A szomszédos boltban szoktam bevásárolni, és minden második nap veszek egy 30 dekás kenyeret. Rozslisztből készül, alacsony a szénhidrát-tartalma, ezért az átlagosnál többe kerül. Nemrégiben emelték 400-ról 629 forintra. Az eladónő azonban 630-at ütött be az adóhivatallal összekötött számítógépbe. Egyforintnyi a különbség, ami szót sem érdemelne, ha egy közgazdasági tanulmányból nem tudnám, hogy 1946-ban, a forint bevezetésekor 96 fillérbe került egy kiló kenyér. Ki se merem számolni, hogy mostanság a hányszorosába.

Egy liter benzin 1 forint 60 fillért kóstált, egy liter tej 2 forintot, egy tojás 2.50-et, egy kiló cukor 7.60-at. Az ötvenes évekbeli gyerekkorból pedig arra emlékszem, hogy egy fogak közé ragadó stolverkért 10 fillért fizettem, egy zsömléért 40-et, egy gombóc fagylaltért 50 fillért. Egy jegy a kiskőrösi mozi legelső sorába 1 forint 20 fillérbe került, hátrébb 2.70-be, Fából eszkábált hűtőszekrényünkbe a jeges 4 forintért hozott egy táblányit. Fővárosi újságíró emlékiratából tudom, hogy a Hungária kávéházban 1 forint volt a ruhatár, és 1,20-ért két szimpla kávét lehetett rendelni.

A boltból kifelé jövet megnéztem az utcára kirakott gyümölcs-választékot is. Már van szilva, egy kiló 990 forint. Erről beugrott egy 1969. június 29-i jelenet. Azért jegyeztem meg, mert a június 30 napos, és egy nap volt még hátra belőle. B. Pali barátommal sétáltunk a Duna-parton, és miközben beszélgetünk - mellesleg Juhász Ferenc Virágzó világfa című  verseskötetéről -, a magokat köpködtük a folyóba. Fél órával korábban kiforgattuk a zsebeinket, és sikerült összeadni 2 forint 70 fillért. Telt belőle fél kiló szilvára.

Az egyetemi ösztöndíjat abból egészítettem ki, hogy hetente 50 forintért írtam rádiókritikát a Hajdú-bihari Naplóba, 150-ért pedig egy másikat a Magyar Ifjúságba. Körülbelül 1400 forintos jövedelemből fizettem az 500 forintos albérletet. A debreceni újság az idő tájt 80 fillérbe került, a fővárosi hetilap 2 forintba. (Az utóbbi 1957 januárjában 1 forinttal indult.) Apám hagyatékából előkerült két példány a Népszava 1946-os évfolyamából. A forint bevezetése előtt 50 billió pengőt kértek érte, majd 40 fillért. Jelenleg 400 forint az utcai ára, előfizetőként azonban 225 forintért vehetem ki reggelenként a lépcsőházi postaládából.

Az immár egyetlen ellenzéki napilap egyik cikkét így foglalnám össze: hogy a magyar állam megakadályozza a forint mélyrepülését, megadóztatja a légitársaságokat.

Tíz mondat a forintról

Amíg volt forintunk, nem kaphattunk dollárt. Most kaphatunk dollárt, de nincs forintunk. (Donát Róbert veszprémi tanár, Napló, 1992. július 8.)

Nem minden forint látható. (Tóth Ilona tatabányai újságíró, 24 Óra, 2002. december 14.)

Miért kellett a forintból fillért csinálni? (Farkasházy Tivadar újságíró, RTL Klub, 2011. november 6.)

Magyarországnak ma erős Matolcsyja és gyenge forintja van. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, Együtt2014.hu, 2013. március 13.)

Új csúcsra gyengül a forint. (Samu János közgazdász, ATV, 2014. augusztus 6.)

Jobban hiszek az euróban, mint a forintban. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2017. március 4.)

A tegnapi vitán elköltöttünk 1000 milliárd forintot. (Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd budapesti főpolgármester-jelöltje az ellenzéki pártok eszmecseréjéről (ATV, 2019. június 20.)

1:1-hez váltják a forintot a fabatkához. (Veress Jenő újságíró, Faceook.com, 2020.  szeptember 19.)

Egy évtized alatt a forint elvesztette értékének egyharmadát. (Bod Péter Ákos közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, Magyar Narancs, 2022. július 21.)

Könnyen lehet, hogy a forintnak annyi. Csak azt nem tudjuk, mennyi. (Szűcs Róbert Gábor volt diplomata, Facebook.com, 2022. július 31.)

Apám fiókjában találtam egy lufit. Fehér volt, az alján furcsa kidudorodással. Felfújtam, és bekötöttem a szárát. A szüleim arra jöttek haza, hogy lógott a plafonról. Apám nevetett, nagyfiúnak nevezett, és száműzött a nappali sezlonjára. Fűtésére nem telt a családi jövedelemből, ezért a múlt század hatvanas éveit ősztől tavaszig dunyha alatt töltöttem, néha melegített téglával a lábamnál. A régi történet azért bukkant föl emlékezetem mélyéről, mert épp a miniszterelnök egyik mondásának néztem utána.

Évértékelőt tartott a Vigadóban, és 2000. február 3-án, csütörtökön tíz pontban foglalta össze a céljait. Ezek egyike volt, hogy „Mindenkinek lehessen három gyereke, három szobája és négy kereke.” Volt, aki a szlogent 1928-ból eredeztette. Az amerikai republikánusok azzal kampányoltak, hogy „Csirkét minden fazékba, autót minden garázsba!” De olyan értelmező is akadt a nyilvánosság fórumain, akit az orbáni mondás a Steyr-Puch reklámjára emlékeztetett a múlt század ötvenes éveiből. A cég német nyelvterületen így hirdette az 500-as kisautóját: „Eine Frau, zwei Kinder, drei Zimmer, vier Räder.” Vagyis egy feleség, két gyerek, három szoba, négy kerék.

