Két szám késztet a tűnődésre. Lendvai Ildikó, az MSZP volt elnöke szerint „Az előválasztás során megmozgattunk közel egymillió embert.” (Helyben.hu, 2022.01.01.) Tegnap pedig Magyar György ügyvéd, az előválasztással foglalkozó civil szervezet vezetője kifejtette az ellenzék kezdeményezéséről: „Ott volt közel 900 ezer ember.” (ATV, 2022.01.05.) A két állítás között csupán százezernyi a különbség. De micsoda különbség!

Az előválasztás első fordulójában 655237-en vettek részt, a másodikban 662353-an. Az elemzők szerint a másodikban mintegy 200-250 ezren nem mentek el szavazni, ám feltűnt 200-240 ezer fiatal, akik többnyire a kevésbé esélyes miniszterelnök-jelöltre voksoltak. Így lett a párton kívüli Márki-Zay Péter az ellenzéki pártok közös jelöltje. Ha a második fordulóra maradt mintegy 400 ezer szavazóhoz csakugyan csatlakoztak az új voksolók, akkor ez azt sejteti, hogy az előválasztáson 800 valahány ezernél többen aligha vettek részt. Ehhez még Magyar György becslése áll a legközelebb.

Bajban vagyunk azokkal a fránya saccolásokkal. Az ellenzéki nagyotmondás csúcspontján, 2002 áprilisában Rákay Philip fideszes véleményformáló 2 millió embert vizionált a Parlament elé. A Kossuth-tér az ország egyik legnagyobb köztere, de ha cipőkanállal szorítjuk egymáshoz a tüntetőket, a befogadóképessége akkor se több 3-400 ezernél. (Ami azért jelezte volna az alig vesztes párt tömegerejét). Csak találgatom, vajon az ellenzéki véleményformálók miért vonzódnak a nagy számokhoz.

Gyurcsány Ferenc például ezt találta mondani: „Amit gondolok erről a világról, az 700 ezer embernek fontos.” (Hír TV, 2018.03.17.) Majd néhány hét múlva pártja, a Demokratikus Koalíció 308837 szavazatot kapott az országgyűlési választáson, Ez 5.37 százalékot ért, a parlamenti küszöb 5 volt. Tavaly ilyenkor pedig kifejtette, hogy „1 millió szavazónk van.” (ATV, 2021.02.13.) Ehhez képest a DK miniszterelnök-jelöltje, Dobrev Klára az előválasztás első fordulójában 283677 szavazatot kapott, a másodikban pedig 216248-tal szorult Márki-Zay Péter mögé.

Hová lettek a DK vizionált szavazói? Vagy a törzsszavazók jelentős számban jelentek meg, az alkalmiak távolléte azonban sérülékennyé tette az ellenzék legerősebb pártját? Esetleg az ellenzéki politikusok más eszközök híján nagyotmondással próbálják növelni erejüket a nyilvánosság fórumain? A közelgő választási kampány előtt lebeszélném őket erről. A turpisság kiderül a szavazófülkében. 

Ebben az ügyben megszólalt az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje is. Tegnap este, az ATV stúdiójában ama kérdésre, hogy otthoni magányában előre megírt szöveget olvas-e föl a házi kamera előtt, Márki-Zay Péter azt válaszolta, hogy ő bizony rögtönöz. Mostanában olyan sok baja volt a nyilvánossággal, hogy el is hiszem neki.

A rögtönzés hibalehetőség, egyúttal a hitelesség záloga is. A hódmezővásárhelyi polgármester pedig korántsem az a politikus, akit a bejegyzésem utáni összeállításban úgy jellemzett Gyurcsány Ferenc, hogy azért olvas föl szöveget, mert a mondandójának kockázatmentesnek kell lennie. Miniszterelnökként gyakran vállalta a kockázatot, és ki-kitört a kalodából, meg is bánta néhányszor. Az izmos ellenzéki sajtó ugyanis kihasznált minden lehetőséget. Néha nem is kellett eltorzítani a szavait, elég volt kiemelni azokat az összefüggésükből. Mondatokra vadászó dokumentaristaként ismerem ezt az érzést. Szinte naponta kísért a gondolat, hogy pofonegyszerű volna kinyírni ezt vagy azt a közéleti személyiséget, aki éppen adja magát.

Szegénykém nagyot akar mondani, meg akarja ragadni a figyelmet, olykor sikerül is neki. Akinek azonban nem rokonszenves, annak nem kell mást csinálni, mint a textust elszakítani a kontextustól. Az idézett szöveget a figyelmen kívül hagyott összefüggéstől. Aztán persze legyűröm a megnyilatkozó iránti érzéseimet, és nem élek a torzítás lehetőségével. Vagy ha fontos az illető mondanivalója, akkor a zárójeles megnevezése után nemcsak a mondat lelőhelyét közlöm, hanem összefoglalom, hogy milyen összefüggésben jelent meg, hangzott el. Megengedem magamnak a visszafogottságot, amely egyébként a hitelességem záloga.

