Tegnap azzal fejeztem be, hogy ha a Népszava nem talál ki valamit az áremelés helyett, akkor velem együtt az újság sok régi olvasója szünteti meg az előfizetést. Az egyik újságíró kolléga azt kérdezte, mit kéne kitalálni, hogy az idestova másfél évszázada működő lap életben maradjon.
Az Elba folyó úgy választja szét Nyugat- és Kelet-Európát, hogy a túlsó parton a sajtó gazdasági vállalkozás, az innensőn pedig politikai. Mifelénk az újságokat általában a pártok tartják el. Pótolják a működtetés közben felgyülemlett veszteséget. A politikai befolyás mérséklésével a Népszava többször is kísérletezett, miközben azonban munkatársai fürkészik az Orbán-kormány hatalomgyakorlását, a lapban megjelent hirdetések a kormányt dicsérik. Eme ellentmondás a mai számot nem jellemzi. Csupán egyetlen kolumnás (újságoldalnyi terjedelmű) hirdetés van benne, az SOS gyermekfalvak adományozásra buzdító szövege.
Örülnék, ha jogi személyében magáncég utalná át a reklám ellenértékét, körülbelül egymillió forintot. Erre is van példa a Népszava gyakorlatában. Láttam benne hirdetést egy szőnyegcég kínálatáról, és néhány napja az adventről is jelent meg reklám a debreceni főtér fényképével. A három kolumna együttérzést, talpalávalót, szeretetet kínált portéka gyanánt. A többi azonban - november 16. és december 3. között - állami reklám volt. Az egészségügyi kormányzat hétszer ösztökélt 3. oltásra. A Magyarország előre megy-et a kormány hatszor fizette be. A Szerencsejáték Zrt ugyancsak hatszor serkentett lottózásra. A Hungexpo ötször invitált kiállításra, az MVM pedig háromszor javasolta, hogy takarékoskodjunk az energiával.
E cégek állami vállalatok, és hirdetéspolitikájukat a propagandával foglalkozó miniszterelnöki kabinetirodából sugallják. Tölgyessy Péter pedig, aki éveket töltött a Fidesz parlamenti padsoraiban, a minap arról tűnődött a 24.hu podcastjában, vajon Orbán Viktornak milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy életben tartsa a Népszavát. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a kiadóhivatal két hét alatt mintegy 30 millió forintot kapott a kétségkívül lájtos állami hirdetésekért. Ami azt sejteti, hogy az alamizsna, bánatpénz, fájdalomdíj, kolduskenyér, könyöradomány éppen csak megóvja a patinás újságot az éhenhalástól.
Tölgyessy kérdésére a válaszom: már-már teljhatalmú miniszterelnökünknek érdeke fűződik ahhoz, hogy az ellenzék egyetlen napilapja fügefalevél legyen az egypártrendszer csupasz testén.
Tíz mondat a reklámról
A hirdetők nem lapot vesznek, csak helyet a lapban. (Tamás Ervin újságíró, Népszabadság, 1996. augusztus 3.)
A bolsevik lakájsajtó közpénzes támogatása is véget ért, az elvtársi parolázásokkal pedig nem megy messzire a Népszava. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet, 2010. június 26.)
A reklámcég kormányoz, a kormány reklámoz. (Kéri László politológus, Vasárnapi Hírek, 2012. október 14.)
A tény, hogy Simicska finanszírozta a lapot, az abszurditás végkifejlete. (Vásárhelyi Mária szociológus a Népszaváról, Index.hu, 2014. július 10.)
Semmi kifogásunk az ellen, hogy mondjuk hirdetéseket helyezzünk el a Népszavában, ha mondjuk a Népszava új tulajdonosa ezt kéri. (Rogán Antal miniszterelnöki kabinetirodát vezető miniszter, ATV, 2016. november 8.)
Ha tartósan működtetni akarjuk, akkor ez üzleti vállalkozás. (Puch László szocialista politikus a Népszaváról, ATV, 2016. december 20.)
Annak kell örülnünk, ha olyan emberek raknak bele pénzt a baloldali-liberális médiába, akik tőlünk lopták azt a pénzt. (Jámbor András blogger, Kettős Mérce, 2016. december 21.)
Puch addig tartja életben a Népszavát, amíg Orbán Viktornak tetszik. (Szele Tamás újságíró, FüHü.hu, 2019. január 10.)
Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)
A Népszavának szüksége van hirdetésekre, igen, az államiakra is. (Németh Péter újságíró, a Népszava főszerkesztője, Népszava, 2021. november 16.)
