Ma lépett munkába, bár nem tudom, milyen hivatali teendője lehet május legelső napján, a munkások hagyományos ünnepén. A helyi pletykalapban rövid cikkecske jelent meg a kinevezéséről, és persze néhány rosszmájú komment is. Köztük egy bizonyos Névtelené, aki ezt írta róla: „Ide a rozsdás bökőt, hogy ennek az embernek max egy sima éreccségije van.” Hadd világosítsam föl a kitűnő magyarsággal fogalmazó hozzászólót.

A népes főiskolai évfolyamból egyike volt ama néhány hallgatónak, aki nemcsak bemagolta a kétszáz oldalas médiapolitikai jegyzetet, hanem meg is emésztette. Egyik-másik okfejtésemről félénken, mégis öntudatosan bocsátkozott velem vitába, ami végre feldobta az egyhangúnak ígérkező vizsgát. Természetesen jelest adtam neki, sőt az egyéb rovatba azt is beírtam, hogy kitűnő. Azóta figyelemmel kísérem a pályafutását. Egy észak-magyarországi településen önkormányzati képviselőnek választották, és a városházi ellenzék tagjaként fejtette ki a véleményét.

Utólag nehéz eldönteni, vajon pechjére vagy szerencséjére-é, de olyan polgármestert fogott ki, aki értette a nyilvánosság szerkezetét. Rá is tehénkedett a helyire, és persze megakadályozta, hogy az ellenzéki politikus véleménye megjelenjen az önkormányzati újságban. Erre a leleményes tanítványom fogta magát, és föltette a fészbukos üzenőfalára. Száműzött álláspontját a hétezres kisváros minden második lakosa elolvasta. Többen, mintha az önkormányzati újságban jelent volna meg.

Egyszer elmesélte, hogy nem érzi jól magát a pártjában. Nálunk ugyanis a XXI. századi médiáról tanult, miközben az MSZP helyi és regionális vezetői szinte kizárólag sajtótájékoztatókban gondolkodnak, a közösségi médiát pedig idegenkedve, gyanakodva figyelik. Ráadásul rutinosan használják a kamarillapolitika bevált eszközeit. Lakhelyet váltott, és a megyeszékhelyen tűnt fel, immár egy civil szervezet önkormányzati képviselőjeként. Politikai otthonra is lelt a Momentum Mozgalomban. Hasonló korú, nyugat-európai egyetemekről hazatért fiatal politikusok között, akik megbecsülik a helyi (vidéki) tapasztalatait és a médiapolitikai felkészültségét.

Most a 150 ezres nagyváros független polgármestere, egy volt iskolaigazgató kinevezte alpolgármesternek. Az örökölt három helyettesi funkció túl sok volt, és túl sokba került neki, a választott egy pedig túl kevés. Szopkó Tibor, a második miskolci alpolgármester ma kezdett munkába. Lélekben vele leszek a hétfői eskütételen is.