Az évértékelőt követő eredetkutatás a miniszterelnököt arra ösztönözte, hogy bevallja: a szállóigét egy francia politikustól kölcsönözte, aki egyébként nem nevezett meg. Azóta több mint két évtized telt el, és bár a művelődéstörténeti nyomozásban nem jutottunk dűlőre, a magyar nyelvterületen Orbán Viktornak tulajdonított mondás az értelmezők szerint a kispolgári eszmény, a polgári életforma, az akkoriban félmilliós, manapság pedig a pénzromlás miatt milliós havi jövedelem szerves tartozéka. Csakhogy nyakunkon az energiagondokkal súlyosbított gazdasági válság, és firtatjuk a lehetséges következményeket.

Unokáim ingyenesen kapják ugyan a tankönyveket, de a papírár 30 százalékos növelése miatt a füzeteikért fejenként 30 ezer forintot kellett fizetni, és az iskolai étkezés is 30 százalékkal lesz drágább. A gyerekeim szobái közül az egyik a szülők hálója, a másik az unokáké, a harmadik pedig a nappali, ahol az élet zajlik. A sokszorosára emelendő gázár miatt melyiket ne fűtsék? A családi nagykocsit, amelyben mindenki kényelmesen fért el, a hatósági sapka alól kikerült üzemanyag-ár miatt már csak nagyon indokolt esetben használják. Az a benyomásom, hogy az Orbán-rendszer talán legsikeresebb politikai terméke a szemünk láttára porlad szét.

Tíz mondat a „Három gyerek, három szoba, négy kerék” szállóigéről

Nemcsak születni lehet a napos oldalra, hanem el is tudunk jutni oda. S remélhetőleg nem „csigalassúsággal”, hanem négy keréken. (Faggyas Sándor újságíró, Magyar Nemzet, 2000. február 5.)

Biztosra vehető, hogy Orbán Viktor nem úgy gondolta: holnap vagy holnapután engedheti majd meg az ország minden polgára, hogy három gyereke és három szobája legyen. Nem is beszélve a négy kerékről - különösen, ha nem a gépkocsira gondolunk. (Molnár László Gábor olvasó, Magyar Hírlap, 2000. február 17.)

A Vasárnap Reggel című lap nemrégiben kiszámolta, hogy ezt az álmot félmillió forintos havi fizetésből meg is lehet valósítani. (Kósáné Kovács Magda szocialista politikus, Hetedhéthatár, 2000. március 17.)

Ha a három gyerek esetleg föl lesz emelve négyre, akkor a négy kerék sajnálatosan ugrik. (R. Székely Julianna újságíró, Magyar Hírlap, 2000. július 21.)

Azt, hogy „három gyerek, három szoba, négy kerék”, először egy francia politikus mondta. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2000. december 27.)

A „három gyerek, három szoba és négy kerék” (kis)polgári szlogenje még csak-csak benne volt a panellakásos-trabantos-nyaralós kádári világ levegőjében, így ezt nem nehéz újra a szívünkbe lopni. (Várhegyi Éva közgazdász, Mozgó Világ, 2001/1.)

Demagóg, de nem visszhangtalan jelszó. (Kende János és Wéber Attila politológusok, Népszabadság, 2001. március 10.)

A Fidesz olimpiai kampánynyitóján kibővített kívánságlistát Orbánék mintha nem fejezték volna be. Szerintem így hangzana: Három gyerek, három szoba, négy kerék, öt karika, hatalom. (Veress Jenő újságíró, Népszava, 2002. március 1.)

Eltenném a „három gyerek, három szoba, négy kerék” mondást is. Majd átpofozom: Három gázáremelés, három miniszteri útilapú, négy bankbotrány. (Mathiász Ferenc publicista a Medgyessy-kormányról, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 22.)

Érdekes módon mostanában nem emlegeti Orbán Viktor a három szobát, három gyereket és négy kereket. De még mindig szeret álmodozni a miniszterelnöki bársonyszékről. (Kőrösi Ferenc dunaharaszti olvasó, Vasárnapi Hírek, 2005. szeptember 18.)

A külföldi tulajdonban lévő cég tervezett „államosítása” nálam is kiverte a biztosítékot. S bár az ellenzéki sajtó felháborodása indokolt, médiafogyasztóként másként közelítem meg a nagy hírre vergődött ügyet. 

Évekkel ezelőtt olyan céget kerestem, amely egyetlen csomagban kínálja az összes telekommunikációs szolgáltatást. A Vodafone-nál kötöttem ki, mert híre kelt, hogy megvásárolja az UPC-t. Az OTP-t meg is bíztam azzal, hogy havi 20 ezer forintig álljon a szolgáltató rendelkezésére a világhálóért, a telefonért és a tévéműsorokért. Csakhogy a Vodafone csupán 10 ezret emelt le a számlámról, és levélben kapacitált, hogy egyenlítsek ki egy másik, 8 ezer forintos számlát is. Munkatársa elmondta, hogy egyelőre nem sikerült összehangolni a két cég digitális rendszerét.

Ez furcsának hatott a XXI. században, néhány hónap múlva be is bizonyosodott, hogy miért. A magyar állam korlátozta a két cég fúzióját, elvégre „gazdasági erőfölény” alakult volna ki a piacon. Most pedig megérkezett a visszautasíthatatlan (715 milliárd forintos) ajánlat. Egy kormány közeli magáncég és egy állami vagyonkezelő ugyanolyan erőfölényt alakíthat ki a telekommunikációs piacon. Már lehetséges ez, hisz’ a külföldi Vodafone-tulajdonos nagyvonalú kitessékelése „közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűvé minősíthető” (Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, Mandiner.hu, 2022.08.22.).

