Digitális ismeretségi körömben vita robbant ki az ellenzék durvuló hangvételéről. Valaki szóba hozta, hogy a választási szövetségbe tömörült pártok stílusa kezd hasonlítani a kormánypárti megmondó emberekéhez. Gorombul, vadul, és rohamosan tegeződik. A legtöbben egyetértettek azzal, hogy talán mégse kéne átvenni a Fidesz kocsmai stílusát. Például a csendőrpertut, amidőn a hatalomban lévő letegezi a hatalmában lévőt, aki nem meri visszategezni.

Azért nem szóltam hozzá, mert miközben egyetértettem az intellektuális felfogással, azon tűnődtem, hogy az ellenzék aligha jut el a bizonytalan szavazók milliós tömegéhez, ha visszafogottan, fentebb stílusban fejti ki az álláspontját. Minél inkább közeledik a választási kampány, annál hajlamosabbak a politikusok megjátszani a módosult tudatállapotú vitatkozót. Aki a kocsmai állórészből indul a nyilvános ház közös illemhelyére, és „tévedésből” a kávéházi részben köt ki, hogy mímelt dühkitörésével borzolja az asztaltársaságban üldögélő úriemberek (polgárok) idegeit.

Aztán elolvastam a Magyar Hang legfrissebb számát, amiből elgondolkoztatott az egyik interjú. Ketten szólaltak meg benne. A hajdani SZDSZ-ből Horn Gábor volt államtitkár, jelenleg egy közvélemény-kutató cég vezetője. Az egykori MDF-ből pedig Elek István ideológus, majd az ifjú miniszterelnök, Orbán Viktor egyik főtanácsadója, jelenleg biogazdálkodó. A liberális politikus azzal hűtötte le az ellenzéket méltányosabb, nemesebb hangvételre ösztökélő konzervatív beszélgetőpartner kedélyét, hogy „Az ellenzék elsődleges kommunikációs felülete a közösségi média, ott pedig a siker, a hatékonyság érdekében annak a bevett nyelvét kell használni.”

Ez azért figyelemre méltó érvelés, mert Horn Gábor nem azt pedzegette, hogy az ellenzékben lévők követik-e, másolják-e a hatalmon lévők útszéli stílusát. Eleve abból indult ki, hogy a közösségi média korában érdemes alkalmazkodni a befogadókhoz. Igaz ugyan, hogy nem szépen beszélnek, a szókincsük pedig nemcsak szűkösebb, hanem vaskosabb is, a kampányolók azonban a siker reményében igazodnak hozzájuk - mindkét oldalon. Az a benyomásom, hogy csakugyan a kormánypárti megszólalók járnak élen az indulatos értelmezésben és a megalázó csendőrpertuban. Ez a módszer azonban keveredik azzal, hogy például a vitapartner letegezése magától értetődik a közösségi médiában. Nem föltétlenül azért jött divatba, hogy jelezzük megvetésünket az ellenség iránt.