Hál’istennek már nem bűnbakot kereső politikusok, hanem médiakutatók vitatkoznak erről. Bajomi-Lázár Péter cikket tett közzé a hvg.hu-n, erre figyelt föl a Klubrádió műsorvezetője, Bolgár György. Beszélgetésükhöz kapcsolódott Vásárhelyi Mária. A neves médiaszociológus vitatta, hogy  nálunk az emberek egytizede fogyaszt kizárólag kormánypárti sajtót.

A nemzetközi felmérés eredményét azzal egészítette ki Bajomi-Lázár a rádióban, hogy az uniós országokban 30 százalék körül van azok aránya, akik jól érzik magukat a maguk véleménybuborékjában (nálunk 34 százalék). S mert az Európai Unióban élők 89 százaléka fér a világhálóhoz, a 11 és  34 százalék közti magyar választópolgárok is több forrásból tájékozódhatnának - ha akarnának. A szintén neves médiakutató elismerte, hogy aki híve a rendszernek, az hajlamos arra, hogy a másik oldal üzenetei még érzelmibb elköteleződést váltsanak ki belőle.

Vásárhelyi Mária a kormányzati médiafölénnyel magyarázza az ellenzéki pártok vereségét. 90 százaléknyira teszi az állami túlsúlyt, ráadásul bevonja a vitába Ujhelyi Istvánt is. Szerinte a szocialista politikus népszavazási kezdeményezése - amely eltiltaná a parlament kétharmados kormánypárti többségét attól, hogy kiszavazza Magyarországot az Európai Unióból - „a jelenlegi helyzetben 100 százalékig a Fidesz malmára hajtja a vizet. Hónapokon keresztül attól lesz hangos a médiumok 90 százaléka, hogy a Fidesz EU-párti, csak éppen nem a föderális EU-t támogatja, hanem a nemzetek Európáját.”        

Azt senki sem vitatja, hogy az állami propagandagépezet jelentős szerepet játszott a Fidesz választási győzelmében. Ebből azonban korántsem következik, hogy az ellenzéki pártok veresége elsősorban a kormányzat 90 százaléknyi médiafölényével magyarázható. A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy a Mérték Médiaelemző Műhely két felmérése, a 2019-es 80 és a 2021-es 90 százalék a hazai médiapiac állami hirdetésekkel való eltorzítására utal. Ezekből aligha lehet az országgyűlési választás eredményére következtetni. Illetve lehet, de talán nem érdemes.

Szerencsére az ellenzéki politikusok helyett most már médiakutatók vitatkoznak. Várom a fejleményeket. Addig is az a benyomásom, hogy az igazi kérdés nem az, vajon az ellenzék ajánlata milyen mértékben jutott el a választópolgárokhoz. Sokkal inkább, hogy az ellenzéki pártoknak volt-e figyelemre méltó ajánlatuk a választópolgárok számára.

Tíz mondat a nyilvánosságról

Árbevételi alapon a kormánypárti média 80 százalékkal rendelkezik a médiapiacon. (Urbán Ágnes közgazdász, a Mérték Médiaelemző Műhely vezető elemzője, Klubrádió, 2020. június 25.)

2021-ben a 75 milliárd forintnyi állami hirdetés 90 százaléka náluk landolt. (Polyák Gábor médiajogász, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője az állam befolyási övezetében lévő médiumokról, Népszava, 2022. március 21.)

A propaganda nyerte meg ezt a választást. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, 2022. április 3.)

Bebizonyosodott a fideszes propaganda ereje. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2022. április 4.)

A sajtó abszolút fő ok. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Klubrádió, 2022. április 7.)

A kommunikációs térben a Fidesz uralja a csatornák 90 százalékát. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, SzabadEurópa.hu, 2022. április 13.)

Azért a propaganda ereje irtózatos. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, Mandiner.hu, 2022. április 28.)

A propagandasajtót évi 50 milliárdból eteti, sőt zabáltatja Rogán. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2022. május 3.)

A kormányoldal sokkal könnyebben juttatja el az üzeneteit, mint az ellenzék. (Virág Andrea politológus, a Republikon Alapítvány vezető elemzője, Népszava, 2022. május 21.)

Hónapokon keresztül attól lesz hangos a médiumok 90 százaléka, hogy a Fidesz EU-párti, csak éppen nem a föderális EU-t támogatja, hanem a nemzetek Európáját. (Vásárhelyi Mária szociológus Ujhelyi István népszavazás-kezdeményezéséről, Facebook.com, 2022. augusztus 8.)        

A tegnapi bejegyzésemet illusztrálja akaratlanul is Tamás Ervin írása a „lebénult ellenzékről”. A Jelen című hetilap online kiadásában látott napvilágot, és az egyik mondata továbbgondolásra késztet. A kitűnő publicista szerint a kormány választási ígéretei és a választás utáni cselekedetei közti „kiáltó ellentmondásokat zömmel a független portálok újságírói veszik észre”.

A mondat folytatódik, a teljes idézet meg is található a bejegyzésem utáni összeállítás végén, De csak az olvashatja tovább a cikket, aki átutal némi pénzt a szerkesztőségnek. Épp erről tűnődtem tegnap, most viszont az önmagában is figyelemre méltó félmondatból indulok ki. Az ellenzéki pártok a választási vereség után még nyalogatják a sebeiket, és a kormányzati megszorításokra helyettük a publicisták reagálnak. Azok az újságírók, akiket a szerkesztőségek a választási kampányban kizártak, és április 3-a óta is kizárnak a szélesebb nyilvánosságból. Máskülönben nem honorálhatnák őket az olvasói átutalások egy részével.

