Nem kerek az évforduló, de napra pontosan tizenhat éve halt meg. Abból az alkalomból tűnődöm róla, hogy mintegy tízezer oldalnyi naplójából negyven részt közölt az ÚjHét.com. A marosvásárhelyi portál a még papíron megjelenő újság digitális utódja. A Hét alapítója Huszár Sándor volt, barátságunk a véletlennek köszönhető.
Budapesti pályafutásomat a Magyar Ifjúság szerkesztőségében kezdtem. A hetilap partneri viszonyba került a bukaresti Scinteia Tineretuluival. S mert a szüleim Kolozsvárott ismerkedtek meg, és sokat írtam Erdélyről, „cseregyerek” lettem. Évente egyszer megjártam a román fővárost, a vendéglátók azonban nem tudtak velem mit kezdeni. Átpasszoltak a velük egy épületben lévő magyar szerkesztőséghez. A Hét-munkatársak pedig kézről kézre adtak, nemcsak Bukarestben, hanem Erdélyben is. Majd amikor a hetvenes évek közepén átigazoltam az Élet és Irodalomhoz, vittem magammal az erdélyi és regáti kapcsolatrendszert is.
Gyakran adtunk hírt A Hét megnyilvánulásairól, 1978-ban még interjút is készítettem az épp Budapesten időző főszerkesztővel. Huszár Sándor azt kérte, hogy ezúttal ne érintsük az íróságát, ő ugyanis reklámemberként mutatkozna be az ÉS olvasóinak. Az interjúban elmondta, hogy kevesli azt az ötszáz példányt, amennyi átjut Magyarországra, és sokallja a négy forintot, amennyit az újságstandon kérnek érte. Egyébként a mintegy három gépelt oldalnyi beszélgetést a TETT rövidítésű tudományos rovatnak és egy évkönyvnek szenteltük. A főszerkesztő ezeket akarta „eladni”, ma már szinte lehetetlen kinyomozni, hogy milyen sikerrel.
Aztán, mint oly sokan mások is az erdélyi szellemi életből, a múlt század nyolcvanas éveiben áttelepült Magyarországra. A szüleim Szegeden laktak, és amikor meglátogattam őket, mindig átugrottam a szomszédos utcába. Egy-másfél órát töltöttem Huszáréknál, szívélyes kapcsolatunk ekkor mélyült barátsággá. 1956 nyara óta írott naplóját naponta egészítette ki a „hazai emigrációban” továbbgondolt kommentárokkal. A magyar nyelvű emlékirat-irodalom eddig jószerint titokban maradt vállalkozásából olvashattam el a frissiben megírt részleteket.
A nyilvánosság fórumain azóta is figyelemmel kísérem a Naplólapok fel-felbukkanó epizódjait. A legnagyobb merítést az ÚjHét.com adta közre, megjelenésre vár azonban még kilencezer néhány száz oldalnyi, izgalmasnak ígérkező részlet. Addig is némi kóstoló a naplóíró gondolataiból.
Tíz mondat Huszár Sándortól
Szabadságra szomjas a nép. Budapesten csorog már a forrás, az igaz emberek vére. Romániában megtöltötték az üzleteket disznóhússal. (Naplólapok, 1956. október 29-30.)
Sok minden meg fog változni Európában. Talán még a határok is. (Naplólapok, 1962. március 23.)
Emlegetnek valamilyen Bukarestben szervezendő magyar hetilapot, de nem találnak főszerkesztőt. (Naplólapok, 1970. január 13.)
Bodor Pali ajánlására felvettem Ágoston Hugó fizikatanárt, aki Szászrégenből hozza el teljes sajtó- és élettapasztalatát. (Naplólapok, 1970. augusztus 30.)
Az első számot 30 ezerben nyomtuk, de abból 10 ezer visszajött, és a kutyának se kellett. (Naplólapok, 1970. november 12.)
/A Hét magyarországi hatásáról/ Lehet, hogy van tekintélyünk, de olvasóink nincsenek. (Élet és Irodalom, 1978. június 3.)
A TETT révén igyekszünk módosítani, kiegészíteni a romániai magyar olvasók erősen irodalmi világképét. (Élet és Irodalom, 1978. június 3.)
Épp abban látom a vállalkozás hasznát, hogy új szerzők segítségével magyarul közvetítjük a tudományok fogalomrendszerét. (Élet és Irodalom, 1978. június 3.)
A Haza, Szülőföld, Nemzetiség című évkönyv az első összefoglaló jellegű kísérlet arra, hogy hírt adjunk a romániai magyar nemzetiség mai státusáról. (Élet és Irodalom, 1978. június 3.)
Az újságírás nehézkes dolog. Ott, ugye, adatok kellenek, tények meg igazságok. Az irodalomban mindez fölösleges. Elég, ha az ember zseniális. (24 Óra, 1994. december 31.)
