Hont András publicista. Magyarul közíró, a közélet ügyeivel foglalkozó tollforgató. S bár van állása - egy hetilapban sokáig szerkesztette a publicisztikai rovatot -, a munkahelyén éppen most mondott fel. Álláspontját többnyire a közösségi üzenőfalán fejti ki. 43024-en követik, 40384 olvasónak tetszik az irálya. Vagyis 2640-en fontosnak tartják a bejegyzéseit, érdeklődésüket azonban nem föltétlenül a rokonszenv indokolja.

A sorsfordító napokat élő közírónak tegnapelőtt interjúja jelent meg az Azonnali.hu nevű portálon. A közösségi üzenőfalán úgy harangozta be, hogy „a sajtóról mint katasztrófa sújtotta területről” beszél. Az első hozzászóló, Berkó Pál újságíró kollégánk így fogadta a csakugyan érdekes megnyilvánulást: „Kézigránátot dobtál a sajtó latrinájába. Megérdemelte volna az interjú, hogy megjelenés előtt átfésülje egy gondos olvasószerkesztő.” Nem tudhatom, hogy mire utalt Pali, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a szóhasználatot kifogásolta.

Hont András szerint „k….ra nincs rendben”, ami a hazai nyilvánosságban történik (egyetértek), „egy ország kib..,ósdit játszik saját magával” (ez az interjú címe is), továbbá „ezeknek a sz…háziaknak - érthető ezalatt a fényes tekintetű ellenzék - ez kiválóan megfelel” (mármint Orbánék hatalomgyakorlása). A kipontozás tőlem származik. Bizonyos helyzetekben elismerem persze az indulatszavak dramaturgiai funkcióját, de a közíró által használt kifejezések ama tíz szóba tartoznak, amelyeket tiltok a Médianaplóban. Magamnak is, másoknak is. S ha idézem, bizony kipontozom őket. Még akkor is, ha az említett interjú a kiégés jeleit mutatja, és érzékelteti a közíró lelkében dúló érzelmeket.

A sz..házis mondatot megpróbálom a saját szavaimmal összefoglalni. Hátha sikerül. Nem szép a hat ellenzéki párttól, hogy kiszorítják a kis pártokat és a civileket a választási szövetségből. Van rá ok, elvégre csökkentik a közösen fellépő politikusok esélyeit a képviselőségre a majdani, valószínűleg Fidesz többségű országgyűlésben. Az együttműködő pártok meghirdetik ugyan, hogy jövő tavasszal győzni szeretnének, de valójában azzal is beérnék, ha megakadályozhatnák a jelenleg is hatalmon lévők kétharmadát. Azért hívjuk őket őfelsége ellenzékének, mert megszavazták a fizetésemelésüket, és jó pénzért érzik rosszul magukat a parlamentben.

A lényeget az utolsó félmondat fejezi ki. Nélkülözi az indulatszavakat, ezzel magyarázható, hogy a bejegyzéseim évi olvasottsága mindössze milliós.     

Egyik legkedvesebb tanítványom diszkrét. Ha valami ellentmondást vél fölfedezni a bejegyzéseimben, azt nem nyilvánosan jelzi, hanem a Messengeren. Ezúttal például ezt firtatta: „Nyíregyen olyat is tanultam, hogy minden hír információ, de nem minden információ hír. Tehát a kettő nem csereszabatos. Lehet, hogy tévedek?”

Nem tévedett. Mielőtt azonban részletezném a választ, hadd írjam meg, hogy Nyíregy a nyíregyházi főiskolát jelenti, ahol kommunikációs szakon szerzett diplomát, majd megfejelte a miskolci egyetemen egy politológusi diplomával is. Tudja, hogy miről beszél. Kérdését pedig az indokolja, hogy felróttam a kormánypárti sajtó egyik vezetőjének: egy interjúban fölöslegesen kettőzte a hírt és az információt. Ebben változatlan az álláspontom, azt viszont elfogadom a tanítványi hozzászólásból, hogy fogalmazhattam volna árnyaltabban is. Ha lehetővé tette volna a bejegyzés szabott, 2500 karakternyi terjedelme. De ha ilyen vagy ehhez hasonló kérdés érkezik, akkor a válasz újabb 2500 karakternyi okfejtés lehet.

Az információ értékét nemcsak az igazság keresése vagy a befolyásért (a hatalomért) folyó harc határozza meg. Az is, hogy érdekli-e a médiafogyasztókat. Sikerül-e úgy megfogalmazni, hogy érdekelje őket? Csak akkor lesz hír az információból, ha szakemberek dolgozzák fel. Amidőn például Orbán Viktor 2020. február 28-án, a Magyar Rádióban azt fejtegette, hogy „Amikor fontos információ keletkezik, azt a magyar emberek meg fogják tudni.”, akkor abból indult ki, hogy ő meg a szerkesztői döntik el, mi a fontos információ, másrészt pedig a Magyar Távirati Irodában dolgozzák föl hírré.  

