A Hír TV közel áll a kormányzathoz, bár nem közszolgálati orgánum. Azt vettem észre, hogy az ellenzék talán legismertebb politikusát, Gyurcsány Ferencet következetesen „bukott miniszterelnök”-nek nevezi. S mert a híradóműsorok bemondói súgógépről olvassák a szöveget, nem állítható róluk, hogy a magánvéleményüket adják közre.

Amúgy az említett közéleti személyiségért én se rajongok. De ha bemondó volnék egy tévében, megkérdezném a szerkesztőt, vajon nem volna-e szerencsésebb és tárgyszerűbb volt miniszterelnöknek nevezni. A demokráciában ugyanis választási vetésforgó van, és a végrehajtó hatalom fejének, a miniszterelnöknek a szavatossága előbb-utóbb lejár. Márpedig ha volt helyett bukottnak nevezik, akkor eme értelmezésben óhatatlanul benne rejlik, hogy akik a bemondókra erőltetik a ténymegállapító helyett az értékítéletes jelzőt, már nem tekintik demokratikusnak a hatalom gyakorlását.

Mellesleg a jelenlegi (örökös?) miniszterelnöknek is meg kellett válnia a hatalomtól 2002-ben. Mégse nevezték 2010-ig, újbóli hatalomra jutásáig bukottnak. Vagy ha nem jól emlékszem erre, akkor a nyilvánosság kormány közeli fórumain megszólalók rosszul tették. Amennyire mostanság a kormánypárti sajtóban Gyurcsány Ferenc eposzi jelzője a bukott, az ajvékolni igét épp annyira egyezményesen írják, mondják az ellenzéki politikusok és publicisták tevékenységére. Az ajvé jiddis indulatszó, azt jelenti, hogy ajaj. Szótári jelentése jajgat, óbégat, siránkozik. De tágabb (dühösebb) értelemben jelentheti azt is, hogy háborog, hőbörög, méltatlankodik, neheztel, tajtékzik, tiltakozik, zúgolódik.

Tobzódunk tehát a rokon értelmű szavakban, a kormánypárti megmondó-emberek mégis ragaszkodnak az ajvékolnihoz? Csak tán nem azért, hogy így fejezzék ki a fenntartásukat egy miniszterelnöki kijelentés ellen? Orbán Viktor szerint ugyanis „Mindenki ismeri a kormány álláspontját, az antiszemitizmussal szembeni zéró toleranciát.” (Miniszterelnök.hu, 2017. június 27.) Tartalmilag egyetértek vele, bár a megértést nehezíti, hogy egyetlen mondatban három idegen szót használt. Az antiszemitizmus ugyebár zsidóellenességet, zsidógyűlöletet jelent. A zéró nullát, semmit, a tolerancia pedig türelmességet mások vallása, véleménye, világnézete iránt.

Helyes, hogy a kormányzat nem tűri a zsidók megbélyegzését. Bizonyára ezzel magyarázható, hogy az antiszemitizmust nem engedi közel magához, csupán az antiszemitákat.

Tíz mondat a szavakról

A szavaknak nem a kimondásához kell bátorság, hanem a megfogalmazásához. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2006. március 25.)

A választó talán már akkor sem hinné el, hogy őszinte szavakat hall, ha véletlenül egy politikus ezzel kísérletezne. (Török Gábor politológus, Index.hu, 2011. március 2.)

Ez a rendszer a szegénységre és a boldogtalanságra nem talál szavakat. (Kácsor Zsolt publicista, Népszabadság Online, 2013. augusztus 31.)

Elég az a háború, amit szavakkal vívunk. (Kövér László Fidesz-politikus, Heti Válasz, 2013.  október 3.)

Ami van, az a demokrácia kifacsart, béna változata. Erre keressük a szavakat. (Esterházy Péter író, Könyvesblog.hu, 2015. július 27.)

A tudomány nehezen találja a szavakat. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Klubrádió, 2017. január 13.)

A szavak ideje lejárt. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2018. március 15.)

Az összes politikai gazemberség a szavakkal kezdődött. (Ungváry Rudolf író, 24.hu, 2019. augusztus 23.)

A politikában a szavak is tettek. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Klubrádió, 2019. szeptember 11.)

Főleg az s végű szavakat szereti, mert azokat jól lehet sziszegni: liberális, migráns, Soros, vírus. (Farkasházy Tivadar újságíró Orbán Viktorról, Válaszonline.hu, 2020. május 8.)

Tegnap este két szemüveges nő nézett egymással farkasszemet. A szólás azt jelenti, hogy az ellenfelek mereven nézik egymást, igyekeznek kifürkészni a másik gyenge pontját. A helyzet azért volt érdekes, mert a stúdióvendég évekig ült a jelenlegi műsorvezető székében. S addig faggatta a politikusokat, amíg ki nem mondták azt, amit a világ minden kincséért el nem árultak volna.

