A tegnapelőtt hírlapi vitácskája volt Magyar Péter nyílt levele Mészáros Lőrinchez. A parlamenten kívüli ellenzék vezetője szóvá tette, hogy országunk leggazdagabb embere saját helikopterével érkezett Ferihegyre, hogy aztán húszmilliárd forintos magángépére szállhasson át, és megnézhessen egy focimeccset Münchenben. „Lölö” válaszolt neki, mondván, hogy a vagyonának megfelelő színvonalon él. Majd a pályakezdő politikus orra alá dörgölte, hogy mielőtt politikára adta volna a fejét, nála ácsingózott több millió forintos állásért.

Az utóbbi állításra Magyar Péter nem válaszolt, illetve így fogalmazott: „Egy bizonyos szint felett nem megyünk egy bizonyos szint alá.” Nem merném összehasonlítani a budapesti jogász és a felcsúti gázszerelő iskolázottsági-műveltségi szintjét, a nem-válaszból azonban hiányoltam egy nevet. A mondás ugyanis Esterházy Pétertől származik. Értelmiségi körökben gyakran idézik, és a keletkezése óta eltelt csaknem fél évszázadban az ellenzéki ellenállás egyik kulcsmondata lett 

Ha már idézte Magyar Péter, illett volna kitenni az idézőjelet, és megnevezni a forrást is. Az illem azonban nem törvény, mindazonáltal kultúremberek között szokás betartani. Nem lepődnék meg persze, ha kiderülne, hogy a tiszapárti politikus nem tekinti kultúrembernek az uborkafára felkapaszkodott milliárdost. De vajon van-e más mentsége az illembeli eltévelyedésre? Évtizedek óta foglalkozom a szállóigék keletkezéstörténetével, és megtanultam, hogy néha meglepetések érik az embert.

Azt hisszük, hogy egy gyakran emlegetett mondást valamelyik közéleti személyiség találta ki, aztán kiviláglik, hogy története kétezer évre nyúlik vissza, és az a bizonyos személyiség, akit az ősforrásnak vélünk, csupán a nevére vette. Erre a politikával hivatásszerűen foglalkozók az átlagosnál jobban hajlamosak. Nem véletlenül írta Gyurcsány Ferenc a közösségi oldalára: „A politikában nincs szerzői jog.” (Facebook.com, 2021. augusztus 26.)

Nem valószínű, hogy Magyar Péter örül a politikai ellenfél őszinteségének. Ettől azonban még érdemes élni a gyanúperrel, hogy ha egy művelődéstörténeti nyomozás közben eljutunk a politikusi „forráshoz”, akkor esélyünk van arra, hogy az előzmények más szerzőségét igazolják. Erre játszanak rá a politikusok, például a magyarok is, tisztelet a kivételnek. Egyetlen kivételt ismerek, a Kovács Lászlóét.

A veterán külpolitikus egy rádióműsorban kifejtette, hogy „Nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást.” Azóta évtizedek teltek el, és a szállóige annyira a nevéhez tapadt, hogy nem is tudja levakarni róla. Hiába tiltakozott, hogy nem tőle származik, hanem Edward Heath brit miniszterelnöktől, abba kellett hagynia a mentegetőzést, mert azok a fránya újságírók és publicisták mégis az ő nevével kapcsolták össze. Már ha egyáltalán névhez kapcsolták.

A közösségi média korában szembesülünk a könnyű kezű fogalmazás jelenségével. Aki nem a tudományok világából jött, a fészbukos bejegyzését aligha nehezíti el azzal, hogy egy jó mondás forrása Edward Heath, Kovács László vagy Esterházy Péter. Lelkifurdalás nélkül idézi idézőjel és név nélkül. Nem föltétlenül azért, hogy vitapartnerei benne lássák a megtestesült bölcsességet. De azonnal hatni akar, ezért nem bajlódik a filológiai pontossággal. Elvégre egy okos gondolattal életérzést akar kifejezni, nem pedig történeti mélységet és hűséget kölcsönözni egy szállóigének.

Magyar Péternek nem mentséget keresek, hanem magyarázatot az eljárására. Éveken át szerkesztette akkori felesége, az Orbán-kormányban miniszterkedő Varga Judit honlapját. Vérévé vált a könnyed, közérthető, egyszerű fogalmazásmód. A közösségi média felől érkezett tehát a nagypolitikába, és hozta magával az idézőjel nélküli vendégmondatokat is. Most kéne eldöntenie. vajon kiszolgáltatja-e magát a politikai ellenfelek árgus tekintetének. A Rogán-féle boszorkánykonyha polcain ugyanis ott vannak a lexikonok, a szállóige-gyűjtemények, és a kormányzati propagandisták előjönnek majd a plágium vádjával.

