Sokáig nem volt kétséges az államformánk. 1989. október 23-án népköztársaságból lettünk köztársaság. Az ellenzéki politikus Orbán Viktor többször is megvédte köztársasági államformánkat a részvénytársaságival szemben. Akkor kezdte alaposabban tanulmányozni a kérdést, amikor pályakezdő miniszterelnökként elveszítette az országgyűlési választást. Ismét ellenzékben azt találta mondani, hogy „A nemzet a test, a köztársaság pedig a ruha.” (Magyar Nemzet, 2006. március 14.) Ebből akár az is következhetett, hogy a ruhatárát gyakran bővíti, olykor ki is cseréli az ember.

Lakner Zoltán politikai elemző ezzel magyarázta, hogy „Köztársaság van még, de nem így hívják.” (ATV, 2012. január 4.) Arra utalt, hogy a nevünk már csak Magyarország, amely válogatott sportolóink melegítőjén is helyettesíti az évtizedekig használt Hungary-t. A nemzetközi rendezvények nem magyar nézői hadd törjék a fejüket, mit is jelent a számukra kimondhatatlan szó. Ráadásul Orbánék 2010-es újbóli hatalomra jutása után így jellemezte a helyzetet egy azóta a nyilvánosságtól visszavonult publicista, utalva az úgynevezett Alaptörvényre: „Magyarország nevében nem köztársaság, és nincs alkotmánya.” (Nagy N. Péter, Népszava, 2018. december 12.)

A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik, hogy a sajtóbeli értelmezők egyre inkább a hatalomgyakorlás módjából próbálják kihámozni az államforma jellegét. Ami a magyar banánköztársaságot illeti, hamarosan olyan lesz az éghajlatunk, hogy az elsivatagosodott Alföldön a banán is megterem. A polgárháborús államformához azonban a hatalom labilitása, a hadsereg puccsra való hajlama még nem párosul. Több esélyünk van a csárdáskirályságra, mely az operettállam népszerűbb megnevezése. Nemrég lett hozzá vármegyénk, és vannak immár főispánjaink is.

Szerencsére püspöklila kacagányba egyelőre csak Bödőcs Tibor humorista öltözött. Az orfűi fesztiválon „zeneipari főispánként” üdvözölte a népes közönséget. Kilenc perces magánszáma láttán az a benyomásom, hogy a ruházatához talán túl fiatalok voltak a szórakozni vágyók. Mondandójából egyetlen mondatot emelnék ki. Legújabb államformánk lényegét imigyen érzékeltette: „Az Andik nem katáznak, de a Lőrincek andiznak.” (Népszava, 2022. augusztus 29.)       

Tíz mondat Magyarország államformájáról

Magyarország államformája részvénytársaság. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Hírlap, 2002. június 17.)

Rosszul fogalmaztunk, amikor azt mondtuk, hogy Magyarország államformája szocialista bőrbe bújtatott részvénytársaság. Valójában főcsoporfőnökség. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Mozgó Világ, 2004/11.)

A mai Magyarország nemzetállam, államformája illiberális demokrácia. (Heller Ágnes filozófus, 168 Óra, 2015. május 14.)

Magyarország államformája már régóta fekete doboz. (Pető Péter újságíró, Népszabadság, 2016. március 3.)

Magyarország államformája már nem demokrácia, hanem parlamentáris diktatúra. (Tóth Zoltán választási szakértő, FüHü.hu, 2018. január 31.)

Magyarország államformája banánköztársaság. (Föld S. Péter újságíró, FüHü.hu, 2018. november 25.)

Magyarország államformája mostantól alapítvány. (Brenner Koloman Jobbik-politikus, Alfahír.hu 2021. május 4.)

Magyarországnak az új államformában nem kormánya, hanem örök időkre kuratóriuma lesz? (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2021. május 29.)

Magyarország államformája csárdáskirályság. (Láng Zsuzsa újságíró, Jelen.media.hu, 2022. július 24.)

Magyarország államformája a rezsicsökkentés volt. (Heiszler Ákos kommunikációs szakértő, ATV, 2022. augusztus 26.)