Kálmán Olga idén áprilisban lett országgyűlési képviselő. Érthető, hogy pártja, a Demokratikus Koalíció fölkérte, legyen a képviselőcsoport szóvivője. Elvégre műsorvezetői előéletében megtanulta, hogyan kell a megírt szöveget úgy olvasni a súgógépről, mintha a megkomponált mondatok épp akkor jutottak volna az eszébe. A stúdiószereplésnek azonban volt egy ugyancsak tegnapi előzménye. A DK-frakció szóvivője sajtótájékoztatót tartott, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter ugyanis az InfoRádióban a hatósági ársapkákról beszélt, és azt mondta róluk, hogy előbb-utóbb ki kell vezetni őket a piacról.

A sajtótájékoztató háromperces videó-összefoglalójában az újságíróból lett szóvivő kilencszer használta az ársapka kifejezést, és tízszer említette Orbán Viktort. E sűrítmény kellett ahhoz, hogy meghívják a régi műsorába. A stúdióban hét és fél perc alatt négyszer mondta ki az ársapkát és hatszor a miniszterelnök nevét. Kétféle kommunikáció ütközött. A kormányzati szerint az infláció eposzi jelzője a háborús, a DK-s szerint viszont az orbáni. Lélekben érdemes fölkészülni arra, hogy a kormánypárti és az ellenzéki politikusok hónapokig a két központosított jelzőt sulykolják.

Szöllősi Györgyi, az Egyenes beszéd jelenlegi műsorvezetője azt kérdezte az Egyenes beszéd volt műsorvezetőjétől, vajon a kormányzati megszorítások láttán-hallatán nem kellett volna-e a sajtótájékoztató helyett inkább tüntetést szervezni. A szóvivő asszony azzal hárított, hogy „Ennek most nincs itt az ideje.” A műsorvezető azonban nem hagyta magát. Gyurcsány Ferenc fészbukos bejegyzéseire utalva azt firtatta, mit jelent a gyakran ismételt „készülünk”. „Milyen cselekvésnek jött el az ideje?” Mire készül a Demokratikus Koalíció? A válasz így hangzott: „Igen, készülünk.” A műsorvezető nem erőltette tovább a kérdezősködést.

Az a benyomásom, hogy a hajdani műsorvezető egy pótcselekvéssel felérő sajtótájékoztató nyomán nem hívta volna meg politikus-szóvivővé vált önmagát. Vagy ha mégis, akkor kiszedte volna belőle azt, amit el akart titkolni a nyilvánosság elől.

Tíz mondat a szóvivőről

A szóvivő a gazda gatyamosója. (Kocsis Mihály újságíró, 24 Óra, 1995. április 29.)

Tudnia kell: ha hivatalba kerül, nem ő fog harangozni. Legfeljebb csak a harang lehet, de hogy nyelvet is kap-e, az már a bizalmon múlik. (Forró Evelyn volt kormányszóvivő Havas Henrik hatnapos kormány-szóvivőről, Kurír, 1995. október 3.)

Szóvivő az, akinek nincs saját véleménye, de jó színvonalon tudja visszaadni a másét. (Szále László újságíró, Magyar Hírlap, 2005. szeptember 13.)

A kormányszóvivő sokkal okosabb, mint azok a mondatok, amiket el kell mondania. (Ceglédi Zoltán politológus, Népszava, 2012. június 23.)

A „szakértők” és a „politológusok” ugyanazokat mondják, mint a pártok szóvivői, csak talán körmönfontabban. (Marton Attila veszprémi újságíró, Napló, 2014. január 17.)

Én arról tudok beszámolni, amiről szabad beszámolni. (Kovács Zoltán kormány-szóvivő, ATV, 2015. augusztus 21.)

Ön most olyan dologról próbál beszélgetni velem, ami nem van. (Kovács Zoltán kormány-szóvivő Kálmán Olgához, ATV, 2016. február 22.)

/Kálmán Olga: ”Önök ezt megpróbálták eltitkolni.”/ De sikerült? (Kovács Zoltán kormány-szóvivő, ATV, 2016. április 28.)

Bizalmi kérdés, hogy elhiszik-e nekünk, amit mondunk. (Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője, Mandiner.hu, 2020. április 7.)

Immár repülővel közlekedve látja el a pártszóvivői feladatokat. (Lakner Zoltán politológus Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterről, Szeged.hu, 2021. október 28.)

Négy hónapja beszélünk róluk a nyilvánosság fórumain. De kikről is? A kisadózókról? Vagy inkább az adócsalókról? Esetleg a kényszervállalkozókról? Akárkik is, máig kellett eldönteniük, hogy mennek-e vagy maradnak. Valójában kiktől is búcsúzunk? Szemle az újságokból.

Agyő az adószakértőktől, az állatorvosoktól és az állattenyésztőktől. A betegápolóktól, a bértanároktól, a biztosítási ügynököktől, a bohócdoktoroktól, a boncmesterektől, a borbélyoktól, a böllérektől és a burkolóktól. A cigányzenészektől, a cipészektől, a dalszövegíróktól, a díszletmunkásoktól és a dramaturgoktól. Az erdőgazdálkodóktól, az építészmérnököktől, az épületüzemeltetőktől és az ételfutároktól. A fazekasoktól, a fényképészektől, a fodrászoktól, a foltvarróktól és a fotóriporterektől. A gázszerelőktől, a gerillamarketingesektől, a gépkocsivezetés-oktatóktól, a grafikusoktól és a gyógytornászoktól.

