A Springer nevű német cég húsz éve kitalált egy tippjátékot. Nyolc vidéki napilapjában az MSZP politikusai kaptak egy-egy fényképet és telefonszámot. Szavazni lehetett rájuk. Kikérték maguknak a „rosszízű miniszterelnök-jelölti kasztingot”. Máskülönben Németh Miklós lett az első 2848 vokssal. Kovács László 1196-ot, Medgyessy Péter 947-et, Horn Gyula 678-at, Lendvai Ildikó 454-et, Szili Katalin 405-öt és Lamperth Mónika 145 szavazatot kapott. A szocialisták végül a párton kívüli Medgyessyvel verték meg Orbán Viktort.

Nemrégiben az előválasztás nevű tippjáték arra kényszerítette az ismét ellenzékbe szorult politikusokat, hogy a döntésbe bevonják a választópolgárokat. Meglepetésre Márki-Zay Péter nyert. Nem elég azonban, hogy a szavazók a pártpolitikusok nyakába ültettek egy „civilt”, az ország vezetésére bejelentkezett a „pornómilliárdos” Gattyán György is. S bár a két kívülálló nem szíveli egymást, abban azért egyetértenek, hogy nem kérnek a hagyományos Orbán vagy Gyurcsány politizálásból. Másként képzelik el Magyarországot: Márki-Zay tisztességesebben, Gattyán digitálisabban. Az a fránya média pedig ahelyett, hogy hanyagolná, előnyben részesíti őket.

Márki-Zay elefántként forgolódik a közéleti porcelánboltban. Taktikája, hogy vasárnap esténként a házi videójában elejt egy-egy pikírt megjegyzést például az Orbán környékén megbúvó melegekről és zsidókról is. Majd várja a szerkesztők meghívását, hogy magyarázza el a nyilvánosság fórumain, miként is értette. Miközben magyarázkodik, sokat beszél, és keveset mond, ráadásul félbeszakítja (maga ellen hangolja) a műsorvezetőket. Több értelmező használta vele kapcsolatban az elszabadult hajóágyú kifejezést.

Gattyán György két fórumon, Jakupcsek Gabriella és Friderikusz Sándor műsorában jelentkezett be. Mintha befizette volna magát. Kiderült azonban, hogy röviden, udvariasan, mosolyogva mond kőkemény dolgokat, és nem lehet kihozni a sodrából. Azóta kézről kézre adják a műsorvezetők. Nem szól közbe, és nem magyarázkodik, csupán értelmez. Egy extraprofitra hajtó nemzetközi vállalkozás alapítójaként tárgyalótermekben szokta meg az értelmezést. Nekem se tetszik, hogy egy ősi mesterség digitalizálásából gazdagodott meg, de legalább megtanult egy nagy céget működtetni.

A címben megfogalmazott kérdésre adott válaszom, hogy Gattyánt nehéz félreérteni, Márki-Zayt pedig könnyű. Melyik a jobb ajánlólevél egy ország irányításához?      

 Tíz mondat két kívülálló miniszterelnök-jelöltről

Szexbizniszből a politikába: Gatyafi. (Halász Géza karikaturista Gattyán Györgyről, Facebook.com, 2021. december 3.)

Pornóapátiban érdemes lenne közös jelöltet állítanunk. Ha meg bejutunk a parlamentbe, koalíciót kötünk, és bevezetjük a dugódíjat. (Kovács Gergely kutyapárti elnök Gattyán Györgyről, Válaszonline.hu, 2022. január 2.)

Az a baj MZP-vel, hogy kimondja azt, amit mindenki tud, de senki nem mond ki. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, 2021. január 2.)

Márki-Zay Péter számára a kommunikáció az, hogy elmondja, ami gondol. (Balogh Gábor publicista, Azonnali.hu, 2022. január 4.)

Nem látok benne semmilyen politikai veszélyt. (Horn Gábor liberális politikus Gattyán Györgyről, HírKlikk.hu, 2022. január 6.)

MZP megint nem úgy értette. (Cs. Kádár Péter hangmérnök, Facebook.com, 2022. január 9.)

Női testek kizsákmányolásával kereste a milliárdjait. (Kanász-Nagy Máté LMP-politikus Gattyán Györgyről, ATV, 2022. január 10.)

Kamu párt kamu vezetővel. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus a Megoldás Mozgalomról és Gattyán Györgyről, ATV, 2022. január 13.)

Vannak félrement mondatai. (Kardos András filozófus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2022. január 14.)

Ami a szívén, az a száján. (Bruck András író Mérki-Zay Péterről, Facebook.com, 2022. január 15.)

Nevezték őket delegáltnak, az ellenzéki választópolgárok szemének és fülének, független szavazatszámlálónak, sőt a tisztesség őrének is. Tegnap, az ATV egyik műsorában azért beszéltek róluk, mert 15 ezren jelentkeztek számlálóbiztosnak. A stúdióvendégek egyike szerint 20-30 ezerre volna szükség belőlük ahhoz, hogy az országgyűlési választás lebonyolítása zavartalan legyen. Húszezren bent ülnének a tízezer szavazókörben, és a két ellenzéki biztos közül az egyik elkísérné a mozgó urnát a korlátozott mozgású öregekhez. A kinti harmadik pedig figyelné a környéket, nehogy véletlenül láncszavazás menjen végbe.