A „független portálok újságírói” megtanulták összébb húzni a nadrágszíjukat. Az ellenzéki pártok ugyanis az állami stafírungból nem őket fizették be a Facebookra, hanem a vezető politikusaikat. Ezzel magyarázható, hogy a publicisták sokkal inkább érzékelik a társadalom hangulatát. Minél kevésbé képesek megélni a munkájukból, annál közelebb kerülnek a valósághoz. Az idézetcsokorban van két árulkodó mondat. Az egyikben politikus, a másikban újságíró pedzegeti a sajtó, tágabb értelemben a média hatalmi jellegét.

Szerintük a nyilvánosság eszközrendszere negyedikként csatlakozik a három hatalmi ághoz. Ezt hangoztatják a kormánypárti politikusok, akik nem is titkolják, hogy miután parlamenti biodíszletté fokozták le az ellenzéki pártokat, a következő lépésnek a „publicisztikai buborékok” felszámolását tartják. A média pedig jobban teszi, ha nem veszi át a törvényhozás és az igazságszolgáltatás ellenőrző funkcióját. Akadnak olyan újságírók is, akik szerint viszont át kéne venni, elvégre a végrehajtó hatalom már maga alá gyűrte a parlamentet, az ügyészséget és részben a bíróságot is.

Mindkét felfogással az a bajom, hogy a médiának nem a két hatalmi ág helyett kellene ellenőriznie a kormányzatot. Nálunk az a dolga, hogy a szívós munkával egybehangolt (szakirodalmi kifejezéssel: a gleichschaltolt) törvényhozást, a végrehajtó hatalmat és az igazságszolgáltatást ellenőrizze a teljhatalom gyakorlásában. 

Tíz mondat a szabad nyilvánosságról

A sajtó politikai hatalomként viselkedik. Képes pártokat fölemelni, pártokat letaszítani, személyiségeket népszerűsíteni és sárba taposni. (Szűrös Mátyás szocialista politikus, volt köztársasági elnök, Reggeli Délvilág, 1993. november 30.)

Van egy jó minőségű ellenzéki sajtó, amihez nem tartozik jó minőségű ellenzék. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, 2015. április 28.)

Ott nemcsak ellenzéki sajtó van, hanem ellenzék is. (Laczó Balázs győri újságíró a lengyelországi tüntetésekről, Kisalföld, 2016. december 20.)

A sajtó tökéletes ellenfél a Fidesznek, mert még annyira sem próbál választást nyerni, mint az ellenzéki pártok. (Czinkóczi Sándor újságíró, 444.hu, 2017. július 26.)

Az ellenzék arra hajt, hogy este behívják az Egyenes beszédbe vagy a Klubrádióba, ahol jól fel tud háborodni. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, Magyar Narancs, 2019. június 20.)

Mintha a média egy része függetlenítené magát a pártoktól, és kezd úgy viselkedni, mintha a média hatalmi ág volna. (Fiala János újságíró, ATV, 2019. november 9.)

Az ellenzéki sajtó nem független - akkor nem ellenzékinek neveznénk -, hanem politizál. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, Origo.hu, 2020. június 25.)

A politikai kockázat növekedésével az egyesült ellenzék egyre inkább elzárkózott a szabad sajtó elől. (Juhász Vanessza politológus, Mérce.hu, 2022. április 22.)

A sajtónak nem lehet célja, hogy politikai változást kényszerítsen ki, sem az, hogy a hatalmat bebetonozza. (György Zsombor újságíró, Index.hu, 2022. július 25.)

A kiáltó ellentmondásokat zömmel a független portálok újságírói veszik észre, a parlament most sem más, mint rossz színjátszókör. (Tamás Ervin publicista, Jelen.media.hu, 2022. augusztus 7.)

A legutóbbi napokban Márki-Zay Péter gyurcsányozott, Gréczy Zsolt márkizayzott, Lendvai Ildikó osztogatott, Ungár Péter fűtött, Hadházy Ákos függetlenkedett, Vona Gábor pedig tusványozott. Lefülelt mondatok.

Az ellenzéki munka kulcsa, hogy az ember valóban független legyen a kormánytól. Anyagilag is, (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Válaszonline.hu, augusztus 1.)

Nagy, fekete Audival parkolt a mélyszegénység szélén. (Dési János újságíró Hegedűs Zsuzsáról, a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány elnökéről, Klubrádió, augusztus 1.)

Egyik oldalon áruló lett, a másik oldalon régóta az. (Puzsér Róbert publicista Hegedűs Zsuzsa volt miniszterelnöki főtanácsadóról, Index.hu, augusztus 2.)

Gyurcsány Ferenc nagyon sokat tett azért, hogy Orbán Viktor hatalomban maradjon. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook. com, augusztus 2.)

Orosz gázzal fűtjük a magyar utcákat. (Ungár Péter LMP-politikus, ATV, augusztus 2.)

Kedvezőtlen árképzéssel kapjuk az orosz gázt. (Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, ATV, augusztus 3.)

Populista követelésekkel lépnek fel egységesen. (Bauer Tamás közgazdász az ellenzéki pártokról, Facebook.com, augusztus 3.)

A Kétfarkú Kutyapárt ismét erőre kapott, ami mindig a „normál” ellenzéki pártok gyengeségének indikátora. (Lakner Zoltán szociológus, Jelen.media.hu, augusztus 4.)

Én Orbán szennyesét kéretlenül is mosom. (Forgács István romapolitikus, 168 Óra, augusztus 4.)