Búcsúzunk a hangoskönyv-felolvasóktól, a háziorvos-helyettesektől, a háztartási alkalmazottaktól, a hirdetésekből élő influenszerektől és a hullamosóktól. Az időjósoktól, az informatikusoktól, az ingatlanközvetítőktől, az íróktól és a jegesektől. A karikaturistáktól, a képkeretezőktől, a kérdezőbiztosoktól. a kiadói szerkesztőktől, a kisbíróktól, a klímaszerelőktől, a kozmetikusoktól, a könyvelőktől, a könyvkötőktől, a könyvügynököktől, a könyvvizsgálóktól, a közönségszervezőktől, a kőművesektől és a kutyasétáltatóktól. A lakatosoktól, a lámpagyújtóktól és a lovasterapeutáktól.

Elköszönünk a masszőröktől, a mentőorvosoktól, a műkörmösöktől, a növénytermesztőktől és a nyelvtanároktól. Az ószeresektől, az öregtársalgóktól, a pedikűrösöktől, a pesztonkáktól, a pékektől, a piackutatóktól, a pincérektől és a publicistáktól. A sintérektől, a sírásóktól, a suszterektől, a súgóktól, a személyi edzőktől, a szikvíz-iparosoktól, a színészektől és a szobafestőktől. A takarítóktól, a tévészerelőktől, az újságíróktól, az ügyeletes orvosoktól, az üvegesektől és az üzleti tanácsadóktól. A varrónőktől, a versfelolvasóktól, a virágkötőktől, a vízvezeték-szerelőktől, a zenészektől és a zugügyvédektől is búcsúzunk.

Tíz mondat a katásokról

Meglepő módon az állatorvosok közül kerül ki a legtöbb katás. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Népszava, 2022. május 6.)

Mit élhet át most egy katás Fidesz-szavazó? (Szigeti Ildikó újságíró, Facebook.com, 2022. július 12.)

A katások egy része visszamegy munkavállalónak. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Klubrádió, 2022. július 13.)

A katásokat régen maszeknek hívták. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. július 15.)

A katások sokkal kevesebb nyugdíj-járulékot fizetnek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. július 15.)

A katás az új kulák. (Kardos Gábor publicista, Index.hu, 2022. július 20.)

A KSH adatai szerint mintegy 800 ezer vállalkozás van, ebből 450 ezer katás. (Nagy Elek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Magyar Narancs, 2022. augusztus 11.)

4326 egyéni vállalkozó adta be a szükséges adatokat, hogy az új kata alá tartozhasson. (Klein Ron újságíró, Világgazdaság.hu, 2022. augusztus 22.)

Maroknyi katás marad csak szeptembertől. (Molnár Zoltán újságíró, 24.hu, 2022. augusztus 22.)

Nem játék, amivel a katások szembenéznek. (Szabó Gyula újságíró, Index.hu, 2022. augusztus 31.)

Ha majd Dúró Dóra tevékenységét egyszer mérlegeli valaki, a róla szóló lábjegyzetben két mozzanatot említhet meg. Az egyik az, hogy mesekönyvet darált le a szexuális tartalma miatt, a másik meg az, hogy tegnap kitagadta a zsidóságot a magyar nemzetből.

Miközben a hivatali szobájában felavatott egy Horthy-szobrot, ezt mondta: „Fontosabb egy államférfinek a magyarsághoz fűződő viszonya, … mint az, hogy hogyan viszonyul a zsidósághoz.” A három pont helyén is mondott valamit, amit idézek a bejegyzés utáni összeállítás végén, most azonban nem akarom zavarni az olvasót az összpontosításban. Hadd ízlelgesse a mélyen szántó gondolatot. A parlamenti alelnökről egyébként az a benyomásom, hogy betanult, sőt betanított szöveget mondott. A férje, Novák Előd már hónapokkal ezelőtt beharangozta a Mi Hazánk álláspontját, miszerint a kormányzó úr államférfi volt, a munkássága pedig szoborért és budapesti díszpolgárságért kiált.

Volt annyi esze, hogy a bármelyik népcsoport, nemzetrész nyílt megkülönböztetésig ne jusson el. Azt az asszonyra hagyta. E magatartás szánalmas és szomorú, mindazonáltal a búvópatakként fel-felbukkanó Horthy-kultusznak reális alapja van a köztudatban. A kormányzó az országgyarapítás jelképe, aki a csonka 93 ezer négyzetkilométerünket 1938 és 1941 között 156 ezer négyzetkilométernyire növelte. S amelyik visszacsatolt városba fehér lovon bevonult, vitte magával a zsidótörvényeket is. Vági Zoltán történész pedig azt írta egy 1944-es fejleményről, hogy „Nálunk háromnegyed millió zsidó élt a német megszállás pillanatában.” (Mérce.hu, 2020.12.27.)

