Kedvenc műfajom lett az interjú. Nyilván azért, mert mi, újságírók gyakran faggatunk ismert embereket. Majd’ mindig akad egy mondatuk, amelyet átemelhetek a mögöttünk hagyott hét legérdekesebb gondolatait tartalmazó válogatásba. Az interjúk olvasása közben feltűnt, hogy a megszólaltatottak kétféleképpen reagálnak a kérdésekre.
A politikusok szükséges rossznak tartanak bennünket. Dühösen, elutasítóan, ironikusan, kioktatóan, lekezelően, pikírten kezelnek minket - ki hogyan. A legyőzendőt látják az újságíróban. Talán azért, mert a nyilvánosság képviselőiként elismerjük ugyan, hogy a választott képviselők helyettünk döntenek, de indoklásra késztetjük a döntéshozókat. A nem politikusok hajlamosabbak beszélgetni. Leginkább a művészek, akik szükséges jónak vélik az újságírókat. Jól jövünk nekik, mert közeleg a premier, vagy hamarosan megérkeznek a hakni vidéki színhelyére. S persze azt se zárom ki, hogy szeretnek beszélgetni.
De ha már gyűjtögettem az interjúkból való mondatokat, mellékesen följegyeztem a legjellemzőbb reagálásokat is. A bejegyzés utáni összeállítás a hízelgő, kedvező, tapintatos, udvarias válaszokat rögzíti. A tíz között két politikusé is akad. Az egyik városvezető volt, és interjúhelyzetben leginkább a sértődöttet játszotta. Meglepődtem, hogy egyszer dicséretre is telt a pokróc stílusából. A másik csak volt politikus, aki egy időben az ország kulturális ügyeit intézte. Megnyilvánulása a rutinos kéjnőére emlékeztet, aki a nyilvánosházba befizetett kamasz fiút biztatja, pátyolgatja.
A többi idézett rádió- és tévébemondónő, edzőként dolgozó hajdani műkorcsolyázónő, énekesnő, országjáró színésznő, rapperkén is tevékenykedő civil aktivista, illetve védőügyvéd. A politikusokhoz hasonlóan ők szintén nyilvános szakmát művelnek, lényeges különbség azonban, hogy nekik kevésbé kell a döntéseiket indokolni. Szívesen csevegnek, dumálnak, smúzolnak, tereferélnek, különösen akkor, ha az még a hasznukra is válhat. Ez a gondolatmenet például aligha ötlött volna fel, ha ma reggel hatkor nem ébredek egy ismerős hangra.
Kertész Zsuzsával sugárzott interjút a Klubrádió. A hajdani bemondónő alól kiment a szakmája, és kócsként (lélektani tréningeket tartó szakemberként) munkálkodik. Ezúttal is igyekezett megnyerni magának a kérdezőt. Nem dicsérte agyba-főbe, de elismeréssel adózott a felkészültségének, és ezt a riporter fülhallomást jó néven is vette. A kellemes és tartalmas interjúalanynak köszönöm a bejegyzés címét.
Tíz mondat a válaszokból
/”Melyik testrészét tartja a legtökéletesebbnek?”/ Harminc évvel ezelőtt még kapásból válaszoltam volna erre a pikáns kérdésre. (Esztergályos Cecília színésznő, Békés Megyei Hírlap, 2003. február 1.)
Nem is tudja, mennyire hálás vagyok, hogy ezt megkérdezte. (Tarlós István budapesti főpolgármester, Hír TV, 2012. február 2.)
Sok érdekeset kérdezett eddig is. (Pozsgay Imre volt politikus, ATV, 2013. január 22.)
Juj de jó, hogy kérdezi. (Téglássy Tamara műkorcsolyázó-edző, Nemzeti Sport, 2014. március 22.)
Hálás vagyok, hogy megkérdezte. (Dúll Andrea környezetpszichológus, Magyar Rádió, 2015. február 19.)
A legérdekesebb kérdést tetszett föltenni. (Nagy Gábor ügyvéd, ATV, 2015. február 26.)
Hej de bátor, merész kérdéssel kezdtél. (Kulka János színész, Story4 TV, 2015. július 4.)
Köszönöm szépen, hogy megkérdezi. (Molnár Áron színész-rapper, Hír TV, 2018. május 22.)
Tök jó, amit mondasz. (Tóth Vera énekesnő, ATV, 2021. május 4.)
Jaj de jó, hogy mondja. (Kertész Zsuzsa bemondónő, Klubrádió, 2021. december 24.)
