Idestova esztendeje zajlik egy játék a fészbukos üzenőfalamon. Naponta fölteszek két vagy három szállóige-gyanús mondatot, és a digitális ismerősök szavazhatnak rájuk. Az a benyomásom, hogy nem mindegyik van tisztában a játék céljával. Elmagyarázom.

Egy kiadó felajánlotta, hogy a rendszerváltás óta összegyűjtött szállóigékből válasszak ki ötszázat az ismert emberek szellemi tárházából. Az ötletet átformáltam. Megelégszem 365 mondattal, amelyek tükrözik egy képzeletbeli év hangulatot. Remélhetőleg kirajzolódik belőlük a legutóbbi három évtized közérzete is. Minden napra azt a szállóigét válogatom majd a kötetbe, amelyik elnyeri a digitális ismerősök tetszését. Néhány példa a legutóbbi napokban elvégzett közös munkáról.

December 6-án látott napvilágot Lengyel László kijelentése: „Magyarországon a válságkezelés is válságban van.” Eredetileg 2008-ban jelent meg, és a közgazdász-politológus a gazdasági világválságot jellemezte, amelyet a Gyurcsány-kormány ügyetlenül kezelt. A jelek arra utalnak, hogy e másodlagos jelentés már lekopott róla. 2021-ben, a covidos negyedik hullám kellős közepén inkább azt sejteti, hogy a koronavírus-válságot politikai célokra hasznosítja az Orbán-kormány.

Ez olyannyira foglalkoztatja a digitális ismerősöket, hogy 13 szavazattal többet kapott tőlük, mint Kern András időtlen szállóigéje, a következtetés szempontjából mindegy is, hogy melyik évből: „Ami jó, az sosem fárasztó.” Természetesen tudomásul veszem a szerkesztőtársak döntését. Érdekesebb a helyzet a tegnap föltett mondatokkal. Eddig 17 szavazatot kapott Majtényi László alkotmányjogász, aki egy jogi szaklapban így fogalmazott: „Olyan világban élünk, melyben az állam átláthatatlanabb, a polgár pedig átláthatóbb.”

A jogtudós 2001-ben aligha tudta, hogy figyelemre méltó, bár elvont gondolatában két évtizeddel később az Orbán-kormány elhallgatott információira és lehallgatott állampolgáraira ismerhetünk. A digitális ismerősök azzal honorálták, hogy kettővel több szavazatot adtak neki, mint Kabos László örökbecsű mondásának 1994-ből, miszerint „Ha csak a szép nők mennének férjhez, kihalna az emberiség.” A komikus abból élt, hogy figyelte a közönség rezdüléseit. A színpadon addig csiszolgatta a mondatait, amíg tapsot nem váltott ki velük.

A két gondolat közti harc még nem dőlt el. Azon tűnődöm, vajon melyik hatna jobban az évelő könyvben. Egyébként pedig várom a szerkesztőtársak végleges döntését.            

A Népszava mai számában Pápai Gábornak van egy zseniális karikatúrája. Két darutollas csendőr szájába adja a kérdést: „Milyen kihívással kell megküzdeni keresztény kultúránknak '44-ben?” A jól felismerhető Németh Szilárd válasza ez: „Logisztikai.”

A Fidesz-politikus beszédet mondott az 1944. december 8-án kivégzett Kiss János altábornagy kőszegi sírjánál. Az MTI szerint így fogalmazott: „Ma ugyanolyan, Magyarország keresztény kultúráját, nemzeti örökségét, a magyarok jövőjét fenyegető, erőszakos kihívásokkal kell szembenézni, mint 1944-ben.” (2021.12.08.) A karikaturista ama logisztikai kihívásra utalt, hogy 1944-ben a német megszállókkal érkezett Eichmann SS-alezredes néhány tucat emberével kezdte szervezni a „zsidótlanítást”, és mintegy 200 ezer magyar állampolgár közreműködésével gettósított, majd bevagonírozott 437 ezer magyar állampolgárt.

A napokban állt fel Németországban az új, szocdem kancellár vezette kormány, és fészbukos üzenőfalán aligha véletlenül írta Körössi P. József: „Magyarország hadüzenettel felérő kommenttel fogadta Németország új kancellárját.” Egyetértek vele, szakmailag azonban a komment helyett a kommentár kifejezést használtam volna. Az a különbség köztük, hogy a kommentár a hírmagyarázat műfaja, a komment pedig az Alkotmánybíróság szerint „nyilvánosságnak szánt magánvélemény”. Ha Németh Szilárd a fészbukos üzenőfalán, a pacal és a töltöttkáposzta receptje között üzent volna a Merkel utáni Németországnak, akkor kommentnek nevezhetnénk a megnyilvánulását. Honvédelmi államtitkárként viszont csak kommentálhatta az új külpolitikai helyzetet.   

A politikusok persze ritkán tanulmányozzák a sajtó műfajait. Bár mint a bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, Gyurcsány Ferenc belekezdett egy szóba, majd hezitálva lyukadt ki a kommentárnál. A bizonytalankodó döntéshozókhoz méltányosabb vagyok, mint az újságírókhoz. Ha például Simon András műsorvezető „gyors kommenteket” várt Cseh Katalin Momentum-, Dávid Ferenc DK- és Tordai Bence Párbeszéd-politikustól, akkor tévesen fogalmazott. Kommentárt kellett volna kérnie tőlük, elvégre nemcsak önmagukat képviselték, hanem a pártjukat is.