A pártok szolgálatába szegődött politikai kommunikátorok faramucibb helyzetben vannak. Ők azért kapják a fizetésüket, hogy a kipécézett közéleti személyiségnek magyarázkodnia kelljen. Márki-Zay többször kényszerült erre, a kormánypárti nyilvánosság fórumai ugyanis kézről kézre adják az összefüggéstől elszakított szavait, vagy „csak” ügyetlenül megfogalmazott rögtönzéseit. Aligha véletlenül állította róla egy publicistának is bevált társadalomkutató: „Az a baj MZP-vel, hogy kimondja azt, amit mindenki tud, de senki nem mond ki.” (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, 2020. január 2.)

Tíz mondat a szavak kiforgatásáról

Ha közszereplő kiforgatható mondatot mond, ki is forgatja a média. (Osztovits Ágnes újságíró, Heti Válasz, 2004. január 2.)

A legtöbb politikus írásos szöveget olvas fel, mert minden mondatnak külön-külön is kockázatmentesnek kell lennie. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Amőba. hu, 2006. február 5.)

Kiforgathatják a szavaimat, ami meg is történt. Óvatosabban kellett volna megfogalmaznom ugyanazt, amit mondtam. (Kövér László Fidesz-politikus az ún. köteles beszédről, Heti Válasz, 2007. szeptember 8.)

Kormányembereink nemcsak a szavakat forgatják ki megszokott jelentésükből, hanem a nemzeti példaképeket is. (Várhegyi Éva közgazdász, Galamus.hu, 2011. január 11.)

A nemzeti konzultáció a szándékos kiforgatása az én nyilvánosan megjelent véleményeimnek. (Soros György amerikai magyar milliárdos, RTL Klub, 2017. november 20.)

Bangóné Borbély Ildikó kiforgatott és félreértelmezett mondataiból a kormányzat hazugságkampányt indított. (Tóth Bertalan szocialista politikus az ún. patkányozásról, Facebook.com, 2019. április 29.)

Beleprovokáltak egy beszélgetésbe, amit kiforgatnak az eredeti jelentéséből. (Bajnai Godon volt miniszterelnök az ún. Városháza-ügyről, 24.hu, 2021. november 29.)

Kiforgatják a szavaimat, soha ki nem mondott mondatokat adnak a számba. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt a nyugdíjasok „megtizedeléséről”, Facebook.com, 2022. január 4.)

A kormánypárt média akkor is kiforgatja a szavainkat, ha igyekszünk senkit sem megsérteni. (Szelényi Zoltán szocialista politikus, ATV, 2022. január 4.)

Politikusként mondtam olyan mondatokat, amelyeket kiforgattak. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, ATV, 2022. január 5.)

Tegnap ott hagytam abba, hogy egy A/4-es papírlapon helyet kerestem a nyilvánosság fórumainak. A hátoldalára toloncoltam olyan szerkesztőségeket, amelyek tavaly kevés jó mondattal vétették észre magukat. Azon tűnődöm, vajon kik kerüljenek a második oldalról előre. S főleg, hogy miért éppen ők.

A Magyar Hírlap a társadalmi kiegyezés terméke. A múlt század hatvanas éveiben alapították, és visszahozta a nyilvánosságba azokat az újságírókat, akiket az ötvenes évek legelején Rákosiék távolítottak el a sajtóból. A rendszerváltás után liberális újság lett, majd egy milliárdos azt ígérte, hogy megtartja az értékeit. Ez olyannyira sikerült neki, hogy 2020-ban a jó mondatok hiánya miatt száműztem a hátsó oldalra. Tavalyi termése 19 figyelemre méltó gondolat lett. Ez a naponta megjelenő újságok és portálok mezőnyében közepes teljesítmény ugyan, arra azonban elég, hogy a Magyar Nemzettel együtt reprezentálja a kormánypárti újságírást.

Ugyancsak az első oldalra szánom az ismeretlenség homályból érkezett Partizánt. Tavaly még egy számjegyű kiemelésre érdemes mondatot hallottam benne, ám a Gulyás Márton körül tömörülő újságírók olyan szellemi műhelyt hoztak létre, melyben két számjegyű mondatra számíthatunk az idén. S mert szűkebbre vettem a betűk nagyságát, hogy több orgánum neve férjen el, az első oldalon maradt még hely három blogger számára is. Domokos Lajos, Rab László és Szele Tamás tavaly feltűnően jó mondatokkal szerencséltették az igényes olvasókat.

A Domokos-féle Bekiáltás egy szláv ügyekben járatos publicista megnyilvánulásait tartalmazza, aki kamatoztatja a válságkommunikációban és az újságíró-képzésben szerzett tapasztalatait is. Rab László érdes humorral csipkedi az Orbán-rendszert, sokan az ő szürreális jegyzetei miatt olvassák vasárnaponként a VárosiKurír.hu nevű portált. Szele Tamás pedig abból próbál megélni több-kevesebb sikerrel, hogy két blogot magas színvonalon működtet. A Forgókínpadot és a Zónapörköltet, ráadásul egy harmadikba is bedolgozik. Egyszemélyes vállalkozásaikból tavaly 12-12 okfejtést mentettem át a Lefülelt mondatok című heti összeállításba.

