A legutóbbi napokban Orbán Viktor harcolt, Márki-Zay Péter gyurcsányozott, Bajnai Gordon távozott, Donáth Anna védekezett, Kuncze Gábor áderezett, Vona Gábor pedig végrehajtott. Lefülelt mondatok.

Mi a szabadságharcosok és az utcai harcosok világából jöttünk a politikába. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, december 13.)

Hacsak a halak nem jelentették fel, mert látták a tavak körül ólálkodni, horgászbottal a kezében. (Kuncze Gábor volt belügyminiszter Áder János lehallgatásáról, Klubrádió, december 14.)

Kevés utáltabb szakma van a végrehajtókénál, talán csak a politikusoké. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus a Völner-ügyről, Index.hu, december 14.)

Az igazságügyi minisztérium elveszítette igazságügyi jellegét. (Szakács László DK-politikus, ATV, december 14.)

Azt kellene vázolniuk, hogy szupergyőzelem esetén hogyan korlátoznák a saját hatalmukat. (Stumpf András újságíró az ellenzéki pártokról, Válaszonline.hu, december 14.)

Ahol megjelenik a politikában a vallás, ott van vége a demokráciának és a szabadságnak. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, december 15.)

Nem akartam az „egykori miniszterelnök” szerepébe ragadva leélni az életemet. (Bajnai Gordon Londonban dolgozó üzletember, hvg.hu, december 16.)

Az állam maga szeret lopni. Nem szereti, ha mások lopnak. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a Völner-ügyről, ATV, december 16.)

Most a demokrácia maradékát kell megvédenünk. (Donáth Anna Momentum-politikus, 168 Óra, december 16.)

Magyarország nyitólapja volt. (Tóta W. Árpád publicista az Indexről, Válaszonline.hu, december 16.)

Ha látható helyen szerepelne az ő neve, akkor a választást elveszíttettük. (Márki-Zay Péter, az ellenzéki pártok miniszterelnök-jelöltje Gyurcsány Ferencről, Szabad Európa Rádió, december 17.)

Nem gondolom, hogy ez hatalom. Ami most van, az „csak” visszaélés a hatalommal. (Cserhalmi György színész a NER-ről, Magyar Hang, december 17.)

A cél egyértelműen a kormányváltás. (Gattyán György, a Megoldás Mozgalom miniszterelnök-jelöltje, ATV, december 17.)

Mi a közös Gattyán Livejasmin Györgyben és Orbán Pegazus Viktorban? Mindketten online kukkolásban utaznak. (Ónody-Gomperz Tamás publicista, Jelen.media, december 18.)

Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, december 18.)   

Van még idehaza színvonalas szöveges és audiovizuális újságírás. Más kérdés, hogy egyre inkább csak előfizetésekkel elérhető. (Forgács Iván kritikus, Népszava, december 18.)

Senkinek ne legyen felhatalmazása, hogy saját képére formálja az országot. (Fleck Zoltán jogszociológus, Klubrádió, december 18.)

Orbán nyakló nélkül kezdett osztogatni és ígérgetni. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, december 19.)

Míg a kormány cselekedett, az ellenzék „dumált”. (G. Fodor Gábor politológus, Origo.hu, december 19.)

Az ellenzék rossz állapotban van. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, Magyar Hírlap Online, december 19.)

Inkább taszít, mint vonz. (Szőke László volt MDF-politikus Gyurcsány Ferencről, Index.hu, december 19.)

Magyarországon 30 ezer blogger van, a Bekiáltás gazdája a 30 legjobb közé sorolható. Kabai Domokos Lajos továbbgondolta tegnapi bejegyzésemet az Index mibenlétéről. Arról tűnődött, hogy az új tulajdonosok igyekeznek bulvárosítani a hírportált. Feltételezése nem zárja ki az enyémet.

Abban pedig egyetértünk, hogy az ellenzéki hangadók egyike milyen alapon kéri számon rajtunk, vajon miért maradtunk az átalakított Index blogketrecében, ha az ellenzéki pártok eleve nem tanúsítottak érdeklődést a digitális naplónk iránt. A különbség csupán az kettőnk látásmódja között, hogy nem is vártam tőlük érdeklődést, az újságírókat ugyanis szükséges rossznak tartják. Ezt persze nyilvánosan nem vallják be, mert tartanak a nyilvánosság képviselőitől. A polgármestereik 3 millió magyar állampolgár ügyeit intézik, és a kommunikációs keretből kizárólag a saját újságjukat, rádiójukat, tévéjüket, portáljukat támogatják.

De ha már a településükön működő független médiumot is a sorsára hagyják, miért várhatnánk el, hogy a tájékoztatásra költhető százmilliókból akár csak egy forintot is áldozzanak a blogjainkra? Például Márki-Zay Péter 2018 februárjában lett polgármester Hódmezővásárhelyen. Kinevezte magát az önkormányzati kiadóhivatal vezetőjévé. Bár ezt az önkormányzati törvény tiltja, a kormánypártok mégse szankcionálták. Ha bíróság elé citálták volna, akkor a holdudvarokban lévő polgármesterek százaira hozzák az igazságszolgáltatást.

Sorstársa, Baranyi Krisztina észrevette, hogy a fideszes polgármester-előd alkalmazta a Ferencvárosi Lokálpatrióták Egyesületét vezető úr feleségét, aki havi százezer forintért ellenőrizte az önkormányzati újságba szánt kéziratokat. Az ATV stúdióvendége, Barabás Richárd újbudai alpolgármester 2019. november 28-án meg is kérdezte: „Nem arra tartjuk a főszerkesztőt?” Így folytatta: „Önkormányzatban azért van valaki, aki át szokta nézni, vagy a kabinetfőnök, vagy a kommunikációs felelős.” Mellesleg a Párbeszéd nevű párt szóvivője is, és napjainkban Márki-Zay Péter közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt oldalán tűnik fel.