S mert a Gazdasági Versenyhivatal épp ezért nem vizsgálhatja az ügyet, kezdem kapiskálni a NER viselkedését. Volt idő, amikor egy svájci cég, a Ringier adta ki a Népszabadságot. Szerette volna 50 százaléknál nagyobb arányban birtokolni az újságot, a GVH azonban megakadályozta ebben. Majd a Ringier összefogott volna a német Springerrel, hogy megmentse a legnagyobb példányszámú politikai napilapot. A Gazdasági Versenyhivatal ezt is meghiúsította.

A gazdasági erőfölény nem ördögtől való indoklás. De ha azzal párosul, hogy az állami hirdetésektől megfosztott újságot egy osztrák stróman (Herr Pecina) átjátszotta egy kormány közeli alapítványnak, és e folyamatot már nem vizsgálhatja a Gazdasági Versenyhivatal, akkor bizony kilóg az ördög szőrös patája. Sikerült előbb veszteségessé tenni az ellenzéki hangvételi napilapot, aztán pedig megszüntetni. A Vodafone-koreográfia kísértetiesen hasonló, azzal a különbséggel, hogy a majdani telekommunikációs gigacéget aligha szünteti meg az állam.

Gondoskodik inkább arról, hogy a szolgáltatási csomagokból kimaradjanak azok a tévék, közösségi oldalak és digitális portálok, amelyek nem a kormány nótáját fújják.     

Tíz Orbán-mondat a Vodafone-akcióhoz

Olyan médiatörvényre van szükség, amely két egyenrangú csatornára osztja a magyar televíziót. Már nem elég, hogy csak egy szocialista legyen, szükség van egy polgári és nemzeti értékeken állóra is. (Magyar Nemzet, 2002. szeptember 2.)

Én igyekeztem védekezni a modern civilizáció vívmányaival szemben. Először a mobiltelefonnal szemben építettem ki védelmi vonalakat, de ezeket áttörte az élet. (tv2, 2011. május 1.)

Örömmel látom, hogy fejlődik a magyar tulajdonban lévő média, de sok még a lehetőség. (Tolna Online, 2013. június 21.)

Van egy zavar. Nem az erőben, hanem a tájékozódásban. Ennek az az oka, hogy elvesztettük a médiánkat. (Echo TV, 2015. május 1.)

Öt évvel ezelőtt a magyar média meghatározó része még német tulajdonban volt. (888.hu, 2016. december 15.)

A média-, az energia- és a bankrendszer többségét magyar kézbe vettük. (Miniszterelnök.hu, 2017. november 12.)

A szociális média a hivatalosság alatti szinten működő internetes felület. (Echo TV, 2018. április 1.)

Az új korszakban a nemzeti vállalkozásokat piaci alapon kiszolgáló kritikus infrastruktúra a döntő tényező lett, ezért a bankrendszert, az energia- és médiaszektort hazai kézbe vettük. (YouTube.com, 2018. május 10.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Hír TV, 2021. október 23.)

A baloldali vélemény csak azért tűnhet többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat. (Miniszterelnök.hu, 2022. május 19.)

Több szálon is kötődik e hónap második feléhez. 1980. augusztus 16-án született. 2019. augusztus 19-én jelentkezett be a Jobbik elnöki posztjára. Majd némi elnökösködés után kilépett a pártjából, és 2022. augusztus 20-án megalapította a Nép Pártján Mozgalmat. Nyári gyerek, aki megtanulta, hogy Szent István napján kezdődik újra a politikai szezon. Ráadásul abban az életkorban van, a negyvenes éveiben, amikor a kiégés tüneteit mutató férfiak hajlamosak a régi életüket maguk mögött hagyni.

A függetlenség ellentmondásos jelenség a politikában. Miközben Jakab Péter kiszabadult a pártfegyelem szorításából, immár független országgyűlési képviselőként elveszítette a legélesebb fegyverét. Az azonnali kérdések órájában már nem szólíthatja meg a rendszer, vagy ahogy ő szokta mondani, a „rezsim” megtestesítőjét, Orbán Viktort. Elvileg persze volna rá lehetősége, ha akadna a parlamentben akár csak egyetlen ellenzéki frakcióvezető is, aki épp őt bízná meg azzal, hogy kínos kérdést tegyen föl a miniszterelnöknek. A képviselőcsoportok vezetői azonban a saját embereiket jelölik ki e kényes feladatra, nem az ilyen-olyan okból párt nélküli honatyákat és honanyákat.

Ezzel az ellentmondással Jakab Péter is tisztában van. Tegnap két interjúja látott napvilágot, és az egyikben ezt találta mondani az újságírói megállapításra, hogy „Ősztől már nem tud Orbánhoz beszélni.”: „Piszkosul fog hiányozni.” (24.hu, 2022.08.22.) Jakab slágfertig közéleti személyiség. Az elmagyarosodott német szóban a schlag csapást, ütést jelent, a fertig pedig készt. Ütésre készen, gyorsan reagálóként, ügyesen visszavágóként adta a két interjút, amelyek közös kicsengése, hogy az új helyzetben mérsékli a parlamenti jelenlétet. Székhelyét azonban már nem az utcára tervezi áthelyezni. Ha már szék, inkább a lakásfórum műfaját választja.

