Több mint hét éve, hogy Márki-Zay Pétert polgármesterré választották Hódmezővásárhelyen. Egy negyvenezer lakosú, megyei jogú városban, a Fidesz akkoriban második emberének számító Lázár János szűkebb pátriájában. Az újdonsült elöljáró szakmán, az újságírás szempontjából rosszul kezdte. Azzal vélte meghódítani a helyi nyilvánosságot, hogy kinevezte magát az önkormányzati sajtót kiadó cég vezetőjévé. Nem tudta, hogy épp ezért lett azonnal sebezhető.
Az önkormányzati törvény értelmében ugyanis a két funkció összeférhetlen volt (és ma is az). Ha valaki ezt észrevette, és följelentette, akkor a területileg illetékes bíróság mérlegelés nélkül függeszthette föl az álláshalmozó polgármestert. Volt is erre példa Turkevén, Lázárék azonban nem ezt a megoldást választották. Márki-Zay becsületére válik, hogy hallgatott azokra, akik figyelmeztették a balfogásra, és megszabadult a helyi mindenhatóságtól.
Mire a 2022-es országgyűlési választásra készülő ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje lett, egyik kollégám szerint, aki nálam jobban ismeri a vásárhelyi viszonyokat, egészen normális nyilvánosságot alakított ki. Az önkormányzati sajtót persze nehéz a polgármester jelenléte nélküli cikkekkel ellátni, de a szerkesztőség nem viszi túlzásba. Ellentétben sok ellenzéki pártállású polgármesterrel, akik épp úgy szükséges rossznak tartják az újságírókat, mint a kormánypárti politikusok, legföljebb szűkebb a hatalmi körük.
Márki-Zay Péter nyilvánosságszemlélete is csak annyit változott, hogy helyi gyakorlatában visszafogottabb, mint országos megnyilvánulásaiban. Már ellenzéki miniszterelnök-jelöltként is sokallotta az újságírók kritikáját. Elvárta volna tőlünk, hogy beálljunk a sorban. Most, utólag pedig, immár megint csak polgármesterként azt fejtegeti, hogy „Hamis képet fest a valóságról, ha a független lapokat is az ellenzékhez soroljuk. Azok ugyanis nem utasításra működnek.” Ez még nem vád, inkább megállapítás.
Annak tudomásul vétele, hogy három újságtípus alakult ki Magyarországon. A kormánypárti sajtó, amely propaganda-gépezetként sulykolja a végrehajtó hatalom üzeneteit. Az önkormányzati sajtó, amely a polgármesterek üzeneteit sulykolja, függetlenül attól, hogy a városvezetők a kormánypárthoz vagy valamelyik ellenzéki párthoz tartoznak-e. S a független sajtó, amely nem állt be politikai szervezetek mögé, következésképpen minden hatalmon lévőt kritikával illet, ha az megérdemli.
E tekintetben Márki-Zay Péter pontosan látja a helyzetet, de csak ezért mondandóját nem is lett volna érdemes idézni. Igen ám, csakhogy imigyen folytatja a gondolatmenetet: „Ha mégis /utasításra működnek/. akkor utasításra akadályozták a választási győzelmünket, hiszen rólam is nagyon kritikusan írtak.” Ezt a feltételezést kár volt hozzáfűzni. Nemcsak azért, mert gyöngítette az okfejtését. Azért is, mert nem vett észre, vagy nem akart észrevenni egy ellentmondást.
Kétségtelen, hogy 2021 végén, ’22 elején a független sajtó az ellenzéki politikusok esetében sem fogta vissza magát. Akadt olyan publicista, például Bruck András, aki kért bennünket, hogy átmenetileg függesszük föl a kritikánkat. Csak a magam nevében mondhatom, hogy hajlottam is volna rá, de az ellenzéki politikusok megakadályoztak ebben. Márki-Zay Péterről például ezt a következtetést vontam le: „Nem a bizonytalanokat szólítja meg, hanem a megszólalókat bizonytalanítja el.” (Blog.hu, 2022. január 9.)
A politikai háttér nélküli, filléres gondokkal küszködő független sajtó lényegéhez tartozik, hogy nem utasításra kritizálja a politikusokat. Hanem azért, mert például az ellenzéki politikusok jó pénzért érezték rosszul magukat a parlamentben, és nem végezték el az országos hatalmat gyakorló politikusok ellenőrzését. A független sajtóról lehet megfogalmazni ama ellentmondást, hogy miközben helyettesítette az ellenzéki pártokat, akaratlanul is csökkentette az ellenzék választási esélyeit. De hogy a kormány utasítására és pénzéből tette volna ezt, azt Márki-Zay Péter se gondolhatja komolyan.
Tíz mondat az ellenzéki sajtóról
Van egy jó minőségű ellenzéki sajtó, amihez nem tartozik jó minőségű ellenzék. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, 2015. április 28.)
A sajtó tökéletes ellenfél a Fidesznek, mert még annyira sem próbál választást nyerni, mint az ellenzéki pártok. (Czinkóczi Sándor újságíró, 444.hu, 2017. július 26.)
Igényes, jó tollú újságírókat a másik oldalon látok. (Dr. Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. február 4.)
Ellenzéki lapok ellenzéki politikusok ellen indítanak lejárató akciókat. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2019. december 9.)
Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)
A jobboldali elit jelentős része is az ellenzéki lapokból tájékozódik. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Origo.hu, 2023. december 2.)
A helyében nem ugranék egyszerre a kormányoldali és az ellenzéki sajtónak. (Kabai Domokos Lajos újságíró Magyar Péterről, Bekiáltás.blog, 2024. október 6.)
Érdemes egy pillantást vetni a honi pöcegödörbe, vagyis az ellenzéki sajtó világába. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, 2024. december 21.)
Az ellenzéki pártelnök nem átallotta azt kérni a híveitől, hogy a független sajtónak utalt támogatást a jövőben küldjék neki. (Szele Tamás újságíró Magyar Péterről, Forgókínpad.blog, 2025. február 16.)
Hamis képet fest a valóságról, ha a független lapokat is az ellenzékhez soroljuk. Ha mégis, akkor utasításra akadályozták a választási győzelmünket, hiszen rólam is nagyon kritikusan írtak. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Válasz Online, 2025. április 16.)
