Hont András publicista. Magyarul közíró, a közélet ügyeivel foglalkozó tollforgató. S bár van állása - egy hetilapban sokáig szerkesztette a publicisztikai rovatot -, a munkahelyén éppen most mondott fel. Álláspontját többnyire a közösségi üzenőfalán fejti ki. 43024-en követik, 40384 olvasónak tetszik az irálya. Vagyis 2640-en fontosnak tartják a bejegyzéseit, érdeklődésüket azonban nem föltétlenül a rokonszenv indokolja.

A sorsfordító napokat élő közírónak tegnapelőtt interjúja jelent meg az Azonnali.hu nevű portálon. A közösségi üzenőfalán úgy harangozta be, hogy „a sajtóról mint katasztrófa sújtotta területről” beszél. Az első hozzászóló, Berkó Pál újságíró kollégánk így fogadta a csakugyan érdekes megnyilvánulást: „Kézigránátot dobtál a sajtó latrinájába. Megérdemelte volna az interjú, hogy megjelenés előtt átfésülje egy gondos olvasószerkesztő.” Nem tudhatom, hogy mire utalt Pali, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a szóhasználatot kifogásolta.

Hont András szerint „k….ra nincs rendben”, ami a hazai nyilvánosságban történik (egyetértek), „egy ország kib..,ósdit játszik saját magával” (ez az interjú címe is), továbbá „ezeknek a sz…háziaknak - érthető ezalatt a fényes tekintetű ellenzék - ez kiválóan megfelel” (mármint Orbánék hatalomgyakorlása). A kipontozás tőlem származik. Bizonyos helyzetekben elismerem persze az indulatszavak dramaturgiai funkcióját, de a közíró által használt kifejezések ama tíz szóba tartoznak, amelyeket tiltok a Médianaplóban. Magamnak is, másoknak is. S ha idézem, bizony kipontozom őket. Még akkor is, ha az említett interjú a kiégés jeleit mutatja, és érzékelteti a közíró lelkében dúló érzelmeket.

A sz..házis mondatot megpróbálom a saját szavaimmal összefoglalni. Hátha sikerül. Nem szép a hat ellenzéki párttól, hogy kiszorítják a kis pártokat és a civileket a választási szövetségből. Van rá ok, elvégre csökkentik a közösen fellépő politikusok esélyeit a képviselőségre a majdani, valószínűleg Fidesz többségű országgyűlésben. Az együttműködő pártok meghirdetik ugyan, hogy jövő tavasszal győzni szeretnének, de valójában azzal is beérnék, ha megakadályozhatnák a jelenleg is hatalmon lévők kétharmadát. Azért hívjuk őket őfelsége ellenzékének, mert megszavazták a fizetésemelésüket, és jó pénzért érzik rosszul magukat a parlamentben.

A lényeget az utolsó félmondat fejezi ki. Nélkülözi az indulatszavakat, ezzel magyarázható, hogy a bejegyzéseim évi olvasottsága mindössze milliós.