Egyesével, családostul, kisközösségekben próbálja a maga oldalára állítani „a rezsim veszteseit”. Árulkodó jel, hogy ő akar lenni a nép pártján, nem pedig a nép pártját alapítaná meg az újdonsült mozgalomból. Vajon mire lesz képes a hazai közélet talán legszínesebb egyénisége? A zsidó felmenőkkel megáldott, katolikus vallásban nevelkedett, roma gimnáziumban történelmet tanító, de a zsidókat és a cigányokat gyűlölő pártból indult politikus képes lesz-e képviselni az Orbán-rendszer áldozatait?           

Tíz mondat Jakab Pétertől (2022. augusztus 22.)

Ma már odaállnék Márki-Zay mögé a választási vereség estéjén. (24.hu)

Törpepártból van elég. (ATV)

Önmagukba temetkező pártok vannak. (24.hu)

A Jobbik tért át a hatalom útjára. (ATV)

A Jobbik átállt a hatalom oldalára. (ATV)

A Jobbik jelenleg a Fidesz szekerét tolja. (24.hu)

Az egész rendszer rohad. (24.hu)

A rezsim veszteseit akarom képviselni. (24.hu)

Sokat mondó, hogy néhány nap alatt 14 ezren jelentkeztek online. (24.hu)

Online módon 16 ezren jelentkeztek. (ATV)

Ha átgondolt elképzelést tulajdonítunk a hatalmon lévőknek, akkor a kata módosítását egy sarcolási folyamatba illeszthetjük. A kormányzat közteherviselésbe édesgette a (kényszer)vállalkozókat, akik ügyesen cselezték ki az adózást. Majd a 2022-es választás után elérkezettnek látta az időt, hogy több pénzt sajtoljon ki belőlük. De ha nem feltételezünk távlatos gondolkodást a kormányzókról, az országgyűlési választás eredményéből indulhatunk ki. Miután a (f)osztogató állam kiköltekezett, a győzelem után körülnézett, vajon miként lehetne betömködni a költségvetésben tátongó lyukakat.

Mindkét változat alapja a kérdés, hogy a katások, akiket „régen maszeknek hívtak” (Orbán Viktor, Magyar Rádió, 2022.07.15.) valójában hányan is vannak. E bejegyzés utáni összeállításból négy magatartásforma rajzolódik ki. Az a benyomásom, hogy a politikusok inkább saccolnak, mint pontosan fogalmaznak. Holott a kormánypárti döntéshozók súlyos milliárdokért közvélemény-kutató intézeteket működtetnek, és majd’ mindent mérnek. Az ellenzéki politikusoknak kevesebb esélyük van ugyan a tisztánlátásra, de azért az ő pártjaikhoz is kapcsolódnak közvélemény-kutató cégek.

A közgazdászok álláspontját egy volt politikus, Bokros Lajos hajdani pénzügyminiszter fogalmazta meg a legőszintébben. Szerinte „A kata úgy rossz, ahogy van.” (ATV, 2022.08.10.) Ő kimondhatja ezt, ellentétben azokkal, akiknek még van politikai ambíciójuk. Márpedig ha van, akkor hajlamosak kihasználni a katások elégedetlenségben rejlő politikai lehetőséget, noha majdani hatalomgyakorlóként a kiegyenlítettebb közterherviselésben volnának érdekeltek.

A harmadik magatartásformát az érdekvédelmi szervezetek képviselik, például a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara egymással is vetélkedő vezetői. Az ötezer forintos kényszer-tagdíjjal sorozták be a legtöbb katás vállalkozót, és ahelyett, hogy a saját adataikat használnák, képmutató módon a módszerei miatt nem túl hiteles Központi Statisztikai Hivatal „adataira” hivatkoznak.

Mi, újságírók testesítjük meg a negyedik magatartásformát. Nem könnyű persze a döntéshozókat szóra bírni, mégis attól tartok, nem követtünk el mindent, hogy a nagy hírre vergődött katamódosítás ügyében indoklásra kényszerítsük azokat a fránya politikusokat. Ennek következtében káosz alakult ki a nyilvánosság fórumain, ezt tükrözi az alább olvasható idézetcsokor.  

Tíz mondat a katásokról

A kata olyanokat is bevont a közteherviselésbe, akik korábban nem voltak részesei annak. Nagyon sikeres lett, talán túlzóan is, ma már csaknem 430 ezren adóznak ilyen kedvezményes formában. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Népszava, 2022. május 6.)

Orbán kényszerít több százezer magyart több adó fizetésére és bonyolult könyvelési adminisztrációra a kata megszüntetésével. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Facebook.com, 2022. július 12.)

460 ezer ember érintett a katában. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Klubrádió, 2022. július 13.)

50-150 ezer kisvállalkozónak találtuk ki a katát. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. július 15.)

Háborús körülmények között elbír az ország 100-150 ezer katást, de nem bír el 450 ezret. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. július 15.)

A kataszabályozás átalakítása 4,5 millió főt előnyösen érint, hátrányosan 300 ezret. (György László államtitkár, Magyar Nemzet Online, 2022. július 17.)

Több mint 400 ezer vállalkozóra kimondják, hogy csalók. (Donáth Anna Momentum-politikus, ATV, 2022. július 19.)

Jelenleg 430 ezren katáznak. (F. Szabó Emese újságíró, Magyar Narancs, 2022. július 28.)

A 800 ezer egyéni vállalkozó közül 450 ezer katás. (Nagy Elek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Klubrádió, 2022. augusztus 2.)

A KSH adatai szerint mintegy 800 ezer vállalkozás van, ebből 450 ezer katás. (Nagy Elek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Magyar Narancs, 2022. augusztus 11.)

A legutóbbi napokban a politikusok kivonultak a közéletből. Helyettük Tóta W. Árpád gyurcsányozott, Vásárhelyi Mária nyelvelt, Gajdics Ottó morzsolt, Fluor Tomi pedig rolexezett. Lefülelt mondatok.