Az önkormányzati választás (2019. október 13.) után nem véletlenül javasolta Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester a mintegy 3 millió magyar állampolgárt irányító ellenzéki kollégáknak, hogy alakítsák meg a Szabad Városok Szövetségét, dobjanak össze néhány százmillió forintot, és hozzák létre az „ellen MTI-t”. Tisztában volt azzal, hogy mit jelent információt kiválasztani, és tömegfogyasztásra alkalmassá tenni. Úgy rémlik, az ellenzéki polgármesterek mögött álló pártok nem értették meg azt, amit ért Orbán Viktor és Márki-Zay Péter.

A Szabad Városok Szövetsége nem működik, mert több politikus is pályázott a vezetésére. Az Ellenzéki Távirati Iroda sem jött létre. A választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok hatpontos kormányváltó programjába pedig nem fért bele a nyilvánosság átalakítása.         

A magyar Kafka ritkán szólal meg, akkor is kevesen hallják meg. Bruck András a legsötétebben látó publicistánk, aki félrevonult (visszaszorult?) a Facebookra. Tegnapi kulcsmondata például ez volt: „Szinte szovjet időkbeli a tájékoztatás.”

A járványkezelésre gondolt, amelyet két nappal korábban, a Magyar Rádió stúdiójában úgy foglalt össze a miniszterelnök, hogy a koronavírusról és a vakcinákról rengeteg információ halmozódott fel, amelyek értelmezése hangzavarba fulladt. Ezzel magyarázta álláspontját, miszerint „A kakofóniában kell néhány biztos tájékozódási pont.” Amelyeket persze ő maga kölcsönöz a nyilvánosságnak. Régi vita ez. Ha egyvégtében olvasnánk el a legutóbbi három törvényt a nyilvánosságról, és semmi mást nem tennénk, mint megszámolnánk, hányszor jelenik meg bennük a tájékozódás és a tájékoztatás, akkor kiderülne, hogy az Orbán Viktor említette tájékozódás legalább tízszer kevesebbszer látott napvilágot.

A legutóbbi három és fél évtizedben a hatalmon lévők már nem vonták kétségbe a választópolgárok jogát a sokoldalú, több forrásból való tájékozódáshoz. Csak éppen megnehezítették a tájékozódásunkat, nehogy csökkenjen a kormányzati tájékoztatás hatékonysága. Ezt a bejegyzés után olvasható dokumentációban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök fogalmazta meg a legplasztikusabban, és Orbán Viktor miniszterelnök fejlesztette tökélyre. Járványos példánknál maradva, manapság csaknem mindent tudhatunk arról, hogy Magyarország miben vezeti az uniós mezőnyt, és szinte semmit arról, hogy miben sereghajtó.

Nem azt várom el a kormányzati forrásoktól, hogy bontsák ki a valóság minden szeletét, ez ugyanis egyetlen hatalmon lévő politikai csoportosulásnak sem áll érdekében. Az azonban elvárható egy magát demokratikusnak valló elittől, hogy ne szorítsa félre azokat az orgánumokat, amelyek a valóság homályban maradt részleteit is igyekeznek megvilágítani. Bruck András velős megfogalmazása azért pontos, mert tartalmazza a szinte szócskát is. Abban ugyanis Orbán Viktor médiapolitikája különbözik a szovjet időkbelitől, hogy eltűri az övétől eltérő tájékozódási pontokat, és megsemmisítés helyett „csak” a nyilvánosság peremére száműzi őket.

A kafkai hangvételű publicistának helyet adó Facebookon Bruck András 7765 követőre tett szert. Ez tiszteletre méltó teljesítmény. De ha majd helyzetjelentései kötetben is megjelennek, eltűnődhetünk, vajon korjellemző és gondolatébresztő írásai miért nem fértek bele még az Orbánék által félreszorított ellenzéki sajtóba sem.

Tíz mondat az igazságról és a hazugságról

A hazugság könnyen felismerhető: a nő elpirul, a férfi elsápad, a politikusnak mozog a szája. (Donát Róbert veszprémi tanár, Napló, 2001. június 20.)

A hazugságok mindig kiderülnek, de beválnak. (Kvári Sinkó Zoltán újságíró, Napló, 2004. május 7.)

A kampányban nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Népszabadság, 2006. június 28.)

A politikában a hazugság azt jelenti, hogy az embereket megszerzendő voksnak tekintik, aztán semmibe veszik őket. (Orbán Viktor volt miniszterelnök, Heti Válasz, 2007. június 28.)

