag különböző ellenzéki pártok együttműködéséből az is logikusan következik, hogy a nyilvánosság képviselői kövessék a példájukat.

A kormányellenes politikai szervezetek összefogásából szerintem korántsem következik a független újságírók egybeterelése. Az, hogy miközben harcolnak a mutyizás ellen, hagyják békén a tutyimutyizást. Abban Balogh Gáborral értek egyet, hogy a független újságírásnak épp a sokszínűség a legerősebb fegyvere „az egyetlen hangon harsogó rendszerrel szemben”. 

Tíz mondat a független újságírásról

A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal. (Balogh Ödön veszprémi újságíró, Napló, 1990. április 28.)

A csak közönségfüggő sajtó ténylegesen független. (Haraszti Miklós SZDSZ-médiapolitikus, Napló, 1991. december 28.)

Ma a pártos újságírás nem kizárólagos. (Sipos Balázs sajtótörténész, Népszava, 2011. augusztus 13.)

Független újságírás nélkül a demokrácia sánta. (Bajnai Gordon Együtt-politikus, ATV, 2014. március 16.)

Az Orbán-kormánynak vannak olyan törekvései, hogy fel akarja számolni a független médiát. (Simicska Lajos üzletember, Átlátszó.hu, 2015. február 6.)

Azért kellene tudni eltartani a független lapokat, mert a társadalomnak szüksége van kontrollra. (Kepes András műsorvezető, Hajdú Online, 2016. október 29.)

Független médiumok nincsenek, független újságírók vannak. (Nagy József újságíró, Hír TV, 2017. április 24.)

A magyarországi nyilvánosságban már alig van független szereplő. (Urbán Ágnes médiakutató, Mértékblog.hu, 2018. július 12.)

Az ellenzéki sajtó nem független - akkor nem ellenzékinek neveznénk -, hanem politizál. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, Origo.hu, 2020. június 25.)

A rendszer szinte teljesen lemosta a független médiumokat. (Sükosd Miklós médiaszociológus, Klubrádió, 2021. május 10.)

Érdemes elrugaszkodni a mögöttünk hagyott hét legvisszhangosabb mondatától. Karácsony Gergely amúgy is visszaszívott megjegyzése nyomán ugyanis a vitázó felek megegyeztek abban, hogy mérettel, alkattal, névvel, származással és egyéb külsőségekkel nem illik tréfálkozni, gúnyolódni. Van azonban a nyilvánosságnak egy szelete, amelyben nem szavakkal jellemzik a közéleti személyiségeket, hanem rajzokon. Ha például egy magas és egy alacsony politikust egymás mellé állít a karikaturista, fölösleges aránytalanul ábrázolni őket, az összehasonítás magáért beszél.

Vörös Katinak van egy tanulmánya a Médiakutató című folyóirat 2003-as évfolyamában. A CEU munkatársa a XIX. századi vicclapok zsidó-ábrázolását elemezte. A kiegyezés után százezrek özönlöttek Magyarországra az egyenjogúsítás reményében, és a szociológus azt találta a Bolond Istók, a Borsszem Jankó , a Füstölő és a Herkó Páter lapjain, hogy a karikaturisták számára már nem is a pajeszos és kaftános bevándorló volt az érdekes. Inkább az asszimiláns, aki nagyon magyar akart lenni. Nem föltétlenül kellett eltorzított gúnyrajzot készíteni róla a lefelé hajló, húsos orral, a húsos szájjal, a pajeszt helyettesítő, átlagosnál hosszabb barkóval. Elég volt polgári öltözékben ábrázolni, mert „a ruha zsidósan állt rajta”.   

A társadalmi státusváltásról van egy XX. századi példám is. Háy Gyula Miért nem szeretem Kucsera elvtársat? című cikke az Irodalmi Újság 1956. október 6-i számában jelent meg. A szerző azt a munkáskádert jellemezte, aki az idegen szavakat úgy használta, hogy nem volt tisztában a jelentésükkel, és a Vörös Október Ruhagyár konfekciós öltönyét úgy hordta, hogy minden lógott rajta, ráadásul a nyakkendőjét is csak bunkósra volt képes megkötni. Mindez néhány hónap múlva a vádirat szerves része lett, és Háy e sorokért is ült néhány évet. Ha az olvasó megnézi a bejegyzésem utáni dokumentációt, akkor az összeállításból kirajzolódik, hogy Horn Gyuláról milyen jellemzések láttak napvilágot a miniszterelnökösködése idején. A karikatúrákon pedig gyakran ábrázolták úgy, hogy vastag csomóra kötötte a nyakkendőjét.

S hogy még teljesebb legyen a kép, a szocialista kormányfőről írottak alá tettem a Kövér László bajszáról megjelent mondatokat is. Márpedig az orra alá helyezett „nádfedeles falu” (by Bödőcs Tibor) nélkül karikatúra sem képzelhető el a társadalmi státusváltást gorombasággal leplező közjogi méltóságunkról.

Tíz mondat a különleges ismertetőjelekről

Kezdem gyanítani, hogy Horn Gyula azért utasít vissza mindent, mert kétszer nagyobb vagyok nála. (Thürmer Gyula munkáspárti politikus, Délmagyarország, 1994. március 25.)

Van egy futballcsapatunk egy apró kapussal. (Benedek István író Horn Gyuláról, Pest Megyei Hírlap, 1994. július 23.)

Magyarország most kis ország. Kisebb, mint Horn Gyula maga. (Vágréti László publicista, 168 Óra, 1994. november 1.)

Az izmos Csintalan nemsokára bakot tart az egyre légiesebb miniszterelnöknek, ahonnan barackot tud nyomni a langaléta szőke herceg fejére. (Csurka István MIÉP-politikus Horn Gyuláról és Fodor Gáborról, Magyar Fórum, 1995. március 15.)

