Egyik legkedvesebb tanítványom diszkrét. Ha valami ellentmondást vél fölfedezni a bejegyzéseimben, azt nem nyilvánosan jelzi, hanem a Messengeren. Ezúttal például ezt firtatta: „Nyíregyen olyat is tanultam, hogy minden hír információ, de nem minden információ hír. Tehát a kettő nem csereszabatos. Lehet, hogy tévedek?”

Nem tévedett. Mielőtt azonban részletezném a választ, hadd írjam meg, hogy Nyíregy a nyíregyházi főiskolát jelenti, ahol kommunikációs szakon szerzett diplomát, majd megfejelte a miskolci egyetemen egy politológusi diplomával is. Tudja, hogy miről beszél. Kérdését pedig az indokolja, hogy felróttam a kormánypárti sajtó egyik vezetőjének: egy interjúban fölöslegesen kettőzte a hírt és az információt. Ebben változatlan az álláspontom, azt viszont elfogadom a tanítványi hozzászólásból, hogy fogalmazhattam volna árnyaltabban is. Ha lehetővé tette volna a bejegyzés szabott, 2500 karakternyi terjedelme. De ha ilyen vagy ehhez hasonló kérdés érkezik, akkor a válasz újabb 2500 karakternyi okfejtés lehet.

Az információ értékét nemcsak az igazság keresése vagy a befolyásért (a hatalomért) folyó harc határozza meg. Az is, hogy érdekli-e a médiafogyasztókat. Sikerül-e úgy megfogalmazni, hogy érdekelje őket? Csak akkor lesz hír az információból, ha szakemberek dolgozzák fel. Amidőn például Orbán Viktor 2020. február 28-án, a Magyar Rádióban azt fejtegette, hogy „Amikor fontos információ keletkezik, azt a magyar emberek meg fogják tudni.”, akkor abból indult ki, hogy ő meg a szerkesztői döntik el, mi a fontos információ, másrészt pedig a Magyar Távirati Irodában dolgozzák föl hírré.  

Az önkormányzati választás (2019. október 13.) után nem véletlenül javasolta Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester a mintegy 3 millió magyar állampolgárt irányító ellenzéki kollégáknak, hogy alakítsák meg a Szabad Városok Szövetségét, dobjanak össze néhány százmillió forintot, és hozzák létre az „ellen MTI-t”. Tisztában volt azzal, hogy mit jelent információt kiválasztani, és tömegfogyasztásra alkalmassá tenni. Úgy rémlik, az ellenzéki polgármesterek mögött álló pártok nem értették meg azt, amit ért Orbán Viktor és Márki-Zay Péter.

A Szabad Városok Szövetsége nem működik, mert több politikus is pályázott a vezetésére. Az Ellenzéki Távirati Iroda sem jött létre. A választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok hatpontos kormányváltó programjába pedig nem fért bele a nyilvánosság átalakítása.