Az igazság is csak annyit ér, amennyit tudunk róla. (Dévényi István újságíró, Heti Válasz, 2010. április 22.)

A hazugság akkor veszélyes, ha van egy kis igazságtartalma. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, ATV, 2016. április 18.)

A politikában a győzteseké az igazság. (G. Fodor Gábor politológus, Látószög.blog, 2018. február 27.)

Amikor fontos információ keletkezik, azt a magyar emberek meg fogják tudni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2020. február 28.)

A médiákból megbízható híreket gyűjteni egyre nehezebb. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2020. május 8.)

Kérdezhetnek bármit, nem arra kell válaszolni. Azt kell válaszolni, amit épp aznap kommunikálni szeretnél. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, 168 Óra, 2021. március 18.)       

A legutóbbi napokban Orbán Viktor szabadkozott, Szájer József tiszteletet várt, Jakab Péter jobbikozott, Vona Gábor jakabozott, Lengyel László pedig zsákutcázott. Lefülelt mondatok.

Nekünk kell magunkra és egymásra vigyázni. A dubajozó csapat nem fog. (Dési János újságíró, Klubrádió, március 22.)

Deák Ferencek kellenek, nem Kossuth Lajosok. (Kereszty András újságíró az ellenzékről, Újnépszabadság.com, március 23.)

A Jobbik százalékosan erősödött, a többi ellenzéki párt nem gyengült. (Jakab Péter Jobbik-politikus a közvélemény-kutatásokról, ATV, március 23.)

Jakab Péter képes egy elfogadhatatlan pártból elfogadhatót építeni. (Bruck Gábor kampányszakértő, Facebook.com, március 24.)

Jakab Péter a legjobb szónok az egész mezőnyben. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Mandiner.hu, március 24.)

Mire észbe kaptam, fideszes lettem. (Nagy Feró újdonsült Kossuth-díjas rocker, hvg.hu, március 24.)

A miniszterelnök hajlamos arra, hogy konyhanyelven fogalmazzon. (Simon András a rezidensek leinasozásáról, ATV, március 24.)

Minden tekintetben magánszemély vagyok, megillet a magánélethez való jog. Ennek tiszteletben tartását mindenkitől elvárom. (Szájer József volt Fidesz-politikus, Súlyegyen.hu, március 24.)

A karantén rövid távú, a társadalom kis részét érintő jogkorlátozás a többség érdekében. (Karsai Dániel ügyvéd, Azonnali.hu, március 24.)

A járvány nehezíti a WADA és a nemzeti doppingügynökségek ellenőrzési lehetőségeit. (Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Magyar Narancs, március 25.)

A diákok jobbak a neten, mint a tanárok, ami nem jelenti, hogy elég jók is. (Buják Attila újságíró, 168 óra, március 25.)

Köpönyegforgatók pártja lett a Fidesz. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, március 25.)

A Fidesz addig lesz, amíg Orbán Viktor aktív a politikában. (Lánczi András filozófus, Mandiner, március 25.)

Szabad nyarunk lesz. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, március 26.)

Magyarországon az országgyűlési választás valójában torz elnökválasztás, csak az elnököt miniszterelnöknek hívják. (Széky János újságíró, Paraméter.sk, március 26.)

Az ellenzék úgy tesz, mintha lehetne bármit barkácsolni ezen a rendszeren. (Elek István volt MDF-politikus, Magyar Hang, március 26.)

A polgári engedetlenség gyakorlatilag valamilyen szabály vagy rendelkezés tudatos megszegése. (Sándor Zsuzsa nyugalmazott bíró, 24.hu, március 27.)

Vasból, betonból lehet a legjobban lopni. (Lattmann Tamás nemzetközi jogász, ATV, március 27.)

Ezt az országot utódaink bevitték a történelmi zsákutcába. (Lengyel László politológus, Népszava, március 27.)

Istent még sosem láttam, de az ördögöt minden nap. (Hobó-Földes László rocker, Mandiner.hu, március 27.)

Ha a lelkük mélyén megelégszenek a képviselőség nyújtotta kényelmes megélhetéssel, akkor marad a rezsim. (Bruck András író az ellenzéki politikusokról, Facebook.com, március 28.)

Digitális ismeretségi körömben vita robbant ki az ellenzék durvuló hangvételéről. Valaki szóba hozta, hogy a választási szövetségbe tömörült pártok stílusa kezd hasonlítani a kormánypárti megmondó emberekéhez. Gorombul, vadul, és rohamosan tegeződik. A legtöbben egyetértettek azzal, hogy talán mégse kéne átvenni a Fidesz kocsmai stílusát. Például a csendőrpertut, amidőn a hatalomban lévő letegezi a hatalmában lévőt, aki nem meri visszategezni.

