Oly korban élünk, amikor sokat beszélünk a nyilvánosság helyzetéről. Egy országgyűlési összecsapásban az ellenzékkel való vitákra kijelölt Dömötör Csaba államtitkár ezt firtatta: „Hol voltak akkor a nemzetközi szervezetek, amikor Medgyessy Péter azt mondta: ha kell valakinek tévé, vegyen magának!” (Magyar Nemzet Online, 2021.04.08.)

A nemzetközi szervezetek csakugyan állást foglalhattak volna, és ha elmulasztották ezt, akkor sújtsa őket az utókor megvetése. De ha már a kormány parlamenti ügyeletese szóba hozta a csaknem két évtizedes ügyet, érdemes föleleveníteni a feledésbe merült részleteket is. A Fidesz 2002. április 21-én csekély különbséggel veszítette el az országgyűlési választást. A kudarcot Orbán Viktor annyira a szívére vette, hogy félrehúzódott a nyilvánosság elől, és csak augusztusban bukkant föl. 30-ára nagygyűlést hirdetett a Magyar Televízió székháza elé.

Ott mondta: „Mi nem vitatjuk el azok jogát, akik az új szeleknek hódoló szocialista televíziót nézik szívesebben. Legyen meg az ő közszolgálati televíziójuk. Ám azoknak a millióknak is joguk van a saját szívükből beszélő, az ő lelkükhöz szóló közszolgálati televízióhoz, akik képviseletében ma itt megjelentünk. Éppen ezért olyan médiatörvényre van szükség, amely ezeknek az igényeknek maradéktalanul eleget tesz. A mai törvény nem ilyen. Olyan törvényre van szükség, amely két egyenrangú csatornára osztja a Magyar Televíziót. Már nem elég, hogy csak egy szocialista legyen, szükség van egy polgári és nemzeti értékeken állóra is.”

A választási győztes válasza nem sokáig váratott magára, másnap hangzott el Békéscsabán. Medgyessy Péter miniszterelnök így fogalmazott: „Akinek saját tévére van szüksége, az vegyen magának.” (Magyar Távirati Iroda) Megtagadta a gesztust az ellenzék vezérétől. Orbán erre fogta magát, és Simicska Lajossal együtt kiépítette a Fidesz médiabirodalmát. De vajon mi rejlett az elutasító válasz mögött? Megnéztem a Békés Megyei Hírlap tudósítását is. A négy hónapja hivatalban lévő miniszterelnök „versenyképes, korrektül tájékoztató” közszolgálati médiumot látott volna szívesen, „amelynek műsorkészítéséből a politika kivonul”.

Ma már nehéz pontosan rekonstruálni, vajon e kijelentés mit jelentett. Mindenesetre Orbán Viktor megfogadta Medgyessy Péter tanácsát, és az ellenzékben kiépített médiahálózat segítségével 2010-ben visszavette a hatalmat. Azzal is megelégedtem volna, ha a saját javaslatát valósítja meg.

Tíz mondat a közszolgálati médiumokról

Nem hiszek az igazságosan, pártatlanul működő közszolgálati médiumokban, ha monopolhelyzetben vannak. Erre csak akkor lehet rászoktatni őket, ha versenyhelyzet alakul ki. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Kritika, 1994/március)

Az ellenzék egyet nem értése miatt nem kerülhet veszélybe a közszolgálati televízió működése. (Medgyasszay László MDF-politikus, Kisalföld, 1999. február 13.)

Jó lenne, ha volna egy kicsit talán unalmas közszolgálati televízió, és a lüktetést, a drámát, a felszínességet hagyhatnák a kereskedelmi televíziózás számára. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 1999. június 2.)

A kereskedelmi televízió a fogyasztóknak csinál műsort, a közszolgálati televízió viszont a polgároknak. (Szabó László Zsolt, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap /MTVA/ vezérigazgatója, Heves Megyei Hírlap, 1999. június 26.)

Alkotmányossági szempontból nagyobb veszélyt jelent a közszolgálati médiumok működésképtelensége, mint a kuratóriumok csonkasága. (Áder János, az országgyűlés elnöke, Zalai Hírlap, 2000. március 23.)

A modern kereskedelmi adók korszakában is szükség van mind a televíziózás, mind a rádiózás területén egy mértéktartó, szolid, kiszámítható, ugyanakkor elég gyors és friss közszolgálati televízióra és rádióra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2001. június 6.)

A fékek és ellensúlyok víz alá nyomták a közszolgálati intézményeket. (Szalai Annamária Fidesz-médiapolitikus, Magyar Hírlap, 2010. szeptember 4.)

Egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz és tisztességes az ellenzékhez. (Belénessy Csaba, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója, 168 Óra, 2010. december 9.)

Megkaptuk a kétharmados felhatalmazást, pártpolitikától mentes, tartósan működőképes közszolgálati rendszert akarunk létrehozni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2010. december 24.)

Ebben az intézményben nem az ellenzéki összefogást támogatják. (Bende Balázs, az MTVA vezető szerkesztője a közszolgálati televízióról, Szabad Európa Rádió, 2020. november 12.)   

