Nem csitul a zaj Karácsony Gergely miniszterelnököt jellemző megjegyzése körül. Már szabadulnék tőle, kommunikációval foglalkozóként azonban van még benne gyúanyag. Vagy legalábbis továbbgondolásra késztető vitalehetőség.

A tegnapi bejegyzésem után többen kérdezték, miért nem fordítottam magyarra a The Economist-ben megjelent interjú leggyakrabban idézett mondatát. Azért, mert mások megtették, és nem jutottak egymással dűlőre. Vajon a „He is short and fat, and I am tall and slim.” összehasonlításban a miniszterelnökre vonatkozó short alacsonyt, kicsit, köpcöst vagy zömöket jelent-é? (A fat-et és a kövért többé-kevésbé azonosították.) A tall magasnyi értelmezésében megegyeztek ugyan, de a slim-et olvastam vékonynak, soványnak, sőt karcsúnak is. Ahogy elnézem, a rögtönzött fordításokat befolyásolták a két főszereplő iránti érzelmek is.

Ennél fontosabb viszont, hogy a hazai nyilvánosság első számú kedvezményezettje a miniszterelnök. Orbán pedig különösen az, hisz’ minden lényeges kérdésben fenntartja magának a döntés jogát. Nincs abban semmi meglepő, hogy ellenfelei és hívei rengeteget foglalkoznak vele. Idén eddig 129 nap telt el, és alig több mint négy hónap alatt 66 mondatot jegyeztem föl róla. Minden második nap írtak, mondtak róla valami megörökítendőt. Összehasonlításul: a szintén kétharmaddal kormányzó Horn Gyula rendszerváltás utáni pályafutására 167 mondatot szántak az értelmezők. De ha már összehasonlítás, figyelemre méltó egy kríziskommunikátor megjegyzése a Vasárnapi Újság ma reggeli adásából.

Perlaky-Papp József szerint „Aki kormányozni akar, őt kell legyőznie. Mindenki hozzá hasonlítja magát. (Magyar Rádió, 2021.05.09.) A bejegyzésem után olvasható dokumentációból kiderül, hogy a nagy visszhangot kiváltó Economist-idézet hadrendbe állította a kormánypárti politikusokat és publicistákat. Az utóbbiak a munkahelyüket részesítették előnyben, a Fidesz-politikusok azonban a Facebookon fejtették ki az álláspontjukat. Ami nem föltétlenül utal arra, hogy a kormányzati propagandagépezet noszogatására, ösztönzésére, sugallatára, utasítására siettek volna a miniszterelnök segítségére. Magánszorgalomból szólaltak meg, vagy a főnökük iránti rokonszenvből, vagy számításból.      

Miközben olvasgattam a kormánypárti sajtót, a testalkat-vita hatására érdekes áthallások tűntek föl. Kiderült, hogy „Orbán kiemelkedik a mezőnyből”, a 197 centis Karácsonynak pedig „kisebbségi komplexusa” van.

Tíz mondat az alkatról

Ha komolyan gondolja, akkor nemcsak a magasságukat, hanem másukat is összeméregethetik az urak. (Hont András újságíró Karácsony Gergelyről, Facebook.com, 2021. május 7.)

Tettem egy viccesnek szánt megjegyzést a testalkatunkból fakadó különbségekre is. Rossz vicc volt, nem kellett volna. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Facebook.com, 2021. május 7.)

Magas, sovány és alkalmatlan. (Néző László újságíró, a KESMA-hálózat központi szerkesztőségének vezetője Karácsony Gergelyről, Délmagyarország, 2021. május 7.)

Orbán kicsi és kövér, Karácsony magas és - jelenleg - vékony. De a legnagyobb különbség a kettő között nem ez. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2021. május 7.)

Magánemberként sem illik bárkit is a külseje alapján minősíteni. (Font Sándor Fidesz-politikus, parlamenti frakcióvezető-helyettes, Facebook.com, 2021. május 7.)

Eddig is teljesen comme il faut volt liberálisainknál Németh Szilárd és G. Fodor Gábor külsején gúnyolódni. (Apáti Bence publicista, Origo.hu, 2021. május 7.)

Végre világgá kürtölhette, hogy mennyire elégedett a magasságával és a soványságával. Bizonyára örül, hogy legalább egy dologban fölé tudott nőni a miniszterelnöknek. (Almási B. Csaba újságíró Karácsony Gergelyről, Mandiner.hu, 2021. május 8.)

A fizikai tulajdonságokat célzó, lenéző sértegetés vékony lesz választási programnak. (Dömötör Csaba Fidesz-politikus, a miniszterelnöki kabinetiroda parlamenti államtitkára Karácsony Gergelyről, Facebook.com, 2021. május 8.)

Aki nem úgy gondolkodik, mint a főpolgármester, az még viccből sem gúnyolódik más testalkatán. (Hollik István Fidesz-politikus, a hazai kommunikációért felelős kormánybiztos Karácsony Gergelyről, Facebook.com, 2021. május 8.)