A győzelem napi rutinná vált számunkra. (Orbán Viktor miniszterelnök Dallasban, Miniszterelnök.hu, augusztus 4.)

Ami Erdélyben elhangzott, az Texasban visszhangzott. (Parászka Boróka publicista, Napunk.sk, augusztus 5.)

A miniszterelnök úr beszédének a „történelmi” része fikciók és blöffök halmaza. (Cseresnyési László nyelvész Orbán Viktor tusnádfürdői előadásáról, Magyar Narancs, augusztus 5.)

A tusványosi fesztiválon a Fidesz apraja-nagyja megjelenik. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Spirit FM, augusztus 5.)

A bajban lévő Orbán aktiválta alvó ügynökét. (Gréczy Zsolt DK-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, augusztus 5.)

Ilyen kis pártok esetében a pártszakadás már a láthatóságot veszélyeztetné. (Lányi András publicista az ellenzékről, Magyar Hang, augusztus 5.)

Bármennyire jó edzőnek tartom magam, a játékosoknak köszönhetem, hogy mások is annak tartanak. (Faragó Tamás olimpiai bajnok vízilabdázó, Mandiner.hu, augusztus 5.)

Ilyen tévékbe azelőtt a móri bankrablással kerültünk be. (Szőcs László újságíró Orbán Viktor amerikai nyilvánosságáról, Magyar Nemzet Online, augusztus 6.)

Esztéta főispán. (Gábor György vallástörténész Demeter Szilárdról, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójáról, Facebook.com, augusztus 6.)

A választás előtt kiosztott pénzt már felélték. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a választópolgárok hangulatáról, Népszava, augusztus 6.)

Ahol félni lehet, ott mi egyenesen rettegni szoktunk. (Haász János újságíró az energiaválságról, Telex.hu, augusztus 7.)

Ha jól játszol, felemelnek, ha nem, meg sem ismernek. (Németh Krisztián válogatott labdarúgó, 24.hu, augusztus 7.)

A bejegyzésem utáni összeállításban két álláspont is olvasható, mellyel maradéktalanul egyetértek. Az egyiket én írtam, a másikat Szele Tamás. Úgy foglalhatók össze, hogy az emberek foggal-körömmel ragaszkodnak az ingyen olvasható digitális tartalomhoz. A nyilvánosság helyzete most arra kényszerít, hogy mégis vitatkozzak az újságíró kollégával, illetve saját magammal.

Feltűnt a médiapiacon egy új portál, a Napunk.sk. A pont utáni sk az országjel, vagyis Szlovákiában készítik, és egy pozsonyi újság magyar nyelvű elágazása. Benne jelent meg Parászka Boróka publicisztikája, a marosvásárhelyi szerző összehasonlítja Orbán Viktor tusnádfürdői és dallasi beszédét. Az okfejtést nem sikerült végigolvasni. Ha bejelentkezem az előfizetésre, akkor tovább olvashatom. Választhatok az 1.99 és a 8.99 eurónyi változat között. Ha be akarok kerülni az első ezer előfizető közé, gyorsan kéne átutalni a 800 forintnak megfelelő kedvezményes összeget.

Voltam már hasonló helyzetben, amikor a lányom befizetett a HVG (360 forint) és a Jelen (1500 forint) online változatára. Találtam bennük érdekes, tartalmas cikkeket, ütős mondatokat és szellemes gondolatmeneteket. Mégse újítottam meg az előfizetést, mert az utóbbi hónapokban több digitális szerkesztőség is meghonosította a cenzúra XXI. századi válfaját: legjobb szerzőit elzárja a szélesebb nyilvánosság elől. Elgondolkoztató, egyetértésre késztető vagy vitára ingerlő eszmefuttatásaikat csak azok olvashatják, akik leperkálják azt a néhány száz forintot.

Egy vagy két kávé árából figyelemmel kísérhetjük a kormány tevékenységét fürkésző publicisták megnyilvánulásait. A tízszer két kávé ára azonban már meghaladja egy nyugdíjas lehetőségeit. Márpedig van belőlünk 2,6 millió, és nem mindannyian ülünk fel a kormányzati propagandának. S ha tágítom a társadalmi kört, a vázolt jelenség érint több százezer állampolgárt. A legújabb kori sajtótörténet fintora, hogy miközben a véleményformáló portálok a mögöttünk hagyott választási kampányban elzárták előlük a legjobb szerzőiket, az ellenzéki pártok befizették politikusaikat a közösségi oldalakra.

Azokat a politikusokat, akik közül még a legjobb tollúnak is tartania kellett magát ama közös nevezőhöz, amelyet a pártvezetők belső fóruma alakított ki. Az a benyomásom, hogy e kettős cenzúra: a szélesebb nyilvánosságtól elzárt publicisztikák és az egyhangú, unalmas politikuscikkek százezres nyilvánossághoz segítése is közrejátszott az ellenzék vereségében.   

Tíz mondat a fizetésről

Különféle adónemekre a sajtó tavaly több mint 25 milliárd forintot fizetett be. (Kázmér Judit, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke, Napló, 2010. szeptember 24.)

Előfizetés nélkül nem lehet újságokat fenntartani. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2012. szeptember 4.)

Azok számára van sajtószabadság, akik meg tudják fizetni. (Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet /RETÖRKI/ igazgatója, Zalai Hírlap, 2015. április 28.)

Szánalmas balfaszok vagyunk, ha hagyjuk, hogy gyalázzanak minket az előfizetők pénzéből. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus a közszolgálati médiumokról, 444.hu, 2019. március 15.)

