A legutóbbi napokban Orbán Viktor fizetésből és bérből élt, Kuncze Gábor orbánozott, Dobrev Klára építkezett, Karácsony Gergely pedig hosszabbított. Lefülelt mondatok.

A feladathoz képes súlyos elmaradásban van az ellenzék. (Elek István közíró, Index.hu, május 23.)

A választáson nem dudálni, hanem harangozni kell neki. (Rab László újságíró Orbán Viktorról, VárosiKurír.hu, május 23.)

Megszámolta, és naponta kétmillió követője van. Csak ezt az egy számot ismeri. (Sándor Erzsi író Rákai Philipről, Facebook.com, május 23.)

A politika rászokott a botrányokra. (Perlaky-Papp József válságkommunikátor, ATV, május 24.)

Most mindenki a kemény maghoz szól. (Horn Gábor liberális politikus, ATV, május 25.)

A megnyert városokból kell tovább építkezni a kis falvak felé. (Dobrev Klára DK-politikus, miniszterelnök-jelölt, Népszava, május 25.)

Ők most abban a pszichés állapotban vannak, hogy mindent meghosszabbítanak Bicskéig. (Karácsony Gergely Pérbeszéd-politikus, miniszterelnök-jelölt a Fideszről, Telex.hu, május 25.)

Annyira elfoglalt, hogy beviszik az unokákat a munkahelyére, hogy le tudják enni. (Kuncze Gábor liberális politikus Orbán Viktorról, Újnépszabadság.com, május 25.)

Akár 100 ezer troll is meg tudja változtatni 2 millió ember szavazatát az előválasztáson. (Mérő László matematikus, Válaszonline.hu, május 25.)

A hat párt politikai együttműködése azon alapszik, hogy elfogadják egymást. (Lakner Zoltán politológus, ATV, május 26.)

Gyurcsány Ferenc azóta is szappanozza a lejtőt a magyar baloldal alatt. (Szili Katalin volt szocialista politikus az őszödi beszédről, Pesti TV, május 26.)

A visszatérő Gyurcsány Ferenc aprólékos munkával önmagát tette a baloldal megkerülhetetlen alakjává. (Sitkei Levente újságíró, Magyar Nemzet Online, május 27.)

A kormány járványkezelést, az ellenzék ellenállást mímel. (Bereczki Áron szociológia szakos egyetemista, Azonnali.hu, május 27.)

Brüsszel pénzéből harcolnak Brüsszel ellen. (Batka Zolán újságíró a Fideszről, Népszava, május 27.)

A magyarok olyanok, mint bárki más, talán csak a békéket nyerjük meg ritkábban. (Spiró György író, Jelen, május 27.)

Amit Magyarországon látunk, az adóügyi, félállami, építőipari konstrukció. (Buják Attila újságíró a fociról, 168 Óra, május 27.)

Az egyre autokratizálódó kormánypárt megállítására szolgáló, kényszerű stratégiai szövetség. (Pápay György publicista az ellenzéki pártok összefogásáról, Magyar Hang, május 28.)

Bérből és fizetésből élünk, én is közéjük tartozom. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, május 28.)

Nem esik nehezemre a magam nyelvi eszközeivel ostorozni ezt a szemforgató, ballib bandát. (Rákay Philip, a Megafon vezérpublicistája, Magyar Nemzet Online, május 28.)

Magyarországon most megy a szekér. (Stefka István újságíró, Pesti TV, május 29.)

Rákay Philip és YouTube-csatornája már rögtön az első adással hangot adott a jobboldali közösségnek. (Bordács Bálint újságíró a Patrióta című műsorról, Origo.hu, május 30.)

Egy szociológus vitát kezdeményezett a címben említett portál mibenlétéről. Fél évszázada ismerem, és adok a véleményére. Ezúttal például azt fejtegette, hogy nem szokta olvasni az átalakított Indexet. Azt firtatta, vajon jól döntött-e. Több újságíró is hozzászólt, véleményüket az olvasó megtalálja a bejegyzésem utáni dokumentációban. A sajátomat pedig alább adom közre.

A Médianapló 2022 első napján lesz húszéves. Kezdetben a kommunikáció szakos tanítványoknak szántam. S miközben a szemem elé kerülő médiapolitikai mozzanatokat értelmeztem, nem azt néztem, hogy a 2500 karakternyi okfejtés melyik politikai oldal számára jár majd előnnyel vagy hátránnyal. A szöveget (textust) próbáltam kontextusba (összefüggésbe) helyezni. S mert úgy vélem, hogy álláspontom egy a lehetségesek közül, mostanában a bejegyzések után idézem mások véleményét is. Az olvasó választhat.