Ha minden hónapra jutott egy szállóige-gyanús gondolatuk, akkor kínos néhány újságírók tucatjait foglalkoztató szerkesztőségnek, hogy képtelenek voltak lépést tartani velük. 

Tíz mondat a mondatról

A cél az, hogy az általam kiejtett mondatokat senki el ne felejthesse többé. (Bessenyei Ferenc színész, Magyar Hírlap, 1994. február 10.)

Komoly író csak élő mondattal dolgozik, olyan, mint a jó szakács. (Esterházy Péter író, 168 Óra, 1996. március 19.)

A félbehagyott mondat utalhat a kimondhatatlanra. (Darvasi László író, Délmagyarország, 2003. július 2.)

Szinte minden mondat kétértelmű, kivéve persze az egyértelműeket. (Zappe László újságíró, Népszabadság, 2005. január 22.)

A komolytalan mondatot nem szabad komolyan venni. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, ATV, 2012. február 15.)

A leghosszabb mondat végére is illik pontot tenni. (Dalos György író, Mozgó Világ, 2012/11.)

A szövegeink sok kézen mennek keresztül, aztán megjárják a színészeket. Kicsontosodnak a mondatok. (Mohácsi János rendező, Népszava, 2013. március 2.)

Nem kívánok többet elérni a mondataimmal, mint amit nálam elértek a nagyok. (Konrád György író, Hetek, 2013. április 6.)

Mondatot görbíteni olyan, mint világot hajlítani, kalapálni a létet. (Grecsó Krisztián író, Vasárnapi Hírek, 2017. május 13.)

Nekem azokat a mondatokat köszönhetik a nézők, amelyek nem hangzanak el. (Enyedi Éva dramaturg, Klubrádió, 2021. január 15.)

Ez a tizedik év, hogy a második napot vonalazással töltöttem. Nem 80 grammos, de nem is 120-as papírt választottam, az egyik túl vékony, a másik túl vastag. A 100 grammosból a citromsárga vált be, fekete tollal strigulázom ugyanis a figyelemre méltó mondatokat. A szellemeseket és a néhai ókortörténész Maróti Egon szavaival a „gondolatébresztő ostobaságokat”. Az éves átlag háromezer mondat, ebből ezer fér a heti összeállításokba, és nyolcvan menthető át a rendszerváltás óta gyűjtött szállóigék közé.

A svarc-gelb (osztrák nemzeti színeket tartalmazó) oldal vízszintesen 29, függőlegesen 21 centinyi. A vízszintes mezőt 14 részre kellett szétparcellázni, hogy jusson hely a hónapoknak, illetve az orgánumok rövidítésének és a számok összegzésének. A kétcentis parcellákban akár 20 pálcika is elfér. Tavaly nem mindig húztam ennyit a Facebooknak, amely 211 mondattal vétette észre magát. A függőleges mező 30 orgánumra elég, rájuk 0,7 centinyi magasságú krecli jutott, az ilyen nagyságú betűk még olvashatóak. Az a gyakorlatom, hogy amelyik újság, rádió, tevé, portál mondattermő képessége tavaly egy számjegyű maradt, azt száműzöm a hátsó oldalra.

2021-ben ilyen volt a Miniszterelnök.hu 7 mondattal, a Mérce.hu 6-tal, a PestiSrácok.hu 5-tel és az InfoRádió 4-gyel. Az Orbán Viktor beszédeiből és interjúiból való gondolatokat azért hagyom mégis az első oldalon, mert a honlap jegyzőkönyvi hitelességgel adja közre a kormányfő hivatalos megnyilvánulásait. Amit nem (pontosan) jegyeztem föl a Magyar Rádióban elhangzott interjúk hallgatása közben, azt itt ellenőrzöm. Ugyancsak békén hagytam az InfoRádiót. Tavaly nem azért esett vissza, mert kevesebb följegyzésre érdemes mondat hangzott el benne. Az átalakított dizájn „jóvoltából” nehezebben kísérhető figyelemmel, a türelmemből telik azonban még egy évre. 

A Mérce már reménytelenebb eset. Az ügyetlenül megtervezett (diszharmonikus) színvilág következtében a cikkírók neve olvashatatlan. De ha a szerkesztőség ezt évek óta nem veszi észre, akkor nagyítóval silabizáljam, hogy ki írhatta a korántsem érdektelen megnyilvánulásokat? Ami pedig a Pesti Srácokat illeti, az a benyomásom, mintha a bombasztikus tartalmakat összetévesztenék a tartalmas bombákkal. Most már csak az volt a kérdés tegnap délután, hogy amit a hátsó oldalra száműztem, annak helyére mit igazoljak át az elsőre. Ám ez sajtószakmai szempontból van annyira érdekes, hogy holnap szenteljek neki bejegyzést.

Tíz mondat a mondatról

A legócskább mondatot is hitelesíti a nagy név. (Bodor Pál író, Népszava, 1999. augusztus 7.)

Torgyán József tette a legtöbbet az elmúlt tíz évben azért, hogy magyar politikusnak egyetlen mondatát se kelljen komolyan venni. (Kéri László politológus, Népszava, 2001. október 3.)

