A magyar Kafka ritkán szólal meg, akkor is kevesen hallják meg. Bruck András a legsötétebben látó publicistánk, aki félrevonult (visszaszorult?) a Facebookra. Tegnapi kulcsmondata például ez volt: „Szinte szovjet időkbeli a tájékoztatás.”

A járványkezelésre gondolt, amelyet két nappal korábban, a Magyar Rádió stúdiójában úgy foglalt össze a miniszterelnök, hogy a koronavírusról és a vakcinákról rengeteg információ halmozódott fel, amelyek értelmezése hangzavarba fulladt. Ezzel magyarázta álláspontját, miszerint „A kakofóniában kell néhány biztos tájékozódási pont.” Amelyeket persze ő maga kölcsönöz a nyilvánosságnak. Régi vita ez. Ha egyvégtében olvasnánk el a legutóbbi három törvényt a nyilvánosságról, és semmi mást nem tennénk, mint megszámolnánk, hányszor jelenik meg bennük a tájékozódás és a tájékoztatás, akkor kiderülne, hogy az Orbán Viktor említette tájékozódás legalább tízszer kevesebbszer látott napvilágot.

A legutóbbi három és fél évtizedben a hatalmon lévők már nem vonták kétségbe a választópolgárok jogát a sokoldalú, több forrásból való tájékozódáshoz. Csak éppen megnehezítették a tájékozódásunkat, nehogy csökkenjen a kormányzati tájékoztatás hatékonysága. Ezt a bejegyzés után olvasható dokumentációban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök fogalmazta meg a legplasztikusabban, és Orbán Viktor miniszterelnök fejlesztette tökélyre. Járványos példánknál maradva, manapság csaknem mindent tudhatunk arról, hogy Magyarország miben vezeti az uniós mezőnyt, és szinte semmit arról, hogy miben sereghajtó.

Nem azt várom el a kormányzati forrásoktól, hogy bontsák ki a valóság minden szeletét, ez ugyanis egyetlen hatalmon lévő politikai csoportosulásnak sem áll érdekében. Az azonban elvárható egy magát demokratikusnak valló elittől, hogy ne szorítsa félre azokat az orgánumokat, amelyek a valóság homályban maradt részleteit is igyekeznek megvilágítani. Bruck András velős megfogalmazása azért pontos, mert tartalmazza a szinte szócskát is. Abban ugyanis Orbán Viktor médiapolitikája különbözik a szovjet időkbelitől, hogy eltűri az övétől eltérő tájékozódási pontokat, és megsemmisítés helyett „csak” a nyilvánosság peremére száműzi őket.

A kafkai hangvételű publicistának helyet adó Facebookon Bruck András 7765 követőre tett szert. Ez tiszteletre méltó teljesítmény. De ha majd helyzetjelentései kötetben is megjelennek, eltűnődhetünk, vajon korjellemző és gondolatébresztő írásai miért nem fértek bele még az Orbánék által félreszorított ellenzéki sajtóba sem.

Tíz mondat az igazságról és a hazugságról

A hazugság könnyen felismerhető: a nő elpirul, a férfi elsápad, a politikusnak mozog a szája. (Donát Róbert veszprémi tanár, Napló, 2001. június 20.)

A hazugságok mindig kiderülnek, de beválnak. (Kvári Sinkó Zoltán újságíró, Napló, 2004. május 7.)

A kampányban nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Népszabadság, 2006. június 28.)

A politikában a hazugság azt jelenti, hogy az embereket megszerzendő voksnak tekintik, aztán semmibe veszik őket. (Orbán Viktor volt miniszterelnök, Heti Válasz, 2007. június 28.)

Az igazság is csak annyit ér, amennyit tudunk róla. (Dévényi István újságíró, Heti Válasz, 2010. április 22.)

A hazugság akkor veszélyes, ha van egy kis igazságtartalma. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, ATV, 2016. április 18.)

A politikában a győzteseké az igazság. (G. Fodor Gábor politológus, Látószög.blog, 2018. február 27.)

Amikor fontos információ keletkezik, azt a magyar emberek meg fogják tudni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2020. február 28.)

A médiákból megbízható híreket gyűjteni egyre nehezebb. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2020. május 8.)

Kérdezhetnek bármit, nem arra kell válaszolni. Azt kell válaszolni, amit épp aznap kommunikálni szeretnél. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, 168 Óra, 2021. március 18.)