Néhányan szóvá tették, hogy túl megértő voltam a Klubrádió szombat délelőtti műsorvezetőjéhez. Azért véltem tünetértékűnek Kun Zsuzsa tevékenységét, mert az újságírás talán legnehezebb válfaját műveli. Futószalagon érkeznek eléje az interjúalanyok, és az élő adásban jócskán akadnak váratlan mozzanatok, amelyekre pontosan kéne reagálni. Nem mindig sikerül. Volt azonban személyes okom is a visszafogottságra.

Olyan szakmát művelünk, amelyben majd’ minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. De mi van, ha agyba-főbe bírálunk valakit, nem is alaptalanul, ám írás közben magunk is pontatlanul fogalmazunk? Például a rádiós műsorvezető ürügyén szóba hoztam egy Uhov nevű orosz magasugrót, aki nemzetközi versenyen annyira berúgott, hogy dülöngélve poroszkált neki a lécnek. Viktornak neveztem el, holott Ivan a becsületes neve. Ha magam jövök rá a tévedésre, azonnal javítok. Ha más veszi észre a hibát, akkor is javítok, sőt megköszönöm a pontosítást. Most ketten figyelmeztettek.           

Egyike vagyok ama szabadúszó újságíróknak, akik több fórumon szólalnak meg. Ha komplett a szerkesztőség, akkor foglalkoztat szerkesztőt, esetleg olvasószerkesztőt vagy korrektort is. Az erre hivatott szakember átfésüli a kéziratot, és ha talál valamit, változtatást kér a szerzőtől. E több évszázados hagyomány hiányzik a közösségi médiából, amelynek digitális felületeire úgy tesszük föl a bejegyzéseinket, hogy a megjelenés előtt rajtunk kívül senki nem látta a szöveget. Ezért igénylem az olvasók véleményét. Azokét, akik annak fejében, hogy ingyen böngészhetik az álláspontomat, megtisztelnek azzal, hogy figyelmeztetnek az elírásra.

Ezzel magyarázható, hogy bosszankodás helyett társalkotónak tekintem őket. A két emlékeztető közül az egyik, Kereszty András profi. Az Újnépszabadság alapítója a szerkesztés diszkrét formáját választotta. A világhálón keresett egy fényképet a magasugróról, és azt írta alá, hogy Ivan Uhov. Azonnal kapcsoltam, és javítottam a bejegyzésben olvasható keresztnevet. Majd megérkezett Bukovecz Tibor ímélje is, amelyben kedvesen, kulturáltan, sajnos azonban elnézést is kérve ivánosította a részeg magasugrót. Azzal köszöntem meg a pontosítást, hogy én kértem tőle - és a többi olvasótól - elnézést. De nem azért, mert hibáztam. Hanem az élő adásnál könnyebb újságírói válfajban ruháztam fel egy orosz atlétát a magyar nyelvterületen leggyakrabban emlegetett keresztnévvel.      

Tíz mondat a hibáról

Ha nem volnának hibáim, akkor unalmas pasas lennék. (Szász Endre képzőművész, Somogyi Hírlap, 1993. december 24.)

A sajtóhiba mindig örömet okoz az olvasónak, mert egy pillanatra okosabbnak érzi magát. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1995. október 13.)

A magam hibájára sokkal dühösebb vagyok, mint a mások gonoszságára, mert a magamét észre kellett volna vennem. (Jankovics Marcell filmrendező, Demokrata, 1996. július 25.)

A hibákat látom meg legelőször. (Hernádi Judit színésznő, Délmagyarország, 2001. december 22.)

Nem sértem meg a hibáimat azzal, hogy egyet is kiemelek közülük. (Kuncze Gábor SZDSZ-politikus, Népszava, 2007. január 27.)

A hibát mindig könnyebb megtalálni, mint kijavítani. (Szondi György író, 168 Óra, 2008. szeptember 25.)

A hibás izgat, a túl jó nekem gyanús. (Mészáros Márta filmrendező, Népszabadság, 2010. október 1.)

Bánt, hogy a hibáimra magamnak kell rájönnöm. (Ormos Mária történész, Népszabadság,október 2.)

A politika sokszor mások hibáinak felnagyításából áll. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, 168 Óra, 2013. október 31.)

Minden mondat egy hibalehetőség. (Bödőcs Tibor humorista, ATV, 2019. október 11.)

E cím a múlt század nyolcvanas éveiben foglalt volt. Majd’ mindenkinek egy játékfilm ugrott be róla a huszonéves Udvaros Dorottya és a két évvel idősebb Szakácsi Sándor főszereplésével. Kedveltem, ezt akkoriban meg is írtam. Ma alig emlékszik rá valaki, én is félreolvastam címét a képernyőn. Azt hittem, hogy a déli vasfüggönyhöz szánt határvadászok toborzásáról ad hírt. Aztán a tévé előtt ragadtam. Nemcsak újra tetszett, hanem meg is hökkentett.

Az alaptörténetet Szurdi Miklós rendező és Verebes István forgatókönyv-író találta ki. Kortársak voltak, úgy harminc körüliek az 1982-es forgatás idején, és a témát saját színházi gyakorlatukból merítették. A pesti főiskolán végeztek, de szakmájukat a fővárostól távol kezdték. Az is megtörtént velük, hogy a helyi kiskirályok nem hagyták jóvá a színház műsortervét, és egy forradalmi tartalmú darab kimaradt belőle. Erről azonban „elfelejtették” értesíteni az országos hírű írót, aki gyanútlanul próbát jött nézni. A filmbéli rendező rittyentett egy álpróbát, amelyhez a botránytól rettegve járultak hozzá a betiltók is.

