Bekapcsolva felejtettem az online vevőkészüléket, és hajnalban ismerős hangra ébredtem. Mintha egyik tanítványom beszélt volna a Klubrádióban. Kiderült, hogy Kati, aki hozzám írta a diplomamunkáját, az UNICEF kommunikációs igazgatója lett. Arról számolt be, hogy világszerte 1,6 milliárd gyerek sínylette meg a digitális távoktatást.
Emlékszem a tavalyi péntekre, midőn miniszterelnökünk reggel, a Kossuth Rádió stúdiójában még nem akarta bezárni az iskolákat, estére mégis bejelentette „a tanterven kívüli digitális munkarendet”. Hétfő reggelig adott haladékot a felkészülésre. A döntés 1,2 millió gyereket érintett. Ha hozzájuk vesszük a pedagógusokat és a szülőket, akkor a koronavírus körülbelül minden harmadik országlakót hozott nehéz helyzetbe. Azóta kiviláglott, hogy az a fránya digitalizáció félrement. Az oktatási kormányzat 300 ezer asztali számítógépet telepített az iskolákba, ahová csak elvétve jutottak be a diákok. Holott úgy kellett volna megtervezni a fejlesztést, hogy kiterjeszthető legyen a hordozható tabletekre és az okostelefonokra is.
Harmadikos unokám a két és fél tanév nagyobbik részét az iskola falain kívül töltötte. Szerdánként számítástechnikai tanfolyamra viszem, ahol játékos körülmények között tanulja a programozást. Elmesélte, hogy neki bejött az „otthonsuli”, mert az osztálytársai nem rendetlenkednek, és képes összpontosítani a feladatokra. (Van neki tabletje, de mobiltelefont még nem kapott a fiaméktól.) Ha a gyerekek digitális esélyegyenlőségét firtatjuk, aligha táborozhatunk le a (nagy)városi értelmiség sarjainál. Például a Zalai Hírlapban olvastam, hogy Letenyén, az Andrássy-iskolában tanuló „266 gyerekből 34-nél nem adottak a digitális oktatás feltételei”.
Vas András, a Népszava munkatársa pedig megírta, hogy Baglaspusztáról kéttucatnyi gyerek járt át a kaposmérői iskolába. Vajon a bezárás után hogyan kapcsolódtak be a távoktatásba, ha a cigánytelepen két számítógép és „egy vagy két” okostelefon volt? Hermann Zoltán oktatáskutató szerint Szabolcsban és Borsodban a tanulók egyharmada maradt ki a távoktatásból. Arra jutott, hogy a diákok 20 százaléka, vagyis minden ötödik számára a világháló nem érhető el. Miniszterelnökünk szintén áttekintette a helyzetet, és 10 százaléknyira becsülte a gyerekek számát, akik lemorzsolódtak.
Ama 1,6 milliárdból vagy 120, vagy 240 ezer magyarországi gyerek sínylette meg a szemérmesen „tanterven kívüli digitális munkarendnek” elnevezett távoktatást.
Tíz mondat a digitális távoktatásról
A közoktatás teljes egészében áttért a távoktatásra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2020. március 16.)
Vissza lehet majd tuszkolni a dohos NAT-ba a most „elszabadult” digitális oktatást? (Veress Jenő újságíró, Facebook.com, 2020. március 17.)
A digitális távoktatást elsősorban az okostelefonra fókuszálva kellett volna fejleszteni. (Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, Népszava, 2020. március 21.)
Anya! Kidobott a Kréta. (Kövesdi Péter újságíró a Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszerről, Népszava, 2020. április 7.)
Tíz százalék fölötti diák egyszerűen eltűnt a rendszerből. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2020. augusztus 21.)
Többségüknek semmilyen eszköze nincs otthon, néhányan még számítógéppel sem találkoztak. (Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszolgálat szociális igazgatója a hátrányos helyzetű gyerekek digitális fejlesztésére szervezett nyári táborról, Magyar Nemzet, 2020. augusztus 22.)
Az elsős gimnazisták gyakorlatilag nem ismerik az osztálytársaikat. (Selmeci János újságíró, Klubrádió, 2021. január 8.)
Otthonsuli. (Hegyi Erika miskolci újságíró, Borsod Online, 2021. március 19.)
A diákok jobbak a neten, mint a tanárok, ami nem jelenti, hogy elég jók is. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, 2021. március 25.)
Vannak olyan térségek és iskolák, ahol a digitális oktatás nem nagyon működik. (Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke, Hajdú Online, 2021. szeptember 23.)
