Tegnap figyelemre méltó vita bontakozott ki a Facebookon. Tóta W. Árpád egyik publicisztikájából indult ki, és oda lyukadtak ki a hozzászólók, hogy azok a fránya pesti értelmiségiek hajlamosak életidegen tippeket adni az ellenzéki pártoknak. Az eszmecsere a Nyugatnak elkötelezett főváros és a Keletre húzó vidék toposzára (jellemző és hamis közéleti beidegződésére) emlékeztetett. Érdemes vitatkozni róla, derekasan meg is tették a résztvevők. Egyetlen komment lógott ki közülük, Lukács Zoltáné.

Először azt hittem, hogy azonos az MSZP egyik vezető politikusával, aki eltűnt a szemem elől. De nem ő tért vissza a nyilvánosságba, hanem egy szegedi névtársa. Okfejtése lendületes volt, egyúttal azonban árulkodó is. A bejegyzésem alatt lévő összeállítás utolsó idézetében olvasható a „Nagykörút” kifejezés, és hogy ne legyen kétségünk a jelentéséről, azt is hozzáfűzi a kommentelő, hogy a nagykörúti értelmiségiek „ballibák”. Egy fészbukos hozzászólástól persze nem érdemes elvárni a filológiai pontosságot. Attól viszont nehéz eltekinteni, hogy a libázó és nagykörutazó fogalmazás a zsidózást jelentette a két világháború közti kormánypárti sajtóban. E tartalmat a rendszerváltás után Csurka István örökítette át a Magyar Fórum hasábjaira.

De ha a szegedi Lukács Zoltán tagadná a jobboldali toposz átvételét, van a nagykörutazásnak egy másik vonulata is. 1948. március 23-án Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes támadást indított az úgynevezett polgári újságírás ellen. Majd a Szabad Nép vezető publicistája, Betlen Oszkár nyomatékosította, hogy „az úgynevezett körúti újságírás eltereli az olvasók figyelmét az ország nagy kérdéseiről”. Egyikükről sem feltételezhető, hogy oly nagyon zsidózni akartak volna. Az viszont felróható nekik, hogy lelkifurdalás nélkül építettek az antiszemita érzelmekre.  

Az is kirajzolódik a dokumentációból, hogy a legutóbbi évtizedben szocialista politikusok szintén nagykörutaztak. Török Zsolt azután, hogy a hírhedt bajai videó miatt leváltották az MSZP-szóvivőségből. A szegedi polgármester, Botka László pedig azelőtt nagykörutazott, mielőtt az MSZP miniszterelnök-jelöltje lett volna. Molnár Gyula azonban pártelnökeként kelt ki a „körúti értelmiség” ellen, és ez már nem magánvéleménynek hatott. Két eset lehetséges. Szellemi felkészültség híján nem tudták, hogy a nagykörutazás a jobboldali retorika szerves része. A másik eset az, hogy tudták, de rokonszenvesebb volt nekik Rákosi és Betlen Oszkár érvelése.    

Tíz mondat a Nagykörútról

Tudomásul kell venni, hogy a Nagykörúton kívül is élnek emberek. (Török Zsolt szocialista politikus a „libák” ürügyén Heller Ágnesről, Konrád Györgyről és Braun Róbertről, Facebook.com, 2014. április 16.)

A magyar politikában bevett toposz a Nagykörúton kívülre látni nem képes véleményformáló, újságíró, politikus képe. (Mikecz Dániel politológus, Magyar Narancs, 2017. március 14.)

Beszorult az ellenzéki politika a budapesti Nagykörútra, illetve az üzengetés helyszínéül szolgáló tévéstúdiókba. (Botka László szegedi polgármester, Népszava, 2017. március 14.)

/”Fizessenek a gazdagok!”/ Lehet, hogy csípi a körúti értelmiség szemét. (Molnár Gyula szocialista politikus, Népszava, 2017. április 20.)

Az SZDSZ hosszú időn át egy értelmiségi klub volt, és már akkor jellemző volt rájuk, hogy összetévesztik a Nagykörúton belüli világot - ha jól emlékszem, Antall József fogalmazta meg így - azzal, ami azon kívül van. (Kövér László Fidesz-politikus, Napló, 2017. május 27.)

Olyan mellékletet kell összeraknunk, amelyen egyaránt megtalálja a maga számára érdekes írásokat az irodalmi élet Nagykörúton kívül élő része, ugyanakkor a kereskedelmi tévét nézők számára is tud élvezhető tartalmat biztosítani. (Demeter Szilárd, az Előretolt helyőrség című irodalmi melléklet főszerkesztője, Origo.hu, 2017. november 24.)

Nekünk más számít „szerencsének” a Nagykörúton túl, mint nekik a saját kis iróniafészkeikben. (Toót-Holló Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2020. március 23.)

Az 1990-es kampány sötét mélyrétegeiben a „nagykörúti értelmiség”, a „törpe kisebbség” kódszavaival fedett uszítás mindvégig jelen volt. (Mink András történész, Magyar Narancs, 2020. április 2.)

Antall sohasem zsidózott. A „Nagykörúton belül” kifejezés nem is értelmezhető így. (Debreczeni József közíró, Facebook.com, 2020. november 29.)

Van egy fafej, polkorrekt, balliba értelmiségünk, akik bármikor felmondják Radnótit, de azért igazából mégis csak a Nagykörúton belül érzik magukat többé-kevésbé otthon. (Lukács Zoltán szegedi közéleti személyiség, Facebook.com, 2021. május 20.)