Azt kérdezi a Facebook: „Mi jár a fejedben?” Nekem egy-egy frissiben olvasott mondat. Egyetemi évfolyamtársam, Olga azzal tartja karban az íráskészségét, hogy a közösségi üzenőfalán híres emberekről emlékezik meg. Tegnap arról írt, hogy napra pontosan 35 éve halt meg Dajka Margit. Aki csak a filmekből ismeri a nagyszerű színésznőt, aligha tudja róla, hogy Nagyváradon „15 évesen jelentkezett a színházban, szerződtették, fiúszerepben.” Azt én fűzöm hozzá, hogy később alkati okból már nem oszthattak rá fiúszerepet.

1991-ben írtam egy könyvet Gaál Gáborról, a kolozsvári Korunk című folyóirat főszerkesztőjéről, aki 35 évesen szökött át Magyarországról Erdélybe. Itteni életéről azonban alig tudtunk valamit, ezt próbáltam föltérképezni. Sok kortársával (barátjával, szerzőtársával, értelmezőjével) beszélgettem a múlt század nyolcvanas éveiben. Köztük Benamy Sándorral is, akivel közösen írt egy könyvet. Az író-újságírót 1981-ben látogattam meg Budapest-zuglói, Amerikai úti lakásában. A magyarországi fontos dolgok mellett elmesélt egy látszólag jelentéktelen kolozsvári történetet is az erőteljes felsőtestű (domború mellkasú) Gaál Gáborról.

Szó szerint idézem: „Saját szememmel láttam, hogy Dajka Margitnak udvarolt, aki akkoriban fiatal színésznő volt Kolozsvárott. A Magyar Színház körfolyosóján dupla ajtók voltak, elég keskeny közzel. Egy-egy ilyen közbe állt be, aki a szünetben cigarettázni akart. Oda állt be Gaál Gábor és Margitka. És minthogy a húsz év körüli művésznő is elég korpulens volt, hát nem annyira korpulens, hogy megsértsem, inkább csak elől, mindenesetre nagyon szorongtak ottan.” Minden valamire való kutató ellenőrzi a kortársak állításait, pláne ha évtizedekkel korábbi epizódról hangzottak el. Fölhívtam az akkor már 74 éves színésznőt, és találkozót kértem tőle.

Egy közeli presszóban ültünk le, mert nem akart régi dolgokról a férje jelenlétében beszélgetni. Mosolyogva hitelesítette Benamy Sándor állítását, kifejtette azonban, hogy a férje megszenvedte a Don-kanyart, a hadifogságot, majd a börtönt is, és nem érdemli meg, hogy tudomást szerezzen a szerelmi életéről. Ígérjem meg, hogy amit elmesél Gaál Gáborról, azt csupán akkor adom közre, amikor ő már nincs életben. Megígértem, és csak 1986. május 25-én bekövetkezett halála után, a könyvben jelentettem meg. Egyezségünkben nem volt benne, de úgy alakult a helyzet, hogy a közleménnyel megvártam a férje elhunytát is. Aki bánatában még aznap utána halt Margitkának.