Néhány napja állást vállalt Márki-Zay Péter stábjában. Az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje még annyira civil, hogy „nyilvánosságnak szánt magánvéleményekkel” kecsegtet bennünket. Vajon újdonsült kommunikációs igazgatója, Simon András miként magyarázza el neki, hogy az ellenzék vezetőjeként nem kommentelnie kell, hanem kommentálnia?        

Tíz mondat a kommentről

A komment az élőbeszéd írott formája. (Prószéky Gábor nyelvész, Heti Válasz, 2015. szeptember 10.)

Az, hogy kommentelhetünk, nem egyenlő a szólás szabadságával. (Szilágyi Ákos esztéta, Heol.hu, 2016. február 8.)

Magamat kommentáljam? Aztán meg a kommentemet kommentáljam? (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Népszabadság, 2016. március 17.) 

Két fiam kommentjét követve néztem a meccset. (Lázár János Fidesz-politikus, ATV, 2016. június 16.)

Sok száz kommen…tár érkezik. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, ATV, 2016. szeptember 6.)

Föltettem a kérdést a saját magam kommentjével. (Kálmán Olga műsorvezető, ATV, 2016. október 11.)

Demszky Gábor Facebook-kommentben szólalt meg. (Balogh Judit műsorvezető, ATV, 2017. január 17.)

Gyors kommenteket várok. (Simor András műsorvezető, ATV, 2020. október 23.)

Kíváncsi vagyok egy gyors kommentre. (Petúr András műsorvezető Pásztor István szakkommentátorhoz, Sport 1, 2021. május 9.)

Magyarország hadüzenettel felérő kommenttel fogadta Németország új kancellárját. (Kőrössi P. József író, Facebook.com, 2021. december 9.)

Kaptam egy online készüléket. Elpanaszoltam ugyanis a gyerekeimnek, hogy február közepe óta nem hallgathatom a Klubrádiót. Hullámhosszát a médiahatóság átpasszolta a Spirit FM-nek, de ahányszor bekapcsoltam a japán zsebrádiót, mindig Puzsér Róbert üvöltözött. Elismerem a publicisztikai erényeit, de harsánysága aggodalommal tölt el. Most pedig az ágyamtól karnyújtásnyira van a digitális készülék. „Milyen a Klubrádió új hangzásvilága?” - firtatta a fiam. „Tökéletes, de hiányzik a SZER-fíling.”

Az analóg készüléken olyan hullámhosszt fogott ki a Klubrádió, hogy sercegtek a műsorai. Az éterben hol el-, hol feltűnő, hol hangos, hol halk hangok gyermekkori élménnyel kecsegtettek. A szocialista ipar alkotásán, egy kihúzható rekamién aludtam, amelyet két oldalról tejüveg mögé rejtett lámpák világítottak meg. Ha fektemben fölnyúltam, a széles káván elhelyezett világvevő rádión Hilversum és Beromünster között jött be a Szabad Európa Rádió. Apám híradós volt a hegyivadászoknál, nem csoda, hogy 14 évvel a háború után lecsapott a kecskeméti zsibpiacon a Luftwaffe tábori készülékére.

Eredetileg a laktanyában tartózkodó német katonák szórakoztatására fejlesztették ki. Ők Goebbels-Schnauze-nek, a náci propagandaminiszter ormányának nevezték el, mert furcsa „világvevő” volt. Csupán azokat az állomásokat lehetett rajta fogni, amelyek a Hitler által elfoglalt városokból sugároztak. 1959-ben, általános iskolásként így fedeztem föl az amerikaiak által működtetett müncheni hullámhosszt. A politikai műsorokból szinte semmit se értettem, annál inkább foglalkoztatott a titokzatos zene. Zavarták itthonról a Teenager Party-t. Sercegve, rekedten, szakadozva, halkulva-erősödve bűvölt el a rock and roll, amelynek fejleményeiről egy jellegzetes hangú műsorvezető, Cseke László világosított fel.

Aztán eltelt másfél évtized, és filmkritikákat írtam egy fővárosi lapba. Az egyik kollégával üldögéltünk a mannheimi fesztiválon, az elsőfilmes rendezők világtalálkozóján. Untatott bennünket a vásznon látható történet, ezért pusmogtunk a sötétben. Kibeszéltük a pesti szerkesztőségeket. Mellettem ekkor szólalt meg magyarul egy hang, amelyet gyerekként ismertem meg. Nem akar visszaélni a helyzettel, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársaként olyasmit hallott, amit tulajdonképpen föl kellene használnia. És megkért minket, hogy ha már pletykálunk, akkor beszéljünk semlegesebb dolgokról.

Tíz mondat a Klubrádióról

Közszolgálati magánrádió. (Sebes György újságíró, Népszava, 2019. március 18.)

Piros-fehér szalagot a Klubrádióra is! (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2020. szeptember 11.)

Ennyire keményen már sehol nem lehet bírálni a kormányt. (Havas Henrik újságíró, Nemzeti TV, 2020. szeptember 12.)

A Klubrádió maga ugyan nem tár fel ügyeket, abban viszont komoly szerepe van, hogy a kormánytól független sajtó által napirenden tartott témák nagyobb közönséghez jussanak el. (Keller-Alánt Ákos újságíró, Szabad Európa.hu, 2020. szeptember 25.)

