Gyurcsány Ferenc oltakozásának élénk visszhangja támadt. A volt miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció nevű ellenzéki párt elnöke megosztotta velünk közösségi üzenőfalán, hogy milyen körülmények között vette föl a védőoltást. Dicsérte a rezidenseket, az orvostanhallgatókat és a kiskatonákat, akik részrehajlás nélkül tették a dolgukat. A többnyire elismerő kommentek közül kilógott Pápai Gábor velős hozzászólása: „Lósz.rt, papa. Felismertek.”

Voltak persze, akik értették a finom utalást, és kattintással méltányolták a csípős, bár nem éppen szobatiszta humort. A többség felháborodása, méltatlankodása, szörnyülködése, tiltakozása azonban elnyomta a szórványos dicséreteket. A volt miniszterelnök nevében kikérték maguknak a koholmányt, rágalmat, és a csúnya szóért csúnya szavakkal szidták a "neveletlen" hozzászólót, mellesleg egyik legnevesebb karikaturistánkat. Föl sem ötlött bennük, hogy Pápai Gábor olyasmire utalt, amit Gyurcsány-hívőként talán ismerniük kéne.

Az akkori kormányfő 2006. május 26-án, egy Balaton parti kormányüdülőben, az MSZP országgyűlési frakciója előtt fejtette ki, hogy hiába vannak programok, amelyek csökkentenék a társadalmi rétegek közti különbségeket, a közpénzből nem a legelesettebbek részesülnek, hanem a tehetősebbek. S mert anyanyelvi szinten beszélte a pápai lakótelepen házgyári elemekből összerótt épületekben élők dialektusát, hatásos példával világította meg a helyzetet.

Gyári munkás édesanyját Gyurcsány Katusként ismerték városszerte. Miután beszámolt betegségéről és a kedvező rendelőintézeti tapasztalatokról, ezt kérdezte a miniszterelnöktől: „Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam?” Erre Gyurcsány Ferenc: „Lósz.rt mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet.” Erre utalt a jobb sorsra érdemes Pápai Gábor a csipkelődés műfajában. Az irónia ugyanis az irodalomtörténész Benedek Marcell szerint a „gúnyolódás ama módja, amikor túlzott dicséret vagy kedveskedés formájába öltöztetjük” az elmarasztalást, a fenn- és távolságtartást.

Ha például azt írnám, hogy Gyurcsány Ferenc a visszafogottság jelképe, a közélet eszményi háttér-embere, aki szerény királycsinálóként írta be magát a történelemkönyvekbe, akkor akadnának néhányan, akik ezt elhinnék róla. A többség azonban kétségbe vonná az elmeállapotomat. De annyi azért talán elvárható a DK-fanoktól, hogy fölismerjék: a karikaturista ironikus megjegyzése a Gyurcsány-legendárium szerves részét képező őszödi beszédre utalt.