Azt vettem észre, hogy amidőn a kormánypárti médiapolitika ellentmondásait feszegetem, a bejegyzések helyet kapnak az ellenzéki pártok valamelyikéhez köthető utánközlő portálon. Ha pedig az ellenzéki pártok médiapolitikai ellentmondásait bolygatom, a kormánypárthoz köthető utánközlők fogadókészségére számíthatok. Három olyan orgánum van, amely egy médiatanár politikai oldalaktól független szakmai rovatát rendszeresen közli: a szentendrei Újnépszabadság.com, a marosvásárhelyi ÚjHét.com és a budapesti Index. Amíg a gyakorlatuk nem változik, ezeket a digitális hangerősítőket úgy könyvelem el, mint amelyek a magyar társadalom rétegeiből és képviselőitől (publicistáitól) begyűjtik a mértékadó véleményeket, a belőlük fakadó következtetéseket pedig az olvasókra bízzák.

A véleményformálóknak két típusa van. Az egyik úgy politizál (úgy nyilvánít véleményt a közéleti kérdésekről), hogy nem kötődik politikai csoportokhoz. Mára eljutott odáig, hogy saját olvasói vannak. E sorok írója ide tartozónak érzi magát, és az első bejegyzés 13 olvasójától eljutott az évi egymillióig. A másik véleményformáló típus abból él, hogy az álláspontját államilag többé vagy kevésbé kistafírozott, párt közeli alapítványok fizetik be a közösségi oldalakra. Nem vonom kétségbe az íráskészségét és a felkészültségét, de nem irigylem azért, hogy tehetségét csupán a szigorúan megszabott keretek között bonthatja ki. Kormánypártiként nem teheti szóvá a végrehajtó hatalom ellentmondásait, ellenzékiként pedig csak azt írhatja meg, amit a kormányzat tevékenységében kifogásol.                 

Tíz mondat az Indexről

A NER a tulajdonosváltással formálisan is belülre került, ebben az értelemben elesett a lap. (Szombathy Pál újságíró, az Index volt főszerkesztője, 24.hu, 2020. december 21.)

Az eddigi egy darab balos sajtótermékből most kettő lett. (Trombitás Kristóf publicista az Indexről és a Telexről, Vasárnap.hu, 2020. december 23.)

A csaknem egymilliós látogatottságot vonzó, kormány közeli tulajdonosi körbe került Index határeset. (Magyar György ügyvéd, Magyarügyvéd.blog, 2021. február 9.)

Bekebelezték a nagy olvasottságú Indexet, amely ellensúlyt jelentett az Origónak. (Polyák Gábor médiajogász, HírKlikk.hu, 2021. február 12.)

Van három Index: a 444, a Telex és az Index. (Bodolai László ügyvéd, az Indexet működtető Magyar Fejlődésért Alapítvány volt kuratóriumi elnöke, Partizán, 2021. február 12.)

Nem szoktam olvasni a kormánypártivá fazonírozott Index.hu-t. (Andor Mihály szociológus, 2021. Facebook.com, május 25.)

Hát olyan nagyon nem lehet kormánypárti az Index, ha engem majd minden nap kitesz a címlapra. (Szele Tamás újságíró, 2021. Facebook.com, május 25.)

Az Index tisztességes lap. Nem nevezhető klasszikus liberális újságnak, de közel áll a nyugati konzervatív orgánumokhoz. (Kereszty András újságíró, az Újnépszabadság.com főszerkesztője, Facebook.com, 2021. május 25.)

Nem rosszabb, mint a Telex. (Béndek Péter publicista, Facebook.com, 2021. május 25.)

Index-Telex-444 tengely. (Rákay Philip publicista, Patrióta, 2021. május 28.)

Rákay Philipet az egyik rosszmájú értelmezője „phüggetlen” médiaszemélyiségnek nevezte. A Patrióta tegnapi adásában az ellenzék előválasztási folyamatát értelmezte a kormánypárti véleményformáló. Az ugyancsak tegnap megjelent Mandiner-interjúban pedig kifejtette: „Szeretnénk felhangosítani a patrióták hangját a Facebookon.” Így jutott el kéretlenül hozzám is.

Egy telexes elemzésből tudható, hogy április 25. és május 24. között a Rákay-műsort működtető Megafon-alapítvány 9,4 millió forintnyi hirdetési pénzt fizetett a közösségi oldalnak. Eme összegbe még nem tartozott bele a május 28-i Patrióta. Azt is a műsorvezető fogalmazta meg a gondosan időzített interjúban, hogy „Nem esik nehezemre a magam nyelvi eszközeivel ostorozni a szemforgató, ballib bandát.” Ehhez képest tegnap meglepően visszafogottnak hatottak a nyelvi eszközei. Ostorozás helyett inkább elemzésre szánta el magát. Aminek magyarázatát abban vélem fölfedezni, hogy az előre megírt és a súgógépről gyakorlottan felolvasott szövegek nem alacsonyították le, nem alázták meg azt a fránya ellenzéket.