A Fidesz-politikus interjúja úgy vonul be az abszurditások történetébe, hogy ő magyarázta el, miért nincs megtakarítása Orbán Viktornak. Azért nincs, mert „Öt gyereke van, építtetett egy családi házat és hétvégi házat is, tehát van mire költenie.” (Telex.hu, 2021.04.06.) A beszélgetésnek van egy másik vonulata is. A kérdezők, Bíró Marianna és Fábián Tamás a KESMA létrejöttét feszegették.

Szóba hozták, hogy közpénzekből meggazdagodott milliárdosok 2018 végén ingyen adták oda média-portfóliójukat a kormány közeli alapítványnak. A másod vonalbeli politikus azonban immel-ámmal reagált, ezért újra és újra megismételték az állítást. Deutsch végül kibökte: „Rendszeresen biztatjuk arra a híveket, hogy adományaikkal támogassák a Fideszt.” Ez a félhivatalos narratíva, melyet egyelőre még nem kötelező elhinni. Már csak azért sem, mert a közpénzből meggazdagodott (média)vállalkozók közül az egyik, Andy Vajna élete utolsó interjújában kifejtette: „Kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam.” (Index.hu, 2018.12.10.)

A gazdasági újságírók szerint Mészáros Lőrinc portfóliója 9,89 milliárd forintot ért, az osztrák Heinrich Pecináé 10,41 milliárdot, a Vajna-féle Lapcom (a szegedi Délmagyarország, a győri Kisalföld és a budapesti Bors) 6,16 milliárdot. Néhány egyéb médium „közösbe adásával” a KESMA egyik napról a másikra 30,611 milliárdnyi vagyonnal gyarapodott. Szomorú volna, ha az interjú készítőinek nem tűnt volna fel Andy Vajna nyilatkozata, mely akkori lapjukban, az Indexben látott napvilágot. Nem akarom persze rajtuk elverni a port. Ők csupán tünetei a kormány tevékenységét firtató értelmiségiek nehezen magyarázható hiszékenységének. A bejegyzés után olvasható összeállításból kiviláglik, hogy a tapasztalt belpolitikai újságíró és jó tollú kollégája rangos társaságban kötött ki.

A Fidesz adományozási narratíváját készpénznek vette médiapiacra szakosodott újságíró, bloggernek is kiváló közgazdász-politikus, az egyik legjobb publicista, s ami leginkább meglepett, a hajdani médiahatóság volt vezetője, az ellenzék volt köztársasági elnökjelöltje is. Egy folyóirat márciusi számában két zárójel közti felkiáltójellel érzékeltette, hogy elhitte a kormánypárti értelmezők ajándékozási meséjét. Pedig kitűnő médiapolitikai dolgozatának hitelességét növelte volna, ha a két zárójel közé inkább kérdőjelet biggyesztett volna.

Tíz mondat az „ingyenes” felajánlásokról

Vajnának a szintén tulajdonában lévő Lapcom Zrt-t fel kellett ajánlania az év végén megalakult Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak. (K. A. /Kósa András/ újságíró, Népszava, 2019. január 21.)

Tavaly ősszel neki is eszébe jutott, hogy a többiekkel egyszerre odaajándékozza az Orbán Viktorhoz rendkívül közelinek mondott Liszkay Gábor médiavezető balatoni kertjében létrehozott KESMÁ-nak. (Szalay Déniel újságíró Andy Vajnáról, Média1.hu, 2019. november 13.)

Üzletemberek összevásárolták a fél médiát, és ingyen beadták a közösbe. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, 2020. február 11.)

A lelkes tulajdonosok mind önként és ingyenesen bocsátották vagyonelemeiket az alapítvány rendelkezésére. (Kelen Károly újságíró, Média1.hu, 2020. április 15.)

Mulatságos, ahogy Schmidt Mária magánpénzből megvásárolja a nagy múltú Figyelőt, azt a fideszes szennysajtó részévé teszi, majd ingyen és bérmentve átadja a kijelölt alapítványnak. (Bauer Tamás közgazdász, Facebook.com, 2020. augusztus 31.)

Még több fantáziát vesz igénybe a hatalom kegyeltjei által milliárdokért összevásárolt, majd egy alapítványnak ingyen átadott mintegy 460 orgánum. (Tamás Ervin újságíró, Népszava, 2020. szeptember 26.)

Ez az az alapítvány, amit 2018-ban hoztak létre, s amelynek az összes fideszes kötődésű médiavállalkozó - így Mészáros, a néhai Andy Vajna, Habony Árpád, Schmidt Mária, Tombor András - felajánlotta az addig felvásárolt vagy alapított orgánumát.” (M. László Ferenc újságíró, Népszava, 2020. október 1.)

Az Orbán-rendszer által korábban tulajdonossá tett kvázi üzletemberek ellenszolgáltatás nélkül (!) ajánlották fel a több tízmilliárd forintot érő audiovizuális, print és online sajtótermékeiket. (Majtényi László alkotmányjogász, Mozgó Világ, 2021/3.)

A KESMA kapta meg ajándékba 2018 őszén egyetlen napon az összes kormány közeli médiavállalatot. (Bakos András újságíró, magyarnarancs.hu, 2021. március 15.)

A jelentős részben közpénzekből gazdagodó üzletemberek sok milliárd forintot érő média-portfóliót állítottak össze, majd adtak oda ingyen. (Bíró Marianna és Fábián Tamás újságírók, Telex.hu, 2021. április 6.)