A jelek arra utalnak, hogy a szavazatszámlálás lesz az április 3-i voksolás egyik kulcskérdése. A választási törvény szerint a listát állító pártok két bizalmi embert küldhetnek a 10285 szavazókörbe. Ez pártonként 20570 aktivistát jelent, innen a bűvös húszezres szám. Ehhez képest a legutóbbi országgyűlési választáson, 2018-ban a Fidesz-KDNP pártszövetség 15784 számlálóbiztost állított, az ellenzéki pártok összesen 16406-ot. Volt némi különbség az utóbbiak javára, igazán kár, hogy nem működtek együtt. Ezzel óhatatlanul lehetőséget teremtettek az eredmények torzítására.

A következő évben megrendezett uniós választáson a Fidesz-KDNP 14893 biztost küldött a szavazókörökbe, az ellenzéki pártok 11357-et. Az utóbbiak nem sokkal később összeálltak, és 2020 őszén kezdték képezni a jelentkezőket. Akik közül sokan aktivizálták magukat az előválasztáson, amelynek nem is titkolt célja volt, hogy rutinra tegyenek szert a szavazóköri munkában. Például a feszültségek kezelésében. Az immár együttműködő pártok most tartanak a 11 ezer regisztrált aktivistánál, és az épp zajló népszavazási aláírásgyűjtés után újabb számlálóbiztosok képzésére lesz lehetőség.

A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy az idáig vezető út korántsem volt zökkenőmentes. Két mozzanat rajzolódik ki. Az egyik az, hogy 2016 óta az aktivisták ügyében leginkább a szocialista politikusok aktivizálták magukat. A 2018-as vereség után tőlük vette át a kezdeményezést a többi ellenzéki politikus. A másik mozzanat pedig az, hogy az ellenzéknek hiába lesz jövő tavaszra húsz-, sőt talán harmincezer számlálóbiztosa, ha a kistelepülésekre egy sem jut belőlük. Pedig a választási törvény nem ragaszkodik ahhoz, hogy az ellenőrzés kulcsfontosságú feladatkörét kizárólag helybéli lakos láthassa el.

Tíz mondat a számlálóbiztosokról

A tízezer szavazókörben nagyjából három-négyezer helyen van fix emberünk. (Szanyi Tibor szocialista politikus, InfoRádió, 2016. június 15.)

Valamilyen ellenzékinek kellett lennie a szavazókörökben. (Molnár Gyula szocialista pártelnök, aki 6500 fix emberről beszélt, InfoRádió, 2018. április 11.)

Meg kell oldani, hogy mind a tízezer szavazókörben ott legyenek a mi számlálóbiztosaink a hatalom képviselőivel szemben. (Ujhelyi István szocialista politikus, Magyar Narancs, 2019. január 17.)

Az ellenzéki szavazatszámlálók a tisztesség őrei, az ellenzéki választók szemei, fülei. (Lendvai Ildikó volt szocialista pártelnök, HírKlikk.hu, 2019. május 15.)

A szavazókörökbe is keresünk delegátusokat. (Tóth Bertalan szocialista pártelnök, ATV, 2019. május 7.)

Ahhoz, hogy a legkisebb településekre is eljussunk, húsz-harmincezer aktivistát kell mozgósítanunk. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Népszava, 2020. május 8.)

Budapesti és egyéb városi szavazókörökben négy-öt ellenzéki számlálóbiztos üldögélt,  kistelepülésiekben egy sem. (Molnár Gyula volt szocialista pártelnök, ATV, 2020. szeptember 29.)

Ma Borsodban úgy sem volt 220 ellenzéki delegált a 110 szavazóhelyiségben, hogy pártelnökök és politikai celebek is jelentkeztek oda. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő egy időközi képviselőválasztásról, Facebook.com, 2020. október 11.)

Nem akarjuk, hogy a Fidesz töltse fel a szavazatszámláló helyeket, de azt sem akarjuk, hogy az utolsó nyírségi vagy Vas megyei faluban ne legyen független szavazatszámláló, hiába van Budapesten tíz is akár. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Szabad Európa Rádió, 2021. szeptember 2.)

Ötezer körüli passzivistánk van, igaz, a fele budapesti. (Kovács Gergely kutyapárti elnök, ATV, 2022. január 13.)

A publicista közlő embert jelent. Olyan írástudót, aki alapos érvekkel és bő szókinccsel fejti ki álláspontját a közélet ügyeiről. Publicistának nevezhető az olyan értelmiségi is, aki soha nem dolgozott szerkesztőségben. Andor Mihály kiváló oktatásszociológus a nyugdíjba vonulása után átképezte magát közíróvá. Fészbukos üzenőfalán mindig találok olyan mondatokat, amelyek kifejezik az ország hangulatát.

Tegnapi bejegyzésében azt tekintette át, vajon az Operatív Törzs jegyzőkönyveit tíz évre titkosító rendelet milyen hullámokat váltott ki a nyilvánosság fórumain. „A média körülbelül 95 százalékát kitevő orbánhű sajtóban” semmilyent, „a függetlenség látszatát őrző gleichsaltolt Index.hu-n” visszafogottat. Felsorolta „az összes megyei napilapot” is, amelyek hallgattak róla. A felsorolás hiánytalan, kár, hogy közéjük vette a Borsod, a Hajdú és a Szabolcs Online-t is. Ezek ugyanis nem napilapok, hanem az Észak-Magyarország, a Hajdú-bihari Napló és a Kelet-Magyarország című napilapok digitális változatai.