Valószínűleg azért nem, mert korántsem a kormánypárti szavazók kemény magjához szóltak. Rákay a Patrióta első adásában újabb szavazókat akart megnyerni a YouTube-ot és a Facebook-ot előnyben részesítők százezreiből. Leginkább persze a fiatalok közül, akiknek körében rosszul áll a Fidesz. A jóindulatú feltételezés szerint tegnap a kormánypárti publicista elmagyarázta azt, amit maga sem ért. A rosszabb indulatú szerint a hangharapásokkal (ellenzéki politikusok „önleleplező”, saját hangon elmondott szavaival) tarkított és alapos dokumentációs tevékenységet sejtető információk halmaza valós tények ügyes csúsztatása. De vajon meggyőző-e?

Az okfejtési kísérletet eddig 29010-en hallgatták. 3,2.ezren fogadták tetszéssel és 1,7 ezren ellenszenvvel. A médiafogyasztókat megosztó műsorhoz 1189 hozzászólás érkezett, és 5,3 ezren iratkoztak fel rá. E számok inkább arról árulkodnak, hogy a kormány közeli alapítvány milliós anyagi befektetése egyelőre nincs arányban a hatással. Ami pedig a bejegyzés címében említett Partizánt, Gulyás Márton irreguláris vállalkozását illeti, az a hátránya, hogy kétszer terjedelmesebb, mint a reguláris Patrióta. Műsorvezetőként azonban előbbre tart. Immár több adás után az a benyomásom, hogy nemcsak kormánypárti, hanem ellenzéki beszélgetőpartnerei is számíthatnak kínos kérdésekre.

Ebből arra következtetek, hogy ellentétben Rákay Philippel, ő nem phüggetlen, hanem független véleményformáló.

Tíz mondat Rákay Philiptől

Alakul a parízer- és farhát-koalíció. (Facebook.com, 2021. február 23.)

A Fidesz a legkevésbé előnyös arcát mutatva is ezerszer különb, mint a szörnykoalíció. (Magyar Nemzet Online, 2021. március 17.)

A reformkommunisták összebútoroztak a reformnácikkal. (Magyar Nemzet Online, 2021. március 17.)

Rákay Philip önmagában nem atomfegyver. (Magyar Nemzet Online, 2021. március 17.)

Karácsony Gergely nem más, mint Gyurcsány kesztyűbábuja. (Facebook.com, 2021. március 18.)

/Fekete-Győr Andráshoz/ Jól figyelj, FeGyőr, hátha megérted! (Facebook.com, 2021. március 19.)

Egy olyan terepen, ahol ők eddig kvázi egyeduralkodók voltak, pár hónapja megjelent egy patrióta hang. (Facebook.com, 2021. április 19.)

A Megafon nem állami pénzből, hanem adományokból gazdálkodik. (Mandiner.hu, 2021. május 28.)

A lelkiismeretem küldött, s a hazám miatt tértem vissza. (Mandiner.hu, 2021. május 28.)

Index-Telex-444 tengely. (Patrióta, 2021. május 28.)

A ma reggeli rádióinterjúban csoda történt, némi hezitálás után Orbán Viktor megnevezte Gyurcsány Ferencet. A műsorvezető Nagy Katalin ama kérdésére, hogy miként vélekedik „az őszödi hazugságbeszédről”, a miniszterelnök krákogott, és „mellbe vágó élménynek” nevezte a kormányüdülőben elhangzott titkos beszédet. Aztán a 15 éve még szocialista politikust akizta, miniszterelnöközte, majd közölte, hogy most is „Ő a főnök a másik oldalon.” Mondott még valamit, amit nem értettem, mert törmelékszó hagyta el a száját, míg végül kimondta: „Gyurcsány a főnök.”

Nem vagyok politikai szakíró, gyűjtöm azonban a magyar politikusok legjellemzőbb megnyilvánulásait. Orbán Viktoréit 1988 áprilisa óta, amikor a Fekete Doboz szólaltatta meg, Gyurcsány Ferencéit 1988 novembere óta, amidőn egy pécsi diáklapban szólalt meg. Aztán a pécsi diákvezér eltűnt a szemem elől, és 1996 őszén, üzletemberként bukkant föl a Népszabadság hasábjain. De csupán 2004 őszén, furcsa körülmények között megválasztott miniszterelnökként vált Orbán Viktor versenytársává a másik oldalon. Orbánnak 32 év alatt 11687 napja volt Gyurcsány első és eddig utolsó jellemzésére, Gyurcsánynak „csak” 6935 napja Orbánéra.

