Miniszterelnökünk mestere a képes beszédnek. Ő az, aki akkor is hasonlatot használ, ha képes volna pontosan elmagyarázni a szóba hozott téma összefüggéseit. Nem az értelmiségieknek beszél, hanem az úgynevezett egyszerű választópolgároknak, akik híjával vannak a fogalmi gondolkodásnak. Az általa használt metaforák (sűrített hasonlatok) középpontjában többnyire ő maga áll. Volt már főmérnök, vezérkari főnök, tábornok. Önmagát azonban leginkább „politikai harcosnak” tartja, aki kalandozó őseinkhez híven menekülést színlel, és miközben gondosan idomított lova visszafelé vágtat, ő hátra fordulva nyilaz.

Metaforáiban harcolt ringben, birkózószőnyegen és persze focipályán is. Mindig ő volt a csapatkapitány, de a katonai hierarchiában most először fokozta le magát kapitánnyá. Igaz, hogy a kapitány magasabb rangot jelent a tengeri hadviselésben, mint a szárazföldiben. Ma reggel is ő állt a zászlóshajó kormányánál. A vírus fújta a passzátszelet, ő pedig birkózott az elemi erőkkel. Néha föltekintett az árbóckosárra, ahol az emberei ültek, és kémlelték a messzeséget. (Szijjártó Pétert név szerint is említette.) Soha ennyire nem bontotta ki a tengeri hasonlatot, bár a bejegyzés után olvasható dokumentációból kirajzolódik, hogy akadtak korábban is csomópontok, amikor kísérletezett a hajózással.

Ha Orbán Viktor megszólal a nyilvánosság fórumain, számíthatunk arra, hogy van elképzelése arról, mit akar eltitkolni a nyilvánosság elől. Ma reggel két mozzanat árulkodott arról, hogy érezte már magát nagyobb biztonságban is. Az egyik az, hogy a biztos talajról a hullámzó fedélzetre tette át képzelete színhelyét. A másik pedig, hogy tengeri hasonlata a Magyar Rádióban hangzott el, amelyet inkább a hívei hallgatnak, mint az ellenfelei. Márpedig a koronavírus-járvány harmadik hulláma rengeteg embert sodort a tengerbe, és legalább a Fidesz-választókat igyekezett meggyőzni arról, hogy ennek ellenére szilárdan tartja kezében a kormányt.

Miniszterelnökünk a huszonvalahány percben ötször kezdett mondatot a „higgyék el!” felszólítással. Azt bizonygatta, hogy nem süllyed el a hajója. A bizalomerősítő stíluselem ilyen gyakran még nem fordult elő a szavahihetőségi válsággal küszködő politikus megnyilvánulásaiban. Az a benyomásom, hogy a rögtönzött higgyékelezés többet fejezett ki a lelkiállapotából, mint a tudatosan használt hajózási hasonlat hibátlan kibontása.

Tíz Orbán-mondat a hajózásról

Nem az a politikus dolga, hogy nézeteit sutba dobva mindenféle közhangulat szelébe belefordítsa a vitorláját. (168 Óra, 1994. június 8.)

Az SZDSZ-szel ellentétben mi behúztuk, nem pedig forgattuk a vitorlákat. (Reform, 1996. február 13.)

Hullámverésben a remegő kezű kormányos nem jó jel. (Magyar Televízió, 2011. december 12.)

Csendes tenger nem nevel tapasztalt tengerészeket. (Magyar Távirati Iroda, 2012. február 13.)

Csendes tengerek nem nevelnek tehetséges matrózokat. (Magyar Rádió, 2012. február 16.)

Ellenszélben hajózni mindig nehezebb. (Magyar Rádió, 2012. február 16.)

A rezsicsökkentés olyan, mint cseppben a tenger - egész politikánk sűrítménye. (Duna TV, 2014. szeptember 15.)

A második hullám magasra csapott. (Magyar Rádió, 2021. január 22.)

A járvány hullámai is erőteljesek, lökdösik a hajónkat. (Magyar Rádió, 2021. március 26.)

Nemcsak arról van szó, hogy a kormánynál állok, meg van iránytűm, hanem az árbóckosárban is ülnek fönn az embereim, és onnan lekiabálnak, hogy körülbelül mi vár ránk. (Magyar Rádió, 2021. március 26.)