Nagyon nem jó, ha egy politikus lenézi azokat, akik nem úgy néznek ki, mint ő. (Fürjes Balázs Fidesz-politikus, Budapest fejlesztéséért felelős államtitkár, Facebook.com, 2021. május 8.)

Szabadni szabad, de nem érdemes. Íratlan szabály, hogy névvel, származással, testalkattal nem csipkelődünk, élcelődünk, tréfálkozunk. Ezt általában betartják a politikusok. Kár, hogy Karácsony Gergelynek ezúttal nem sikerült.

A The Economist gazdasági újság portrét rajzolt Orbán Viktor valószínű kihívójáról, és a vázlatot a Párbeszéd-politikussal folytatott beszélgetésből vett részletek tarkítják. A budapesti főpolgármester például így hasonlította össze magát a miniszterelnökkel: „He is short and fat, and I am tall and slim.” E mondat lényeget Pápai Gábor érzékeltette a Népszava mai számában. A karikatúra egy áhított miniszterelnök-jelölti vitán ábrázolja a két politikust, és az arányokból kirajzolódik, hogy azt a 25 centit, amelyet Orbán függőlegesen elvesztett Karácsonnyal szemben, vízszintesen - úgy derék tájban - ellensúlyozta.

A portré egyébként május 8-i dátummal jelent meg az Economist online felületén. Ehhez képest Karácsony Gergely május 7-én 11 óra körül kért elnézést a Facebookon a „rossz viccért”. A kormánypárti sajtóból Nagy Orsolya ugyancsak május 7-én, 12.19-kor értelmezte a fejleményeket a Magyar Nemzet online kiadásában. Néző László pedig, a megyei sajtót működtető Mediaworks központi szerkesztőségének vezetője megint csak tegnap, 16.04-kor tette föl elmarasztaló cikkét a vidéki napilapok digitális címoldalára.

A tömeghatás szempontjából az ő álláspontja az érdekesebb. Körülbelül 280 ezer példányban jutott el az olvasókhoz, és az online változattal együtt 1,2-1,3 milliónyian kísérhették figyelemmel. A szerző szerint „Hazánk lakosságának 70 százaléka túlsúlyos vagy éppen elhízott.” Mondandóját úgy összegezném, hogy Karácsony Gergely tehát Orbán Viktor ürügyén „7 millió embert” sértett meg. Bár a potenciális kihívó szerintem is hibázott, mégis az a benyomásom, hogy indokolt esetben, például összefüggésekbe ágyazva lehet foglalkozni bármelyik közéleti személyiség testalkatával.

A Népszava tegnapi számában Bősz Anett terjedelmes cikket szentelt Orbán Viktor országvezetői tevékenységének. Az e bejegyzés után olvasható dokumentáció végén idézem azokat a mozzanatokat, amelyek miatt a liberális politikus tudatában kedvezőtlen kép alakult ki a jelenlegi miniszterelnökről. Ha majd sorait böngészi az olvasó, javaslom, vegye figyelembe, hogy évekig tagja volt a cselgáncs válogatottnak, és a 35. évében is tartja a versenysúlyát. Ezt kívánom a magyar országgyűlés összes tagjának, köztük Orbán Viktornak is.

Tíz mondat a túlsúlyról

Jól néznek ki a legények, nincs köztük kövér. Az a halálom. (Orbán Viktor a díszszázadról a vezérkari főnöknek, ATV, 2012. október 8.

Ma már nem férnének egymáshoz a pocakjuk miatt. (Lengyel László politológus Torgyán Józsefről és Orbán Viktorról, Vasárnapi Hírek, 2014. január 19.)

Halálom a pocakos miniszterelnök, amúgy. (Veress Jenő újságíró, Népszava, 2015. szeptember 23.)

Köpcös, pocakos, 742000 Ft vagyonú oligarchával konzultálnék. Kalandorok kíméljenek! (Szántó Péter író, Facebook.com, 2017. április 7.)

A focival a pocakos tábornok semmire se ment tíz év alatt. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, 2019. december 9.)

Kövér lett a miniszterelnök. (Hell István közíró, Facebook.com, 2018. december 31.)

A diktatúra csak pocakosodik tovább. (Dési János újságíró, 2020. Klubrádió, június 15.)

Ha Fekete-Győr András megborotválkozna, megőszülne, megöregedne, meghízna és összemenne, akkor pont úgy nézne ki, mint Orbán Viktor. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2021. február 21.)

A kínosan egészségtelen étrend, a látványosan mozgásszegény életmód, az igénytelenül szabott öltönyök, a maszkhasználat hiánya és a megkötetlen nyakkendő mind elárulják a valóságot. Orbán Viktor igénytelen és fegyelmezetlen. (Bősz Anett liberális politikus, Népszava, 2021. május 7.)

Orbán kicsi és kövér, Karácsony magas és - jelenleg - vékony. De a legnagyobb különbség a kettő között nem ez. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2021. május 7.)