Az ellenzéki pártok készülő közös programjáról néhány morzsát elszórtak a hatalomba készülő politikusok. Arról azonban hallgatnak, hogy mihez kezdenének a nyilvánossággal. Talán már meghaladták ’18-as és ’19-es médiaszemléletüket. De még nem jutottak el odáig, hogy elfogadják a nyilvánosság független és bizony szabad szájú képviselőit.     

Tíz mondat a függetlenségről

A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal. (Balogh Ödön veszprémi újságíró, Napló, 1990. április 28.)

Nyilván mértéktartó, független sajtónak kellene uralnia a nyilvánosságot, melynek politikai korlátozottságai nincsenek, szakmai normái erősek. (Révész Sándor újságíró, Népszabadság, 2013. február 21.)

Független médiumok nincsenek, független újságírók vannak. (Nagy József újságíró, Hír TV, 2017. április 24.)

A magyarországi nyilvánosságban már alig van független szereplő. (Urbán Ágnes médiakutató, Mértékblog.hu, 2018. július 12.)

A médiatulajdonosok nem pártatlanságot és függetlenséget várnak el, hanem a saját nézeteik hatékony és erőteljes képviseletét. (Halmágyi Miklós szombathelyi újságíró, Nyugat.hu, 2019. április 1.)

Teljesen független médiában gondolkodom, ahol mindenki véleménye megjelenhet. (Déri Tibor újpesti polgármester, Magyar Hang, 2019. november 1.)

A szerkesztőség a kabinettől és a polgármestertől függetlenül fog működni. (Pikó András józsefvárosi polgármester, Facebook.com, 2019. december 17.)

Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke az ellenzéki többségű városok nyilvánosságáról, 168 Óra, 2020. november 6.)

Esetleg közös finanszírozási és elosztási projektekkel is kísérletezhetnének a független médiumok, ami nem könnyű feladvány, mert most az egymás közti verseny is ez ellen hat. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Népszava, 2021. október 30.)

Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)    

Tóta W. Árpád szerint nem szabad. A hvg.hu kitűnő publicistája vitába keveredett Puzsér Róberttel. A harsány publicista szemére vetette, hogy újabban az Indexbe ír, ami a rendszerrel való kollaboráció minősített esete. Puzsér azzal érvelt, hogy őt a kormány nem fizeti be a világhálóra. A piacról él, és a véleményét megosztja a Magyar Hang, a Hírklikk és most már az Index olvasóival is. Kár, hogy a második menetben, amelyet a Válaszonline szervezett, már nem vállalkozott a vitára.

Helyette Vona Gábor szólalt meg, aki szintén csatlakozott az Index szerzőköréhez. A volt Jobbik-politikus azzal indokolta a jelenlétét, hogy amíg a szerkesztőség nem nyúl bele a véleményébe, miért ne írhatna az Indexbe. Ekkor vágta ki TWÁ a döntő érvet, miszerint az Index tulajdonosa a Fidesz „gauleitere”. Túlzás lenácizni az üzletembert, aki tavaly szerezte meg a portált, ettől azonban a hasonlat még találó. Bár nem egészen úgy, ahogy TWÁ gondolja.

Albert Speer fegyverkezésügyi miniszter emlékiratában olvasható, hogy 1945 elején Hitler a tartományfőnökök értekezletén meghirdette a „fölperzselt föld” stratégiáját. A hozzá sokáig hű gauleiterek lebeszélték erről. Arra hivatkoztak, hogy a német nép nem bírná elviselni a következményeket. Nem lepődnék meg, ha egyszer kiderülne, hogy az Index tulajdonosa meggyőzte Magyarország első emberét. Nem érdemes propaganda-eszközzé silányítani (origosítani) a legolvasottabb portált, inkább olyan publicistákat kellene szerződtetni, akik nem viszik, hanem hozzák az olvasókat. S ami velük egyet jelent: a hirdetési bevételeket.

TWÁ szigorúságából telt arra is, hogy meghatározza a hatalommal való együttműködést. „Zsoldos az, akinek megmondják - és ezért fizetik -, hogy ’őt meg kell védened, és őt kell letámadnod’.” (Válaszonline.hu, 21.12.16.) Kétszeresen is megnyugtat a definíció. Puzsér Róbert és Vona Gábor cikkei alapján nem képzelem, hogy karaktergyilkosságokra vetemedtek volna. Magamról pedig tudom: a Médianapló bejegyzéseit havi átlagban hússzor úgy közölte és közli a régi meg az új Index, hogy senkit nem ismerek a szerkesztőségből. Mellesleg engedélyt se kért tőlem a közlésre.

Érzékelhető persze, hogy az új Index néha furcsán viselkedik. A munkatársak újságíróként teszik a dolgukat, a cikkeik címét azonban mintha egyik-másik szerkesztő a hatalom érdekében változtatná meg. Mindazonáltal ez még nem érte el azt a mértéket, hogy röstellni kéne sajtószakmai bejegyzéseimet az Indexen.  

Tíz mondat az Indexről

A NER a tulajdonosváltással formálisan is belülre került, ebben az értelemben elesett a lap. (Szombathy Pál, az Index volt főszerkesztője, 24.hu, 2020. december 21.)

