Apám fiókjában találtam egy lufit. Fehér volt, az alján furcsa kidudorodással. Felfújtam, és bekötöttem a szárát. A szüleim arra jöttek haza, hogy lógott a plafonról. Apám nevetett, nagyfiúnak nevezett, és száműzött a nappali sezlonjára. Fűtésére nem telt a családi jövedelemből, ezért a múlt század hatvanas éveit ősztől tavaszig dunyha alatt töltöttem, néha melegített téglával a lábamnál. A régi történet azért bukkant föl emlékezetem mélyéről, mert épp a miniszterelnök egyik mondásának néztem utána.

Évértékelőt tartott a Vigadóban, és 2000. február 3-án, csütörtökön tíz pontban foglalta össze a céljait. Ezek egyike volt, hogy „Mindenkinek lehessen három gyereke, három szobája és négy kereke.” Volt, aki a szlogent 1928-ból eredeztette. Az amerikai republikánusok azzal kampányoltak, hogy „Csirkét minden fazékba, autót minden garázsba!” De olyan értelmező is akadt a nyilvánosság fórumain, akit az orbáni mondás a Steyr-Puch reklámjára emlékeztetett a múlt század ötvenes éveiből. A cég német nyelvterületen így hirdette az 500-as kisautóját: „Eine Frau, zwei Kinder, drei Zimmer, vier Räder.” Vagyis egy feleség, két gyerek, három szoba, négy kerék.

Az évértékelőt követő eredetkutatás a miniszterelnököt arra ösztönözte, hogy bevallja: a szállóigét egy francia politikustól kölcsönözte, aki egyébként nem nevezett meg. Azóta több mint két évtized telt el, és bár a művelődéstörténeti nyomozásban nem jutottunk dűlőre, a magyar nyelvterületen Orbán Viktornak tulajdonított mondás az értelmezők szerint a kispolgári eszmény, a polgári életforma, az akkoriban félmilliós, manapság pedig a pénzromlás miatt milliós havi jövedelem szerves tartozéka. Csakhogy nyakunkon az energiagondokkal súlyosbított gazdasági válság, és firtatjuk a lehetséges következményeket.

Unokáim ingyenesen kapják ugyan a tankönyveket, de a papírár 30 százalékos növelése miatt a füzeteikért fejenként 30 ezer forintot kellett fizetni, és az iskolai étkezés is 30 százalékkal lesz drágább. A gyerekeim szobái közül az egyik a szülők hálója, a másik az unokáké, a harmadik pedig a nappali, ahol az élet zajlik. A sokszorosára emelendő gázár miatt melyiket ne fűtsék? A családi nagykocsit, amelyben mindenki kényelmesen fért el, a hatósági sapka alól kikerült üzemanyag-ár miatt már csak nagyon indokolt esetben használják. Az a benyomásom, hogy az Orbán-rendszer talán legsikeresebb politikai terméke a szemünk láttára porlad szét.

Tíz mondat a „Három gyerek, három szoba, négy kerék” szállóigéről

Nemcsak születni lehet a napos oldalra, hanem el is tudunk jutni oda. S remélhetőleg nem „csigalassúsággal”, hanem négy keréken. (Faggyas Sándor újságíró, Magyar Nemzet, 2000. február 5.)

Biztosra vehető, hogy Orbán Viktor nem úgy gondolta: holnap vagy holnapután engedheti majd meg az ország minden polgára, hogy három gyereke és három szobája legyen. Nem is beszélve a négy kerékről - különösen, ha nem a gépkocsira gondolunk. (Molnár László Gábor olvasó, Magyar Hírlap, 2000. február 17.)

A Vasárnap Reggel című lap nemrégiben kiszámolta, hogy ezt az álmot félmillió forintos havi fizetésből meg is lehet valósítani. (Kósáné Kovács Magda szocialista politikus, Hetedhéthatár, 2000. március 17.)

Ha a három gyerek esetleg föl lesz emelve négyre, akkor a négy kerék sajnálatosan ugrik. (R. Székely Julianna újságíró, Magyar Hírlap, 2000. július 21.)

Azt, hogy „három gyerek, három szoba, négy kerék”, először egy francia politikus mondta. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2000. december 27.)

A „három gyerek, három szoba és négy kerék” (kis)polgári szlogenje még csak-csak benne volt a panellakásos-trabantos-nyaralós kádári világ levegőjében, így ezt nem nehéz újra a szívünkbe lopni. (Várhegyi Éva közgazdász, Mozgó Világ, 2001/1.)

Demagóg, de nem visszhangtalan jelszó. (Kende János és Wéber Attila politológusok, Népszabadság, 2001. március 10.)

A Fidesz olimpiai kampánynyitóján kibővített kívánságlistát Orbánék mintha nem fejezték volna be. Szerintem így hangzana: Három gyerek, három szoba, négy kerék, öt karika, hatalom. (Veress Jenő újságíró, Népszava, 2002. március 1.)

Eltenném a „három gyerek, három szoba, négy kerék” mondást is. Majd átpofozom: Három gázáremelés, három miniszteri útilapú, négy bankbotrány. (Mathiász Ferenc publicista a Medgyessy-kormányról, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 22.)

Érdekes módon mostanában nem emlegeti Orbán Viktor a három szobát, három gyereket és négy kereket. De még mindig szeret álmodozni a miniszterelnöki bársonyszékről. (Kőrösi Ferenc dunaharaszti olvasó, Vasárnapi Hírek, 2005. szeptember 18.)