Ebben az ügyben megszólalt az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje is. Tegnap este, az ATV stúdiójában ama kérdésre, hogy otthoni magányában előre megírt szöveget olvas-e föl a házi kamera előtt, Márki-Zay Péter azt válaszolta, hogy ő bizony rögtönöz. Mostanában olyan sok baja volt a nyilvánossággal, hogy el is hiszem neki.
A rögtönzés hibalehetőség, egyúttal a hitelesség záloga is. A hódmezővásárhelyi polgármester pedig korántsem az a politikus, akit a bejegyzésem utáni összeállításban úgy jellemzett Gyurcsány Ferenc, hogy azért olvas föl szöveget, mert a mondandójának kockázatmentesnek kell lennie. Miniszterelnökként gyakran vállalta a kockázatot, és ki-kitört a kalodából, meg is bánta néhányszor. Az izmos ellenzéki sajtó ugyanis kihasznált minden lehetőséget. Néha nem is kellett eltorzítani a szavait, elég volt kiemelni azokat az összefüggésükből. Mondatokra vadászó dokumentaristaként ismerem ezt az érzést. Szinte naponta kísért a gondolat, hogy pofonegyszerű volna kinyírni ezt vagy azt a közéleti személyiséget, aki éppen adja magát.
Szegénykém nagyot akar mondani, meg akarja ragadni a figyelmet, olykor sikerül is neki. Akinek azonban nem rokonszenves, annak nem kell mást csinálni, mint a textust elszakítani a kontextustól. Az idézett szöveget a figyelmen kívül hagyott összefüggéstől. Aztán persze legyűröm a megnyilatkozó iránti érzéseimet, és nem élek a torzítás lehetőségével. Vagy ha fontos az illető mondanivalója, akkor a zárójeles megnevezése után nemcsak a mondat lelőhelyét közlöm, hanem összefoglalom, hogy milyen összefüggésben jelent meg, hangzott el. Megengedem magamnak a visszafogottságot, amely egyébként a hitelességem záloga.
A pártok szolgálatába szegődött politikai kommunikátorok faramucibb helyzetben vannak. Ők azért kapják a fizetésüket, hogy a kipécézett közéleti személyiségnek magyarázkodnia kelljen. Márki-Zay többször kényszerült erre, a kormánypárti nyilvánosság fórumai ugyanis kézről kézre adják az összefüggéstől elszakított szavait, vagy „csak” ügyetlenül megfogalmazott rögtönzéseit. Aligha véletlenül állította róla egy publicistának is bevált társadalomkutató: „Az a baj MZP-vel, hogy kimondja azt, amit mindenki tud, de senki nem mond ki.” (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, 2020. január 2.)
Tíz mondat a szavak kiforgatásáról
Ha közszereplő kiforgatható mondatot mond, ki is forgatja a média. (Osztovits Ágnes újságíró, Heti Válasz, 2004. január 2.)
A legtöbb politikus írásos szöveget olvas fel, mert minden mondatnak külön-külön is kockázatmentesnek kell lennie. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Amőba. hu, 2006. február 5.)
Kiforgathatják a szavaimat, ami meg is történt. Óvatosabban kellett volna megfogalmaznom ugyanazt, amit mondtam. (Kövér László Fidesz-politikus az ún. köteles beszédről, Heti Válasz, 2007. szeptember 8.)
Kormányembereink nemcsak a szavakat forgatják ki megszokott jelentésükből, hanem a nemzeti példaképeket is. (Várhegyi Éva közgazdász, Galamus.hu, 2011. január 11.)
A nemzeti konzultáció a szándékos kiforgatása az én nyilvánosan megjelent véleményeimnek. (Soros György amerikai magyar milliárdos, RTL Klub, 2017. november 20.)
Bangóné Borbély Ildikó kiforgatott és félreértelmezett mondataiból a kormányzat hazugságkampányt indított. (Tóth Bertalan szocialista politikus az ún. patkányozásról, Facebook.com, 2019. április 29.)
Beleprovokáltak egy beszélgetésbe, amit kiforgatnak az eredeti jelentéséből. (Bajnai Godon volt miniszterelnök az ún. Városháza-ügyről, 24.hu, 2021. november 29.)
Kiforgatják a szavaimat, soha ki nem mondott mondatokat adnak a számba. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt a nyugdíjasok „megtizedeléséről”, Facebook.com, 2022. január 4.)
A kormánypárt média akkor is kiforgatja a szavainkat, ha igyekszünk senkit sem megsérteni. (Szelényi Zoltán szocialista politikus, ATV, 2022. január 4.)
Politikusként mondtam olyan mondatokat, amelyeket kiforgattak. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, ATV, 2022. január 5.)