Az interneten finanszírozhatatlan lesz az eddigi tartalom. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. február 9.)

A mindenség szövetébe egy sarló-kalapáccsal és vörös csillaggal beszakított féreglyuk: a Klubrádió. (Trombitás Kristóf publicista, Vasárnap.hu, 2021. február 10.)

Tetszettek volna törvénytisztelő rádióműködtetők lenni. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Hír TV, 2021. február 11.)

Internetre száműzött rádió. (Czene Gábor újságíró, Népszava, 2021. február 15.)

A Klubrádió se nem szűnt meg, se el nem hallgatott, csak az analóg, földi sugárzásról online műsorszórásra kényszerült váltani. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. február 15.)

A boltokban a net rádió áll a hiánycikkek élén. (Lévai Júlia újságíró, Facebook.com, 2021. február 17.)

Ha most csörögne a telefon, és azt kérdezné egy kiadó, hogy milyen könyvet írnék neki, azt válaszolnám, hogy a pályakezdő újságíróknak és az önmagukba szerelmes politikusoknak. Egyébként pedig arról, hogy ha szólásokkal akarják színesíteni a mondandójukat, akkor csak olyan kifejezéseket használjanak, amelyeknek életükben legalább egyszer utánanéztek. A jó és rossz példákból kitelne egy karcsú kötet.

Vállalkozó szellemű kiadó persze nincs a láthatáron, holott a nyilvánosságot kóstolgatók hajlamosak tévképzetekkel előhozakodni. A bírósági végrehajtással hírbe hozott igazságügyi államtitkár elleni nyomozás nagy port kavart a nyilvánosság fórumain. Azt vettem észre, hogy a korrupcióval gyanúsított Völner Pál ügyét értelmezők gyakran használnak egy olyan formulát, miszerint akinek vaj van a füle mögött, az ne menjen a napra. Eltekintve attól, hogy most, decemberben bágyadt a nap, és tevékenysége sütésnek aligha mondható, a szólás amúgy is pontatlan.

Az eredeti szólás története dióhéjban, hogy egy elszigetelt bajor faluban, ahol a hegyi legelőn bóklászó tehenek tejéből eladható termékeket lehetett készíteni, egy fiú vajat lopott a piacon. A fejére tette, és a kalapjával födte el. A tűző napon azonban a vaj elolvadt, és lecsorgott az arcára. Kétségkívül a füle mögé is jutott belőle, ettől azonban még indokolatlan a mondás. A német szöveg osztrák közvetítéssel és tükörfordításban így jutott el hozzánk: Akinek vaj van a fején, az ne menjen a napra.

Az olvasók már megszokták, hogy a bejegyzésem után tíz mondatot idézek. Ezúttal is telne a tízre azok mondandójából, akik a fül mögött képzelik el a lecsorgó vajat. Az újságírókat és a politikusokat azonban nem arra szeretném buzdítani, hogy rosszul használják azt a fránya szólást. Ezért nem is idézem a pontatlanokat, csupán megjegyzem, hogy meglepően tekintélyes a tízes névsor. Megtisztelne Bajnai Gordon, Bokros Lajos, Brenner Koloman, Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc, Kunhalmi Ágnes, Méhes Gábor, Molnár Zsolt, Rónai Egon és Tamás Ervin, ha a vajjal kapcsolatban a fül helyett végre a fejet részesítené előnyben.

Az pedig az eszmefuttatásukat szólásmondással színesítők szégyene, hogy az alább olvasható és pontosan értelmezett idézetekből egyelőre nem telik tízre. Íme, a fejesek kiegészítésre szoruló csapata:

Ekkora zsák vajjal miért merészkedik ki valaki a tűző napra? (Szőcs Géza költő, Mandiner.hu, 2015. november 4.)

Ha nincs vaj a fejükön, félnivalójuk sincs. (Csontos János újságíró, Magyar Idők, 2016. június 11.)

Az ellenzéknek az a dolga, hogy ha valakinek van valami a füle mögött, akkor szóvá kell tenni. (Karácsony Gergely PM-politikus, ATV, 2016. november 21.)

Ha a fejünkön egy deka vaj lenne, akkor nem sétálnánk a napon. (Majtényi László alkotmányjogász, volt köztársasági elnökjelölt, ATV, 2017. szeptember 21.)

Sok vaj gallért tud győzni, ha sikerül napra vinni a fejet. (Lévai Júlia újságíró, Facebook.com, 2019. április 3.)

Ha van egy csöpp esze, nem kavar botrányt - akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. (Horváth Gábor újságíró Lukasenka fiáról, a Belarusz Olimpiai Bizottság elnökéről, Népszava, 2021. augusztus 4.)

Ne higgyük, hogy a magánéletben való kurkászás csak annak árthat, akinek vaj van a fején. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a karaktergyilkosságokról, Népszava, 2021. december 4.)

A nyilvánosság fórumain felbukkant egy magyar dollármilliárdos. Gattyán György háromszáz valahány milliárd forintra rúgó vagyona körülbelül megfelel egymilliárd dollárnak. Ez Amerikában nem kiugró keresmény, mégis befogadták az úgynevezett jobb társaságba. Azt méltányolják benne, hogy rést talált a piacon. A rés mibenlétét nem firtatták. Mi prűdebbek vagyunk. Nehezebben bocsátjuk meg, hogy a nők legintimebb testrés(z)e.