Olyan sokan szóltak hozzá Petry Zsolt nagy hírre vergődött interjújához, hogy nem éreztem szükségét az értelmezésnek. Kíváncsiságból persze elolvastam majd’ mindent, és arra jutottam, hogy van valami, ami szőrén-szálán kimaradt az indulatos véleményekből: a szakma. 1964. november 23-a óta készítettem néhány száz és szerkesztettem egy-kétezer interjút. Az a benyomásom, hogy három gond van vele.

Ha az interjú kedvezőtlen visszhangot kelt, például a kérdezett munkahelye a rosszallását fejezi ki, akkor az interjúalany hajlamos a szerkesztőségre hárítani a felelősséget. Nem azt mondta, ami megjelent, vagy nem úgy mondta, ahogy napvilágot látott. Petry Zsolt, a berlini Hertha focicsapat kapusedzője is ezzel védekezett. Sőt, a beszélgetést közlő Magyar Nemzettől árnyalási lehetőséget kért. A pontosításnak nincs nyoma a hazai nyilvánosságban, munkahelye azonban ettől függetlenül útilaput kötött a talpa alá. Úgy vélte, ha Budapesten beleírtak is az interjúba, vagy kihagytak belőle, az alkalmazott mondandója tartalmilag gyökeresen eltért a Hertha értékrendjétől.

A második gond az szokott lenni, hogy az újságíró nem mutatta meg beszélgetőpartnerének a közlésre előkészített kéziratot. Vagy megmutatta ugyan, de az interjúalany által jóváhagyott kéziratból a szerkesztőség szavakat, mondatokat, sorokat húzott ki. Erre is utalt Petry Zsolt. Válaszra váró kérdés, vajon koronavírus-járvány idején miként készült az a fránya interjú. Az újságíró kiutazott Berlinbe? Aligha, a keresztnevét ugyanis nem tüntette föl, a vezetéknevét pedig kis kezdőbetűvel írta. Vagy nem tartotta élete fő művének, vagy röstellte. Esetleg így jelezte, hogy nem ért egyet a szerkesztői beszúrásokkal - ha voltak ilyenek.

További gond, hogy az interjúalany kitűnőnek számít a szakmájában, de a szókincse nem alkalmas arra, hogy részletesen kifejtse az álláspontját. Ilyenkor az újságíró hajlamos besegíteni, és a tulajdonos vonalvezetésének megfelelően a lap ideológiai hangvételét fogalmazza bele a szövegbe. A megjelent Petry-interjúban erre is akad példa. Az egykori válogatott focikapus harminc éve él külföldön. Nem valószínű, hogy naprakész a magyar kormánypárti sajtó jellegzetes szófordulataiból, amelyek végül is a vesztét okozták.

Ha a Petry-ügyben tisztán akarunk látni, akkor ítélkezés előtt érdemes volna tanulmányozni az interjú vágatlan hangfelvételét. Vajon a Magyar Nemzetnek van-e mersze nyilvánosságra hozni?

Tíz mondat az interjúról

Az interjúban az egyik fél beszéltetni akar, a másik hallgatni. (Fiala János újságíró, Magyar Sajtó, 1995. május 22.)

Ha klasszikust idéz, akkor tegye pontosan! Ön nem idézte szó szerint a szavaimat. (Torgyán József kisgazda politikus, Napkelte, 1997. március 19.)

A rendszerváltásig elvettek az interjúból, ma meg hozzátesznek. (Cserhalmi György színész, Hajdú-bihari Napló, 1997. szeptember 13.)

Ha minden újságinterjút átírnék, magam is újságíróvá válnék. (Kamarás Iván színész, Magyar Hírlap, 2003. február 15.)

Az a tény, hogy a miniszterelnök mindeddig csak saját oldala médiumainak adott interjút, érthetetlen, a párját ritkítja a nyugati gyakorlatban. (Lovas István újságíró Gyurcsány Ferencről, Magyar Nemzet, 2007. március 14.)

Hogy az egykor szónokként és interjúalanyként is metsző racionalitással operáló Orbán idővel minden értelemre ható kommunikációt kiiktatott a repertoárjából, az nyilvánvaló. (Debreczeni József közíró, Népszabadság, 2011. június 29.)

Interjút akar? Hallgasson végig, mert nem azért vagyunk, hogy az újságíró beszéljen, hanem azért, hogy én beszéljek. (Hegedűs Zsuzsa szociológus, miniszterelnöki tanácsadó, Népszabadság, 2011. augusztus 2.)

Ma már csak olyan interjú készülhet bizonyos emberekkel, amelyekbe igazság csak utólagos beírásokkal kerülhet. (Dési János újságíró Orbán Viktor öt ponton továbbírt karácsonyi interjújáról, B1blogcsalád, 2017. január 4.)

Én olyan interjúkat és szituációkat nem keresek, és nem vállalok, ahol eleve lehet látni, hogy rosszindulatú ember előítéletes kérdéseket tesz föl. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2019. január 10.)

Egy interjúnak nem az az értelme, hogy bikaviadalt vívjak egy újságíróval. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2019. január 10.)