Azért nem szóltam hozzá, mert miközben egyetértettem az intellektuális felfogással, azon tűnődtem, hogy az ellenzék aligha jut el a bizonytalan szavazók milliós tömegéhez, ha visszafogottan, fentebb stílusban fejti ki az álláspontját. Minél inkább közeledik a választási kampány, annál hajlamosabbak a politikusok megjátszani a módosult tudatállapotú vitatkozót. Aki a kocsmai állórészből indul a nyilvános ház közös illemhelyére, és „tévedésből” a kávéházi részben köt ki, hogy mímelt dühkitörésével borzolja az asztaltársaságban üldögélő úriemberek (polgárok) idegeit.

Aztán elolvastam a Magyar Hang legfrissebb számát, amiből elgondolkoztatott az egyik interjú. Ketten szólaltak meg benne. A hajdani SZDSZ-ből Horn Gábor volt államtitkár, jelenleg egy közvélemény-kutató cég vezetője. Az egykori MDF-ből pedig Elek István ideológus, majd az ifjú miniszterelnök, Orbán Viktor egyik főtanácsadója, jelenleg biogazdálkodó. A liberális politikus azzal hűtötte le az ellenzéket méltányosabb, nemesebb hangvételre ösztökélő konzervatív beszélgetőpartner kedélyét, hogy „Az ellenzék elsődleges kommunikációs felülete a közösségi média, ott pedig a siker, a hatékonyság érdekében annak a bevett nyelvét kell használni.”

Ez azért figyelemre méltó érvelés, mert Horn Gábor nem azt pedzegette, hogy az ellenzékben lévők követik-e, másolják-e a hatalmon lévők útszéli stílusát. Eleve abból indult ki, hogy a közösségi média korában érdemes alkalmazkodni a befogadókhoz. Igaz ugyan, hogy nem szépen beszélnek, a szókincsük pedig nemcsak szűkösebb, hanem vaskosabb is, a kampányolók azonban a siker reményében igazodnak hozzájuk - mindkét oldalon. Az a benyomásom, hogy csakugyan a kormánypárti megszólalók járnak élen az indulatos értelmezésben és a megalázó csendőrpertuban. Ez a módszer azonban keveredik azzal, hogy például a vitapartner letegezése magától értetődik a közösségi médiában. Nem föltétlenül azért jött divatba, hogy jelezzük megvetésünket az ellenség iránt.                

Gajdics Ottó járja az országot. A Hír TV tartalmi igazgatóját és a Karc FM főszerkesztőjét azért faggatják a megyei sajtóban, mert rádiója a miskolci után debreceni hullámhosszra is szert tett. Már nemcsak a fővárosban és környékén hallható. A kormánypárti nyilvánosság egyik kulcsembere tegnap kifejtette: „A hírek, információk olyan magyarázatával, kommentjeivel, értelmezésével tudunk szolgálni a hallgatóknak, ami eligazítja őket ebben a hangzavarban, ami manapság a közéletet jellemzi.”

Okfejtése a Hajdú Online-on olvasható, a Hajdú-bihari Napló digitális változatában. S mert első cikkeimet a debreceni újság közölte, feltételezem, hogy Magyari Vili, a néhai olvasószerkesztő szelíden firtatta volna, mi a különbség a hírek és az információk között, és hogy jön ide a komment, az amatőr hozzászólók véleménye. A profik ugyebár, akiket újságírónak nevezünk, kommentárral magyarázzák a híreket. Tegnap Orbán Viktor is megszólalt. Azt mondta a Magyar Rádióban, hogy „A kakofónia meg a hangzavar nem kerülhető el, mert egy modern demokráciában élünk.” Majd hozzáfűzte: „A kakofóniában kell néhány biztos tájékozódási pont.”

Ezek szerint hangzavar úgy keletkezik a nyilvánosságban, hogy a Magyar Távirati Irodán kívül akadnak még szerkesztőségek, amelyek szintén hírekkel kecsegtetik a vidéki Magyarországot. Gajdics Ottóék arra valók, hogy megszűrjék az alternatív híreket. Vagy ha ez nem lehetséges, akkor megfelelő hírmagyarázattal (kommentárral) lássák el őket. Mielőtt a Hajdú-bihari Napló az úgynevezett KESMÁ-hoz csatlakozott volna, átmenetileg Heinrich Pecina tulajdonában volt - a Népszabadsággal együtt. Az osztrák üzletemberről tudtuk, hogy közvetítő: olcsón vesz, és drágán ad tovább, alkalomadtán pedig politikai megbízatásokat is teljesít. Az viszont magyarázatra (kommentárra) szorul, hogy miközben vidéki újságjai a vélemény-műfajokban már a kormány nótáját fújták, a híreket még a Népszabadságtól kölcsönözték.