A nyilvánosság fórumait bejárta a hír, hogy a rendőrség azonosította a kommentelőt, aki a tévés műsorvezetőből lett politikust családostul emésztené el. Miközben ugyanis megvédte a miniszterelnököt Kálmán Olga kritikájától, a feje levágásával fenyegette a Demokratikus Koalíció elnökségi tagját, a szeretteit pedig kiirtással. A volt újságíró megszokta, hogy szidalmazzák, a családját azonban nem engedi veszélyeztetni. Följelentette a kommentelőt, akit Győrött talált meg a rendőrség.

53 éves, és a botrány kirobbanása után megszólalt az egyik bulvárújságban: „Iszonyatosan, minden elképzelést felülmúlóan gyűlölöm a baloldalt. Nem titkolom, rengeteg politikusnak írtam már mérhetetlenül mocskolódó, gyűlölködő levelet. Kálmán Olga csak az egyik a sok közül. (V. Gábor, Blikk.hu, 2021.05.07.) Remélem, a nyomozás után megkapja a méltó büntetést. Például azt, hogy az igazságszolgáltatás átadja az utókor megvetésének. Ideje volna példát statuálni a felelőtlenül szitkozódók, mocskolódó népes gyülekezetében.

Amikor még naponta olvashattam a kommentjeiket, és a bejegyzéseim első hozzászólójaként indulatszavaikkal elterelték az igényes olvasók figyelmét, azt vettem észre, hogy az egyik álnevet használt ugyan, de a közösségi üzenőfalán fölfedezhető a neve is. 2018. augusztus 29-én összeszólalkozott egy másik kommentelővel, aki őt „Te mocskos orosz ügynök”-nek titulálta. A minősítés nem a legkulturáltabb, bár a fikakultúrában az enyhébb megfogalmazások közé tartozik. Az ügynökséggel vádolt kommentelő így felelt: „Kurca anyádat. Megkereslek és családostul kiirtalak.” (Betűhív közlés.)

A c azért került az első szóba, mert a Facebook algoritmusa zokon vette volna, ha v-vel írja. Az viszont rögtönzés, hogy a következő mondatban az és kötőszó elé elfelejtette kitenni a vesszőt. De nem a helyesírásáról tűnődnék, hanem arról, hogy miután gyilkos szándékát a Médianapló házigazdájaként kifogásoltam, a vitában hozzászólók felvilágosítottak, hogy azt a fránya kiirtást nem kell szó szerint érteni. Még szerencse, hogy nem. A digitális talponállóban el-elszabadulnak az indulatok, és a módosult tudatállapotban lévők valószínűleg föl sem fogják, hogy mikor lépik át a bunkóság és a szalonképesség közti határvonalat.

A Kálmán Olgát és családját kiirtással fenyegető győri férfi figyelmébe ajánlom a bejegyzés után olvasható dokumentációt. Kirajzolódik belőle, hogy bővebb szókinccsel miként lehet kulturáltan elmarasztalni (vagy dicsérni) a hazai közélet egyik legismertebb szereplőjét.

Tíz mondat Kálmán Olgáról

Arra született, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból. (Szerbhorvát György kritikus, Népszabadság, 2006. június 3.

Felkészültsége és figyelmessége bármelyik közszolgálati csatornán elkelne, mivel ott szerény a választék. (Győrffy Iván kritikus, Mozgó Világ, 2006/augusztus)

Műsorait nézve nem nehéz odaképzelni kezébe az ostort, valamint az ilyenkor elengedhetetlen, bőrből készült csizmát és melltartót. Szakmailag persze. (Föld S. Péter újságíró, Klubháló, 2009. november 29.)

Igazi nő, az intellektuális császárnők fajtájából. (Bodor Pál író, Klubháló, 2009. november 29.)

Igencsak közel jár a riporter és az interjúalany viszonyára vonatkozó íratlan normák megsértéséhez. (Domokos Lajos újságíró, Katharzisz.hu, 2012. október 19.)

Ez gyenge riposzt, ennél Kálmán Olga jobb. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, hvg.hu, 2013. október 21.)

Kálmán Olga az ellenzéki média befejező csatára. (Csepelyi Adrienn újságíró, Népszava, 2017. március 16.)

Nekem kicsit sok az oligarcha Kálmán Olga körül: Simicska, Gyurcsány, Dobrev Klára. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Facebook.com, 2019. június 6.)

Ő a baloldal „Olgája”. (Bruck András író, Facebook.com, 2019. június 15.)

A Demokratikus Koalíció elvállalta és föltupírozta Kálmán Olgát. (Kéri László politológus, ATV, 2019. június 27.)

A Magyar Rádiónak van egy Határok nélkül című napi műsora. Eredeti időpontjában, délután még sosem hallgattam, a hajnali ismétlésre azonban beállítottam a japán táskarádiót. Fél ötkor a határon túli magyarok dolgaira ébredek, ma például a falunk neve ütötte meg a fülemet.