Az eddigi egy darab balos sajtótermékből most kettő lett. (Trombitás Kristóf publicista az Indexről és a Telexről, Vasárnap.hu, 2020. december 23.)

A csaknem egymilliós látogatottságot vonzó, kormány közeli tulajdonosi körbe került Index határeset. (Magyar György ügyvéd, Magyarügyvéd.blog, 2021. február 9.)

Maradt az Index, és még kormánykritikusabb lett, mint korábban. (Bohár Dániel újságíró, 888.hu, 2021. március 14.)

Nem szoktam olvasni a kormánypártivá fazonírozott Index.hu-t. (Andor Mihály szociológus, 2021. Facebook.com, május 25.)

Hát olyan nagyon nem lehet kormánypárti az Index, ha engem majd minden nap kitesz a címlapra. (Szele Tamás újságíró, 2021. Facebook.com, május 25.)

Az Index tisztességes lap. Nem nevezhető klasszikus liberális újságnak, de közel áll a nyugati konzervatív orgánumokhoz. (Kereszty András újságíró, Facebook.com, 2021. május 25.)

Index-Telex-444 tengely. (Rákay Philip publicista (Patrióta, 2021. május 28.)

Hosszú távon mégiscsak van politikai-közéleti hatása az Index táján végbement váltásnak, még ha ez nem is feltétlenül a kormányzat-ellenzék összefüggésében érzékelhető. (Kabai Domokos Lajos újságíró a bulvárosításról, Bekiáltás.blog, 2021. június 1.)

A NER konkrétan a keblére ölelte az újságot. (Fábián Tamás újságíró, Telex.hu, 2021. június 12.)

Magyarország nyitólapja volt. (Tóta W. Árpád publicista, Válaszonline.hu, 2021. december 16.)

A digitális ismerősök közül néhányan azt firtatták, vajon miként értelmezem Rákay Philip három szóból álló kommentárját Fekete-Győr András hordozókendős fényképéhez. Erre csakugyan nem válaszoltam a tegnapi bejegyzésben. Mentségemre szóljon, hogy inkább a kormánypárti véleményformálás jelenségét próbáltam elhelyezni a hazai nyilvánosságban. Ennél több nem fért a 2500 karakternyi terjedelembe. Ma azonban van újabb 2500 karakter a válaszra.

 Ama bizonyos mondat ugyebár ez volt: „SZÉP ÚJ VILÁG.” Csupa nagybetűvel, mellette egy sírva nevetős emoi. A fényképet megosztó blogger rácsodálkozott a világhálón szerteágazó értelmezésekre, és a Klubrádióban elmondta az anglomán  műsorvezető kérdésére, hogy eszébe sem jutott Huxley 1931-ben írt könyvének címe. Amit persze sokan feltételeztek, gondolván, hogy a blogger műveltségéből nem  telik a harmadik évezred utolsó harmadában játszódó társadalomparódiára. Ezt azonban nem rovom föl neki, mert felvázoltam egy időrendet, amely más értelmezést tesz lehetővé..

A Momentum-politikus kispapás fényképe december 14-én, kedden 21.15-kor látott napvilágot a Facebookon. S bár Rákay a sok elmarasztaló és nem kevés otromba komment miatt törölte a rá utaló posztját, annyit mégis sikerült rekonstruálni, hogy másnap reggel 9-kor jelent meg a számomra Huxley könyvét idéző mondat. Erre reagált Fekete-Győr András 9.39-kor, szintén a Facebookon. De van egy másik számsor is. Orbán Viktor december 14-én, kedden mondott beszédet Sopronban (a „hűség városa” kerek száz éve népszavazással tért vissza a nemzet kebelére). A Kisalföld nevű napilap tudósítása szerint 19 óra körül kezdődött a szónoklat, amelyet Rákay Philip 20.16-kor vett tudomásul az üzenőfalán.

Az ünnepi beszéd utolsó harmadában ez olvasható: „Vannak olyanok, akik nemet mernek mondani a brüsszeli ’szép új világra’, és arra, amit ott számukra kifőztek.” Az a benyomásom, hogy Orbán Viktor vagy a beszédírói hallottak már harangozni Huxley könyvéről, és aligha véletlenül aktualizálták a „brüsszeliták” és magyar kormány viszontagságos kapcsolatára. Rákay Philipet Szele Tamás újságíró szerint a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft befizette a Facebookra, és 61 posztjáért 78 millió 352 ezer 193 forintot utalt át. Ennyi pénzért illik időben tudomást szerezni az Első Ember kulcsmondatáról. Rákay becsületére válik, hogy ő legalább névvel vállalja a trollkodást..    

Tíz mondat az állami trollbamondásról

A troll megtanulta, hogy a hangerő és a provokatív fellépés sokkal gyakrabban biztosítja a figyelmet, mint a cizellált érvelés. (Cseresnyési László nyelvész, Magyar Narancs, 2018. március 15.)

A legfontosabb kormányzati kommunikációs eszköz a trollbamondás. (László József újságíró, Facebook.com, 2019. január 16.)

A troll szerepe a párt vagy ideológiai propaganda gátlástalan terjesztése a megadott kulcsszavak alapján. (zord íjász kommentelő, Blog.hu, 2020. május 29.)

Troll az, aki kéretlen üzenetekkel árasztja el a digitális sajtót. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2020. május 29.)