Ha közszereplő kiforgatható mondatot mond, ki is forgatja a média. (Osztovits Ágnes újságíró, Heti Válasz, 2004. január 2.)

Most minden mondatot sarkítanak. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Népszava, 2007. október 20.)

Ostobák a mondatok mind a két oldalon. Minden nyegle véleménymondás megbosszulja magát. (Ascher Tamás rendező, Népszabadság Online, 2013. április 2.)

Az erős mondat ott kezdődik, hogy kimondom, amit gondolok. (Nagy Feró rocker, 24.hu, 2016. szeptember 2.)

Mindig a legerősebb mondatokat vágjuk be. (Veiszer Alinda műsorvezető, Média 2.0, 2017. május 10.)

A sebesség fontosabb, mint a mondat. (Jolsvai András író a digitális sajtóról, 24.hu, 2019. december 26.)

Egy NER-káder súlyát mennyire határozza meg, hogy mekkora marhaságokat mondatnak vele? (Tanács István újságíró az ünnepi beszédekről, Facebook.com, 2021. augusztus 20.)

Karácsony ad egy rendkívüli sajtónyilatkozatot, amely hosszú percekig tart, ám idézhető mondatot nem tartalmaz. (Pető Péter újságíró, 24.hu, 2021. október 6.)

A legutóbbi napokban Novák Katalin minősített, Gyurcsány Ferenc vétett, Békesi László féltett, Jakab Péter büntetett, Kuncze Gábor pedig völnerezett. Lefülelt mondatok.

Pártpolitikusok minősítenek pártpolitikusnak. (Novák Katalin, a Fidesz köztársasági elnökjelöltje, Index.hu, december 27.)

Köztársasági elnő. (Pápai Gábor karikaturista Novák Katalinról, Apápai.blog, december 27.)

Nem az a probléma, hogy Novák Katalin nő, hanem hogy néhány hónapja még orbánviktoros fülbevalót hordott. (Szelényi Zoltán szocialista politikus, ATV, december 27.)

Van, akit nem leváltani kell, hanem lecsukni. (Jakab Péter Jobbik-politikus, Mfor.hu, december 27.)

Az ellenzék csapatai valóban harcban állnak, ám momentán nem a legyőzendő ellenséggel, hanem többnyire egymással csatáznak. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Facebook.com, december 27.)

Ha az országot nem is lehet megmenteni a Fidesztől, a kétharmadot meg kell akadályozni. (Székely Sándor ISZOM-politikus, SzabadazÁ.blog, december 27.)

Itt sokaknak megváltó kell, nem tisztességes, elszámoltatható „jószágigazgató”. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Újnépszabadság.com, december 28.)

A pandémia alatt mi, zenészek voltunk az elsők, akik elvesztették a munkájukat, és az utolsók, akik visszaszerezték. (Pásztor Anna énekesnő, Népszava, december 28.)

Kapás van - jelentették a lehallgató tisztek. (Trunkó Barna humorista Áder Jánosról, Hócipő, december 29.)

Annyira fölerősödtek az ellentétek, hogy nem lehet túlságosan optimista az ellenzék. (Hann Endre szociológus, Klikk TV, december 29.)

Márki-Zay egyedül kampányol, az ellenzék sehol. (Kardos András filozófus, Facebook.com, december 29.)

Baloldali szempontból csak baj van vele. (Szijjártó Imre rendszerkritikus aktivista Márki-Zay Péterről, Mérce.hu, december 30.)

Időnként mi is elvétettük, elvétjük. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, december 30.)

Egy kormánytagot évek óta, folyamatosan megvesztegettek. (Kuncze Gábor liberális politikus a Völner-ügyről, ATV, december 30.)

Az ellenzék a Fidesz legfeljebb kétharmados többségét tudja megakadályozni, de hatalomban maradását nem. (Nagy Attila Tibor politológus, Magyar Hang, december 31.)

Egy politikai párt vallásos híve azt is elhiszi, amit saját szeme, tapasztalata cáfol. (Almási Miklós filozófus, Népszava, december 31.)

Vidékre, kisvárosokba és falvakba semmi sem jut el abból, amit ők, Orbánék nem akarnak. (Kőrössi P. József író, Facebook.com, december 31.)

Kellér Dezső mondta, hogy a kabaré az öreg zsidók és a fiatal árja lányok műfaja. (Kalmár Tibor rendező, HírKlikk.hu, december 31.)

Áder falazott a kormánynak. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, január 1.)

Egyelőre minden kutatás azt mutatja, hogy marad a Fidesz-KDNP kormányzat, csak az arány kétséges. (Palóc André, a Századvég Intézet vezető elemzője, M1, január 1.)

Az a baj MZP-vel, hogy kimondja azt, amit mindenki tud, de senki nem mond ki. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, január 2.)

Hamarosan vége a közös játéknak. Február 14-én kezdtük, és néhány hét van még hátra belőle. Azóta naponta fölteszek két-három mondatot a rendszerváltás óta gyűjtött szállóigékből, és a digitális ismerősök szavaznak rájuk. Nagyobb sikerük van, mint a Médianapló 2500 karakternyi bejegyzéseinek. Könnyebb elolvasni és értékelni maximum 130 karakternyi szövegeket, mint egy médiatanár szakmai témájú glosszáit. Az utóbbiakba csempészek néha okfejtéseket, mert a kiadónak azt ígértem, hogy a készülő könyvbe írok egy esszét a szállóigéről is. 