Ami az Indexet illeti, a szerző aligha németes. A gleichschalten (még egy ch-val, és magyarul: egybehangolnit, egységesítenit jelent) Goebbels révén honosodott meg a szakirodalomban. A médiumok központosítását, propagandaeszközzé silányítását fejezi ki. A bejegyzésem utáni összeállításból pedig kirajzolódik, hogy az a fránya 95 százalék milyen karriert futott be. Akik hivatkoznak rá, a nyomasztó kormányzati médiafölény jellemzésére választották. Csakhogy ilyen felmérés nincs. Az idézetekből egy ellentmondás is kirajzolódik.

Simicska Lajos a gondjára bízott médiabirodalmat 2015-ben kivonta Orbán Viktor befolyás övezetéből. Másfél évvel később vajon hogyan lett ebből 95 százaléknyi kormányzati médiafölény, mielőtt például a Népszabadságot kivégezték volna? De ha a miniszterelnök a 2018-as választás előtt tetemes részeket szakított ki a nyilvánosságból, akkor ugyanez a hangadó hogyan jutott el napjainkban is a bűvös 95 százalékos médiafölényig?

Egyetlen felmérést azért ismerhetünk. A Mérték Médiaelemző Műhely 2019-ben végigszámolta a hirdetési piac bevételeit, és 78 százaléknyi egyenirányított állami reklámot talált. Aki 80 százalékra kerekíti a kormányzati médiafölényt, jó helyen kapiskál. Ezzel nem becsülöm alá tartalmilag Andor Mihály publicisztikáját. Csupán barátilag teszem szóvá, hogy a kitűnő szociológustól kitelt volna felméréssel alátámasztható becslés is.

Tíz mondat a médiaviszonyokról

Övé immár a média 95 százaléka. (Németh Péter újságíró Orbán Viktorról, Népszava, 2016. október 4.)

A kormánysajtó, vagyis a nyilvánosság 90-95 százaléka erőszakba torkolló demonstrációkról számol be. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2017. április 12.)

A média 94-95 százaléka nem szabad. (Molnár Gyula szocialista pártelnök, ATV, 2017. június 28.)

A sajtó 94 százaléka kormánykézben van. (Molnár Gyula szocialista pártelnök, ATV, 2017. október 24.)

A magyar sajtó 80 százalékban magántulajdonban van, és egy jelentős része erősen kritikus a magyar kormánnyal szemben. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2018. január 3.)

Attól, hogy valakinek szinte 100 százalékosan a kezében van a média, még meg lehet bukni. (Németh Péter újságíró Orbán Viktorról, HírKlikk.hu, 2019. december 27.)

Árbevételi alapon a kormánypárti média 80 százalékkal rendelkezik a médiapiacon. (Urbán Ágnes médiakutató, Klubrádió, 2020. június 25.)

A piac körülbelül 80 százalékát tulajdonló külföldi befektetők apránként kivonultak az országból - lapjaik, tévéik, rádióik pedig a kormányzati oligarchák kezében kötöttek ki. (B. Simon Krisztián publicista, Mérce.hu, 2020. szeptember 4.)

A Fideszé a média 99 százaléka, de az ellenzéké az igazság. (Kis János liberális politikus, Jelen.media.hu, 2021. március 15.)

A média körülbelül 95 százalékát kitevő orbánhű sajtó ne is említse ezt a titkosítást! Nehogy az emberek gondolkodni kezdjenek rajta. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, 2022. január 12.)

Az ország hatodik leggazdagabb embere nyílt levélben fordult az ellenzéki pártokhoz. Részt kért a hatalomból, amelyet még nem is szereztek meg. Az LMP (Lehet Más a Politika) társelnöke szólalt meg először. Kanász-Nagy Máté szerint a felnőtt műsorok digitális terjesztője „női testek kizsákmányolásával kereste a milliárdjait”.

Másnap (tegnap este) a közös miniszterelnök-jelölt is megszólalt. Aki Márki-Zay Péter szerint nem vett részt az ellenzéki előválasztáson, arra törekszik, hogy megbontsa a résztvevő pártok egységét. Az atv-s műsorvezető többször megismételt kérdésére végül csak kimondta: ha a pornómilliárdos pénzt akar felajánlani a kampányra, nosza, másról azonban nem tárgyal vele. Az ellenzéki pártok kérnek tehát Gattyán György pénzéből, de nem kérnek a politikai ambíciójából.

El kell ismerni, a hat párt következetesen viselkedik. Elhárították az ISZOM tárgyalási ajánlatát, mert az arca, Szanyi Tibor olyan szervezetet alapított, amelynek rövidítése a szenvedélyét tükrözi. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt sem lesz része az ellenzéki összefogásnak, mert az arca, Kovács Gergely örök élettel és ingyen sörrel lehetetleníti el az ellenzéki politikusok választási ígéreteit. S most itt van ez a Gattyán a fránya digitális műsoraival. A fanyalgás érvei azonban másodlagosak.

Szanyival nem az a baj, hogy szereti a tütükét, hanem hogy nem szereti a kapitalizmust. Kovács Gergellyel nem az a baj, hogy bohóc, hanem hogy egy kalap alá veszi a Fideszben meg az ellenzéki pártokban lévő „megélhetési” politikusokat. Gattyán Györggyel pedig nem az a baj, hogy olyasmiből gazdagodott meg, ami kilóg a polgári értékrendből, hanem hogy kézbe akarja venni az ország digitális fejlesztését. (Zsíros üzlet.) S mert kívül rekednek az ellenzéki együttműködésen, április 3-án épp annyit csíphetnek le a szavazatokból, amennyivel az ellenzék veszíthet.