A skandináv népi kultúrából ismert troll szó a kissé buta, agresszív, tipikusan barlangokban élő, nem rettenetesen veszélyes, de kellemetlen mitológiai lényt jelöli. (Petykó Márton nyelvész, Magyar Narancs, 2021. február 18.)

Felkerestem a Megafont, akiktől képzést és segítséget kaptam a tartalomkészítés terén. (Deák Dániel politológus, Mandiner.hu, 2021. április 1.)

Szeretném felhangosítani a patrióták hangját a Facebookon. (Rákay Philip publicista, Mandiner.hu, 2021. május 28.)

A Megafon jelentősége 2022 vonatkozásában felbecsülhetetlenül nagy. (Trombitás Kristóf publicista, Mandiner.hu, 2021. szeptember 19.)

A trollokat nem azért alkalmazták, mert az önálló gondolkodásban erősek. Az ő feladatuk csak annyi, hogy a központi mondatokat hajtogassák. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, 2021. december 17.)

Akadnak, akik csak automatikusan nyomulnak a tetszetős hazugságklisék után, de ha valaki megpiszkálja az agyukat, akkor kiderül, hogy az még életképes. (Lévai Júlia újságíró, Facebook.com, 2021. december 17.)

Tegnap délután kifogtam a címben említett blogger bejelentkezését. Arra panaszkodott a Klubrádióban, hogy legorombították a világhálón. Föltett egy fényképet Fekete-Győr Andrásról, aki anyakendőben kötözte magához néhány hónapos kisfiát, hogy a két keze szabadon maradjon valamilyen jótékonysági foglalatossághoz. A fotóhoz egyetlen mondatot fűzött Rákay: „Szép új világ.” Mocskosabbnál mocskosabb üzenetekkel árasztották el, ezért le is vette posztját a Facebookról.

A mintegy tízperces beszélgetésből kiderült, hogy ama bizonyos mondat nem Huxley világhírű regényéről jutott az eszébe. Ha arról ötlött volna fel, akkor aligha biggyeszti a Momentum-politikus fényképéhez. Az író mondandója ugyanis ellentétes az ő sugallatával. Van azonban még egy gond a kormánypárti véleményvezér okfejtésével. Az, hogy ironikusnak szánta a mondatocskát. Márpedig az irónia „a gúnyolódásnak az a módja, amikor a túlzott dicséret vagy kedveskedés formájába öltöztetjük a gáncsot” (Benedek Marcell irodalomtörténész, 1927).

Ha például azt írom, hogy Orbánban tisztelem a hatvan körül is karcsú férfit, akkor ezt aligha dicséretnek szánom. Ha pedig azt írom, hogy Gyurcsány irtózik a színészkedéstől, akkor ez sem a rokonszenv megnyilvánulása. Rákay Philip szép új világa nem véletlenül ragadtatta mocskolódásra a világháló népét. A digitális talponálló látogatói megérezték benne a fölényeskedést, a lenézést, a megvetést, a vállveregetést. Olyan szavakra ragadtatták magukat, amelyek csakugyan sérthették a véleményvezér önbecsülését. De hát „az elfojtott indulatok terepén” (Bródy János dalszövegíró, 2010) ő húzta a rövidebbet. E fogadtatás a népszerűség ára, melyet mindenkinek meg kell fizetnie, aki ironizálással kísérletezik a digitális kocsmában.

Máskülönben Rákay úr nem tartozik a véres szájú publicisták közé. Kulturált szavai (a „gasztronáci”, a „reformnáci”, a Karácsony mint „kesztyűbáb”, az ellenzéki pártok „szörnykoalíciója”, a „párizsi- és farhát-koalíció”, a „szemforgató, ballib banda” és a „zsúrmarxisták”) hol vannak mondjuk Bayer Zsolt emelkedett, fennkölt,  magasztos, ünnepélyes, visszafogott hangnemétől? Annyi haszna azonban volt a sértett véleményformáló által megosztott, majd visszavont fényképnek, hogy a személyeskedő, trágár kommentek mellett megihletett egy magvas, tárgyias hangvételű elemzést is. Lévai Júlia jegyzete szintén Facebook-termék. Úgy látszik, okos gondolatok tárháza is lehet a világháló.

Tíz mondat Rákay Philiptől

Alakul a parízer- és farhát-koalíció. (Facebook.com, 2021. február 23.)

A Fidesz a legkevésbé előnyös arcát mutatva is ezerszer különb, mint a szörnykoalíció. (Magyar Nemzet Online, 2021. március 17.)

A reformkommunisták összebútoroztak a reformnácikkal. (Magyar Nemzet Online, 2021. március 17.)

Karácsony Gergely nem más, mint Gyurcsány kesztyűbábuja. (Facebook.com, 2021. március 18.)

/Fekete-Győr Andráshoz/ Jól figyelj, FeGyőr, hátha megérted! (Facebook.com, 2021. március 19.)

Index-Telex-444 tengely. (Patrióta, 2021. május 28.)

Nem esik nehezemre a magam nyelvi eszközeivel ostorozni ezt a szemforgató, ballib bandát. (Magyar Nemzet Online, 2021. május 28.)

/Jakab Péterről/ Híres gasztronáci. (Pesti TV, 2021. augusztus 19.)

Zsúrmarxista ügynökök. (Facebook.com, 2021. augusztus 22.)

A baloldalt gyakorlatilag porrá zúztuk a közösségi felületeken. (Origo.hu, 2021. november 19.)