Olyan időszakot élünk, amikor kamuhíreket írni jövedelmezőbb, mint valódi újságírást folytatni. (Selmeci János műsorvezető, Klubrádió, 2019. december 20.)

Hiteles lett azzal, hogy a végén fizetés nélkül távozott. (Pápai Gábor karikaturista Orbán Viktor újságos videójáról, Faceboook.com, 2021. július 8.)

Van még idehaza színvonalas szöveges és audiovizuális újságírás. Más kérdés, hogy egyre inkább csak előfizetésekkel elérhető. (Forgács Iván kritikus, Népszava, 2021. december 18.)

Azt, hogy a kommentelőknek egy fillért sem kell fizetniük a digitális tartalomért, azzal hálálják meg, hogy a szerzőt elküldik a fenébe. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2022. február 25.)

A független szerkesztőségek bevonultak a fizetős fal mögé. (Haraszti Miklós médiapolitikus, Muosz.hu, 2022. június 3.)

A kedves olvasók ingyen kapják a nem kevés munkával írt, szerkesztett lapot, és még követelőznek is. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2022. július 28.)

A digitális ismerősök között volt, aki hiányolta álláspontomat a tegnapelőtti beszédről. Elháríthatnám az olvasó hiányérzetét azzal, hogy Orbán Viktor texasi fellépése nem tartozik a fontosabb megnyilvánulásai közé. Bár kevés újdonsággal kecsegtette egy republikánus párti összejövetel közönségét, ám összefoglalta mindazt, amit ugyanennek a szervezetnek a budapesti tanácskozásán, többnyire európai közönség előtt adott elő.

Az vessen rá követ, aki még nem hallott politikust kampányolni. Megérkezik, és  a szavazatgyűjtés szándékával agyba-főbe dicséri a települést meg a lakóit. Íme, egy példa Orbán eszköztárából: „Magyarországon két város veszélyeztetett igazából, ha olyan kormány alakul, amely migránsbarát lesz, és beengedi a bevándoroltakat: Budapest és Miskolc.” (Facebook.com, 2018.03.01.) Kijelentését a 2019-es önkormányzati választás annyiban igazolta vissza, hogy a Fidesz mindkét településen elvesztette a hatalmat. De hogy miért épp a déli határzártól mintegy 200 kilométernyire lévő fővárost és a még messzibb Miskolcot veszélyeztették a bevándorlók, az négy éve rejtély.

Két napja a magyar vendég miért ne dicsérhette volna a demokrata párti kormányzat által vezetett Egyesült Államok rovására a 27 milliós Texast és az 1,3 milliós Dallast? Inkább az a kínos, hogy Orbán a 92 éves Clint Eastwood lapos szóviccével igyekezett a konzervatív közönség kedvében járni, és a texasi, sőt a dallasi rendőrt sorozatban játszó, 82 éves Chuck Norrist részesítette előnyben a drogosokkal szemben. Ama utalás aligha ugrott be a vendéglátóknak, hogy miniszterelnökünk Tusnádfürdőn kiszólt az előre megírt beszédből, és a Kutyapárt által szervezett pesti hídfoglalást nevezte a drogosok bulijának.

Abban viszont igazat adok országunk első emberének, amit a győzelem receptjeként tálalt Texasban: „Nem számíthatsz győzelemre, ha vereségre készülsz.” Évek óta az a benyomásom, hogy az ellenzéki pártok e kettős tudattal készülnek az országgyűlési választásokra. Van egy B-forgatókönyvük is, hogy a győzelmi esély híján ellenzéki pozíciójukat erősítsék a Parlamentben, ezt azonban a kampányban nem köthetik a velük rokonszenvező választópolgárok orrára.

A figyelemre méltó mondatok gyűjtögetése közben megtanultam, hogy egy félórás beszéd akkor jeles (ötös), ha van benne körülbelül tíz elgondolkoztató, vitára serkentő mondat. A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy milyen beszédnek tartom a magyar miniszterelnök dallasi megnyilvánulását.  

Mondatok Orbán Viktortól (Miniszterelnök.hu, 2022. augusztus 4.)

Egy régi vágású szabadságharcos vagyok.

Mi, magyarok tudjuk, hogyan lehet leküzdeni a szabadság ellenségeit a politika hadszínterén.

A győzelem napi rutinná vált számunkra.

Az ember nem nyerhet félszívvel.

Az Európai Unió okostojásai is nyomást helyeznek ránk.

Érdekes párbeszéd hangzott el a Klubrádió beszélgetős műsorában. Bolgár György azt firtatta, vajon nem volna-e hatékonyabb, ha egyesülnének az ellenzéki pártok. A vonal másik végén csönd. Vánszorogtak a másodpercek, egyre kínosabbá vált a hallgatás, majd megszólalt a honatya. Szerinte politikusként nem volna szabad ilyesmit mondani, de nem képes „intelligensen” válaszolni. Rokonszenves a politikushoz méltatlan őszinteség.

Ha az LMP akár csak a másik zöld párttal, a Párbeszéddel egyesülne, akkor mi a fenének áldozott négyévnyi munkát és rengeteg pénzt? Elérte, hogy nemrégiben megválasztották parlamenti frakcióvezetővé. S bár a két párt egyesülésével bizonyára egységesebb képviseletet kapna a környezettudatos gondolat, de az ő egyéni érdekei csorbát szenvednének. A rendszerváltás után született, családi örökségből az országgyűlés leggazdagabb tagja. Az egyetlen országos politikus, aki érdemben foglalkozott a fővároson túli nyilvánossággal. Fontosnak tartotta, hogy legyen ellenzéki sajtó a vidéki Magyarországon is.