Egyikük nagyon kihasználta a szűkebbre szabott lehetőséget. Gyurcsány 239-szer jellemezte Orbán Viktort, ebből 166-szor a nevén nevezte, 73-szor nem nevezte meg, de félreérthetetlenül hozzá címezte a szavait. Orbán visszafogottabbnak bizonyult. 32 év alatt 10-szer említette Gyurcsány Ferencet, 6-szor meg is nevezte, 4-szer pedig úgy beszélt róla, hogy félreérthetetlenül utalt rá. S hogy még inkább kiélezzem a különbséget, Orbán átlagosan háromévenként jellemezte közvetlenül vagy közvetve az ellenlábasát, Gyurcsány havonta. A jelenlegi miniszterelnök menedzserként a munkatársainak osztotta ki Gyurcsány karakterizálását, a volt miniszterelnök viszont fenntartja magának a jogot, hogy ellenlábasát személyesen küldje melegebb éghajlatra.        

Érdekes, talán még szórakoztató is ez a bizarr, fura, groteszk, különös, meghökkentő, szabálytalan birkózás. Nem is tudnék dönteni abban, vajon melyik országvezető kommunikációs taktikája, megnevezési kultúrája a hatékonyabb. Az viszont nyilvánvaló, hogy a bejegyzéseim után olvasható tízes összeállítás csupán a jelenlegi miniszterelnök esetében valósítható meg. Annyit mégis megkockáztatok, hogy a közélet összenőtt ikerpárja megérdemli egymást. Mi azonban megvolnánk nélkülük is.    

Tíz Orbán-mondat Gyurcsányról

Egyetlen ember van a kiszesek között, akit én ismerek, akit komolyan kell venni, ha az ember tárgyal vele, mert az próbára teszi az ember képességeit, az egy Gyurcsány nevű ember. (Fekete Doboz, 1989. február 21.)

Az új miniszterelnök annak a kormánynak a miniszterelnöke, aki a szabad Magyarország történetében elsőként kerül hatalomra választási felhatalmazás nélkül. (Index.hu, 2004. október 1.)

Gyurcsány Ferencet beteges hazudozónak tartom, ezért vele nincs miről beszélni. Nekünk a szocialista párttal lesz dolgunk. (Magyar Hírlap, 2006. szeptember 28.)

Gyurcsány Ferencnek a válság megoldására tett javaslatait épp a miniszterelnök személye miatt nem lehet komolyan venni. (Népszabadság, 2009. február 17.)

/A Bajnai-kormány idején/ Magyarország igazi kormányfőjét most is Gyurcsánynak hívják. (Hír TV, 2009. szeptember 11.)

Az izgatottságát hatékonyságnak véli. (Hír TV, 2009. szeptember 11.)

/A KISZ-vezetőkről/ Ott a szervezői és helyzetfelmérő képességével, a teendők logikus számbevételének képességével kitűnt közülük a szóba forgó úriember. (Policity.hu, 2012. augusztus 13.)

Van egy főszereplő, ez Gyurcsány Ferenc, ő mindig megmondja, hogy mi a pálya. (Magyar Rádió, 2021. május 21.)

Ő a főnök a másik oldalon. (Magyar Rádió, 2021. május 28.)

Gyurcsány a főnök. (Magyar Rádió, 2021. május 28.)

Karácsony Gergely figyelemre méltó interjút adott a Telex.hu-nak. Három ellenzéki párt, az MSZP, az LMP és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, a hivatalban lévő budapesti főpolgármester Orbán Viktor első számú kihívójának tekinti magát, talán nem is ok nélkül. Választott helyzetéből adódik, hogy megnyilvánulásaiban a miniszterelnökkel és szűkebb környezetével foglalkozik. Ezúttal azt fejtegette, hogy az einstandolások (bespájzolások), például az egyetemek kiszervezése vagy az önkormányzati lakások magánosítása mögött fölsejlik a választási vereségre készülődés. S hogy e hatalmi szorongást nyomatékosítsa, fölidézte a nagy hírre vergődött kiszólást a felcsúti kisvasútról.

Azért nem idézem szó szerint, mert a bejegyzés utáni dokumentációban elolvasható. Annak viszont utánanéztem, vajon a kiszólás hogyan lett szállóige. Mivel magyarázható, hogy a felcsúti kisvasút napjainkban a teljhatalom mértékegysége? Nos, 2015. november 7-én Orbán Viktor beszédet mondott az úgynevezett Kastély-óvoda 60. születésnapján. Már híre kelt az alcsútdobozi arborétumig pöfögő kisvasút kósza ötletének, és az ellenzék berzenkedett. A miniszterelnök ekkor dobta be a köztudatba, hogy ha nagyon ugrál az ellenzék, akkor a mindössze nyolc kilométernyi nyomvonalat meghosszabbítja a környék központjáig, Bicskéig.