A fordulatos, sorsokra rávilágító sztori akkor hágott tetőfokára, amikor az író jól érezte magát a színészek között, és elhatározta, hogy végigüli a hosszadalmasnak látszó próbafolyamatot. Szerepében nagyokat hallgatott, szinte csak arccal játszott a drámai hősnek induló Linka György, akit szó szerint a kukázók közül emeltek vissza az álszínházi történetbe. A kis híján négy évtizedes film attól meghökkentő, hogy ha a vidéki társulat tagjai divatosabb ruhákat viselnének, ma is játszódhatna. A funkcionáriusoknak (a harminc körüli Fenyő Ervinnek és Zala Márknak) még csak ruhát sem kéne változtatniuk. A hasonló korú kiskirályok most is sötét öltönyben kendőzik sötét gondolataikat, legföljebb nem használják az elvtárs kifejezést.

Eltűnődtem a két színész sorsán. Az egyik elhagyta a pályát, tanár lett, jó nevű irodalmár, ettől azonban művészként még megbicsaklott. A másik nem sokkal a forgatás után öngyilkos lett. Ez adta az ötletet, hogy végiggondoljam a rendező körül kialakult társaság legutóbbi négy évtizedét. Alkoholisták, öngyilkosok és Kossuth-díjasok, néha külön-külön egyik vagy másik, olykor pedig mindhárom állapotot kipróbálták. Vajon tragédiájukban milyen szerepet játszott a Kádár-korszak kultúrpolitikája és a rendszerváltásból való kiábrándulás? Vagy „csak” mindent a szívükre vevő művészként próbálnak létezni egy hatás- és határvadász országban?

Tíz mondat a művészről

A művészek politikailag lettek sarokba szorítva, és az orgonáik is tragikus állapotban vannak. Az orgonákat könnyebben helyre lehet hozni. (Varnus Xavér zenész, Hajdú-bihari Napló, 1994. február 10.)

A rendszerek jönnek-mennek, én művész maradok. (Szakcsi-Lakatos Béla zenész, Délmagyarország, 1994. április 26.)

Ha valaki jó művész, a közönség hajlamos elfelejteni a pecsétes múltját. (Koncz Zsuzsa énekesnő, Jászkun Krónika, 1994. október 13.)

A jó színész nincs kiszolgáltatva semmifajta rendszernek, mert őt művészek szerződtetik. (Törőcsik Mari színésznő, Magyar Hírlap, 2002. március 2.)

A művész naiv, mindig jobbat vár. (Jancsó Miklós filmrendező, 168 Óra, 2003. szeptember 18.)

Aki mindent tud, nem biztos, hogy művész, aki nem tud mindent, az biztosan nem az. (Gyémánt László festő, Vasárnapi Hírek, 2012. február 5.)

Az ember több, mint a művész. (Schilling Árpád rendező, 168 Óra, 2017. november 9.)

Lehetetlen állapot, hogy azokat a művészeket, írókat kényeztesse az állam, akik a kormány és az ország ellen agitálnak. (Boross Péter volt miniszterelnök, Magyar Idők, 2018. augusztus 25.)

A művészt egy érdekli: a szerep. (Végvári József nyugalmazott őrnagy, „művészeti vonallal” foglalkozó egykori titkosszolga, 24.hu, 2020. január 23.)

Ételfutárok és magamfajta íródeákok, színészek és művészek utolsó mentsvára volt. (Rab László újságíró a katáról, VárosiKurír.hu, 2022. július 14.)

Két napja jelent meg Az ellenzéki képviselőket megrontja-e a magas fizetés? című bejegyzésem. Azóta firtatják a digitális ismerősök, vajon miért bántom az ellenzéki politikusokat, holott azt a fránya fizetésemelést a kormánypárti többség erőltette rájuk. Ez igaz, kár azonban, hogy az ellenzéki képviselők nem is nagyon tiltakoztak. Jó pénzért érzik rosszul magukat. Azt persze elfogadom az olvasói kritikából, hogy érdemes megvizsgálni a kormánypárti politikusok kereseti viszonyait is. 

A jelek arra utalnak, hogy aránytalanság alakult ki a közjogi méltóságok jövedelme között. Áder János köztársasági elnök fizetését a távozása előtti hónapokban növelték 5 millió forintra. Ehhez igazították a miniszterelnökét és az országgyűlési elnökét is. Kétszeresére Orbán Viktorét és Kövér Lászlóét, akik a képviselői alapdíjukkal, az 1.316 millió forinttal együtt megközelítették a köztársasági elnök fizetését. A kormányfő pedig saját hatáskörében 1,979-ről 2,632 millióra növelte a miniszterekét, 1.296-ról 1,974 millióra az államtitkárokét. Ehhez jön még az 1,316 millió forintnyi képviselői alapdíj, ha bármelyikük tagja a parlamentnek.