Az aligha véletlen persze, hogy a Mi Hazánk épp tegnap avatta Horthy mellszobrát. 1940. augusztus 30-án kaptuk vissza Észak-Erdélyt. Ha későbbi apám a zöld határon nem szökött volna át a román fennhatóság alatt maradt Dél-Erdélyből, akkor most nem tűnődhetnék arról, hogy az országgyarapítás ténye érzékenyen érint néhány százezer embert. Arányuk a jelenlegi Magyarország határain belül mintegy tízszázaléknyira tehető. S mert a Trianonban elszakított területek részbeni visszacsatolását Horthynak tulajdonítják, mindig lesz olyan párt, amely kihasználja a kormányzó kultuszában rejlő lehetőséget. Ilyen volt a MIÉP, a Jobbik, most pedig ilyen a Mi Hazánk is.

Mindig akadt kormánypárt, amely az Auschwitz utáni Európában nem mondhatta ki, hogy aki államfőként közreműködött 437207 magyar állampolgár bevagoníroztatásában, annak közterületen nem jár szobor. Most már jár, még ha csak 57 centis is. Ráadásul az ország házában, amelynek egyik alelnöke az Auschwitzban elpusztított magyar állampolgárok rokonait kirekesztette a nemzetből.              

Tíz mondat Horthy Miklósról

A Fidesznek nincs véleménye Horthy Miklós újratemetéséről. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Népszabadság, 1993. szeptember 6.)

Horthy Miklós a huszadik század legnagyobb magyar államfője volt. (Faludi Sándor Fidesz-politikus, Új Néplap, 2003. szeptember 8.)

A Jobbik ellenzékben és itt, a parlamentben is felvállalta, és majd kormányon is felvállalja, hogy Horthy Miklós a XX. század legnagyobb államférfija volt. (Vona Gábor Jobbik-politikus, YouTube, 2012. május 22.)

Továbbra is tartom, hogy Horthy Miklós nagy formátumú politikus volt. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Magyar Televízió, 2013. november 4.)

Hogy mégsem temetett bennünket maga alá a történelem, azt néhány kivételes államférfinek köszönhetjük. Horthy Miklós kormányzónak, Bethlen István miniszterelnöknek és Klebelsberg Kunó miniszternek. Kormányzó nélkül nincs miniszterelnök, miniszterelnök nélkül nincs miniszter, és ezt a tényt nem vonhatja kétségbe Magyarország második világháborús, gyászos szerepvállalása sem. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2017. június 21.)

Én nagy magyar hazafinak tartom Horthy Miklóst. (Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter, ATV, 2017. június 22.)

Horthy Miklós történelmi, politikai karaktergyilkosság áldozata. (Lezsák Sándor, az országgyűlés alelnöke, Magyar Hírlap Online, 2018. január 30.)

Horthy Miklós visszaadta a nemzet önbecsülését. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, hvg.hu, 2019. március 25.)

Az egész Horthy-korszak örökösei vagyunk. (Toroczkai László Mi Hazánk-politikus, Indavideó, 2020. március 1.)

Fontosabb egy államférfinek a magyarsághoz fűződő viszonya, hogy mit tett a magyarságért, mint az, hogy mondjuk hogyan viszonyul a zsidósághoz. (Dúró Dóra Mi Hazánk-politikus, az országgyűlés alelnöke, 444.hu, 2022. augusztus 30.)

Szívesen fogadom a régi kolléganő pontosításait, mert sosem tapasztaltam nála rosszindulatot. Ezúttal is messengeren (szigorúan négyszemközt) adta tudtul, hogy ellentmondást fedezett föl a 168 Óráról írott bejegyzésem utáni idézetcsokorban. A tíz mondatból az elsőben 168 óra jelent meg, négyben viszont 168 Óra. „Az elírás nyilvánvaló” - írta. Nem is annyira nyilvánvaló. A kettősség a hazai nyilvánosság múltjából adódik.

Az első magyar nyelvű (profi módon szerkesztett) újság 1780-ban jelent meg Magyar Hírmondó címmel. A két szóban olvasható nagy kezdőbetűk aligha függetlenek a nemzetközi gyakorlattól. Különösen a velünk ezer szálon érintkező német nyelvterülettől, ahol a főneveket amúgy is nagy kezdőbetűvel írják. A sajtóbeli névadások története azonban homályba vész. De ha egy papírra nyomtatott újság címe két szóból áll, akkor mindkettőt szokás nagy kezdőbetűvel írni. A rendszerváltás óta dokumentált szállóigék mintegy háromezres gyűjteménye tartalmazza a lelőhelyeket is, nos, egyetlen kivételt se találtam.

A nyilvánosság eszközrendszerének nevezett média második fejleménye, a rádió nálunk még nincs száz éves. A televízió nem egészen hetven. A világhálós portál pedig húsznál alig több. 242 év alatt a magyar nyelvű sajtó a nagy kezdőbetűktől eljutott a kisbetűkig. Ami a papír alapú változatától „megszabadított” 168 Órát illeti, az első idézet szerzője, Hadas Kriszta pontosan fogalmazott, amikor ezt írta: „Az volt a vágyam, hogy a 168 óra munkatársa lehessek.” A második mondata magyarázza, miért írta kisbetűvel azt a fránya órát: „Hála istennek ez sikerült, csakhogy a rádióműsort gyorsan megszüntették.” 