A kijelentés nevetésbe fulladt a helyszínen. Majd szájról szájra, kávéházról presszóra, szerkesztőségről redakcióra terjedt, de nem nevettek rajta, inkább eltűnődtek róla. A bicskézés különféle témák és emberek ürügyén hangzott el, és egyre inkább árulkodott arról, hogy él köztünk egy ember, akinek módjában áll, hogy megvalósítsa a gyermekkori vágyait. Ilyenkor érdemes utánanézni a részleteknek, hátha többet tudhatunk meg a szónok karakteréről. A Miniszterelnöki Kabinetiroda 2015. november 9-én, 14.47-kor kiadott egy közleményt, amely tartalmazta a beszéd szó szerinti leiratát.

Ekkor ért a meglepetés. Orbán Viktor úgy tett, mintha nem értené, miért hívták meg az összejövetelre. Idézem őt: „Az igazság az, hogy én Alcsúton jártam óvodába, mert csak nyolcéves koromban költöztünk ide, Felcsútra.” E mondatot ama újságírók figyelmébe ajánlom, akik eddig több százszor írták le a miniszterelnök nevét, és néhány tucatszor azt is hozzáfűzték, hogy azért ajnározza Felcsútot, mert a szülőfaluja. Utána következett a sokat idézett bicskézés, amely a használattól, az értelmezéstől nemcsak szállóigévé nemesedett, hanem közhellyé is kopott.

Tíz mondat a meghosszabbításról

Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnöki Kabinetiroda, 2015. november 9., 14 óra 47 perc)

Ha Rogánt tovább támadják, Orbán meghosszabbítja Vlagyivosztokig. (Farkasházy Tivadar újságíró, ATV, 2016. november 30.)

Az már biztos, hogy a felcsúti kisvasút nyomvonalát Vértesacsáig meghosszabbítják. (Ágoston Zoltán újságíró, 168.hu, 2018. augusztus 31.)

Ami a miniszterelnöknek nem sikerül, azt meghosszabbítja Bicskéig. (Kárpáti Iván újságíró, Klubrádió, 2019. november 22.)

A felcsúti akadémiát és az alcsútdobozi arborétumot összekötő kisvasút az, aminek Bicskéig történő meghosszabbítását Orbán Viktor megígérte. Vagy inkább megfenyegette vele a projekt kritikusait. (Jandó Zoltán újságíró, G7.hu, 2020. január 24.)

Ha az ellenzék követeli Kásler Miklós lemondását, akkor Orbán meghosszabbítja Bicskéig. (Simon András műsorvezető, ATV, 2020. május 6.)

Kásler meg van hosszabbítva Bicskéig. (Rangos Katalin újságíró, ATV, 2020. május 22.)

Annyian támadják a körúti biciklisávokat, hogy ideje meghosszabbítani őket Bicskéig. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, 2020. szeptember 1.)

A veszélyhelyzetet meghosszabbítják. Csak úgy, mint a kisvasutat Bicskéig. (Lattmann Tamás nemzetközi jogász, lattmanntamas.hu, 2021. január 22.)

Ők most abban a pszichés állapotban vannak, hogy mindent meghosszabbítanak Bicskéig. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, miniszterelnök-jelölt, Telex.hu, 2021. május 25.)

Azt kérdezi a Facebook: „Mi jár a fejedben?” Nekem egy-egy frissiben olvasott mondat. Egyetemi évfolyamtársam, Olga azzal tartja karban az íráskészségét, hogy a közösségi üzenőfalán híres emberekről emlékezik meg. Tegnap arról írt, hogy napra pontosan 35 éve halt meg Dajka Margit. Aki csak a filmekből ismeri a nagyszerű színésznőt, aligha tudja róla, hogy Nagyváradon „15 évesen jelentkezett a színházban, szerződtették, fiúszerepben.” Azt én fűzöm hozzá, hogy később alkati okból már nem oszthattak rá fiúszerepet.

1991-ben írtam egy könyvet Gaál Gáborról, a kolozsvári Korunk című folyóirat főszerkesztőjéről, aki 35 évesen szökött át Magyarországról Erdélybe. Itteni életéről azonban alig tudtunk valamit, ezt próbáltam föltérképezni. Sok kortársával (barátjával, szerzőtársával, értelmezőjével) beszélgettem a múlt század nyolcvanas éveiben. Köztük Benamy Sándorral is, akivel közösen írt egy könyvet. Az író-újságírót 1981-ben látogattam meg Budapest-zuglói, Amerikai úti lakásában. A magyarországi fontos dolgok mellett elmesélt egy látszólag jelentéktelen kolozsvári történetet is az erőteljes felsőtestű (domború mellkasú) Gaál Gáborról.

Szó szerint idézem: „Saját szememmel láttam, hogy Dajka Margitnak udvarolt, aki akkoriban fiatal színésznő volt Kolozsvárott. A Magyar Színház körfolyosóján dupla ajtók voltak, elég keskeny közzel. Egy-egy ilyen közbe állt be, aki a szünetben cigarettázni akart. Oda állt be Gaál Gábor és Margitka. És minthogy a húsz év körüli művésznő is elég korpulens volt, hát nem annyira korpulens, hogy megsértsem, inkább csak elől, mindenesetre nagyon szorongtak ottan.” Minden valamire való kutató ellenőrzi a kortársak állításait, pláne ha évtizedekkel korábbi epizódról hangzottak el. Fölhívtam az akkor már 74 éves színésznőt, és találkozót kértem tőle.