Az Arad megyei magyar tanfelügyelő arról számolt be, hogy az idén ősszel hat általános iskolai osztályt indítanak. A 160 ezer lakosú megyeszékhelyen kettőt, az ezres lélekszámú Ágyán, az író Szabó Magda falujában, a kétezres Erdőhegyen, a 11 ezres Pécskán és az 1300-as Zerinden egyet-egyet. Erdőhegy a családunk faluja, apám innen szökött át a zöldhatáron az ismét magyar fennhatóság alá került Észak-Erdélybe. Ha már be kellett vonulnia, ne románul, hanem az anyanyelvén hallhassa a vezényszavakat. S bár én már a háború utáni Magyarországon születtem, falunknak a partiumi települést tekintem. A nyarakat a Fehér-Kőrös partján töltöttem, és faggattam az erdőhegyi öregeket. A beszélgetéseket naplójegyzetekben örökítettem meg. Akkor még nem tudtam, hogy e szövegeket interjúnak nevezik, és később az újságírás lesz a mesterségem.

Apám nem túl iskolázott, de okos, törekvő ember volt. Felnőtt fővel határozta el, hogy leérettségizik. Kecskeméten ugyanaz volt a magyartanárunk, aki az esti és a nappali tagozaton is tanított. Az érettségi előtt néhány hónappal elcsípett a folyosón. Közölte, hogy elégedett apám irodalmi ismereteivel, de pocsék a helyesírása. Hát persze, hogy az - válaszoltam -, mert nem járhatott magyar elemi iskolába. Nemcsak azért sikerült jól a magyar írásbelim, mert az átlagosnál jobban fogalmaztam. Azért is, mert miközben próbáltam apámnak elmagyarázni, mit írnak j-vel és ly-nal, magam is fölkészültem nyelvtanból az érettségire.

Amíg élt, minden halottak napján meglátogattuk a déd- és a nagyszüleim sírját az erdőhegyi református temetőben. Aztán még néhány évig egyedül is. 2003 augusztusában meghívtak a közeli Simonyifalvára, hogy tartsak előadást a gyulai költő, Simonyi Imre tiszteletére rendezett konferencián. Hazafelé jövet betértem Erdőhegyre, ahol a falu szélén már csak felhalmozott fejfákat és összetört sírköveket találtam. Azóta nem jártam a falunkban, ahol egy helytörténész dokumentációja szerint az őseim 1738 óta gazdálkodtak. Azt viszont a temetőjükről lemondott helybéliek javára írom, hogy ha az apám idén ősszel kezdené az elemi iskolát, volna hol elsajátítania a magyar helyesírást.         

A történettudományi intézet első emeletén, a folyosó végén balra nyíló helyiséget neveztük némi szépítéssel szobának. Háromszor háromméternyi lehetett, kilenc négyzetméteren osztozkodtunk öten, gyakornok és segédmunkatársak. Szerencsére csak hétfőn és pénteken, a két intézeti napon  jöttünk össze. Megbeszéltük, hogy mire jutottunk a levéltárban, a kézirattárban, ahol céduláztunk a Kossuth-díjas történészek következő könyvéhez. Majd beültünk az akadémiai vagy a parlamenti könyvtárba, hogy végignézzük a Der Spiegel, a Die Zeit, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Neue Zürcher Zeitung legfrissebb számait.

Aztán eltelt néhány évtized, és 2014-ben a hajdani Gyerekszobából Boros Zsuzsa halt ki először. Az ELTE jogi karáról docensként ment nyugdíjba. Tegnap pedig érkezett a hír, hogy elhunyt Gergely András is. Professzorként ment nyugdíjba, témakörének a XIX. század második felét választotta. Szabad György tanítványa volt, és amikor fölfedezője az országgyűlés elnöke lett, Andris nagykövetként képviselte Magyarországot Dél-Afrikában, majd Hollandiában is. Közben pedig tanított, és tekintélyes életművet hagyott hátra. Ha összefutottunk valahol, jókat beszélgettünk.

Nagy Jóska szintén Szabad-tanítvány volt, és szintén a rendszerváltás utáni diplomáciában vétette észre magát. Néhányszor találkoztunk, megmaradt a magával ragadó mesélőkéje, de az utóbbi években eltűnt a szemem elől. Csurdi Sándor Ránki György tanítványa volt, és hozzám hasonlóan a sajtótörténet iránt érdeklődött. A rendszerváltásnál az ő útja is elkanyarodott, mert a Petrasovits Anna-féle szociáldemokrata párt sajtófőnöke lett. Nemrégiben telefonon beszéltem vele, Budapest egyik peremkerületéből válaszolt. Egyébként engem is Ránki professzor vitt be a történettudományi intézetbe.