A Magyar Rádió egyik legismertebb műsora volt a szombat délutáni 168 óra. Írásos változatát azért kellett gyökeresen átalakítani, mert 1993 végén az elnöktelen Magyar Rádiót irányító alelnök megtiltotta a sugárzott interjúk újraközlését. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az alapítók közeledtek a papír alapú sajtó szokásjogon alapuló hagyományához. A nagy ó-val különböztették meg hetilapjukat az ellenőrzésük alól kikerült rádióműsortól.

Azon tűnődöm, vajon a hazai nyilvánosság miként jutott el a két szóból álló újságnevek nagy kezdőbetűitől a digitális sajtó csupa kisbetűvel írott, ráadásul az ékezeteket is mellőző neveihez. Talán akad valaki az újságírással kacérkodó kommunikációs szakos diákok között, aki diplomamunkában tekintené át a nagy és kis kezdőbetűk figyelemre méltó történetét.            

Lesz még ebben a bűnös városban Horthy Miklós-szobor és Wass Albert Színház. (Szilágyi György Jobbik-politikus Budapestről, Józsefváros, 2012. március 13.)

Nem szívügyem, hogy hazánkban Horthy-szobor álljon, de ettől még el tudom képzelni, hogy másoknak az. (L. Simon László Fidesz-politikus, Heti Válasz, 2012. június 21.)

Soha életemben nem értettem egyet azzal, hogy Horthy Miklósnak szobra legyen. (Rogán Antal Fidesz-politikus, parlamenti frakcióvezető, ATV, 2013. november 3.)

Hegedűs Lórántra néhány évente rájön az avathatnék, hiszen ugyanezt a Horthy-mellszobrot már 2007-ben felavatta a templomában. (Karsai László történész, Népszava, 2013. november 4.)

A jelenlegi viszonyok között nincs alkalmas időpont a Horthy-szobor avatására. (Tóth Gy. László politológus, Echo TV, 2013. november 8.)

A Fidesznek most úgy kellett a Horthy-szobor avatása, mint üveges tótnak a hanyatt esés. (Pesty László dokumentumfilmes, Echo TV, 2013. november 8.)

A kormány nem támogatja olyan politikus szoborállítását, aki kollaborált Magyarország elnyomóival, akármilyen egyéb érdemei is vannak. (Orbán Viktor miniszterelnök, nfft.hu, 2015. december 15.)

A szobor itt marad, amíg református lelkész vagyok e helyen. (Kis-Csaji Julianna nemeshodosi tiszteletes, Paraméter.sk, 2017. október 29.)

A Horthy-korszak 25 éve szoborért és díszpolgári címért kiált. (Novák Előd Mi Hazánk-politikus, Telex.hu, 2022. február 6.)

Nektek Horthy, nekünk cipők a Dunaparton. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2022. augusztus 29.)

Sokáig nem volt kétséges az államformánk. 1989. október 23-án népköztársaságból lettünk köztársaság. Az ellenzéki politikus Orbán Viktor többször is megvédte köztársasági államformánkat a részvénytársaságival szemben. Akkor kezdte alaposabban tanulmányozni a kérdést, amikor pályakezdő miniszterelnökként elveszítette az országgyűlési választást. Ismét ellenzékben azt találta mondani, hogy „A nemzet a test, a köztársaság pedig a ruha.” (Magyar Nemzet, 2006. március 14.) Ebből akár az is következhetett, hogy a ruhatárát gyakran bővíti, olykor ki is cseréli az ember.

Lakner Zoltán politikai elemző ezzel magyarázta, hogy „Köztársaság van még, de nem így hívják.” (ATV, 2012. január 4.) Arra utalt, hogy a nevünk már csak Magyarország, amely válogatott sportolóink melegítőjén is helyettesíti az évtizedekig használt Hungary-t. A nemzetközi rendezvények nem magyar nézői hadd törjék a fejüket, mit is jelent a számukra kimondhatatlan szó. Ráadásul Orbánék 2010-es újbóli hatalomra jutása után így jellemezte a helyzetet egy azóta a nyilvánosságtól visszavonult publicista, utalva az úgynevezett Alaptörvényre: „Magyarország nevében nem köztársaság, és nincs alkotmánya.” (Nagy N. Péter, Népszava, 2018. december 12.)

A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik, hogy a sajtóbeli értelmezők egyre inkább a hatalomgyakorlás módjából próbálják kihámozni az államforma jellegét. Ami a magyar banánköztársaságot illeti, hamarosan olyan lesz az éghajlatunk, hogy az elsivatagosodott Alföldön a banán is megterem. A polgárháborús államformához azonban a hatalom labilitása, a hadsereg puccsra való hajlama még nem párosul. Több esélyünk van a csárdáskirályságra, mely az operettállam népszerűbb megnevezése. Nemrég lett hozzá vármegyénk, és vannak immár főispánjaink is.