Bartus László érdekes színfolt a magyar nyelvű sajtóban. Nemrégiben töltötte be a hatvanat, több diplomája is van, tagja volt a Hit Gyülekezetnek, aztán összerúgta a port annak alapítójával. Idestova két évtizede él New York közelében, elszántan írja és szerkeszti az Amerikai Magyar Népszava nevű portált. A tengeren túlról próbálja befolyásolni az itteni nyilvánosságot. Nálam korántsem sikertelenül.

Jó publicista, bár az a benyomásom, hogy hiányzik mellőle egy bizalmi ember, akit a közös szakmánkban szerkesztőnek neveznek. Legutóbbi írása ma látott napvilágot, és a technika csodája, hogy a megjelenés után néhány perccel olvashattam. Szerinte Márki-Zay Péter személyében az ellenzéki pártok „Belzebubbal akarják legyőzni az ördögöt.” Mármint Orbán Viktort. A szerző mondandóját úgy foglalnám össze, hogy a református Orbán eleve nem képviselheti hitelesen a katolikus gyökerű, keresztény és nemzeti jobboldalt, amelyet a katolikus MZP hitelesebben képvisel. Igen ám, de „Ahol a politikában megjelenik a vallás, ott van vége a demokráciának és a szabadságnak.”

A publicista elmarasztalja a jelenlegi miniszterelnököt és az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjét is. Elképzelem, hogy a kétszeres felségsértést elküldi a budapesti Népszavának. Ama újságnak, amely az Orbán ellen választási szövetségbe tömörült pártok erkölcsi és az Orbán-kormány anyagi támogatásával működik. A végiggondolt, sőt ízlésem szerint túlgondolt eszmefuttatás alkalmas volna arra, hogy legalább egy vita erejéig a szellemi élet középpontjába állítsa a patinás lapot. Vajon e kockázatot vállalná-e a szerkesztőség az országgyűlési választás előtt négy hónappal, a kimondatlan, mindazonáltal ezerrel dübörgő kampány kellős közepén?

Szinte feloldhatatlan az ellentmondás. Azt viszont nem értem, hogy például Bruck András miért nem megbecsült szerzője az ellenzék egyetlen napilapjának. Bartussal ellentétben azt az álláspontot képviseli, hogy Belzebubbal is érdemes szövetkezni az ördög ellen. Ráadásul nem küszködik túlírási gonddal, íróságából telik osztályon felüli publicisztikára is. S még említhetnék néhány magányos (magára hagyott) közírót, akik közreműködésükkel növelnék a Népszava színvonalát. Elismerem azonban, hogy elmélkedésükkel, érvelésükkel, latolgatásukkal, morfondírozásukkal, okfejtésükkel, tűnődésükkel csökkentenék az életben maradás esélyeit.

Tíz mondat Bruck Andrástól

A szüleink idő előtt meghalnak, a gyerekeink idő előtt elhúznak. (Facebook.com, 2016. október 19.)

Ezerszer inkább éljünk egy nem makulátlan eszközökkel visszaszerzett demokráciában, mint egy tökéletesen kivitelezett diktatúrában. (Facebook.com, 2018. február 25.)

Az ellenzék tagjait egy ideje már több érdek köti a hatalomhoz, mint a saját szavazóihoz. (Facebook.com, 2018. április 15.)

A templomtornyok keresztjein kívül semmi keresztényi nincs Orbán Magyarországában. (Facebook.com, 2019. május 18.)

/Az ellenzéki politikusok dilemmájáról/ Hagyni a kényelmes életet biztosító állami pénzt, és az elvet választani. (Facebook.com, 2020. augusztus 20.)

Vajon tisztában van-e az ellenzék azzal, hogy 2022 az utolsó lehetőség a békés hatalomváltásra? (Facebook.com, 2020. november 22.)

Már nemcsak az ellenzék, de mintha a Fidesz is el tudná képzelni a vereséget. (Facebook.com, 2021. április 11.)

Fehér glasszékesztyűben nem lehet latrinát tisztítani. (Facebook.com, 2021. április 25.)

Nem a közös jelölt váltja le Orbánt, hanem mi, ellenzéki szavazók. (Újnépszabadság.com, 2021. május 2.)

A Fidesz legyőzésének kísérlete közben az ellenzék ellenzékének lenni inkább destruktív, mint hasznos. (Facebook.com, 2021. június 4.)

A Bekiáltás című blogban figyelemre méltó eszmefuttatás látott napvilágot. Kabai Domokos Lajos esszét írt, márpedig a kísérlet műfajába belefér, hogy a kapitalizmusban találta meg a válságba került közszolgálatiság forrását. Okfejtésében van logika, én azonban nem mennék el idáig. Mielőtt a gyökerekig hatolnánk, nem árt szóba hozni két összefüggést.

A közszolgálati jelző csupán negyedszázados találmány, legalábbis nálunk. Az első médiatörvény 1996-os keltezésű, és legfőbb erénye, hogy létrehozta a plurális médiarendszert. Korábban a médiához nem kellett jelzőt biggyeszteni, a törvény elfogadása után azonban a közpénzből működtetett médiumokat meg kellett különböztetni a kereskedelmiektől. Az immár közszolgálatinak nevezett médiumok hamarosan vereséget is szenvedtek a profitra törekvőktől. Sikerült kiölni belőlük az alkotókedvet, és az épp hatalmon lévők nótáját fújták.