A képviselői alapdíj azzal magyarázható, hogy választott politikusaink éltek a Központi Statisztika Hivatal által megállapított 438 ezres átlagjövedelem törvényben rögzített háromszoros szorzójával. De van egy másik okuk is a politikai fizetésemelésre, a versenyszférában uralkodó állapotok. Például a magyar sportújságírók szerint a Fradi túlnyomórészt külföldi focistái 30-35 ezer eurót keresnek. Ez a sajnálatosan 400-as szorzóval 12-14 millió forintnak felel meg. Havonta.

A miénknél nyíltabb román sportsajtóból pedig tudható, hogy a világ legjobb női kézilabdázójának elkönyvelt Neagu harcolt a bukaresti klubjával, hogy 17500 eurós fizetését 20 ezerre emeljék, forintra átszámítva havi 8 millióra. S mert maradt, alighanem meg is kapta. Ugyanez a klub szerződtette a francia válogatott irányítóját, Zaadit 15 ezer euróért (6 millió forintért), és a francia válogatott kapusát, Glausert a győri csapatból 12500 euróért (a magyar közjogi méltóságok havi fizetéséért). A holland beállós, Broch Bukarestből került vissza régi győri klubjába, gondolom, hasonló összegért.

A magyar politikai elit tagjai, beleértve az ellenzéki politikusokat is, ugyanabba a felső tízezerbe tartoznak. Tisztában vannak a kereseti viszonyokkal, és ehhez próbálják közelíteni a jövedelmüket. Ahogy elnézem, van még hová fejlődniük.              

Tíz mondat az euróról

Az euróba vetett hit Európa legerősebb gazdasági fegyvere. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Népszabadság, 2005. január 24.)

Az eurót mindig öt év múlva vezetjük be. (Horváth Zoltán újságíró, ATV, 2012. október 16.)

Magyarok! Lesz eurótok, az lesz ráírva, hogy Rubel. (Bödőcs Tibor humorista, Comedy Central TV, 2016. december 30.)

Jobban hiszek az euróban, mint a forintban. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2017. március 4.)

Az Európai Unió eurózónához tartozó része cudar állapotban van. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2019. november 22.)

Mindenki rosszul járt, aki átvette az eurót. (Matolcsy György, a Magyar Nemzet Bank elnöke, Index.hu, 2021. június 28.)

Minek nekünk euró? Van már valutánk, a krumpli. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2021. október 13.)

Bűn, hogy nincs még eurónk. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, 24.hu, 2022. március 28.)

Nem az euró teremti meg a fejlettséget. (Varga Mihály pénzügyminiszter, Index.hu, 2022. március 29.)

A rokontudat olyan valuta, ami jóval többet ér, mint a dollár vagy az euró. (Lezsák Sándor kormánypárti politikus, a bugaci Kurultáj fővédnöke, Ripost.hu, 2022. augusztus 13.)

A legutóbbi napokban Lezsák Sándor bugacozott, Vona Gábor jobbikozott, Gyöngyösi Márton és Horn Gábor jakabozott, Demszky Gábor falazott, Bokros Lajos pedig katázott. Lefülelt mondatok.

A kiáltó ellentmondásokat zömmel a független portálok újságírói veszik észre, a parlament most sem más, mint rossz színjátszókör. (Tamás Ervin újságíró, Jelen.media.hu, augusztus 7.)

Az adófizetők pénzéből fenntartott honvédségi repülőgép igazából egy kormányzati mediterrán nyaralójárat. (Hollósi Zsolt újságíró, Facebook.com, augusztus 7.)

Orbán mindig kiskapukban gondolkodik. (Bartus László újságíró, Facebook.com, augusztus 8.)

A magyaroknak nincs párja a világon. (Tóth Gabi énekesnő, Origo.hu, augusztus 8.)

Éveken keresztül belőlem élt a magyar atlétika. (Pars Krisztián olimpiai bajnok kalapácsvető, Index.hu, augusztus 8.)

Olyan buta mint egy tök. (Apáti Bence publicista Karácsony Gergelyről, Origo.hu, augusztus 9.)

Az ellenzék nem megy el a falig. (Demszky Gábor volt SZDSZ-politikus, Klubrádió, augusztus 9.)

A kata úgy rossz, ahogy van. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, ATV, augusztus 10.)

Nem lehet több százezer vállalkozót kivonni az általános közteherviselésből. (Várhegyi Éva közgazdász a katáról, Magyar Narancs, augusztus 11.)

Az Orbán-klikk most kapkod fűhöz, de inkább fához. (Batka Zoltán újságíró az energiaválságról, Népszava, augusztus 11.)

A kormány nem ura a helyzetnek. (Dudás Róbert Jobbik-politikus, ATV, augusztus 11.)

Ha menni akarsz, add vissza a mandátumodat, lépj ki a pártból, aztán te balra, mi jobbra. (Gyöngyösi Márton, a Jobbik újdonsült elnöke Jakab Péternek, Facebook.com, augusztus 11.)

Nem zsigeri ellenzék vagyunk. (Novák Előd Mi Hazánk-politikus, ATV, augusztus 12.)

A DK gyakorlatilag egyenlő a férjjel és a feleséggel. (Gazda Albert publicista, 444.hu, augusztus 12.)

A jelenlegi ellenzéknél kevés jobb humorforrás létezik. (Litkay Gergely humorista, Magyar Hang, augusztus 12.)

 Udvardy érsek atya úgy látja, jót tesz nekem, ha távol tartom magam az egyházmegye kormányzásától. (Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek, Napló, augusztus 12.)