Egyébként következetességükben az ellenzéki pártok azt is akadályozzák, hogy a szintén kívülről érkezett miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter frakciót hozzon létre az új országgyűlésben. A hetedik csökkentené a hat párt esélyét, hogy külön-külön  képviselőcsoportjuk lehessen. Esélyükből talán telne öttagú frakciókra, erre azonban nem építenék stratégiát, mert a jelenlegi többség hatra, sőt hétre is emelheti az alapítás feltételét. Az ellenzéki pártok még így is maximalizálhatják jelenlétüket a parlamentben, függetlenül attól, hogy gyönge többséget vagy erős kisebbséget alkotnak-e majd.

Ehhez csakugyan nincs szükségük az ISZOM-ra, a Kutyapártra és a Gattyán-féle Megoldás Mozgalomra.

Tíz mondat a választási esélyekről

Nincs esély arra, hogy 2022-ben a rezsim megbukjon. (Békesi László volt pénzügyminiszter, HírKlikk.hu, 2021. január 16.)

Az istenért, nehogy mi magunk rontsuk el a saját esélyeinket, az ország esélyét. (Lendvai Ildikó, az MSZP volt elnöke, Facebook.com, 2021. június 24.)

Nincs sok szabadon csellengő százalék. (Pulai András szociológus, a Publicus közvélemény-kutató cég ügyvezetője, Index.hu, 2021. november 30.)

Még nagyobb helyi esélyt látok Lázár János legyőzésére, mint az ellenzék győzelmére a Fidesz ellen. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, a ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, Index.hu, 2021. december 3.)

A bukásra az ellenzéknek még nagyobb az esélye. (Stumpf András újságíró, ATV, 2021. december 3.)

Az ellenzék egyszerű mandátumtöbbségének esélye is nagyon csekély. (Széky János újságíró, Paraméter.sk, 2021. december 12.)

Az ellenzéki pártok politikusai segítik a kormányváltást, ahol látszik, és gáncsolják, ahol nem látszik. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2021. december 27.)

Itt a pártok döntöttek, nem a választók. (Haraszti Miklós liberális politikus a hetedik frakcióról és az előválasztásról, Facebook.com, 2022. január 6.)

Összeállt egy nem teljesen esélytelen ellenzéki alternatíva. (Lányi András ökofilozófus, Magyar Hang, 2022. január 7.)

Az ellenzéki vereség egyben az összefogás végét is jelentené. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. január 8.)

A Népszava kampány-üzemmódba kapcsolt, két kínos témát is gondoz. Hangfelvétellel bizonyította, hogy a kormány romaügyi megbízottja - egy belügyminisztériumi főigazgatóság vezetője - az országos roma önkormányzat néhány tagjának megemlítette, hogy mindent tud róluk. De ha a közelgő választáson urnák elé viszik a szegregáció népét, akkor eltekint a leleplezéstől. A szerkesztőség szívósan tér vissza a részletekre, és jól is teszi, hogy rászállt a botrányos témára. A másik akciójáról más a benyomásom.

Egyik munkatársa, Batka Zoltán kiszúrta, hogy Gattyán György pornómilliárdos újonnan alakult pártjának alelnöke egy fényképen található Orbán Viktorral. A fotó meg is jelent a mai számban. A háttérben egy fogadás, az előtérben pedig a miniszterelnök, és vele szemben egy fejjel magasabb férfi, aki szintén Viktor, csak éppen Huszár. Vajon miről beszélgettek? Feltételezhető, hogy közös szenvedélyükről, a fociról. Az egyelőre ismeretlen úr ugyanis az asztali foci-szövetség vezetője, márpedig az úgynevezett teqball Gattyán György szívügye. Vagy csak üzletet lát benne? Majdnem mindegy. A lényeg az, hogy a cikkíró egyéb üzleti kapcsolatokra is fényt derített.

Ezek körülbelül annyit bizonyítanak, mintha Kóka Jánost, a Gyurcsány-kormány gazdasági miniszterét, az SZDSZ hajdani elnökét, mostanában pedig a Szijjártó Péter külgazdasági minisztert külföldi tárgyalásokra elkísérő slepp egyik tagját azzal vádolnánk, hogy Orbán embere volt a Gyurcsány-kormányban. Túl nagy jelentőséget azonban nem tulajdonítanék Gattyán emberének. A jövő úgyis eldönti, vajon a felnőtt műsorok sugárzásából meggazdagodott dollármilliárdos a digitális országfejlesztés programjával szét akarja-e zilálni az egyesült ellenzéket, vagy inkább növelni a választási esélyeit.

Jobban járunk, ha abból indulunk ki, hogy van egy futballbolond miniszterelnökünk, aki fűvel-fával szóba áll, ha a magyar fociról van szó. Ismerek egy másik futballbolondot is, a Népszava főszerkesztőjét, aki az újságírók között a legjobb focista. Ha Németh Péter nem a mi szakmánkat művelné, még NB. I-es játékos is lehetett volna. Maga is megírta, hogy többször focizott Orbánnal, ellene és talán vele is. Ha az utóbbi is megtörtént, akkor most kezdjünk el képzelődni? Nem lepődnék meg, ha valamelyik találkozásukról fénykép is előkerülne.

Gatyában vélem látni őket, amint beszélgetnek, esetleg épp Gattyán emberéről. Szükség esetén jó kis kampánycikk kerekedne belőle az ellenzék egyetlen napilapjában. 