Marad a tiltakozgatás, a sajtótájékozgatás, a közvéleményezkedés. (Rab László újságíró az ellenzéki pártokról, VárosiKurír.hu, augusztus 14.)

A Mi Hazánk könyveket darál tüzelőként, nyugdíjasoknak. (Szűcs Róbert Gábor nyugalmazott diplomata, Facebook.com, augusztus 15.)

Az ellenzékünk tényleg egy rakásnyi szerencsétlenség. (Gyenge Dániel publicista, Azonnali.hu, augusztus 16.)

Lennivalók is vannak, nemcsak tennivalók. (Müller Péter Sziámi költő, Válaszonline.hu, augusztus 16.)

Nem jó érzés így, nyolcadik helyen látni Katinkát. (Mutina Ágnes volt válogatott úszó, M4, augusztus 16.)

Hosszú Katinka lassanként állam lett az államban. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, augusztus 17.)

Legalább az anyanyelvünk ne váljon a Fidesz martalékává, ha már az országunk azzá vált. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, augusztus 17.)

A magyar külpolitika álcázott belpolitika. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, augusztus 18.)

Lassan ott tartunk, hogy minden olyan kulturális produkciónak csak örülni lehet, amely mögött nem a magyar kormány kultúrfelelősei állnak. (Legát Tibor újságíró, Magyar Narancs, augusztus 18.)

Ha tudtam volna, hogy 7 milliós rolexszel jár a kereszténység, kicsit jobban hittem volna istenben. (Fluor Tomi celeb Tóth Gabi celebről, Twitter.com, augusztus 18.)

Társaival szemben kivételezett helyzetet harcolt ki magának a szövetségben és a politikai térben is. Ő az úszás Tóth Gabija. (Vincze Attila újságíró Hosszú Katinkáról, Népszava, augusztus 19.)  

Minden politikai oldalon vannak kevésbé elkötelezett, ide-oda csapódó, a nehézségek láttán könnyen lemorzsolódó választópolgárok. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, augusztus 19.)

Elhihető-e, hogy pont ő tudná jobban csinálni? (Tóta W. Árpád publicista Gyurcsány Ferencről, hvg.hu, augusztus 19.)

Mostantól nem szeretnék csak a saját buborékomban élni. (Osvárt Andrea színész-producer, Magyar Hang, augusztus 19.)

A beszélgetés a semmittevés legkellemesebb formája. (Odze György író, Facebook.com, augusztus 19.)

Jó volt nézni, ahogyan megy a bot. (Tóth Anna atléta, a 4x100-as váltó tagja a müncheni Európa-bajnokságról, Masz.hu, augusztus 19.)

A mérkőzést rögtön érdekessé tették a villámok. (Hornyák Zsolt felcsúti fociedző, Baon.hu, augusztus 20.)

Az eső elmossa a rongyrázást. (Molnár Bálint publicista a tervezett budapesti tűzijátékról, KolozsváriSzalonna.blog, augusztus 20.)

Hatékony megoldás, ha a közéletben nem hozzájuk beszélnek az őket leváltani készülők, hanem róluk. (Lévai Júlia publicista, Facebook.com, augusztus 20.)

Szabó Bálintnak sikerült gazdatüntetést szerveznie gazdák nélkül. (Péter Alvarez újságíró, 168.hu, augusztus 21.)

Mit csináljak, nem tudok lassabban úszni. (Milák Kristóf világ- és Európa-bajnok úszó, NemzetiSport.hu, augusztus 21.)

Figyelemre méltó cikk jelent meg az ellenzék egyetlen napilapjában. Vincze Attila értelmezte Hosszú Katinka sorsát, aki a Rómában megrendezett Európa-bajnokságról helyezésekkel tért haza. A sportújságíró szerint „Társaival szemben kivételezett helyzetet harcolt ki magának a szövetségben és a politikai térben is. Ő az úszás Tóth Gabija.” (Népszava, 2022.08.19.) Értékítéletében van igazság, olimpiai bajnoknőnk pályafutását mégis más nézőpontból közelíteném meg.  

Amerikában megtanulta a nemzetközi érintkezés nyelvét, és kitanulta a marketing-fogásokat. Eladható portékát csinált magából azzal, hogy az uszodai edzések egyhangúságát fölcserélte a világjárással. Edzőpartnerül a világ legjobb úszóit használta. Ha egy versenyen 8-10 számban indult, akkor nem mindig ő győzött ugyan, de eszményi körülmények között gyakorolta mind a négy úszásnemet. A mezőny legjobb vegyesúszója lett. Külföldön kereste a pénzt, itthon pedig minden és majd’ mindenki a kezére játszott.

Közben telt-múlt az idő. Elérte a harmincat, és jött az a fránya koronavírus, amely szüneteltette a világjárást. Mire túljutottunk a járványon, a legjobb számaiban is hátrébb szorult. Pedzegette a befejezést, Rómában mégis arról számolt be az újságíróknak, hogy az Aréna sportszer-gyár a két év múlva esedékes párizsi olimpiáig hosszabbított vele szerződést. Arról kezdett beszélni, hogy talán ki kéne tartani Párizsig.

Egy másik olimpiai bajnokunkat, Pars Krisztián kalapácsvetőt negyvenen túl is meg-meghívják másodosztályú nemzetközi versenyekre. S bár tíz méterrel kevesebbet dob hajdani önmagánál, a hangosbeszélő bemondhatja, hogy olimpiai bajnok is van a mezőnyben. Némi túlzással azért fizetik, hogy gratuláljon a győzteseknek. Hosszú Katinkának ettől a sorstól kellene megkímélni önmagát. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy mint annyi élsportolónk (és politikusunk), ő sem képes a megfelelő időben visszavonulni.