A rokontudat olyan valuta, ami jóval többet ér, mint a dollár vagy az euró. (Lezsák Sándor parlamenti alelnök, a bugaci Kurultáj fővédnöke, Ripost.hu, augusztus 13.)

Bokros Lajos a megszüntetett Klubrádióban szörnyülködött a magyar gazdaság helyzetén. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, augusztus 13.)

A kata nem volt arányos közteherviselés. (Vadász Iván adószakértő, Népszava, augusztus 13.)

Molnár Enikő a párt brandje helyett, de a párt pénzéből építette fel a Jakab Péter nevű terméket. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus a Jobbikról, Index.hu, augusztus 14.)

Nem látom, hogy Jakab össze tudna hozni egy komoly pártot. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, HírKlikk.hu, augusztus 14.)

A digitális ismerősök között jócskán akadnak kolléganők. A hét elején borzongva szokták emlegetni Kun Zsuzsa legutóbbi elszólását. Sokáig úgy véltem, hogy a szakmai hiúság beszél belőlük. Újságíróként szívesen vállalnának hétvégi ügyeletet a Klubrádióban. Aztán néhány hónapja belehallgattam egy félórás interjúba.

Az országszerte ismert karakterszínész büszkén fejtegette, hogy pályakezdőként Debrecenben „játszta” Truffaldinót a Két úr szolgájában. Megakadt azonban, mert nem jutott eszébe a szerző, Goldoni neve. A műsorvezető kedvesen segítette ki: „Goldini” - mondta. Ekkor kezdtem gyanakodni, hogy a digitális fanyalgóknak talán mégis igazuk van. Változatlanul vitatkoznék velük abban, hogy akire egy magánrádióban rábízzák a szombat délelőtti műsorsávot, az aligha úszhatja meg melléfogás nélkül. Négyszer félórában beszélgetni, az évente kétszáz interjúalany. Akkor is lehetetlen hibátlanul szóra bírni őket, ha van köztük egy-két tucatnyi, akivel a műsorvezető korábban is készített interjút.

A rádiónak e kulcspozícióban olyan társasági újságíróra van szüksége, aki abszolút tájékozott, és a műveltségéből is telik arra, hogy minél kevesebbet bakizzon. A baki egyébként a baklövés szelídített formája. 1479-ben, egy német nyílversenyen a legügyetlenebb lövészt kecskebakkal „jutalmazták”, ebből lett az „Einen Bock schiessen.” A Bock őzbakot jelent, a szólás pedig azt, hogy bakot lőni, melléfogni. Tegnap például Kun Zsuzsa Török Ferenccel beszélgetett, és szóba hozta a célzóvizet. Kétszer is az atlétikával kapcsolatban emlegette. Ekkor világosította föl Török Ferenc, hogy ő öttusázóként nyert olimpiai bajnokságot.

Elmesélte, hogy fél órával a lövészet előtt megittak egy stampedli barackpálinkát, ettől lenyugodtak, és kiváló eredményt értek el. Miközben kedvesen kiigazította a bakizó műsorvezetőt, felötlött, hogy Ivan Uhov orosz atléta 2008-ban indult egy svájci versenyen, amelyet a Red Bull szponzorált. Az üdítőbe vodkát kevert, és felöntött a garatra. Kétperces dülöngélős mutatványa azóta is Google egyik legnézettebb dokumentuma. Négy évvel később bajnok lett a londoni olimpián, majd doppingvétség miatt elvették tőle az aranyérmet.

Ha Kun Zsuzsa nem téveszti össze az öttusát az atlétikával, akkor nekem se jut eszembe a részeg magasugró. Köszönöm az emlékeztetést, de azért nem ártana csökkenteni az élő adás hevében rögtönzött bakik számát.

Tíz mondat a baklövésről

Tollal és fegyverrel egyformán baklövéseket lehet elkövetni. (Homonnay Zsombor vadászati szakíró, Nimród, 1990. február 26.)

Az MDF hajlandó a tapasztalatait saját baklövései tárházaként felfogni. (Horváth Balázs MDF-politikus, volt belügyminiszter, Pesti Hírlap, 1994. február 18.)

Ha csak azt kérdezte volna, hány baklövést követtem el, nos, azt meg se tudnám számolni. (Nyers Rezső, az MSZP alapító-elnöke, Népszabadság, 1994. október 8.)

/A taxisblokádról/ A kormány kommunikációs baklövést követett el, de maga a benzinár-emelés nyilvánvalóan elkerülhetetlen volt. (Tölgyessy Péter alkotmányjogász, volt SZDSZ-politikus, Magyar Nemzet, 1996. szeptember 20.)

Németh Miklós miniszterelnöki jelölése nagy baklövés lenne, hiszen ő a hiúság olyan fokán áll, ami már ártalmas. (Berecz János volt MSZMP-politikus, Napló, 2003. április 27.)

/A D/209-es ügyről/ Az SZDSZ talán legsúlyosabb politikai baklövése Medgyessy hatalomban tartása. (Löffler Tibor politológus, Magyar Nemzet, 2004. július 15.)

/Gyurcsány Ferencről/ 2004-ben az új kormányfő hihetetlen erővel lakta be a hazai média egészét, s noha mindezt kisebb-nagyobb baklövésekkel tette, az eredmény hamar látványosan mutatkozott meg. (Kéri László politológus, Népszabadság, 2009. augusztus 24.)