A múlt év utolsó napján föltett mondatok szerzői közül Hofi Géza épp úgy 14 szavazatot kapott, mint Maksa Zoltán. Valószínűbb, hogy a kevésbé ismert humoristáé marad meg az olvasók emlékezetében, a gondolkodásra késztető esemény nélkül ugyanis aligha mond valamit az utókornak. Márpedig Hofié kötődik Horthy Miklós kenderesi újratemetéséhez, amelyből legföljebb az örökült át a köztudatba, hogy egy tévéfölvételen különös öltözékben jelent meg a humorista. Félig öltöny volt rajta, félig kacagány a Horthy-korszakbeli előkelőségek jellegzetes külsőségeivel.

Mindkét mondaton látszik a műgond. Az előadóművészek járták az országot (hakniztak), és a dübörgő tapsból vagy a mérsékelt tetszésnyilvánításból okulva addig csiszolgatták a gondolatukat, amíg a tévé vagy a rádió szilveszteri műsorában az országnyi közönség elé állhattak. Maksa fél évtizeddel korábban, az ATV műsorában már kísérletezett vele. Kétszer is említette Magyarországot, e szócséplést korrigálta a végső, lecsupaszított változatban. De föltettem a fészbukos üzenőfalra egy harmadik mondatot is, amely szintén 14 szavazatot kapott. Ez saját kútfőből származik, és versenyen kívül indult.

Az olvasók azért vették a lapot, mert alapja egy magyar közmondás volt. („Szegényt az ág is húzza”, először Dugonics András író említette 1820-ban.) Ezt alakítottam át a XXI. században. Feltűnt a nagypolitikában egy Kunhalmi Ágnes nevű hölgy, és csetlésével-botlásával csaknem annyi mulatságos perccel ajándékozott meg bennünket, mint a két humorista. Ha persze a szállóigét hivatalosan indítottam volna, háttérbe szorult volna, ama bizonyos utalás ugyanis már kimosódott a mai olvasók tudatából. A három azonos pontszámot pedig csak azért nem nevezem holtversenynek, mert ketten még élünk.

A verseny nem zárult le. Kíváncsian várom, vajon a digitális ismerősök Hofi Géza vagy Maksa Zoltán gondolatát szavazzák-e a készülő könyvbe.

Tíz mondat

Újra temetni már tudunk, újra élni még nem. (Hofi Géza humorista, RTL Klub, 1993. december 31.)

Az új évben nem kezdek új életet. Jó nekem a régi. (Gregor József operaénekes, Mai Nap, 1995. december 31.)

A korrupció az, amiből téged kihagynak. (Hofi Géza humorista, Népszava, 1998. január 2.)

Ahol van vezér, ott nincs demokrácia. (Giczy György kereszténydemokrata politikus, 2014. január 2.)

Az a gazdagodás, ami másnak is jó. (Semjén Zsolt kereszténydemokrata politikus, miniszterelnök-helyettes, Magyar Rádió, 2015. január 1.)

Magyarország földrajzilag a régi Magyarországgal, gazdaságilag a csodával határos. (Maksa Zoltán humorista, ATV, 2015. október 25.)

Szegény szocikat az Ági is húzza. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2016. december 31.)

Nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőzni. (Áder János Fidesz-politikus, köztársasági elnök, M1, 2019. január 1.)

Magyarország földrajzilag régi önmagával, gazdaságilag a csodával határos. (Maksa Zoltán humorista, Magyar Rádió, 2020. december 31.)

Áder falazott a kormánynak. (Kabai Domokos Lajos újságíró a búcsúzó köztársasági elnökről, Bekiáltás.blog, 2022. január 1.)

Az új esztendő első napján a tavalyi elszólásokról tűnődöm. Essünk túl a szótári jelentésen! A latin eredetű lapsus esést, siklást, átvitt értelemben kisiklást jelent. A bűnbeesés kifejezése, a bocsánatos véteké. Baklövés, rövidítve baki. Nyelvbotlás, tévesztés. Bármelyikünkkel megeshet, akiket nyilvános pályára sodort a sorsunk. Nem is tulajdonítanék túl nagy jelentőséget neki, csakhogy az ismert emberek előszeretettel bakiznak. Íme, néhány lapszus a közelmúltból, amelyek magyarázattal szolgálnak a tavalyi termésre is.

Az elszólások koronázatlan királya Medgyessy Péter. A miniszterelnök 2004. február 16-án, a parlamentben értékelte a mögöttünk hagyott évet, és többször is belebonyolódott az útelágazás kifejezésbe. A 15 másodpercnyi hangharapás (cube) a YouTube-on eddig 150 ezer nézőt, olvasót érdekelt. Egy másik miniszterelnökünk, a jelenlegi pedig arra vállalkozott, hogy elbúcsúzzon a Magyar Művészeti Akadémia alapítójától és első elnökétől, Fekete Györgytől. Orbán Viktor ezt találta mondani a ravatalon fekvő belsőépítészről: „Boldogan távoztál közülünk.” (Miniszterelnök.hu, 2020. június 23.) Az ironikusan is értelmezhető kijelentést nem kapta szárnyára a hír, ettől azonban még figyelmeztet a beszédírók felelősségére.