Akkori vezérigazgatójuk úgy fogalmazott, hogy a kereskedelmi médiumok a fogyasztókat szolgálják ki, a közszolgálatiak pedig a tájékozódni vágyó nézőket, hallgatókat, olvasókat. Egy intézmény, az MTI vezérigazgatója más oldalról világította meg a helyzetet. Belénessy Csaba szerint „Egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz és tisztességes az ellenzékhez.” (168 Óra, 2010.12.09.) Vajon az azóta eltelt 11 évben a közszolgálati médiumok kielégítették-e a polgárok tájékozódási igényeit, és tisztességesen viselkedtek-e az ellenzékkel?

Kabai Domokos Lajos némi önkritikával azt írta, hogy ma már így felelne a címben föltett kérdésre: nincs szükség közszolgálati médiumokra Magyarországon. Nekem 1996 óta ez a véleményem. A politikai elit ugyanis körömszakadtáig ragaszkodik a zsákmányához. Zsarolási eszköze a közpénz, amelyet tetszés szerint vonhat meg tőlük, és adhat nekik. A közszolgálatinak nevezett állami médiumok jelenleg évente körülbelül 100 milliárd forintból fújják a parlamenti többség nótáját, de a prímás vonójába húzott bankó Medgyessy Péter országlása idején is 70 milliárdos volt.

Ilyen körülmények között csakugyan nincs szükség közszolgálati médiumokra. Szükség volna viszont arra, hogy nagyjából ugyanennyi közpénzből egy tekintélyes közéleti személyiségekből álló testület közszolgálati pályázatokat írna ki a kereskedelmi alapon működő médiumok számára. Volna tülekedés, és aligha csökkenne a profitra törekvő médiavállalkozások szakmai színvonala.

Tíz mondat a közszolgálati médiumokról

Nem hiszek az igazságosan, pártatlanul működő közszolgálati médiumokban, ha monopolhelyzetben vannak. Erre csak akkor lehet rászoktatni őket, ha versenyhelyzet alakul ki. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Kritika, 1994/március)

A kereskedelmi televízió a fogyasztóknak csinál műsort, a közszolgálati televízió a polgároknak. (Szabó László Zsolt, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatója, Heves Megyei Hírlap, 1999. június 26.)

Mára kiderült: a kormány vezette közszolgálattal szemben talán egyedül a kereskedelmi média jelent ellensúlyt. (Haraszti Miklós SZDSZ-politikus, 168 Óra, 2001. február 1.)

Minél kormánypártibb a közszolgálat, annál vitriolosabb és ellenzékibb a kereskedelmi média. (Debreczeni József volt MDF-politikus, Orbán Viktor tanácsadója, Magyar Hírlap, 2001. március 10.)

Egy versenyképes, korrektül tájékoztató közszolgálati médium kell hogy legyen, amelynek a műsorkészítéséből a politika kivonul. (Medgyessy Péter miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2002. augusztus 31.

Megjelent a kereskedelmi televíziózás, a közszolgálatiság öreges lett mellette. (Jáksó László műsorvezető, Heti Válasz, 2011. szeptember 8.)

A közszolgálati média működése a legfőbb érv a közszolgálati média azonnali megszüntetése mellett. (Pető Péter újságíró, Népszabadság, 2011. december 9.)

Míg az emberek a Kossuth téren tüntettek, a híradó levendulás, erdei gyümölcsös, madártejes csokitojásokról számolt be. (Sudár Ágnes győri újságíró, Kisalföld, 2016. február 15.)

Az állami tévé paródiája a közszolgálatiságnak. (Csepeli György szociálpszichológus, HírKlikk.hu, 2019. december 27.)

A politikai erők játszmáiban a legutolsó helyen szerepel a médiumok társadalmi hasznosság alapján való működtetése. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 12.)    

Nem kerek az évforduló, de napra pontosan tizenhat éve halt meg. Abból az alkalomból tűnődöm róla, hogy mintegy tízezer oldalnyi naplójából negyven részt közölt az ÚjHét.com. A marosvásárhelyi portál a még papíron megjelenő újság digitális utódja. A Hét alapítója Huszár Sándor volt, barátságunk a véletlennek köszönhető.

Budapesti pályafutásomat a Magyar Ifjúság szerkesztőségében kezdtem. A hetilap partneri viszonyba került a bukaresti Scinteia Tineretuluival. S mert a szüleim Kolozsvárott ismerkedtek meg, és sokat írtam Erdélyről, „cseregyerek” lettem. Évente egyszer megjártam a román fővárost, a vendéglátók azonban nem tudtak velem mit kezdeni. Átpasszoltak a velük egy épületben lévő magyar szerkesztőséghez. A Hét-munkatársak pedig kézről kézre adtak, nemcsak Bukarestben, hanem Erdélyben is. Majd amikor a hetvenes évek közepén átigazoltam az Élet és Irodalomhoz, vittem magammal az erdélyi és regáti kapcsolatrendszert is.

Gyakran adtunk hírt A Hét megnyilvánulásairól, 1978-ban még interjút is készítettem az épp Budapesten időző főszerkesztővel. Huszár Sándor azt kérte, hogy ezúttal ne érintsük az íróságát, ő ugyanis reklámemberként mutatkozna be az ÉS olvasóinak. Az interjúban elmondta, hogy kevesli azt az ötszáz példányt, amennyi átjut Magyarországra, és sokallja a négy forintot, amennyit az újságstandon kérnek érte. Egyébként a mintegy három gépelt oldalnyi beszélgetést a TETT rövidítésű tudományos rovatnak és egy évkönyvnek szenteltük. A főszerkesztő ezeket akarta „eladni”, ma már szinte lehetetlen kinyomozni, hogy milyen sikerrel.

