Van egy játékunk a digitális ismerősökkel. A három évtized alatt összegyűjtött szállóigékből naponta fölteszek kettőt-hármat a fészbukos üzenőfalra, ők meg szavaznak rájuk. Amelyik mondat a legtöbb lájkot kapja, azt szerkesztem majd kötetbe. Tegnap hármat tettem föl, amelyek 1989 és 2021 között december 27-én láttak napvilágot. Az egyikből vita kerekedett.

Jóna Dávid pénzügyi szakember hívta föl a figyelmet arra, hogy ama bizonyos szállóigét eredetileg Stanislaw Jerzy Lec lengyel költő írta. Feltételezte, hogy Lezsák Sándor csak idézte a Kurír egyik 1996-os számában. Fábri Péter költő a háttér-anyagot mellékelte, és szigorúbban fogalmazott. Kiderítette, hogy Lec „fésületlen gondolatai” a Nagyvilág egyik 1963-as számában, majd 2000-ben kötetben is megjelentek. S mert Péter a dalszövegírók érdekeit képviseli egy nemzetközi szervezetben, összefoglalta a szállóigék és a szerzői jog viszontagságos kapcsolatát is. Köszönöm mindkettőjük továbbgondolásra serkentő hozzászólását.

Jóna Dávidnál kevésbé vagyok jóhiszemű. De Fábri Péter álláspontját se osztom, hogy törölni kéne a Lezsáknak tulajdonított szöveget, mert csak így szolgáltathatunk igazságot Lecnek. Szerintem épp most szolgáltatunk igazságot neki, a Lezsák-„idézet” pedig hadd legyen mementó. Arra emlékeztet, hogy a közéletben sokan hajlamosak idegen tollakkal ékeskedni. Gyurcsány Ferenc örökbecsű meghatározása szerint ugyanis „A politikában nincs szerzői jog.” Márpedig Lezsák Sándor nem költőként szólalt meg, hanem az ellenzékbe szorult MDF elnökeként jellemezte a politikai viszonyokat.

Nem azt állítom, hogy a politikus Lezsák többet engedhet meg magának, mint a költő Lezsák. Csupán azt, hogy a politikusok lazábban kezelik a szerzői jogot, mint az írók. Íme, egy példa. A kormánypárti politikusok és publicisták gyurcsányozó megjegyzéseiben a leggyakrabban olvasható idézet az úgynevezett őszödi beszédből való: „Hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” Az idézők vagy nem tájékozódtak eléggé, vagy érdekükben áll, hogy e kijelentést a volt miniszterelnökre égessék. Holott eredetileg Örkény Istvántól származik, és 1956-ban hangzott el. (Olvasható a bejegyzés utáni összeállításban.) Gyurcsány azonban maga is hozzájárult a félreértéshez, mert elfelejtette kitenni az idézőjelet.

Egyébként azért se fogadom meg Fábri Péter tanácsát, mert a mondatversenyben nem Lezsák Sándor, hanem Spiró György nyert. Az ő hiteles szállóigéjét szerkesztem a majdani kötetbe, „Lezsákét” pedig felejtsük el. 

Tíz vitatott mondat

A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. (Örkény István író, Szabad Kossuth Rádió, 1956. október 30.)

Másképp illatozik a széna a lovaknak, és másképp a szerelmeseknek. (Stanislaw Jerzy Lec lengyel költő, Nagyvilág, 1963/730. oldal)

A valóság olyan, mint a széna. Másképpen illatozik a lónak, másképpen a szerelmeseknek. (Lezsák Sándor, az MDF elnöke, Kurír, 1996. december 27.)

Mindenkinek lehessen három gyereke, három szobája és négy kereke. Ez az a jövő, amelyet a tömeges felemelkedés eredményeképpen szeretnénk látni. (Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédéből, Népszabadság Online, 2000. február 3.)

Azt, hogy „három gyerek, három szoba, négy kerék”, először egy francia polgári politikus mondta. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2000. december 27.)

Olyan Magyarországot kell teremteni, ahol nemcsak megszületni és meghalni lehet, hanem élni is érdemes. (Horn Gyula volt miniszterelnök Nyíregyházán, Kelet-Magyarország, 2003. március 29.)

Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az őszödi kormányüdülőben, Népszava, 2006. szeptember 18.)

A magyar szocialisták olyan országot akarnak, ahol nemcsak megszületni, hanem élni is érdemes. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus a pesti Városligetben, hvg.hu, 2016. május 2.)

Mi, emeszpések olyan országot akarunk, ahol nemcsak megszületni, de élni is érdemes. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, a budapesti MSZP elnöke, YouTube.com, 2017. december 9.)

A politikában nincs szerzői jog. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, Facebook.com, 2021. augusztus 26.)       

Egy születésnapi ajándék jóvoltából ismét hallgathatom az online tartományba száműzött adót. A tulajdonos nemrégiben könyvet írt róla, ennek beharangozó műsorában fejtegette Arató András, hogy egy illúzióval szegényebb lett. 2019 végén, az önkormányzati választás után még azt hitte, hogy az ellenzéki polgármesterek „büdzséjéből” telik majd a Klubrádió támogatására is. Azóta egy fillér sem érkezett tőlük, „pedig kaptak volna érte ellenszolgáltatást”.

Az idézőjelbe tett kesernyés mondat úgy értelmezhető, hogy a meglepően sikeres választás nyomán egy csomó ellenzéki politikus településvezető lett. S bár a kormány mindent elkövetett, hogy megnyirbálja a bevételi forrásaikat, az újdonsült polgármesterek annyira fontosnak tartották a tájékoztatást, hogy legkevésbé a kommunikációs költségvetést kurtították meg. Ahelyett  azonban, hogy létrehozták volna a Magyar Távirati Iroda ellenzéki alternatíváját, vagy támogatták volna a sajtószabadság még független szigeteit, kiépítették a maguk helyi nyilvánosságát.