E bejegyzés utáni összeállításból kiderül, hogy a hazai értelmezők közül a legtöbben épp ezt róják föl a magyarságát hirtelen meglelő milliárdosnak. A legszellemesebb egy karikaturista, aki nemes egyszerűséggel Gatyafinak nevezte Gattyán Györgyöt. A legdurvább pedig egy publicista, aki nemtelen egyszerűséggel lestricizte. Ennek ellenére az utóbbi bizonyult a legóvatosabbnak. A politikusnak készülő honfitársunk törekvését nem sorolta be azonnal pártpolitikai összefüggésekbe. Hátha mégis új színt hoz a közéletbe.

A kivárók kisebbségéhez tartozom, elvégre a mutatós hölgyek webkamerák előtt gyakorolják a kenyérkereső foglalkozásukat, egy ősi mesterség digitális változatát. Leleményes alkalmazójuk arra hivatkozik, hogy ő tulajdonképpen felgyorsítaná hazánk digitalizálását. Ezzel magyarázható, hogy a fél ország érdekeit akarja képviselni. Ebben van ésszerűség, hisz’ az Orbán-kormány országlása idején a tervezett netadó váltotta ki a legtömegesebb tiltakozást. A hatalom lemondott a világháló megsarcolásáról.

Orbánék azzal nyerték meg a ’18-as választást, hogy visszafogták azt a fránya digitalizációt. Nem terjesztették ki a kistelepülésekre, ennek folytán a falvak népe szinte kizárólag a Magyar Rádió és a Magyar Televízió műsoraiból, valamint a hatalomnak szintén alávetett megyei lapokból tájékozódott. Nem azt állítom persze, hogy Orbán Viktor ezzel nyerte meg a legutóbbi országgyűlési választást. Csupán azt, hogy a digitalizáció visszafogásával tett szert az újabb kétharmadra, mellyel majd” mindent megtehetett, amihez kedve szottyant. Már 2018-ban kifejtettem a Médianaplóban, hogy ez volt az utolsó alkalom, amidőn a gyakorlatilag ellenőrizhetetlen online sajtó nem jutott el a szegény és kevésbé iskolázott választópolgárokhoz.

Azóta a koronavírus-járvány és a karantén napi témává változtatta az online életformát. Aki a digitalizációt tűzi a zászlajára, annak talán érdemes megbocsátani, hogy a rá való pénzt a legintimebb piaci rés mutogatásával szerezte meg.

Tíz mondat Gattyán Györgyről

A pornóból szerzett tőkével igyekszik politikai karrierjét beindítani. (Bakó Júlia blogger, mp.hu, 2021. november 16.)

Aki az előválasztás után jelentkezik különösebb legitimitás és múlt nélkül, az óhatatlan, hogy az ellenzéki szavazók megosztására törekszik. (Márki-Zay Péter, az ellenzéki pártok közös miniszterelnök-jelöltje, RTL Klub, 2021. november 24.)

Mi volna, ha olyan embert választanánk miniszterelnöknek, aki a 300 milliárd forintnyi magánvagyonából megengedi magának azt a fényűzést, hogy nem lop? (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2021. november 28.)

Magyarország legnagyobb, lányokat futtató vállalkozója. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2021. december 2.)

Akármit akar is Gattyán, az legalább világos, hogy miből van a vagyona. (Krusovszky Dénes író, Magyar Narancs, 2021. december 2.)

Hirtelen az egyik kormányzati óriásplakát helyén Gattyán György hirdetése tűnt fel. Vajon hogyan tudta ezt elintézni? (Czeglédy Csaba szombathelyi DK-politikus, Facebook.com, 2021. december 2.)

A stabil kormány és a felállt ellenzék közé bármilyen svunggal megjelenni nem ellenzéki, hanem hatalmi érdeknek számít. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, 168 Óra, 2021. december 2.)

Magyarország leggazdagabb és legbefolyásosabb stricije. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2021. december 3.)

Szexbizniszből a politikába: Gatyafi. (Halász Géza karikaturista, Facebook.com, 2021. december 3.)

A Fidesz számára nem kedvező kétosztatúságot próbálja megváltoztatni? (Bita Dániel újságíró, 24.hu, 2021. december 3.)

Tegnap azzal fejeztem be, hogy ha a Népszava nem talál ki valamit az áremelés helyett, akkor velem együtt az újság sok régi olvasója szünteti meg az előfizetést. Az egyik újságíró kolléga azt kérdezte, mit kéne kitalálni, hogy az idestova másfél évszázada működő lap életben maradjon.

Az Elba folyó úgy választja szét Nyugat- és Kelet-Európát, hogy a túlsó parton a sajtó gazdasági vállalkozás, az innensőn pedig politikai. Mifelénk az újságokat általában a pártok tartják el. Pótolják a működtetés közben felgyülemlett veszteséget. A politikai befolyás mérséklésével a Népszava többször is kísérletezett, miközben azonban munkatársai fürkészik az Orbán-kormány hatalomgyakorlását, a lapban megjelent hirdetések a kormányt dicsérik. Eme ellentmondás a mai számot nem jellemzi. Csupán egyetlen kolumnás (újságoldalnyi terjedelmű) hirdetés van benne, az SOS gyermekfalvak adományozásra buzdító szövege.