Az alapmondat egyébként az Új Írás 1977/5. számában jelent meg, és így hangzott: „Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá.” A huszonhét esztendős Esterházy Péter figyelemre méltó mondata akkor még nem csinált karriert a hazai nyilvánosságban, legföljebb az irodalmi ínyencek tudtak róla. Ráadásul az önálló folyóirat-közleményben más funkciója volt, mint a regényben, és mint manapság. Egy minisztériumi főosztályvezető szolgálati gépkocsival jár, és a sofőr óhatatlanul számtalan helyzetben ismeri meg a főnökét. De az eredeti mondás nemcsak a keletkezése miatt gyökerezik a Kádár-korszakban.

Azért is, mert azt a mentalitást fejezi ki, hogy a hivatalos utakon nem ajánlatos például berúgni. Ha a „kiskirályt” a fölöttesei a diktatúra jellegéből adódó tisztogatás (csisztka) során ki akarják közösíteni, akkor a sofőrje tanúskodhatna ellene. Az a benyomásom, hogy 1977-ben Esterházy még csak a képmutatást, az álszentséget akarta jellemezni. De már itt is túllépett az egyénítésen, mondása mégis a Kádár-korszak kulcsmondatává csupán a regény megjelenése után vált. Szállóigévé pedig 2010 után. Igazi karrierjét Esterházy Péter már nem érhette meg, a szállóige a kiteljesedett NER-t övező polgári ellenállás kifejeződése lett.

Az olvasók e bejegyzés után találnak egy összeállítást, belőle emelném ki Rapai Ágnes kommentárját „azokról, akik a szint fölötti kaszthoz tartozónak képzelik magukat”. A szállóigék eme jelentésmódosulásáról írt az Édes Anyanyelvünk című folyóirat, 1988/2. számába Grétsy László nyelvész. Szerinte ha az eredeti gondolat „más felhangot kap, s már nem pontosan azt idézi fel, amit föl kellene idéznie, akkor már nem természetes módosulással állunk szemben.” „Önkényes módosításnak” nevezi a jelentésváltoztatást.

Mintha vissza is rettent volna a szigorúságától, mert így fogalmazott: „Ha mégis ezt az utat követjük, valamilyen módon utalnunk kell a változtatás tényére.” Úgy például, hogy ha leírjuk az eredeti mondatot, feltüntetjük a szerző nevét, és megindokoljuk, vajon miért változtatunk a szövegen. Elismerem azonban, hogy a filológiai pontosság egyelőre nem fér bele a nyilvánosság könnyű műfajába, a közösségi médiába.     

Tíz mondat egy Esterházy-idézetről

„Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá” - ehhez a sokszor idézett sorhoz egy életen át tartotta magát. (Mészáros Márton kritikus Esterházy Péterről, Népszava, 2016. július 15.)

Ők azok, akik - Eserházyval szólva - bizonyos szint fölött nem mennek bizonyos szint alá. (Gál J. Zoltán újságíró 71 közéleti személyiségről, akik Bayer Zsolt kitüntetése miatt visszaadták az állami kitüntetésüket, Vasárnapi Hírek, 2016. augusztus 27.)

Ahogy Esterházy Péter mondta: egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá. Szóval a Magyar Időket ne tekintsük hiteles forrásnak! (Tóth Bertalan szocialista politikus, Népszava, 2018. szeptember 15.)

A műsor gazdája egy parázs vita során elejtette azt a mondatot, hogy „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.” Magával a kijelentéssel semmi gond. A bemondó azonban szólásmondásként hivatkozott rá. Márpedig ez akkor is Esterházy-idézet, ha a fene fenét eszik. Lehet, hogy a tudtom nélkül szólássá vált egy irodalmi alkotás kulcsmondata? (Fehér Miklós vajdasági közíró, Magyar Szó, 2019. április 11.)

A magyar értelmiségi elit legfontosabb hivatkozási alapjává vált . Folytonosan idézik, miközben megfosztották eredeti kontextusától és - azt hiszem - valódi jelentésétől is. (Bence Erika vajdasági irodalomtörténész, Családi Kör, 2021. október 7.)

Sokan leírták ezt a mondatot, azok, akik a szint fölötti kaszthoz tartozónak képzelik magukat. Biztos jó érzés a kiválasztottak közé tartozni, azonban én túl önhittnek, arisztokratikusnak tartom ezt a fogalmazást. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, 2023. november 18.)

Tényleg erős volt középső ujjal az egyezményes nemzetközi jel mutatása a fotósoknak. Engedelmükkel a kép közlésétől eltekintenénk, egy bizonyos szint alá azért ne süllyedjünk még egy olimpiai bajnok hangulatának a kedvéért sem. (Krasz Emil sportújságíró Milák Kristóf furcsa gesztusáról, 24.hu, 2024. április 15.)

Az Unió glasszékesztyűs széplelkei megértették: egy vastagnyakú parvenü kordában tartásához a bikacsök a megfelelő szerszám, egy bizonyos szint alatt le kell menni egy bizonyos szint alá. (Batka Zoltán újságíró Orbán Viktorról, Népszava, 2024. október 14.)

Ez olyan szint alatt van, hogy hallgatok EP mesterre. Nem megyek alája. (Kardos András publicista, Facebook.com, 2025. április 15.)

Egy bizonyos szint felett nem megyünk egy bizonyos szint alá. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, 2025. június 2.)