Szerencsére püspöklila kacagányba egyelőre csak Bödőcs Tibor humorista öltözött. Az orfűi fesztiválon „zeneipari főispánként” üdvözölte a népes közönséget. Kilenc perces magánszáma láttán az a benyomásom, hogy a ruházatához talán túl fiatalok voltak a szórakozni vágyók. Mondandójából egyetlen mondatot emelnék ki. Legújabb államformánk lényegét imigyen érzékeltette: „Az Andik nem katáznak, de a Lőrincek andiznak.” (Népszava, 2022. augusztus 29.)       

Tíz mondat Magyarország államformájáról

Magyarország államformája részvénytársaság. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Hírlap, 2002. június 17.)

Rosszul fogalmaztunk, amikor azt mondtuk, hogy Magyarország államformája szocialista bőrbe bújtatott részvénytársaság. Valójában főcsoporfőnökség. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Mozgó Világ, 2004/11.)

A mai Magyarország nemzetállam, államformája illiberális demokrácia. (Heller Ágnes filozófus, 168 Óra, 2015. május 14.)

Magyarország államformája már régóta fekete doboz. (Pető Péter újságíró, Népszabadság, 2016. március 3.)

Magyarország államformája már nem demokrácia, hanem parlamentáris diktatúra. (Tóth Zoltán választási szakértő, FüHü.hu, 2018. január 31.)

Magyarország államformája banánköztársaság. (Föld S. Péter újságíró, FüHü.hu, 2018. november 25.)

Magyarország államformája mostantól alapítvány. (Brenner Koloman Jobbik-politikus, Alfahír.hu 2021. május 4.)

Magyarországnak az új államformában nem kormánya, hanem örök időkre kuratóriuma lesz? (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2021. május 29.)

Magyarország államformája csárdáskirályság. (Láng Zsuzsa újságíró, Jelen.media.hu, 2022. július 24.)

Magyarország államformája a rezsicsökkentés volt. (Heiszler Ákos kommunikációs szakértő, ATV, 2022. augusztus 26.)

A legutóbbi napokban Novák Katalin kovászolt, Nagy Márton és Orbán Balázs államosított, Márki-Zay Péter időjárásozott, Jakab Péter márkizayzott, Ujhelyi István gatyázott. Sós Csaba pedig katinkázott. Lefülelt mondatok.

Minden le nem írt, ki nem mondott mondat ellenünk dolgozik. (Parászka Boróka publicista, Mozgó Világ, 2022/7-8.)

A tehetsége nem szállt el, de az edzettsége és az állóképessége igen. (Sós Csaba, az úszóválogatott szövetségi kapitánya Hosszú Katinkáról, InfoRádió, augusztus 19.)

Nincsen pénz lóvéra. (Molnár Bálint publicista, KolozsváriSzalonna.blog, augusztus 20.)

A család pedig a nemzet kovásza. (Novák Katalin köztársasági elnök, Facebook.com, augusztus 21.)

Az áram én vagyok - mondta a rezsikirály. (Dési János újságíró, Klubrádió, augusztus 22.)

A tranzakció közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűvé minősíthető. (Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a Vodafone-ról, Mandiner.hu, augusztus 22.)

Ma már odaállnék Márki-Zay mögé a választási vereség estéjén. (Jakab Péter volt Jobbik-politikus, 24.hu, augusztus 22.)

Recsegő, berozsdásodott szócső. (Gábor György vallástörténész Bayer Zsoltról, Facebook.com, augusztus 23.)

Át kell állni a megújuló energiaforrásokra. (Palkovics László innovációs miniszter, Mandiner.hu, augusztus 24.)

Az MTA rendetlen tagja. (Sulyok Gábor kommentelő Palkovics László akadémikusról, Facebook.com, augusztus 24.)

Bár elcsalják őket, de legalább vannak. (Horn Gábor liberális politikus az országgyűlési választásról, HírKlikk.hu, augusztus 24.)

Nem kell megijedni a politikusoktól, mert úgy képzelték, szakmai szinten is ők osztják a lapokat. (Hamran István, Szlovákia magyar származású rendőr-főkapitánya, Napunk.sk. augusztus 24.)

Sokszor úgy jósoltak, mintha kávézaccból próbálták volna kiolvasni a várható időjárást. (Apáti Bence publicista az Országos Meteorológiai Szolgálatról, Origo.hu, augusztus 25.)

Meteorológusaink nem a politikusok szájíze szerint formáltak véleményt. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt az augusztus 20-i tűzijátékról, Facebook.com, augusztus 25.)

A telekommunikációs szektorban legyen magyar szereplő, amely magyar logikával, magyar üzleti központtal dolgozik. (Orbán Balázs, a miniszterelnökség stratégiai államtitkára a Vodafone-ról, tv2, augusztus 25.)

Eljelentéktelenedő törpepártok versenyévé vált a baloldali blokk. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, hvg.hu, augusztus 25.)

A kedvesemnek nagyon jó dolga van mellettem, mert ha úgy vesszük, akkor bárkit megkaphat. (Somogyi András parodista, Magyar Hang, augusztus 26.)