Amikor a múlt század hetvenes éveiben az ÉS utolsó oldalán riport jelent meg a Gyerekszobáról, én voltam a „dendi”, aki öltönyben meg nyakkendőben járt, és rádiókritikákat írt egy ifjúsági hetilapba. Ez megfelel a valóságnak. A Magyar Ifjúságtól 150 forintot kaptam egy kritikáért, és e honoráriumokból egészítettem ki az 1400 foríntnyi fizetést. Későbbi sorsom alakulását a legpontosabban Gergely András jellemezte. Egyszer azt fejtegette, hogy a történészek között a legjobb újságíró vagyok, az újságírók között pedig a legjobb történész. Szavaiból kiérzem a csipetnyi iróniát, mégis megtiszteltetésnek veszem. Abban reménykedem, hogy a Gyerekszoba immár hetven fölötti lakóiról én írhatom meg a többi nekrológot is.             

A drámai kifejezést többen is használták a Tamás Gáspár Miklós bojkott-felhívása nyomán kirobbant vitában. Arra utaltak, hogy az ATV-csoport rádiós vállalkozása, a Spirit FM „elorozta” a Klubrádió hagyományos frekvenciáját. A hullarablás azonban jobban illett az öngyilkosságra készülő miniszterelnök, Teleki Pál búcsúlevelébe. De azt elismerem, hogy rádió-ügyben a morális és a politikai értelmezésnek is van létjogosultsága. Ha mégis egy harmadik nézőpontból közelítem meg az ATV magatartását, azért teszem, mert a Médianapló szakmai rovat.

Az e bejegyzés utáni dokumentációból kiderül, hogy az ATV hovatartozása évek óta vitatéma. A legutóbbi két évtizedet vidéki felsőoktatási intézményekben töltöttem, és kollégiumokban, magánpanziókban laktam. Esténként többnyire nem nézhettem az ATV műsorait, mert nem voltak benne a helyi kábeltévé kínálatában. Vagy benne voltak ugyan, de a készülék tulajdonosa nem igényelte őket. Ez nem éppen a kormánypártiságot vagy ellenzékiséget sejteti, legföljebb egyik vagy másik látszata. Ennek oka abban rejlik, hogy kormánypárti és ellenzéki politikus nem ülnek le vitatkozni a nyilvánosság fórumain.

A műsorvezetők tehát vagy az egyiket, vagy a másikat faggatják. S ha az interjúalany szakpolitikai érvelés helyett szidalmazza a másik oldalt, akkor az újságíró óhatatlanul előhozza a jelen nem lévő politikai oldal érveit. Eme íratlan szabályt az ATV egyik-másik műsorvezetője ügyetlenül alkalmazta és alkalmazza, ilyenkor keveredik intézménye a kormánypártiság vagy az ellenzékiség gyanújába. Holott csak hírtelevízió akart volna lenni, és egy kölcsönös utálkozásba torkolló hidegháború résztvevője, egyszerre haszonélvezője és áldozata.

A bojkott körüli vitában feltűnt még egy szakmai szempont. A Spirit FM programigazgatója kifejtette, hogy régóta tervezik egy fővárosi frekvencia megszerzését. Ezzel akaratlanul is megerősítette a benyomásomat, amelyet többször is megfogalmaztam a Médianaplóban: az ATV stúdiótelevízió. Munkatársai legföljebb Budapestre és környékére mennek ki beszélgetni az emberekkel. Például a híradó tudósítói hálózatát Tar Mihály testesíti meg, aki hol itt, hol ott bukkan föl, és azt a látszatot kelti, mintha az ATV az egész országgal foglalkozna.

Foglalkozik is, de úgy, hogy stúdióba hívja az interjúalanyokat. Olyan közéleti személyiségeket, akik Budapest valamelyik kerületéből taxiznak a kőbányai székházba. Az újabb térfoglalás akár úgy is felfogható, hogy az ATV nem igazán akar országos televízió lenni. Beéri Közép-Magyarországgal.

Tíz mondat az ATV-ről

Az ATV ellenzéki televízió marad. (Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, Magyar Narancs, 2011. május 5.)

A baloldalhoz köthető kereskedelmi adó. (Hegedűs Szabolcs újságíró, Hír TV, 2013. október 24.)

Az ATV nem a Hit Gyülekezetéről szól. (Kálmán Olga műsorvezető, Heti Válasz, 2013. december 12.)

Az ATV vitatévé. (Simon András műsorvezető, Népszava, 2014. május 21.)

Az ATV az ellenzék házi csatornája. (Molnár F. Árpád blogger, Híraréna.hu, 2016. február 2.)

Az ATV nem ellenzéki csatorna, hanem a NER pucsító szolgálólánya. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Facebook.com, 2016. október 8.)

Az ATV továbbra s hír jellegű csatorna lesz. (Németh S Szilárd vezérigazgató, ATV, 2019. január 7.)

Az ATV szinte az egyetlen olyan hely, ahol az ember elvárja, hogy igazat mondjanak neki. (Kövesdi Péter újságíró, Népszava, 2019. július 20.)