Szomorú, hogy így alakult, de csak az lepődött meg ezen, aki abból indult ki, hogy a polgármesterré választott ellenzéki politikusok megszűnnek politikusok lenni. Miért támogatták volna a saját hatalmuk rovására például a Klubrádiót?  De Arató András se naiv, mert ellenszolgáltatásról beszélt. Arról, hogy anyagi támogatás fejében a Klubrádió műsorokat készített volna az adott településen az adott településről. Kitöltötte volna azt az űrt, amely február közepe óta tátong a fővárosra és környékére visszaszorított, de Floridában és Kaliforniában is fogható rádió akciórádiusza között.

A Klubrádió a hatalomba került ellenzéki politikusok „önzése” miatt is filléres gondokkal küszködik. Értem, sőt megértem Arató András keserűségét, mégis azon tűnődöm, vajon szemléletébe belefért volna-e a „pestiségből” való kitörés. Hisz’ analógként se törekedett arra, hogy legalább a fővárost övező Pest megye híreit gyűjtse össze. Hogyan is tehette volna? A szakmai hierarchiában második embere, Hardy Mihály főszerkesztő-helyettes egy német közszolgálati tévének adott interjúban úgy jellemezte a magyarországi nyilvánosságot, hogy 19 megyei napilap fújja a kormány nótáját.

Csak 18. Épp a legnépesebben, az 1,3 milliós fővároskörnyékiben nincs megyei napilap. A Klubrádió analóg állapotában is nyugodtan lehetett volna Pest megye meghatározó hírforrása.

Tíz mondat a Klubrádióról

Közszolgálati magánrádió. (Sebes György újságíró, Népszava, 2019. március 18.)

200-250 ezer napi hallgatóból nagyjából 20 ezer maradna meg. (Bolgár György műsorvezető az online rádiózásról, HírKlikk.hu, 2020. szeptember 19.)

Az interneten finanszírozhatatlan lesz az eddigi tartalom. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. február 9.)

Ha Klubrádió volnék, már rég összegyűjtöttem volna a Bézs, a Civil, a Class FM és a Fiksz netrádiós tapasztalatait. Most pedig nem esnék kétségbe, hogy gyökeres technikai és szemléleti váltásra kényszerített a digitális analfabéta hatalom. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2021. február 10.)

A net nem a távolodást jelenti, hanem új lehetőséget egy megújuló szövetségre. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2021. február 10.)

Nyilván a Klubrádió, amíg marad ez a hatalom, kénytelen lesz az interneten száműzve működni. (Rózsa Mihály kommentelő, Újnépszabadság.com, 2021. február 13.)

A Klubrádió sosem volt kiemelkedő hallgatottságú országos adó. (Dull Szabolcs újságíró, Telex.hu, 2021. február 14.)

A Klubrádió se nem szűnt meg, se el nem hallgatott, csak az analóg, földi sugárzásról online műsorszórásra kényszerült váltani. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. február 15.)

Tartalmában, műsorstruktúrájában semmit sem változik a Klubrádió attól, hogy elvették a frekvenciánkat, és az internetre kényszerültünk. (Stock Richárd, a Klubrádió vezérigazgatója, hvg.hu, 2021. február 17.)

Az online móddal talán valamelyes földrajzi tágulás jár, netán a Klubrádió végre komolyan beleáll az országos terjeszkedésbe, amit 2011 óta kellett volna csinálni. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Facebook.com, 2021. február 18.)

A legutóbbi napokban Novák Katalin úgy ment, hogy maradt, Szél Bernadett és Márki-Zay Péter spórolt az idővel, Vona Gábor latolgatott, Lengyel László fontoskodott, Hajós András pedig karácsonyozott. Lefülelt mondatok.

Nagykanállal eszi a hazafiságot. (Rab László újságíró Kövér Lászlóról, VárosiKurír.hu, december 19.)

Az ellenzék közelebb van a kormányváltáshoz, mint tavaly ilyenkor. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, ATV, december 20.)

A politikusoknak fontosabb, hogy mi lesz velük, mint velünk. (Lengyel László politológus az ellenzéki közös lista körüli vitákról, Klubrádió, december 20.)

Könyörgök, ne keressük, ki lesz a hibás, ha veszítünk. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, december 20.)

Akkor álltam be Karácsony Gergely mögé, amikor még ő sem állt maga mögött. (Hajós András humorista, ATV, december 21.)

Nem jó a lapjárásom a nemzetközi politikában. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, december 21.)

A rezsim a vezető személyéhez kötődik, nélküle életképtelen. (Stefano Bottoni olasz-magyar történész, Jelen, december 21.)

Maradok, aki vagyok. (Novák Katalin, a Fidesz köztársasági elnökjelöltje, Facebook.com, december 21.)

Igen, mi is ettől tartunk. (Kárpáti Iván újságíró Novák Katalinról, Klubrádió, december 21.)

Rövidesen egy politikai szempontból tökéletesen megbízható elvtársnő kötöget a budavári Sándor-palotában. (Fábián András publicista, Újnépszabadság.com, december 22.)

A nők többnyire nem megreformálják a politikát, hanem hozzáromlanak a férfiakhoz. (Kósa András újságíró, Azonnali.hu, december 22.)

