A kommunikáció szakos diákok vizsgáján az egyik beugrató kérdés, hogy mi a különbség a sajtótájékoztató és a sajtókonferencia között. Általában nem tudják, honnan is tudhatnák. Ilyenkor jön elő a médiatanár azzal, hogy a sajtótájékoztatón csak pogácsát adnak, a konferencián viszont kávét is. E vizsgakérdést tette elavulttá a koronavírus-járvány.
Az ellenzéki pártok hosszas hallgatás után online tájékoztatót hirdettek meg, amelyet a meg nem hívott újságírók otthon vagy a szerkesztőségben nézhettek végig. Épp most zajlik a harmadik, ezúttal az egészségügyi elképzelésekről. Tegnap, kedden a gazdasági ügyek kerültek szóba, tegnapelőtt, a sorozat első napján a szociális kérdések. Holnap, csütörtökön pedig a választási szövetségbe tömörült pártok szakpolitikusai arról beszélnek majd, hogyan képzelik el az oktatást, ha jövő tavasszal ők állhatnak a kormányrúdhoz.
A szükség felülírta az elavult formát, ami nem is baj. Régebben a meghívott újságírók kornyadoztak a sajtótájékoztatón, és le-lecsukódó szemhéjjal „reagáltak” a szintén bágyadt politikusok szavaira. Ehhez képest a Népszava kedden nem az első oldalon tudósított az online „összejövetelről”. A negyedik oldal alján jelent meg a név nélküli és 73 sornyi cikk, amelyet túlzás volna élménybeszámolónak nevezni. A szerkesztőség ma, szerdán 65 sorban ugyanide száműzte a tegnap elhangzott gazdasági okfejtéseket is.
Ha az ellenzék egyetlen napilapja így kezeli az ellenzéki szakpolitikusok régóta várt bejelentéseit, vajon az ellenzéki pártoktól távolabb álló független orgánumok mennyire figyeltek oda az online sajtótájékoztatókra? Nem is szólva az egyesített ellenzék tevékenységét ellenségesen értelmező vagy elhallgató kormánypárti médiumokról. Máskülönben az a benyomásom, hogy indokolt volt a Népszava távolságtartása. Az eddig elhangzott szakpolitikai részletekből nem bontakozott ki a vízió, amelyet érdemes lett volna a címoldalra tenni.
Ráadásul van még egy külön gondom is. Természetesen tudomásul vehető, hogy az első négy napon az ellenzéki pártok a négy legfontosabb témakört veszik elő. (Még ha a szakpolitikusaik érdekesebben is beszélhettek volna róluk). De a nyilvánosság eszközrendszere, amit médiának hívunk, mikor kerül terítékre? Vajon a jövő héten fejtik ki az ellenzék médiapolitikusai, hogy mit terveznek vele? Vagy épp a nyilvánosságról vallott elképzeléseik adják azt a bűvös tíz százalékot, amelyről állítólag még nem sikerült megegyezniük?
Tíz mondat a nyilvánosságról
Nyilvánosságunk beszűkült, időnként poros és unalmas. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, volt miniszterelnök, Kapcsolat.hu, 2010. május 5.)
Politikusnak nincs más eszköze, mint a nyilvánosság. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Népszava, 2010. augusztus 12.)
A teljes nyilvánosság pártján vagyunk. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Népszava, 2013. április 30.)
Minden köldöknéző vita, ami nálunk vagy rólunk a nyilvánosság előtt zajlik, egyértelműen rombolja a mozgósító képességünket. (Ujhelyi István szocialista politikus, Vasárnapi Hírek, 2014. május 18.)
Az elszámoltatás nem a politika dolga, hanem a nyilvánosságé és az igazságszolgáltatásé. (Karácsony Gergely PM-politikus, zuglói polgármester, Hír24.hu, 2015. január 23.)
Legfőbb fegyverünk a nyilvánosság. (Tóth Bertalan szocialista politikus, ATV, 2016. augusztus 31.)
A sajtónak joga és kötelessége, hogy mindarról tájékoztassa a nyilvánosságot, ami megtudható. (Bauer Tamás DK-politikus, hvg.hu, 2017. február 20.)
Meg kell teremtenünk a saját nyilvánosságunkat, amit házhoz viszünk. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Vasárnapi Hírek, 2018. augusztus 3.)
Amit csak lehet, a nyilvánosság előtt kell intézni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, 24.hu, 2019. május 29.)
A mai rendszerben a nyilvánosság az egyetlen visszatartó erő. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2020. január 3.)