Örülnék, ha jogi személyében magáncég utalná át a reklám ellenértékét, körülbelül egymillió forintot. Erre is van példa a Népszava gyakorlatában. Láttam benne hirdetést egy szőnyegcég kínálatáról, és néhány napja az adventről is jelent meg reklám a debreceni főtér fényképével. A három kolumna együttérzést, talpalávalót, szeretetet kínált portéka gyanánt. A többi azonban - november 16. és december 3. között - állami reklám volt. Az egészségügyi kormányzat hétszer ösztökélt 3. oltásra. A Magyarország előre megy-et a kormány hatszor fizette be. A Szerencsejáték Zrt ugyancsak hatszor serkentett lottózásra. A Hungexpo ötször invitált kiállításra, az MVM pedig háromszor javasolta, hogy takarékoskodjunk az energiával.

E cégek állami vállalatok, és hirdetéspolitikájukat a propagandával foglalkozó miniszterelnöki kabinetirodából sugallják. Tölgyessy Péter pedig, aki éveket töltött a Fidesz parlamenti padsoraiban, a minap arról tűnődött a 24.hu podcastjában, vajon Orbán Viktornak milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy életben tartsa a Népszavát. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a kiadóhivatal két hét alatt mintegy 30 millió forintot kapott a kétségkívül lájtos állami hirdetésekért. Ami azt sejteti, hogy az alamizsna, bánatpénz, fájdalomdíj, kolduskenyér, könyöradomány éppen csak megóvja a patinás újságot az éhenhalástól.

Tölgyessy kérdésére a válaszom: már-már teljhatalmú miniszterelnökünknek érdeke fűződik ahhoz, hogy az ellenzék egyetlen napilapja fügefalevél legyen az egypártrendszer csupasz testén.

Tíz mondat a reklámról

A hirdetők nem lapot vesznek, csak helyet a lapban. (Tamás Ervin újságíró, Népszabadság, 1996. augusztus 3.)

A bolsevik lakájsajtó közpénzes támogatása is véget ért, az elvtársi parolázásokkal pedig nem megy messzire a Népszava. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet, 2010. június 26.)

A reklámcég kormányoz, a kormány reklámoz. (Kéri László politológus, Vasárnapi Hírek, 2012. október 14.)

A tény, hogy Simicska finanszírozta a lapot, az abszurditás végkifejlete. (Vásárhelyi Mária szociológus a Népszaváról, Index.hu, 2014. július 10.)

Semmi kifogásunk az ellen, hogy mondjuk hirdetéseket helyezzünk el a Népszavában, ha mondjuk a Népszava új tulajdonosa ezt kéri. (Rogán Antal miniszterelnöki kabinetirodát vezető miniszter, ATV, 2016. november 8.)

Ha tartósan működtetni akarjuk, akkor ez üzleti vállalkozás. (Puch László szocialista politikus a Népszaváról, ATV, 2016. december 20.)

Annak kell örülnünk, ha olyan emberek raknak bele pénzt a baloldali-liberális médiába, akik tőlünk lopták azt a pénzt. (Jámbor András blogger, Kettős Mérce, 2016. december 21.)

Puch addig tartja életben a Népszavát, amíg Orbán Viktornak tetszik. (Szele Tamás újságíró, FüHü.hu, 2019. január 10.)

Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)

A Népszavának szüksége van hirdetésekre, igen, az államiakra is. (Németh Péter újságíró, a Népszava főszerkesztője, Népszava, 2021. november 16.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor választott, Kósa Lajos debrecenezett, Medgyessy Péter visszafogott, Gyurcsány Ferenc karácsonyozott, Bajnai Gordon tompult, Márki-Zay Péter lázározott, Tölgyessy Péter pedig szelet fújt. Lefülelt mondatok.

Jobbára konszolidált demokráciákban dolgozom, eltompultak a vészjelző reflexeim. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök az ún. Városháza-ügyben játszott szerepéről, 24.hu, november 29.)

Amikor sietős, van, aki a buszsávot használja, és van, aki az ereszcsatornát. (Sándor Erzsi író Karácsony Gergelyről és Szájer Józsefről, Facebook.com, november 29.)

Szükség van kormányváltásra, de nem kell mindent kidobni, amit a Fidesz csinált. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, november 29.)

A különvélemény gyöngít. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártokról, Klubrádió, november 29.)

Az ellenzéki oldal vezetői utoljára október 23-án álltak ki közösen a nyilvánosság elé. (Magyari Péter-Szily László újságírók, 444.hu, november 30.)

Nincs sok szabadon csellengő százalék. (Pulai András szociológus a Gattyán-párt választási esélyeiről, Index.hu, november 30.)

Azt gondolom, hogy jövőre az ellenzéknek kétharmada lesz. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus, ATV, december 1.)

A tanyavilágban minden rendszert túlélt a mélyszegénység. (Bártfai Gergely újságíró, Népszava, december 1.)

Akármit akar is Gattyán, az legalább világos, hogy miből van a vagyona. (Krusovszky Dénes író, Magyar Narancs, december 2.)

A stabil kormány és a felállt ellenzék közé bármilyen svunggal megjelenni nem ellenzéki, hanem hatalmi érdeknek számít. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, 168 Óra, december 2.)

Van, amikor ott üt, ahol nem kellene, vagy ott enged, ahol ezzel az ellenfelének segít. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök Karácsony Gergelyről, Facebook.com, december 2.)

Egy választás arról szól, hogy mi lesz velünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, december 3.)