Tudják-e, hogy az amerikai tárgyalásokon mit ért el Horn? Hát a kilincset. (Kabos László színész, Reform, 1995. augusztus 13.)

Rákóczi Ferenc (haj) és Dózsa György (bajusz) együttes reinkarnációja. (Bolgár György újságíró Kövér Lászlóról, Népszava, 2008. május 16.)

Nagy bajuszú közjogi méltóságunk. (Fazekas Csaba történész Kövér Lászlóról, Galamus.hu, 2012. május 9.)

Hogy eszik levest a Kövér? (Farkasházy Tivadar újságíró, RTL II., 2013. november 10.)

Kövér László úgy néz ki, mint aki megevett egy nádfedeles falut. (Bödőcs Tibor humorista, RTL II, 2017. szeptember 29.)

A nevére nem, a bajszára annál inkább emlékezni fogunk. (Rab László újságíró Kövér Lászlóról, VárosiKurír.hu, 2019. december 22.)

Az utóbbi politikus bejelentette, hogy egy darabig távol marad a nyilvánosságtól. 37 napot kell közmunkával eltöltenie, és a szekszárdi önkormányzathoz osztották be gereblyézésre. A civilben állatorvos szervezte azt az akciót, amidőn a Lánchíd budai hídfőjénél a járvány miatt autóba kényszerült tüntetők dudáltak a körforgalomban. Ekkor neveztem el Budapestet Dudapestnek. Hadházy Ákos a 190 ezer forintnyi büntetést nem hajlandó kifizetni, inkább ledolgozza. Naponta 5135 forintot fizet tehát a gereblyézésért. Büntetésnek sok lett, bérnek kevés volna.

A dudálás másik szervezője, Szél Bernadett más utat választott. Erre most nem térek ki, mert kell a hely legújabb akciójának. A civilben közgazdász és szociológus például vitát kezdeményezett az endometriózis állami finanszírozásáról. A méhen belüli nyálkahártyák ugyanis hajlamosak a méhen kívül burjánzani, ezért két-három évenként el kell őket távolítani a szervezetből. S mert a magyar állam egyelőre nem finanszírozza az ismétlődő műtéteket, az életkoruk miatt szülőképes nők 6-15 százaléka meddő marad. A betegség mintegy 200 ezer hölgyet érint, akiknek két beavatkozás között azért kell takarékoskodniuk, hogy legyen miből kifizetni a borsos magánklinikai számlát.

A parlamenti ülés határozatképtelennek bizonyult, mert a többséget alkotó kormánypárti képviselők a távollétükkel tüntettek. Távolmaradásuk akár úgy is felfogható, hogy a „családbarát” kormány emberei nem értenek egyet 200 ezer magyar nő anyává válásával., ezt azonban nem akarták nagydobra verni. Mellesleg a vitát ábrázoló fényképeken az ellenzék padsoraiban is alig lézengtek a képviselők. Ezért tűnődöm a honatyák jövedelmi viszonyairól. Egy mezei képviselő alapbére 1 millió 34 ezer forint. Ha egy bizottságban tag, 1324080 forintot keres, ha kettőben, másfél milliót. Kézhez milliós összeget kap, ennyi pénzért nem jár be a munkahelyére, ha a párt érdekei úgy kívánják.

Hadházy Ákos a korrupció leleplezésében jeleskedik, Szél Bernadett az úgynevezett életes ügyek támogatásában véteti észre magát. Az a benyomásom, hogy mutyikra és tutyimutyikra osztják a pártokhoz kötődő politikusok tevékenységét. Érzékeltetik a kormánypártiak képmutatását, de azt is, hogy az ellenzéki pártokhoz kötődő politikusok jó pénzért érzik rosszul magukat az országgyűlésben. S bár a független tandemnek szurkolok, nem lepne meg, ha a jövő tavasszal esedékes választáson ők húznák a rövidebbet.         

Tíz mondat a függetlenről

A függetleneknek már a nevük is irritáló egy olyan országban, ahol a hatalomtól semmi sem lehet független. (Koltai Tamás kritikus, 168 Óra, 2010. augusztus 26.)

Nem szabad függetlennek lenni Istentől, hazától, nemzettől. (Szervátiusz Tibor szobrász, Magyar Hírlap, 2011. augusztus 22.)

Aki érintkezik a politikával, az nem lehet független. (G. Fodor Gábor politológus, hvg.hu, 2013. november 25.)

A függetleneké a jövő. (Herényi Károly volt MDF-politikus, ATV, 2018. március 22.)

A függetlenné válással sem érzem azt, hogy egyedül lennék. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, Magyar Hang, 2018. június 29.)

Ha az ilyen kemény harcosokat nem képes integrálni az ellenzék, aligha várhatunk tőle többet, mint amit eddig művelt. (Fábri Ferenc sajtólevelező Szél Bernadettről és Hadházy Ákosról, Vasárnapi Hírek, 2018. október 6.)

a nem állunk egymás mellé, akkor egyenként vadásznak le minket. (Szél Bernadett volt LMP-politikus, Magyar Hang, 2019. április 26.)

Független képviselőkkel volt a legkönnyebb dolgozni. (Fekete-Győr András Momentum-politikus a választási kampányról, ATV, 2019. október 29.)

Aki magát függetlennek mondja, az gyanús. (Kiszelly Zoltán politológus, Hír TV, 2020. augusztus 1.)

Mind a hárman hiszünk az utcai politizálásban. (Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő Szél Bernadettről, Hadházy Ákosról és önmagáról, Magyar Narancs, 2020. november 19.)