Figyelemre méltó két pályakezdő szárnypróbálgatása is. Kunhalmi Ágnes oktatáspolitikával foglalkozott, alighanem ezzel magyarázható, hogy magától értetődőnek tartott egy szakmai rövidítést, amely azonban az iskola falain kívül óhatatlanul más jelentést kapott. Orbán Viktorra utalva fejtegette élő adásban: „Minden pöcs a miniszterelnök úr asztalán fog kikötni.” (ATV, 2015. szeptember 29.) A hivatalosan kitalált Pedagógiai Önértékelési Csoport-jelentések rövidítése szerencsétlenül mulatságosra sikeredett.

Legalább ennyire hátborzongató egy másik pályakezdő, a tévébemondó Holló Márta szárnypróbálgatása. Négy éve a debreceni egyetem szenátusa díszpolgári címet adományozott Putyinnak, amit az orosz államfő azóta sem vett át. Bizonyára megsúgták neki, hogy az egyetemen tanító Vajda Mihály filozófus sok magyar értelmiségi nevében tiltakozott. A nyugalmazott (emeritus) professzor elhatárolódó gesztusát a felsőoktatásban járatlan híradós így olvasta a súgógépről: „Lemondott professzor emirátusi címéről.” (ATV, 2017. szeptember 4.)

Nehéz kenyér a nyilvános fellépésekkel járó pálya. Különösen élő adásban, amikor már nem lehet visszaszívni a kimondott szavakat.

Tíz mondat a tavalyi elszólásokból

Az önkormányzat a Kecskeméti Gábor Kulturális Központ élére egy csorvási születésű, orosházi lakosú, Judapesten élő vezetőt nevezett ki. (Földesi Mihály, a Mi Hazánk Mozgalom békési képviselője, Facebook.com, 2021. január 26.)

Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket. (Orbán Viktor miniszterelnök a nemzeti konzultációról, Magyar Rádió, 2021. február 12.)

Afrikai civilizáció nincs. Ott a fekák az őserdőben lóf.szt se csinálnak. (Gulyás László történész, egyetemi tanár, Szeged.hu, 2021. április 7.)

Meg kell keresni és kitartóan birizgálni az emberek jóindulatú G-pontját. (Barka Roland szamaras zarándok, Civishír.hu, 2021. május 31.)

Nem szabad felülnünk a gumicsontokra. (Beleznay Zsuzsanna Jobbik-politikus, terézvárosi alpolgármester, ATV, 2021. június 17.)

A Jobbik támogatását is élvezem. (Doros Dávid Párbeszéd-politikus, országgyűlési képviselőjelölt, ATV, 2021. augusztus 27.)

Ne zsidózz! Most a melegeket gyűlöljük. (Vasvári Tímea kommentelő, Facebook.com, 2021. szeptember 2.)

Boris Johnson, maga egy kis, széteső ország élén áll. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a brit miniszterelnökhöz, Facebook.com, 2021. szeptember 3.)

Vannak nagyon tisztességes DK-s politikusok is. (Ungár Péter LMP-politikus, Hang.hu, 2021. október 28.)

Három nyelven beszél, plusz még spanyolul is. (Csuhaj Ildikó újságíró Novák Katalinról, ATV, 2021. december 21.)

Szerkesztettem napilapot és folyóiratot is, de leginkább a hetilapnál éreztem otthon magam. Túl lassú voltam a napilaphoz, és túl gyors a havihoz. Azon tűnődöm az év legutolsó napján, vajon a hetilapok munkatársai meddig engedhetik meg maguknak, hogy kipihenjék az évközi fáradalmakat?

Például a Magyar Hang december 17-én jelent meg a karácsonyi, dupla számmal, amelyért 990 forintot kért. (Tízet nem kértem vissza.) A munkatársak kipihenték magukat karácsony utolsó napjáig, majd a két ünnep között megcsinálták azt a számot is, amely mai dátummal látott napvilágot, és 640 forintot kóstált. A Simicska-féle Magyar Nemzet romjain létrejött hetilap kizökkentette ritmusukból az olvasókat, a munkatársai azonban még egy idei számot kipréseltek magukból, hogy aztán 2022-ben újult erővel harcoljanak a fennmaradásért.

A Hócipő kéthetente jelenik meg. Olvasási szempontból nincs heti ritmusa, ehhez képest bámulatos erővel tartja életben magát. Most úgy jött ki az ideje, hogy a december közepi megjelenés után tegnapelőtt, 29-én látott napvilágot az idei utolsó (szimpla) száma 595 forintért. Ki van ez találva. Ha nem kérjük vissza az öt forintot, akkor az árus nem dugja el a hátsó sorba. Az év utolsó napjaiban se maradtunk fényképekkel tarkított vélemények nélkül.  