Tárgyalt az egri, komlói, pécsi, szentgotthárdi, talán a debreceni lehetőségekről is. Végül Szombathelyen kötött ki, ahol országgyűlési képviselőjelöltként indult. Noha az előválasztáson vereséget szenvedett a helybéli DK-s jelölttől, megvetette lábát a nyugati határszélen. Budapesten szintén alapított egy portált, az Azonnali.hu-t, amelyet épp most szüntetett meg. A szombathelyi Úgytudjuk.hu sorsáról még nincs hír, de nem lepődnék meg, ha csatlakozna azokhoz az újságokhoz, amelyek jobb létre szenderülnek. A választási kampányban mindkét politikai oldalon megtették a magukét, már nem érdemes fenntartani őket.

A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy Ungár Péter 2018-ban ismerte föl a nyilvánosság jelentőségét. Az ellenzék túl volt az újabb vereségen, és talán legtehetségesebb politikusa négy évet adott magának, hogy a helyi, regionális és országos nyilvánosságban fölépítse magát. Bejött neki. Egy kis párt parlamenti frakcióvezetése mellé most megszerezheti a társelnöki funkciót is. Miért költene évente százmillió forintot magánújságokra, ha néhány hét múlva az LMP állami támogatásából is pártlapot alapíthat? Sújtsa megvetés, mert vérbeli politikusként viselkedett?

Urbán Ágnes közgazdászként kutatja a hazai nyilvánosságot. A hvg.hu 2018. augusztus 2-i számában megjósolta, hogy Ungár Péter „Médiapiaci jelenléte enyhítheti a fideszes túlsúlyt, de a média függetlensége szempontjából mégis káros.” Ez is bejött.

Tíz mondat Ungár Pétertől

A baloldalnak nincsen semmilyen átfogó mondanivalója, csak sok kis üzenete, melyek képtelenek összeállni. (Magyar Narancs, 2016. július 21.)

A Fidesz-média mára majdnem teljesen a teljes médiát jelenti. (Magyar Nemzet Online, 2016. október 21.)

Az ellenzéki politikusoknak a szűkülő médiatérben egymás árulózása helyett inkább érvelniük kellene, melyik döntést miért tartják jónak vagy rossznak. (Népszava, 2018. május 16.)

Az lenne jó, ha minden pártnak lenne lapja. (Index.hu, 2018. június 11.)

Az ellenzék úgy viselkedik, mintha az ország csak és kizárólag Budapestből állna. (9970.hu, 2018. július 30.)

Változtatni kell a jelenlegi médiastruktúrán, az erőforrásbeli fölényen. (Azonnali.hu, 2018. augusztus 27.)

/A Magyar Nemzetről/ Azt én sem gondoltam, hogy fenn tudok tartani egy mindennap megjelenő nyomtatott lapot, de azt elhittem, hogy online formában tovább tud működni. (Népszava, 2018. szeptember 4.)

Egy újság ne is legyen ellenzéki, csak ne legyen kormánypárti! (ATV, 2020. július 24.)

Tényszerűtlen ezt a vereséget a médiafölényre fogni. (Telex.hu, 2022. április 22.)

A mi szempontunkból még javult is ott, helyben a médiakörnyezet, mégis kikaptunk. (Telex.hu, 2022. április 22.)

A Mérce szociális érzékkel értelmezi a mai magyar valóságot. A rokonszenves szellemi műhely egyik munkatársa a digitális újságírókra jellemző címmel foglalta össze a mondandóját: „A DK egyenes beszéd helyett megpróbálja elsunnyogni egy egyedülálló anya és gyermeke kilakoltatását”. A szerkesztőség videófelvételt is mellékelt a cikkhez.

Öt ember áll a Parlament épülete előtt. Az ellenzéki pártokat képviselik, közösen javasoltak ugyanis az országgyűlésnek egy rendkívüli ülésnapot, tárgyalandó a kormányzati megszorító intézkedések nyomán kialakult helyzetet. A mércés újságíró kivárta a sorát. Előre engedte a kollégáit, akik a kezdeményezéssel kapcsolatos kérdéseket tették föl, majd előállt azzal, amit utólag a cikk címében fogalmazott meg. A főváros egyik kerületében a DK-s polgármester a törvény szigorával, de szerinte nem föltétlenül a törvény szellemében hozott kilátástalan helyzetbe egy csonka családot.

A Demokratikus Koalíció szóvivője a mikrofonhoz lépett, és rövidre zárta a kellemetlen epizódot. Azt mondta, hogy csak a rendkívüli ülésnappal kapcsolatos kérdésekre szeretne válaszolni. Kálmán Olgát ismeri az ország, előéletére utal a cikk címében olvasható egyenes beszéd, A ma is létező tévéműsor a tízes években az ő nevével forrt össze. Még egy világcsúcsot is beállított. A DK elnöke, Gyurcsány Ferenc közös választási listát ajánlott az MSZP-nek, a rámenős műsorvezető erről faggatta Tóbiás József szocialista politikust. Az MSZP Pest megyei szervezetének vezetője 2013. szeptember 2-án este beszélt mellé az Egyenes beszédben .

A riporter nem hagyta magát. A verejtékező interjúalany kilenc perc alatt tizenháromszor hallotta ugyanazt a kérdést, mire végül is kibökte, hogy nem lesz közösködés. Ezzel Kálmán Olga beállította egy BBC-s műsorvezető világcsúcsát, akinek a nevét csak azért nem írom ide, mert utólag bevallotta, hogy irigylésre méltó szakmai teljesítményét kényszer szülte. A műsorszerkesztő rámondta a fülére, hogy a következő beszélgetőpartner még nem érkezett meg, húzza tehát az időt.