Bródy János tegnap volt hetvenöt éves. Ebből az alkalomból érdekes életút-interjú jelent meg vele. A beatkorszaki.blog-ban a „szaki” a témakör egyik legfelkészültebb szakíróját, Bicsérdi Ádámot rejti. Megakadtam a terjedelmes beszélgetés közepe táján, a veterán dalszövegíró ugyanis azt fejtegette, hogy az őt híressé tevő Illés-együttes egyik első játszóhelye „a legendás Bosch Klub a Balzac utcában” volt. Nocsak, innen alig néhány száz méterre, az első mellékutcában.

Nem tudtam, hogy Illésék a közelben játszottak a múlt század hatvanas éveiben. Azt persze hallottam a két emelettel lejjebb lakó nyugdíjas mérnöktől, hogy majdani feleségével a Kresz Géza utca és a Balzac sarkán lévő placcon ismerkedett meg, ahol az egyik hétvégén fölkérte rokizni. Ő azonban a Sankó-együttesről áradozott, meg Radics Béla gitárjátékáról. Manapság a „placc” egy alapítványi gimnázium nyitott, lekövezett előtere. Az iskolaudvar nem túl nagy, körülbelül száz négyzetméternyi. Számtalanszor haladtam el mellette, és el-eltűnődtem: vajon hogyan lehetett széles mozdulatokkal, például kidobósan rokizni a tömegben?

Némi szörfölés a világhálón, és kiderült, hogy a legendás klub a Balzac utca 7. alatt vonzotta a környékbeli fiatalokat, talán a távolabbról érkezőket is. Ezt próbáltam ma reggel megkeresni, mielőtt nekiültem volna e bejegyzésnek. A Balzac az enyémhez, a Hegedűs Gyulához képest a Nagykörút irányában található. A két utca sarkán, a páratlan oldalon az első ház a 17-es számot viseli. Ahogy fogytak a számok, a Kresz Géza utca sarkán feltűnt a zöldre festett kerítésű alapítványi gimnázium épülete. Sok százszor haladtunk itt el Panna unokámmal, útban a Sziget (ma Radnóti) utcai általánosba.

Már hetedikes, egyedül jár iskolába, és csak most jöttem rá, hogy a fákkal keretezett, lekövezett, üresen is kedves hangulatot árasztó udvar azonos a negyedik emeleti házaspár ismerkedési helyével. A különbség csupán az, hogy ők még a hatvanas évek legelején jártak ide rokizni. Mire Bródy Jánosék 1964-ben zenélni kezdtek itt, ők már össze is házasodtak, és abba a házba költöztek, ahol lakom. Azóta pedig az Illés-együttes hajdani törzshelye annyira a rajongók szívéhez nőtt, hogy a ma is működő Illés Kluboschok Baráti Köre innen származtatja a ch-t.          

Tíz mondat Bródy Jánostól

A művészet magyarázatot keres a világ dolgaira, a politika az adott helyzethez igazítja a mondandóját. (Kurír, 1994. március 20.)

A rockzenében én unikum vagyok. (Észak-Magyarország, 1995. március 3.)

Nem a kelendőt kellene megadóztatni, hanem az érdektelent megszüntetni. (Kurír, 1995. szeptember 28.)

Pénzért nem dolgozom. Viszont amit csinálok, azért igyekszem a lehető legtöbbet kapni. (Népszava, 1995. október 18.)

Amikor most összeállunk játszani, tárlatvezetők leszünk abban a múzeumban, amelyben mi vagyunk a kiállítási tárgyak is. (Népszava, 2001. május 2.)

Kelet-Európában világhírűek voltunk. (Magyar Nemzet, 2008. június 14.)

Belőlem előbb-utóbb dalformátumban tör fel a lényeg. (Népszava, 2011. július 2.)

Húszévesen radikális voltam, és nagy volt a szívem, de negyvenéves koromra már nem voltam annyira radikális, mert megjött az eszem. (Magyar Narancs, 2011. december 15.)

A kultúra jobban megtartja Európa szívében a magyarságot, mint a foci. (Origo.hu, 2015. szeptember 27.)

Az ország csúszik Kelet felé. (hvg.hu, 2021. január 3.)

Politikamentes adás a közszolgálati tévében. Zene, irodalom, társművészetek. Az énekesnő benne van a korban, de tíz évet letagadhatna. Arról beszél, hogy a hosszúra nyúlt járvány-szünet után retróra készül. A két műsorvezető egymás szavába vág, majd a férfi ügyetlenül kérdez tőle valami személyeset. Az interjúalany így kezdi a választ: „Konkrét és nagyon jó kérdés.” Mintha egy szerelmi kapcsolatban nem jönne össze a beteljesülés, és a sokat tapasztalt hölgy agyba-főbe dicséri a kurdarcot vallott urat, hátha feloldja a szorongását. Témánál vagyunk, a művésznő promóciós körúton van. Viselkedésébe nem fér bele a kérdező és a kérdezés bírálata.