Tíz mondat Orbán Viktorról

Orbán az a focista, aki ha egyszer gólt lő, a fotót tízszer megnézi róla. (Bodor Pál író, Népszabadság, 1998. október 15.)

Ha nem adja politikára a fejét, akár NB I-es futballista is lehetett volna. (Mészöly Kálmán volt szövetségi kapitány, Dunaújvárosi Hírlap, 2001. július 5.)

Olyan focista, aki ütközik. (Balázs Péter volt külügyminiszter, 168 Óra, 2012. július 12.)

Fociztam vele, középpályás szerepkörből is uralta az egész pályát. (Elek István közíró, volt miniszterelnöki tanácsadó, HVG, 2013. április 6.)

Orbán olyan politikus, amilyen focista. (Herényi Károly volt MDF-politikus, Népszabadság, 2015. május 11.)

Ami Puskás Öcsi a fociban, az ma Orbán Viktor a politikában. (Tállai András adóhivatali államtitkár, hvg.hu, 2015. november 29.)

Viktor nem adja le a labdát. (Kukorelly Endre költő, volt LMP-politikus, a parlamenti fociválogatott tagja, Heti Válasz, 2017. november 9.)

Nem lehetett futballista, csak miniszterelnök. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2017. december 4.)

Nála a foci fontosabb a parlamentarizmusnál. (Fábri Ferenc sajtólevelező, Népszava, 2019. november 29.)

Ő egy focimegszállott, aki véletlenül a politika világába tévedt. (Tibor Fischer magyar származású angol író, Mandiner.hu, 2021. március 18.)

A kétezres évek elején kellett váltani. Korábban csaknem egy évtizedig sajtótörténetet tanítottam, a nyilvánosság eszközrendszerében, a médiában viszont a papír alapú sajtó profitjából megindult a digitális fejlesztés. Az újságokat a rádiók és tévék után a világháló szempontjából is értelmezni kellett, máskülönben az újságírással kacérkodó főiskolásokat és egyetemistákat nem készíthettük volna fel a szakmai kihívásokra.

A tízes évek elején már túl voltunk az új médiatörvényen, amely megteremtette a lehetőséget a hazai nyilvánosság átalakítására. A kormányzati boszorkánykonyhában azzal kísérleteztek, hogy a rákot langyos vízbe tették, és a folyadékot fokozatosan forralták. Gyökeres változtatásra akkor vállalkozott a séf, amidőn Simicska Lajos összekülönbözött a miniszterelnökkel, és magával vitte a média rá bízott részét. Orbán Viktor ekkor gyorsította föl a térfoglalást. Forró vizet zúdított a nyakunkba, hogy felkészülhessen a 2018-as választásra.

Tíz évvel ezelőtt még 144 médiumot olvastam, néztem, hallgattam, tavaly már „csak” 111-et. A különbséget nem a piac letisztulásával magyarázom, hanem a megtisztításával. A tisztogatás arányait felmérések híján nem becsülöm fel, azt azonban tudom, hogy egy évtizede 49 újságot olvastam. Ha pedig az elektronikus sajtó is a hagyományosabb médiához sorolható, akkor 23 rádiót hallgattam és tévét néztem. Mindez épp úgy 72, mint a digitális sajtó részaránya. Akinek tehát szűkebb érdeklődési köre a hagyományos sajtó volt, annak médiafogyasztása fele-fele arányban oszlott meg az újságok, rádiók, tévék, illetve a digitális portálok kínálata között.

Tavaly úgy alakultak a médiafogyasztási szokásaim, hogy 16 újságot olvastam, és 22 rádiót, tévét kísértem figyelemmel. A digitális médiumok száma 72 maradt. Vagyis 2021-es tájékozódásomban 39 hagyományosabb médium aránylik 72 világhálóshoz, az arány tíz év alatt fele-feléről egyharmad-kétharmadra változott. A nyilvánosság eszközrendszerében érvényesült a kormányzat piactorzító hatása, az eredmény mégis az lett, hogy a digitális sajtó még egy hagyományos médiafogyasztó tájékozódásában is előtérbe került.

Ez azt sejteti, hogy van abban valami, amit az egyik ellenzéki politikus úgy fogalmazott meg, hogy „A Facebookon kihozzuk nagyjától nullára a meccset.”

Tíz mondat a nyilvánosság eszközrendszeréről

Miután a történelmet előzékenyen átengedte Istennek, a Fidesz a médiában tör a mindenható szerepére. (Jakus Ibolya újságíró, HVG, 2010. június 19.)

Szalai Panni az egész médiarendszert felrobbantotta, és néhányadmagával egy másikat csinált. (Kerényi Imre rendező, City TV, 2013. május 21.)

Az Orbán-kormánynak vannak olyan törekvései, hogy fel akarják számolni a független médiát. (Simicska Lajos üzletember, Átlátszó.hu, 2015. február 6.)

Van egy zavar. Nem az erőben, hanem a tájékozódásban. Ennek az az oka, hogy elvesztettük a médiánkat. (Orbán Viktor miniszterelnök, Echo TV, 2015. május 1.)

Elképesztő a kormánypárti tulajdonszerzés, s mögötte a jövő évi választások kimenetelére vonatkozó befolyásszerzés emésztő vágya. (Körmendy Zsuzsanna újságíró, Magyar Nemzet, 2017. január 28.)