Az ellentmondást úgy oldotta fel a kormányzat, hogy megszüntette az alternatív hírek forrását. Nem azt állítom, hogy emiatt végezte ki a Népszabadságot, de azt igen, hogy ez is hozzájárult a likvidálásához. Nemrégiben a kormányzat száműzte a Klubrádiót a nehezebben hozzáférhető online térbe, és könnyebben hozzáférhető hullámhosszokat ad a kormánypárti hírszolgáltatást kormánypárti magyarázatokkal kiegészítő Karc FM-nek. Ez sem szép tőle, de bársonyosabb megoldás, mint a Népszabadság puccsszerű megszüntetése.             

Miniszterelnökünk mestere a képes beszédnek. Ő az, aki akkor is hasonlatot használ, ha képes volna pontosan elmagyarázni a szóba hozott téma összefüggéseit. Nem az értelmiségieknek beszél, hanem az úgynevezett egyszerű választópolgároknak, akik híjával vannak a fogalmi gondolkodásnak. Az általa használt metaforák (sűrített hasonlatok) középpontjában többnyire ő maga áll. Volt már főmérnök, vezérkari főnök, tábornok. Önmagát azonban leginkább „politikai harcosnak” tartja, aki kalandozó őseinkhez híven menekülést színlel, és miközben gondosan idomított lova visszafelé vágtat, ő hátra fordulva nyilaz.

Metaforáiban harcolt ringben, birkózószőnyegen és persze focipályán is. Mindig ő volt a csapatkapitány, de a katonai hierarchiában most először fokozta le magát kapitánnyá. Igaz, hogy a kapitány magasabb rangot jelent a tengeri hadviselésben, mint a szárazföldiben. Ma reggel is ő állt a zászlóshajó kormányánál. A vírus fújta a passzátszelet, ő pedig birkózott az elemi erőkkel. Néha föltekintett az árbóckosárra, ahol az emberei ültek, és kémlelték a messzeséget. (Szijjártó Pétert név szerint is említette.) Soha ennyire nem bontotta ki a tengeri hasonlatot, bár a bejegyzés után olvasható dokumentációból kirajzolódik, hogy akadtak korábban is csomópontok, amikor kísérletezett a hajózással.

Ha Orbán Viktor megszólal a nyilvánosság fórumain, számíthatunk arra, hogy van elképzelése arról, mit akar eltitkolni a nyilvánosság elől. Ma reggel két mozzanat árulkodott arról, hogy érezte már magát nagyobb biztonságban is. Az egyik az, hogy a biztos talajról a hullámzó fedélzetre tette át képzelete színhelyét. A másik pedig, hogy tengeri hasonlata a Magyar Rádióban hangzott el, amelyet inkább a hívei hallgatnak, mint az ellenfelei. Márpedig a koronavírus-járvány harmadik hulláma rengeteg embert sodort a tengerbe, és legalább a Fidesz-választókat igyekezett meggyőzni arról, hogy ennek ellenére szilárdan tartja kezében a kormányt.

Miniszterelnökünk a huszonvalahány percben ötször kezdett mondatot a „higgyék el!” felszólítással. Azt bizonygatta, hogy nem süllyed el a hajója. A bizalomerősítő stíluselem ilyen gyakran még nem fordult elő a szavahihetőségi válsággal küszködő politikus megnyilvánulásaiban. Az a benyomásom, hogy a rögtönzött higgyékelezés többet fejezett ki a lelkiállapotából, mint a tudatosan használt hajózási hasonlat hibátlan kibontása.

Tíz Orbán-mondat a hajózásról

Nem az a politikus dolga, hogy nézeteit sutba dobva mindenféle közhangulat szelébe belefordítsa a vitorláját. (168 Óra, 1994. június 8.)

Az SZDSZ-szel ellentétben mi behúztuk, nem pedig forgattuk a vitorlákat. (Reform, 1996. február 13.)

Hullámverésben a remegő kezű kormányos nem jó jel. (Magyar Televízió, 2011. december 12.)

Csendes tenger nem nevel tapasztalt tengerészeket. (Magyar Távirati Iroda, 2012. február 13.)

Csendes tengerek nem nevelnek tehetséges matrózokat. (Magyar Rádió, 2012. február 16.)

Ellenszélben hajózni mindig nehezebb. (Magyar Rádió, 2012. február 16.)

A rezsicsökkentés olyan, mint cseppben a tenger - egész politikánk sűrítménye. (Duna TV, 2014. szeptember 15.)

A második hullám magasra csapott. (Magyar Rádió, 2021. január 22.)

A járvány hullámai is erőteljesek, lökdösik a hajónkat. (Magyar Rádió, 2021. március 26.)

Nemcsak arról van szó, hogy a kormánynál állok, meg van iránytűm, hanem az árbóckosárban is ülnek fönn az embereim, és onnan lekiabálnak, hogy körülbelül mi vár ránk. (Magyar Rádió, 2021. március 26.)