Az ATV-ről kiderült, hogy Orbán eszköze. (Bartus László újságíró, Amerikai Magyar Népszava, 2021. május 3.)

Az ATV nem létezik az ellenzéki politikusok és véleményformálók nélkül. (Dévényi István újságíró, Facebook.com, 2021. május 3.)

„A legtöbb horkolásgátló gép beszerzője” - írta róla Rab László, a fullánkos tollú újságíró. Olyan túlzás ez, hogy van benne valami. A külgazdasági miniszter 17400 lélegeztetőgépet szerzett, többnyire Kínából, és akad köztük néhány ezer, amely arra alkalmas, hogy amíg a covidos beteget a mentőkocsiban szállítják, oxigén híján ne fulladjon meg. Szijjártó Péter hiába ajándékozott néhány száz lélegeztetőgépet a határon túli magyaroknak, kellett volna hozzájuk úgynevezett intenzív ágy is, darabonként egy-másfél millió forintért, hogy a szakemberek hozzá kapcsolhassák az igazi szerkentyűt.

Akkor vettem észre a nyurga fiatalembert, amikor még a miniszterelnök szóvivője volt. Nem vártam tőle egyéni megnyilvánulásokat, elvégre a szóvivőnek az a dolga, hogy érthetően adja közre a főnöke álláspontját. Egyébként fahangon adta elő, rosszul hangsúlyozva. Aztán kiderült róla, hogy angolul jobban tud, mint magyarul, talán ezért lett a legnagyobb utazóink egyike. Az a benyomásom, hogy a külgazdasági miniszter funkcióját szinte tökéletesen tölti be. Bármikor képes „horkolásgátlóra” és kínai meg orosz vakcinára szert tenni. Másik funkciója, a külügyminiszteri azonban vitatható. Volt nekünk persze napszámos, cipész, nyomdász külügyminiszterünk is. Ehhez képest valóságos felüdülés egy közgazdász végzettségű, aki a nemzetközi érintkezés nyelvét jól beszéli. Ahelyett azonban, hogy a táncrendet tanulmányozná, a parkettán rúgja-vágja a focistákat.

Szijjártó Pétert úgy dicsérte a jelenlegi miniszterelnök, hogy az interjúban terítékre került, mintha a posztjáért megindult volna a küzdelem a szóba jöhető örökösök között. „Nagy a verseny, de nem adom olcsón a bőrömet” - mondta ironikusan, talán kissé fenyegetően is Orbán Viktor.  (Magyar Rádió, 2020. május 8.) Nem jósolgatnám az esélyeket, de ha Szijjártó Péter magyarul szólal meg a nyilvánosság fórumain, akkor javaslom, ne az agresszív, fenyegetőző, diplomatához méltatlan hangnemére figyeljünk, hanem a hanglejtésére. Semmi sem változott a szóvivősége óta. Mintha egy robotgép szólalna meg, például a szavak hangsúlyozása ellenkezik a magyar mondatfűzés sajátosságaival.

Az inkább már középkorú (43 éves) és módfelett ambiciózus politikusnak meg kéne értenie, hogy a főnöke sosem lehetett volna az ország első embere, ha a logopédusok nem lassítják le a beszédhibával szintén felérő hadarását.     

Tíz mondat Szijjártó Péterről

A fiatalember, aki külügyminiszteri rangot visel. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, ATV, 2020. április 14.)

Minden Idők Legkevésbé külügyminisztere. (Szűcs Gábor Róbert újságíró, Újnépszabadság.com, 2020. május 11.)

A mi főfürkészünk és főportyázónk. (Pór Vilmos újságíró, Facebook.com, 2020. június 6.)

Inkább alkusz és fürkész, mintsem tapintatos diplomata. (Somfai Péter újságíró, 168 Óra, 2020. november 18.)

Ügyes külügyminiszterünk van. Mozgékony. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2021. január 22.)

Ha Orbán látványosan jelezni akarja, hogy változtatni kíván a politikáján, önmagát nyilván nem áldozza be, de Szijjártóval megteheti. (Szent-Iványi István volt diplomata, HírKlikk.hu, 2021. január 22.)

Orbán hűséges embere ma már többet árt, mint használ a Fidesznek. (Gömöri György Londonban élő író, Népszava, 2021. február 6.)

Szijjártót valamikor beolthatták diplomácia ellen. (Szele Tamás újságíró, ÚjZóna.hu, 2021. február 20.)

A Szputnyik vakcina reklámarca. (László József újságíró, Facebook.com, 2021. március 22.)

A legtöbb horkolásgátló gép beszerzője. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, 2021. május 2.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor oltott, Boross Péter pestizett, Demeter Szilárd tért hódított, Lendvai Ildikó médiázott és Török Gábor latolgatott. Lefülelt mondatok.

A mi pénzünkön fognak ellenünk gyalázkodni. (Rab László újságíró a kormányzati hirdetésekről, VárosiKurír.hu, április 25.)