Gyurcsány laptop fölé helyezett kézzel várja, hogy azonnal kommentálhassa a kormány legújabb baklövését. (Hont András publicista, Hírszerző.hu, 2011. március 30.)

A Fidesz állításával szemben az ellenzéki viszályok és baklövések arról tanúskodnak, hogy a baloldalnak esze ágában sincs visszatérni a hatalomba. (Böcz Sándor újságíró, 168 Óra, 2013. november 14.)

Nem akarom ezzel felmenteni magunkat a tévedéseink és baklövéseink alól. (Pető Iván volt SZDSZ-politikus, Népszava, 2018. november 17.)

A 70 éves Demszky Gábor kórházi ágyán állított ki erkölcsi bizonyítványt az országgyűlés ellenzéki politikusairól. A volt budapesti főpolgármester azt mondta a fizetésüket háromszor is fölemelő honatyákról és honanyákról, hogy „Demoralizál az a nagyon magas fizetés, amit fölvesznek.” Ezt úgy fordítanám magyarra, hogy az ellenzéki politikusok jó pénzért érzik rosszul magukat. A bejegyzésem utáni összeállításban nemcsak Demszky értékítélete olvasható, hanem egy rejtélyes mondat is.

A választási vereség után, 2018. június 17-én a magyar szocialisták egy pécsi ügyvédet választottak a lemondott elnök helyére. Tóth Bertalan első dolga volt figyelmeztetni a parlamenti képviselőcsoport rakoncátlankodó tagjait. A kormánypártok az alapdíjat 748-ról 989 ezerre javasolták emelni, ez azonban horzsolta néhány szocialista politikus társadalmi igazságérzetét. Nemmel voksoltak. Az újdonsült pártvezető pedig körlevélben fejtette ki, hogy nem lehet egyszerre tiltakozni a fizetésemelés ellen, majd zsebre vágni a plusz pénzt. Volt azonban egy nyomós érve is.

Az ellenzéki pártok működését is befolyásolni óhajtó parlamenti többség olyan csalafinta módon hozta őket csapdahelyzetbe, hogy a frakciók állami támogatását összekapcsolta a képviselők fizetésemelésével. Márpedig ha az újdonsült elnök bizonyítani akart a pártépítéssel, akkor ráncba kellett szednie a frakcióból kiszavazókat. Az eredményt tudjuk. Tóth Bertalan néhány hete, az újabb választási vereség után levonta a következtetést. Bejelentette, hogy nem indul az esedékes elnökválasztáson, a frakcióvezetést azonban megtartja. Azon tűnődöm, vajon miért ragaszkodik hozzá.

Jelenleg a képviselői alapdíj 1 millió 316 ezer forint. Ehhez jön egy bizottsági tagság esetén 263 ezer (1.579 ezer), kettő esetén 526 ezer (1.842 millió forint). A bizottsági alelnökök 658 ezer pluszt kapnak (összesen 1.974 milliót), a bizottsági elnökök épp úgy 921 ezret, mint a jegyzők és a frakcióvezető-helyettesek (2,237 millió forintot). Ami pedig Tóth Bertalan országgyűlési funkcióját illeti, nála a kettes szorzó érvényesül. Bruttó 2,632 millió forint tehát a havi jövedelme.

Tegnapi hír, hogy egy közvélemény-kutatás szerint az MSZP belépett az egyszázalékos pártok közé. Holott az elnöki pártépítés szándékát már nem is akadályozta némely képviselők társadalmi igazságérzetből fakadó rakoncátlankodása.             

Tíz mondat az ellenzéki politikusokról

Bejutottak a parlamentbe, most van négy évig fizetésük. (Dömsödi Gábor pásztói polgármester, az LMP országgyűlési képviselőjelöltje, Hír TV, 2018. július 2.)

Olyan nem lehet, hogy valamivel egy képviselő nem ért egyet, de a fizetésemelést muszáj hazavinnie. (Tóth Bertalan, az MSZP újdonsült elnöke, Magyar Idők, 2018. július 20.)

Ha az ellenfelem pénzt akar adni, akkor elfogadom, és ellene fordítom. (Szanyi Tibor szocialista politikus, ATV, 2018. július 20.)

Az ellenzéki politikusok az általuk diktatúrának nevezett rendszertől kapnak fizetést. (Pityinger „Dopeman” László rapper, ATV, 2019. január 15.)

Ez az az ellenzék, amelyiknek az első dolga volt, hogy a saját fizetésemelését megszavazza. (Majtényi László alkotmányjogász, az ellenzék volt köztársasági elnökjelöltje, atv.hu, 2019. január 18.)

Maradtok tovább pénzért pofozóbábnak? (Lattmann Tamás alkotmányjogász, Facebook.com, 2022. március 30.)

Minden kudarc után jobban élnek, mint előtte. (Ruff Bálint kommunikációs szakember, 444.hu, 2022. április 6.)

A Fidesz kompromittálni akarja az ellenzéket a folyamatosan emelkedő képviselői fizetésekkel. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2022. április 28.)

A fizetésemelés az a fajta jövedelem, amit én beadok a pártba, hogy a baloldal ne múljon ki. (Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke, ATV, 2022. április 28.)