Aztán, mint oly sokan mások is az erdélyi szellemi életből, a múlt század nyolcvanas éveiben áttelepült Magyarországra. A szüleim Szegeden laktak, és amikor meglátogattam őket, mindig átugrottam a szomszédos utcába. Egy-másfél órát töltöttem Huszáréknál, szívélyes kapcsolatunk ekkor mélyült barátsággá. 1956 nyara óta írott naplóját naponta egészítette ki a „hazai emigrációban” továbbgondolt kommentárokkal. A magyar nyelvű emlékirat-irodalom eddig jószerint titokban maradt vállalkozásából olvashattam el a frissiben megírt részleteket.

A nyilvánosság fórumain azóta is figyelemmel kísérem a Naplólapok fel-felbukkanó epizódjait. A legnagyobb merítést az ÚjHét.com adta közre, megjelenésre vár azonban még kilencezer néhány száz oldalnyi, izgalmasnak ígérkező részlet. Addig is némi kóstoló a naplóíró gondolataiból.

Tíz mondat Huszár Sándortól

Szabadságra szomjas a nép. Budapesten csorog már a forrás, az igaz emberek vére. Romániában megtöltötték az üzleteket disznóhússal. (Naplólapok, 1956. október 29-30.) 

Sok minden meg fog változni Európában. Talán még a határok is. (Naplólapok, 1962. március 23.)

Emlegetnek valamilyen Bukarestben szervezendő magyar hetilapot, de nem találnak főszerkesztőt. (Naplólapok, 1970. január 13.)

Bodor Pali ajánlására felvettem Ágoston Hugó fizikatanárt, aki Szászrégenből hozza el teljes sajtó- és élettapasztalatát. (Naplólapok, 1970. augusztus 30.)

Az első számot 30 ezerben nyomtuk, de abból 10 ezer visszajött, és a kutyának se kellett. (Naplólapok, 1970. november 12.) 

/A Hét magyarországi hatásáról/ Lehet, hogy van tekintélyünk, de olvasóink nincsenek. (Élet és Irodalom, 1978. június 3.)

A TETT révén igyekszünk módosítani, kiegészíteni a romániai magyar olvasók erősen irodalmi világképét. (Élet és Irodalom, 1978. június 3.)

Épp abban látom a vállalkozás hasznát, hogy új szerzők segítségével magyarul közvetítjük a tudományok fogalomrendszerét. (Élet és Irodalom, 1978. június 3.)

A Haza, Szülőföld, Nemzetiség című évkönyv az első összefoglaló jellegű kísérlet arra, hogy hírt adjunk a romániai magyar nemzetiség mai státusáról. (Élet és Irodalom, 1978. június 3.)

Az újságírás nehézkes dolog. Ott, ugye, adatok kellenek, tények meg igazságok. Az irodalomban mindez fölösleges. Elég, ha az ember zseniális. (24 Óra, 1994. december 31.) 

A legutóbbi napokban Orbán Viktor bocsánatot kért, Tölgyessy Péter orbánozott, Márki-Zay Péter gyurcsányozott, Karácsony Gergely tempózott, Lendvai Ildikó kétharmadozott, Vona Gábor pedig kötözött. Lefülelt mondatok.

Megszoktuk, hogy mindenben világelsők legyünk. (Rab László újságíró a kormányzati kommunikációról, VárosiKurír.hu, december 5.)

Az ellenzéket elbutítja az orbánozás. (Tölgyessy Péter alkotmányjogász, 444.hu, december 5.)

Az ellenzék szekere rossz irányba megy. (Nagy Attila Tibor politológus, ATV, december 6.)

Egymáshoz kötözi őket az előválasztás népítélete. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus Gyurcsány Ferencről és Márki-Zay Péterről, Index.hu, december 6.)

MZP nélkül nem lehet nyerni, a pártok nélkül nem lehet kormányozni. (Tömpe István közgazdász, Népszava, december 7.)

A magyar állami revolver-újságírás egyenes következménye, hogy a nyugati konfliktusaink is egyre élesebbek? (Borbás Barna újságíró, Válaszoline.hu, december 7.)

Az ellenzéknek még mindig nincs egy neve. (Horn Gábor liberális politikus, ATV, december 8.)

Magyarországon a hivatalos nyelv a gyűlöleté. Itt, Németországban legfeljebb a szélsőségek szólalnak meg ezen a hangon. (Dunajcsik Mátyás író, Magyar Narancs, december 9.)

Magyarország hadüzenettel felérő kommenttel fogadta Németország új kancellárját. (Kőrössi P. József író, Facebook.com, december 9.)

A sejtetés nem perképes. (F. Szabó Emese újságíró a karaktergyilkosságokról, 168 Óra, december 9.)

A sikeres előválasztás után az ellenzék elvesztette a tempót. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, ATV, december 9.)

Egy olyan típusú csávónak, mint én, mindig ellenszélben kell kornyikálnia. (Majka - Majoros Péter celeb, Partizán, december 10.)

Bocsánat, nem alternatíva akarunk lenni, hanem győztesek. (Orbán Viktor a bevándorlást ellenző pártok varsói találkozójáról, Magyar Rádió, december 10.)

A Fidesszel nem frontálisan kell megküzdeni. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, december 10.)

Ma három bűnöző - legalábbis az ügyészség által annak tekintett ember - biztosítja a NER kétharmadát. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Boldog. Simonka és Völner honatyákról, ÚjHét.com, december 10.)

Ildikó afféle fáradhatatlan munkáslevelező. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, december 11.)