A hajdani kolléganő életművét tisztelem annyira, hogy eszembe se jut kioktatni az újságírásról. Inkább a bejegyzésem utáni összeállításban idézem a közös szakmánkról mondott szavait. Csupán annyit fűzök hozzájuk, hogy a világcsúcs beállítása mellett most egyéni csúcsot is fölállított. Új, politikusi foglalkozásában 34 másodperc alatt veszítette el a műsorvezetés közben szerzett tekintélyét.     

Tíz mondat Kálmán Olgától

Ezt is keményen kérdezem, meg azt is, politikailag nincs különbség. (Nyugat.hu, 2007. január 7.)

A nézőknek csinálom a műsort, ezért aztán megpróbálok úgy kérdezni, mintha ők kérdeznének. (168 Óra Online, 2008. július 10.)

Nincs bevált sablonom arra, hogyan álmosítsam el annyira a politikusokat, hogy elfelejtsék eltitkolni a mondandójukat. (Vasárnapi Hírek, 2010. szeptember 5.)

Hogy a köz által választott, a köz pénzéből fizetett politikus bejön, és kérdésekre válaszol - hát nem ez a világ rendje? (Magyar Narancs, 2012. október 25.)

Én munkáltatója vagyok a politikusnak - mint választópolgár. (Index.hu, 2013. december 1.)

Egyszerre nem lehet valaki politikus és véleménynyilvánító újságíró. (Heti Válasz, 2013. december 12.)

Azzal a politikussal nehéz, aki nem akar válaszolni. (Hetek, 2014. január 3.)

Minden este újságírónak álcázom magam. (ATV, 2015. augusztus 13.)

Én újságíró vagyok, a politika pedig a túloldal. (24.hu, 2019. április 1.)

Én szerettem újságíró lenni. (168 Óra, 2019. június 20.)

Néhány napja írtam egy bejegyzést az őfelsége ellenzéke-jelenség ürügyén a megélhetési politikusokról. Aki pótlólag elküldött egy cikk-fénymásolatot, nem hatalmazott fel, hogy eláruljam a nevét, ettől azonban az idézet még közölhető. Kertész Ákos író, aki azóta Magyarországról Kanadába költözött, még itthoni publicistaként hozta szóba: „Az MSZP ma már csak azért járja a kamarillapolitika koreográfiájára a táncot, hogy egyedül maradjon az ellenzékben, és ez a Fidesz hathatós támogatásával még sikerülhet is. Így lesz belőle Őfelsége ellenzéke.” (Népszava, 2010.10.09.)

Vajon igaza volt-e Ákosnak abban, hogy a hatalmát vesztett MSZP-t összekötötte a Fidesszel? A folyamat mindenesetre ismerős, szalámizás a neve. Rákosi Mátyás 1946 elején lett második ember a Tildy-kormányban, és hol az államminiszteri, hol a miniszterelnök-helyettesi rangot tartotta meg a Nagy Ferenc, a Dinnyés Lajos és a Dobi István vezette kabinetben is. A háttérből szalámizta (szeletelte) le az ellenséges és a szövetséges pártokat. 1952 nyarán lett miniszterelnök, a végrehajtó hatalom feje. Több mint hat év alatt formálta saját képére az országot.

A 2010-es választási vereség után az MSZP újdonsült elnöke, Mesterházy Attila is szalámizásra szánta el magát. Annyi valósult meg belőle, hogy a szocialisták eljutottak a 30 százalékig. Igen ám, de Gyurcsány Ferenc a platformjával együtt kilépett, és megalapította a DK-t. Ugyanez a szalámizási folyamat játszódott le a másik politikai oldalon is. Orbán Viktor magához édesgette a jobboldali pártokat, majd vagy kiürítette őket, vagy Fideszen belüli platformot formált belőlük. Ez volt az előfeltétele annak, hogy 2010-ben átvehesse a hatalmat.

Nem csoda, ha 2018-ban az országgyűlési frakciót szerzett DK ugyancsak szalámizásba fogott. Szívós munkával elérte, hogy immár az ellenzéki oldal legerősebb pártja. Aligha róható föl Gyurcsány Ferencnek, hogy vérbeli politikusként viselkedik. Szemére vethető persze, hogy nem államférfiként, hanem „csak” pártvezetőként működik. Pártjával igyekszik kiemelkedni az ellenzéki mezőnyből, hogy 2026-ban majd Orbán kihívója lehessen. Megélhetési politikusnak azonban mégse nevezném, elvégre milliárdosként megengedi magának, hogy képviselői jövedelmét karitatív célokra fordítsa.

Az már a magyar politikatörténet fintora, hogy amíg egységesíti az ellenzéket (leszalámizza, maga alá gyűri az ellenzéki pártokat), akár őfelsége ellenzékének is nevezhető.              

Tíz mondat Gyurcsány Ferencről

Ha az ellenzék ellenzékeként viselkedik, akkor nincs helye köztünk. (Szigetvári Viktor E14-politikus, Origo.hu, 2013. október 25.)

Gyurcsány jelenlegi taktikája alapján kérdés, hogy a 2014-es győzelmet tartja-e szem előtt. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, az E-14 miniszterelnök-jelöltje, Origo.hu, 2013. november 11.)

Ő arra játszott, hogy elfoglalja a pártomat. (Botka László szegedi polgármester, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Magyar Nemzet, 2017. június 10.)