Demoralizál az a nagyon magas fizetés, amit fölvesznek. (Demszky Gábor volt SZDSZ-politikus, volt budapesti főpolgármester, Klubrádió, 2022. augusztus 9.)

Leginkább Jakab Péter hozza a kistelepüléseken élő ellenzéki szavazók hangját. (Závecz Tibor szociológus, közvélemény-kutató, ATV, 2021. január 26.)

Jakab Péter képes egy elfogadhatatlan pártból elfogadhatót építeni. (Bruck Gábor kampányszakértő, Facebook.com, 2021. március 24.)

Olyan, mint egy elszabadult hajóágyú. (Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, 2021. április 3.)

A sok szürke hegedős tömegében egy politikus, aki felvette a láthatósági mellényt. (Tömpe István közgazdász, Népszava, 2021. április 15.)

Parizeus. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet, 2021. május 15.)

Jakab Péter sírból hozta vissza a Jobbikot. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, ATV, 2021. szeptember 15.)

A fenyegető, durva, ízléstelen (lásd: a kormányfő Orbán Viktóriának nevezése) beszédmód hozhat szavazatokat az előválasztáson, de jövő tavasszal ennél biztosan több kell. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2021. szeptember 24.)

Nem volt meglepő, hogy Gyurcsány és Jakab képviselőurak jeleskedtek elsőként a szardobálásban. (Schilling Árpád rendező, Facebook.com, 2022. április 4.)

Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc nem akart nyerni Márki-Zaynak. (Gergely Márton újságíró, ATV, 2022. április 13.)

Ha menni akarsz, add vissza a mandátumodat, lépj ki a pártból, aztán te balra, mi jobbra. (Gyöngyösi Márton, a Jobbik újdonsült elnöke, Facebook.com, 2022. augusztus 11.)

Háromszor voltam ösztöndíjas a Német Szövetségi Köztársaságban. Kis Polskival, Moszkviccsal, végül pedig Skodával nem merészkedtem ki az autópályákra. Falusi panziókban aludtam, az ivóban csapra vert hordóból kértem a sört. Nem Bitburgert, Claushalert, Erdingert, Krombachert, Lagert, Radebergert, Ventinst alumínium dobozban, hanem a helybéli nevesincset korsóban. Az ízvilágban volt különbség a nagyiparilag és a házilag főzött sörök között, de a minőségben nem.

Szanyi Tibor ISZOM-politikus az országgyűlési választás után így jellemezte a nyilvánosság helyzetét: „Ez olyan, mintha egy kézműves üditőital-gyártó versenyezne a Coca-Colával.” (Mandiner.hu, 2022.04.28.) A nyilvánosságtól immár visszavonult Bruck András pedig így fogalmazott a Nyomtass Te is! című hírlapról: „Legyen vége annak a tűrhetetlen helyzetnek, hogy az ellenzéknek egy A4-es, házilag nyomtatott papíron kell vidéken a híreket terjesztenie.” (Facebook.com, 2022. 04.12.) Egyetértek velük abban, hogy tűrhetetlen a helyzet, ám abban már nem, hogy a kézműves sajtó alárendelt szerepet játszott volna a választási kampányban.

A digitálisan megosztott és otthoni nyomtatókban százezer számra kinyomtatott hírlapot hatékonyabban is lehetett volna terjeszteni, de így is eljutott mintegy ezer faluba. Ami pedig a véleményportálokat illeti, sem a színvonalukra, sem az olvasottságukra nem panaszkodnék. Bruck Andrásnak például 8547 követője van a Facebookon, és írásai a legjobbak közé tartoztak a hatalomgyakorlást ellenőrző fórumok mezőnyében. Értem, sőt megértem a visszavonulását, de látom azt is, hogy a kézműves sajtó tehetséges. Nem föltétlenül azért, mert akik házilag „főzik a sört”, felkészültebbek a nagyipari módszerekkel dolgozó futószalag-szakmunkásoknál. A tevékenységük jellege különbözik.

A kézművesek szabadon szárnyalnak, például a Facebookon megszólaló publicistákból olyan válogatottat lehetne kiállítani, amely a legjobb véleményportált adná ki. A bejegyzésem utáni összeállításban van is egy mondat a miniszterelnöktől, aki fölismerte a vázolt jelenségben rejlő veszélyforrást. A hangerősítők közül a hozzám közel álló Újnépszabadság.com már úgy közli a jegyzeteinket, hogy hirdetéseket is ékelhet közéjük. Nem szép, hogy vércukor-szintünket ellenőrző készülék, ízületeinket (öreg csontjainkat) reparáló kencefice, lakóparki élettel kecsegtető reklám szakítja meg a gondolatainkat. Mégis örvendetes, hogy végre akadnak üzletemberek, akik fantáziát látnak a kézműves sajtóban.     

Tíz mondat a kézműves sajtóról

Ott maradt a Fidesz, ahol nincs független hírforrás. (Csordás Gábor irodalomtörténész, Facebook.com, 2019. október 15.)

A kereskedelmi alapon működő médiumok közül leginkább a Facebook képes a vélemények frontján ellensúlyozni a kormányzati nyilvánosságot. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2020. május 21.)

A Facebook az utolsó fórum, ahol kormánykritikus vélemények egyáltalán megjelenhetnek. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.blog, 2021. január 18.)