Az internet az egyetlen terület, ahol a Fidesz nem tudott nyomasztó fölényre szert tenni. (Gál Zsolt pozsonyi közgazdász-politológus, Paraméter.sk, 2018. augusztus 7.)

A szociális média világában a sajtószabadság korlátozhatatlan. (Orbán Viktor miniszterelnök (YouTube.com, 2019. október 21.)

Közösségi média nélkül nem fogunk választást nyerni. (Kubatov Gábor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet Online, 2020. augusztus 15.)

Orbán genetikailag olyan, hogy nem fog már rászokni a közösségi médiára. (Stumpf István volt kancelláriaminiszter, Telex.hu, 2021. február 9.)

„A Facebookon kihozzuk nagyjától nullára a meccset.” (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, ATV, 2022. január 6.)

A legutóbbi napokban Márki-Zay Péter orbánozott, Vona Gábor novákozott is, Szabó Tímea kövérezett, Karácsony Gergely nyugtatott, Spiró György pedig fejlesztett. Lefülelt mondatok. 

Hamarosan még súlytalanabb szereplő veszi át Áder János helyét. (Kabai Domokos Lajos újságíró Novák Katalinról, Bekiáltás.blog, január 1.)

Az a baj MZP-vel, hogy kimondja azt, amit mindenki tud, de senki nem mond ki. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, január 2.)

Szeretünk olyasmivel foglalkozni, amin változtatni is tudunk. (Kovács Gergely kutyapárti politikus, Válaszonline.hu, január 2.)

Orbán nagyjából azt mondja, amit tesz. (Tamás Ervin újságíró, 24.hu, január 3.)

A pártlojalitás, világnézeti alapállás nem váltja ki a teljesítményt. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Mandiner.hu, január 3.)

Elindultunk 1989-ben a Kiegyezésből, és a Bach-korszakba fejlődtünk. (Spiró György író, Klubrádió, január 4.)

Márki-Zay Péter számára a kommunikáció az, hogy elmondja, ami gondol. (Balogh Gábor publicista, Azonnali.hu, január 4.)

Ez a rendszer mindent bedarál. (Polyák Gábor médiajogász, Klubrádió, január 5.)

Kövér László olyan dühös lett, hogy még a bajsza is beleremegett. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus, Jelen-media, január 6.)

Minden politikust mozgat valaki, a nőket meg pláne. (Szécsi Noémi írónő, Magyar Narancs, január 6.)

A legjobb neki, ami most van. Egy erős kormányfő, aki ő, és egy gyenge államfő, aki az övé. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus Orbán Viktorról és Novák Katalinról, Index.hu, január 6.)

Nem látok benne semmilyen politikai veszélyt. (Horn Gábor liberális politikus Gattyán Györgyről, HírKlikk.hu, január 6.)

Ennyi szervezet között mindig lesznek viták. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus az ellenzéki pártokról, ATV, január 6.)

Orbán mindenből kimarad, ami „okos”. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Népszava, január 7.)

Úgy fejezi ki a nemzet egységét, mint a NER. Az sem együttműködik, hanem kirekeszti azokat, akik nem velük vannak. (Kardos András filozófus Novák Katalinról, Facebook.com, január 7.)

A hit jó, mert karban és kordában tart. (Berki Sándor salgótarjáni romapolitikus, 24.hu, január 7.)

A demokrácia óriási előnye, hogy van benne visszabeszéd. (Lányi András ökofilozófus, Magyar Hang, január 7.)

Le tudott venni a lábamról, amikor Márki-Zay Péter megölelt az október 23-i rendezvényen. (Osváth Zsolt vlogger, Népszava, január 8.)

Ami a szívén, az a száján. (Magyar György ügyvéd Márki-Zay Péterről, ATV, január 8.)

Egy papagáj okosabb, mint egy városházi ellenzéki politikus. (Dézsi Csaba András győri polgármester, Magyar Hang, január 8.)

Orbán még áprilisban verhető. Utána többé nem. (Bruck András író, Facebook.com, január 8.)

A PIM lökött igazgatója. (Rapai Ágnes költő Demeter Szilárdról, Facebook.com, január 9.)

Barátom és kollégám a tegnapi bejegyzés megjelenése után azt firtatta, vajon kit emelnék ki a fészbukos publicisták közül. Kézenfekvő, hogy a címben említettet. Nemcsak azért, mert a múlt század nyolcvanas éveiben az ÉS-nél gondoztam Bruck András szárnypróbálgatásait. Még csak azért sem, mert napjainkban az ő kesernyés megnyilvánulásait vélem a legerőteljesebbnek az Orbánék hatalomgyakorlását bíráló sajtóból. Leginkább azért választom őt, mert tegnap, 9.58-kor jelent meg A kutya neve, Ego című írása. Azóta 429 tetszésnyilvánítást könyvelhet el, és 261-an osztották meg.

Nem a szokásos két-három flekkes (gépelt oldalnyi) jegyzet, hanem terjedelmesebb, továbbgondolásra serkentő publicisztika. Mondandjóát úgy foglalnám össze, hogy az ellenzéki közvélemény talán legsötétebben látó véleményformálója kiállt az Orbán-kritikus pártok összefogása mellett. Elismeri ugyan, hogy felnövesztett önértéktudat nélkül nem érdemes a politikát művelni, mégis arra kéri az ellenzék két vezéralakját, Márki-Zay Pétert és Gyurcsány Ferencet: tegyék félre az egójukat, és személyes meg elvi ellentéteiket az országgyűlési választás után szembesítsék a nyilvánosság fórumain.