Az ellenzék nem vált egységesen cselekvő erővé. (Török Gábor politológus, Magyar Hang, december 3.)

A bukásra az ellenzéknek még nagyobb az esélye. (Stumpf András újságíró, ATV, december 3.)

Még nagyobb helyi esélyt látok Lázár János legyőzésére, mint az ellenzék győzelmére a Fidesz ellen. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, a ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, Index.hu, december 3.)

A pornóból szerzett tőkével igyekszik politikai karrierjét beindítani. (Bakó Júlia blogger Gattyán Györgyről, Újnépszabadság.com, december 3.)

Szexbizniszből a politikába: Gatyafi. (Halász Géza karikaturista, Facebook.com, december 3.)

A kormány nemcsak ipari és oktatáspolitikai szempontból fogadta el, hogy Debrecen legyen a második „főváros”. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Hajdú Online, december 4.)

A „dossziék háborúja” sehová sem vezet, csak a politikától veszi el az emberek kedvét. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a kölcsönös karaktergyilkosságokról, Népszava, december 4.)

Ma már semmi se áll távolabb tőlem, mint a politikusok világában elengedhetetlen egocentrizmus, hiúság, gyilkolási ösztön. (Bárdos András volt műsorvezető, hvg.hu, december 5.)

Ha a válság megoldódik, akkor mint a szél elfújódhat ez a berendezkedés. (Tölgyessy Péter alkotmányjogász, 444.hu, december 5.)

Tegnap interjú jelent meg egy focistával. Gass István gólerős játékosnak számított, mellékesen pedig a Népszava szerkesztőségében kitanulta a sportújságírást is. Jövő nyáron lesz hetven, és arra a kérdésre, hogy előfizet-e az újságra, ezt válaszolta: „Nem, de megveszem.” Ha egy héttel korábban faggatják, még 420 forintot kellett volna fizetnie az utcai példányért. A tegnapi lapszámért már 480-at.

December elsején 20 soros szerkesztőségi cikk látott napvilágot. Sajnálattal közölte, hogy nőtt a nyomdapapír ára, a terjesztési díj is, az üzemanyagé különösen, erősödött az euró és a koronavírus-járvány is ludas. Most 10 százalékkal kell többet fizetni az utcai példányért, de jövő áprilistól újabb 12 százalékos áremelésre számíthatunk. Nem örülök neki, mégis az a benyomásom, hogy a bejelentés látlelet az immár egyetlen ellenzéki napilap szellemi függetlenségéről.

Ha a kelleténél jobban kötődne az ellenzéki pátok választási szövetségéhez, akkor a „gazdái” aligha engednék, hogy az országgyűlési választás előtt négy hónappal lemorzsolja az olvasóit. Vállalnák a veszteség pótlását, mint ahogy ez sokáig meg is történt. 2002 és 2010 között véletlenül szem- és fültanúja voltam egy beszélgetésnek. Az MSZP médiafelelőséhez beállított a párt közeli sajtóalapítvány vezetője, és 268 millió forintot kért az éves veszteség pótlására. Meg is kapta.

Előfizetőként olcsóbban úszom meg az áremelést. Negyedévenként szoktam átutalni a pénzt, nem is olyan régen még 14 ezer forint körüli összeget. Legutóbb már 17850-et, a következő számla 19950 forint lesz, 2022 második negyedévétől pedig újabb 12 százalékkal több. 2021 végéig 232 forintot fizetek példányonként, január 1-től 255-öt, április 1-től pedig 307-et. Már ha meghosszabbítom a szerződést. Ez számomra érzelmi kérdés is.

Amikor apám hazajött a szovjet hadifogságból, előfizetett a Népszavára. A szociáldemokraták napilapját 1946 szeptemberétől 40 fillérért kapta kézhez. Ahol a pártnak nem voltak alapszervezetei, a rokonszenvező választópolgárokat így tartották számon. Apám a vonat tetején tette meg a 104 kilométernyi utat, hogy bejelentkezzen a szocdemek központjában, és létrehozhassa a falusi alapszervezetet, ám elkeveredett a fővárosban, és nem lelte meg. Bánatában kiment a Teleki téri piacra, vett anyámnak egy használt női biciklit, és azon kerekezett haza.

Ha a Népszava kiadóhivatala nem talál ki valamit, 2022 áprilisában háromnegyed évszázados érzelmi kapcsolat szakadhat meg. 

 .

Tíz mondat a Népszaváról

Sajnos tavaly több tízmilliós veszteséget volt kénytelen finanszírozni az MSZOSZ a sok más tevékenységet is folytató Népszava Kiadó esetében. (Sándor László, az MSZOSZ alelnöke, Népszava, 1991. április 20.)

Nekünk addig van hatalmunk, befolyásunk, amíg a Népszava a legénység lapja. De olyan újság, amelyet a tisztikar is kénytelen olvasni. (Deák András főszerkesztő, Népszava, 1993. július 24.)

Amikor Gyurcsány Ferencet szembesítettem azzal, hogy a Népszavának valamilyen módon mégiscsak illene támogatást kapnia, azt mondta, nem adok nektek lopott pénzt. (Andrassew Iván újságíró, Balpart.hu, 2012. szeptember 3.)

Van egy külföldi befektető, aki garantálja a lap szellemiségét. (Gál J. Zoltán, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője, ATV, 2016. október 20.)