Az online közösségi platformok megjelenése megteremtette annak lehetőségét, hogy a polgárok véleménye, vitája a kapuőrök nélkül juthasson el a nagy nyilvánossághoz. (Schiffer András ügyvéd, volt LMP-politikus, 24.hu, 2021. január 26.)

A független online forrásokat nekünk kell megkeresnünk, és anyagilag is kell áldoznunk, hogy eljussanak hozzánk. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Népszava, 2021. október 30.)

A szakmai alapon dolgozó újságírók minden hatalommal szemben kritikusak. (Horváth-Kovács Szilárd újságíró, Telex.hu, 2022. április 23.)

A baloldali vélemény csak azért tűnhet többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2022. május 19.)

2024-ben önkormányzati választások lesznek, akkor pedig nem mindegy, hogy független vagy egyik oldalhoz húzó újság kerül-e a postaládákba. (Bozzay Balázs újságíró a ferencvárosi sajtóhelyzetről, Telex.hu, 2022. június 24.)

Ma is lehet független lapot alapítani, üzletként kevésbé, hanem afféle szamizdatként. (Vágvölgyi B. András újságíró, a ferencvárosi önkormányzati újság felfüggesztett főszerkesztője, Válaszonline.hu, 2022. június 28.)

A kiáltó ellentmondásokat zömmel a független portálok újságírói veszik észre. (Tamás Ervin újságíró, Jelen.media.hu, 2022. augusztus 7.)    

Nem kutakodom a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát irányító üzletember zsebében. Nem érdekel, hogy miért visel 11 millió forintos Rolexet a csuklóján. Ő maga sem számszerűsítette a jövedelmét, mert az „irritáló” volna.

Közéletünkben az általa vezetett kamara tölti be a törvényileg kötelező egyeztetés kétes funkcióját. A kormány ugyanis kizárja a társadalmi egyeztetésből a szakszervezeteket, a civil szervezeteket és az ellenzéki pártokat. Az iparkamara elnöke pedig megszellőzteti a kormányzat elképzeléseit, amelyek visszhangjából a politikai döntéshozók kihüvelyezik, mennyit érdemes megvalósítani belőlük. Ennek fejében Parragh úr elmondhatta: „Én akkor is Jaguárral fogok járni, ha másik kormány lesz.” (hvg.hu, 2018. május 6.)

Egyébként a tárcának van egy második jelentése is. A kétrét hajtott újság alsó részén keretbe zárt cikket jelenti, melyben az újságíró egyes szám első személyben fogalmazhat. A hajtás alatti sajtóműfaj jeles művelője Kácsor Zsolt, akit még egri újságíró korából ismerek. Később a Népszabadság debreceni tudósítója lett, mostanában pedig leginkább a Népszavának dolgozik. Tárcába fojtott szépírói tevékenységét mindenhová vitte magával, és ahogy elnézem, a szerkesztőségek szívesen is fogadták. Ezúttal csütörtöki rovatában az úgynevezett Parragh-jelenséggel foglalkozott a katások nézőpontjából.

Okfejtése a megszokott módon egyéni, érdekes, figyelemre méltó. Kár, hogy van egy mondata, mely nem felel meg a valóságnak. Teljes joggal marasztalja el Parragh Lászlót, aki ugyebár beleártotta magát a közoktatásba, a felsőoktatásba, a szexuális szokások tanügyi értelmezésébe, sőt a kisadózók életébe is. Kácsor kolléga erkölcsileg felháborodva írja az Orbán-kormány fregolijáról és félhivatalos kiszivárogtatójáról: „Azt tartanám méltányosnak, ha Parragh úr lemondana az elnöki tisztségről, és szeptembertől már nem kapná örömteli átutalását az iparkamarától.”

A máskülönben meggyőző okfejtés alapgondolata téves. Ez még akkor is szomorú, ha közös szakmánkban, az újságírásban minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. Egy tárcaíró is tévedhet persze, ez Kácsor Zsoltnak eddig ritkán sikerült. Inkább azt nehezményezem, hogy a Népszava szerkesztőségében senki sem figyelmeztette a tévedésére. Parragh László többször is kifejtette, hogy a kamarai elnökségért egy fillért sem vesz föl. Azt már én fűzöm hozzá, hogy irritálást keltő jövedelmét, a belőle vásárolt Jaguárt és Rolexet meg a fényűző életmód egyéb kellékeit más, közelebbről meg nem határozott forrásokból szerezte.

Tíz mondat Parragh Lászlóról

Amennyiben a keresményével kapcsolatban tiszta a lelkiismerete, akkor miért ne vállalhatná? (Simay István Endre blogger, Kanadai Magyar Hírlap, 2018. május 26.)

Parragh szerepe már évek óta semmi más, mint Orbán Viktornak az oktatás és a gazdaság terén kifejtett lázálmait támogatni. (Palotás János volt MDF-politikus, VárosiKurír.hu, 2020. november 11.)

Mindenki megértené, ha Parragh úr sűrű bocsánatkérések közepette visszavonulna a közéletből. (Salamon Lajos, a Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke, Népszava, 2022. május 27.)

Egyetlen önálló gondolata nincs, de bármikor képes odaállni a gazdája mellé. (Molnár Bálint publicista, Kolozsvári Szalonna, 2022. május30.)

Egy tanár háromévnyi fizetéséért nézi meg az időt. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, 2022, június 2.)

Az utóbbi évek megmondóembere. (Csabai Károly újságíró, Mfor.hu, 2022. június 3.)

