Szívesen fogadom a régi kolléganő pontosításait, mert sosem tapasztaltam nála rosszindulatot. Ezúttal is messengeren (szigorúan négyszemközt) adta tudtul, hogy ellentmondást fedezett föl a 168 Óráról írott bejegyzésem utáni idézetcsokorban. A tíz mondatból az elsőben 168 óra jelent meg, négyben viszont 168 Óra. „Az elírás nyilvánvaló” - írta. Nem is annyira nyilvánvaló. A kettősség a hazai nyilvánosság múltjából adódik.

Az első magyar nyelvű (profi módon szerkesztett) újság 1780-ban jelent meg Magyar Hírmondó címmel. A két szóban olvasható nagy kezdőbetűk aligha függetlenek a nemzetközi gyakorlattól. Különösen a velünk ezer szálon érintkező német nyelvterülettől, ahol a főneveket amúgy is nagy kezdőbetűvel írják. A sajtóbeli névadások története azonban homályba vész. De ha egy papírra nyomtatott újság címe két szóból áll, akkor mindkettőt szokás nagy kezdőbetűvel írni. A rendszerváltás óta dokumentált szállóigék mintegy háromezres gyűjteménye tartalmazza a lelőhelyeket is, nos, egyetlen kivételt se találtam.

A nyilvánosság eszközrendszerének nevezett média második fejleménye, a rádió nálunk még nincs száz éves. A televízió nem egészen hetven. A világhálós portál pedig húsznál alig több. 242 év alatt a magyar nyelvű sajtó a nagy kezdőbetűktől eljutott a kisbetűkig. Ami a papír alapú változatától „megszabadított” 168 Órát illeti, az első idézet szerzője, Hadas Kriszta pontosan fogalmazott, amikor ezt írta: „Az volt a vágyam, hogy a 168 óra munkatársa lehessek.” A második mondata magyarázza, miért írta kisbetűvel azt a fránya órát: „Hála istennek ez sikerült, csakhogy a rádióműsort gyorsan megszüntették.” 

A Magyar Rádió egyik legismertebb műsora volt a szombat délutáni 168 óra. Írásos változatát azért kellett gyökeresen átalakítani, mert 1993 végén az elnöktelen Magyar Rádiót irányító alelnök megtiltotta a sugárzott interjúk újraközlését. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az alapítók közeledtek a papír alapú sajtó szokásjogon alapuló hagyományához. A nagy ó-val különböztették meg hetilapjukat az ellenőrzésük alól kikerült rádióműsortól.

Azon tűnődöm, vajon a hazai nyilvánosság miként jutott el a két szóból álló újságnevek nagy kezdőbetűitől a digitális sajtó csupa kisbetűvel írott, ráadásul az ékezeteket is mellőző neveihez. Talán akad valaki az újságírással kacérkodó kommunikációs szakos diákok között, aki diplomamunkában tekintené át a nagy és kis kezdőbetűk figyelemre méltó történetét.