A címbéli vesszőfutás egyébként azt jelenti, hogy két sor áll fel, és a katonák kezében fűzfa- vagy puskavessző. A elítélt oda-vissza fut köztük, meztelen hátára pedig záporoznak az ütések. Jancsó Miklós Szegénylegények című filmjében nem katonát, hanem tetőtől talpig meztelen lányt ütlegelnek, ettől még drámaibb a kiszolgáltatottság. A kétperces jelenet föllelhető a világhálón, és tanítják a rendezőképzésben. Háromszoros olimpiai bajnokunk, Katinka valaha annyira kiemelkedett a habokból, hogy a vízen is tudott járni. Félő, hogy most már inkább a vesszőfutás vár rá.

Tíz mondat a visszavonulásról

Egy magára valamit is adó politikusnak ezek után le kell vonnia a szükséges konzekvenciákat, s „illik” visszavonulnia. (Gyurcsány Ferenc ifjúságszervezeti vezető, Népszabadság, 1990. február 23.)

Debrecenben több mint 1200 hallgatóm van, ami az egyetem történetében is példátlan. Én azt kívánom a politikai élet mai szereplőinek, hogy legyen hová visszavonulniuk. (Pozsgay Imre volt MSZMP-politikus, egyetemi tanár, Vas Népe, 1996. május 14.)

Horn Gyula nem vonult teljesen vissza. (Keleti György szocialista politikus, 24 Óra, 1998. szeptember 5.)

Többeket az tart meg a nagypolitikában, mert nincs hová visszavonulni. Medgyessynek van. (Popper Péter pszichológus, Dunaújvárosi Hírlap, 2001. május 22.)

Amikor tényleg vissza kellett volna vonulnom, eltévesztettem a tempót. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök a 2008-as népszavazásról, hvg.hu, 2013. szeptember 16.)

Ez Magyarország - a tények visszavonulnak az indulatok elől. (Szele Tamás újságíró, Facebook.com, 2017. szeptember 26.)

Ha Angela Merkel visszavonul a kancellárságtól, 2019 nyarától Orbán Viktor lesz az Európai Tanács legrégebbi tagja, az európai politika doyenje. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, Magyar Idők, 2018. december 29.)

Ha államfői minőségében voltak is kritikusai, azt senki sem vitathatja, hogy félig visszavonultan is a magyar sport legtekintélyesebb vezetője. (Novák Miklós sportújságíró Schmitt Pálról, Magyar Nemzet, 2019. december 28.)

A Fidesznek ajándék, hogy Gyurcsány sosem vonult vissza. (Lakatos Júlia politológus, ATV, 2021. június 18.)

Mindenki megértené, ha Parragh úr sűrű bocsánatkérések közepette visszavonulna a közéletből. (Salamon Lajos, a Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke a katáról, Népszava, 2022. május 27.)                

Az énekesnőnek beszólt egy másik celeb. Fluor Tomi ezt mondta Tóth Gabiról: „Ha tudtam volna, hogy 7 milliós rolexszel jár a kereszténység, kicsit jobban hittem volna Istenben.” Épületes vitájuk végigviharzott a világhálón. Na, ez az, ami szót sem érdemel ebben a rovatban. Van viszont valami, ami elgondolkoztatott belőle. 

Az idézet a hvg.hu-n látott napvilágot, és a szerkesztőség nagy kezdőbetűvel írta az istent, holott a fanyalgó celeb még kicsivel adta közre a Twitteren. A változtatás helyes, mert a két isten között az a különbség, hogy akiről úgy vélik: ő teremtette a világot, azt nagy i-vel szokás írni. Akik viszont nem hisznek benne, de megemlítik, kis i-vel írják. Ha tehát Tomi celeb azt pedzegette, hogy kicsit jobban hitt volna benne, akkor szerencsésebb lett volna, hogy a nagy kezdőbetűt választja. Csakhogy van egy másik íratlan szabály is.

Ha idézünk valamit valahol, az eredeti lelőhelynek megfelelően kéne közreadni. Nem akarom eldönteni, helyesen cselekedett-e a szerkesztőség, amikor helyesbítette egy celeb pontatlanságát. Beérem azzal, hogy tudatosítok egy ellentmondást. Vannak például szekularizált szavaink, amelyekben az isten kisbetűvel írandó. Az istenadta, az istenbizony, az istenes, az istenfélő, az istenhozzád, az istenhívő, az isteni, az istenigazából, az istenít, az istennő, az istenség, az istentagadó, az istentelen, az istentisztelet vagy éppen az istenuccse. A legutóbbinál tetten érhető a nagybetűből kisbetűbe való átfejlődés.

A furcsa szó az Isten engem úgy segéljen! esküszövegből származik. A nádorok és kancellárok így fejezték ki azonosulásukat a hatalommal az uralkodó és a papok jelenlétében. De az állam és egyház szétválasztásával a hosszú és értelmes mondat kiürült, lerövidült, és lett belőle egy szólás. A bejegyzésem utáni összeállításban van egy idézet, amely szintén az átfejlődést tükrözi. Hende Csaba Fidesz-politikus az országgyűlési választás előtt egy szombathelyi körzetben szembe találta magát Ungár Péter ellenzéki politikussal.

Csúfondáros mondandójában az istenbizony kifejezést használta, mely Bizony Istenként még  esküforma volt. Azt jelentette, hogy „Ez az állítás olyan igaz, mint az, hogy van Isten.” Az évszázadok múlásával megkopott, a szekularizációval pedig kiszabadult a vallási bíróságok hatásköréből. Manapság állandósult szókapcsolatként egybeírjuk, ráadásul az istent immár kisbetűvel. Ettől persze az istenhívő Hende Csaba vasárnap délelőttönként még beülhet a szombathelyi templom istentiszteletére. 