Minden köztársasági elnök pártszínekben politizált, mielőtt elkezdte megpróbálni kifejezni a nemzet egységét. (Szilvay Gergely újságíró, Mandiner.hu, december 22.)

Nincs még négy évünk arra, hogy az ellenzéki padsorokat feltöltsük képviselőkkel. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, december 22.)

Márki-Zay Péter nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. (Haraszti Gyula újságíró, Hír TV, december 23.)

Nem voltak éveink a készülésre. (Szél Bernadett volt LMP-politikus, 168 Óra, december 23.)

Az ellenzék kovácsolja azt a bizonyos kardlapot. (Z. Kárpát Dániel Jobbik-politikus, ATV, december 23.)

Ahhoz, hogy a baloldal összefogjon, mindig is kellett egy húzószemélyiség. (Ferge Zsuzsa szociológus, Népszava, december 24.)

A diktatúra nem kormányoz, hanem „tetszeni akar”. (Kardos András filozófus, Facebook.com, december 24.)

Szerettek velünk mutatkozni. (Heller Tamás színész a Mikroszkópba járó politikusokról, Klubrádió, december 25.)

A Covid-járvány kisebb veszélyt jelent, mint az ideológiai vírus. (Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök, Délmagyarország, december 25.)

Újra a Fidesz uralja a médiateret. (Németh Péter újságíró, HírKlikk.hu, december 26.)

Akadtak néhányan, akik a tegnapi bejegyzésből rossz néven vették Márki-Zay Péter minősítését. Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt médiaszemléletét ugyanis közepesre értékeltem. Ők többet látnak a hódmezővásárhelyi polgármesterben, én viszont médiatanárként a fogalmak pontatlan értelmezését vettem észre nála.

A közepes amúgy méltányos osztályzat. A diák igyekezett felkészülni, de még nem állt össze fejében a tananyag. A politikusok közül jóra (négyesre) értékelem Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc teljesítményét. Ők legalább megértették a média működését, bár vannak homályos foltok a felkészültségükben. Jelesre három politikus áll nálam: Haraszti Miklós, Lendvai Ildikó és Pető Iván. Azokat a fogalmakat használják, amelyekkel a szakemberek jellemzik a médiapolitikát. A fogalomkészlethez Haraszti még hozzá is járult.

Értelmezésében a politikai tömbösödés azt jelenti, hogy a rendszerváltás után a sajtó kettévált. A fővárosi újságok inkább voltak politikai, mint gazdasági vállalkozások, és csak az egyik szekértáborban olvasták őket. A vidéki lapok azért veszítettek lényegesen kevesebb példányszámot, mert inkább voltak gazdasági, mint politikai vállalkozások. De hol van ez már? 2010 után úgy alakult a helyzet, hogy a megyei napilapok is a politikai tömbösödés áldozatai lettek.

Mindhárom jeles politikus túl van a hetvenen. Sebezhető pontjuk, hogy nem föltétlenül a digitalizáció nézőpontjából látják a nyilvánosság médiának nevezett eszközrendszerét. Vannak fiatalabb politikusok államtitkár- és frakcióvezető-helyettesi szintig bezárólag, akiknek kisujjában van a számítástechnika, de nincs áttekintésük a médiapolitika százéves folyamatáról. Arról, hogy a kormányzatok Magyarországon miként próbálták befolyási övezetükbe vonni a nyilvánosság fórumait.

E történetet hat felsőoktatási intézményben 69-szer adtam elő. A vizsgázók között minden szemeszterben akadt legalább egy, aki úgy látta át a folyamatot, hogy habozás nélkül írhattam be neki a jelest. Hatvanan-hetvenen lettek volna alkalmasak arra, hogy kormányrúdnál vagy ellenzékben lévő politikai szervezetek foglalkoztassák őket. Egyről tudok, aki alpolgármesterségig vitte egy vidéki nagyvárosban. Pártja, az MSZP félretolta, mert fogalomkészlete és médiaszemlélete eltért a vezetőkétől. A Momentumban találta meg az elismerést. Ezen nemcsak nekem kéne elgondolkodni. 

Tíz mondat a médiapolitikáról

Pillanatnyilag egyetlen pártnak sincs kidolgozott médiapolitikája. (Szegvári Katalin műsorvezető, Magyar Hírlap, 1990. május 26.)

Ha demokráciát akarunk, akkor hozzá kell szokni a demokratikus médiapolitikához. (Konrád György író, Zalai Hírlap, 1991. december 3.)

Bármilyen értékrendszer mögé lehetséges médiapolitikát szervezni. (Szente Péter médiaszakértő, Médiafüzetek, 2004/1.)

A Fidesznek az a fő baja kormányon és ellenzékben, hogy voltaképp nincs tudatos médiapolitikája. (Csontos János újságíró, Magyar Nemzet, 2006. október 14.)

Gyurcsánynak négy és fél évig egészen jól bejött a médiapolitizálás, a túlmozgásos, szeszélyes ötletelés, de ebben a helyzetben ez a módszer csődöt mondott. (Kósa Tamás szombathelyi újságíró, Vas Népe, 2009. március 30.)

Az elmúlt nyolc évben kormányzati médiapolitika nem volt. (Szabó László Fidesz-politikus, Heti Válasz, 2010. október 21.)

Alapelv, hogy ami offline tilos, az online is tilos. (Szalai Annamária Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2010. szeptember 4.)

A médiapolitikában fontos az arc. (Botka László szocialista politikus, 168 Óra, 2011. november 24.)

Maximálisan ellenzem ezt a médiapolitikát, amit a kormány folytat, és ennek hónapok óta hangot is adtam. (Simicska Lajos üzletember, Magyarnarancs.hu, 2015. február 6.)