A Jelen december 21-én jelent meg, és 1290 forintot kért az összevont számért. Sajnos nem derült ki, hogy ez volt-e az idei utolsó száma, mert ahol élelmiszert szoktam vásárolni, ott nem kapható a tavaly nyáron alapított hetilap, amelynek szimpla száma 790 forintba kerül. Idestova másfél év alatt sem sikerült kapcsolatot teremtenie a külföldi tulajdonban lévő áruház-láncolattal. Kár, mert jó cikkek vannak benne. Ami pedig a 168 Órát illeti, a dupla szám december 23-án jelent meg 1100 forintért. A jelek arra utalnak, hogy a munkatársai csak szilveszter után rugaszkodnak újra neki.

Az összkép nem rossz, bár az a benyomásom, hogy a tulajdonosok és a szerkesztők nem érzik, hogy torkukon a kés. Ilyenkor, az év végén sokkal inkább vágynak pihent szerzőkre, mint az olvasók kielégítésére. Pedig szívesen tartanánk a heti ritmust, és könnyebben viselnénk el a szimpla lapszámok árát is. „Szerencsére” a digitális sajtó ritkán használja ki a nyilvánvaló ziccert. Nem nyomul a légüres térbe minőségi riportokkal, interjúkkal és véleményekkel. Azon tűnődöm, vajon a visszafogottságával becsüli-e meg a papír alapú ellenfelét, vagy csak nincs pénze a két ünnep közti ügyeletre.              

Ma és holnap még előrukkolhat valaki azzal, hogy az ellenzéki pártok kétharmadra hajtanak. Akadtak ilyen politikusok a mögöttünk hagyandó esztendőben. Az eltorzított választási rendszerben van esély arra, hogy a választópolgárok egyharmadával is kétharmados többségre tehessenek szert. Méghozzá úgy, hogy a szavazásra jogosultak egyharmada eleve nem járul az urnákhoz, a maradék kétharmad pedig két szekértáborra különül el. Ha az egyik a voksolók nagyjából ötven százalékát mozgósítja, akár alkotmányozó többséget is szerezhet. Azt csinálhat, amihez kedve szottyan. Ezt szenvedjük meg most.

Néhány ellenzéki politikus a kétharmadra „gyúr”, mint ahogy a bejegyzésem utáni összeállításban is olvasható. A városokban sikeres önkormányzati választás után még csak arról álmodoztak, hogy 2022-ben a Fidesz kétharmadát kellene megakadályozni. De ahogy telt az idő, és a Fidesz meg az ellenzéki szavazók választási szövetségbe kényszerítették az egymással harcoló pártokat, az ellenzéki politikusok felbátorodtak. Kezdtek beszélni a kétharmadukról. A torz választási rendszer kétségkívül tápot ad az efféle értelmezésnek, az előválasztás utáni fejlemények azonban óvatosságra intenek.

A jelek arra utalnak, hogy az ellenzéki pártpolitikusok újra önmagukkal foglalkoznak. Több energiát fordítanak a közös listán elfoglalt helyükre, mint a választókkal való kapcsolattartásra. Eme állapotot Lengyel László fogalmazta meg a legérzékletesebben: „A politikusoknak fontosabb, hogy mi lesz velük, mint velünk.” (Klubrádió, 2021. december 20.) Lefordítom: akkor sem esnek kétségbe, ha a majdani parlamentben jó pénzért érezhetik rosszul magukat.

Az még megbocsátható, ha valaki idestova egy éve kétharmadot jósolt az ellenzéknek. Az is elnézhető, ha valaki áprilisban vagy szeptemberben. De ha decemberben, a mélyponton jött elő ezzel, az már arról árulkodik, hogy elveszítette a valóságérzékét. Vagy ami még rosszabb, azt a fránya kétharmadozást csupán színjátéknak tekinti. Azt mégse mondhatja a nyilvánosság fórumain, hogy voltaképpen tisztes vereségre készül.

Miközben az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, a párt nélküli Márki-Zay Péter járja az országot, az ellenzéki pártvezetők mintha a B-forgatókönyvet latolgatnák. Vajon miként lehetne minél több mandátumot szerezni maguknak és híveiknek a majdani parlamentben? Máskülönben aligha lesznek képesek megakadályozni Orbánék újabb kétharmadát.

Tíz mondat a kétharmadról

2022 tétje az újabb kétharmad megakadályozása. (Batka Zoltán újságíró,  Újnépszabadság.com, 2020. június 3.)

Ha nincs közös lista, a kétharmadot sem tudjuk megakadályozni. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2020. augusztus 6.)

Már most kijelenthető: a Fidesznek nem lehet többé kétharmada. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Szeged.hu, 2021. január 11.)

Ha nem lesz kétharmadunk, akkor nagyon sok bajunk lesz. (Vágó István DK-politikus, Partizán, 2021. február 1.)

Gyúrni kell a kétharmadra. (Burány Sándor Párbeszéd-politikus, ATV, 2021. április 30.)

Mi kétharmadra készülünk. (Tordai Bence Párbeszéd-politikus, ATV, 2021. szeptember 10.)