Magyarország államformája a rezsicsökkentés volt. (Heiszler Ákos kommunikációs szakértő, ATV, augusztus 26.)

Jelentősen csökkent az adásokban szereplő ellenzéki politikusok aránya. (Forgács Iván kritikus az ATV-ről, Népszava, augusztus 27.)

Gatya állapotban van most a magyar ellenzék. (Ujhelyi István szocialista politikus, Telex.hu, augusztus 27.)

Azoknak az intézményeknek, művészeknek adunk lehetőséget, akiket világ életükben lebecsültek csak azért, mert a nemzeti oldalon voltak. (Csák János kulturális miniszter, Mandiner.hu, augusztus 28.)

Sajtószakmai körökből gyakran fordulnak hozzám információért. Tegnap egy kolléga azt kérdezte, hol jelent meg Csurka István híres kijelentése. Kétségkívül így hivatkoznak rá több mint három évtizede a nyilvánosság fórumain, de nem így látott napvilágot. Ráadásul nem is az író-politikus házi lapjában, a Magyar Fórumban, ahol sokan keresték.

Az Antall-kormány második évében megalakult a Demokratikus Charta, és a petícióját Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is aláírta. Ezt használta ki a miniszterelnök, hogy megszabaduljon az államtitkári besorolású közgazdásztól. A liberális Magyar Hírlap teljes újságoldalt szentelt a nap legnagyobb hírértékű eseményének. Megszólaltatta Balsai István igazságügyi minisztert, Bauer Tamás SZDSZ-politikust, Csurka Istvánt, az MDF alelnökét, Furmann Imre szintén MDF-politikust, Konrád György és Kornis Mihály írókat. Vajon manapság az ellenzék egyetlen napilapja, a Népszava megszólaltathatna-é ennyi kormánypárti és ellenzéki személyiséget? (Nem.)

De vissza a Magyar Hírlaphoz! Bauer Tamás szerint „Az MDF-kormány közvetlen ellenőrzése alá akarja vonni a jegybankot is.” Konrád György és Kornis Mihály pedig a Demokratikus Charta jelentéségét hangsúlyozta. Az utókor nézőpontjából okkal tették, hisz’ nélküle 1994-ben aligha alakult volna meg az MSZP és az SZDSZ koalíciós kormánya. Furmann Imre tudomásul vette a miniszterelnök-pártelnök döntését. Balsai István Érsekcsanádon egy zászló átadása közben kifejtette, hogy „Minden legitim politikai hatalom természetes követelményül támasztja a lojalitást és a szakmai alkalmasságot.” Figyelemre méltó a két tulajdonság sorrendje, de mégsem ebből lett a mostanában is gyakran idézett mondat.

Csurka István megnyilvánulása így hangzott: „A szakmai indokok túlhangsúlyozása ócska bolsevista trükk.” Az író-politikus nem ment a szomszédba olyan gondolatokért, amelyeket fölvehettem a szállóigék gyűjteményébe, e kijelentése speciel nem tartozik közéjük. Miután azonban kormányaink azóta is hajlamosak figyelmen kívül hagyni a szakértelmet, a kávéházak és kocsmák népe addig faragta a döcögő gondolatmenetet, amíg a Balsainál ismertebb István, Csurka nevéhez köthette. A segítséget kérő újságíró kollégának tehát azt üzenem, hogy „A szakértelem ócska bolsevista trükk.” szállóige alapjául szolgáló Csurka-eszmefuttatás a Magyar Hírlap 1991. december 2-i számában jelent meg.              

Tíz mondat Csurka Istvántól

A volt bolsik új Kremleket keresnek. (Pesti Hírlap, 1990. október 21.)

Nem jó az a rendszer, amelyik rosszul kezdődik. (Kecskeméti Lapok, 1994. január 20.)

Ez a mostani többpártrendszer büdös. Bele van pecsételve a kommunista étlap minden szaftja. (Magyar Fórum, 1994. február 17.)

Politikában az ember tudja, hogy miért ütik. (Pesti Hírlap, 1994. március 28.)

Nem lehetünk filter Nyugat- és Kelet-Európa között. (Reggeli Délvilág, 1995. április 5.)

A művész világot teremt, a politikus viszont hatni akar a világra. (Mai Nap, 1996. február 4.)

Nem árt, ha egy párt belülről irányított és nem kívülről vezérelt. (Heves Megyei Hírlap, 1997. június 28-29.)

A rendszer lényege, hogy minden csak kvázi valósul meg. (Magyar Nemzet, 1998. május 20.)

/Miért nem írt drámát 1990 óta?/ De írtam. Utcán előadott, egyfelvonásos drámákat. (Napló, 1998. november 16.)

/Orbánék mozgalmáról/ Hogy mit érnek a Polgári Önképző Csoportok, megtudhatja, aki összeolvassa a három szó kezdőbetűit. (Zalai Hírlap, 2002. június 4.)

