Nem azért mellőztem a legutóbbi számot, mert megutáltam a hetilapot. A szomszédban lévő boltvezető unta meg a főszerkesztő-cseréket, és a közéleti magazin eltűnt a kínálatból. Amióta a két alapító eladta az újságot, hét év alatt öt szerkesztő próbálta életben tartani. A jelek arra utalnak, hogy a mostani főnöknek sincs könnyű dolga.

Szombathy Pált nemrégiben egy hírportál éléről váltottak le, és így foglalta össze a tapasztalatait: „Az Indexet a közélet viszi, és a legjobban akkor, ha a középtől kissé balra van a fókusz.” (24.hu, 2020.12.) Aki most megbízta a 168 Óra átfazonírozásával, nagyjából vele egy időben fejtette ki, hogy „Objektív, mértéktartó lapot szeretnénk, amely minél szélesebb olvasótábort ér el.” (Milkovics Pál, 24.hu, 2020.09.03.) A két felfogás között van némi különbség. Értem persze a politikai környezetet, a szakmai lényeget mégis másban látom.

A két mostani kulcsember, Köves Slomó és Milkovics Pál közül a rabbi 700 millió forintról beszélt, amelyet külföldi támogatói a 168 Órára és a Klubrádióra fordítottak. A befektető törekvéseiből pedig kirajzolódik, hogy kevés pénzből próbál jó újságot csináltatni. Az a benyomásom, hogy a vállalkozásba nem azért tört bele a szerkesztők bicskája, mert ide vagy oda helyezték a hangsúlyt. Más és más összetételben, de mindannyian 10-12 fővel képzelték el a lapcsinálást. Ebből az jött ki, hogy volt olyan szám, amelyben egy-egy munkatárs 3-4 cikkel szerepelt, és hogy ez ne tűnjön fel, dívott az álnév is.

A befektetők tragikai vétsége, hogy megszüntették a külső szerzők honoráriumkeretét. E felfogásból óhatatlanul múzeumi (tematikus) számok, egyhangúság és unalom kerekedett. Amikor az alapítók átadták a lapot, a példányszám 12 ezer volt. Az utolsó nyilvánosan elismert 4 ezer lett, de a cég már vagy két éve nem auditáltatja (hitelesítteti) a nyomdai futószalagról legördülő hetilapot. Buják Attila volt az utolsó mohikán, aki még a beszélgetős (olvasmányos), az interjúalanyban nemcsak embert, hanem sorsot is látó (literátus) újságírást képviselte. Annyit elismert, hogy a szerkesztőség „A gyorsuló tempót már nem tudta felvenni.” (Népszava, 2022.07.09.)

Szerepet játszott ebben, amit Jolsvai András tárcaíró így fogalmazott meg: „A sebesség fontosabb, mint a mondat.” (24.hu, 2019.12.26.) Örülnék, ha a pofonegyszerű, de mélyen szántó megállapítást az immár kizárólag online szerkesztőségnek sikerülne cáfolnia. Nem lesz könnyű.

Tíz mondat a 168 Óráról

Az volt a vágyam, hogy a 168 óra riportere lehessek. Hála istennek ez sikerült, csakhogy a rádióműsort gyorsan megszüntették. (Hadas Kriszta riporter, Origo.hu, 2006. január 14.)

A 168 Óra olyan, mint egy kiszáradt teve a sivatagban. (D. Horváth Gábor kormánypárti újságíró, Magyar Nemzet, 2011. február 22.)

Mester Ákost már régóta kísértette a gondolat, hogy meg kellene jelenni írásban is, mivel az emberek szívesen hallgatták a műsort. (Bölcs István rádiós újságíró, a 168 Óra alapító-főszerkesztőhelyettese, Népszava, 2012. március 12.)

Vörös T. Károly egyetlen szót sem emel ki a mai 168 Órából, nem említi a független lapok kategóriájában, amelyek „az egyensúlyt még valamennyire tartják”. (Mester Ákos rádiós újságíró, a 168 Óra alapító-főszerkesztője, 168 Óra, 2012. október 25.)

Én is ingyen szoktam repülni. Hol innen, hol onnan. (Bolgár György újságíró, a 168 Óra volt külső szerzője, Népszava, 2018. október 6.)

A Fidesz a Népszabadságnál gyakorolt hirtelenség helyett itt a lassú kivéreztetés mellett döntött. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2019. szeptember 10.) 

A folytatáshoz olyan szakmai befektetőt kerestünk, aki komoly szakmai vízióval a további fenntartható működés lehetőségét biztosítja. (Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija, hvg.hu, 2020. szeptember 30.)

Én vagyok az, aki megmenti a 168 Órát, nem az, aki bezárja. (Milkovics Pál, a Michaeli, Schwartz & Brit Média Holding Zrt vezérigazgatója, Válaszonline.hu, 2020 október 9.)

Azt hitték, hogy a 168 Óra néven megveszik majd azt, ami nem a 168 Óra? (Barát József újságíró, a 168 Óra volt munkatársa, HírKlikk.hu, 2022. május 20.)

A személyesség maradéka is eltűnik. (Buják Attila, a 168 Óra volt munkatársa, Népszava, 2022. július 9.)