Megint az a belső indíttatása a Demokratikus Koalíció elnökének, hogy az MSZP-t le kell győzni. (Tóth Bertalan, az MSZP elnöke, Magyar Nemzet Online, 2019. április 10.)

Káros, ha valaki az MSZP kifosztására építi a személyzeti politikáját. (Tóth Bertalan, az MSZP társelnöke, ATV, 2020. február 24.)

Összefogásról beszélni úgy, hogy közben egyenként próbál levadászni mindenkit az ellenzéki térfélen, az olyan, mint amikor Bayer Zsolt a rasszizmus ellen szervez tüntetést. (Ungár Péter LMP-politikus, Facebook.com, 2020. március 1.)

Gyurcsány az egyetlen az ellenzékben, aki nem fél leszámolni a barátaival és elvtársaival is. (Béndek Péter publicista, 1000leütés.blog, 2020. március 7.)

Célja és érdeke nem Orbán és a Fidesz, hanem az ellenzék többi erejének legyőzése. (Lengyel László politológus, Népszava, 2021. október 30.)

Alig várta, hogy elbukjuk a választást. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, 24.hu, 2022. április 8.)

Igazi célja a volt pártja legyőzése. (Haraszti Miklós volt SZDSZ-politikus, HírKlikk.hu, 2022. május 27.)

Néhány éve meghívtak egy kelet-magyarországi kisvárosba. Uniós pénzből berendezett klubhelyiségben gyűltek össze a kistérségi polgármesterek. Hárman tartottuk szóval őket: két kommunikációs szakember és egy politikus. Az utóbbinak volt egy mondata, mely szöget ütött a fejembe. Bejelentette, hogy azért siet vissza a fővárosba, mert egy sajtótájékoztatón elhangzott szavai nyomán „az Olga” meghívta a műsorába. Azóta fülelek az efféle megnyilvánulásokra.

Hallottam már, hogy „Tegnap az Olgánál voltam.” Azt is, hogy „Megyek az Egonhoz.” Akadt politikus, aki azt kérdezte: „Láttál-e az Emíliánál?” Más pedig így fogalmazott: „Legyűrtem a Györgyit.” A keresztnevekhez kapcsoljuk gondolatban a vezetéknevet is, és felidéződnek az ATV késő délutáni meg esti műsorai. Az a séma, hogy a közéleti szereplők foggal-körömmel ragaszkodnak a sajtótájékoztató intézményéhez. Ha ugyanis ott elmondanak valamit, akkor a műsorszerkesztők hajlamosak a műsorvezetők figyelmébe ajánlani a témát vagy a politikust.

Ilyenkor a tévé taxit küld az interjúalanyokért, akik a stúdióban elmondják, hogy a taxisofőr miként vélekedett az adott témáról. Meghallgatták és tolmácsolják a nép hangját. Néha az a benyomásom, hogy szemükben a taxisofőrök helyettesítik a népet. A műsorvezető pedig futószalag mellett üldögélő kommunikációs szakmunkás képzetét kelti, aki az eléje kerülő munkadarabot faggatja a sajtótájékoztató témájáról. Így aztán az interjúalany eldicsekedhet később azzal, hogy „az” Olga, Egon, Emília és Györgyi társaságában töltött tíz percet.   

A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy már a kilencvenes években is elavultnak hatott a sajtótájékoztató intézménye. Holott az idő tájt nálunk még híre-hamva sem volt a közösségi oldalnak. Már fogalmam sincs arról, vajon milyen témát vezetett elő Géczi József politológus és szocialista országgyűlési képviselő egy szegedi sajtótájékoztatón. Arról sincs, hogy az akkor még az ellenzéki Fidesz ifjúsági szervezetét képviselő Szijjártó Péter mit mondott egy másik sajtótájékoztatón. Azt azonban nem felejtettem el, hogy mindketten felgyűrték a nadrágjuk szárát, és levetették a cipőjüket meg a zoknijukat.

Géczi a Dugonics-téri szökőkút vízében állva jelentette be a témáját, Szijjártó a Balaton vizében, az őszödi kormányüdülő előtt. Akkor még a sajtókonferencia nem ment ki teljesen a divatból, és a politikusok arra törekedtek, hogy szokatlan helyszínnel és öltözékkel hívják fel magukra a figyelmet.

Tíz mondat a sajtótájékoztatóról

Horn Gyulának többnyire ünnepi beszédek vagy sajtótájékoztatók közepette támadnak ötletei. (Bakó Endre debreceni újságíró, Hajdú-bihari Napló, 1995. augusztus 30.)

Nekem például a számban lévő varratok kiszedését kellett elhalasztanom azért, hogy csütörtökön sajtótájékoztatót, tegnap pedig elnökségi ülést tarthassak. (Torgyán József kisgazda politikus, Népszava, 1996. július 22.)

Horn Gyulának vajmi kevés fogalma volt a modern médiáról, emlékezzünk csak legendás sajtótájékoztatóira, ahol már azon megsértődött, hogy kérdezni is akartak. (Farkasházy Tivadar újságíró, (Hócipő, 2009. október 7.)

Botrányos ügyekben nem elég megelégedni a sajtótájékoztatók unalmával. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, ATV, 2013. december 9.)

Vajon érdemes-e nyakra-főre sajtótájékoztatót tartani, amelyen néhány újságíró kornyadozik? (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2015. február 11.)

Orbán Viktor olyan sajtótájékoztatót tart, ahol újságírók nem lehetnek jelen. (Balogh Judit újságíró, ATV, 2018. április 8.)