Nem azért mellőztem a legutóbbi számot, mert megutáltam a hetilapot. A szomszédban lévő boltvezető unta meg a főszerkesztő-cseréket, és a közéleti magazin eltűnt a kínálatból. Amióta a két alapító eladta az újságot, hét év alatt öt szerkesztő próbálta életben tartani. A jelek arra utalnak, hogy a mostani főnöknek sincs könnyű dolga.

Szombathy Pált nemrégiben egy hírportál éléről váltottak le, és így foglalta össze a tapasztalatait: „Az Indexet a közélet viszi, és a legjobban akkor, ha a középtől kissé balra van a fókusz.” (24.hu, 2020.12.) Aki most megbízta a 168 Óra átfazonírozásával, nagyjából vele egy időben fejtette ki, hogy „Objektív, mértéktartó lapot szeretnénk, amely minél szélesebb olvasótábort ér el.” (Milkovics Pál, 24.hu, 2020.09.03.) A két felfogás között van némi különbség. Értem persze a politikai környezetet, a szakmai lényeget mégis másban látom.

A két mostani kulcsember, Köves Slomó és Milkovics Pál közül a rabbi 700 millió forintról beszélt, amelyet külföldi támogatói a 168 Órára és a Klubrádióra fordítottak. A befektető törekvéseiből pedig kirajzolódik, hogy kevés pénzből próbál jó újságot csináltatni. Az a benyomásom, hogy a vállalkozásba nem azért tört bele a szerkesztők bicskája, mert ide vagy oda helyezték a hangsúlyt. Más és más összetételben, de mindannyian 10-12 fővel képzelték el a lapcsinálást. Ebből az jött ki, hogy volt olyan szám, amelyben egy-egy munkatárs 3-4 cikkel szerepelt, és hogy ez ne tűnjön fel, dívott az álnév is.

A befektetők tragikai vétsége, hogy megszüntették a külső szerzők honoráriumkeretét. E felfogásból óhatatlanul múzeumi (tematikus) számok, egyhangúság és unalom kerekedett. Amikor az alapítók átadták a lapot, a példányszám 12 ezer volt. Az utolsó nyilvánosan elismert 4 ezer lett, de a cég már vagy két éve nem auditáltatja (hitelesítteti) a nyomdai futószalagról legördülő hetilapot. Buják Attila volt az utolsó mohikán, aki még a beszélgetős (olvasmányos), az interjúalanyban nemcsak embert, hanem sorsot is látó (literátus) újságírást képviselte. Annyit elismert, hogy a szerkesztőség „A gyorsuló tempót már nem tudta felvenni.” (Népszava, 2022.07.09.)

Szerepet játszott ebben, amit Jolsvai András tárcaíró így fogalmazott meg: „A sebesség fontosabb, mint a mondat.” (24.hu, 2019.12.26.) Örülnék, ha a pofonegyszerű, de mélyen szántó megállapítást az immár kizárólag online szerkesztőségnek sikerülne cáfolnia. Nem lesz könnyű.

Tíz mondat a 168 Óráról

Az volt a vágyam, hogy a 168 óra riportere lehessek. Hála istennek ez sikerült, csakhogy a rádióműsort gyorsan megszüntették. (Hadas Kriszta riporter, Origo.hu, 2006. január 14.)

A 168 Óra olyan, mint egy kiszáradt teve a sivatagban. (D. Horváth Gábor kormánypárti újságíró, Magyar Nemzet, 2011. február 22.)

Mester Ákost már régóta kísértette a gondolat, hogy meg kellene jelenni írásban is, mivel az emberek szívesen hallgatták a műsort. (Bölcs István rádiós újságíró, a 168 Óra alapító-főszerkesztőhelyettese, Népszava, 2012. március 12.)

Vörös T. Károly egyetlen szót sem emel ki a mai 168 Órából, nem említi a független lapok kategóriájában, amelyek „az egyensúlyt még valamennyire tartják”. (Mester Ákos rádiós újságíró, a 168 Óra alapító-főszerkesztője, 168 Óra, 2012. október 25.)

Én is ingyen szoktam repülni. Hol innen, hol onnan. (Bolgár György újságíró, a 168 Óra volt külső szerzője, Népszava, 2018. október 6.)

A Fidesz a Népszabadságnál gyakorolt hirtelenség helyett itt a lassú kivéreztetés mellett döntött. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2019. szeptember 10.) 

A folytatáshoz olyan szakmai befektetőt kerestünk, aki komoly szakmai vízióval a további fenntartható működés lehetőségét biztosítja. (Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija, hvg.hu, 2020. szeptember 30.)

Én vagyok az, aki megmenti a 168 Órát, nem az, aki bezárja. (Milkovics Pál, a Michaeli, Schwartz & Brit Média Holding Zrt vezérigazgatója, Válaszonline.hu, 2020 október 9.)

Azt hitték, hogy a 168 Óra néven megveszik majd azt, ami nem a 168 Óra? (Barát József újságíró, a 168 Óra volt munkatársa, HírKlikk.hu, 2022. május 20.)

A személyesség maradéka is eltűnik. (Buják Attila, a 168 Óra volt munkatársa, Népszava, 2022. július 9.)