Egy közeli presszóban ültünk le, mert nem akart régi dolgokról a férje jelenlétében beszélgetni. Mosolyogva hitelesítette Benamy Sándor állítását, kifejtette azonban, hogy a férje megszenvedte a Don-kanyart, a hadifogságot, majd a börtönt is, és nem érdemli meg, hogy tudomást szerezzen a szerelmi életéről. Ígérjem meg, hogy amit elmesél Gaál Gáborról, azt csupán akkor adom közre, amikor ő már nincs életben. Megígértem, és csak 1986. május 25-én bekövetkezett halála után, a könyvben jelentettem meg. Egyezségünkben nem volt benne, de úgy alakult a helyzet, hogy a közleménnyel megvártam a férje elhunytát is. Aki bánatában még aznap utána halt Margitkának.         

Tegnapi bejegyzésem visszhangja foglalkoztat. Pünkösd hétfőn sok idejük lehetett a digitális ismerősöknek, mert többen is firtatták, vajon olvasás közben kihez is volt szerencséjük, amidőn Lányi Györgyről tűnődtem egy világháborús epizód ürügyén.

Annyit sikerült összegyűjteni az 1915-ben a Felvidéken született férfiúról, hogy a családja Trianon után érkezett a magyar fővárosba. Apja. Lányi Ernő tehetős lehetett, elvégre gondoskodott arról, hogy a „menő” Eötvös Gimnáziumban tanulhasson tovább. Megnyert egy tanulmányi versenyt, és az érettségi után kimehetett Londonba angolt tanulni. Egy interjúban kifejtette, hogy nem tekintette magát kivándorlónak, de a múlt század harmincas éveiben Magyarországon annyira rosszabbodtak a körülmények egy zsidó fiatalember számára, hogy Londonban ragadt. S mert nem tudta, mi történt a családjával, dühében és kétségbeesésében jelentkezett a brit hadseregbe.

Háború pályafutásáról írtam tegnap, van viszont valami, ami továbbgondolásra késztet. Találtam egy magyar nyelvű interjút a világhálón, 1985. december 12-én vetítették a játékfilm előtt a mozikban. George Lane mesélte el, hogy hadnagyként esett német hadifogságba 1944 nyarán, de csak 1946 elején ment vissza századosként a feleségéhez, majd ezredesként szerelt le a hadseregből. Azt már én fűzöm hozzá, hogy az angol információmorzsák szerint először a Rothschild-családba nősült be, a hatvanas évektől pedig egy tory politikus lányát vette feleségül. A londoni társasági életben a Dyuri becenév egyszerre jelentette idegenségét és befogadottságát.

Az angol titkosszolgálat 1984-ben oldotta fel a közlési tilalmat, akkor kezdték fölfedezni az inkább csak férjként számon tartott Dyurit. Kiderült, hogy hadnagyként kommandós volt, és hírszerzőként harcolt Európa németek megszállta országaiban. Bár kikötötte, hogy Magyarországon nem hajlandó titkos megbízatást teljesíteni. A háború befejezése után pedig egy darabig még háborús bűnösökre vadászott Észak-Németországban, az angol megszállási övezetben. Az eközben szerzett két csillagot „hazatérése” után még két csillaggal egészítette ki eddig nem részletezett titkosszolgálati műveletekkel. Majd üzletemberként afrikai brit befektetések tőzsdére vitelével foglalkozott. Az ásványi kincsek londoni menedzselése aligha állt távol a titkosszolgálati kapcsolataitól.

George „Dyuri” Lane 2010-ben, 96. évében halt meg. Kalandos életet élt, és az a benyomásom, hogy egy kicsit kalandor is volt.          

Az ellenzéki sajtó egyik sűrűsödési pontja az Újnépszabadság. Alapítója, Kereszty András szemelget a publicisztikai buborékokból, és az utánközléseket azzal tarkítja, hogy magyarra fordítja az angol nyelvű sajtó érdekességeit. A tegnapi választékból kiemelkedik az X-Troop: Titkos zsidó osztag, amely segített legyőzni a nácikat című cikk. Leah Garrett könyvnyi mondandóját foglalja össze.