A kilencvenes évek derekán, amikor még volt befolyásom az MSZP médiapolitikájára, ügyeltünk arra, hogy az ellenzék ne maradjon média nélkül. (Csintalan Sándor volt szocialista politikus, a Hír TV volt műsorvezetője, Magyar Narancs, 2018. augusztus 9.)

Az ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek inkább a szemlélője vagyok, mint a bírálója. Kivárok, bár nincs sok idő a következtetések levonására. Annyit már most méltányolok a közéleti tevékenységéből, hogy a szűkebb pátriájában legyőzte Lázár Jánost, az ellenzéki előválasztáson pedig Karácsony Gergelyt, majd Dobrev Klárát is. Most Orbán Viktor tornyosul előtte. Egyelőre azonban a nyilvánosságról alkotott véleménye érdekel. 

Ezért mentem el 2019. február 2-án egy budapesti konferenciára. A hódmezővásárhelyi polgármester „a helyi nyilvánosság megújulási lehetőségeiről” fejtette ki az álláspontját. Ehhez képest szabványszöveget adott elő, melyet valószínűleg sokszor mondott el lakossági fórumokon, mert gyorsan és rutinosan beszélt, bele-belenézve egy A/4-es formátumú, kék színű, vastag füzetbe. S hogy a politikai generálszósz ízletesebb legyen, a gondolatmenetébe néha beleszőtte a nyilvánosság vagy a média kifejezést is.

Kár, hogy elfelejtett alkalmazkodni a helyzethez és a témához. Elvárta ugyanis, hogy a túlnyomórészt újságírókból álló közönség alkalmazkodjon hozzá. A diszkrét üvegpohár-kocogtatásra sem állt le. Tíz perccel túlbeszélte a kiszabott időkeretet, majd összecsomagolta a holmiját. Mielőtt azonban elhúzta volna a csíkot, leállt beszélgetni az előcsarnokban iddogáló és cigarettázó firkászokkal. Nem mondta, hogy miniszterelnöknek készül, de a viselkedéséből sugárzott, hogy immár országos politikusnak képzeli magát. Érdekes színfoltnak véltem, ezért tartom számon a megnyilvánulásait.

Eddig 120 figyelemre méltó mondatát jegyeztem föl. 23-szor érintette az őt pajzsra emelő ellenzéket, ebből 17-szer bíráló hangsúllyal. Vajon használ-e neki, ha a mögé állt pártvezetők kezében lesi a tőrt? E kérdésnél is jobban foglalkoztat azonban, hogy 20-szor értelmezte a nyilvánosságot. 4-szer a sajtószabadságot, 3-szor a Magyar Távirati Iroda ellenzéki alternatíváját, ugyancsak 3-szor a Facebookot. 2-szer a kommunikációt, az országos, illetve a helyi nyilvánosságot, egyszer pedig a médiát, az internetet, a híreket és azokat a fránya újságírókat.     

A legérdekesebb tízet idézem is a bejegyzés utáni összeállításban. A mondatai pontos megfigyelésekről és pontatlan értelmezésekről árulkodnak. Nem állnak össze médiaszemléletté. Ismerős ez a félkész állapot. Ha így jöttek vizsgázni a kommunikáció szakos főiskolások és egyetemisták, akkor közepesnél jobbat nem adtam nekik. 

Tíz mondat Márki-Zay Pétertől

Az a groteszk helyzet állt elő, hogy Simicska Lajos a sajtószabadság utolsó bástyája. (Promenád.hu, 2018. február 6.)

Szerencsére az internet szabad, és a felületemet rengetegen látogatják. (Magyar Narancs, 2018. február 15.)

A Fidesz országosan jelentkező problémája a Facebook. (ATV, 2018. október 16.)

/A Vásárhelyi Valóság című lapról/ A felelős kiadó természetesen én vagyok. (Klubrádió, 2019. november 14.)

A mai rendszerben a nyilvánosság az egyetlen visszatartó erő. (ATV, 2020. január 3.)

A kormány betiltja a rossz híreket. (ATV, 2021. március 10.)

A médiát nyugodtan tarthatjuk a negyedik hatalmi ágnak. (Azonnali.hu, 2021. július 19.)

Több mint egy éve könyörgök, hogy indítsunk ellenzéki MTI-t. Még mindig nem sikerült. (Szabad Európa Rádió, 2021. szeptember 2.)

Természetesen helyre kell állítanunk a sajtószabadságot, a jogállamot, a demokráciát. (Klubrádió, 2021. november 12.)

/Orbán újrázásáról az ellenzéki sajtóban/ Vannak publicisztikákat író emberek, akik ennek drukkolnak. (ATV, 2021. december 22.)

Kedvenc műfajom lett az interjú. Nyilván azért, mert mi, újságírók gyakran faggatunk ismert embereket. Majd’ mindig akad egy mondatuk, amelyet átemelhetek a mögöttünk hagyott hét legérdekesebb gondolatait tartalmazó válogatásba. Az interjúk olvasása közben feltűnt, hogy a megszólaltatottak kétféleképpen reagálnak a kérdésekre.

A politikusok szükséges rossznak tartanak bennünket. Dühösen, elutasítóan, ironikusan, kioktatóan, lekezelően, pikírten kezelnek minket - ki hogyan. A legyőzendőt látják az újságíróban. Talán azért, mert a nyilvánosság képviselőiként elismerjük ugyan, hogy a választott képviselők helyettünk döntenek, de indoklásra késztetjük a döntéshozókat. A nem politikusok hajlamosabbak beszélgetni. Leginkább a művészek, akik szükséges jónak vélik az újságírókat. Jól jövünk nekik, mert közeleg a premier, vagy hamarosan megérkeznek a hakni vidéki színhelyére. S persze azt se zárom ki, hogy szeretnek beszélgetni.