Ha ugyanis nem halasztják el a meccset, akkor a szövetségbe tömörült ellenzéki pártok esélytelenek lesznek jövő áprilisban. Az okfejtés meggyőző. Nem is merem föltételezni, hogy elkerülte az ellenzéki pártvezetők figyelmét. De ha Bruck András ennyire kiállt az összefogásuk mellett, talán meg is hívják egy beszélgetésre, hogy még részletesebben fejtse ki az álláspontját. Ha csak nem tévesztik össze a bátyjával, Gáborral, aki politikai kommunikátorként a Klubrádióban mondta el véleményét az ellenzék egyelőre nem hivatalos, bár szerinte korántsem végiggondolt kampányáról. (Sajnos ez is meggyőző okfejtés volt.)

De ha már zárójel, az egós publicisztikát övező vitában a megjelenés óta eltelt huszonnégy órában nyolcvanan szólaltak meg, köztük Haraszti Miklós is. A liberális médiapolitikus egyetért Bruck Andrással, és azt javasolja az okvetetlenkedő értelmiségieknek, hogy „Két hónapra tegyük zárójelbe a zárójeleinket.” Oké, rajtam nem múlik. Egyelőre nem írom meg Márki-Zay Péterről, hogy nem a bizonytalanokat szólítja meg, hanem a megszólalókat bizonytalanítja el.

Tíz mondat Bruck Andrástól (Facebook.com, 2022. január 8.)

Két és fél hónappal ezelőtt úgy tűntek el az ellenzéki politikusok, mintha illegalitásba kényszerültek volna.

Márki-Zay Péter egyelőre a Fidesz helyett mintha még mindig az ellenzéki pártokkal vívná az előválasztási csatát.

Az ellenzék áprilisi győzelme egész biztosan meghiúsulna, ha a viták elmérgesednének.

Egy viszonylag fiatal politikusgeneráció áll szemben patologikus hazudozókkal és kivénhedt tolvajokkal.

Az ellenzék legjobban azzal jár, ha minél zavartalanabb az együttműködésük.

Az ellenzéki vereség egyben az összefogás végét is jelentené.

Beethoven örömódája vagy Chopin Gyászindulója - ez a választék.

Az ellenzéket ért ezernyi kritika közül az egyik, hogy nincs rezsimbuktató narratívája. Már hogyne lenne: egy Orbán nélküli Magyarország.

Orbán bármire képes, és egyre inkább az lesz.

Orbán még áprilisban verhető. Utána többé nem.           

A jelek erre utalnak. Egy heti rovatba évtizedek óta keresem az idézhető (korhangulatot árasztó, közérzetet jelző) mondatokat. A merítési lehetőség elég nagy, érdeklődésem megoszlik körülbelül száz orgánum között. A tizes évek fejleménye, hogy a Facebook fokozatosan tört előre.

Az évtized elején legalul kezdett, a közepén eljutott a derékhadba. A Népszabadság-kivégzés évében, 2016-ban például 61 mondatot találtam benne. Egy év múlva azonban már 128-cal került az élmezőnybe, azóta a második és első helyen tartózkodik. Tavaly lett első 211 mondattal. Szellemi fejlődését úgy foglalnám össze, hogy a Fidesz terjeszkedésével párhuzamosan vesztették el fórumukat a publicisták, és leltek digitális buborékra a kereskedelmi alapon működő Facebookon.

Feltűnt, hogy a tavalyi termésben, mintegy másfél ezer mondatban gyakran képviseltette magát a magányosok klubja. Szinte kizárólagos megjelenési lehetőségük lett az a fránya Facebook. Őket ugyanis nem fogadta kitörő örömmel az úgynevezett elkötelezett sajtó, amely közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik kormánypárti és ellenzéki pártokhoz. A Facebook erőssége épp az, amit a fogyatékosságának tartanak. Azt mondják róla, hogy azért nem sajtó, mert a benne megjelenő írásokat senki sem szerkeszti. De hát épp ez az! Van egy furcsa szerzőtípus, aki akkor érzi magát elemében, ha az jelenik meg, amit megírt. S ha már kiszorult az első (hivatalos) nyilvánosságból, adódik a Facebook.

Röpke felsorolás azok nevével, akiknek csipkelődő, csúfondáros, elgondolkoztató, korjellemző, szellemes megjegyzéseire rendszeresen számíthattam. Andor Mihály, Asperján György, Ágoston Hugó, Balla D. Károly, Bauer Tamás, Bognár László, Bruck András, Domokos Lajos, Giczy György, Haraszti Miklós, Korbely György, Lánczos Vera, Lévai Júlia, Nagy Bandó András, Parászka Boróka, Rapai Ágnes, Raskó György, Révbíró Tamás, Sándor Erzsi, Somogyi Zoltán, Szekeres István, Szele Tamás, Szombathy Pál, Veiszer Alinda, Veress Jenő, Wisinger István.

Nem vagyok abban a helyzetben, hogy idézett megnyilvánulásaikért fizessek. De ha volna rájuk pénzem, talán el se fogadnák. A legutóbbi években megszokták, hogy honorárium nélkül dolgozzanak a magyar szellemi élet első számú publicisztikai műhelyének, a szeretve gyűlölt Facebooknak.

Tíz mondat a Facebookról

A Facebook ma a legprogresszívebb jelenlét, amivel az ember eljuthat az olvasóhoz. (Jónás Tamás költő, Vasárnapi Hírek, 2012. április 7.)