Az előválasztás meghonosításával többet tettünk a demokráciáért, mint kétszáz sajtótájékoztatóval. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, 24.hu, 2019. augusztus 3.)

A hagyományos, parlamenti demokráciákban hatékony eszközökön - interpelláció, sajtótájékoztató, interjú - túl semmi nem jut eszükbe. (Vásárhelyi Mária szociológus az ellenzéki politikusokról, Facebook.com, 2020. május 19.)

Mögöttem egy ereszcsatorna. (Komjáthi Imre szocialista politikus sajtótájékoztatója a Karmelita-kolostornál, Mérce.hu, 2020. december 9.)

Már mindenki megtartotta a sajtótájékoztatóját arról, hogy a másik a hibás. (Lendvai Ildikó szocialista politikus az országgyűlési választásról és az ellenzéki pártok eredményéről, Facebook.com, 2022. április 8.)

Nyolcadik napja vitatkozunk a miniszterelnök beszédéről. Az egyik mellékszál, hogy felolvasta-e a 67 perces előadást, vagy pedig föl-fölpillantva a körülbelül húszoldalnyi vázlatból, megjegyzéseket fűzött hozzá. Az utóbbi álláspontúak közé tartozom, két okból is.

Harminc évig dolgoztam a felsőoktatásban, és megtanultam, hogy teljes mondatokban fogalmazott szöveget nem lehet előadni. Jobban jár a hallgatóság, ha mondandónkat slágvortokban írjuk a papírlapra, és e fogalmi csontvázra teljes mondatokban helyezzük a húst. A miniszterelnök gyakorlott előadó, aligha választott más módszert. Újra megnéztem a tusványosi előadást. Orbán gyakran pillantott a papírhalmazra, és amelyiken túljutott, maga elől a tőle balra ülő Tőkés László irányába rakta. Ama fajelméleti eszmefuttatás harmincsornyi. Bárki ellenőrizheti, hogy miközben miniszterelnökünk ügyelt a vázlatban olvasható fogalmak sorrendjére (logikájára), ki-kibeszélt a szövegből.

A tusványosi beszéd vitájában megszólalt Mráz Ágoston Sámuel is. A Nézőpont Intézet ügyvezetője a rendszer egyik bizalmi embere, afféle szürke eminenciása. Talán ezzel magyarázható, hogy három nevéből nem lett rövidítés. Ha szívesebben időzne a nyilvánosság fórumain, a három név rövidítése érdekes képzettársításokra kínálna lehetőséget. Most a miniszterelnök védelmében azt találta mondani, hogy Nyugat-Európában nem a beszéd lényegével foglalkoztak, hanem egy olyan gondolatmenettel, amelyet Orbán Viktor nem először fejtett ki. MÁS szerint a nyugati politikusok módszere „a katonák nyelvén” „elterelő hadművelet”.

Az elterelés szó azt sejteti, hogy célratörőbb, feszesebb, hatásosabb, tudatosabb a kormányzati kommunikáció, mint amilyen valójában. De vajon ki kötelezte Orbán Viktort arra, hogy mellékesen megjegyezze: „Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúak lenni.” (Miniszterelnök.hu, 2022. július 23.) Vagyis megengedhető, ha a közép-európai népek egymás között keverednek, különösen akkor, ha a kereszténység valamelyik válfaját vallják. Megengedhetetlen viszont, ha más vallású menekültek tömegével érkeznek hozzánk, és keveredni akarnak velünk.

De ha már országunk első embere elfogadta a vázlatírók javaslatát, vajon azért cifrázta a kétségkívül nem először taglalt okfejtést, hogy elterelje a gondolatait fürkészők figyelmét arról, amit ő lényegesnek tartott? Ezt miért tette volna?              

Tíz mondat Orbán tusványosi beszédéről

Orbánnak nincs pótvizsga lehetősége a „kevert fajú” meg nem gondolt gondolat után. (Simkó János újságíró, Facebook.com, 2022. július 23.)

Tegnapi náci szövege kiír bennünket a becsületes népek világából. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2022. július 24.)

Szerencsétlen szóhasználat „fajokról meg fajok keveredéséről” beszélni. (Köves Slomó rabbi, Neokohn.hu, 2022. július 25.)

Ez egy tiszta fajgyűlölő beszéd. (Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó, RTL Klub, 2022. július 26.)

A szónok pontosan tudja, hogy a kommunikációs mezőben nem ő, hanem a kommentelők hada fogja befejezni a beszédét. (Gábor György vallástörténész, Facebook.com, 2022. július 26.)

A beszédet követő első pár órában a balos fake news-gyár még nem is fedezte fel magának a „fajelméleti” részt. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, a KESMA-kuratórium elnöke, Mandiner.hu, 2022. július 27.)

A magyar miniszterelnök nem egyszerűen szálka, hanem gerenda lett a globális elit szemében. (G. Fodor Gábor politológus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, 888.hu, július 28.)

Kultúrát akart mondani, csak rasszul fogalmazott. (Pápai Gábor karikaturista, Facebook.com, 2022. július 28.)

Orbán Viktortól távol áll a rasszizmus minden fajtája. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, 444.hu, 2022. július 29.)

Nem csoda, hogy a háborúpárti nyugatiak nem Orbán békestratégiájával, hanem csak a népek keveredéséről szóló, nem először kifejtett gondolataival foglalkoztak. A katonák nyelvén úgy hívják, elterelő hadművelet. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, a Nézőpont Intézet ügyvezetője, Magyar Nemzet, 2022. július 30.)