Tíz mondat az istenekről

Biztos, hogy több isten van. Egy nem bírná. (Tar Sándor író, Magyar Narancs, 1998. július 23.) 

Orbán és Isten között az a különbség, hogy az isten nem akar Orbán lenni. (Hofi Géza humorista, Kisalföld, 2001. március 3.)

Miután a történelmet előzékenyen átengedte Istennek, a Fidesz a médiában tör a mindenható szerepére. (Jakus Ibolya újságíró, HVG, 2010. június 19.)

A média átveszi azt a szerepet, amit Isten töltött be a lelkünkben. (Pálffy István KDNP-politikus, Napló, 2013. február 15.)

Szerencsére ez az istenáldotta tehetség vezeti az országot. (Szikora Róbert zenész Orbán Viktorról, 24.hu, 2020. június 29.)

Ez a világjárvány Isten büntetése. (Szikora Róbert zenész, Bors Online, 2020. november 10.)

Nálunk az alaptörvény Istennel kezdődik. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet, 2020. november 14.)

A hívek imádságát kell Isten elé vinnem. Előfordulhat, hogy egyik nap Orbánért, a másik nap Gyurcsányért imádkozom. (Hodász András katolikus pap, 24.hu, 2021. március 14.)

Istenbizony, ha így folytatja, akkor megmondom a mamájának. (Hende Csaba Fidesz-politikus Ungár Péterről és Schmidt Máriáról, Nyugat.hu, 2022. március 2.)

Ha tudtam volna, hogy 7 milliós rolexszel jár a kereszténység, kicsit jobban hittem volna istenben. (Fluor Tomi celeb Tóth Gabi celebről, Twitter.com, 2022. augusztus 18.)

Ama bizonyos üdülővonat Miskolcról indult Fonyódra. Csakhogy Érdnél a mozdony nem a Balaton, hanem a Duna irányába fordult. Némi bolyongás után, 130 perces késéssel érkezett végső állomáshelyére. A legutóbbi napokban több száz cikk és több ezer komment szerzője csúfolódott rajta, a MÁV-ot és a közállapotokat marasztalták el. Ám a feltételezésekkel ellentétben nem ez volt az egyetlen eltévedt vonat a magyar államvasutak 177 éves történetében. Egy másik három „fölfedezőjéből” már csak én vagyok életben.

A Magyar Nemzet washingtoni tudósítójával, Avar Jánossal 1984 májusában Braham professzort látogattuk meg New York-i irodájában. A neves holokauszt-kutató erdélyi nevéből, az Ábrahám Adolfból állította össze magának Amerikában a Randolph L. Braham nevet. Egy órát szánt ránk. Már vagy fél órája beszélgettünk, amikor egy itthoni dokumentumfilmet említettem meg, amelyben a győri gettó kényszerű lakóit csendőrök kísérik a marhavagonokhoz. A menetben láttam mosolygó arcokat. Vajon minek örültek?

A professzor izgatott lett, és elnézést kért, hogy magukra hagy bennünket, de utánanézne valaminek. Egy óra múlva tért vissza. Az eredményt az Élet és Irodalom 1984. június 15-i számában olvasható interjú alapján foglalom össze. Braham professzor a győri bevagonírozást az úgynevezett Joel Brand-akcióval hozta összefüggésbe. A hazai zsidóság egyik vezetője fölkereste Eichmann SS-Obersturmbannführert, aki kis létszámú egységével Budapestről felügyelte a deportálásokat. Felajánlott neki 12 ezer teherautót a magyar zsidókért.

A német alezredes tudomásul vette a szokatlan ajánlatot, és amíg Brand rábeszéli a náciellenes szövetséges hatalmakat a cserére, „zárolt” 30 ezer zsidót. Márpedig a német birodalom osztrák tartományához a győri gettó volt a legközelebb. Mezőgazdasági munkára indították tehát „a két lábon járó zálogokat”. A zsúfolt szerelvény el is indult északra, Érsekújvár felé, majd nyugat helyett keletnek fordult. A vonatparancsnok SS-Scharführer (őrmester) Kassán vette észre a tévedést, és felhívta főnökét, aki ezt mondta neki: „Ha már ott vagy, vidd tovább őket Auschwitzba, majd küldök másokat Ausztriába.”

Az interjú megjelenése óta csaknem négy évtized telt el. A kutatók már árnyaltabban értelmezik az 1944-es történetet, a lényeg azonban aligha változott. Braham professzor így fogalmazta meg 1984-ben: „A sors tragikus tréfája, hogy a győri zsidók halálának árán szegedi és debreceni zsidók ezrei maradtak életben.”

Tíz mondat a holokausztról

Tudja, Horn úr, nekem az az érzésem, hogy önök már akkor a pogromra és holokausztra gyanakodnak, mikor állami pénzen nem az első osztályon repülnek. (Lovas István újságíró Horn Gábor államtitkárhoz, Magyar Demokrata, 2008. július 16.)

A holokauszt idején üldözött vad voltam, mindenkitől félnem kellett. (Heller Ágnes filozófus, 168 Óra, 2009. május 14.)

Az én szememben a holokauszt idején történtek lényege, hogy megfosztják az áldozatokat a személyiségüktől. (Majtényi László alkotmányjogász, Antiszemitizmus.hu, 2009. október 24.)

Auschwitzról a holokauszt előtti nyelven beszélni többé nem lehet. (Kertész Imre író, HVG, 2011. október 8.)

Attól nem tartok, hogy még egyszer eljutunk odáig, mint a holokauszt idején. Az Európai Unió ezt nem hagyná. (Jávor Mátyás, a székesfehérvári zsidó hitközség elnöke, Fejér Megyei Hírlap, 2011. október 15.)