A demokratikus berendezkedésű országokban a szétválasztott hatalmi ágak közül a végrehajtó hatalom pillanatnyi gyakorlója a nyilvánosság első számú kedvezményezettje. Nevezhetjük kancellárnak, első miniszternek vagy miniszterelnöknek is. A lényeg az, hogy amíg ki nem telik az ideje, vele foglalkoznak a legtöbbet, leginkább rajta köszörülik a nyelvüket. Ezt a szisztémát 1990 tavasza óta éljük meg, eddig hét miniszterelnököt próbáltunk ki.

Azért nem említem őket ábécé sorrendben, mert működésük dátuma korlátozza a technikai lehetőségeket. Nyilvánvaló, hogy az 1993-ban elhunyt Antall József más nyilvánossági környezetben irányította az országot, mint a XXI. században is országvezető Orbán Viktor. Arról nem is szólva, hogy a múlt század húszas éveiben született Boross Péter kevésbé képes kihasználni a digitalizációban rejlő lehetőségeket, mint az 1961-es Gyurcsány Ferenc vagy az 1963-as Orbán Viktor. Ráadásul az se mindegy, hogy egy miniszterelnök néhány hónapig gyakorolta-e a hatalmat, mint Boross Péter Antall József halála után, vagy a Gyurcsány Ferenc hatalomgyakorlása után válságmenedzselésre vállalkozó Bajnai Gordon. 

Idestova három évtizede gyűjtöm a közéleti szereplők megnyilvánulásait, és a dokumentáció legvaskosabb része a szó terjedelmi és indulati értelmében is a politikusok jellemzése. Példánknál maradva Antall Józsefről 101 figyelemre méltó mondatot sikerült összegyűjteni, Boross Péterről 20-at, Horn Gyuláról 167-et, Orbán Viktorról 2448-at, Medgyessy Péterről 94-et, Gyurcsány Ferencről 1864-et, Bajnai Gordonról 180-at. Közülük ketten élvezik (szenvedik el) az átlagosnál jobban a nyilvánosság érdeklődését. Orbán most tölti a negyedik négyéves ciklusát. Gyurcsány két választási ciklusban vezetett kormányt, egyiknek azonban az elejét, másiknak a végét nem töltötte ki. Kíváncsiságból megnéztem, vajon a két „állócsillag” - hogy az egyik jellemzőjüket idézzem - miként vélekedett egymásról.

Orbán Viktor három évtized alatt mindössze 11-szer hozta szóba Gyurcsányt, Gyurcsány Ferenc viszont 169-szer Orbán Viktort. Ez akkora ellentmondás, hogy értelmezni kéne, nem vagyok azonban politikai elemzőbe ojtott szociálpszichológus. Hasonlattal érzékeltetem inkább az egymást minősítésüket. Orbán a ringben az a bokszoló, aki elhajol az ütések elől, Gyurcsány viszont az öklére hagyatkozik. Az alábbi összeállításból pedig kiderül, hogy mások miként vélekedtek róluk, ha párban emlegették őket.

Tíz mondat Orbánról és Gyurcsányról

Orbán görcsösen ragaszkodik Gyurcsány székéhez. (Böcz Sándor újságíró, 168 Óra, 2006. október 26.)

A legrosszabb Gyurcsány is jobb, mint a legjobb Orbán. (Békesi László közgazdász, volt pénzügyminiszter, ATV, 2008. június 26.)

Orbán azt csinálja meg, amiért Gyurcsányt megbuktatta. (Hajós András publicista, RTL II., 2012. október 14.)

Orbán tehetségesebb túlélő Gyurcsánynál. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, ATV, 2015. március 24.)

Orbán már tíz éve törleszt Gyurcsánynak, mert egy tévés vitában felmosta vele a padlót. (Somfai Péter újságíró, Népszava, 2016. augusztus 5.)

Gyurcsány és Orbán egy és ugyanaz a rendszer. (Lányi András ökofilozófus, Válaszonline.hu, 2019. május 13.)

Gyurcsány Ferenc az egyetlen, aki biztosan nem alkalmas arra, hogy leváltsa Orbán Viktort. (Puzsér Róbert publicista, 444.hu, 2019. június 21.)

A magyar politikának két állócsillaga van, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc. (Babos Attila újságíró, SzabadPécs.hu, 2020. március 6.)

A választók nem Gyurcsányt, hanem Orbán akarják leváltani. (Techet Péter publicista, Azonnali.hu, 2020. március 6.)

Viktornak hivatástudata van, Ferenc testvérnek meg küldetéstudata. (Eperjes Károly színész, 24.hu, 2021. március 16.)