Egy feltétel van: racionális működés, 30-35 ezer példány. (Puch László szocialista politikus, ATV, 2016. december 20.)

Azzal áltatjuk magunkat, hogy mindenféle párt szavazói olvasnak bennünket. Mivel nem engedhetjük meg magunknak az elidegenítésüket, az ellenzéki pártok rivalizálásába mi nem nagyon megyünk bele. (Horváth Gábor főszerkesztő, Kreatív Online, 2019. március 4.)

Miközben önök egyfolytában sajtószabadságról papolnak, az ország legnagyobb példányszámú baloldali napilapját egy nagyvállalkozó, ahogy önök mondják: oligarcha tulajdonolja és tartja el. (Orbán Viktor miniszterelnök az országgyűlésben, Mérce.hu, 2019. november 18.)

A Népszava nem elég baloldali ahhoz, hogy kormányzati hirdetések mellett erősítse a rendszerváltó hangulatot. De elég baloldali ahhoz, hogy a bérből és fizetésből élők érdekeit képviselje, közérzetét tolmácsolja. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2021. március 9.)

Fenyő János azt mondta, hogy csináljunk a Népszavából afféle amerikai lapot. (Kereszty András egykori főszerkesztő, Partizán, 2021. április 19.)

Fenyő János visszarántotta az enyészetből a szakszervezetek elöregedett lapját, a Népszavát is. (Mikulás Anna újságíró, Index.hu, 2021. április 23.)

Huszadik éve írom a Médianaplót, és szinte minden esztendőben akadt valaki, aki Orbán Viktort Felcsútról származtatta. Különösen 2010 után, amióta miniszterelnökünk egyfolytában gyakorolja a hatalmat. A felcsútozók abból indultak ki, hogy a Vál-völgyi település csak a szülőfaluja lehet az ország első emberének, ha elárasztja a kegyeivel. E gondolatmenetben van logika, csak éppen valóságalapja nincs.

Orbán jó néhányszor kifejtette már, hogy ő bizony alcsútdobozi. Még kormányzati fórumon is rögzítette: „Az igazság az, hogy én Alcsúton jártam óvodába, mert csak nyolcéves koromban költöztünk ide, Felcsútra.” (Kormány.hu, 2015. november 9.) S bár a lexikonok szerint Székesfehérvárott látta meg a napvilágot, nem az én dolgom kinyomozni, vajon az édesanyját Alcsútdobozról vitték-e be a megyeszékhely kórházába. Nem vagyok politikai újságíró, és nem kellett több százszor leírnom, kimondanom Orbán Viktor nevét. De ha rendszeresen jellemezni kellett volna a jelenlegi miniszterelnök, egyébként a legismertebb magyar politikus tevékenységét, előbb-utóbb csak felötlött volna, vajon hol a csudában született.

Ahogy elnézem, a politikára szakosodott újságírók és egyéb értelmiségiek gond nélkül vélik Felcsútot Orbán szülőfalujának. Mint például Vona Gábor, aki Mészáros Lőrinc és egy Várkonyi Andrea nevű műsorvezető nászáról elmélkedett. Ezt találta írni a miniszterelnök általános iskolai osztálytársáról, a volt felcsúti polgármesterről: Orbán „Szülőfalujából választott egy olyan embert, aki soha az életben nem fordulna szembe vele.” Az okfejtés máskülönben figyelemre méltó, az idézett mondat azonban tűnődésre is késztet.

Hisz’ az egyetemista Vona Orbánt tekintette a példaképének, elvégre a kétezres évek elején ugyanabba a polgári körbe jelentkezett. Majd a Jobbik alapítójaként kiábrándult a Fidesz-politikusból, és kapcsolatuk a kormánypárti sajtó közreműködésével karaktergyilkosságba torkollott. Ha valaki annyira kötődik Orbán Viktor személyéhez, mint Vona Gábor, akkor legalább egyszer nem ártott volna utánanéznie a szeretve gyűlölt közéleti személyiség szülőhelyének.

A volt Jobbik-politikus a visszavonulása után bloggerként, sőt látvánnyal is kecsegtető vloggerként teszi hasznossá magát a nyilvánosságban. Úgy lett végre politikusból publicista, hogy betartotta a tagság hallgatólagos előfeltételét. Ő is kinevezte Felcsútot a miniszterelnök szülőfalujának.

Tíz mondat Orbán „szülőfalujáról”

Felcsút egyetlen különlegessége, hogy ott született a miniszterelnök. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2014. október 10.)

A miniszterelnök, majd ellenzéki politikus újra felfedezte a szülőfaluját. (Rajcsányi Gellért újságíró, Mandiner.hu, 2016. május 1.)

A baloldali ellenzék rohamot indított a miniszterelnök szülőfaluját, Felcsútot Alcsúttal összekötő kisvasút ellen. (Pelle János újságíró, Magyar Idők, 2016. május 7.)

Felcsút, a miniszterelnök szülőfaluja. (Kálmán Olga műsorvezető, Hír TV, 2017. május 8.)

A pénzeső a befektetései felé forduló Mészáros Lőrinc távozása után is aranyesőként hullik majd Orbán Viktor szülőfalujára. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, 2018. április 25.)

Mivel Orbán Viktor szereti a focit, szülőfalujában megépítette a Puskás Akadémiát. (Varga Zoltán szociálpszichológus, 168 Óra, 2018. április 26.)