De ha már gyűjtögettem az interjúkból való mondatokat, mellékesen följegyeztem a legjellemzőbb reagálásokat is. A bejegyzés utáni összeállítás a hízelgő, kedvező, tapintatos, udvarias válaszokat rögzíti. A tíz között két politikusé is akad. Az egyik városvezető volt, és interjúhelyzetben leginkább a sértődöttet játszotta. Meglepődtem, hogy egyszer dicséretre is telt a pokróc stílusából. A másik csak volt politikus, aki egy időben az ország kulturális ügyeit intézte. Megnyilvánulása a rutinos kéjnőére emlékeztet, aki a nyilvánosházba befizetett kamasz fiút biztatja, pátyolgatja.

A többi idézett rádió- és tévébemondónő, edzőként dolgozó hajdani műkorcsolyázónő, énekesnő, országjáró színésznő, rapperkén is tevékenykedő civil aktivista, illetve védőügyvéd. A politikusokhoz hasonlóan ők szintén nyilvános szakmát művelnek, lényeges különbség azonban, hogy nekik kevésbé kell a döntéseiket indokolni. Szívesen csevegnek, dumálnak, smúzolnak, tereferélnek, különösen akkor, ha az még a hasznukra is válhat. Ez a gondolatmenet például aligha ötlött volna fel, ha ma reggel hatkor nem ébredek egy ismerős hangra.

Kertész Zsuzsával sugárzott interjút a Klubrádió. A hajdani bemondónő alól kiment a szakmája, és kócsként (lélektani tréningeket tartó szakemberként) munkálkodik. Ezúttal is igyekezett megnyerni magának a kérdezőt. Nem dicsérte agyba-főbe, de elismeréssel adózott a felkészültségének, és ezt a riporter fülhallomást jó néven is vette. A kellemes és tartalmas interjúalanynak köszönöm a bejegyzés címét.

Tíz mondat a válaszokból

/”Melyik testrészét tartja a legtökéletesebbnek?”/ Harminc évvel ezelőtt még kapásból válaszoltam volna erre a pikáns kérdésre. (Esztergályos Cecília színésznő, Békés Megyei Hírlap, 2003. február 1.)

Nem is tudja, mennyire hálás vagyok, hogy ezt megkérdezte. (Tarlós István budapesti főpolgármester, Hír TV, 2012. február 2.)

Sok érdekeset kérdezett eddig is. (Pozsgay Imre volt politikus, ATV, 2013. január 22.)

Juj de jó, hogy kérdezi. (Téglássy Tamara műkorcsolyázó-edző, Nemzeti Sport, 2014. március 22.)

Hálás vagyok, hogy megkérdezte. (Dúll Andrea környezetpszichológus, Magyar Rádió, 2015. február 19.)

A legérdekesebb kérdést tetszett föltenni. (Nagy Gábor ügyvéd, ATV, 2015. február 26.)

Hej de bátor, merész kérdéssel kezdtél. (Kulka János színész, Story4 TV, 2015. július 4.)

Köszönöm szépen, hogy megkérdezi. (Molnár Áron színész-rapper, Hír TV, 2018. május 22.)

Tök jó, amit mondasz. (Tóth Vera énekesnő, ATV, 2021. május 4.)

Jaj de jó, hogy mondja. (Kertész Zsuzsa bemondónő, Klubrádió, 2021. december 24.)

A címadásban van némi gyakorlatom. Első cikkem megjelenése óta több mint fél évszázad telt el, és a címek sokat változtak ugyan, de az semmit sem, hogy kétféle közegben látnak napvilágot.

Az egyik a nyilvánosság ama fóruma, amelyet olyan emberek kísérnek figyelemmel, akik fogalmi gondolkodásúak. A minőségi médiumok olvasói, nézői, hallgatói. A másik az a fórum, amely a tömegeknek szól. Másképpen kell eladni a portékát a kis és a nagy olvasottságú, nézettségű, hallgatottságú médiumokban. Például a Médianaplót évente egymilliónyian olvassák. Ezzel magyarázható, hogy a bejegyzések címébe majd’ mindig csempészek egy igei állítmányt.  

A pártprogramokat kevesen olvassák. Leginkább olyan emberek. akik már eljutottak a fogalmak megértéséhez, és képesek azokat alkalmazni is. De abban a pillanatban, ahogy a politikusok a nyilvánosság elé lépnek, már cselekvésre ösztönző mondattá kéne formálniuk az elvont fogalmakat. 2010 óta tapasztalhatjuk, hogy a választópolgárok számarányban jelentősebbik részét hidegen hagyják a fogalmak, bármilyen magasztosak is. Az igei állítmányt tartalmazó mondat viszont mozgósító erejű. Például a hatalmat gyakorló Fidesz kommunikációjában szinte minden jelmondat tartalmaz érzelmi kötőanyagot, amelynek hivatalos neve igei állítmány.

Tegnap este az ATV stúdiójában két szlogent emlegetett a műsorvezető. Azt firtatta, vajon a hat ellenzéki pártnak lesz-e végre közös neve. „Van - válaszolta Márki-Zay Péter -, az Egységben Magyarországért, amit ilyen munkacimként…” Itt az ellenzéki miniszterelnök-jelölt félbehagyta a mondatot, majd néhány másodperc múlva így folytatta: „Ez most már végleges, ezt fogjuk használni.” Ízlelgetem. „Tudsz az eemről?” „Mit szólsz az eem legújabb döntéséhez?” „Képzeld el, mit olvastam az eeemről!”  