A brit titkosszolgálat egyik kommandójáról szól a kötet. A hadvezetés olyan menekülteket keresett front mögötti feladatokra, akik több nyelven beszéltek, ráadásul szeretteik a Hitler megszállta európai kontinensen éltek - ha még éltek. 140-en jelentkeztek, közülük 87-et találtak a zsidóságuk miatt motiváltnak a gerilla-kiképzésre és a kérlelhetetlenségre. Kereszty András két fiatalembert választott ki a népes történetből. A Ian Harris álnéven bejegyzett Hans Ludwig Hajóst és George („Dyuri”) Lane-t, alias Lányi Györgyöt. Több fényképet is mellékelt a cikkhez-fordításhoz, az egyiket mintha már láttam volna. Éjfél után egykor arra riadtam föl, hogy tudom is, hol.

Idestova három évtizede a Mérték című hetilapot szerkesztettem, és a debreceni Egyetemi Élet hajdani főszerkesztőjétől, Garami Lászlótól is kértem írásokat. Az 1992. szeptember 13-i számban jelent meg a Tea Rommel tábornaggyal című dokumentumnovella. Laci bácsi a The Sunday Telegraph Magazin 1984 júniusi számában megjelent interjú alapján írta meg a brit hadnagy és a Wehrmacht-főtiszt furcsa találkozását. Azért nem részletezem, mert Kereszty András is ezt emelte ki. Akit érdekel, olvassa el az ujnepszabadsag.com-ban. Van viszont benne egy idézet, amely tűnődésre késztet. Akik életben maradtak az X-trooposok közül, „A háború végeztével náci háborús bűnösökre vadásztak Hitler Európájának romjai között.”

Az utalás az angol megszállási övezetre vonatkozik, vagyis Észak-Németországra. Többször írtam arról a Médianaplóban, hogy ugyanezt művelték a dél-németországnyi amerikai zónában amerikai egyenruhás közép- és kelet-európai fiatalemberek. Köztük hét magyar is. Az egyikkel, a szintén hadnagyi rangú és később világhírű médiatudóssá lett George Gerbnerrel személyesen is találkoztam. De csak most, Kereszty András közleménye után derült ki számomra, hogy két pesti fiú, Gerbner György és Lányi György egyaránt az Egyetemi Könyvtár mögötti Eötvös-gimnáziumban érettségizett. Alig volt korkülönbség köztük, talán még ismerték is egymást.           

A legutóbbi napokban Orbán Viktor tüntetést engedélyezett, Gulyás Gergely oltakozott, Gyurcsány Ferenc ragasztott, Karácsony Gergely élt, Lendvai Ildikó ellenállt, Hadházy Ákos pedig spenótot szedett. Lefülelt mondatok.

Ha valaki Auschwitz után 75 évvel antiszemita, az vagy hülye, vagy gazember. (Krausz Tamás történész, Mérce.hu, május 16.)

Orbánt nem leváltani kell, hanem megbuktatni. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, május 16.)

Válasszunk leváltható miniszterelnököt! (Lakner Zoltán politológus, Jelen.media.hu, május 16.)

Nekünk eddig is a kutyám volt a miniszterelnök-jelöltünk. (Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke, Spirit FM, május 17.)

Én ragasztója vagyok az Orbán-tábornak. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, május 17.)

A béke a társadalom erotikája. Annak a jele, hogy az emberek vonzódnak egymáshoz. (Parászka Boróka marosvásárhelyi publicista, Facebook.com, május 17.)

Tízezreket nem lehet spenótszedésre küldeni. (Hadházy Ákos 37 napi közmunkára büntetett országgyűlési képviselő, Facebook.com, május 18.)

Kicsit korai kinyitni a zárt tereket. (Mácsai Pál színigazgató, ATV, május 18.)

Nagyon nagy vágyam, hogy a stadiont megtöltsük magyar emberekkel. (Sigér Dávid válogatott labdarúgó a budapesti Puskás Arénáról és az Európa-bajnokságról, M4, május 19.)

Nem Budapestet kell megnyernie az ellenzéknek, hanem a vidéket. (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, május 19.)

Az együttműködés most sokkal erősebb, mint az egymás közötti viszony. (Radó Péter oktatáskutató az ellenzéki pártokról, hvg.hu, május 19.)

Előbb-utóbb meg kell gondolni a polgári ellenállást is, és politikai demonstrációkat rendezni - ha tiltják, ha nem. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, május 19.)

Csak a szikra hiányzik, hogy a tűz fellobbanjon. (Csepeli György szociálpszichológus, Népszava, május 20.)

Az oktatást és az egészségügyi rendszert csak a benne dolgozók tartják a felszínen. (Berze Márton publicista, Azonnali.hu, május 20.)

Oltásban Európa-bajnokok vagyunk. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, 168 Óra, május 20.)

Lehet ismét tüntetni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, május 21.)

Ne az életünk szóljon a politikáról, hanem a politika szóljon végre az életünkről! (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, miniszterelnök-jelölt, Magyar Hang, május 21.)

A Fidesz teljesen eszköztelenné tette az ellenzéket. (Németh Péter újságíró, Népszava, május 22.)

A moslékkoalíció hónapok óta minden létező módon az oltások ellen hergel. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet Online, május 22.)