És most arra kérem, az olvasót, fussa át a bejegyzés után található összeállítást. A tíz idézet közül négy olyan személyiségtől származik, aki nem politikus. Művészek, tágabb értelemben civilek, akik épp készülnek valamire, és ilyenkor a nyilvánosság fórumain újságírók segítségével harangozzák be a portékájukat. Aztán mi eldönthetjük, vajon az előadás, a koncert, a jutalomjáték promótálására kárhoztatjuk-e magunkat, vagy olyasmit is firtatunk, amit a beszélgetőpartner kevésbé szívesen hall meg. Ekkor dicséri agyba-főbe az újságírót. A művészek és más nyilvánosság előtt munkálkodó szabadúszók ugyanis közvetítőnek tartják az újságírókat. Szükséges jónak.

A politikusok gyökeresen másként viselkednek. A szó szoros értelmében tartják az újságírókat, ráadásul még szükséges rossznak is. Akadnak köztünk, akik hajlamosak alájuk kérdezni, a kérdezősködésnek azonban még van egy válfaja, amidőn számon kérjük a politikai döntés következményeit. Nem vonjuk ugyan kétségbe a politikusok döntéshez való jogát, de megpróbáljuk indoklásra késztetni őket. Ehhez a hatalomban lévőknek persze nem fűlik a foguk. S ha egyáltalán szóba állnak a nyilvánosság képviselőivel, azzal nyilvánítják ki a fennsőbbségüket, hogy minősítik a kérdéseket, sőt a kérdezőket is. Néha az a benyomásom, hogy a legszívesebben magukkal készítenének interjút, belátják azonban, hogy ez még nem divat.

A sajátságos viszonynak van egy finomabb, kulturáltabb, mulatságosabb formája is. Amikor a politikus elmagyarázza az újságírónak, hogy ha föltenné azt a kérdést, amit pontosan meg is fogalmaz, akkor azt válaszolná, hogy… Ebben látom az alapvető különbséget a kormánypárti döntéshozók és a döntésektől távol tartott, médiahiánnyal küszködő ellenzéki politikusok között.

Tíz mondat a kérdezésről

Már a kérdés is sértő. (Lázár János Fidesz-politikus, FN24.hu, 2011. július 18.)

Ez a kérdés csak szánalmas próbálkozás. (Tarlós István budapesti főpolgármester, 168 Óra, 2011. november 3.)

Nagyon jó a kérdés. (Hegedűs D. Géza színész, ATV, 2012. január 12.)

Ez jó kérdés. (Tarr Béla filmrendező, ATV, 2012. április 12.)

Rosszindulatú a kérdése. (L. Simon László kulturális államtitkár, Népszava, 2012. július 17.)

Juj de jó, hogy kérdezi. (Téglássy Tamara műkorcsolyázó-edző, Nemzeti Sport, 2014. március 22.)

Kérdezhet is, de inkább előhozakodnék a saját gondolataimmal. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2014. június 13.)

Hálás vagyok, hogy megkérdezte. (Dúll Andrea környezetpszichológus, Magyar Rádió, 2015. február 19.)

Ön is tudja, hogy én másra válaszolok, mint amit kérdez. (Fónagy János államtitkár, Index.hu, 2016. április 25.)

Kérdezhetnek bármit, nem arra kell válaszolni. Azt kell válaszolni, amit épp aznap kommunikálni szeretnél. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, 168 Óra, 2021. március 18.)      

A legutóbbi napokban Orbán Viktor államformázott, Lázár János vakcinázott, Kásler Miklós nem rendült meg, Ujhelyi István fideszezett, Harangozó Tamás pedig hadházyzott. Lefülelt mondatok.

Meg sem rendültünk. (Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter az egészségügyről, Hír TV, március 28.)

A rezidenseket leinasozni, a kutatót asszonyságozni, a szabadságszerető embert libernyákozni - ennyire képes egy kormányfő. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, március 28.)

Korunk újságíróit szinte összepréseli közönségükkel az internet. (Joó István újságíró, Mandiner.hu, március 29.)

Legalább annyi erdélyit árultak el és aláztak meg, mint ahányat megvettek. (Parászka Boróka marosvásárhelyi újságíró Orbánékról, Facebook.com, március 29.)

A ma 33 éves narancsnak nem illata, hanem szaga van. (Föld S. Péter újságíró a Fideszről, HírKlikk.hu, március 30.)

A visszaemlékezők feljegyzései szerint az alapítók törzshelye egy Kisrabló nevű hely volt. (Ujhelyi István szocialista politikus a Fideszről, Facebook.com, március 30.)

A járvány nem figyel a törvényekre. (Závecz Tibor szociológus, ATV, március 30.)

A keleti vakcinák 600 ezer magyar ember életét mentették meg, a nyugati vakcinák hiánya miatt pedig 20 ezer magyar ember vesztette el az életét. (Lázár János Fidesz-politikus, Rádió 7, március 30.)

Ő még nem a kéz, ami ostort suhogtat, hanem az ostor maga. (Szénási Sándor újságíró Lázár Jánosról, Klubrádió, március 31.)

Egyáltalán nincs diktatúra Magyarországon. (Fodor Gábor liberális politikus, ATV, március 31.)

Elszokott az őszinte beszédtől. (Kovács Zoltán újságíró Orbán Viktorról, Élet és Irodalom, április 1.)

Nem szoktam hazudni. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, ATV, április 1.)

Magyarországon a kiközösítés nemzeti sport. (Kaufer Virág volt LMP-politikus, Magyar Narancs, április 1.)