Második gondolatom, hogy van logika a két fogalom, az egység és Magyarország összehozásában. Kár, hogy hiányzik közülük az érzelmi kötőanyag, amelyet mondjuk a teremteni szóval lehetne megteremteni. Egységet Teremtettünk Magyarországért. Etéem. Benne van az ellenzéki pártok 12 éve tartó széthúzása, gyötrődése, de talán még nem kései felismerése is. Ám ha a politikusok nem a mögöttük hagyott kitérőkre, tévhitekre, kölcsönös sértésekre akarják emlékeztetni a választópolgárokat, akkor inkább Teremtsünk Egységet Magyarországért! Esetleg Teremtsünk Egységet Magyarországon!

Téeem? Rövidítésnek kevésbé jó, de legalább a jövőre összpontosít, és cselekvésre ösztönöz.

Tíz mondat az ellenzéki egységről

Nincs mondanivaló, nincs egység, nincs vezér. Így néz ki a baloldal hiánylistája. (G. Fodor Gábor politológus, Heti Válasz, 2013. november 7.)

Az úgynevezett demokratikus baloldalnak csak azért ez a neve, mert valódi egység hiányában találni kellett egy szimbolikus gyűjtőnevet. (Lánczi András filozófus, Heti Válasz, 2016. január 21.)

Nehéz lesz ebből a széthúzásból egységet és erőt kovácsolni. (Fenyvesi Gábor salgótarjáni újságíró, nhc24.hu, 2016. szeptember 3.)

Napról napra erősödik mögöttem az egység. (Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, hvg.hu, 2017. február 27.)

Gyurcsány meghekkelte a baloldali pártok nélküle formálódó egységét. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, ATV, 2017. március 6.)

Négy év múlva egy nagyon felkészült és nagyon egységes ellenzéknek is erős kihívás lesz a Fidesz legyőzése. (Borókai Gábor újságíró, Heti Válasz, 2018. május 10.)

Mi, szocialisták új politikát hirdettünk, sikerre vittük az előválasztást, és megteremtettük az ellenzéki akcióegységet. (Tóth Bertalan szocialista politikus, Népszava, 2019. március 6.)

Ha ilyen széles egységet létrehozva sem lesznek sikeresebbek, mint öt éve voltak, akkor minden reményük elvész. (Török Gábor politológus az ellenzéki pártokról, Nyugat.hu, 2019. szeptember 12.)

Az ellenzéket a Fidesz terelte természetellenes egységbe. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2020. október 13.)

A kulcsszó az egység, ami több mint összefogás. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, 2021. december 22.)

A nyilvánosságban még a Fidesznél is nagyobb úr a kíváncsiság. A vezető kormánypárt hiába akarja a nyilvánosság fórumaira erőltetni a napirendjét, ha a miniszterelnök tegnapi sajtókonferenciája után az újságírók egy mellékesnek szánt bejelentést emeltek ki. Novák Katalin jelölését a köztársasági elnökségre. Jellemző, hogy a javasoltból is leginkább egy fülbevaló érdekelte őket.

November közepén, a Fidesz kongresszusán az említett hölgy olyan fülbevalóval jelent meg, amelyen ezt olvashattuk: „OV’22”. Hadházy Ákos rögtön szóvá is tette, hogy a családügyi miniszter asszony egy korábbi fülbevalóval cserélte föl, amelyen még a Fidesz neve díszelgett. Azt fejtegette, hogy Novák Katalin már nem is annyira a pártjához lojális, mint inkább annak elnökéhez. Ezen aztán a nyilvánosság képviselői el is rágódtak. Maradék energiájukból legföljebb arra telt, hogy megorrontsák: a Fidesz alelnökét azért váltották le a kongresszusi küldöttek, mert kiesett a pikszisből.

Holott a tegnapi fejlemény azt sejteti, hogy Orbán Viktort már öt hete is az foglalkoztatta, miként lehetne a fölfedezettjét fideszmentesebb helyzetben javasolni a nemzeti egység képviseletére. Az már a bejelentés pikantériája, hogy ezt a teljhatalmú miniszterelnök Csuhaj Ildikó kérdésére tette meg. A kolléganő sokáig a Népszabadság munkatársa volt, és a legrutinosabb parlamenti tudósítónak számított. Akár markáns véleményeiről ismert publicista is lehetett volna, ha az olvasókat megosztó szerepkör nem ütközne a tudósítói feladatkörrel. S ami ezzel egyet jelent: a visszafogottsággal, amellyel kivívta magának, hogy mindkét szekértáborból súgnak neki a politikusok.

Az már a sors iróniája, hogy miközben tegnap délben az atv.hu főmunkatársaként hozta szóba Novák Katalin esetleges jelölését, este, az Egyenes beszéd című műsorban mulatságos elszólással vétette észre magát. Ezt is tartalmazza a bejegyzésem utáni összeállítás, amelyben fontosabbnak tartottam a politikai elemzők (politológusok, újságírók) álláspontját, mint a politikusok elsietett kommentárjait. Gyurcsány Ferencét is csupán azért idézem, mert úgy marasztalta el Novák Katalinban a pártkádert, hogy elfeledkezett arról: miniszterelnökként ő is köztársasági elnöknek javasolta Szili Katalint.

Ötletét a koalíciós partner SZDSZ nem vette jó néven, sőt le is szavazta. Elképzelem, hogy a KDNP kikéri magának Orbán maga felé hajló javaslatát…

Tíz mondat Novák Katalinról

Novák Katalin gyakorlatilag kizárta a Néppártot a Fideszből. (Rónai Egon műsorvezető, ATV, 2020. január 14.)