A sok pénz nem segítette a magyar labdarúgást, hanem megrontotta. (Steinmetz Ádám Jobbik-politikus a taoról, Hír TV, április 26.)

A felnőtt lakosság fele be van oltva. (Závecz Tibor szociológus, ATV, április 26.)

Sörözni lehet tömegesen, tüntetni szórványosan sem. (Majtényi László alkotmányjogász, Facebook.com, április 27.)

A kormány nemcsak azért foglalta el a média nagyobb részét, hogy ott beszélhessen. A lényeg az volt, hogy az ellenzék viszont ne beszélhessen. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu, április 27.)

Az országot kilopták alólunk. (Gábor György filozófus, Facebook.com, április 27.)

Nagy Feró számos ideológiát megjárt zenész. (Föld S. Péter újságíró, Újnépszabadság.com, április 27.)

A buborékból nehéz a kiút. (Sermer Ádám liberális politikus, ATV, április 28.)

A leválthatóság érzete a hatalmon lévőket vakmerőbbé teszi. (Jakab András alkotmányjogász, Válaszonline.hu, április 28.)

A 2022-es választást az ellenzék nem tudja megnyerni, de a kormány azért el tudja veszíteni. (Török Gábor politológus, Magyar Narancs, április 29.)

Orbán örökké harcolni akar, az ellenzék túlélni. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, április 29.)

Szeretnénk betenni a lábunkat a magaskultúráról leváló területekre is. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Origo.hu, április 29.)

Te tudtál a széklábbal is interjút csinálni. (Rangos Katalin újságíró Friderikusz Sándorhoz, Friderikusz Podcast, április 29.)

Még mi futunk a vírus után. (Jakab Ferenc virológus, ATV, április 29.)

Nagymamának hazavisszük a vírust a bulinegyedből. (Gulyás Balázs publicista, Magyar Hang, április 30.)

A vakcina olyan, mint egy golyóálló mellény. Tehát aki be van oltva, arról lepattan a vírus.  (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, április 30.)

Már csak a teljesen tájékozatlanok hisznek Orbánnak. (Fábri Ferenc sajtólevelező, Népszava, április 30.)

Orbán tíz éve kormányoz, de mégis ellenzéki. (G. Fodor Gábor politológus, Magyar Hírlap Podcast, május 1.)

A nyafogó pestiséget betegségnek tartom. (Boross Péter volt miniszterelnök, Pesti TV, május 1.)

Kicsit unom a Fialát. (Szilágyi János rádióriporter, Index.hu, május 1.)

Nem a közös jelölt váltja le Orbánt, hanem mi, ellenzéki szavazók. (Bruck András író, Újnépszabadság.com, május 2.)

Reggel, kávézás közben Rapai Ágnes rövidkéjére pattant föl a szemem. A szomszédos utcában nőtt fel, szeretem a verseit, bár az utóbbi években inkább prózai szösszenetekkel véteti észre magát a közösségi üzenőfalán. Lelkes olvasója vagyok, velős történetei kötetbe kívánkoznak.

A maiban feltűnt a nevem is. Íme: „A hetvenes években Balatonszéplakon nyaraltam, az újságíró szövetség üdülőjében, írja Zöldi László. Esténként a Gomba nevű bárban múlattuk az időt, egy alkalommal itt jelent meg Psota Irén is a kíséretével. A szomszédos asztalnál foglaltak helyet, odabiccentettem Ungvári Tamásnak, a művésznő akkori férjének, ő visszabiccentett - ismertük egymást az Élet és Irodalom szerkesztőségéből. Megszólalt a zene, jó félóra múlva a zenekar belekezdett az Énmellettem elaludni nem lehet című slágerbe, mire egy kapatos fiatalember Psotáék asztalához lépett, és fölkérte táncolni a művésznőt. A színésznő-énekesnő föl sem nézett, és csak ennyit mondott: - Köszönöm, ma már b.sztam.”

Ágnes bátrabb nálam, mert a Facebookon nem pontozta ki a poént. Alatta feltűnt néhány lájk, amelyekből arra következtettem, hogy digitális ismerőseinél a történet csattanója nem verte ki a biztosítékot. Nálam kiverte 2016. február 26-án. Aznap halt meg Psota Irén, és ezt az alkalmat használta arra a Nyugat.hu nevű szombathelyi portál, hogy kiragadja az imént idézett néhány sort egy Médianapló-jegyzet összefüggéseiből. Az idézetet nem szégyellem, mert jellemezte a művésznő két tulajdonságát: a szabadszájúságát és a poénérzéket, mégis rossz néven vettem a közlést.

Azt még megbocsátottam volna, hogy a szerkesztőség nem kért engedélyt, elvégre a digitális sajtóban minden szabad préda. Az zavart, hogy a szerkesztő nem érzékelte: az idézet aligha illik a nekrológ műfajába. Talált volna mást, alkalomhoz illőbbet is a Psotáról évekkel korábban írt jegyzetben. Igaz, ha kihagyja a kattintásvadász lehetőséget, akkor a cikkentyű végén nem kérhetett volna az olvasók befizetendő adójából 1 százaléknyit a portál fenntartásához. A rosszul időzített közlésből nyilvános purparlé kerekedett, amelyet elfelejtettem volna, ha ma reggel Rapai Ágnes nem idézi föl akaratlanul is a történteket.