Miközben járom az országot, én azt látom, egyre csak fejlődik. (Szikora Róbert zenész, Zaol.hu, április 2.)

Nem diktatúrában élünk. Tehát ez egy demokrácia. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, április 2.)

A DK nyugdíjas segédcsapata a Magyar Szocialista Párt. (Puzsér Róbert publicista, Facebook.com, április 2.)

A Fidesz-kormányzás akkor a leghatékonyabb, ha olyan ellenfelekkel és problémákkal kell megküzdenie, amelyeket ő maga talált ki. (Kerner Zsolt újságíró, 24.hu, április 3.)

A politikusok ítélkeznek, a szakértők, publicisták találgatnak. (Forgács Iván tévékritikus, Népszava, április 3.)

A nézők nagyon szeretnek megfürödni a múltjukban. (Pozsgai Zsolt drámaíró, Magyar Nemzet Online, április 3.)

Sejteni vélem, hogy a mai napig benyúlnak színésznők bugyijába. (Verebes István rendező, Blikk.hu, április 3.)

Jöjjön vissza Szekszárdra, mérkőzzünk meg az előválasztáson! (Harangozó Tamás szocialista politikus Hadházy Ákoshoz, Zugló TV, április 4.)

A Délmagyarország című szegedi újságban megjelent róla egy cikk, amely április első napján sem bizonyult tréfának. Egy hódmezővásárhelyi Fidesz-politikus szerint a város polgármestere „bort iszik, és vizet prédikál”. Miközben „folyamatosan szidalmazza a kormány intézkedéseit”, igénybe veszi a kormány támogatását egy hétszemélyes kisbusz megvásárlásához. Az újságíró helyében megkérdeztem volna Márki-Zay Pétert is, hiszen szakmánk egyik alapszabálya, hogy hallgattassék meg a másik fél is.

Körülbelül öt percbe telt, hogy az ellenzéki politikus közösségi üzenőfalán megtaláltam a kiindulópontot. Számított arra, hogy a kormánypárti sajtó megtámadja, ezért elébe ment a karaktergyilkossági kísérletnek. Megírta, hogy két évtizede használt, egyébként svéd gyártmányú gépkocsija elöregedett, és állami kedvezménnyel meg hitelből vásárolt egy román gyártmányú autót magának, a feleségének és a hét gyermekének. Az a benyomásom, hogy a csere nagyobb méltányosságot érdemelne.

A Facebook-bejegyzésből kiviláglik, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester úgy véli: ha ő és politikus társai jövő tavasszal átveszik a kormányrudat, akkor meg kéne tartani ama kormányzati intézkedéseket, amelyek a nagycsaládok javát szolgálják. Jó volna, ha például azok is kisbuszhoz juthatnának, akik a jövedelmükből nem képesek a hitel részleteit törleszteni. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a miniszterelnök-jelöltségre bejelentkezett ellenzéki politikusból a kormánypárti ellenlábasnak is kijáró együttérzés szólalt meg. A jelenlegi miniszterelnök ugyanis szintén nagycsaládos, öt gyermeket kell eltartania.

Márki-Zay Péter polgármesterként körülbelül egymillió forintot visz haza. Ez nem kevés, de ennyiből sem könnyű eltartani hét gyermeket. Nem csoda, ha a Volvo helyett beéri egy Dáciával. Beleérző képességéből telik arra is, hogy megértse: Orbán Viktor sincs könnyű helyzetben, bár a mintegy másfél milliós havi jövedelméből valamivel könnyebb öt gyermeket eltartani. Január 26-án kitöltött jövedelem-bevallásában olvasható, hogy egy hitelintézetnek 882110 forinttal tartozik, nincs megtakarítása, ráadásul gépkocsija sincs. Rajta is segítene, ha jövőre az új kormány bővítené a nagycsaládi kedvezményeket.

Vajon a kormánypárti sajtó miért nem vette észre a Márki-Zay Péter javaslatában rejlő lehetőséget? Elvégre nemcsak a civil nagycsaládosok helyzetét könnyítené meg, hanem a jelenlegi rendszernek nevet adó politikusét is.        

Gyurcsány Ferenc oltakozásának élénk visszhangja támadt. A volt miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció nevű ellenzéki párt elnöke megosztotta velünk közösségi üzenőfalán, hogy milyen körülmények között vette föl a védőoltást. Dicsérte a rezidenseket, az orvostanhallgatókat és a kiskatonákat, akik részrehajlás nélkül tették a dolgukat. A többnyire elismerő kommentek közül kilógott Pápai Gábor velős hozzászólása: „Lósz.rt, papa. Felismertek.”

Voltak persze, akik értették a finom utalást, és kattintással méltányolták a csípős, bár nem éppen szobatiszta humort. A többség felháborodása, méltatlankodása, szörnyülködése, tiltakozása azonban elnyomta a szórványos dicséreteket. A volt miniszterelnök nevében kikérték maguknak a koholmányt, rágalmat, és a csúnya szóért csúnya szavakkal szidták a "neveletlen" hozzászólót, mellesleg egyik legnevesebb karikaturistánkat. Föl sem ötlött bennük, hogy Pápai Gábor olyasmire utalt, amit Gyurcsány-hívőként talán ismerniük kéne.