A kultúrában feszül egymásnak a társadalom holokauszt- és trianonsérült része. (Puzsér Róbert publicista, Facebook.com, 2013. március 9.)

Amíg valaki szappant húz egy zsinagóga kerítésére, addig nem szabad hallgatni a holokausztról. (Markovics Zsolt szegedi főrabbi, Délmagyar.hu, 2013. szeptember 24.)

Az sem élte túl a holokausztot, aki túlélte. (Ungvári Tamáa művelődéstörténész, Népszava, 2016. április 1.)

A Horthy-kultusz a holokauszt relativizálása. (Krausz Tamás történész, ATV, 2018. szeptember 4.)

A holokauszt magyarországi történetével kapcsolatban a német megszállás nem mentség, maximum magyarázkodás. (Pokorni Zoltán Fidesz-politikus, XII. kerületi polgármester (Mazsihisz.hu, 2020. január 13.)

Van egy rovatom, a Lefülelt mondatok, idestova három évtizede veszik át az újságok. Összegyűjtöm benne a mögöttünk hagyott hét legjellemzőbb mondatait. Sokáig voltam filmkritikus, és a rendezőktől eltanultam a  montázstechnikát. Azt, hogy két látszólag különböző mozzanat egymás mellé helyezésével új tudattartalmat hozhatunk létre a néző (az olvasó) tudatában. Példa a legutóbbi összeállításból.

Tamás Ervin figyelemre méltó mondata a Jelen című hetilapból: „A kiáltó ellentmondásokat zömmel a független portálok újságírói veszik észre.” Másnap a fészbukon egy másik újságíró, a szegedi Hollósi Zsolt ezt pedzegette: „Az adófizetők pénzéből fenntartott honvédségi repülőgép igazából egy kormányzati mediterrán nyaralójárat.” Akaratlanul is az egyik frissiben feltárt ellentmondásra utalt. Miniszterelnökünk a szomszédban zajló háború nyomán szükségállapotot szavaztatott meg a parlamenti többségével, majd a háborús készültséghez létfontosságú honvédségi repülőgéppel elment nyaralni egy dalmáciai szigetre.

Nem vagyok híve a szájbarágásnak, és abban reménykedtem, hogy az egymás után idézett mondatokból mások is ugyanerre a következtetésre jutnak. Már nem vagyok biztos ebben, mert a portál, amely átvette a Lefülelt mondatokat, azzal tisztelt meg, hogy hirdetést is helyezett mellé. Ezzel nincs baj, elvégre egy budai magánkórház radiológust keresett. Csakhogy az idézett első és második mondat közé tördelve ez a szöveg vonta magára a figyelmet: „Indukciós Főzőlap 4 automata funkcióval.” Vajon a főzőlapot miért írták nagy kezdőbetűvel? Ráadásul a rövid mondatban két idegen szó is található.

Eme összefüggésben az indukciós jelzővel magam se vagyok tisztában, márpedig ha első olvasásra nem értem meg az üzenetet, akkor a hirdetés kidobott pénz. Ennél is fontosabb tanulság azonban, hogy az idézett két mondat közt a montázs révén teremtett összefüggés aligha rajzolódik ki az olvasó tudatában. Az egészből nem azt szeretném kihozni, hogy a szerkesztők azért közölnek cikkeket, mert a sorok közé tördelt reklámokkal  akarják szétrombolni a bennük rejlő gondolatokat. Inkább az a benyomásom, hogy nem figyelnek oda a cikkek tartalmára. Például olyan reklámokat is közölnek, amelyek nem felelnek meg a hirdetők abbéli szándékának, hogy el akarják adni a portékájukat.

Eljutottunk odáig, hogy az a fránya cikk helykitöltő elem lett két hirdetés között.

Tíz mondat a reklámról

A reklámok a kor útonállói. (Panek Zoltán író, Új Magyarország, 1994. június 30.)

A reklám könnyű gyógyszer. Nem oldja meg a bajokat, csak enyhíti a fájdalmat. (Hankiss Elemér szociológus, Magyar Nemzet, 1997. július 14.)

Bosszant, hogy a nagyszerű reklámszövegeket rendszeresen filmrészletekkel zavarják. (Donát Róbert veszprémi tanár, Napló, 1997. augusztus 18.)

Vicces lenne, ha a reklámot megszakítanák, mondjuk, egy vers beolvasásával. (Lányi András író-filmrendező, Fejér Megyei Hírlap, 1998. szeptember 12.)

A kereskedelmi csatorna voltaképpen egy 24 órás reklámfolyam, amit néha megszakít egy-egy műsorelem. (Stahl Judit műsorvezető, Magyar Narancs, 2003. január 9.)

Az a jó reklám, amit nem felejtünk el. (Réz Pál műfordító, Duna TV, 2012. augusztus 8.)

A reklám ne művészi legyen, hanem eredményes. (Klapka György üzletember, ATV, 2014. január 30.)

A sajtó egyik része a kormány és a Fidesz-közeli cégek apanázsából él. A másik része láb- és körömgombából és a hüvelyszárazságból. (Hell István közíró, Facebook.com, 2017. október 24.)

Van a telefonomon egy vírus, amely reklámokat jelenít meg. Telepítettem egy vírusirtót, amely ingyenes, ha beleegyezek, hogy reklámokat jelenítsen meg. (Szele Tamás újságíró, Facebook.com, 2018. december 11.)

Nem akartam két Stop Soros!-reklám között szerepelni. (Istenes Bence műsorvezető egy ajánlat visszautasításáról, hvg.hu, 2021. szeptember 19.)