A Hír TV közel áll a kormányzathoz, bár nem közszolgálati orgánum. Azt vettem észre, hogy az ellenzék talán legismertebb politikusát, Gyurcsány Ferencet következetesen „bukott miniszterelnök”-nek nevezi. S mert a híradóműsorok bemondói súgógépről olvassák a szöveget, nem állítható róluk, hogy a magánvéleményüket adják közre.
Amúgy az említett közéleti személyiségért én se rajongok. De ha bemondó volnék egy tévében, megkérdezném a szerkesztőt, vajon nem volna-e szerencsésebb és tárgyszerűbb volt miniszterelnöknek nevezni. A demokráciában ugyanis választási vetésforgó van, és a végrehajtó hatalom fejének, a miniszterelnöknek a szavatossága előbb-utóbb lejár. Márpedig ha volt helyett bukottnak nevezik, akkor eme értelmezésben óhatatlanul benne rejlik, hogy akik a bemondókra erőltetik a ténymegállapító helyett az értékítéletes jelzőt, már nem tekintik demokratikusnak a hatalom gyakorlását.
Mellesleg a jelenlegi (örökös?) miniszterelnöknek is meg kellett válnia a hatalomtól 2002-ben. Mégse nevezték 2010-ig, újbóli hatalomra jutásáig bukottnak. Vagy ha nem jól emlékszem erre, akkor a nyilvánosság kormány közeli fórumain megszólalók rosszul tették. Amennyire mostanság a kormánypárti sajtóban Gyurcsány Ferenc eposzi jelzője a bukott, az ajvékolni igét épp annyira egyezményesen írják, mondják az ellenzéki politikusok és publicisták tevékenységére. Az ajvé jiddis indulatszó, azt jelenti, hogy ajaj. Szótári jelentése jajgat, óbégat, siránkozik. De tágabb (dühösebb) értelemben jelentheti azt is, hogy háborog, hőbörög, méltatlankodik, neheztel, tajtékzik, tiltakozik, zúgolódik.
Tobzódunk tehát a rokon értelmű szavakban, a kormánypárti megmondó-emberek mégis ragaszkodnak az ajvékolnihoz? Csak tán nem azért, hogy így fejezzék ki a fenntartásukat egy miniszterelnöki kijelentés ellen? Orbán Viktor szerint ugyanis „Mindenki ismeri a kormány álláspontját, az antiszemitizmussal szembeni zéró toleranciát.” (Miniszterelnök.hu, 2017. június 27.) Tartalmilag egyetértek vele, bár a megértést nehezíti, hogy egyetlen mondatban három idegen szót használt. Az antiszemitizmus ugyebár zsidóellenességet, zsidógyűlöletet jelent. A zéró nullát, semmit, a tolerancia pedig türelmességet mások vallása, véleménye, világnézete iránt.
Helyes, hogy a kormányzat nem tűri a zsidók megbélyegzését. Bizonyára ezzel magyarázható, hogy az antiszemitizmust nem engedi közel magához, csupán az antiszemitákat.
Tíz mondat a szavakról
A szavaknak nem a kimondásához kell bátorság, hanem a megfogalmazásához. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2006. március 25.)
A választó talán már akkor sem hinné el, hogy őszinte szavakat hall, ha véletlenül egy politikus ezzel kísérletezne. (Török Gábor politológus, Index.hu, 2011. március 2.)
Ez a rendszer a szegénységre és a boldogtalanságra nem talál szavakat. (Kácsor Zsolt publicista, Népszabadság Online, 2013. augusztus 31.)
Elég az a háború, amit szavakkal vívunk. (Kövér László Fidesz-politikus, Heti Válasz, 2013. október 3.)
Ami van, az a demokrácia kifacsart, béna változata. Erre keressük a szavakat. (Esterházy Péter író, Könyvesblog.hu, 2015. július 27.)
A tudomány nehezen találja a szavakat. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Klubrádió, 2017. január 13.)
A szavak ideje lejárt. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2018. március 15.)
Az összes politikai gazemberség a szavakkal kezdődött. (Ungváry Rudolf író, 24.hu, 2019. augusztus 23.)
A politikában a szavak is tettek. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Klubrádió, 2019. szeptember 11.)
Főleg az s végű szavakat szereti, mert azokat jól lehet sziszegni: liberális, migráns, Soros, vírus. (Farkasházy Tivadar újságíró Orbán Viktorról, Válaszonline.hu, 2020. május 8.)