Nemzeti savanyítás. (Kövesdi Péter újságíró Orbán Viktor, Németh Szilárd és Novák Katalin kovászos uborkájáról, Népszava, 2020. június 16.)

És végre itt vannak közöttünk a fiatal és tehetséges női vezetők is: Kata, Judit a kormányban, vagy éppen Dia Debrecenből. (Orbán Viktor miniszterelnök a Fidesz-kongresszuson, Miniszterelnök.hu, 2021. november 14.)

Már a Fidesz sincs, csak a Főnök van. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő Novák Katalin OV’22 fülbevalójáról, Facebook.com, 2021. november 14.)

/„Maradok, aki vagyok.” Novák Katalin, Facebook.com, 2021. december 21./ Igen, mi is ettől tartunk. (Kárpáti Iván újságíró, Klubrádió, 2021. december 21.)

Három nyelven beszél, plusz még spanyolul is. (Csuhaj Ildikó újságíró, ATV, 2021. december 21.)

Novák Katalin nincs annyival lejjebb a lojalitási mutatón, amennyivel messze feljebb áll az eladhatóságin. (Török Gábor politológus, Facebook.com, 2021. december 21.)

Ha Orbán marad hatalmon, inkább olaj legyen a fogaskeréken, mint bot a küllők között. (Kerner Zsolt újságíró, 24.hu, 2021. december 21.)

Természetes önazonossággal jeleníti meg a politikai generációváltást. (Miklósi Gábor újságíró, 444.hu, 2021. december 21.)

Párttitkár-helyettes lesz az államfő egy pártállami kísérletben. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök a Fidesz volt alelnökéről, Facebook.com, 2021. december 21.)

Bekapcsolva felejtettem az online vevőkészüléket, és hajnalban ismerős hangra ébredtem. Mintha egyik tanítványom beszélt volna a Klubrádióban. Kiderült, hogy Kati, aki hozzám írta a diplomamunkáját, az UNICEF kommunikációs igazgatója lett. Arról számolt be, hogy világszerte 1,6 milliárd gyerek sínylette meg a digitális távoktatást.

Emlékszem a tavalyi péntekre, midőn miniszterelnökünk reggel, a Kossuth Rádió stúdiójában még nem akarta bezárni az iskolákat, estére mégis bejelentette „a tanterven kívüli digitális munkarendet”. Hétfő reggelig adott haladékot a felkészülésre. A döntés 1,2 millió gyereket érintett. Ha hozzájuk vesszük a pedagógusokat és a szülőket, akkor a koronavírus körülbelül minden harmadik országlakót hozott nehéz helyzetbe. Azóta kiviláglott, hogy az a fránya digitalizáció félrement. Az oktatási kormányzat 300 ezer asztali számítógépet telepített az iskolákba, ahová csak elvétve jutottak be a diákok. Holott úgy kellett volna megtervezni a fejlesztést, hogy kiterjeszthető legyen a hordozható tabletekre és az okostelefonokra is.

Harmadikos unokám a két és fél tanév nagyobbik részét az iskola falain kívül töltötte. Szerdánként számítástechnikai tanfolyamra viszem, ahol játékos körülmények között tanulja a programozást. Elmesélte, hogy neki bejött az „otthonsuli”, mert az osztálytársai nem rendetlenkednek, és képes összpontosítani a feladatokra. (Van neki tabletje, de mobiltelefont még nem kapott a fiaméktól.) Ha a gyerekek digitális esélyegyenlőségét firtatjuk, aligha táborozhatunk le a (nagy)városi értelmiség sarjainál. Például a Zalai Hírlapban olvastam, hogy Letenyén, az Andrássy-iskolában tanuló „266 gyerekből 34-nél nem adottak a digitális oktatás feltételei”.

Vas András, a Népszava munkatársa pedig megírta, hogy Baglaspusztáról kéttucatnyi gyerek járt át a kaposmérői iskolába. Vajon a bezárás után hogyan kapcsolódtak be a távoktatásba, ha a cigánytelepen két számítógép és „egy vagy két” okostelefon volt? Hermann Zoltán oktatáskutató szerint Szabolcsban és Borsodban a tanulók egyharmada maradt ki a távoktatásból. Arra jutott, hogy a diákok 20 százaléka, vagyis minden ötödik számára a világháló nem érhető el. Miniszterelnökünk szintén áttekintette a helyzetet, és 10 százaléknyira becsülte a gyerekek számát, akik lemorzsolódtak.

Ama 1,6 milliárdból vagy 120, vagy 240 ezer magyarországi gyerek sínylette meg a szemérmesen „tanterven kívüli digitális munkarendnek” elnevezett távoktatást.

Tíz mondat a digitális távoktatásról

A közoktatás teljes egészében áttért a távoktatásra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2020. március 16.)

Vissza lehet majd tuszkolni a dohos NAT-ba a most „elszabadult” digitális oktatást? (Veress Jenő újságíró, Facebook.com, 2020. március 17.)

A digitális távoktatást elsősorban az okostelefonra fókuszálva kellett volna fejleszteni. (Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, Népszava, 2020. március 21.)

Anya! Kidobott a Kréta. (Kövesdi Péter újságíró a Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszerről, Népszava, 2020. április 7.)

Tíz százalék fölötti diák egyszerűen eltűnt a rendszerből. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2020. augusztus 21.)