A kétharmados ellenzéki győzelemnek nincs realitása. (Miklósi Gábor újságíró, 444.hu, 2021. szeptember 16.)

Azt gondolom, hogy jövőre az ellenzéknek kétharmada lesz. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus, ATV, 2021. december 1.)

Kétharmadot az ellenzéki összefogás sosem fog összeszedni. Nekem erre most nagyobb az esélyem. (Gattyán György milliárdos, Forbes.hu, 2021. december 12.)

Ha az országot nem is lehet megmenteni a Fidesztől, a kétharmadot meg kell akadályozni. (Székely Sándor ISZOM-politikus, SzabadazÁ.blog, 2021. december 27.)

A kommunikáció szakos diákok vizsgáján az egyik beugrató kérdés, hogy mi a különbség a sajtótájékoztató és a sajtókonferencia között. Általában nem tudják, honnan is tudhatnák. Ilyenkor jön elő a médiatanár azzal, hogy a sajtótájékoztatón csak pogácsát adnak, a konferencián viszont kávét is. E vizsgakérdést tette elavulttá a koronavírus-járvány.

Az ellenzéki pártok hosszas hallgatás után online tájékoztatót hirdettek meg, amelyet a meg nem hívott újságírók otthon vagy a szerkesztőségben nézhettek végig. Épp most zajlik a harmadik, ezúttal az egészségügyi elképzelésekről. Tegnap, kedden a gazdasági ügyek kerültek szóba, tegnapelőtt, a sorozat első napján a szociális kérdések. Holnap, csütörtökön pedig a választási szövetségbe tömörült pártok szakpolitikusai arról beszélnek majd, hogyan képzelik el az oktatást, ha jövő tavasszal ők állhatnak a kormányrúdhoz.

A szükség felülírta az elavult formát, ami nem is baj. Régebben a meghívott újságírók kornyadoztak a sajtótájékoztatón, és le-lecsukódó szemhéjjal „reagáltak” a szintén bágyadt politikusok szavaira. Ehhez képest a Népszava kedden nem az első oldalon tudósított az online „összejövetelről”. A negyedik oldal alján jelent meg a név nélküli és 73 sornyi cikk, amelyet túlzás volna élménybeszámolónak nevezni. A szerkesztőség ma, szerdán 65 sorban ugyanide száműzte a tegnap elhangzott gazdasági okfejtéseket is.

Ha az ellenzék egyetlen napilapja így kezeli az ellenzéki szakpolitikusok régóta várt bejelentéseit, vajon az ellenzéki pártoktól távolabb álló független orgánumok mennyire figyeltek oda az online sajtótájékoztatókra? Nem is szólva az egyesített ellenzék tevékenységét ellenségesen értelmező vagy elhallgató kormánypárti médiumokról. Máskülönben az a benyomásom, hogy indokolt volt a Népszava távolságtartása. Az eddig elhangzott szakpolitikai részletekből nem bontakozott ki a vízió, amelyet érdemes lett volna a címoldalra tenni.

Ráadásul van még egy külön gondom is. Természetesen tudomásul vehető, hogy az első négy napon az ellenzéki pártok a négy legfontosabb témakört veszik elő. (Még ha a szakpolitikusaik érdekesebben is beszélhettek volna róluk). De a nyilvánosság eszközrendszere, amit médiának hívunk, mikor kerül terítékre? Vajon a jövő héten fejtik ki az ellenzék médiapolitikusai, hogy mit terveznek vele? Vagy épp a nyilvánosságról vallott elképzeléseik adják azt a bűvös tíz százalékot, amelyről állítólag még nem sikerült megegyezniük?

Tíz mondat a nyilvánosságról

Nyilvánosságunk beszűkült, időnként poros és unalmas. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, volt miniszterelnök, Kapcsolat.hu, 2010. május 5.)

Politikusnak nincs más eszköze, mint a nyilvánosság. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Népszava, 2010. augusztus 12.)

A teljes nyilvánosság pártján vagyunk. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Népszava, 2013. április 30.)

Minden köldöknéző vita, ami nálunk vagy rólunk a nyilvánosság előtt zajlik, egyértelműen rombolja a mozgósító képességünket. (Ujhelyi István szocialista politikus, Vasárnapi Hírek, 2014. május 18.)

Az elszámoltatás nem a politika dolga, hanem a nyilvánosságé és az igazságszolgáltatásé. (Karácsony Gergely PM-politikus, zuglói polgármester, Hír24.hu, 2015. január 23.)

Legfőbb fegyverünk a nyilvánosság. (Tóth Bertalan szocialista politikus, ATV, 2016. augusztus 31.)

A sajtónak joga és kötelessége, hogy mindarról tájékoztassa a nyilvánosságot, ami megtudható. (Bauer Tamás DK-politikus, hvg.hu, 2017. február 20.)

Meg kell teremtenünk a saját nyilvánosságunkat, amit házhoz viszünk. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Vasárnapi Hírek, 2018. augusztus 3.)

Amit csak lehet, a nyilvánosság előtt kell intézni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, 24.hu, 2019. május 29.)

A mai rendszerben a nyilvánosság az egyetlen visszatartó erő. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2020. január 3.)