Sajtószakmai körökből gyakran fordulnak hozzám információért. Tegnap egy kolléga azt kérdezte, hol jelent meg Csurka István híres kijelentése. Kétségkívül így hivatkoznak rá több mint három évtizede a nyilvánosság fórumain, de nem így látott napvilágot. Ráadásul nem is az író-politikus házi lapjában, a Magyar Fórumban, ahol sokan keresték.
Az Antall-kormány második évében megalakult a Demokratikus Charta, és a petícióját Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is aláírta. Ezt használta ki a miniszterelnök, hogy megszabaduljon az államtitkári besorolású közgazdásztól. A liberális Magyar Hírlap teljes újságoldalt szentelt a nap legnagyobb hírértékű eseményének. Megszólaltatta Balsai István igazságügyi minisztert, Bauer Tamás SZDSZ-politikust, Csurka Istvánt, az MDF alelnökét, Furmann Imre szintén MDF-politikust, Konrád György és Kornis Mihály írókat. Vajon manapság az ellenzék egyetlen napilapja, a Népszava megszólaltathatna-é ennyi kormánypárti és ellenzéki személyiséget? (Nem.)
De vissza a Magyar Hírlaphoz! Bauer Tamás szerint „Az MDF-kormány közvetlen ellenőrzése alá akarja vonni a jegybankot is.” Konrád György és Kornis Mihály pedig a Demokratikus Charta jelentéségét hangsúlyozta. Az utókor nézőpontjából okkal tették, hisz’ nélküle 1994-ben aligha alakult volna meg az MSZP és az SZDSZ koalíciós kormánya. Furmann Imre tudomásul vette a miniszterelnök-pártelnök döntését. Balsai István Érsekcsanádon egy zászló átadása közben kifejtette, hogy „Minden legitim politikai hatalom természetes követelményül támasztja a lojalitást és a szakmai alkalmasságot.” Figyelemre méltó a két tulajdonság sorrendje, de mégsem ebből lett a mostanában is gyakran idézett mondat.
Csurka István megnyilvánulása így hangzott: „A szakmai indokok túlhangsúlyozása ócska bolsevista trükk.” Az író-politikus nem ment a szomszédba olyan gondolatokért, amelyeket fölvehettem a szállóigék gyűjteményébe, e kijelentése speciel nem tartozik közéjük. Miután azonban kormányaink azóta is hajlamosak figyelmen kívül hagyni a szakértelmet, a kávéházak és kocsmák népe addig faragta a döcögő gondolatmenetet, amíg a Balsainál ismertebb István, Csurka nevéhez köthette. A segítséget kérő újságíró kollégának tehát azt üzenem, hogy „A szakértelem ócska bolsevista trükk.” szállóige alapjául szolgáló Csurka-eszmefuttatás a Magyar Hírlap 1991. december 2-i számában jelent meg.
Tíz mondat Csurka Istvántól
A volt bolsik új Kremleket keresnek. (Pesti Hírlap, 1990. október 21.)
Nem jó az a rendszer, amelyik rosszul kezdődik. (Kecskeméti Lapok, 1994. január 20.)
Ez a mostani többpártrendszer büdös. Bele van pecsételve a kommunista étlap minden szaftja. (Magyar Fórum, 1994. február 17.)
Politikában az ember tudja, hogy miért ütik. (Pesti Hírlap, 1994. március 28.)
Nem lehetünk filter Nyugat- és Kelet-Európa között. (Reggeli Délvilág, 1995. április 5.)
A művész világot teremt, a politikus viszont hatni akar a világra. (Mai Nap, 1996. február 4.)
Nem árt, ha egy párt belülről irányított és nem kívülről vezérelt. (Heves Megyei Hírlap, 1997. június 28-29.)
A rendszer lényege, hogy minden csak kvázi valósul meg. (Magyar Nemzet, 1998. május 20.)
/Miért nem írt drámát 1990 óta?/ De írtam. Utcán előadott, egyfelvonásos drámákat. (Napló, 1998. november 16.)
/Orbánék mozgalmáról/ Hogy mit érnek a Polgári Önképző Csoportok, megtudhatja, aki összeolvassa a három szó kezdőbetűit. (Zalai Hírlap, 2002. június 4.)