Mi a haszna annak, hogy valaki Las Vegast csinál a szülőfalujából? (Simon András műsorvezető, ATV, 2018. november 12.)

Képzeljük el, ha Gyurcsány Ferenc, Horn Gyula vagy Antall József a saját szülőfalujában stadiont épít. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2020. június 16.)

Orbán Viktor bábáskodott a szülőhelyén létrejött futballakadémia fölött. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2020. július 3.)

A szülőfalujából választott egy olyan embert, aki soha az életben nem fordulna szembe vele. (Vona Gábor vlogger, volt Jobbik-politikus Orbánról és Mészáros Lőrincről, Index.hu, 2021. november 30.)

Többen is kérdezték, mi a célom a torokköszörüléssel. Mármint azzal, hogy Orbán Viktor a péntek reggeli rádióinterjúkban cirákol, harákol, hertyeg, krákog, kerreg. Nos, a helyzet az, hogy fölfigyeltem egy furcsa jelenségre. Először zavart, majd tűnődni kezdtem róla. Nem lévén azonban pszichológus, óvakodnék a szakmai következtetések levonásától.

Nehéz eldönteni, vajon folyamatos légzőszervi betegségről van-e szó vagy inkább lélektani következményről. A tikkelésnek is nevezhető beidegződést pedig azért próbálom értelmezni, mert hátha egyszer az Orbán-monográfiában külön fejezetet kap. Mint a miniszterelnöki kommunikációt zavaró vagy tarkító tényező, mint mellékzönge. Egyelőre ott tartok, hogy a hét nappal ezelőtt elért egyéni csúcsa (a rendelkezésére bocsátott 25 percben 36-szor krákogott) után ma reggel 7.33-tól 7.59-ig mindössze 20-szor köszörülte a torkát. A fülem már képes megkülönböztetni az árnyalatokat is.

Az egyik mozzanat a hagyományos, hangos torokköszörülés. Ez 12-szer hangzott el, leggyakrabban a népszavazásos és az energiarezsis okfejtésben. Ama gondolatmeneteknek tulajdonítom, amelyek újdonságnak hatnak az interjúalany számára is. Vagy olyan régiek, hogy újra föl kell építenie a hajdani eszmefuttatást. A másik, halkabb, épp csak érzékelhető torokköszörülés inkább a türelmetlenség jele. A műsorvezető a kelleténél hosszabban adja elő a megbeszélt kérdéseket, néha beléjük is bonyolódik, miközben a stúdióvendég alig várja, hogy az ország nyilvánossága elé tárhassa a mondandóját.

A diszkrét torokköszörülés kevésbé zavar, ismerem ugyanis az érzést. Három évtizedig tanítottam katedráról, és ha belelendültem a legutóbbi száz év médiapolitikájába, akkor bizony nehezen álltam le a 45. percben csak azért, mert kicsöngettek. Csodálkoztam, sőt olykor meg is sértődtem, hogy szünet következik. Tartottam attól, hogy a folytatásban esetleg kizökkenek az egész nemzet sorsát befolyásoló gondolatmenetből.

Ha normális ország volnánk, és nem készülnénk gőzerővel a polgárháborúra, akkor a politikától immár visszavonult Orbán Viktorhoz bejelentkeznék a hatvanpusztai otthonába. S ha fogadna, azt firtatnám, vajon mit szólna ahhoz, hogy a róla készülő monográfiában egy fejezet foglalkozik a torokköszörüléssel, megspékelve természetesen a kommunikációs szakértők és a pszichológusok szakvéleményével. Addig is figyelmesen hallgatom az örökös miniszterelnök péntek reggeli interjúit.

Tíz mondat Orbán Viktortól

Ha választhatnék, akkor szeretnék egy jó egyetemi tanár lenni, aki államelméletet tanít. (Fekete Doboz, 1988/április)

Van egy jogi diplomám, tanári ambícióim is vannak, végül pedig az üzleti énem sincs a természetem ellen. Van hová kilépnem. (Népszava, 1992. július 6.)

A tavalyi parlamenti választások után komolyan elgondolkodtam azon, hogy kell-e nekem a Fidesz frontvonalában politizálni. Ha kizárólag magam és a családom érdekeit nézném, akkor üzletember vagy jogász lennék. (Magyar Hírlap, 1995. április 20.)

A feleségem szívesebben látna jogászként vagy üzletemberként. (Vas Népe, 1996. szeptember 14.)

Ha mélyebben belegondolok, hogyan végezték miniszterelnökeink - megölték, meghalt, megőrült -, nem túl vonzó a feladatkör. (Új Hírnök, 1997. november 22.)

/A felcsúti díszpolgárságról/ Egyre többet fogunk találkozni - nem titok, lassan költözködöm hazafelé. (Fejér Megyei Hírlap, 2001. december 10.)

A legnagyobb lányom azt mondta a választások után, hogy nem baj apa, a családban mostantól eggyel kevesebb miniszterelnök és eggyel több apa van. (Magyar Rádió, 2002. július 21.)

Tudom, hogy sokaknak vagyok az útjában, de ez nem ok arra, hogy félreálljak. (Népszabadság, 2006. április 20.)

Én nem mentem el, ezért nem is jöhetek vissza. Egyszerűen csak itt vagyok. (Magyar Demokrata, 2007. január 4.)

Úgy érzem, a legjobb korban vagyok. (Telex.hu, 2021. november 14.)