Ő szerencsére jobban ismeri a sajtóetikát, mint a szombathelyi szerkesztő, ezért olyan alkalmat választott - a művésznőről utcát neveztek el a főváros II. kerületében -, amikor a textus nincs ellentmondásban a kontextussal. S ami még jobb kedvre derít, a digitális ismerősei sem értették félre a csodálatos színésznő kétségkívül sikamlós megidézését.

Tíz mondat Psota Iréntől

Több férjem is volt, most már csak egy kutyám van. (Petőfi Népe, 1991. január 29.)

A születendő csodának én csak a héja vagyok. (Népszava, 1994. március 18.)

Az első díjamból vehettem az autómra négy kereket. (Kelet-Magyarország, 1995. augusztus 18.)

Régi tervem, hogy létrehozzak egy olyan eböröm-tanyát, ahová a kutyatulajdonosok elhozhatják kedvencüket egy kis etyepetyére. (Pesti Riport, 1995. október 31.)

Ha kitűzném díjaimat a mellemre, úgy néznék ki, mint Brezsnyev. (Hetek, 2004. április 2.)

Nem volt szerencsém az igazgatókkal, sok voltam nekik. (Hetek, 2004. április 2.)

Én vagyok a dráma. (InfoRádió, 2007. március 15.)

Nekem egy előadás ma is felér egy csodálatos szexszel. (Népszava, 2009. március 21.)

Néha úgy kitörök, mint a vulkán. Dől belőlem a láva. (Népszava.hu, 2009. március 25.)

A világgazdasági válság idején születtem, és most, hogy kezdtem volna cihelődni, megint az van. Úgyhogy maradok. (Népszabadság, 2009. március 28.)      

Ma lépett munkába, bár nem tudom, milyen hivatali teendője lehet május legelső napján, a munkások hagyományos ünnepén. A helyi pletykalapban rövid cikkecske jelent meg a kinevezéséről, és persze néhány rosszmájú komment is. Köztük egy bizonyos Névtelené, aki ezt írta róla: „Ide a rozsdás bökőt, hogy ennek az embernek max egy sima éreccségije van.” Hadd világosítsam föl a kitűnő magyarsággal fogalmazó hozzászólót.

A népes főiskolai évfolyamból egyike volt ama néhány hallgatónak, aki nemcsak bemagolta a kétszáz oldalas médiapolitikai jegyzetet, hanem meg is emésztette. Egyik-másik okfejtésemről félénken, mégis öntudatosan bocsátkozott velem vitába, ami végre feldobta az egyhangúnak ígérkező vizsgát. Természetesen jelest adtam neki, sőt az egyéb rovatba azt is beírtam, hogy kitűnő. Azóta figyelemmel kísérem a pályafutását. Egy észak-magyarországi településen önkormányzati képviselőnek választották, és a városházi ellenzék tagjaként fejtette ki a véleményét.

Utólag nehéz eldönteni, vajon pechjére vagy szerencséjére-é, de olyan polgármestert fogott ki, aki értette a nyilvánosság szerkezetét. Rá is tehénkedett a helyire, és persze megakadályozta, hogy az ellenzéki politikus véleménye megjelenjen az önkormányzati újságban. Erre a leleményes tanítványom fogta magát, és föltette a fészbukos üzenőfalára. Száműzött álláspontját a hétezres kisváros minden második lakosa elolvasta. Többen, mintha az önkormányzati újságban jelent volna meg.

Egyszer elmesélte, hogy nem érzi jól magát a pártjában. Nálunk ugyanis a XXI. századi médiáról tanult, miközben az MSZP helyi és regionális vezetői szinte kizárólag sajtótájékoztatókban gondolkodnak, a közösségi médiát pedig idegenkedve, gyanakodva figyelik. Ráadásul rutinosan használják a kamarillapolitika bevált eszközeit. Lakhelyet váltott, és a megyeszékhelyen tűnt fel, immár egy civil szervezet önkormányzati képviselőjeként. Politikai otthonra is lelt a Momentum Mozgalomban. Hasonló korú, nyugat-európai egyetemekről hazatért fiatal politikusok között, akik megbecsülik a helyi (vidéki) tapasztalatait és a médiapolitikai felkészültségét.

Most a 150 ezres nagyváros független polgármestere, egy volt iskolaigazgató kinevezte alpolgármesternek. Az örökölt három helyettesi funkció túl sok volt, és túl sokba került neki, a választott egy pedig túl kevés. Szopkó Tibor, a második miskolci alpolgármester ma kezdett munkába. Lélekben vele leszek a hétfői eskütételen is.