Polt Péter jóindulatán múlik, hogy a Fidesznek még megvan a kétharmada. (Pulai András szociológus, ATV, december 11.)

Ha mindenki ugyanazt a beszédmódot használja, az lesz a hangosabb, aki hatalmon van. (Barát Erzsébet nyelvész Márki-Zay Péter „fideszes” nyelvezetéről, Népszava, december 11.)

Azt kérte a kapitány, hogy ne kampányoljak. Így fogok tenni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, december 11.)

Az ellenzék egyszerű mandátumtöbbségének esélye is nagyon csekély. (Széky János publicista, Paraméter.sk, december 12.)

Nekik lehetetlen összeszedni a kétharmadot azzal a múlttal, amit cipelnek. (Gattyán György milliárdos az ellenzéki pártokról, Forbes.hu, december 12.)

A hét elején kirobbant botrány egyelőre a tévedések szomorújátékának látszik. Az ellenzéki politikusok azonnal rászálltak a korrupcióval vádolt igazságügyi államtitkárra. Kár, hogy tíz esetben legalább nyolcszor Volnernek nevezték el. Volner ugyebár János, és valaha a Jobbikban politizált, Völner pedig Pál, és a 12. éve kormányzó Fidesz egyik oszlopos tagja. A jelek arra utalnak, hogy talán nem is ez az egyetlen tévedés a szövevényes ügyben.

Völner küldött egy levelet a 24.hu szerkesztőségébe, melyben azt hangoztatta, hogy nem követett el bűncselekményt, vállalja azonban a politikai következményeket. Már le is mondott a kormányban viselt tisztségéről. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a levelet nem is a budapesti hírportálnak szánta, hanem a szűkebb pátria napilapjának. Néhány éve fiatal fővárosi újságírók úgy alapították meg a 24.hu-t, hogy valószínűleg nem tudták: Tatabányán évtizedek óta működik egy 24 Óra nevű újság.

Aminek egyébként Kemma.hu nevű online változata 216-szr foglalkozott az Esztergomot és környékét az országgyűlésben képviselő honatyával. Utoljára december 5-én, a botrány kirobbanása előtt két nappal. A nyergesújfalui illetőségű Völner Pál a Bottyán-köz új térkövét hordót gurítva avatta, még beszédet is mondott. Alighanem ez volt a közéleti hattyúdala. Kínosnak ígérkező ügyét az ellenzéki nyilvánosság fórumai napirenden tartják ugyan, de a kormánypárti sajtó szinte kizárólag hivatalos közleményekre szorítkozik. Talán azért, mert a botrány keddi kirobbanása után várta a Főnök péntek reggeli állásfoglalását.

Orbán Viktor december 10-én a nyugdíjemelésről, a különböző társadalmi csoportok jövedelmének kiegészítéséről, az 5 és 12 év közötti gyerekek oltásáról és a bevándorlást ellenző pártok varsói találkozójáról beszélt a Magyar Rádióban. Nem vonom kétségbe, hogy a közelgő országgyűlési választás előtt ezeket tartja fontos kérdésnek. Azt is érteni vélem, hogy a műsorvezető hölgy tapintatból nem akarta kínos helyzetbe hozni. Pedig a látszat kedvéért legalább annyit kihozhatott volna belőle, amennyit a miniszterelnök egy éve kisajtolt magából.

Amidőn Szájer József leereszkedett a brüsszeli ereszcsatornán, a kormányfő azzal bocsátotta el a közéletből, hogy a régi harcostárs szembe került a Fidesz értékrendjével. Úgy rémlik. Volner János, bocs: Völner Pál nem annyira régi harcostárs, hogy az ország első embere személyesen kössön útilaput a talpára.

Tíz mondat a korrupcióról

Nekem jogi szempontból az a korrupció, ami bizonyított, ami miatt vádat lehet emelni, és amely cselekményt a bíróság jogerősen elítélte. (Polt Péter legfőbb ügyész, Napló, 2000. október 2.)

A korrupció érzete nem mindig áll arányban a korrupció mértékével. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, Magyar Rádió, 2013. január 6.)

A korrupció második szintjén vagyunk. Ott, ahol már nem a hivatalok megkenése történik, hanem az érdekcsoportok beteszik embereiket a politikába. (Ángyán József, az Orbán-kormány volt vidékfejlesztési államtitkára (Zalai Hírlap, 2013. március 21.)

Nincs nyúlkálás. Mert nem lesztek kihúzva a szarból pártalapon. (Pokorni Zoltán Fidesz-politikus a korrupt „fideszes potentátokról”, Népszabadság Online, 2014. január 22.)

Amit az egyik politikai célnak nevez, azt a másik korrupciónak. (Lánczi András filozófus, miniszterelnöki főtanácsadó a jövedelmek átcsoportosításáról, InfoRádió, 2015. január 27.)

A cél az, hogy Magyarország a korrupció szempontjából a legkevésbé fertőzött ország legyen. (Pintér Sándor belügyminiszter, Magyar Távirati Iroda, 2015. december 10.)

Rendszerszinten 2010-től ez a kormány tette a legtöbbet a korrupció felszámolásáért. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Index.hu, 2016. július 22.)

A korrupciónak nincs elfogadható szintje. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2019. január 10.)

Rendszerszintű a korrupció elleni fellépés. (Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, Növekedés.hu, 2019. november 26.)

Magyarországon valószínűen kisebb a korrupció, mint tőlünk keletre, és valószínűen nagyobb, mint tőlünk nyugatra. (Ibolya Tibor fővárosi főügyész, Magyar Nemzet, 2020. december 12.)