A Facebook nem más, mint egy nagy szalon. (Csepeli György szociálpszichológus, Klubrádió, 2013. december 6.)

A Facebook-oldalamat úgy kezelem, hogy az én nappalim. (Veiszer Alinda műsorvezető, Index.hu, 2017. szeptember 18.)

A hangosbemondón és a stencilen túllépve a mobiltelefon és a Facebook lett a fegyverek fegyvere. (Tamás Ervin újságíró, 168 Óra, 2019. február 7.)

A Facebook nem sajtótermék, ugyanis nem szerkesztik. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.hu, 2019. május 20.)

Számomra a fészbuk az egyetlen hely, ahol a véleményem elmondhatom. (Cseresnyési László nyelvész, Facebook.com, 2019. november 6.)

Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)

A közösségi tudás szétáramlását elősegítő platform. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, 2021. október 6.)

A Facebook egyfajta zászlóshajóként a központi hírcsatorna. (Szalay Lajos Tamás újságíró, Népszava, 2021. december 4.)

A Facebookon kihozzuk nagyjától nullára a meccset. (Karácsony Gergely ellenzéki politikus, ATV, 2022. január 6.)

Mi, újságírók olyan szakmát művelünk, hogy majd’ minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. Itt van például az enyém.

Esti szertartás, hogy az egyik tévéhíradó után e számítógéphez ülök, és a digitális ismerősökkel közös játékunkhoz előszerkesztem (felkínálom) a másnap esedékes mondatokat. Gyűjtöm ugyanis a szállóigéket, és a merevlemezen 432 oldalnyi halmozódott fel. Általában egysornyiak, a második sor már a nevet, a foglalkozást és a lelőhelyet tartalmazza. Egy oldalon 12 idézet fér el, mert egy-egy üres sorral választom el őket. Így jött ki 5184 darab szállóige-gyanús gondolat. Az egyszerűség kedvéért maradjunk az ötezernél! Egy kiadó ötlete volt, hogy ennek tizedéből kéne könyvet csinálni.

Az ötlet tetszett, de formáltam rajta. Beérem 365-tel is, és lesz belőlük egy képzeletbeli év, amely tükrözi az 1989 és 2022 közti hangulatot, közérzetet. A fészbukos üzenőfalra föltett mondatok kizárólag közismert emberektől valók, mert így nem kell a szakmájukat is megnevezni. Spórolhatok néhány karaktert, és a megnövesztett betűkkel jól mutatnak a Facebook kínálta alátéten. A játék tavaly február 14-e óta tart, és hamarosan befejeződik. A vége felé ért utol az a fránya tévedés.

Tegnap este beírtam a keresőbe a holnapi dátumot, és döbbenten fedeztem föl, hogy amit találtam, az már 24 órája olvasható az üzenőfalon. A két Klári, Tolnay és Katona közül az eddigi szavazatok alapján a színésznő esélyesebb az énekesnőnél, de még nem dőlt el a versenyük. Csakhogy eltévesztettem a napot, és azokat a mondatokat tettem föl, amelyeket csupán ma kéne olvasniuk a digitális szavazóknak. Szőrén-szálán kimaradt a január 6-a, amelyet ma, 7-én kell pótolni, máskülönben az év minden napja győztes mondattal aligha képviselteti magát a kötetben. Figyelmetlenségből sikerült tehát egy apró sajtótörténeti lábjegyzetet előállítanom.

Tolnay Kláritól már nem kérhetek bocsánatot, Katona Klárinál viszont még hál’istennek esedezhetek. De hogy teljesebb legyen a kép, a bejegyzés utáni összeállításban ma olvasható tegnapi gondolatokból az egyikhez érdemes hozzáfűzni valamit. Ha az üzenőfalra azt is fölírom, hogy ama bizonyos Kishont Ferenc azonos a pesti humor világhírű megtestesítőjével, Efrájim Kishon-nal, akkor nem fért volna el a Facebook 130 karakternyi, nagy betűs keretében. Ami pedig a dokumentációt illeti, íme, az új esztendő Önök által szerkesztett termése helyes időrendben, a még nyitott kérdésekkel:

Az a gazdagodás, ami másoknak is jó. (Semjén Zsolt, Magyar Rádió, 2015.01.01.)

A korrupció az, amiből téged kihagynak. (Hofi Géza, Népszava, 1998.01.02.)

A demokrácia nem a többség uralma, hanem a kisebbség védelme. (Ungvári Tamás, 168 Óra, 2008.01.03.)

Egy időben én lettem a két legszebb nő Magyarországon. (Pécsi Ildikó, Nap-kelte TV, 1994.01.04.)

Egy a zászló, egy a zseb. (Nagy Bandó András, Hírhatár, 2015.01.05.)

Vannak olyan országok, ahol zsidók már nincsenek, csak antiszemiták. (Kishont Ferenc, Népszabadság, 1990.01.06.)

Nagyon szeretek élni, s amíg lehet, fogok is. (Szász Endre, 24 Óra, 1996.01.06.)

A pénznek nincs pártállása. (Lengyel László, 168 Óra, 2011.01.06.)

Bosszantó, ha felismernek, de lehangoló, ha nem. (Tolnay Klári, Vas Népe, 1994.01.07.)

Egy időben gyöngyök voltak a hajamban, akkor nem hordtam semmi mást. (Katona Klári, Új Kelet, 1998.01.07.)