A volt miniszterelnök felesége képviselő az uniós parlamentben. Kivitte magával a három közös gyermek közül a legkisebbet. Ha Dobrev Klára itthon tartózkodik, a férje van kint Marcival. Most hosszabbra nyúlik a brüsszeli időzése, mert a felesége coviddal fertőződött meg. Míg itthon kúrálják, Gyurcsány Ferenc marcizik.

Közösségi oldalán arról számolt be, hogy reggel hétkor kakaót főz neki. Látjuk, hogy zoknit húz a lábára. Nők napján, március 8-án pedig egy parkon keresztül mennek az óvodába, mindkettejük kezében virágcsokor. És a csúcs, amelyet a volt miniszterelnök kulisszatitoknak nevez: egy videófelvétel, jobb felső sarkában diszkrét DK-val. A Demokratikus Koalíció rövidítésével, aligha tekinthető tehát magánügynek. Vagy ha az is, 272 ezer követő kíséri figyelemmel.

Gyurcsány a kamera előtt ül, hogy mondjon valami fontosat a híveinek. A szomszéd szobából dúdolás hallatszik. A papa átszól Marcinak, hogy kezdődik a felvétel. De hogy enyhítse az atyai dorgálást, lecsillagomozza a kisfiút. Marci azonban ismét belezümmög a felvételbe. A feleségét helyettesítő politikus újra megkéri, hogy fogja be a száját, és így fejezi be a dohogást: „Imádlak csillagom.” Csakhogy Marci nem méri föl a hivatalos megszólalás jelentőségét, mire a papa így fortyan fel: „Ne dúdoljál már, áldjon meg az isten! Imádlak.” A két csillagom meg a két imádlak hamissá, mesterkéltté, már-már kulisszahasogatóvá változtatták a 45 másodperces jelenetet. De vajon miért tették hozzáférhetővé őket?

A karanténos korszakban gyakori a szkájpos, fésztájmos interjú. Az is előfordul, hogy a gyanútlan kisgyerek átjön a szomszéd szobából, és beül az épp interjút adó papa ölébe. Az viszont ritkaság, hogy egy videófelvétel rögtönzött mellékzöngéjét a kommunikációs stáb a közéleti személyiség népszerűségi kampányába illeszti. Gyurcsányét 6,3 ezren lájkolták, 261-en szóltak hozzá, többnyire elismerően, és 281-en osztották meg, nem föltétlenül az együttérzés szándékával.

Ellentmondást vélek fölfedezni a volt miniszterelnök viselkedésében. Hangsúlyozza, hogy ő már nem akar miniszterelnök lenni, és szívesen állna be a DK lehetséges miniszterelnök-jelöltje, Dobrev Klára mögé. De az ilyen és ehhez hasonló megjátszós, túljátszott epizódok azt sejtetik, hogy még nem mondott le hatalmi ambícióiról. Alkalmazza a népszerű filmek titkát: Tégy a főszereplő mellé egy kisgyereket meg egy kutyát! A kutyával még adósunk.

Tíz mondat Gyurcsány Ferencről és Dobrev Kláráról

Ekkor jeleztem Gyurcsány Ferencnek, hogy házigazdához méltatlannak tartom a viselkedését, és kikérem magamnak. Dobrev Klára közbelépett, és igazi háziasszonyhoz méltóan próbálta oldani a rendkívül kínos hangulatot. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, Jobbklikk.hu, 2008. május 5.)

Dobrev Klára már most akkora tapsot kapott, mint Gyurcsány Ferenc. (Dull Szabolcs újságíró a DK uniós kampánynyitójáról, Index.hu, 2019. április 14.)

Dobrev legalább annyira megosztó, mint Gyurcsány. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Index, 2019. május 15.)

Dobrev Klárának sikerült az, ami Orbán Viktornak nem: eltüntette a közéletből Gyurcsány Ferencet. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Facebook.com, 2019. május 27.)

Gyurcsány Ferenc Klára asszony válla fölött kibicel, de már alig várja, hogy újra beszállhasson a partiba. (Nagy Gábor újságíró, hvg.hu, 2019. május 30.)

Gyurcsány mellekkel. (Puzsér Róbert publicista Dobrev Kláráról, 444.hu, 2019. június 21.)

Egy Gyurcsányból két Gyurcsány lett. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2019. szeptember 29.)

Dobrev Klára hátránya, hogy nem lehet Gyurcsány helyett, hanem csak mellette. (Pető Iván volt SZDSZ-politikus, 24.hu, 2020. május 3.)

Csak hát örökké Gyurcsánynénak fogják hívni. (Bojár Gábor üzletember Dobrev Kláráról, Magyar Hang, 2021. március 19.)

Nem lehetne, hogy Gyurcsány - ha már nem fér a bőrébe - menjen Brüsszelbe hadakozni, Klára pedig itthon maradjon melózni? (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2021. március 23.)