Az akkori kormányfő 2006. május 26-án, egy Balaton parti kormányüdülőben, az MSZP országgyűlési frakciója előtt fejtette ki, hogy hiába vannak programok, amelyek csökkentenék a társadalmi rétegek közti különbségeket, a közpénzből nem a legelesettebbek részesülnek, hanem a tehetősebbek. S mert anyanyelvi szinten beszélte a pápai lakótelepen házgyári elemekből összerótt épületekben élők dialektusát, hatásos példával világította meg a helyzetet.

Gyári munkás édesanyját Gyurcsány Katusként ismerték városszerte. Miután beszámolt betegségéről és a kedvező rendelőintézeti tapasztalatokról, ezt kérdezte a miniszterelnöktől: „Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam?” Erre Gyurcsány Ferenc: „Lósz.rt mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet.” Erre utalt a jobb sorsra érdemes Pápai Gábor a csipkelődés műfajában. Az irónia ugyanis az irodalomtörténész Benedek Marcell szerint a „gúnyolódás ama módja, amikor túlzott dicséret vagy kedveskedés formájába öltöztetjük” az elmarasztalást, a fenn- és távolságtartást.

Ha például azt írnám, hogy Gyurcsány Ferenc a visszafogottság jelképe, a közélet eszményi háttér-embere, aki szerény királycsinálóként írta be magát a történelemkönyvekbe, akkor akadnának néhányan, akik ezt elhinnék róla. A többség azonban kétségbe vonná az elmeállapotomat. De annyi azért talán elvárható a DK-fanoktól, hogy fölismerjék: a karikaturista ironikus megjegyzése a Gyurcsány-legendárium szerves részét képező őszödi beszédre utalt. 

Csakugyan fekete, ezért a borosta marcona külsőt kölcsönöz neki. Ráadásul ehhez még pattog is. Tegnap este, az ATV stúdiójában azzal ostorozta a "kormányhoz hű médiákat”, hogy 2014 óta 399 sajtópert veszítettek el. De miért éppen 2014 óta tartja számon a hírhamisításokat és a karaktergyilkosságokat?

Akkor határozta el, hogy hazatér Párizsból, és visszavezeti Magyarországot Európába. Azt már én fűzöm hozzá, hogy azért nem tarthatja számon 2010 óta Orbánék túlkapásait a nyilvánosságban, mert vele kezdődik minden. Többször is kifejtette, hogy 2026-ra készül. Pártja, a Momentum még nem parlamenti, a célja tehát az, hogy jövőre legyen frakciója. Az sem baj persze, ha egy kormánykoalíció részeként. Az áttörést 2026-ra várja, amidőn átveheti a hatalmat. Láttunk már ilyet. A Fidesz 1988 márciusában alakult, és Orbán Viktor tíz év múlva lett Magyarország miniszterelnöke.

Fekete-Győr András tegnap este nyüstölte a nyilvánosság fórumait. A baráti újságíróktól csak fanyalgást kap, a kormánypárti „propagandistáktól” karaktergyilkosságot. E bejegyzés után olvasható összeállításból kiderül, hogy berzenkedésében van igazság, füstölgése azonban tegnap este felkészületlenséggel párosult. A pályakezdő politikusok tragikai vétsége, hogy téves premisszák alapján ítélik meg a nyilvánosságot, ezért a kritikájuk gellert kap. Mire megtanulják, hogy nincsenek „médiák”, mert a média a nyilvánosság eszközrendszere, és a nyomtatott sajtó, a rádió, a televízió meg a világháló gyűjtőfogalma, már ki is égnek.

Az a fránya média pedig nem a „negyedik hatalom”. Azért hiszi annak a miniszterelnök-jelölt, mert a kormányzat (a végrehajtó hatalom) maga alá gyűrte a másik két hatalmi ágat, a törvényhozást és az igazságszolgáltatást. Helyettük a nyilvánosság eszközrendszerével próbáljuk ellenőrizni a kormányzatot, egyelőre nem sok sikerrel. Az ellenzéki politikusnak azért sem érdemes mereven szétválasztani az újságírókat és a propagandistákat, mert akik őt a kormánypárti médiában halomra gyilkolják, az újságírás pártsajtós vonulatát képviselik. Azt a magatartásformát, amelyből a baráti oldal véleményformálói már többé-kevésbé kigyógyultak.

Nem az a baj, hogy egy pályakezdő és tudatosan építkező politikus az imént felsorolt mozzanatokkal nincs tisztában. Úgy bírálja azonban a nyilvánosság képviselőit, hogy nem ismeri az újságírás alapfogalmait. Márpedig a velük kapcsolatos viták megemésztése nélkül 2026-ban sem vezetheti vissza Magyarországot Európába.

Tíz mondat Fekete-Győr Andrásról

Fekete-Győr András nem Orbán rezsimjét akarja leváltani, hanem Orbánt. (Föld S. Péter újságíró, Gépnarancs.hu, 2017. március 9.)

A Momentum Fegyőrnek becézett elnöke. (Fábri Péter költő, Facebook.com, 2017. május 11.)

A Momentum meglehetősen ügyetlen elnöke. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Klubrádió, 2020. szeptember 28.)

Fekete-Győr Andrást is támadják - mondta Fekete-Győr András. Rossz jel. Legutóbb Torgyán József beszélt így Torgyán Józsefről. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, 2020. szeptember 30.)