Mindenkihez volt egy rossz szava. (Závecz Tibor szociológus, ATV, 2022. június 4.)

Parragh László pont azokat árulta el, akiket elvileg képviselnie kellene. (Gelencsér Ferenc, a Momentum-párt elnöke, Népszava, 2022. július 13.)             

Parragh úr annyira magabiztos, és annyira úgy gondolja, hogy mindenható. (Nagy Elek, a Főtaxi tulajdonosa, a Budapesti Kereskdelemi és Iparkamara elnöke, Klubrádó, 2022. augusztus 2.)

Neki többé semmi keresnivalója az iparkamara élén. (Kácsor Zsolt közíró, Népszava, 2022. augusztus 11.)

Megint belekontárkodom az atlétikai szakírók mesterségébe, végignéztem ugyanis a Gyulai István Emlékversenyt. A válogatott atlétáról, kitűnő sportriporterről és nemzetközi sportdiplomatáról elnevezett erőpróbát Székesfehérvárott rendezték. Akadtak olimpiai és világbajnokok, akik a nemrégiben befejeződött amerikai világbajnokság után és egy héttel a mücheni Európa-bajnokság előtt épp keresnek egy kis pénzt. Nem sajnálom tőlük a dollárban fizetett fellépti díjat, mert megdolgoztak a pénzünkért. Ráadásul felmérhettük, vajon az ő teljesítményükhöz képest hol tartanak a magyar atléták.

Münchenbe készülő küldöttségünkből minden második élt az összehasonlítási lehetőséggel. Ha jól számoltam, tizennyolcan indultak Fehérvárott. Néhány eredmény, elöl  a külföldi győztes, zárójelben a magyar teljesítmény. Női 100 méter: 10,67 másodperc (11.56). 200: 22.02 (24.04). 100 gát: 12.27 (13.60). 400 gát: 51.68 (56.04). Távolugrás: 6.83 méter (6.45). Kalapács: 74.84 méter (69.25.) A férfiaknál 100 méter: 9.97 másodperc (10.34). 200: 19.88 (20.88). 110 gát: 13.12 (13.69). Diszkosz: 71.23 méter (63.25). Kalapács: 79.96 méter (79.44). Halász Bence kalapácsvető kivételével atlétáink kínosan alárendelt szerepet játszottak.

Leggyorsabb futónőnk százon saját országos csúcsától is méterekkel maradt el. Női kétszázon már a megyei középiskolai bajnokságon is 24 másodpercen belül futnak. Férfi kétszázon pontosan egy másodpercnyi a különbség, ami méterekben megalázó. Diszkoszban pedig a nyolcméternyi különbség arról árulkodik, hogy aki színeinket képviseli majd Münchenben, a selejtező után akár indulhat is haza. Vajon egy héttel az Európa-bajnokság előtt legjobb atlétáinknak nem az országos csúcsokat kellett volna ostromolniuk? De eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy visszafogták magukat a világ- és olimpiai bajnokok fehérvári jelenlétében, és Münchenben lepik meg Európát.

Népes küldöttségünk számára az Európa-bajnokság főpróbája a Gyulai Emlékverseny volt, az augusztus 15-én kezdődő Európa-bajnokság pedig a 2023-ban Budapesten megrendezendő világbajnokság főpróbája lesz. A számok azonban azt sejtetik, hogy atlétáink nincsenek csúcsformában. A sportújságíróknak van még néhány napjuk, hogy utánajárjanak a részleteknek. Ha most nem vonják le a székesfehérvári tanulságokat, akkor augusztus 21-én, a müncheni verseny utolsó napján aligha értjük meg, hogy a legjobbjaink miért nem jutottak tovább a selejtezőkből.

Tíz mondat a győzelemről

A versenyt akkor szeretem, ha jó esélyeim vannak a győzelemre. (Csehák Judit szocialista politikus, Színes Vasárnap, 1996. március 31.)

Senki sem tökéletes, de a győzelem pillanatában a győztes közel van hozzá. (Janics Natasa olimpiai bajnok kajakos, Hetek, 2004. szeptember 17.)

A győzelemben nehezen fárad el az ember. (Marosi László volt válogatott kézilabdázó, Sport TV, 2011. január 17.)

Az edző egyetlen őszinte barátja a győzelem. (Rátgéber László kosárlabda-edző, Magyar Rádió, 2011. április 26.)

A győzelem nélkül nincs másnap. (Lakner Zoltán szociológus, Népszabadság, 2012. november 26.)

A győzelem az a felszabadító pillanat, amikor a sportolóban tudatosul, hogy másnap nyugodtan megnézheti, mit írnak róla az interneten. (Bálint Mátyás újságíró, Nemzeti Sport, 2015. március 14.)

Orbán győzelemre játszik, nem kapura. (Török Gábor politológus, ATV, 2015. július 27.)

A válogatott kedden együtt imádkozott a győzelemért. Pénteken kikaptak. Isten tudja, miért. (Vágó István DK-politikus a magyar-kazah labdarúgó mérkőzésről, Facebook.com, 2018. március 24.)

A győzelem csapatmunka, a vereség magányos műfaj. (Vajda Zoltán újdonsült országgyűlési képviselő, ATV, 2022. április 11.)

A győzelem napi rutinná vált számunkra. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Miniszterelnök.hu, 2022. augusztus 4.)