Krug Emília tegnap este sajtószakmai szempontból érdekes kijelentéssel vétette észre magát. A Nap híre című ATV-műsorban egy országgyűlési képviselőre utalt, aki „azzal a kommenttel” lepte meg a Parlament kormánypárti kétharmadát, hogy „Nem gyúrni kell most, drága kereszténydemokraták, hanem vezekelni.” Arra kapacitálta a „bátor” 133-akat, hogy jelentkezzenek a Magyar Orvosi Kamara felhívására, miszerint önkéntesekre van szükség, máskülönben aligha enyhíthető a covidos betegekkel foglalkozó szakápolók túlterhelése. Egy országgyűlési képviselő hozzászólása persze nem tévesztendő össze egy szakújságíró hírmagyarázatával.

Az előbbi komment, az utóbbi kommentár. A hírmagyarázat úgy alakult ki, hogy a hírlapok még egyetlen betűtípussal jelentek meg, amely elég is volt a szinte kizárólagosan gazdasági hírek számára. Amikor pedig a szakmájukat egyre jobban ismerő hírlapírók magyarázni (kommentálni) kezdték a híreket, létrejött a kommentár. Ekkor már a nyomdai lehetőségek is bővültek, és a keretbe zárt hírmagyarázat más betűtípussal látott napvilágot. Az új műfaj korabeli jelentőségére jellemző, hogy ez a betűtípus kisebb volt, mint a hírekéi. A kommentár összefüggéseket kereső, tárgyias hangvételéből ered a személyesebb tónusú jegyzet, ennek csípősebb változata a glossza, majd a terjedelmesebb publicisztika is. Ezeket nevezzük vélemény-műfajoknak.

Itt találkozik a kommentár a kommenttel, amennyiben az Alkotmánybíróság meghatározása szerint „a komment nyilvánosságnak szánt magánvélemény”. Igen ám, de a kommentár jelentése nemcsak hírmagyarázat. A műfaji fejlődés során bíráló megjegyzés is lett belőle. Innen fejlődött át a XXI. században a kommentbe. Krug Emília legföljebb abban tévedett, hogy nem vette figyelembe a kommentár és a komment között húzódó átmenetet. A szürke zónát, amelybe az újságírói és a nem újságírói vélemény is belefér. A nyilvános magánvélemények között tehát az a különbség, hogy az újságíró nevéhez a kommentár fűződik, az amatőr hozzászóló nevéhez pedig a komment.

Ez jól hangzik ugyan, óvatosságra int azonban a tévéműsorban említett honatya személye. Stummer János a Jobbik képviselője, aki történelem-informatika szakon szerzett diplomát, és feltételezhető róla, hogy tisztában van a vélemény-műfajokkal. De mert értékítélete indulatos - azt is üzente a kormánypárti képviselőknek, hogy „lerohasztottátok az egészségügyet” -, hozzászólását inkább kommentnek, mint kommentárnak vélem.

Tíz mondat a kommentelőről

Ha még egyszer ilyen durván reagálnak a cikkemre, a névtelen kommentelőt átadom az utókor megvetésének. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2012. november 23.)

Az internetes fikakultúra lehangoló jellemzője, hogy az újságíró és a kommentelő közötti különbségek lassan elmosódnak. (Puzsér Róbert publicista, Facebook.com, 2013. július 16.)

A kommentelők álnéven, csekély ismerettel alkotnak nagyon határozott véleményt. (Karsai László történész, Zalai Hírlap, 2015. szeptember 3.)

A kommentelő arcát elrejtve arcátlanul ír. (Rezsőházy Rudolf Belgiumban élő szociológus, Mos Maiorum, 2015. szeptember 10.)

A kommentelő kommentelmi jogával élő nagyérdemű. (Hajós András publicista, Mandiner.hu, 2016. augusztus 29.)

A kommentelők között kevesen vannak, akik minősítő jelzők nélkül képesek kommunikálni. (Veiszer Alinda műsorvezető, Index.hu, 2017. szeptember 18.)

A trollok és a kommentelők közös vonása, hogy mindig kedvesen letegeznek, és módfelett érdekli őket a származásom. (Cseresnyési László nyelvész, Magyar Narancs, 2018. március 15.)

A normális kommentelő néha még az iróniát is felismeri. (Pusztai Olivér blogger, Stíler.bog, 2018. június 30.)

Ha a kommentelő erőszakos, ellenségeskedő nyelvezetet használ, akkor troll. (Szicherle Patrik politológus, Klubrádió, 2019. július 24.)

Virágkorát éli az álnevek mögé bújt kommentelők nyilvánossága. (Keresztény Zoltán, a Polgári Világ Pártjának elnöke, Azonnali.hu, 2020. március 14.)