A csürhe ifjúsági tagozatának vezetője. (Dippold Pál publicista, Magyar Hírlap Online, 2021. január 25.)

Ha Fekete-Győr András megborotválkozna, megőszülne, megöregedne, meghízna és összemenne, akkor pont úgy nézne ki, mint Orbán Viktor. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2021. február 21.)

Fekete-Győr jelentkezését most még viccnek gondolom, de 2036-ra biztosan beérik. (Kéri László politológus, Magyar Hang, 2021. február 26.)

Ha én vagyok a reguláris hadsereg, akkor ő a szabadcsapat. (Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, Azonnali.hu, 2021. március 1.)

Többen vannak előtte, mint utána. (Pulai András szociológus az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekről, ATV, 2021. március 1.)

Kedves FeGyőr! Akkor leszel miniszterelnök, amikor én római pápa. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Facebook.com, 2021. március 10.)

A Kossuth Rádió szerint az ország első embere tegnap este „exkluzív” interjút adott az M1-nek. Az újságírásban íratlan szabály, hogy ha a jelzett szó idegen, illik magyar jelzőt választani hozzá. Ennek hiánya a kisebbik baj, nagyobb gond a jelző értelmével van. Az exkluzív a görög kleidosz (zár, retesz) szóból örökült át a latin claudo-ba, és az ex- (ki-) szócskával lett kizárólagos. De hogyan lehetne kizárólagos a tegnapi interjú a közszolgálati tévében, amely a közszolgálati rádióval közös épülettömbben működik, egy közös cég irányításával?

A miniszterelnök csak az idén 13 interjút adott a Magyar Rádiónak. Igaz, hogy az idén először ült be az M1 stúdiójába, de tavaly is interjút adott a közszolgálati tévének. A szeptember 12-i beszélgetésnek valóban exkluzív (kizárólagos) jelleget kölcsönzött a sokat idézett kijelentése, miszerint a koronavírus-járvány kezelését egyetlen mérőeszköz hitelesíti: a halottak száma. A pontos idézet megtalálható a bejegyzés után olvasható összeállításban. A miniszterelnök vitatott megállapításait tartalmazza, melyek a bírálók szerint a következetlenség mintapéldái. Bár nem osztom e felfogást, az kétségtelen, hogy Orbán Viktort a szaván lehet fogni.

Őt azonban nem zavarja, ha néhány százan átlátunk a szitán. Számára az a fontos, hogy négy nullával többen higgyék el a mondandóját, akik nem emlékeznek arra, vajon ugyanerről mit mondott néhány hónappal azelőtt. Csakhogy ami Orbán megnyilvánulásaiban következetlenségnek hat, az mostanában inkább a rugalmasság jele. A járvány ugyanis kiszámíthatatlan, szinte percről percre változik, és amit ő mond róla, annak szavatossága gyorsan avul el. Például tavaly március 13-án, pénteken reggel bejelentette, hogy nem zárja be az iskolákat, majd még aznap, 13 óra múlva kijelentette, hogy bezárja őket.

E hajlékonyság az alkalmazkodó képesség megnyilvánulása. Azért öltheti magára a következetlenség álcáját, mert miniszterelnökünk a rendelkezésére álló propaganda eszközök segítségével kialakította magáról a tévedhetetlenség látszatát. S mert nem tévedhetett a maga kreálta ellenfelek megítélésében, pillanatnyi állításait hajlamosak vagyunk kőbe vésettnek tekinteni a nem általa választott ellenség, a koronavírus megítélésében is. Tegnap este olyannyira nem mondott semmi egyedit - ez is az exkluzív jelentéstartományába tartozik -, hogy mindössze egyetlen mondatát jegyeztem föl: „A nyitás csalóka kifejezés.” Illett a bezárkózásról szóló kizárólagos interjúba.

Tíz Orbán-mondat a járványról

Emberéletekről van szó, ez minden mást megelőz. (Magyar Rádió, 2020. március 13.)

Nem kéregetünk, tehát nem megyünk az unióhoz, hogy adjatok meg segítsetek, meg ilyesmi, mert az nem működik, hanem magunkról gondoskodunk. (Magyar Rádió, 2020. március 20.)

Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy egyetlen beteg ember életéről se kelljen lemondani. (Magyar Rádió, 2020. április 24.)

Ezt a munkát én irányítom, tehát személyes garanciát is vállalok érte. (Magyar Rádió, 2020. május 1.)

Jobb állapotban fogunk kijönni a járványból, mint ahogyan belementünk. (Magyar Rádió, 2020. július 31.)

A védekezés sikerét a halálesetek, illetve a megmentett életek számában tudjuk mérni. (M1, 2020. szeptember 12.)

Április, amikor nagy valószínűséggel győzelmet hirdetünk a járvány ellen. (Magyar Rádió, 2020. október 30.)

Itt nem haltak meg emberek azért, mert nem volt ellátás a kórházban. Itt nem kellett a folyosókon fektetni az embereket. (Magyar Rádió, 2021. január 3.)

Aki nem regisztrált, azon nem tudunk segíteni. (Magyar Rádió, 2021. február 5.)

Szabad nyarunk lesz. (Magyar Rádió, 2021. március 26.)