Többségüknek semmilyen eszköze nincs otthon, néhányan még számítógéppel sem találkoztak. (Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszolgálat szociális igazgatója a hátrányos helyzetű gyerekek digitális fejlesztésére szervezett nyári táborról, Magyar Nemzet, 2020. augusztus 22.)

Az elsős gimnazisták gyakorlatilag nem ismerik az osztálytársaikat. (Selmeci János újságíró, Klubrádió, 2021. január 8.)

Otthonsuli. (Hegyi Erika miskolci újságíró, Borsod Online, 2021. március 19.)

A diákok jobbak a neten, mint a tanárok, ami nem jelenti, hogy elég jók is. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, 2021. március 25.)

Vannak olyan térségek és iskolák, ahol a digitális oktatás nem nagyon működik. (Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke, Hajdú Online, 2021. szeptember 23.)

Ha élne, büszke lehetne magára. 28 éve adott interjút a Veszprémben szerkesztett Napló nevű újságnak. Ebből emeltem ki az egyik mondatát, és versenyeztettem a Facebookon. Bulcsúé 33 szavazatot kapott, a másik két szállóige 16-ot, illetve 6-ot. De nemcsak nagy fölénnyel nyert, negyedszázaddal a halála után még vitát is gerjesztett. Idézem az 1993. december 18-án megjelent gondolatát: „Ha a hatalomhoz közel megy az író, megég. Ha túl távol tartja magát, megfagy.”

A 12 hozzászóló tollából 24 komment látott napvilágot. A hozzászólók minden másodikja újságíró, a 33 lájkoló közül pedig 18-an dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig szerkesztőségben. A többiek dalszövegírással, irodalomtörténettel, műfordítással, szakszervezeti munkával, tanítással foglalkoznak. Az újságírók értették a szállóige mögöttes tartalmát. mert szerkesztőségi tevékenységük közben szembesültek vele. A nem újságírók között akadt, aki az idézett mondatban Bertha Bulcsu „opportunizmusát”, a hatalommal való kiegyezését sejdítette.

Az Élet és Irodalom főmunkatársát szinte minden főszerkesztői értekezleten elmarasztalták. A múlt század nyolcvanas éveiben az MSZMP agitációs-propaganda osztályát képviselő Lakatos Ernő többször is „privatizálással” vádolta, ami értelmezésében azt jelentette, hogy az író közügy gyanánt fogalmazta meg a magánügyeit, és ez nem tetszett a hatalmat gyakorlóknak. Azt már csak mellékesen említem, hogy az írótársak Bertha Bulcsút többször is fölterjesztették a Kossuth-díjra, és Aczél György mindig lehúzta a listáról.

De vajon a tetszésnyilvánító és hozzászóló újságírók miért értették a szállóigét? Azért, mert a bőrükön érezték. A pécsi újságíróból lett író érzékelte és érzékeltette, ami politikára érzékeny szakmánkban lelkiismereti kérdés volt, és az is maradt. A választott politikusok döntenek helyettünk, és mi, újságírók a választópolgárok képviseletében kérjük, kényszerítjük indoklásra a döntéshozókat. Ha kapcsolatteremtés közben túl közel kerülünk hozzájuk, elveszíthetjük önmagunkat. De ha a kelleténél távolabb kerülünk tőlük, akkor nem teszünk szert azokra az információkra, melyekre szükségünk van, hogy elvégezhessük a munkánkat.

Ezzel magyarázható, hogy 28 évvel a figyelemre méltó mondat megfogalmazása után egy sajtóban otthonosan mozgó író termékeny vitát váltott ki. Negyedszázaddal a halála után pedig aktualizálta az újságírók egyik legszemélyesebb gondját.

Tíz mondat az újságírókról

Az újságíró szakmában két nagy veszélyt látok: a túl-, illetve az alulinformáltságot. (Göncz Árpád köztársasági elnök a MÚOSZ-iskola évnyitóján, Népszava, 1992. szeptember 15.)

A politikus számára minden sajtókitüntetés átadása olyan, mintha fácánként a legjobb vadásznak adna díjat. (Ivanics Ferenc Fidesz-politikus, Kisalföld, 2002. március 14.)

A politikusok általában nem szeretnek arról beszélni, amiről az újságíró kérdezi őket. (Simon András műsorvezető, Teleszuper, 2003. február 3.)

Mi, újságírók mások helyett vagyunk kíváncsiak. (Arany Horváth Zsuzsa zalaegerszegi újságíró, Zalai Hírlap, 2004. március 13.)

A politika szeretné szolgálónak tekinteni az újságírót, pedig az újságíró nem személyzet. (Győrffy Miklós újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2004. március 14.)

Az újságíró a sajtószabadság érdekében jár el, mert csak informáltan lehet véleményt alkotni. (Sólyom László köztársasági elnök, Index.hu, 2007. december 4.)

Az újságírónak nem az a dolga, hogy egyik vagy másik fél oldalára álljon, hanem hogy mindkét fél álláspontjáról tájékoztassa az olvasót. (Zöldi László újságíró, Klubháló.hu, 2011. március 23.)

Egyetlen indoka a szigornak, hogy még mindig vannak valódi újságírók, akik nem átallnak igazi kérdéseket a képviselőknek szegezni, méghozzá éppen ott, ahol vannak. (Mong Attila újságíró az országgyűlési sajtószabályzatról, hvg.hu, 2015. május 28.)

Az újságíró nyilvános számonkérő. (Holoda Attila energetikai szakértő, ATV, 2019. október 15.)

Képtelenség, hogy újságírókat tüntessen ki az állam, akiknek elsődleges feladata éppen a hatalom működésének kontrollja. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook, com, 2021. március 15.)