Németországban sokkal több minden emlékeztet a régi Magyarországra, mint itthon. (Karikó Katalin biokémikus, a Pfizer-vakcina kidolgozója, Délmagyarország, május 22.)

Választásokkal szentesített diktatúra. (Bruck András író, Facebook.com, május 23.)

Tegnap érdekes játékot találtam a világhálón. Ha megfelelő ritmusban görgettem lefelé a megyei lapok online képgalériáját, akkor minden tízes sorozat közepe táján a volt miniszterelnök szúrós tekintetét fogtam ki. A parlamenti ülésteremben szónokol, lendületesen mutogat, ujjával szinte kiszúrja a szemem. Metakommunikációs gesztusa arról árulkodik, hogy haragszik rám. Valószínűleg azért, mert kínai vakcinával oltakoztam.

A Ne hallgasson a vakcinaellenes hangokra! című, húsz másodperces kormányzati hirdetésben a 12.-ben tűnt fel Gödény dr., az oltásellenes mozgalom vezetője. Vele hozták össze a 13. másodpercben a parlamentben szónokló Jakab Péter Jobbik-elnököt, a 15.-ben Gyurcsány Ferenc mutogatós DK-elnököt. A 19.-ben pedig a hat ellenzéki párt elnökeit a Parlament folyosóján fényképezkedve, amint éppen bejelentik, hogy választási szövetségbe tömörültek a kormánypártok ellen. A 264 ezer példányban eladott megyei lapok előszeretettel alkalmazzák az úgynevezett mechanisztikus reklámpszichológiát.

A fotógaléria tízes sorozataiban fel-feltűnik ugyanaz a fénykép arról vagy azokról, ami és akik a központi (budapesti) szerkesztőség szerint érdekesek. A látvány illik a kormányzati kommunikációba. A megyei sajtó online kiadását naponta mintegy 700 ezren töltik le, korántsem lebecsülendő tehát az ismételgetett fényképek, videófelvételek hatása. Az ugyanis, hogy hajlamos beégni a tudatalattinkba. Töredelmesen bevallom, nem csapott be az állami csúsztatás. Más forrásból is tájékozódom, ráadásul ismerem Falus András immunológus véleményét, miszerint „Nem igaz, hogy az ellenzék oltásellenes.”

A nemzetközileg is nagyra becsült tudós Széchenyi-díjas akadémikus. Tanított a Harvardon, ahová nem hívnak meg akárkit. Mellesleg a citokinekkel foglalkozik, amelyek Karikó Katalinék Pfizer-vakcinájában is jelentős szerepet játszanak. Inkább hiszek neki, mint a kormányzati kommunikációnak. Igen ám, csakhogy Falus professzor kijelentése a Klubrádióban hangzott el, amelyet a kormányzat február közepén eltávolított a hagyományos műsorszórásból.

Régebben 150-200 ezren hallgatták Budapesten és környékén. Az online-száműzetésben látszólag tágult ugyan a hatóköre, de valójában tizedére csökkent a hallgatottsága. Kétségtelen, hogy már figyelemmel kísérhetik a vidéki Magyarországon is, a hatása azonban 15-20 ezer érdeklődőre szűkült. Ezt kéne összevetni a kormány nótáját fújó megyei lapok 700 ezres digitális látogatottságával.  

Tíz mondat az oltásról

Lehet, hogy vannak érvek a kínai vakcina mellett, de ezeket a nemzet miniszterelnöke olyan sikeresen titkolja a hazai nyilvánosság előtt, hogy még senki sem hallott róluk. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2021. január 15.)

Nem a nyugati oltóanyag a jobb, hanem a nyugati hatósági eljárás a szigorúbb. (Élő Anita újságíró, Válaszonline.hu, 2021. január 25.)

Ilyen felületes dokumentációval rendelkező oltásra senkit sem fogok rábeszélni. (Komáromi Zoltán háziorvos, DK-politikus a Szputnyik V-ről, Magyarnarancs.hu, 2021. február 17.)

Két dolog nincs az oltási tervben: oltás és terv. (Szakács László szocialista politikus, ATV, 2021. március 16.)

Valami van oltás címen. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester, ATV, 2021. március 18.)

Nem igaz, hogy az ellenzék oltásellenes. (Falus András immunológus akadémikus, Klubrádió, 2021. április 19.)

Az emberek igenis szeretnének oltakozni, de meg akarják választani a vakcinát. (Ráczné Földi Judit DK-politikus, ATV, 2021. május 6.)

Oltást sem lehet internet nélkül kapni. (Dobrev Klára DK-politikus, ATV, 2021. május 3.)

Oltásban Európa-bajnokok vagyunk. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető miniszter, 168 Óra, 2021. május 20.)

A moslékkoalíció hónapok óta minden létező módon az oltások ellen hergel. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet Online, 2021. május 22.)